Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

2 félreértést nem tűrő kijelentése, hogy a társadalom, békéjét és az utca, rendjét minden körülmények között és mindenkivel szemben meg fogja védeni. Ezen szándékának végrehajtásában nem ismer akadályokat annál inkább sem, mert tisztában van azzal, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok között a munka rendjének és folytonosságának helyreállítása céljából az ország nyugalmára mindenekfölött szükség van. A miniszterelnök a kormánypárt tagjaival beható eszmecserét folytatott a helyzet feszültségét okozó kérdésekről. Gróf Bethlen István kifejtette az egységespárti képviselők előtt, hogy egészen nyugodtan hazautazhatnak kerületeikbe, sem a fővárosban, sem a"vidéken nem történhetik semmiféle olyan esemény, amit a kormány ellensúlyozni ne tudna. Minden hatalom a kormány kezében van — mondotta — és semmiféle kilengést nem fognakmegtűrni, jöjjön ez akár az ifjúság, akár más szervezetek részéről. A kormány azonban nem akarja ezeket a szigorú eszközöket alkalmazni, hanemmeggyőződéssel és érvekkel igyekszik hatni azokra, akik ezeknek a mozgalmaknak a sodrában állanak. Meggyőzni igyekszik töket arról, hogy ezek a dolgok csak nehezítik a gazdasági helyzetet és hátrányosan hatnak magukra a mozgalom intézőire is. Eddig sikerült is úgy a baloldal, mint a jobboldal vezetőivel történt, tárgyalások alkalmával ezt a belátást elérnie. Nyugodtan mehetnek tehát szét a párt tagjai, nem kell félniük attól, hogy a húsvéti szünet alatt akár a jobboldal, akár a baloldalról zavarok, idézhetek elő, mert a kormánynak annyira rendelkezésére állanak a rend fentartására szükséges eszközök, hogy senkinek sincs oka semmiféle meglepetéstől tartani. A képviselők ezután a gazdasági helyzetről kértek felvilágosítást, amit Kállay Tibor pénzügyminiszter adott meg. — Gazdasági helyzetünk, nem javulhat meg mindaddig, — mondotta — amíg a pénzügyi egyensúlyt helyre nem állítjuk a költségvetés deficitjének kiküszöbölésével és külkereskedelmi mérlegünk passzivitását meg nem szüntetjük. A korona ingadozásának nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, nem hiszi, hogy további eséstől kellene tartani, ellenkezőleg feltétlenül javulást vár, mert eddig is mesterséges eszközök nélkül sikerült tartani a koronát hosszú időn át. A koronának 0.10 centime-ra való lemenetele nem jelent olyan túlságos visszaesést, ha ezt azzal az állapottal hasonlítjuk össze, ami 1922 augusztusában volt, amikor a korona 0.17-re szállott le időlegesen. Kétségen kívüli, hogy a devizaközpont működésének tudható be, hogy a korona ilyen hosszú időn keresztül bizonyos aránylagos stabilizálást tudott mutatni, az a körülmény, hogy ez idő szerint jelentékenyebb esés mutatkozik, nagyobb nyugtalanságot okozott, jóllehet valószínűnek látszik, hogy ezzel immár elértük azt a mélypontot, amely körül a helyzet ismét hosszabb időn keresztül állandó maradhat. A korona árfolyamváltozását egyébként külföldről irányított spekuláció okozza. A pénzügyi helyzet tartós és erősebb tempójú javítása csak külföldi kölcsönök útján remélhető. Ami az aktuális pénzügyi kérdéseket illeti, kijelentette, hogy legközelebb rendeletet ad ki a kosztpénz megadóztatásáról. Ezek a nyilatkozatok csakhamar elterjedtek a Ház folyosóján, valamint az az értesülés is, hogy az egész kormányellenes akció teljes leszerelése folyamatban van. Hírül hozták, hogy az ifjúság vezetői is higgadtabban viselkednek, és igyekeznek