Pesti Hírlap, 1922. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
Betérek egy dohányüzletbe. Ezek a boltok — mindenki emlékezhet rá.suk békéből — nagy luxussal és reklámmá csalogatják a közönséget. Ezerféle cigaretta. intó és Havannák. Mindenből lehet alkudni és még ma is meglágyítja a kereskedő szivét ha valaki a rossz koronára hivatkozik. Én is lealkuszom a 25 frankos számlából ötöt és ráadásul még tíz doboz Jupiter-gyufát kapok ajándékul A trafikosntt elmeséli, hogy 90.000 frank forgalom mellett tiszta jövedelme körülbelül 4000—5000 frank és ebből szerényen megél. Egyévi adója körülbelül 2000 frank. Számítsuk át? Egyáltalán, mindenütt panaszkodnak, ronz a magas valuta. Az üzletekben szörnyű előzékenyek. Különös érzés, hogy amikor a kereskedő átveszi a pénzt, mindig megköszöni, mielőtt a visszajáró összeget leszámolná. Aztán a pénzügyi tranzakció befejeztével felhangzik még egyszer a különlegesen svájci köszönöm: „merci fehrA fele francia, a fele német- Mint minden. Különös kis ország, ahol nincs analfabéta és ahol minden ember három, de legalább két nyelven beszél. Különösek a szokásai érdekes az organizációja. Katonai szervezete egészen különleges, a mozgósítás is egyetlen a maga nemében. A svájci tartalékos otthon tartja teljes felszerelését, a puskát is beleértve. A mozgósítás napján arra kijelölt helyekre minden oldalról özönlik az egyenként megjelenő, tökéletesen felszerelt katona. Kocsin, autón. Kerékpáron, gyalog jönnek. A mozgósítás egy bizonyos órára van kitűzve. Egészen a tulajdonképeni mozgósítás percéig, tiszt és legénység elvegyülve áll, a legintimebb viszonyban. A kitűzött percre azonban a Bolgárból tiszt lesz és közkatona, amint azt műveltsélte és a véletlen magával hozta. Egyszerre szigorú fegyelem és rend van. Egyáltalában a svájci legfőbb erénye a fegyelmezettség Ai utcán rendesen jár, napirt nem dob el, a villamosodó nem tolakszik, a padlóra nem ken. Akárcsak Pesten. Az újságok is mindenekelőtt és felett fegyelmezettek. Talán épen ezért unalmasak is. Itt különben mindenen, ami nem természeti szépség és nem látnivaló, szürke hálóként terül el az unalom. Lehet, hogy csak mi érezzük ezt, kiket 1913—22 túlontúl követelőkké tett szenzációéhessé. Nem valljuk be, mind nyugalmat kívánunk fenhangon, ha belül remegve várjuk a szenzációt és betegek vagyunk, ha nem történik valami A svájci újság unalmas nekünk, mert nincs benne szörnyű dráma és forradalom, sőt még a magyar nemzetgyűlésről is csak összefoglaló cikkben emlékszik meg a „Zürizyttig*" a Züricher Zeitung Röviden csak annyit az összefoglalásról, mely nevezett újság tegnapi számában jelent meg, hogy a „magyar nemzetgyűlés tárgyalásainak hangja a legmélyebbre sülyedt és hogy a képviselők a letartóztatottak mentelmi ügyének tárgyalásakor a legsúlyosabb vádakat és sértéseket vágták egymás fejéhez. Örömmel látja a vita eredményét de ugy véli, hogy ez a vita nem szolgált a magyar nemzetgyűlés tekintélyének emelésére, sem vedio? a nemzet javára." Rövid, de velős. Tényleg vmnak.TBJ? ^›pok- Esst nem is kell olvasnunk, ugy is tudjuk. "«?tet« érdek«3 rovat az „Lingkickställe und Verbrechen.