Pesti Hírlap, 1925. február (47. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

4 Viharos főtárgyalás Franciaország csodaorvosa ügyében. Lelkes tüntetések az elitélt mellett. Az ítéletet valóságos forradalom fogadta. Párizs, jan. 27. Zsúfolt terem előtt tartott tárgyalást a touloni törvényszék egy jóHíjű feltűnést és érdeklődést keltett perben, amelynek vádlottja Franciaországnak legnépszerűbb és legkeresettebb orvosa volt. Tulajdonképen nem is orvos, mert hiszen az öreg Jean Bezialnak nem volt orvosi oklevele. Épen azért kuruzslással vádolva állott a bíróság előtt. De olyan sikerei voltak a gyógyításban, hogy, mint az újságok a tárgyalás alkalmából róla írták, sokkal több páciense volt, mint a párizsi Sorbonne bármely tanárának. Ezért is általában Franciaország csodaorvosának nevezték el. A tárgyaláson rengeteg sokasággal vonultak föl az öregúr hívei, még messze vidékekről is, hogy jótevőjük mellett tüntessenek. Lakóhelyének, Villafrancának apraja nagyja megjelent. A rendőrség nagyarányú előkészületeket tett. A törvényszék épületét csaknem teljesen megszállották a rendőrök. A rendőrség beavatkozása nem vált ugyan szükségessé, de az elnöknek annál nagyobb fáradságába került a rendet fenntartani, mert a hallgatóság lázas figyelemmel kisérte annak egész menetét s az ügyész felszólalásait állandóan viharos tiltakozással szakította félbe. A tárgyaláson Jean Beziat felhozta, hogy betegeit többnyire ingyen gyógyította és csak a jobb móduaktól fogadott el honoráriumot. Ezt tanuk is igazolták. Sőt igazolták azt is, hogy a szegény embereket nemcsak díjtalanul gyógyította, de még segítette is őket a gazdagoktól kapott honoráriumából Előadta a vádlón azt is, hogy évek óta tekintélyes összeg jövedelmi adót fizet. Védőügyvédje fölvetette a jogi kérdést, hogy ha valakit, mint orvost, megadóztatnak: el lehet-e félni épen ezért, a tevékenységéért? Ha az adóhivatal orvosnak ismerte el, a bíróságnak is el kell ismernie. Az ítélet azonban ! VASÁRNAP. Előkelő kávéház. Hú, milyen előkelő ez a kávéház. Harminc centiméternyi hely választja el egymástól a vendégeket. Vágni való dohányfüstben szoronganak, fehérre teritett asztaloknál, melyek fölött ívlámpák vakítanak, csillárok lengenek üvegfürtjeikkel s a falba vágott, aranyfüstös tükrökben sokszorozódik a kép, a fény, úgyhogy megbolondulhatsz, aztán szerbgyulladást is kaphatsz. A lárma akkora, mint egy hajószerencsétlenségnél. De a cigánybanda, hogy a zajt fokozza s a kéjt végletekig csigázza, egyre sikong, jajgat, bög. Mindenki eszik-iszik. Sertéskarajt, tokot, csokoládétortát fal olcsó porcellántányérral, tejszínhabot méreget bádogkanállal, csempe pohárból szopogatja pezsgőjét. Ki érzi jól magát ebben a kannibáli pompában, ki érezheti? Én inkább lennék egy népkonyhában, vagy egy mendékhelyen. De a jelenlevők arcán átszellemült öröm tükröződik. Ez az a tündérmenyország, az a gyönyörtanya, az a nagy Élet, mely facér boltossegédek által irt mozidrámák „perzselő" képein látható s teljesen megfelel ízlésüknek. Egy barbár kor mulat itten, a ponyva imádója, az az elállatiasodott Jelen, melyet tegnap mét szent Jövőnek neveztek. Mi lett belőle. Mi lett a kávéházból is, a mi kávéházunkból, barátom. Igen, a miénk volt egykor. Emlékszel-e még úri szegénységére, kényelmes, kopott székeire, hajnalig tartó vitáira, arra