Pesti Hírlap, 1923. június (45. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-08 / 127. szám
i 1*P3 JU: JtPfiL hétköznap 50 korona, vasárnap 70 korona. / / BUDAPEST, 1923. XLV. ÉVFOLYAM, 127. (15,138.) SZAMAJ • PÉNTEK, JUKUUaA VEZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 1000 korona Negyedévre... 2800 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 50 korona, vasárnap 70 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. TopiQ. IRLAP KufcMunkidonosok CÉGRÁDY TESTVÉREI SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ HIVATAL ÉS WYOWDA, Bpest, Vilmoo caászár-ut 7& FIÓK KIADÓHIVATALI Budapoet, Ersaébon -közte L e Boa Constnctor. A sztub király állítólag Bukarestbe készül, hogy ott előkészítse a kisantant további kiszélesítését. Úgy hírlik, hogy Görögország bekapcsolásáról van szó, aztán a már bekapcsolt Lengyelország (oh magyar-lengyel testvériség!) még szilárdabb odakovácsolásáról. A szépen fejlődő kisantant terveit, céljait és létének értelmét bizonyára tudják a diplomácia bennfentesei, sőt talán a mi külügyi gondviselésünk is hallott ezekről egyet mást, a nekünk egyszerű polgároknak azonban a magunk erejéből kell megfejteni azt a szörnyű talányt, "mely gazdasági nyomorúságunkban, pénzünk sorvadásában, az uzsora garázdálkodásában, minden egyes magyar ember egyre fogyó ebédjében és "egyre " sokasodó gondjaiban elénk mered. Mind, egyenként és a magunk egyéni csontjainak ropogásában érezzük a Boa Constrictor gyűrűző szorítását s kidagadt szemmel kérdezzük, hiába: óh, Isten, mikor lesz egyszer vége ennek . Bár elég ijedős természetűeknek ismerjük szomszédainkat s a lelkiismeretük éber nyugtalanságát is jól meg tudjuk érteni, de az mégis elképzelhetetlen, hogy ez a verejtékes erőfeszítés, mely fél Európát koalícióba igyekszik összeverni, ez mind a tőlünk való félelem okából eredne. Az óriáskígyó, mely körülgyűrűzi Közép-Európát, ha legbelső gyűrűjében bennünket is szerit, fejével mindenesetre Németország ellen fordul s mint a kígyó feltázott szája mered a francia impérium a por-" hanyóvá morzsolódó nagy falat felé. És mi sajtolódunk egyre szörnyűbben valahová, egy erősebb és nagyobb tömeghez és a térképen láthatjuk, hogy a szakadatlan szorítás Németországhoz sodor és ennek a tragikus birodalomnak sorsával préseli egybe a mi szegény kis sorsunkat. Nem tudjuk, van-e itt segítség? Ha le tudnánk válni a német testről, melyhez a kígyó szorítása tapaszt, vajon akkor a kígyó fejével, a francia impériummal tudnánk-e külön egyezséget kötni? A francia orientálódás egyáltalában lehetséges-e, mikor Németországot csak úgy lehet teljesen körülgyűrűzni, ha hozzá engedik tapasztani Magyarországot is, amelynek együtt kell veszni nagyobb sorstársával, hogy a szorító gyűrű e kettős egy célban egy maradhasson? Jjristen, merre van itt a szabadulás? Talán csak egy régi közmondásban: a fák nem nőnek az égig. Ha most még Görögország is hozzáfűződik a kisantanthoz, ez mintha már nem Közép-Európa ellen szólana s mintha itt már a Kelet felé gyűrűznének a francia diplomácia szándékai, s mintha kidagadt szemünk előtt egy uj nagyhatalmi csoportosulás kontúrjai rémlenének, amelyben a másik jegesedő pont a Keletre oly igen féltékeny Angolország. Mi készül, mi lesz, mi lehet a világpolitikában és milyen hatalmi csoportosulást kell ,nekünk végső kínunk divinációjával előre megfejtenünk, hogy a döntő pillanat kétségbeesetterőfeszítésével kapaszkodhassunk ahhoz, ami,egyszerű polgárok nem tudjuk ezt. Mi csak azt érezzük, hogy valakinek ezt tudni kell, különben elveszünk s morzsolódó csontjaink fájdalmát igen enyhítené, ha bizonyosak lehetnénk abban, hogy a magyar sors és magyar jövő irányítói elkészülnek