*! Bűntények és szerenrs£«.iti^e*ek•kategórria sorozzák őket és egyformán ritkák. Rendőri krónika: 5 frankos pénzbüntetések. A francia ávájc már korruptabb. Ott jelenleg folyik egy szenzációs per. Kokain, Xoco". Hirdetések Fantasztikusan kicsi számok. Hat számjegyet legfeljebb a bankok mérlegeiben találni A reggeli lapok délután ött már már megjelennek. Egyáltalában minden és mindenki lassú. Művészet iránt igen kevés az érzék: szem és fül igen elmaradtak. Hangjuk nincs. Az ízlés — hátat is különb a magyar. A turistaság mindenekelőtt való. Az ízlés rovására is. Most például a jómódú középosztály legújabb szórakozása a ..HitztoursA hí&tours rövidítése a harctéri körútnak. Aránylag igen olcsón csoportos autókiránduláson körül lehet járni a harctereket. Ebéd és ellátás az árban bennfoglaltatok. Alig néhány frankért megnézheti a „Bareburger" azokat a helyeket, hol százezer francia és német apa, férj, fia vérzett el a hazáért. Alig néhány frank. Ebéd és vacsora az árban. Mozijegy is. A legszebb és legélvezetesebb utazás. Itt romlott le a márka és frank, itt dőlt össze három ország. Alig néhány frank. Gyerünk, gyerünk. Senki sem ütődik meg, hogy a véráztatta földből frankokat présel ki a vállalkozó és minden hely „ausverkauft." Ezeket az eltévelyedéseket természetesen nem szabad úgy tekinteni mintha bennük egy nemzet jelleme nyilvánulna meg, de kétségtelenül eltévelyedés és a kegyeletsértés legnagyobb foka. De ezek csak „egyéni akciók." Megnéztem magamnak a jövő nemzedéket is. Hol lehetne a legjobban látni őket? Az iskolában nem látni sokat, a játéktéren sem A társasági élet igen gyér. Egy helyet találtam, ahol leginkább létni hogy milyenek a gyerekek Nem nehéz kitalálni hogy ez a hely a tánciskola. Mr. Tripet zártkörű tánckurzusa kint van a Kirchenfelden. A publikum a gimnazisták és polgárleánykák. Derék polgáremberek gyermekei Nagy tornaterem. A falakon létrák és egyéb instrumentumok. Köröskörül az anyák. A terem közepén, szmokingban, göndör, szőke hajjal áll, táncol, hajladozik Mr. Tripet, ki, ha nem lenne táncmester — csak fodrász lehetne Eins, svei, drrrrei Un, deux, trois. A kis svájciak igen nagy buzgalommal és kevesebb tehetséggel ropják a különféle táncokat Az ártatlan és tisztességes tánc láttára eszembe kell, hogy jusson az a perverz vonaglás, mit a pesti „jó társaság" bizonyos rétegeiben „tánc" elnevezés alatt kultiválnak a fiatal hölgyek és urak. A résztvevők közül egy sem idősebb mint 17 esztendős. Berni gimnazisták- A kis zöldsapkások lenyalt hajjal, fényesre takarított cipőkben mozognak. Egyikmásik igen ügyesen. Egy magyar is van köztük. Igen komolyan veszi, hogy őtt nemzetének egyedüli képviselője. Dicséretére legyen mondva, hogy igen jól végzi hivatását Igen ügyesen táncol és a legcsinosabb leány a párja Mégis csak fenegyerekek ezek a magyarok. Mr. Tripet a középen kiabál. A zongora hamis, a gyerekek bájosak A lánykák a háború kitörésekor még apró gyerekek voltak. Ordit róluk, hogy semmiben sem szenvedtek hiányt Ezek megkapták a tejet, a vajat a sajtot, a kenyeret Ezek nem tudták, mi a „pótlék", ezek nem 10 éves korukban láttak először zsemlyét és narancsot, így, ha együtt van egy csomó fiatal teremtés, látni, hogy mit tett velünk a háború. Ezek mind jól fejlett nem vérszegény fiúk és leányok. Ezek mások, mint a mi (nerekeitk, mások, mikrt minden olyan állam rsvermekei ahol háború v«f* Kenesei- nvxiícoakv nem i”---i퇂ri5s /^iV*. a wszkát naivak. Ezek vaj?- »otiv »ík ̋) tanulták a forradalmat ezek nem vártak hasztalan vissza a háborúból apjukat. ezek nem remegtek tavaszi meg őszi éjszakákon, mikor a város utcáin kattogott a gépfegyver. Ezek nem csoda-CTen?kek — essek gyermekek. Meg kellett állnom a tánciskólában, mert benne van minden, amit a mi gyermekeink nem élnek meg. ott val acit. a béke, mely beszorult ebbe a tornatesmbe. Monsieur Tripet németül és franciául kiabál Német fiú és francia leány. Milyen furcsa ma és milyen természetes volt valamikor. Varsora a Mr Dacwyier híres vendéglőjében. Osztrigát szolgáltak fel, kaviárt és egyéb kincseket Frankok, frankok . . . Holnap utazom tovább. Este a szálloda portása. Renner ur, elbucenak tőlem és kezet ad. Jó utat kivan. Frankban . . . Giergio Gennaro. Uj