a szellemi életre, mely itt szárnyat bontott, éhségünkre, melyet megcsalt a fekete, lusta szemlélődésünkre, mely többet ért két egyetemi tanfolyamnál? Annak idején váltig szapulták az irodalmi kávéházat, meg a kávéházi irodalmat. De nem volt igazuk, mert az utolsó húsz évben erről az agoráról rebbent ki minden, ami szép és magas, minden, ami több ennél a tengő életnél s miután meghalt az utolsó irodalmi pincér, meghalt az irodalom is. Várj, most csinálok egy tréfát. Pincér, tintát. A pincér úgy tekint rám, mint arra, aki a koporsóüzletben libamájat kér. Negyedóra múlva mégis elém tesz egy tintatartót. Fölemelem rézkupakját. Száraz, fekete moszat alszik a fenekén. Tíz év óta nem írtak itt se levelet, se semmit. Kutyanyelvük nincs?—kérdezem. A kérdezett végigmér, nyilván azt hiszi, hogy ugratom, nem tudja, hogy mi az a kutyanyelv, nem tudja, hogy hajdan rizsmaszám állt a polcokon a hosszúkásra szeletelt kéziratpapír, a kávéház nyomtatott nevével, minden rendű és rangis költő ingyenes használatára. Vállat von, majd sértődötten megjegyzi, hogy csak marhanyelvvel szolgálhat. Nézd, most a tulajdonoshoz megy, ki a pénztár előtt őrködik. Rólunk beszélnek. A kávés, jól öltözött fiatalember, csodálkozva pillant ránk. Talán az jár a fejében, hogy elmebetegek vagyunk s telefonozni kellene a mentőknek. Jó lesz cihelődni, pajtás. Kosztolányi Dezső marasztaló volt, Franciaország csodaorvosát jelentékeny pénzbírságra, 100.000 frankra kötelezték, azonkívül eltiltották a további orvosi gyakorlattól is, kilátásba helyezve, hogy szabadságvesztéssel is büntetik, ha működését folytatja. Az ítélet kihirdetését a csodadoktor hívei óriás, zajos felháborodással fogadták. S mikor az aggrezint a tárgyalást elhagyta, a törvényszéki épület körül összesereglett sokaság lelkes tüntetést rendezett mellette. A párizsi lapok is élénken foglalkoznak az esettel és megállapítva, hogy bár diploma nélkül senki sincs följogosítva, hogy orvosi gyakorlatot folytasson, viszont nincs törvény Franciaországban, amely megtiltaná, hogy valaki betegeket gyógyítson. S ezért is, az újságok égbekiáltó igazságtalanságnak nevezik, hogy az öreg Beziatot elitélték, amikor tényleg nagy sikerei voltak s amikor a legtöbb páciensét tiszta emberszeretetből, ingyen kezelte. Az ügyet ezzel az ítélettel tehát egyáltalán nem tekintik elintézettnek. De a nép nem akar az ítéletbe belenyugodni. Beziat házának környéki Villafrancában azóta valóságos táborhely. Százával veszik körül s valósággal megostromolják a betegek. Az ítélet óta persze az öreg úr nem akar senkit fogadni. De a páciensek nem engedik magukat elutasítani s erőszakkal követelik, hogy folytassa a működését, vegye őket gyógykezelés alá. Valóságos forradalom van Villafrancában s a hatóságok kivált a felháborodott parasztnép részéről, súlyos rendzavarásoktól tartanak. PESTI HÍRLAP1 1925 február 1., vasárnap A Pesti Hírlap fényképpályázatának nyertesei* A Pesti Hírlap ugyanakkor, amikor az egész magyar olvasóközönségnél páratlanul ható szenzációként elsőnek kezdte el a Birota-nyomású képek közlését, pályázatot is hirdetett fényképekre, hogy így a közönséget még inkább bevonja a zsurnalisztika forradalmát jelentő képes hírszolgálatba. Pályázatunk hatalmas érdeklődést keltett és a közönség sorából elhalmoztak aktuális fényképekkel. Mérlegelve