minden félelmi é k is rosszindulatú eshetőségre, ha okunk és módunk lenne hinni abban, hogy egy prófétai ihlet csakugyan résen áll a döntő pillanatot lesvén, s ha ekkor egy összefoglaló erő a pillanat erőfeszítésére készítené elő a most célja vesztett és magatehetetlen régi magyar nemzetet. Gróf Apponyi Albert a helyzetről. A pártonkívüli képviselők csoportja csütörtökön este gróf Apponyi Albert tiszteletére vacsorát rendezett a városligeti Gundel-étteremben. A vacsorán jelen voltak: gróf Apponyi Albert, Almássy László és Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnökei és báró Bottlik István képviselő, mint vendégek, a pártonkívüliek csoportjából pedig Ugrón Gábor, Szilágyi Lajos, Strausz István, Beck Lajos, gróf Cziráky József, Paupera Ferenc, Östör József, Dinich Ödön, Bárczy István, Forster Erik, Baross János. Gróf Zichy János, aki vidéken tartózkodik kimentette távolmaradását. Ugrón Gábor üdvözölte gróf Apponyi Albertet, a pártonkívüli és pártokon felülálló politikust, aki ragyogó példáját adja annak, hogyan lehet mint pártonkívülinek a nemzet iránti kötelességét a legszebben teljesíteni. Gróf Apponyi Albert megköszönvén az üdvözlést, őszinte örömének adott kifejezést, hogy régi óhaja teljesült és megjelenhetett azoknak a férfiaknak körében, akiknek legnagyobbrészéhez hosszú évtizedes politikai barátság fűzi. Nem csodálkozik azon, hogy ilyen különböző politikai pályát megfutott férfiak is egy táborban tudtak találkozni, mert hiszen épen ez a politikai iskolázottság érlelte meg bennük azt a fegyelmezettséget, amely pártkötelék nélkül is olyan egységbe tudja őket foglalni, hogy az képessé teszi őket a legnagyobb cél szolgálatára, ezekben a viharos és nehéz időkben a nemzet megmentésére közremunkálni. Amint végigtekint ezen a társaságon, csak azt kívánja, hogy ez mikrokosmosa legyen annak az eljövendő magyar politikai társadalomnak, amelyre — mint gerinces, önállóan gondolkodó, hazájukat szerető politikusokra — annyira szüksége van a magyar közéletnek. Almássy László köszönte meg a maga és Huszár Károly nevében a meghívást és örömének adott kifejezést, hogy elnöki magatartásuk elismerésben részesül képviselőtársaik részéről. Utána még hosszabb eszmecsere fejlődött ki a politikai helyzetről, amelyben Huszár Károly, Szilágyi Lajos és mások vettek részt. Németország memorandumát átadták a szövetségeseknek. A német kormány nem ígér többet, mint amennyit Németország megtartani képes. — Táveti magát egy nemzetközi fórum döntésének. — Biztosítékul felajánlja, a birodalom egész közgazdaságát. — It/itt határoztak Brüsszelben. — Előbb a srasszívrezistencia megszüntetése, aztán tárgyalás. Németország memorandumát ma átadták a szövetségesek fővárosaiban és tartalma nagyjában megegyezik azokkal a részletekkel, amelyek már előbb nyilvánosságra jutottak. Németország ezúttal tényleg a garanciákra fekteti a fősúlyt és hajlandó a birodalom egész közgazdaságát kézi zálogul lekötni. Tekintve, hogy Cuno kancellár — mint már említettük — ezúttal nagyobb súlyt helyezett a külső tanácsokra, mint legutóbb, nem lehetetlen, hogy a berlini kormány legújabb diplomáciai lépését siker fogja koronázni legalább is annyiban, hogy megindítja az annyira óhajtott tárgyalásokat. Erre vall a brüsszeli konferencia ereménye is, amelyen, úgy látszik, mégis sikerült Poincarét engedékenyebb magatartásra szorítani. A megegyezés lehetőségének ugrópontja ezúttal kétségkívül a passzív ellentállás. Franciaország hajlandó a szövetségesek egységes frontját helyreállítani és belemenni abba, " hogy együttes jegyzékben válaszoljanak a német jegyzékre, de csak abban az esetben, ha közösen rászorítják Németországot a passzív