küzdelmek előtt. A politikai helyzet. Az uj esztendő az idén talin, még nagyobb ziláltságban találja a belső politikád raint a tavalyi évfordulón. A nemzetgyűlés, majdnem két évi együttlét után változatlanul pártharcok színhelye, s a LKU ellentétek a szemben álló táborok között még fokozódtak. Tavaly ilyenkor gróf Teleki Pál a pártkoalíció nem épen szerencsés, de a viszonyokhoz mérten legcélravezetőbbnek bizonyult, rendszerével alapozta meg kormányzatát, ma voltaképen csak bizonyos kérdésekben áll abszolút többség a nemzetgyűlésen a kormány háta mögött s gróf Bethlen István miniszterelnök háromnegyedévvel kormányvállalása után még mindig az egységes kormányzópárt összekovácsolásán dolgozik. Talán a közeli választások hoznak majd ezen a téren az ország szempontjából is üdvös változást s ha a nemzeti erők egyesítésének parancsoló szüksége nem, talán a lejáró mandátumok újra való biztosítása fogja őket egy, táborba vezérelni. Tavaly biztató pénzügyi kilátások töltötték el a politikai világot, most exlexben lépjük át az új esztendő kapuját, remélje, hogy ez a törvényenkívüli állapot csak politikai harcok múló jelensége s nem teszi még vigasztalanabbá a sivár pénzügyi kilátásokat Új programmal, fontos politikai nyilatkozatokat nem hoz az új esztendő. A kormány ma is a béke, a megértés és kiengesztelődés politikáját hirdeti, mint elődje egy év előtt, a teljes békétől és megértéstől azonban még távol vagyunk. A politikában szokás újévi üdvözlések az idén elmaradnak, mert gróf Bethlen István miniszterelnök a fővárostól távol van. Valószínűleg elmarad a kormánynak az újév alkalmából a kormányzónál való megjelenése is, miután a miniszterelnök csak január első napjaiban érkezik vissza. A pártokban is szűkebb keretek közé szorítják az újévi üdvözléseket. A kisgazdapárt távol lévő vezérét, nagy^ádi Kznkó Istvánt, aki csak január hó 3-án ér kic^ík vissza mrdöcosítványát,^ ma táviratilag üdvözölte, ugyancsak írásban üdvözli betegen fekvő pártelnökét, Rubinét Gyula is a Rubinekhez intézett üdvözlő iratot nyolcvan képviselő aláírásával vasárnap délelőtt nyújtja át Lukovich Aladár háznagy a betegen fekvő pártelnöknek. Délelőtt tizenegy órakor a párt Budapesten lévő tagjai Meskó Zoltán államtitkár és Lukovich Aladár vezetésével tisztelegnek Mayer János földmivelésügyi miniszternél. Feltekintettem. — Azt hiszem, tudom, mire céloz — feleltem. — Helyes. Tudja-e, hogy mit mondott nekem a férjem a dinernél? — Sejtelmem sincs róla. — Képzelje, azt mondta, hogy úgy éra, mintha egy lánc volna az életében . . . — Miféle lánc? Mrs Hard finom kis kezével megérintette a mellét. — Én vagyok az a lánc Hány életében, — mondta meglepő nyugodtsággal. Meghökkentem. — Már hogyan képzelhet ilyesmit? — feleltem hangosan nevetve, hogy ezzel leplezzem ellenkező meggyőződésemet De az asszony komoly maradt — Semmit sem képzelek. Maga Hany mosndta. De én értem ezt Tudja, na az ember tiz éven keresztül mindig csak ugyanazt élvezi, megkívánja a változatosságot. Ez nagyon természetes. Szomorú, de igaz. Helyeseltem is Harrynak, meg is állapodtunk valamiben. Egy nagyon okos dologban. — Miben, asszonyom? — Abban, hogy ezentúl mindegyikünk azt teszi, amihez kedve van. Persze, csak a megengedettek határain belül. Így felfrissülünk mindketten és nem kell elhervadnunk egymás oldalán. Mit szól hozzá? — Hard okosabb ember, mintsem hittem volna, — gondoltam magamban, de hogy az asszonyt mi lelte, hogy ráállt erre az üzletre? Talány. — Nem szól semmit sem? — kérdezte ismét Mrs Hard. — Nagyszerű embek vannak Amerikában, — feleltem és cigarettára gyújtottam. Az asszony halkan elnevette magát és belenyúlt a cigarettatárcámba. — Semmiesetre