Pesti Hírlap, 1922. december (44. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-07 / 279. szám

BUDAPEST, 1922. CSÖK­ZETÉSI ÁR AKt Egy búza 200 korona Vfgyedévre .« OCO koxooa i­­sryB"8 szám­ára helyben, vidéken ás a pályaudvaro­kon 10 korona '•Ausitriában 1000 veztr. kor. ..LPrraeté»ek kifilízjttt­áe szerion XV. EVFömÜfc m. (14,993.) SZÁM. PEST CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 7. — — ——a CZF­RKESETŰSÉG, KIADÓ­HI­VATAL ÉS MTOMDAS Bpest, Vilmos esátzár­nt 78. FIÓKKIADÍTHI­VATAL.Í­­utdapest,Ersisébet-kurút X. A közrend biztositása. (A közrend biztosításét mindenki akarja. De a közszabadságokat veszélyeztetni nem szabad. A kettő együvé tartozik. Még a­ köz­rendet sem szabad ürügyül felhasználni arra, hogy a közszabadságoktól megfosszák a nem­zetet. Már­pedig ha abból a törvényjavaslat­tól, amit ma Rakovszky belügyminiszter be­nyújtott, törvény lenne, akkor közszabadság­­­ról Magyarországon beszélni többé nem lehet­ne, csak rendőrállamról. A törvényjavaslat be­terjesztésére azért volt szükség, hogy a kivéte­les törvény alapján kiadott különböző rendele­tek hatályukat ne veszítsék. Azt megértjük, hogy az összes kivételes rendeleteket nem lehet egyszerre megszüntetni. De a tervezetnek van­nak olyan részletei, amelyek nem jelentenek kevesebbet, mint az abszolutizmusnak kodifi­kálását. Mi a jogrend hívei vagyunk és min­denféle egyéni akcióval és kilengéseikkel szem­ben a drákói szigort is jogosítottnak tartjuk. ( De ebben a törekvésünkben sem vagyunk el­vakultak és meglátjuk azokat, a veszedelme­ket, amik az ország becsületes polgárságát fenyegetnék, ha a most javasolt paragrafusok a magyar corpus jurisba jutnának. Figyelmez­tetjük pártkülönbség nélkül a­ nemzetgyűlés minden tagját, s a kormánypárti kisgazdákat is, akik otthon független polgárok, hogy mi­csoda veszedelem származnék abból, ha a köz­igazgatási tisztviselők, akik fölött a­­kormá­nyok rendelkeznek, nagyobb hatalommal fog­nának bírni, mint a független bíróság. A Bach-korszakr­a illő rendelkezések vannak ugyanis a­ javaslatban. Például ha egy gazda más községbe megy hosszabb disznótorra, tar­tozik az érkezését és eltávozását a helyi ható­ságnál bejelenteni. Egy másik paragrafusnál fogva pedig ha­ „aggályosnak" találja szemé­lyét a főszolgabíró, vagy rendőrkapitány, ak­kor kitilthatják, rendőri felügyelet alá helyez­hetik, vagy toloncházba is küldhetik. Levele­zését, telefonját, is cenzúrázhatják. Szóval az egyéni szabadságot a közigazgatási tisztvise­lők" csupán az aggályosság kritériumának la­bilis megállapítása mellett teljesen il­izóriassá tehetik mindenkire nézve. Gazemberekkel nemben nemcsak jogosult, hanem kötelesség is a szigorúság. Ide hogy valaki gazember-e vagy nem, vagy enyhén szólva „aggályos"-e vagy nem, azt a büntetőtörvények szerint ítél­kező független bíróság dönth­eti csak el. És ezt a feladatot jogállamban nem lehet, reá ruházni a közigazgatásra. A bírói funkciót az admi­nisztrálással összetéveszteni nem szabad. A közigazgatás tulajdonképen nem lehet bírája a közönségnek, hanem csak annak sz­olgája. Alapjában elhibázott rendszer az, ahol a köz­igazgatást nem választják el a büntető és meg­torló hatóságtól. S még ott is, ahol a