Pesti Hírlap, 1922. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-07 / 279. szám
BUDAPEST, 1922. CSÖKZETÉSI ÁR AKt Egy búza 200 korona Vfgyedévre .« OCO koxooa isryB"8 számára helyben, vidéken ás a pályaudvarokon 10 korona '•Ausitriában 1000 veztr. kor. ..LPrraeté»ek kifilízjtttáe szerion XV. EVFömÜfc m. (14,993.) SZÁM. PEST CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 7. — — ——a CZFRKESETŰSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS MTOMDAS Bpest, Vilmos esátzárnt 78. FIÓKKIADÍTHIVATAL.Íutdapest,Ersisébet-kurút X. A közrend biztositása. (A közrend biztosításét mindenki akarja. De a közszabadságokat veszélyeztetni nem szabad. A kettő együvé tartozik. Még a közrendet sem szabad ürügyül felhasználni arra, hogy a közszabadságoktól megfosszák a nemzetet. Márpedig ha abból a törvényjavaslattól, amit ma Rakovszky belügyminiszter benyújtott, törvény lenne, akkor közszabadságról Magyarországon beszélni többé nem lehetne, csak rendőrállamról. A törvényjavaslat beterjesztésére azért volt szükség, hogy a kivételes törvény alapján kiadott különböző rendeletek hatályukat ne veszítsék. Azt megértjük, hogy az összes kivételes rendeleteket nem lehet egyszerre megszüntetni. De a tervezetnek vannak olyan részletei, amelyek nem jelentenek kevesebbet, mint az abszolutizmusnak kodifikálását. Mi a jogrend hívei vagyunk és mindenféle egyéni akcióval és kilengéseikkel szemben a drákói szigort is jogosítottnak tartjuk. ( De ebben a törekvésünkben sem vagyunk elvakultak és meglátjuk azokat, a veszedelmeket, amik az ország becsületes polgárságát fenyegetnék, ha a most javasolt paragrafusok a magyar corpus jurisba jutnának. Figyelmeztetjük pártkülönbség nélkül a nemzetgyűlés minden tagját, s a kormánypárti kisgazdákat is, akik otthon független polgárok, hogy micsoda veszedelem származnék abból, ha a közigazgatási tisztviselők, akik fölött akormányok rendelkeznek, nagyobb hatalommal fognának bírni, mint a független bíróság. A Bach-korszakra illő rendelkezések vannak ugyanis a javaslatban. Például ha egy gazda más községbe megy hosszabb disznótorra, tartozik az érkezését és eltávozását a helyi hatóságnál bejelenteni. Egy másik paragrafusnál fogva pedig ha „aggályosnak" találja személyét a főszolgabíró, vagy rendőrkapitány, akkor kitilthatják, rendőri felügyelet alá helyezhetik, vagy toloncházba is küldhetik. Levelezését, telefonját, is cenzúrázhatják. Szóval az egyéni szabadságot a közigazgatási tisztviselők" csupán az aggályosság kritériumának labilis megállapítása mellett teljesen ilizóriassá tehetik mindenkire nézve. Gazemberekkel nemben nemcsak jogosult, hanem kötelesség is a szigorúság. Ide hogy valaki gazember-e vagy nem, vagy enyhén szólva „aggályos"-e vagy nem, azt a büntetőtörvények szerint ítélkező független bíróság döntheti csak el. És ezt a feladatot jogállamban nem lehet, reá ruházni a közigazgatásra. A bírói funkciót az adminisztrálással összetéveszteni nem szabad. A közigazgatás tulajdonképen nem lehet bírája a közönségnek, hanem csak annak szolgája. Alapjában elhibázott rendszer az, ahol a közigazgatást nem választják el a büntető és megtorló hatóságtól. S még ott is, ahol a közigazgatás kisebb jelentőségű ügyekben, például kihágásokban, bírói funkciót végez, ott is lehetőleg külön személyzetre bízzák ezt az ítélkezést. Az egész közigazgatásból bíróságot csinálni lehetetlen. Különösen akkor, amikor a közigazgatási tisztviselőknek még azt a függetlenségét se biztosítják, hogy az állásukat egy törvényes szolgálati pragmatika védelmezné. Újabb törvényalkotásainkban azt a sajnálatos tendenciát látjuk, hogy a központi hatalom abszolutizmusát növeljék. És a kodifikálásban is olyan rendszertelenséget követnek, hogy például indemnitási törvényjavaslatokban megváltoztatnak alapvető törvényeket. A mostani belügyminiszteri javaslatban pedig mindent összehordanak. Még a védkötelezettség helyett is incidentaliten behozzák a közszolgáltatási kötelezettséget tizennyolc éves kor-éi ötven évig. Végül pedig sajtótörvényt is. Szerény nézetünk szerint mindennek kevés köze van a közrend biztosításához, amit el lehetne érni a közszabadságok ilyen veszélyeztetésén''!kíil ís . Harc a tengerszorosok szabadságáért. Évszázados