rezisztencia abbahagyására. Angiig és Olaszország álláspontját e követelésekkel szemben még nem ismerik, de, úgy látszik, hogy úgy Baldwin, mint Mussolini hajlandók bizonyos fokig nyomást gyakorolni Berlinre, hogy a béke kedvéért és a tárgyalások megkezdésének lehetővé tétele miatt, igyekezzék elnyomni a passzív rezisztenciát. A Duna-kormánynak erről az újabb diplomáciai lépéséről a következő távirati tudósítást kaptuk: Hivatalos jelentés a német kormány memorandumáról. Berlin, jún. 7. (Wolff.) A német kormány ma május 2-iki jegyzékének magyarázatául és kiegészítéséül a londoni, párizsi, brüsszeli, washingtoni és tokiói kormánynak memorandumot adott át, amelyben a további eszmecsere megkönnyítése céljából azokra a pontokra adandó válaszokra szorítkozik, amelyek a szövetségesek válaszjegyzékében közösek. A memorandum hangsúlyozza, hogy a német kormány nem járna el őszintén és a problémát nem vinné közelebb a megoldáshoz, ha többet ígérne, mint amennyit a német nép megtartani képes. Tekintettel a Németország teljesítőképességének megítélésével járó nehézségekre a német kormány — mint a memorandum kifejti — felajánlotta, hogy a fizetések összegéről és módozatairól elfogadja egy pártatlan nemzetközi fórum döntését. A német kormány kész a német teljesítőképesség megítéléséhez szükséges adatokat rendelkezésre bocsájtani, az állam pénzügyi igazgatásba betekintést engedni és a német közgazdaság bevételei forrása tekintetében minden kívánt felvilágosítást megadni. Amíg a tervezett kölcsönök kibocsájtása lehetővé lesz a német kormány hozzájárul az évi teljesítmények rendszeréhez. A végleges jóvátételi tervezet végrehajtása céljából a német kormány a következő garanciákat javasolja: A birodalmi vasutak átváltoztatása az általános pénzügyi igazgatástól független, házi kezelésben levő külön vagyonná. Tíz milliárd aranymárka birodalmi bankkötelezvény kibocsátása, amelyek 1927. július 1-től kezdve 5 százalékos kamatozásúak, és így évi 500 millió aranymárkát garantálnak. A német kormány, hogy 1927 július 1-től kezdve további 500 millió aranymárkát garantáljon évenként, kézizálogul leköti az egész német közgazdaságot, ipart, bankokat, kereskedlmet, forgalmat és mezőgazdaságot és ezt a garanciát annak birtokára 10 milliárd aranymárka összegben zálogjogilag első helyen fogja bekebeleztetni. Az ily módon biztosított 500 milliót vagy közadó útján, vagy pedig közvetlenül a megterhelt ingatlanokról fogja megszerezni. Ezenkívül: Biztonságul elzálogosítja a vámjövedelmet, a do-hány-, sör-, bor-, és cukorfogyasztási adókat és a pálinkaegyedáruság bevételeit. A memorandum végül hangsúlyozza, hogy Németország fizetőképessége az egész probléma megoldásának módjától függ. A fizetési módozatok rendezése és a garanciák részletes megállapítása céljából szóbeli tárgyalásokra van szükség. Németország elismeri jóvátételi kötelességét. A német kormány megismétli a konferencia összehívásá-ra irányuló kérelmét: a Ruhr-vidéken szüntessék meg a paszszív ellenállást. A tegnap délután kiadott rövid hivatalos kommüniké is erre a pontra céloz. Ebből az óvatos kommünikéből nem tűnik ki a tegnapi döntés nagy jelentősége. A belga kormány azt a kívánságát hangoz ja a brüsszeli konferencia eredménye. London, jun. 7. (Wolff.) A Times brüsszeli külnos tanácskozásokat,lön tudósítója jelenti. A tegnapi brüsszeli konferenciának legfontosabb eredménye a francia-belga kormány közt létrejött az a megállapodás, hogy Németország újabb javaslataira a szövetségesek együttesen fogják a választ megszövegezni, feltéve, hogy Nagybritannia Franciaországgal, Belgiummal és Olaszországgal együtt ragaszkodik ahhoz, hogy mielőtt Németországgal ismét megkezdik az általa