Pesti Hírlap, 1921. október (43. évfolyam, 218-243. szám)
1921-10-14 / 229. szám
2 ITP1 A PESTI HÍRLAP 4. Jóindulattal vezette munkálatainkat és nemcsak azon volt, hogy a két ország közötti egyenetlenség okát kiküszöbölje, hanem megerősítette azt a rokonérzést is, amellyel Magyarország viseltetik az ön nagy hazája iránt. A magyar miniszterelnök ezután azt az óhaját fejezte ki, hogy Magyarországnak Ausztriához való viszonya tartósan megjavuljon. Sopron öröme: Sopron, okt. 13 Sopronban a délután folyamán terjedt el a velencei konferencia eredményének a híre, amely általános örömet keltett. Azt, hogy Sopron megmarad Magyarország mellett, természetesnek találták mindenütt és hangsúlyozták azt is, hogy érthetetlen, miért van szükség még külön népszavazásra, amikor Nyugatmagyarország neve már számtalanszor kifejezést adott Magyarországhoz való törhetetlen hűségének. Az általános örömet csak az a szomorú körülmény zavarja, hogy Velencében nem sikerült a többi elszakításra ítélt terület lakosságánakhasonló meggyőződését érvényesíteni. A soproni lapok délután külön kiadásban közölték a Magyar Távirati Iroda velencei sürgönyeit Józan hang az osztrák sajtóban. Bécs, okt. 13. A Neue Freie Presse a velencei értekezletről a következőket írja: A velencei egyezményhez szükséges a parlamentek ratifikációja is. Már ma fel lehet fejezni azt a reménységet, hogy Magyarország és Ausztria között végre visszatér a megnyugvás és a békekészség. Mind a két állam gazdaságilag egymásra utalt, mind a ketten a békekötés áldozatai és mind a kettőnek szüksége van a belső megnyugvásra és konszolidációra. A nyugatmagyarországi krízis megoldása után kormányunk egész törekvésének arra kell irányulnia, hogy azonnal gazdasági megegyezésre jusson Magyarországgal, hogy így vége legyen annak az áldatlan elzárkózásnak, amely eddig fennállott. A korlátozott forgalmat a legnagyobb gyorsasággal a normális pályára kell irányítani és különösen gondoskodni kell a téli idő és a jövő esztendő élelmiszerszükségleteiről. Olaszország érdeme, hogy közvetítésével erre a célhoz vezető útra tértünk. Olyan állam, amely az élelmiszerszükségletek fedezéséhez 70 milliárddal járul hozzá, nem engedheti meg a rossz szomszédság politikájának luxusát. A nyugatmagyarországi viszály vége áldás lesz mindkét országra. Della Torretta Magyarország és a kisantant közt is közvetít? Páris, okt. 12. A Temps bécsi jelentést közöl, amely szerint Magyarország a velencei konferencia befejezése után della Torretta márki olasz külügyminiszter közbenjárását várja Magyarország és a kis-entente között. A kisgazdapárti határozatok következményei. A miniszterelnököt várják haza. — A keresztény egyesülés tiszta helyzetet kiván. — Andrássy nyilatkozatai. — A mérsékeltek éjszakai tanácskozásai. Politikai körökben a kisgazdapárti tíz pontos határozat azt a felfogást váltotta ki,, hogy a helyzet megérett arra, hogy a többségi párt megalakításának kérdése aktuálissá váljék , hogy ezzel kapcsolatban a kormányzati rendszer új alapokon találjon nyugvópontot. Ugyanezt az álláspontot tartják a helyes levezető módnak az elvi ellentétek és pártvillongások között, amelyek főleg a királykérdés tekintetében éleződtek ki, a kisgazdák itranzigens elemeinek vezetői is, akik közül ma este többen kijelentették, hogy a helyzet csak úgy tisztázódhatik, ha Nagyatádi Szabó híveivel ellenzékbe megy és az új szituációval megadják a lehetőségét annak, hogy a parlamenti munka zavartalan továbbvitele, a nemzetgyűlésnek még hátralevő rövid időtartamára, biztosíttassák. A kisgazdapárt zöme, amey a határozatot magáévá tette, nem" a kormányzati hatalmi vágytól vezérelteti