közigaz­gatás kisebb jelentőségű ügyekben, például ki­hágásokban, bírói funkciót végez, ott is lehető­leg külön személyzetre bízzák ezt az ítélkezést. Az egész közigazgatásból bíróságot csinálni lehetetlen. Különösen akkor, amikor a közigaz­gatási tisztviselőknek még azt a függetlensé­gét se biztosítják, hogy az állásukat egy tör­­vényes szolgálati pragmatika védelmezné. Újabb törvényalkotásainkban azt a saj­n­á­latos tendenciát látjuk, hogy a központi ha­talom abszolutizmusát növeljék.­ És a kodifi­kálásban is olyan rendszertelenséget követnek, hogy például indemnitási törvényjavaslatok­ban megváltoztatnak alapvető törvényeket. A mostani belügyminiszteri javaslatban pedig mindent összehordanak. Még a védkötele­zettség helyett is incidentaliten behozzák a köz­s­z­olgáltatási kötelezettséget tizennyolc éves kor-éi ötven évig. Végül pedig sajtótörvényt is. Szerény nézetünk szerint mindennek kevés köze van a közrend biztosításához, amit el le­hetne érni a közszabadságok ilyen veszélyez­tetésé­n''!kíil ís . Harc a tengerszorosok szabadságáért. Évszázados érdekellentéteit összecsapása Lausanneban. — Csicserin ragaszkodik a tengerszorosok elzárásához. — Közeledést remélnek a szövetséges és a török álláspont között. — 71 pápa a törökországi keresztények biztonságáért. Lausanneban napirendre került a konferencia legizgatóbb és egyben legkényesebb anyagának, a tengerszorosok kérdésének megvitatása. Az egész konferenciát tulajdonképen ennek a kérdésnek az érdekében hívták egybe és hosszú idők múltán most ismét tanúi leszünk évszázados érdekellentétei, ösz­szecsapásának. Az egyes hatalmi tényezők azonban most más csoportosításban vonultak fel és más né­zőpontból viszik harcba érveiket. Eddig Anglia volt az, amely Törökország pártfogójaként lépett fel, va­lahányszor a cári hatalom a Boszporus felé nyúj­totta ki csápjait, hogy megvalósítsa nagy Péter cél­jait. A krími hadjáratiban Anglia Franciaország és Szardínia együtt harcoltak a törökökkel és meghát­rálásra kényszerítették I. Miklós cárt. Szebasztopol, Inkerman és egyéb harcterek még m­a is szomorú emlékei az orosz önérzetnek. Az angol hadsereg sok tisztje, akik ezeken a harctereken véreztek el, a kis­ázsiai Ilajdár Pasa temetőjében alusszák örök ál­mukat, török földön, török érdekekért. Az 1877-iki orosz—török háborúban, amikor II. Sándor cár hadai már San Stefano előtt álltak és onnan gyö­nyörködtek az Aja Szófia kupolájának ,aranysuga­ras fényéiben, felvonultak Anglia, tengeri haderejé­nek legfélelmesebb egységei és a minden oroszok cárja, kénytelen volt eltakarodni Stambul falai alól, anélkül, hogy bevonulhatott volna a vágyak földjére. 1878-ban Berlinben gyűltek össze ismét a nagyha­talmak és kimondották, hogy a can­stefanoi béke, amely Törökországot megrabolta, majdnem vala­mennyi európai tartományától, érvénytelen. Milyen más ma a helyzet. Törökország győ­zelmes hadsereggel áll a tengerszorosok előtt és Lausanneban nem Singlia támo­gatja a török delegációt, hanem Oroszország. Amaelőtt Oroszországnak egyetlen vágya volt, hogy kierőszakolja annak a határozatnak a felfüg­gesztését, amely eltiltja attól, hogy a Fekete-tenge­ren hajóhadat tartson és ennek megfelelőleg, hogy tengeri ereje