Pesti Hírlap, 1922. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1922-04-01 / 75. szám
veskedni. Céljuk a régi kisgazdapárt programmjának megvédésére irányul. Szóval alá akarják támasztani a párt alapelveit- És épen ezért a mozgalom Meri, úgy, ahogy eddig csinálták is csinálják most is, kifogást a maga részéről sem emelhet és nem is emel. Más kérdés, hogy milyen álláspontot foglal el azokkal szemben, akik elégedetlenséget hangoztatnak túl erős hangon. Ezek nem a régi kisgazdák közül valók, hanem újabb keletű kisgazdák, akik a régi pártban is elégedetlenkedők voltak. Szeretnének valamik lenni, s a sértett hiúság ösztönzi őket az elégedetlenség szítására. Amiket hangoztatnak: a különböző élelmezési bajok, a munkaalkalmak hiánya- mind olyan dolgok, amiknek az orvoslására, úgy a kományban, mint a pártban meg van a komoly hajlandóság. A jelölések dolgában ismételten hangoztatta, hogy a párt nem akar egy kerületre " senkit "reáoktrojálni s a vidék kívánságát lehetőleg mindig figyelembe veszik, amint tették eddig is. A párt egyik vezető politikusa elmondotta, hogy beszólt a régi kisgazda-szervezetek mozgalmának egyik vezetőjével, Mohácsy Lajossal, aki tiltakozott az ellen, hogy a képviselői értekezlet összehivását célzó ív alá az ő nevét is odaírták. Ez az ő tudta és beleegyezése nélkül történt és egyáltalán nem ért egyet a mozgalommal. Vasárnap gróf Bethlen István miniszterelnök Balassagyarmatra utazik Majthényi László főispán beiktatására, mely hétfőn lesz és ezúttal politikai nyilatkozatot is tesz. Gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter pénteken este a minisztertanács után Sopronba utazott, ahol szombaton mondja el programmbeszédjét. Az ellenzéki pártok is több nagygyűlést tartanak vidéken. A péntek esti minisztertanács fő progrompontja a kerületi beosztásról szóló rendelet megvitatása volt, melyet — értesülésünk szerint — egyhangúlag elfogadtak. A választókerületek száma az utolsó pillanatban két vidéki kerülettel gyarapodott, úgy hogy a kerületeik száma összesen 246 lesz. Hogy visszatérjünk az intézőbizottság ülésire, megállapítható, hogy a hivatalos jelöltek száma az idő szerint a 170 körül mozog. A Huszár— Bethlen-féle paktum értelmében az egységes párt 18 kerületben nem állított hivatalos jelöltet. Az mág mindig bizonytalan, hogy a fővárosban állít-e listát. A csütörtöki ülésen történt érdekesebb jelölések közé tartozik Viczián államtitkáré, akinek hivatalos jelölése ellen ismeretes pere miatt többen kifogást emeltek, de a kormányelnök ragszkodott aelöléshez, mert a másik aspiránssal szemben így kifotoltabbnak akerületet. A vélemények utak és a kisebbség szavazással akarta elteni a kérdést, azonban az egyik tag indítványáéri 11 vdakettől és a kisebbség szavazás nélkül vetette magát a többség akaratának, ugy, amint eddig szokott történni a jelöléseknél. Az a lár, hogy Lukovich Aladár nemzetgyűlési háznanem jelölték, téves, mert a dolog úgy áll, hogy kerületet kettéosztották és Lukovichra bízták, gy melyikben vállalja a hivatalos jelöltséget ő a emrői kerületet választottakgy ott hivatalos jelt. Kardos Noé jelölésénél az történt, hogy egycsak odavaló gazdag, egységespárti kisgazda jelöltje akadt, mire a bizottság azt mondta, egyiket sem jelöli hivatalosan, hadd küzdjenek egymással, szóval döntsön közöttük maga a . Négyessy László elejtése a kerület kivánsán történt. Orbók Attilát nem jelölték hivatalos Úgy halljuk, hogy régi kerületében nem is lép el, mert Debrecen második kerületébe kapott megvást. Kevese Györgyöt, Bencze Gábort és Sréter ^mmmmmmmmmmBaamamtum^maammmmmmmm Eltűnődött. Milyen régen asszony lehetne az, ha nem bénítja meg akaratát