magát, hanem kövéve az események természetszerű fejlődési folyamatát, hajlandó átvenni az ellenzék ellenőrző szerepét a megalakulandó többségi kormány-zópárttal szemben minden hiúsági érzés és gáncsoskodó hátsó gondolatok nélkül. A kisgazdák ez a csoportja — a kisgazda-törzs — ugyanis tisztában van azzal, hogy a nemzetgyűlési mandátumok meghosszabbí ,bítását semmiféle kormánypresszió nem fogja tudni kicsikarni a nemzetgyűlés többségétől, itt választás esetén pedig, amelynek kitűzési ideje jövő tavasszal érkezik el, a királykérdés dominált érzület kapcsával — a falu népének hangulatából következtetve — a szabadkirályválasztók lesznek többségben a szavazóurnák előtt s igy a parlamenti váltógazdaság rövidesen az erőátcsoportosításukat fogja előtérbe állítani, aminek nyomdokain a demokratikus agrárkeresztény politika fog érvényesülésre jutni, amely a földmíves államnak egyedüli egészséges és célravezető politikája. Ami a mérsékeltek állásfoglaását illeti, akiket a történtek után méltán nevezhetünk el Tomcsányicsoportnak, erre vonatkozólag döntés ma estig nem történt és kilépésüket ezideig még nem jelentették be a kisgazdapárt vezetőségének, sőt Tomcsányi félhivatalosan megcáfolta kilépésének hírét. Tomcsányi Pál igazságügyminiszter csütörtökön kihallgatáson volt a kormányzónál és arra való hivatkozással, hogy a kormányban mint a kisgazdapárt exponense foglal helyet, a kisgazdapárt pedig tegnapi értekezletén a királykérdésben előterjesztett javaslatát leszavazta — felajánlotta lemondását. A kormányzó a lemondást nem fogadta el. Késő este kaptuk a hírt, hogy a kisgazdapárt mérsékelt tagjai előbb Tomcsányi igazságügyminiszter, majd Rubinek István lakásán az est folyamán bizalmas értekezletre jöttek össze, amelyen bírálat tárgyává tették Hencz Károly és Dömötör Mihály tegnapi szereplését, akik nézetük szerint terrorisztikusan léptek fel a más álláspontunkkal szemben. Az értekezletet tartók leszögezték azt az álláspontjukat, hogy a téi hitek után céltalan a kisgazdapártban való benmaradásuk, végleges döntést azonban kilépésükre vonatkozólag nem hoztak. Megállapították, hogy a nagyatádi Szivó-csoporttal való együttműködést ezek után felbontottnak tekintik. Foglalkoztak annak a tervnek gondolatával is, hogy visszaállítják a régi Rubinek Gyula-féle kisgazdapártot, amely esetben nagyatádiékra háramolna az a kényszerűség, hogy a pártból kilépjenek, mert annak idején tudvalevőleg nagyatádiék léptek be a Rubinek-féle kisgazdavártba, amikor az ismeretes összeolvadás megtörtént és amikor soforópátkai Szabó István melegen parolázott nagyatádi Szabó Istvánnal az Eszterházy utcai palota parkettjén. A mérsékeltek végül is abban állapodtak meg, hogy határozathozatalukat a miniszterelnök hazaérkezése és a vele való érintkezés felvétele után fogják meghozni. A Keresztény Egyesülés Pártjában ma este hosszas diskussziók folytak a zárt ajtók mögött. Gróf Andrássy Gyula, Rakovsziy István, Ernszt Sándor, Lingauer Albin, Grieger Miklós, Barthos János és a kerületekbe a kortesutakra kirendelt képviselők főleg a velencei tárgyalások várhat fejleményeit vitatták meg, amelyekről gróf Andrássy tájékoztatta a jelen voltakat. Szóba jött a nyugatmagyarországi felkelők leszerelésének kérdése is, amelynek fejtegetéseinél főleg Lingauer Albin adott részletes felvilágosításokat. Egyébként a pártban a velencei megegyezésnek a népszavazásra vonatkozó részét örömmel fogadták, annál inkább, mert rész üt a trianoni szerződés eddigi sérthetetlenségén. Igen mélyreható vita folyt a többek között a királykérdés tekintetében, amelyhez gróf Andrássy szólt hozzá hosszas, okfejtő beszéd keretében. A