érdekellentéteit összecsapása Lausanneban. — Csicserin ragaszkodik a tengerszorosok elzárásához. — Közeledést remélnek a szövetséges és a török álláspont között. — 71 pápa a törökországi keresztények biztonságáért. Lausanneban napirendre került a konferencia legizgatóbb és egyben legkényesebb anyagának, a tengerszorosok kérdésének megvitatása. Az egész konferenciát tulajdonképen ennek a kérdésnek az érdekében hívták egybe és hosszú idők múltán most ismét tanúi leszünk évszázados érdekellentétei, öszszecsapásának. Az egyes hatalmi tényezők azonban most más csoportosításban vonultak fel és más nézőpontból viszik harcba érveiket. Eddig Anglia volt az, amely Törökország pártfogójaként lépett fel, valahányszor a cári hatalom a Boszporus felé nyújtotta ki csápjait, hogy megvalósítsa nagy Péter céljait. A krími hadjáratiban Anglia Franciaország és Szardínia együtt harcoltak a törökökkel és meghátrálásra kényszerítették I. Miklós cárt. Szebasztopol, Inkerman és egyéb harcterek még ma is szomorú emlékei az orosz önérzetnek. Az angol hadsereg sok tisztje, akik ezeken a harctereken véreztek el, a kisázsiai Ilajdár Pasa temetőjében alusszák örök álmukat, török földön, török érdekekért. Az 1877-iki orosz—török háborúban, amikor II. Sándor cár hadai már San Stefano előtt álltak és onnan gyönyörködtek az Aja Szófia kupolájának ,aranysugaras fényéiben, felvonultak Anglia, tengeri haderejének legfélelmesebb egységei és a minden oroszok cárja, kénytelen volt eltakarodni Stambul falai alól, anélkül, hogy bevonulhatott volna a vágyak földjére. 1878-ban Berlinben gyűltek össze ismét a nagyhatalmak és kimondották, hogy a canstefanoi béke, amely Törökországot megrabolta, majdnem valamennyi európai tartományától, érvénytelen. Milyen más ma a helyzet. Törökország győzelmes hadsereggel áll a tengerszorosok előtt és Lausanneban nem Singlia támogatja a török delegációt, hanem Oroszország. Amaelőtt Oroszországnak egyetlen vágya volt, hogy kierőszakolja annak a határozatnak a felfüggesztését, amely eltiltja attól, hogy a Fekete-tengeren hajóhadat tartson és ennek megfelelőleg, hogy tengeri ereje szabadon mozoghasson ki a Földközitengerre. Most Csicserin, épen az ellenkezőért harcol. Szovjet-Oroszország azt akarja, hogy a tengerszorosokat teljesen elzárják és ugy a Boszporuson, mint a Dardanellákon csak kereskedelmi hajók közlekedhessenek. Anglia és szövetségesei pedig épen esi nem akarják. Negyvennégy év alatt hogy megváltoztak a politikai érdekek. A török álláspont a viszonyokhoz mérten természetesen közelebb áll Csicserinhez, mint lord Cursonhoz. Törökországnak csak kellemes lehet, ha nem látja többé a gyámkodó nagyhatalmak páncélóriásait fővárosának portája alatt, mert ezeknek félelmes ütegei mindig sok fenyegetést képviseltek. Angóla azonban békét akar és bizonyos formák között szívesen elismeri a tengerszorosok szabadságát. Anglia ezt a szabadságot úgy képzeli, hogy többé erőd ne épüljön a Boszpodrus és a Dardanellák védelmére és hogy Törökoroszág ezeknek a szorosoknak a partjain ne tarthasson őrségeket. Musztafa Kemal ezzel szemben kijelenti, hogy a Márvány-tenger bizonyos pontjain igenis joga legyen Törökországnak erődöket építeni, de ne a tengerszorosok, hanem csak Konstantinápoly védelmére, mert elvégre a török birodalom fővárosa nem lehet nyílt célpontja, ellenséges támadásnak. Ezenkívül a tengerszorosok ellenőrzésért nem fogad el idegen bizottságokat, hanem a török szuverenitási jogain , az ellenőrzést maga Törökország akarja gyakorolni. "Mindezekből látni, hogy az ellentétek a különböző álláspontok között elég nagyok. Ennek ellenére reménykednek olyan formula létrejöttén, amely a hatalmakat is kielégíti és számol Törökország érzékenységével is. De Oroszországgal nagy harcok tesznek, mert Csicserin állítólag a végletekig kitart; a moszkvai álláspont, mellett, amely a tengerszorosok kérdésében oda akarja dobni a keztyüt Anglia elé. Péris, dec. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Lausanneból érkezett jelentésszerint a tengerszoros kérdésében tegnap az alapelvekre nézve megegyezés jött létre a szövetséges főhatalmak között. Eszerint Franciaország és Olaszország csatlakozott ahoz az angol követeléshez, amely a tengerszoros teljes szabadságát kívánja. A három főhatalom minden körülmények között, ragaszkodik ahhoz, hogy hadihajók számára is szabad áthajózást kell biztosítani, míg Oroszország ezt a kívánságot föltétlenül ellenzi. A főhatalmak ezzelszemben hajlandók Törökországnak bizonyos biztosítékot nyújtani terület fenel, idegen flotta, részéről való megtámadása ellen és a tengerszoros nemzetközi bizottságának elnökségét is hajlandók Törökországnak átengedni. A Matin szerint a szövetségesek javaslataölveti az eszmét, hogy Törökország helyezze át a fővárosát Konstantinápolyból Kisázsia valamelyik városába, mert Konstantinápoly földrajzi fekvése bizonyos veszedelmeket rejt magában. London, dec. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirataAz angol lapoknak Susanneban levő tudósítónk az eddigi tárgyalásokat nagyon pesszimisztikusan ítélik meg. A Times, a Daily Telegraph és a Daily Cronikle azt írják, hogy az atmoszféra Lausanneban Csicserin megérkezése óta rosszabbodott. A Manchester Guardian szerint Anglia és Olaszország között erős harc kezdődött. Berlin, dec. 6. A lausannei értekezet a pápa jegyzékének hatása alatt áll, amely a legsürgősebben kívánja a konstantinápolyi, örményországi és a többi török tartományokban lakó keresztények védelmét biztosító intézkedéseket. A törökök Vilasgjegyzékükben Visszautasítják azt az állítást, hogy a törökországi keresztény lakosok fenyegetett helyzetben volnának. A bajor miniszterelnök visszautasítja a nagykövetek jegyzékét A népiig nem ismer bocsánatkérést. — A birodalmi kormány helyesli ezt az álláspontot Berlin, dec. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Kunsing bajor miniszterelnök a miniszterelnöknek a kancellár elnöklésével megtartott konferenciáján a leghatározottabbankijelentette, hogy nem hajlandó a nagyköveti konferencia jegyzékében kívánt büntetési követelést teljesíteni, nevezetesen kereken elutasította azt, a kívánságot, hogy bocsánatkérő levelet intézzen a francia kormányhoz. Beavatott körökből eredő hírek szerint úgy a birodalmi, mint a bajor kormány kebelén belül semmi kétség nincs az iránt, hogy a nagyköveti konferencia által kivánt egy millió arany márkát nem lehet előteremteni, még az egész birodalom hozzájárulásával sem. Hogy pedig Passau vagy Ingoldstadt, vagy a bajor városok fizessenek ekkora összegeket,természetesen szintén kizártnak tekinthető. Mindez benne lesz abban a jegyzékben, amit a birodalmi kormány a nagyköveti konferenciához fog intézni, amely tudvalevőleg kifejezésre juttatja, hogy ha Németország nem fizetne, úgy a megszállt lavillavetekkel kárpótolná magát. A beavatott körökben biztosra veszik, hogy a birodalmi kormány a jegyzéknek ezt a részét határozottan vissza fogja utasítani. A jegyzékben hír szerint csupán a bajor miniszterelnök sajnálkozását fogják kifejezni, mert a nénjosz sz ilyen esetekben csupán a sajnálkozás kifejezését ismeri, nem pedig a bocsánatkérést. Ettől a külpolitikai krrdéstől eltekintve, belpolitikai jelentősége is volt a miniszterelnökök konferenciájának, mert Guno kancellár a belpolitikában és a pénzügyi kérdésekben való további magatartását a miniszterelnökkel való megbeszéléstől akarja függővé tenni. Madlszer volt a Lusitanian, Páris, dec. 6. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Most már van bizonyíték arra, hogy a Lusitania személyszállító gőzös, amelyet a háború folyamánaz egyik német tengeralattjáró megtorpedózott, ami azután Amerikában erős németellenes hangulatot idézett elő, hadianyagot szállított a fedélzetén. Mint a Newyork Herald párisi kiadást jelenti, Newyorkban most közreadtak egy jelentést, amelyet a newyorki kikötő volt vezetője a Lusitania megtorpedózása alkalmával készített. Eszerint a Lusitania 5468 láda muníciót, 4200 láda fémhüvelyt vitt magával fedélzetén, amelyek Londonban az angol kormánynak voltak átadandók. Továbbá 1800 láda gyújtó, 1200 láda fekete lőpor, 3 láda kézigránát és egyéb hadiszer volt a Lusitania fedélzetén. • Pilsudszky lemond. Varsó, dec. 6. (A Pesti hírlap tudósítójának távirata.) Tekintettel Pilsudszky államfő bejelentett lemondására, a sejm nacionalista csoportja elhatárolta, hogy Trampczynsski volt elnököt jelöli a köztársaság elnöki állására.