szabadon mozoghasson ki a Földközi­tengerre. Most Csicserin, épen az ellenkezőért har­col. Szovjet-Oroszország azt akarja, hogy a tenger­szorosokat teljesen elzárják és ugy a Boszporuson, mint a Dardanellákon csak kereskedelmi hajók köz­lekedhessenek. Anglia és szövetségesei pedig épen esi nem akarják. Negyvennégy év alatt hogy meg­változtak a politikai érdekek. A török álláspont a viszonyokhoz mérten természetesen közelebb áll Csi­cserinhez, mint lord Cursonhoz. Törökországnak csak kellemes lehet, ha nem­ látja többé a gyámkodó nagyhatalmak páncélóriásait fővárosának portája alatt, mert ezeknek félelmes ütegei mindig sok fe­nyegetést képviseltek. Angóla azonban békét akar és bizonyos formák között szívesen elismeri a ten­gerszorosok szabadságát. Anglia ezt a szabadságot úgy képzeli, hogy többé erőd ne épüljön a Boszpod­rus és a Dardanellák védelmére és hogy Törökoro­­szág ezeknek a szorosoknak a partjain ne tarthas­son őrségeket. Musztafa Kemal ezzel szemben ki­jelenti, hogy a Márvány-tenger bizonyos pontjain igenis joga legyen Törökországnak erődöket építe­ni, de ne a­ tengerszorosok, hanem csak Konstanti­nápoly védelmére, mert elvégre a török birodalom fővárosa nem lehet nyílt célpontja, ellenséges táma­dásnak. Ezenkívül a tengerszorosok ellenőrzésért nem fogad el idegen bizottságokat, hanem a török szuverenitási jogain , az ellenőrzést maga Törökország akarja gyakorolni. "Mindezekből látni, hogy az ellentétek a kü­lönböző álláspontok között elég nagyok. Ennek el­lenére reménykednek olyan formula létrejöttén, amely a hatalmakat is kielégíti és számol Török­ország érzékenységével is. De Oroszországgal nagy harcok tesznek, mert Csicserin állítólag a végletekig kitart; a moszkvai álláspont, mellett, amely a tengerszorosok kérdésében­ oda akarja dobni a keztyüt Anglia elé. Péris, dec. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának táv­irata.) Lausanneból érkezett jelentés­­szerint a ten­gerszoros kérdésében tegnap az alapelvekre nézve megegyezés jött létre a szövetséges főhatalmak között. Eszerint Franciaország és Olaszország csatlakozott ahoz az angol követeléshez, amely a tengerszoros teljes szabadságát kívánja. A három főhatalom min­den körülmények között, ragaszkodik ahhoz, hogy hadihajók számára is szabad áthajózást kell bizto­sítani, míg Oroszország ezt­ a kívánságot föltétlenül ellenzi. A főhatalmak ezzel­­szemben hajlandók Tö­rö­kországnak bizonyos biztosítékot nyújtani terület fenel, idegen flotta, részéről való megtámadása ellen és a tengerszoros nemzetközi bizottságának elnöksé­gét is hajlandók Törökországnak átengedni. A Matin szerint a szövetségesek javaslata­­ölveti az eszmét, hogy Törökország helyezze át a fővárosát Konstanti­nápolyból Kisázsia valamelyik városába, mert Kon­stantinápoly földrajzi fekvése bizonyos veszedelmeket rejt­ magában. London, dec. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirataAz angol lapoknak Susanneban levő tu­dósítónk az eddigi tárgyalásokat nagyon pesszimisz­tikusan ítélik meg. A Times, a Daily Telegraph és a Daily Cronikle azt írják, hogy az atmoszféra Lau­sanneban Csicserin megérkezése óta rosszabbodott. A Manchester Guardian szerint Anglia és Olaszor­szág között erős harc kezdődött. Berlin, dec. 6. A lausannei értekezet a pápa jegy­zékének hatása alatt áll, amely a legsürgősebben kívánja a konstantinápolyi, örményországi és a töb­bi török­ tartományokban lakó keresztények védel­mét biztosító intézkedéseket. A törökök Vilasgjegy­zékükben Visszautasítják azt az állítást, hogy a tö­rökországi keresztény lakosok fenyegetett helyzet­ben volnának. A baj­or miniszterelnök visszautasítja a nagykövetek jegyzékét A népiig nem ismer bocsánatkérést. — A birodalmi kormány helyesli ezt az álláspontot Berlin, dec. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Kunsing bajor miniszterelnök a minisz­terelnöknek a kancellár elnöklésével megtartott konferenciáján a leghatározottabban­­kijelentette, hogy nem hajlandó a nagyköveti konferencia jegy­zékében kívánt büntetési követelést teljesíteni, ne­vezetesen kereken elutasította azt, a kívánságot, hogy bocsánatkérő levelet intézzen a francia kor­mányhoz. Beavatott körökből eredő hírek szerint úgy a birodalmi, mint a bajor­ kormány kebelén be­lül semmi kétség nincs az iránt, hogy a nagyköveti konferencia által kivánt­ egy millió arany márkát nem lehet előteremteni, még az egész birodalom hozzájárulásával sem. Hogy pedig Passau vagy Ingoldstadt, vagy a bajor városok fizessenek ekkora összegeket,­­természetesen szintén kizártnak tekint­hető. Mindez benne lesz abban a jegyzékben, amit a birodalmi kormány a nagyköveti konferenciához fog intézni, amely tudvalevőleg kifejezésre juttatja, hogy ha Németország nem fizetne, úgy a megszállt lavillavetekkel kárpótolná magát. A beavatott körökben biztosra veszik, hogy a birodalmi kor­mány a jegyzéknek ezt­ a részét határozottan vissza fogja utasítani. A jegyzékben hír szerint csupán a bajor miniszterelnök­ sajnálkozását fog­ják kife­jezni, mert a nénjosz sz ilyen esetekben csupán a sajnálkozás kifejezését ismeri, nem pedig a bocsá­natkérést. Ettől a külpolitikai krrdéstől eltekintve, belpolitikai jelentősége is volt a miniszterelnökök konferenciájának, mert Guno kancellár a belpoliti­kában és a pénzügyi kérdésekben való további ma­gatartását a miniszterelnökkel való megbeszéléstől akarja függővé tenni. Madlszer volt a Lusitanian, Páris, dec. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Most már van bizonyíték arra, hogy a Lusitania személyszállító gőzös, amelyet a háború folyamán­­az egyik német tengeralattjáró megtor­pedózott, ami azután Amerikában erős németelle­nes h­angulatot idézett elő, hadianyagot szállított a fedélzetén. Mint a Newyork Herald párisi kiadást jelenti, Newyorkban most közreadtak egy jelentést, amelyet a newyorki kikötő volt vezetője a Lusita­nia megtorpedózása alkalmával készített. Eszerint a Lusitania 5468 láda muníciót, 4200 láda fémhü­vely­t vitt magával fedélzetén, amelyek Londonban az angol kormánynak voltak átadandók. Továbbá 1800 láda gyújtó, 1200 láda fekete lőpor, 3 láda kézigránát és egyéb hadiszer volt a Lusitania fedél­zetén.­ • Pilsudszky lemond. Varsó, dec. 6. (A Pesti h­írlap tudósítójának táv­irata.) Tekintettel Pilsudszky államfő bejelentett­­ le­mondására, a sejm nacionalista csoportja elhatárol­ta, hogy Trampczynsski volt elnököt jelöli a köztár­saság elnöki állására.

Next