bizalmas eszmecsere főleg a trónöröklés rendje körül forgott és megvilágítást nyert azoknak az álláspontja is, akik a királykérdést abban a formában akarják megoldani, amely ezt az eshetőséget állítja előtérbe, hogy ő kész támogatni azt az uralkodójelöltet, aho „az integritást hozza". Munkatársunk kérdést intézett gróf Andrássy Gyulához, hogy világítsa meg a párt álláspontját a kisgazdapárti 10-ik pontra vonatkozólag, amely tudvalevőleg a kivételes törvények megszüntetésére vonatkozik. Gróf Andrássy a következőket mondotta— A királykérdésben ma már kifejtettem álláspontomat Arai az egyéb belpolitikai kérdéseket illeti, amelyek a kisgazdapárti határozattal hozhatók összefüggésbe, ezekre nézve nyilatkozatnak nincs helye, mert pártunk azon az állásponton van, hogy addig, amíg gróf Bethlen István miniszterelnök úr vissza nem érkezik velencei útjáról, a kérdésekkel érdemben nem foglalkozun. A Keresztény Egyesülésben egyébként ha isizottan tudni vélik, hogy gróf Bethlen miniszterelnök, illetve a kormány semmi szint alatt nem azonosítja az élettel, ki volna méltóbb az Élet Királynőjére, mint ő? Rá fog gyújtani és mikor végére ér a szivar, vége lesz az életnek is és beleugrik a Dunába, a Lánchídról. Úszni nem tudott, pénze fegyverre, méregre nem volt, viszont felette kedvelte e hidat, hisz oly finom és kedves volt néha rajta andalogva átsétálni a csendes és meghitt Budára: ezek voltak okai öngyilkossága módjának. Péter zsebre dugta, a szivart és elhagyta örökre otthonát. Amíg a külvárosi utcából a dunapartra lebandukolt — és korántsem kellett sietnie — tíz óra lett. Péter úgy tervezte, hogy szivarozva, ődöngve eltölti az időt tizenkettőig, azután: isten veled te szép, de számomra mindig csúnya világ. A Dunaparton, — hisz meleg, isteni tavaszi éjszaka volt, — nagyon sokan sétáltak. Péter végig poroszkált a korzón. Az éttermek terrasseuin boldog és gazdag emberek ültek, a nők különös virágokként illatoztak, a zene epedve és ujjongva zengett. Az élet öröme uralkodott itt. Senki sem törődött a kopottal, szürke ruhába (az egyetlenbe) öltözött Péterrel, nem látta meg igénytelen alakját az a néhány ismerőse, kit, rozzant szalmakalapját levéve, üdvözölt. Péter elkeseredetten nézett arra a hatalmas, elegáns és dölyfös emberre, kitől állást kért hasztalanul, állást, mely egy egész életre nyugodalmat és csendes éldegélést biztosított számára. És arra a másikra, egykori nagyon gazdag iskolatársára, ki holmi kerteléssel elutasította őt épen egy hete, mikor először fordult hozzá pár száz koronáért. És íme ezek észre sem vették őt, mint ahogy nem vették észre a nők sem. És Péter sajgó szívvel bámult a székeken ülő párokra, kik összebújtak és arra gondolt, hogy az ő szerelme is ott ül a másikkal, a szerencséssel, talán. Féltizenegy volt egy kivilágított órán, mint Péter, kinek természetesen órája sem volt, ezt konstatálta. Ideje lett volna már rágyújtani az Élet Királynőjére, mert ezt a csudát talán másfél óráig is lehet szívni és e pillanatban Péter semmi vágyat sem érzett, hogy tartózkodását itt e földön meghosszabbítsa. Legjobban szeretett volna leülni egy székre, egy sötét mélyedésben, a kioszk olajfájának illatszökőkútja alatt, hisz Péter szép lélek volt és finom emberke, de sajna, nem volt négy koronája és így ezt a szórakozást nem engedhette meg magának. Rágyújtott. Isteni szivar volt valóban. Péter a vaskorlátra támaszkodott, hogy fáradt lábai ne sajogjanak úgy és szivarozva bámulta az embereket, anélkül, hogy észre is vette volna őket, mert Pétert teljesen elfoglalta jelenlegi szivara és közeledő halála. És így nem látta azt, hogy az emberek megilletődött tekintéssel