visszatartani az ifjúságot egy meggondolatlan lépéstől, a magimük álló politikusok között pedig ellentétek mutatkoznak. Mint érdekes pikantériát elmondották, hogy Wolff Károly a mérsékletnek a híve, míg Gömbös Gyula és hívei nem hajlandók a szerintük szükséges akciókban egy „lassúbb tempót" követni. Gömbös Gyula a folyosón úgy nyilatkozott, hogy ő is fontosnak tartja a „törvényellenes" mozgalmak elfojtását. Gömbös egyébként ma kihallgatáson jelent meg a kormányzónál, úgyszintén gróf Ráday Gedeon is. Tanácskozások folytak a Házban az egyetem rendjének helyreállításáról is; gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter közölte, hogy az igazoltatások megszüntetésére intézkedéseket tesz és amennyiben az ifjúság a rendzavarásokat tovább folytatná, az egyetem bezárását fogja elrendelni, ami által az egyetemi hallgatók tanulmányi félévüket elvesztik. Egy újság jelentése nyomán hire terjedt ma annak, hogy a Pénzügyi Tanács ülést tartott, amelyen az inflációs politika mellett foglalt állást. Amint illetékes helyről értesülünk, ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak, a Pénzügyi Tanács tegnap nem is tartott ülést, az infláció kérdésével A nemzetgyűlés április 10-ig húsvéti szünetet kapott. A pénteki ülésen a gazdasági munkaviszonyokból felmerülő ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó eljárás szabályozásáról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadták. A mentelmi ügyek tárgyalása során Peyer Károly ügyét levették a napirendről. Rupert Rezső és Lingauer Albin mentelmi jogát nem függesztették fel, a Klárik Ferencet egy rágalmazási ügyben felfüggesztették. Nagyatádi Szabó Istvánt és Perlaki Györgyöt tiltott népgyűlés tartása miatt kérte ki a bíróság. A bizottság megállapította, hogy nem tartottak gyűlést, csak a fogadásukra összegyűlt tömeghez intéztek pár szót. Szilágyi: Ugyanezért egy ellenzéki jelöltet letartóztattak! Mikovinyi előadó: Mivel ezek a dolgok a választások előtt, izgalmas időkben történtek, s mivel a politikai nyugalomra való törekvésnek nem lehet célja napirenden tartani ezeket a dolgokat, javasolja, hogy a két képviselő mentelmi jogát ne függeszszék fel. Lizsy Ernő: Ha áll ez az okoskodás, aminthogy áll is, akkor azokat a választókat se zaklassák tovább, akik tudatlanságból, vagy kényszerből két évet írtak alá.ntézkedjék a kormány, hogy a bíróság pedig sem most, sem utolsó ülésében nem foglalkozott. Az a hír, mintha a pénzügyminiszter ebben a tekintetben egy kívánságot terjesztett volna a pénzügyi tanács elé, a több hitel és könnyebb hitel igénybevétele tekintetében, szintén nem felel meg a valóságnak, mert a pénzügyminiszter semmiféle újabb óhajokat nem terjesztett a pénzügyi tanács elé. Illetékes felvilágosítás alapján megállapíthatjuk még azt is, hogy a Pénzügyi Tanács nem adta fel deflációs politikáját és nem is tervezi a pénzügyi politika irányának semmilyen irányú megváltoztatását. Politikai körökben élénken foglalkoznak a pénzügyminiszternek azzal a szándékával, hogy a kosztpénzt megadóztatja. Értesülésünk szerint a miniszter azt tervezi, hogy két százalék adót vet ki a kosztpénz-üzletekre. A kiadandó rendelet azonkívül korlátozó rendelkezéseket fog tartalmazni, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a tőke nagy részét visszariasszák attól, hogy koszipénzben helyezkedjék el és, inkább vissza fogja terelni a produktív vállalkozások terére. Ezektől az intézkedésektől a kormány a korona