ez a halott mázaság. Három év óta felesége tehetne egy derék, csinos embernek, és talán már gyermeke is volna. Talán nem is egy, hanem féltő. Forró vérhullám csapott a szívéhez, az anyaság szent vágyával birkózott szobája csendjében. Aznap csak nagyon későn tudott elaludni és az utolsó gondolata az volt, hogy másnap reggel ínni fog az orvosnak, hogy jöjjön el érte. IL A szürke novemberi nap halaványan bágyadozott az ablakában, de Hauer Margit mosolyogva nézett föl az égre. A szívében halkan dalolt valami és csöndesen ringatta a lelkét. Akkor megszólalt a csengő kint az előszobában. A Vingay-lány jött, a Sándor huga, lelkendezve és sírva-kacagva buggyant ki száján az örömhír : — Margit! . . . Margit! . . . Nyolc nap múlva itt lesz . . . Megjön . . . Megjön . . Hauer Margitnak minden vére az arcába szaladt, mintha fojtogatták volna. — Ki jön meg? Sándor? — Sándor . . . Azután meg egyszerre halotthalvány lett és szédülten csak annyit rebegett: — Istenem . . . A Vingay-lány úgy fogta föl, hogy össze ne essék. Később, amikor egymás mellett ültek a díványon, a Sándor huga megkérdezte tőle: — Örülsz? Boldog vagy? Hauer Margit nem felejt. Pedig a kartmon Istvánt saját kívánságukra hagyták ki. Ezek nem akarnak mandátumot vállalni. Sréter Istvánnyílt levélben jelenti ezt be választóinak, azt mondván, hogy egyelőre megmásíthatatlan, a politikával össze nem függő körülmények teszik kötelességévé, hogy a neki újra felajánlott mandátumról lemondjon és a nyilvános politikai szerepléstől egyelőre tartózkodjék. Azt hiszi, hogy attól a programmtól, amelynek alapján megválasztották, soha el nem tért Feltűnési viszketegség nélkül haladt a keresztény nemzeti és agrár irányzat útján, amely hite szerint ma vagy holnap a magyarság feltámadásához fog vezetni. Végül arra kérte választóit, hogy a választásoknál legyenek óvatosak, mert hazánkban hemzsegnek a konjunktúrapolitikusok, a politikai köpönyegforgatók, a délibábozők és a napraforgót utánzók. Elvhű képviselőt válasszanak, aki az egységes párt elveit önzetlen meggyőződésből vallja s a jelenlegi alkotmányjogi rendnek megingathatatlan hive. Úgy halljuk, hogy Sréter bizonyos fontos megbízást kapott és amiatt vonult vissza a politikától. De beszéltek a tábornok ama megokolásátról is, hogy visszavonul, mert szegény embernek nem való a politika. Érdekesebb jelölések voltak még: Bácsalmáson Herczeg Ferencé, Újszabadkán báró Podmaniczky Endréé, Halason báró Prónay Györgyé, Bián báró Feilitzsch Artúré, Ózdon Biró Pálé, Aszódon Patay Tibor volt főispáné. Itt ugyanis az a helyzet, hogy a váci kerületet két részre osztották: vácira és aszódira. Sásdon Lily Pongrácot, Nyíregyházán, Nagykanizsán és Lajosmizsén Kállay Tibor pénzügyminisztert, Battonyán báró Urbán Pétert, Szarvason Pekár Gyula államtitkárt jelölték. Székelyhidon Orbók helyett Fráter Pál ügyvédet jelölték, aki részt vett a múlt választáson is, amelyen hatan küzdöttek a mandátumért és hatezer szavazatból összesen 213-at kapott. Lipták Pálnak két kerületet ajánlottak fel, a választást a bizottság reábizta, s ő Békéscsaba mellett döntött. Érdekes Zlinszky István napirend előtt való felszólalásának a története. Zlinszky, aki tudvalevőleg a régi Függetlenségi és 48-as párttal lépett be az egységes pártba a miniszterelnök felhívására, lelkes híve Bethlennek és mint ilyen, legutóbb Erzsébetfalván vette rá az ottani régi függetlenségi és 48-as pártot, hogy csatlakozzék az egységes párthoz. Ez meg is történt, azonban valamelyik erzsébetfalva elégedetlenkedő levelet írt nagyatádi Szabó Istvánnak, megvádolván Zlinszkyt, hogy azzal agitál, hogy majd kiszorítják a pártból a kisgazdákat. Kis idő múlva úgy