sem olyan önzők, mint maguk, ideát, — mondta, nagy fekete zenét rámszegezve. Amint igy, ízléses estélyi ruhában, gondosan fésülve, értékes gyöngysorral halványkreol nyakában, kissé kipirultan előttem ült, határozott '-gp érdekes volt. De a kijelentésétől mégis mát ijedtem. Hotelekben néha furcsa emberekkel kerülünk össze. Rossz tapasztalataim vannak, megtanítottak az óvatosságra. Csak nem gondolt rám Hardné, hogy belekeverjen valami botrányba? Vagy csakugyan csak az volt a szándéka, hogy velem élvezze ki kissé elkésve visszanyert szabadságát? — Tudja-e, hogy roppantul emlékeztet engem valakire? — folytatta az asszony. — Valakire, akivel szintén . . . — Tessék? — Igen, akivel szintén annyira rokonszenveztem, mint magával, minek tagadnám? — Lássa, magában olyasvalami bizalomkeltő van, hogy habozás nélkül feltártam ön előtt legbelső gondolataimat. Mintha nem is volnánk idegenek. — Meg vagyok hatva, asszonyom. — Az illető, akihez oly meglepően hasonlít, állandóan Rómában lakik, ahol előkelő szerepet visz a társaságban. A fiáború előtt mi is ott voltunk a férjemmel s az illető állandóan velünk volt. Akkor a férjem táviratot kapott hazulról, hirtelenül el kellett utaznia. De mivel úgy volt, hogy hat hét múlva visszajön, én Rómában maradtam. Egyedül. Kedves férjének bizalma nem ismer mértéket. Remélem, visszaélt vele. — Ó Istenem, hogy mondhat ilyen csúnyát? Tizennégy nap múlva utána utaztama férjemnek. — Tizennégy nap szép idő, de elvégre ... — Hová gondol, uram? Hiszen semmi sem történt ezalatt. De semmi! Pedig nehezemre esett az elutazás, bevallóra. Talán gyávaság volt nem gondolja? — Erre nem felelletek, asszonyom. Hyen esetben ki a megmondhatója annak, hogy mi a gyávaság, ki a bátor? Higgye el, mi férfiak, gyakran csupán gyávaságból vagyunk bátrak s néha a legnagyobb bátorságra van szükségünk, hogy gyávaságot kövessünk el . . . Hardné bólintott, én pedig azon gondolkoztam, hogy miként kerülhetném el a bátorságot, anélkül, hogy gyávának nézzen ez az asszony, akit meg Megsérteni épenséggel nem akartam. Ebben a pillanatban, valamivel sápadtabban és valamivel gyorsabb léptekkel a rendesnél, belépett Hard. — Holnap reggel el kell utaznom, Ellen, — mondta — táviratot kaptam hazulról. Az asszony felugrott, én pedig elhatároztam, hogy ha Hardné nem követi az urát akármilyen gyávának is minősíti a bátorságomat én is táviratot kaptam és én is elutazom. De erre nem került sor, mert az asszony nyomban kijelentette, hogy követi a férjét Az arca" ragyogott a boldogságtól és amikor búcsúztunk, melegen, majdnem hálásan szorította meg a kezemet. Világos volt, hogy itt történt valami, de hogy micsoda, azt akkoriban még csak sejtettem. Másnap azután megtudtam. Szolnokyné ugyanis feltűnően rosszkedvű volt olyannyira, hogy majdnem karmolt amikor hozzászóltam. Ezzel még jobban kihívta a jókedvemet és megtréfáltam Hard elutazásával. De ezzel megjártam. Erélyes hangon kikérte magának az „eféle vicceket", mire megsértődést színlelve, félrevonultam. Ez használt. Honfitársnőm utánam jött a kertbe és mosolyogva nyújtotta felém békejobbját. — Ne haragudjon, — szólt, szépen rám pillantva, — de rosszkedvű vagyok. Tudja, mi történt velem tegnap este? — Hard meg akarta ölelni? — Meg is ölelt. — Szép dolog. No és ezért utazott el oly hírtelenül ? — Dehogy. Hanem azért mert pofonst töttem. Azt hiszem, eléggé világos beszéd volt. — Ez tagadhatatlan, — feleltem, azután elnevettem magamat és kezet csókoltam a bátor asszonykának, aki persze nem sejtette, hogy ezze a kis, kézzel fogható gyávaságával — mert bocsánatot kérek: ha nő férfit arculat, az gyávasága engem is kihúzott a csávából. PESTI HÍRLAP 1922. 3am&t L. •vasárnap.