Pesti Hírlap, 1923. január (45. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
BUDAPEST, im ELŐFIZETÉSI ÁSAT: Egy bóra 400 korona negyedévre .. .1120 korona Egyes szárakra helyben, vidéken és a pályaudvarokon 20 korona. KüHöMön kétszeres az előfizetési Ar. mráeténekajsxabteasxmtr. SZERKESZTŐSÉG], KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos csúsaárut 78. FIÓKKIADÓHIVATAL3 Budapest, Krasébet-körút 1. Hányadik a konferencia? Úgy látszik, a világháború befejeztét jelző rémséges hullamezőkön és romsivatagokon a teli valóság képét ölti fel az a legenda, amelyet a nagy katalauni csatáról költött az ókori népfantázia. Az óriási küzdelem után, amelyben Attila vezérlete alatt egybegyűjtött, barbár népek viaskodtak a római világbirodalom sergeivel, — igy beszéli a rege — az elesettek lelkei fokozott dühvel csatáztak tovább a levegőben, míg a győzők és legyőzöttek egyaránt végleg ki nem pusztultak. Most a bevégzett háborúk és megkötött békék után szintügy tovább folyik az ellenséges táborok mérkőzése, nem csatatereken és tüzet szóró ágyukkal ugyan, hanem finom szalonokban és udvarias tárgyalások formájában. És végső eredménye nem lesz-e olyan, mint a katalauni csata kísértetiel folytatáásának, amely után nemsokára megsemmisült. Attila tüneményes hatalma, de törmelékekre omlott a római világbirodalom is. Párizsban ma újra összeült az antanthatalmak konferenciája, — Isten tudja, hányadik — hogy végérvényesen megállapítsa, mikép lehetne mégis kivasalni a németekből az eddigi módon behajthatatlannak bizonyult jóvátételi követelést. Bizony nem hisszük, hogy ez a konferencia csakugyan valami végérvényes határozatban tudna megegyezni, meg kevésbbé hisszük, hogy az antantos barátkozásból már teljesen kifogyott, volna a szuez. Itt az eredmények számvetése mindig azon a kérdésen fordul meg, melyik fél feszíti követelé• jidr huijat sanyit», horg «& te]je« '•s. kész kockáztatni és az antant végleges szétbomlását egyenest provokálja. Hint mindig, ott is Franciaország a kérlelhetetlen erőszakiság politikáját akarja érvényesíteni Németrszág ellenében. Poincaré most is azt hangoztatja parlamentje előtt, hogy ha a szövetséges hatalmak ebben nem támogatnák, Franciaország egymagában fogja a kegyetlen végrehajtást foganatosítani. Bár ezzel a folytonos nyomással Poincaré némi sikereket ért is el eddig, bizonyosan van oly határ, amelynek átlépését meg fogja gondolni. Lloyd George azért vesztette el talaját az angol közvélemény elven, mert a békekötések óta követett politikája, amelya nemzetközi békének tartósabb, igazságosabb feltételeit kereste, a Franciaországgal való komoly összetűzésre vezetett volna. Bonar Law konzervatívebb szellemű és németellenes irányzatú kormánya épen a franciabarátság fentartásának jegyében alakult meg. Mégis a helyzet ma az, hogy a francia és angol politika, a francia kormány túlzott követelései és az angol kormány mérséklő indítványai között folyton új ellentétek ütköznek, akár csak Lloyd-George idejében. Melyikük fog az antant-egyetértés bálványának új áldozatokat hozni? Ez ma a párizsi konferencia ide-oda ingadozó delejtítje. Poincaré bizonyos szinte... s engedékenységet mutat, amennyiben úgy mutatja, hogy Anglia kedvéért lemond új német területek megszállásáról, de Németországnak a jóvátételek lerovásában a kért moratóriumot csak úgy kész megadni, ha megfelelő berendezésű biztosítékot, úgynevezett „produktív" zálogot, azaz jövedelmet hajtó üzemeket, bányákat, erdőket kap. Épen ennek lehetetlenségét mutatta ki legutóbbi nyilatkozataiban a német kancellár. Ismét az a kérdés, ebből a dilemmából hogyan bontakozik ki az angol kormány? A jelek arra vallanak, hogy megint új tervezgetésekre, új kísérletekre, új halasztgatásokra fognak mindkét oldalon ráfanyalodni, mert a szakítás Franciaországgal