a leközölt képek aktualitását, érdekességét és frisseségét, a bírálóbizottság meghozta döntését és úgy találta, hogy: a november havi 500.000 korona értékű jutalonya legméltóbbak voltak Vasadi Ottónak a Márffy-tárgyalásról vember 23-án és 25-én közölt képei, no a decemberben beküldött pályázatok közül az 500 000 korona értékű jutalmat Kallós Oszkárnak, a bánkuti vadászatikról december 10-én készült felvételeinek néni Cila, míg a januári 500 000 korona értékű pályadíjat Biró Zsigmond detektívfelüigyelő Egy elfogott szélhámosnő (Frauberster Szerén) című, január 18-án megjelent képének ítélte végül az egymillió koronás jutalmat, mint a leggyorsabban hozzánk bejuttatott és legszenzációsabb felvételeknek. Vasadi Ottó november havi pályadíjjal kitüntetett s a Márffy-tárgyalásról kés/it képeinek juttatta. Egyébként a pályázatot további három hónapra újból kiírjuk ugyanazon feltételek mellett, vagyis: a képek a beküldés idején aktuálisak legyenek, ötszázezer korona, értékű jutalmat adunk a februárban beküldött legsikerültebb és legaktuálisabb képnek és ugyancsak félmillió értékű jutalmat kap a március és április hóban beküldött pályaművek legsikerültebbjének beküldője, míg egy millió korona pénzjutalmat kap a nyertesek közül az, aki a pályázat egész tartalma alatt a legszenzációsabb képet a leggyorsabban küldte be. Illés Lajos textilnagykereskedő elrejtette áruraktárát, azután megszökött Budapestről. A törvényszék elrendelte a Dob utcai kereskedő ellen a csődöt. Illés Lajos az aranyvámok áldozatának tüntette fel magát és kényszeregyezségi eljárást kért. Január 26-án, hétfőn, a budapesti törvényszékhez egy rövid beadvány érkezett. Illés Lajos Dob utca 8. .szám alatti kötött-szövött és rövidáru-kereskedő bejelentette a törvényszéknek, hogy fizetéseit képleten tovább teljesíteni és kéri a csődönkívüli kényszeregyezség megindítását. Az utóbbi hónapokban gyakoriak az ily kérelmek é s szinte mindennapos volt az a magyarázat is, amit beadványban említett Illés Lajos. Ebben azt mondja, hogy cégének összeomlását a behozatali engedélyek rendszerének megszűnése (?) okozta. A múlt év végén nagymennyiségű árut rendelt, behozatali engedélyek alapján, de január elsejéig felszabadították a forgalmat, életbe léptették az új vámtarifa, és a magas behozatali vámokat már nem tudta megfizetni. Hogy az árukat mégis kiválthassa, kénytelen volt meglevő áruraktárát elzálogosítani és nehogy a zálogba tett árukat elárverezzék, fizetni a magas kosztkamatot. Végül kijelenti Illés Lajos,hogy húsz százalékos egyezségi ajánlatot tesz hitelezőinek, de ezt is csak kis részletekben tudná megfizetni. Ez a kényszeregyezségi kérelem szabályszerűen fel is volt szerelve. Illés Lajos mellékelte hozzá a mérlegszámláját, amelynek teheroldalán egy tétel vagy, a hitelezők három milliárdos követelése. A számla másik oldalán vagyonként van feltüntetve az árukészlet, amelyet 1294 millióra értékel, az adósok 162 millióval szerepelnek, az üzleti berendezést 200 millióra értékeli és a vagyonszámla negyedik tételén 17.100 darab kelenföldi posztógyári részvény szerepel 51millió korona értékben. A vagyonszámla végösszege tehát 1600 millió korona, de túlságosan magasra van értékelve az áruraktár, mert a részletes leltárból kitűnik, hogy az áruraktár értékei közé számította Illés Lajos a vámházban