fordult a dolog, hogy Zlinszkyt régi kerületében, Dabason, jelölték, mire ajánlólevelet kért az ottani kisgazdákhoz Nagyatáditól. Nagyatádi Szabó azonban megtagadta a levelet, azzal az indokolással, hogy Zlinszky a pártban ellenük akar dolgozni. Zlinszky azonnal visszautasította a vádat és az intéző bizottság ülésén, mint ismeretes, külön előadta, hogy ő férfias nyíltsággal és önzetlenül lépett be a pártba elvbarátaival együtt a miniszterelnök felhívására, nincsenek semmiféle hátsó gondolatai, orvtámadásra sem készül Nagyatádiak ellen s a neki tulajdonított szándékot, mint rágalmat, visszautasítja. Nyilatkozatát örömmel vették tudomásul és Nagyatádi is belátta, hogy visszaéltek jóhiszeműségével. A párt ügyvezető elnökeinél, Gömbös Gyulánál, pénteken két küldöttség tisztelgett. A tolnai kerületé, Spolarits György nagyiparos, a város szülötte jelölését kérte. A Magyar Képzőművészet Egyesületének tizes küldöttsége pedig Zala György szobrászművész, a magyar kultúra egyik európai hírű képviselőjének jelölése érdekében járt el. Az egységes párt budapesti listájára szeretnék felvéttetni Zalát. Gömbös megígérte támogatását. Dr Wolff Károly, a keresztény községi párt elnöke, tudvalevően arra akarja pártját rábírni, hogy kapcsolódjék bele az országos politikába és segítsen megalakítani az Egységes Keresztény Pártot. A keresztény községi párt egy része, a Friedrich-csoport és a keresztényszocialisták ellenzik ezt, mert ez egyértelmű a kormány támogatásával, amelyre nem hajlandók, így tehát valószínű, hogy a keresztény községi pártban bomlás fog bekövetkezni. A párt több volt képviselőtagja utóbb kijelentette, hogy a neve tudtán kívül került arra a plakátra, amelyen dr Wolff Károly és hívei a pártagitációt megkezdték. A Nemzeti Polgári Párt a liberalizmusért. A Nemzeti Polgári Párt belvárosi pártszervezete szombaton este nyolc órakor pártvacsorát rendez a Belvárosi Polgári Kör helyiségeiben. (Eskü ut 8.) Kt alkalommal Gaál Vilmát kúriai bíró válaszol Rakovszky Istvánnak és Haller Istvánnak a liberális korszak ellen intézett támadására. A párt VII. kerületi szervezete vasárnap d. e. 11 órakor gyűlést tart a Liget-Klub helyiségeiben. (VII., Thököly út 78.) A Rassay-pártból. A független kisgazda- és polgári párt vasárnap Mindszenten és Szegváron gyűlést tart, amelyen Ragsay Károly is résztvesz. A Rassay-párt százas szervezőbizottsága ma este a pártkörben ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy Budapesten kerületen kint megkezdik a párt szervezését. A jogvédő liga manifesztuma. A Jogvédő Iroda szombaton délelőtt gróf Apponyi Albert elnöklésével ülést tart, amelyen folytatják és végleg letárgyalják a kormány választójogi rendelete ellen kiadandó manifesztum szövegét. Az Andrássy-párt szervezkedő gyűlése. A főváros XVII., XVIII. és XIX. választókerületinek (Józsefváros) Keresztény Nemzeti Földmives és Polgári Pártja 6-án este hat órakor nagygyűlést tart a régi képviselőház üléstermében. A nagygyűlésen Weiss Konrád, Dinich Vidor, Friedrich István, Horaruszky Zoltán, Homonnay Tivadar és Havady Barnabás fognak felszólalni. A Túrán Szövetség nem vesz részt a választásokban. A Magyarországi Túrán Szövetség, mely két hét előtt kimondta, hogy a társadalmi egyesületekkel együtt kivánt haladni a magyar faji politikának támogatásában. Nagytanázcsi ülésében kimondta, hogy nem vesz rém a választásokban, mert a kormány és a kisgazdapárt politikájává siamben semmiféle politikai akcióban nem hajlandó résztvenni. Választási mozgalmak. A keresztény kisgazda, földmives, polgári & munkáspárt pénteken este Kőbányán az Auguszta-telep nagytermében szervező gyűlést tarttt, melyen Márki lstván