Bonar Lanis politikájának teljes, csődjét jelentené és Poincaré sem lehet oly vak, hogy a neki kedvezőbb helyzetet, szándékosan megrontsa, tehát folyik tovább a zsellemek ádáz csatája és lesz még konferencia. Isten tudja hány. " WT3 iSAti 3 Ara . Praznovszky Iván volt párizsi követ nyilatkozik lemondásának okáról, a francia hivatalos hangulatról, a jóvátételről és a királykérdésről. Praznovszky Iván, Magyarország volt párizsi követe, meghatalmazott miniszter, visszaérkezett Budapestre. Praznovszky a háború befejezését követő három legnehezebb esztendőben, a legkényesebb helyzetekben képviselte Magyarországot a francia kormánynál. December utolsó heteiben kérte vissza megbízólevelét Malerand köztársasági elnöktől és a francia diplomáciai, politikai és társadalmi körök őszinte rokonszenvének megnyilatkozásától kísérve utazott vissza december 30-án Budapestre. Alkalmunk volt Praznovszky Ivánnal hoszszabb beszélgetést folytatni. — Körülbelül esztendeje már elhatározott dolog volt — válaszolja kérdésünkre, — hogy megválók a párisi magyar követség vezetésétől. A magyar kormány részéről már hosszabb idő óta merült fel kombináció a Pákisba küldendő követ személye tekintetében. A kormány már hosszabb idő óta fentartotta ezt a pozíciót egy kiszemelt személyiség részére. A végleges megállapodás azonban különböző okok miatt sokáig húzódott és minthogy az eredményes működés előfeltétele a működő egyén helyzetének stabil volta, az ügy érdekében gondoltam cselekedni lemondásom benyújtásával, hogy ezzel is siettessem a végleges megoldást. — Nem, az a hir valóban neto felel meg a valóságnak, snintsha a francia ftomunnjkMffor dii// bármiféle szwródás lett volna inditóoka távonáscsmntik. Af Pruncarw-kormámiyal és anyával ,Poincaréval amintivégig a legzalánaiaabltt .Árnyban voltam. — Működése során mily igyekvések vezették és mily tapasztalatokat szerzett kegyelmes uram? — Három esztendő során kifejtett működésem folyamán azon igyekeztem, — sokszor, kivárt eleinte igen kényes helyzetekben, híáay a két ország hésett esetleg jelentkező ellentéteket kerültem és ha pozitív eredményt a viszonyok természeténél fogva nem is érhettem el, annyit mindenesetre elértem, hogy sikerült megakadályoznom a két ország közötti viszonylatoknak esetleges rosszabbra fordulását. Nemcsak társadalmi körökben akadnak jóakarói, barátai Magyarországnak, de számos vezető politikusra is hatkozhatom, akik rokonszenvvel kísérik figyelemmel Magyarország sorsát. — Másfelől le sem tagadható tény, hogy sok bizalmatlanság is megmutatkozik Magyarországgal szemben, amit főként a kisantant diplomatái és megbízottai szítanak. Általában gazdasági helyzetünket taartalamit kedvezőbben ítélik meg a valóságnál. A magyar kormánynak és a magyar társadalomnak politikai és gazdasági konszolidációra irányuló heroikus törekvéseiből Párizsban azt a helytelen benyomást merítik, hogy Magyarország gazdaságilag egészséges és fejlődésképes helyzetben van. Nehezen látják be, hogy ezekben a törekvésekben egy a gazdasági pusztulás szélére taszított nemzet életéért küzdő, borzalmas erőfeszítése nyilvánul meg. Ezért — és ezt tekintettem legfontosabb politikai feladatomnak is — az értékes emberekkel meg kell ismertetnünk Magyarország tényleges helyzetét, a háború és az azt követő pusztítások és csonkítások okozta kritikus állapotot Ebből a szempontból a politikai élet vezető egyéniségeinél megállapíthatólag már mutatkozik némi javulás a mi javunkra. A külügyi kormányzatnak épen ennek a szükséges intenzív propaganda munkának elmulasztását, illetőleg annak igen lanyha folytatását vetik szemére. Mi a fölfogása e tekintetben — tapasztalatai alapján — kegyelmes urnak? — Az a felfogásom, hogy a propaganda, helyesebben a felvilágosító munkát decentralizálva és személyisebben kell folytatni. Hasztalan