levő még elvámolatlan árut is, amelynek szerinte 104 millió korona az értéke. A hitelezők számláján szerepel Illés Lajos felesége is 460 millió koronával, valamint ügyvédje, dr. Weinberger Elemér S0 milliárd. A mérlegszámla két oldalának egybevetéséből másfél milliárdos differencia tűnik ki, amely mint irány szerepel, de ha afeltüntetett tételeket valódi értéküknek megfelelőnek vesszük, akkor a fedezetlen differenciát két milliárdra kell értékelni. Illés Lajos magyar koronában mindössze 760 millióval tartozik, annál nagyobb tételeiben szerepelnek azonban, a külföldi valutatartozások. Több mint kétszázezer lírával, ötvenötezer svájci frankkal, hétezerötszáz francia írankkal, tizenötezer belga frankkal, ötvenezer cseh koronával, százmillió osztrák koroná-gyal és végül ötezerhatszáz dollárral tartozik a Dob utcai kereskedő. A kényszeregyezségi eljárás elrendelése kérdésében még nem is dönthetett dr Csiky Károly törvényszéki tiltó, amikor már egy másik beadvány is érkezett a törvényszékhez. Ebben a bécsi Wellisch, Klein és Neumann cég a csőd megnyitását kéri Illés Lajos ellen. A csődnyitási kérelem dr. Toldy Zoltán törvényszéki bíró elé került, aki szombaton tárgyalta az ügyet. A csődnyitási tárgyalás során kiderült, hogy Illés Lajos üzlete vagy tíz nappal ezelőtt még tömve volt áruval, de maguk az alkalmazottak sem tudnak arról számot adni, hogy az utóbbi napokban hová tűnt minden áru és hová tűnt el maga a cégfőnök, Illés Lajos. Két évvel ezelőtt nyitotta meg a volt kereskedősegéd a Dob utcában az üzletét és egyszerre nagy bizalomra tudott szert tenni. Amikor régi cégek alig tudtak hitelbe árut szerezni, Illés Lajosnak mindenki nagymennyiségű árut szállított. Egy darabig eleget is tett Illés Lajos fizetési kötelezettségeinek, de az utóbbi időben egyre-másra rendelte az árut, váltókat adott a külföldi cégeknek és most, amikor a váltók esedékesek lettek volna, eltüntette az árut és eltűnt maga is. Dr. Toldy Zoltán törvényszéki bíró a csődnyitási kérelem tárgyalásakor bekérette az Illés által kért, kényszeregyezségi ügyre vonatkozó iratokat. A feljelentő bécsi cég ügyvédje, dr. Holló Lajos, megemlítette, hogy Illés Lajosra vonatkozólag bűnügyi iratok is vannak a vizsgálóbírónál s ezeket is magához kérette a csődügyet, tárgyaló biró. Az összes iratok betekintéséből azután megállapitást nyert, hogy Illés Lajos ellen már több büntető feljelentés is van, a rendőrség megállapítása szerint nem, tartózkodik Budapesten és egyes hitelezők a nyomozólevél kibocsátását, valamint a bűnügyi zárlat elrendelését kérték. Mivel Illés Lajos nyilvánvalóan megszökött Budapestről és mert bűnügyi eljárás is van folyamatban ellene, dr. Toldy Zoltán törvényszéki bíró a kényszeregyezségi kérelmet mellőzve?. Illés Lajos ellen megnyitotta a csődöt. Csődtömeggondnoknak dr. Beleznay László, csődtömeggondnokhelyettesnek pedig dr. Wertheimer Aladár ügyvédeket nevezte ki dr. Toldy Zoltán mint csődbiztos. A csődnyitástól függetlenül azonban a rendőrség folytatja az eljárást Illés Lajos ellen A rendőrséghez érkezett feljelentés alapján a detektívek mindenütt, keresték a harmincéves kereskedőt, de sehol sem találták. Nemcsak Illés Lajost keresi azonban a rendőrség, hanem azt is igyekszik felderíteni, hogy hová rejtette a kereskedő a mintegy két milliárd koronát érő áruraktárát.