néznek rá, a sétáló nők kacéran áhitatos pillantásokat vetnek rá. Péter a szivart nézte és látta, hogy egy ötöde már elfogyott, a hófehér, kemény tejhabként pompázó hamu mutatta ezt. Ekkor egy bizalmas szervusz kiáltást hallott, és valaki megérintette vállát és maga előtt látta állni barátságosan mosolyogva ama iskolatársát. Nagyon kedves fiú tudott ez lenni és most ez volt Péterrel szemben. Bókot mondott a szivarjára és megkérdezte az árát. Péter mire sem gondolva, mondta, hogy két dollár volt az ára. A barát tiszteletteljesen nézett a szivarra, arra gondolt, hogy ő, akinek van vagy 50.000 korona a zsebében és minden hónapban ennél több a jövedelme, még nem szívott ilyen szivart. És Péter, kitől megtagadott egy héttel ezelőtt pár száz koronát, kevesebbet, mint e szivar ára, ime már megengedheti magának ezt a luxust. Kétségtelen, hogy Péter gazdag lett, biztos Amerika a forrás, hisz dollárt mondott és végtelenül szégyelte magát, hogy udvariatlan volt vele, a gazdag úrral szemben úgy, mintha ez csak egy szegény ördög lett volna. * Óvakodott, hogy érdeklődjön Péternél a dolgok után, de elárasztotta kedveskedéseivel és Péter, ki eleinte rideg Volt nagyon, — barátja ezt tökéletesen megértette — végül is felengedett. A másik kérte, hogy üljenekle és Péter megfeledkezve a pénzről, a hiányzó négy koronáról, leült. Beszélgettek. A másik érdeklődött Péter nyári terveiről. És Péter arra gondolva, — a szivarnak már negyede hiányzott, de a hamu, mintha márványból faragták volna, oly keményen állt, — hogy rövid idő még csak és ő elutazik. —• Hamlet szavaival élve — ama ismeretlen országba, honnan még nem tért vissza senki azt felelte, hogy elutazik. És a kérdezősködésre kitérően mondta, hogy egy nagyon messzi, soha neki látott érdekes helyre, hol még biztos, hogy senki sem volt a korzon sétálók közül. A barát megilletődve akart tovább kérdezni, de ekkor megjelent az öreg nénike és átnyújtva a székjegyeket, várta a pénzt tőlük. Péter a zsebébe nyúlt és ekkor rémülten jutott eszébe, hogy nincs pénze és barátjához fordulva, kérte, hogy mivel nincs nála pénz, fizesse ki az ő jegyét is. Ez felhasználta ezt az alkalmat és rögtön pénzt ajánlott fel Péternek, mentegetődzve a múltkori visszautasításért. De Péter hiába felelte, hogy nincs pénzre szüksége, barátja követelőzve, csakhogy lekötelezze őt, gyorsan átnyújtott neki ötezer koronát és hasztalan tiltakozott Péter, nevetve begyűrte annak külső zsebébe, mondva, hogy nem teheti ki Pétert annak, hogy ez megtagadjon magától valami kedves szórakozást, ha még az éjszaka folyamán kedve támad. És mialatt Péter még egyre tiltakozott, arra jött két elegáns hölgy, kik intettek Péter barátjának, mire ez gyorsan elbúcsúzva Pétertől, azokhoz sietett és elhagyta velük a korzót. Péter vegyes érzések köié maradt ülve. Elhatározta, hogy a pénzt leadja abban a dunaparti szállodában,ahol barátja lakott, mielőtt megöli magát. Hisz most, hogy tudta már, hogy a kért állást nem fogja megkapni, Péter a becsületes tudta azt, hogy ezt a pénzt sem tudná megfizetni és mit ér, ha egy ideig vergődik még, hisz a vége úgyis ez lenne. A szivarjára nézett. Egy harmada már hiányzott, hamuobeliszk fehér lett rajta. Péter a szivart bámulta és iskolatársára gondolt, de ő nem értette megváltozásának okát. És maga elé meredve, Péter nem vette észre az imént említett férfit, kitől függött állása, a Hatalmast, ki nem ismerve fel Pétert, bámulva nézett, szájában rá nem gyújtott meneával, a grandiózus Élet Királynőjére. Habozott, nem mert eleinte tüzet kérni, de aztán végül, hisz ő, volt a Hatalmas, a Gazdag, odalépett és tisztelete 1921. októbe 14., péntek.