értékének javulását reméli. A kormány tagjai ma este minisztertanácsot tartottak, amely foglalkozott többek közt Kállay és Bud miniszterek előterjesztésében a mindjobban terjeszkedő áruuzsora, a túlhajtott tőzsdei spekuláció és a jogtalan pénzügyi manőverek , megakadályozására szolgáló intézkedésekkel is, törölje ezeket a pereket is. A köznyugalmat csak így lehet helyreállítani. (A Ház a mentelmi bizottság javaslata értelmében döntött, s a két képviselőt nem, adta ki.) A könyvtári, a kivándorlási és a kérvényi bizotság jelentését tudomásul vették. Napirendi vita. Szcitovszky elnök javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését április 10-én tartsa, napirendjén a gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló javaslattal. Meg kell nyugtatni a közvéleményt. Szakács Andor: Az ország mostani, hirtelen válságosra fordult helyzetében, maradjon együtt a Sláz és vegye tárgyalás alá a fontos gazdasági és pénzügyi kérdéseket. Mindenki kíváncsi, hogy minő intézkedéseket kíván a kormány tenni pénzünk további leromlása és a drágaság elfajulása ellen. A legközelebbi ülés tehát március 27-én legyen. Az a politika, melyet a pénzügyminiszter tavaly nyáron inaugurált, nem járt sikerrel. A közmunkák annyira szünetelnek, hogy a munkásszövetkezetekről szóló törvény is csak írott malaszt maradt. És mi történt a Horthy-akcióval, mely vidéken nyilvánul meg? Szilágyi: Ezt kár volt a kormányzó nevével kapcsolatba hozni! Szakács: Az uj kiviteli politika sem tudta meg a fuikáskijárások ügye és a banksági krízis a láz előtt. Menteim! ügyek. — A nemzetgyűlés húsvéti szünete.—A napirenz" vitánál tették szóvá a munkás és pénzügyi kérdéseket. PESTI HIRLAP 1923. március 24., szombat. "Emi Juane "Regény. írta s Mezoce'S Prévost. Ferállotta: Kosztolányi Dezső. • (77) Az eszem, tapasztalatom, ösztönöm leginkább azt a feltevést fogadja el, hogy Engelmann Kamilla hamarosan semmivé lesz, ügy bizony. Ha tévedek, akkor csak azt hihetem, hogy a valószínűtlen túlvilág egy roppant szigorú biró elé vezet. Ha a boldogtalan Kamilla, csonka testével, agyongyötört szívével ítélőszéke elé áll, megmutatja mit tett, mit szenvedett, és ha a biró nem is elnézőbb, nem is nyájasabb bármely egyszerű, tisztességes embernél, akkor is feloldozza, magához fogadja őt. Ez az én hitem, a hitetlenségben. „Isten áldja, kedves Laurent. Legyen könyörületes emlékem iránt, ha már irántam nem volt az. Az egyetlen túlvilág, amire vágyom az, hogy lelkében éljek. Édes barátom, tartson meg engem a lelkében. A maga lelke támogat szörnyű magányos utamon, melyen a halál felé lépegetek. Isten áldja meg, forrón ölelem, úgy, mintha felesége lennék. Ne tiltakozzék attól a perctől fogva, hogy megérzi ennek az ölelésnek az érintését, már az én özvegyemmé lett. Az igazi felesége ne legyen rám féltékeny. „Végül pedig tudja meg, hogy ő soha sem fogja úgy szeretni, mint ahogy én szerettem volna . . . mint ahogy én szeretem magát, drágám, drágám, Kamilla." III. Albine Anderny grófné lelki tusájában valami lázas szünet állott be akkor, mikor Berthe Lorande egyszerre betoppant hozzá, elmesélte halálos kínszenvedését és a grófnénak sikerült lelket önteni belé De mihelyt, eltűnt Berthe vörös autója, melyet a grófné az utca fordulójáig követett" tekintetével, nem gondolt többet erre a kis epizódra, vagy ha gondolt is, ezt mondogatta: — Berthe azt hiszi, hogy ő szenved. Bárcsak én is így szenvednék, bárcsak én lennék az ő helyébe. És a gondolat, az