készítenek a külügyminisztériumban mintegy központilag becses statisztikai, a képzett agyhoz, vagy az érzelmek kúrjaihoz közelíteni igyekvő munkákat, ha nem sikerül előbb az érdeklődést felkelteni irántunk. Nem elég a brossurák szerkesztése. Minden országban központot kellene állítani a felvilágosító munka szolgálatába, amely csak úgy lehet eredményes, ha individualizálódik, személytől személyhez szól és az érdeklődés felkeltése céljából a lokális szempontokat is figyelembe veszi. — Általában milyen a hivatalos hangulat Párizsban Magyarországgal szemben? — Az az érzésem, hogy az az állítás, hogy Franciaország Magyarországot ellenséges érzelmekkel tekinti, nem áll meg.- Legfontosabb feladatunk, hogy minél alaposabban ismerjük meg a külföldi politika mozgatórugóit. Sajnos, közönségünk iskolázottsága e tekintetben igen elhanyagolt állapotban van. Nagyon is könnyen hajlandók vagyunk ítéletet alkotni s kritikát mondani felszínes jelenségek, külső látszatok alapján és ennek az elhamarkodott bírálatnak, sajnos, mindig megvan a maga visszhangja. A magyar közönség érdeklődésében a belpolitika predominál, külpolitikailag tájékozatlan, vagy elhamarkodottam elitél vagy tanácstalanul keresi, kit ünnepeljen és egykönnyen felül minden hangzatos bankot szólamnak. Ez borzasztó szerencsétlenség. A külföldi politika annak bonyodalmas, a felszín alatt húzódó szálainak alapos megismerése szükséges a helye orientálódáshoz. A kölcsönös megismerés lényegesen könynyíthet az általános válságon. Ha egyfelől a francia megismeri a németet, a német a franciát, etc., a politika hátterében rejlő szükségeket, mozgató rugókat, törvényszerűségeket, ezen az úton közelebb lehet jutni — magyar-francia relációban is — azoknak a problémáknak a megoldásához amelyek mo« .«aly ijeszd súUy&l uehe^ite -Fhe^p.-ii 0. ••'. * . — A franciarmagyar viszonyt^Milyeji perspí-li iitában látja kegyelmes uram? — Merem állítani, hogy Franciaországbon, az imperialista politikát. Ami annak látszik, az, többnyire csupán egy tévesztett irányban haladt defenzív politika megnyilatkozása. Határozottal megvan Franciaországban a hajlandóság a háborúban az ellenkező oldalon küzdő nemzetekkel való békés együttmunkálkodásra. — Nem győzöm hangoztatni, nálunk itt ben megértésre, politikai és gazdasági konszolidáción van szükség. Csak akkor fognak szóbaállani velünk, ha értékelnek bennünket. Egyelőnt a cseheket, románokat, szerbeket magasabbra értékelték Szárixjában nálunknál. De ebben a tekintetben határozott javulás jelei mutatkoznak. — A jóvátétel? — A jóvátételi kérdést kikapcsoltam tárgyalásaimból. Báró Korányi Frigyes, mint a magyar kormány megbízottja, fáradhatatlan buzgalommal igazi hangyaszorgalommal igyekszik felvilágosítás helyzetünkről a jóvátételi bizottság tagjait. Döntés a magyar jóvátétel kérdésében még nem történt. Ezt a kérdést is csupán emberek intézik, ezek az emberek pedig egyelőre számos egyéb, égető aktualitással vannak elfoglalva. — A király kérdés? — Ez a kérdés a detronizációs törvény meghozatala után teljesen lekerült a napirendről Párizsban. At királyi család anyagi helyzetének javítására való tárgyalások vannak folyamatban. A királyi család jelenlegi helyzetének tarthatatlanságát belátja, ez a kérdés érdekli most a francia politikai köröket. Egyébiránt a magyar trói betöltése tekintetében, úgy teszik, teljes desinteressement-nal viseltetnek. — Hogyan látja, kegyelmes xirani, a franc-i és angol viszony ezután következő kialakulását? — Angliának Franciaországgal való viszonya egészen,más beszámítás alá esik ma, mint 1914-ben, amikorNémetországban világkereskedelmi, tengeri hegemóniája veszedelmes ellenfelét látta. Ez a helyzet ma megváltozott. Ehhez a Változáshoz azonban messzátítáneas kombinációkat füzd egyelőre még időelCTffi'•volna, Neményi Imre.