elnök foglalt állást Bethlen politikája mellett. Czigány Sándor Kftv. munkavezető és képviselőijelölt a komoly, építő politika mellett beszélt lelkesítő hatással. Kornai Iátván, a ferencvárosiak jelöltje, a magyar faji politika megvalósítását követelte, hangoztatva, hogy a külpolitikában az angolokkal is keresni kell a megértést, de kelet felé a turáni népekkel is szorosabb kapcsolatba kell lépni. Végül Józsa Gyula, a józsef-ferenevárosi Bethlen-párt elnöke, a reális politikát követelte, a felekezeti széthúzással szemben. A tatai választókerület, Andrássy-Friedrich-pártja március 30-án tartott ülésén egyhangúan dr Ilogya János kir. konzult jelölte. — A celldömölki Ké T PESTI HÍRLAP 1922. április 1. szombat. dant valamit, de rémülten eszmélt rá, hogy inkább félelem az, amit érez és hideg közöny ül a szivében. — Hát nem örülsz? Hát semmit sem szólsz? — kérdezte most már sértődötten a Vingay-lány. Fehér kezével végigsimított a homlokán." — Nem tudom, — felelte szórakozottan. — Nem tudok örülni . . . Hét éve már. . . Hét évi is sírva fakadt. A másik egy darabig nézte, furcsa, kémlelő tekintettel, mint aki vár valamit. De Hauer Margit nem szólt semmit, csak nézett maga elé ostoba, könnyes tekintettel. — Hát nem örülsz? Igazán nem? — kérdezte most utoljára a Vingay-lány és fölállt mellőle. Hangtalanul intett a fejével, hogy nem. Akkor egyszerre a másik is sírni kezdett és lehajtott fejjel, anélkül hogy búcsúzott volna, elment tőle. Ki sem kísérte, nem is szólt utána. Később fáradtan fölkelt, odatámolygott az íróasztalához és levelet írt az orvosnak. Megírta, hogy most már semmi sem lehet a dologból, mert a vőlegénye nyolc nap múlva hazajön. A nyolc nap alatt olyan volt, mint az alvajáró. A feje zúgott, a szíve hol őrülten kalapált, hol meg alig dobogott. Az érkezés napján kiment a pályaudvarra. A Vingay-lány is kint volt, de nem ment oda hozzá. Amikor a vonat befutott és a transzport kiszállt, egy hadnagy beszélni kezdett az érkezők nevében. A többi négyes sorban állt föl mögötte. Vingay Sándor az első sorban állt, épen szemben Hauer Margittal. Csont és bőr volt a szegény. Szemének régi fénye megtört, az alakja megroskadt. Csak a hullámos, szőke hajáról ismerte meg Merőn, követelőn nézeit rá. Szinte kiabált a tekintete: Ismersz-e még? Hát ismerj meg már! A fénytelen szempár belekapcsolódott az övébe. Oh igen . . . most . . . most megismerte. És várta, hogy a fáradt fejével bólintson, a fonnyadt ajkával mosolyogjon. De a férfi sem nem bólintott, sem nem mosolygott. Csak nézett, nézett nagyon szomorúan. Mi ez? Talán mégsem ismerte volna meg? Dehogynem! Hiszen egyre őt nézi, te sem veszi róla a szemét. A fogadás véget ért. Az oszlop felbomlott, repült mindenki szeretteinek karja közé. Vingay Sándor is elhagyta helyét és lassan, tétován előre indult. Közvetetlenül mellette ment el, de most nem nézett rá, hanem a földre sütötte a szemét. Hauer Margitnak száján volt a férfi neve, hogy rászól. És mégis meg tudta állni, hogy kimondja. Szegény Sándor olyan rozoga, olyan "öreg . . . Mi értelme lenne? És ha akarta volna, neki kellett volna megszólítania. Szánakozva nézett utána és elkísérte a tekintetével, amíg csak nem látta, hogy a nővére karjai közé zuhan. Akkor megfordult és elindult a kijárat felé. Egyedül. Otthon a tükre elé állt és hosszan elnézte magát. Egyszerre csak keserűen fölkacagott. Hiszen ő is csúnya, ő is vén, ő is ráncos. Hát persze, hogy nem szólt hozzá Vingay Sándor. Mi értelme lett'"volna? . . . Másnap visszaküldte neki a jegygyűrűt. És még nem lett este, visszakapta a magáét is. Egy sor nélkül. És ő sem írt újabb levelet az orvosnak. Mi értelme tenne? Megöregedett.