eszmélkedés titokzatos gépezete, akárcsak az álomban szokott, e szünet alatt is tovább kattogott benne, kevésbbé tudatosan, de nem kevésbbé erősen. Az a gondolat pedig, hogy a fal egy hasadékán át kiszökhet — amit a boldogtalan nő mintegy villámfénynél látott mielőtt Berthe telefonozott — most oly tisztán jelent, meg előtte, akár a táblára feszített mérnöki rajz. Még ma is van mód arra, hogy végkép szakítson Roger-vel, anélkül, hogy közölné azt, amit nem lehet közölni. Van mód, ez nyilvánvaló, ez kétségtelen. Hogy megvalósítsa a szakítást, elegendő fölemelnie a keze ügyében levő villára helyezett telefonhallgatót, bemondani egy bizonyos számot és mihelyt egy bizonyos hang felel, úgy szólni: „Jöjjön, várom." Aztán, mikor majd Roger itt lesz ebben a szobában, itt, hol eddig sohasem járt, de Albine mégis itt akarja fogadni, mert a falak, bútorok, tárgyak az imént kiállt kegyetlen lelkitusája folytán át vannak itatva a fájdalmától, kálváriájának kövei, keresztjének fadarabja s most is áldozatának szellemei lehelik ki magukból — aztán, mikor majd Roger itt lesz, szemtől-szembe vele, elegendő kijelentenie néhány szót és maga Roger vet véget mindennek, ő maga menekül, nem kétségbeesetten, hanem tele undorral, tele felháborodással, mely majd megmenti őt a kétségbeeséstől. Ez a terv. Egyszerűnek látszik Albine szellemének, mely ebben most oly világos volt, mintha testétől el lenne vonatkozva s fölötte lángolna, mint valami biztos, élesfényü lámpa. Egyetlen titkot kell védelmeznie mindenáron: inkább mindent részletesen bevall, életének minden gyarlóságát, bevall mindent, mely Roger-ban megsemmisíti azt a magasztos képet, melyet Albine-ról formált, sőt inkább förtelmes mesékkel is áll elő. Szükséges, hogy Roger azzal a meggyőződéssel meneküljön ebből a szobából Albine szerelmétől, hogy a halálnál is rosszabbtól fut meg. Szükséges, hogy úgy hagyja őt itt, dühtől fuldokolva, megvetését, sértéseit arcába köpve, így dühe föltétlenül megmenti őt az öngyilkosságtól. Az ember nem öli meg magát olyan nőért, mint amilyennek majd Albine lerajzolja magát. Roger pedig elmegy és tovább él. Hiszen még csak huszonnégy éves. Valóságos gyermek. Sok éve marad, hogy felejtsen egy kalandot, mely valójában mindig csak ábrándos terv volt, s kezdettől fogva sötét és baljós szellem lebegett fölötte. Különös szerelem, mely testét még lángra sem gyullasztotta, egyetlen csók izét sem óhajtotta. Roger elfelejti az egészet. Albine tapasztalásból tudja, hogy a félbenhagyott, eltűnt szerelem csak akkor kísért emlékünkben, mikor érzéki. Roger pedig nem emlékezhet semmiféle érzékiségre. Elfelejti az egészet. Más nőket szeret. Egyiket jobban majd, mint a többit. Megnősül. Gyermekei születnek. Boldog lesz. Albine egy pillanatig hallucinálva beleképzeli magát ebbe a boldogságba, nézegeti, ajnározza, csókolgatja a gyermekeket, kiket más asszony szült, de azért mégis csak őtőle származnak, mert Roger gyermekei. Szíve olvadozik, zokogni kezd. Nem, nem. Nem bírja elviselni az életet, melyet most elképzel. Nem jobb lenne-e bevallani az igazat, egyszerűen ezt mondani Rogernak: „Nézd, te nem a francia nevelőnő gyermeke vagy, megmondom neked, ki az anyád, az anyád, ki nem tudta, hogy fia vagy és ugy szeretett, mint a fiát, az anyád, ki szeretett téged, pedig nem is tudta, hogy ki vagy s lassan megtisztult ebben a gyöngéd szeretetben, lassan lehányta magáról a multat. Fogadd el őt, bocsáss meg neki. Szeresd őt." (Folyt, köv.)