Pesti Hírlap, 1925. augusztus (47. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
BUDAPEST, 1925. XLVII. ÉVFOLYAM, 171. (15.753) SZÁM. TSZTI ELOFIZETESI ARAK. Egy hóra 10.000 korona, negyedévre 120.000 kor. Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 1000 kor., vasárnap •000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár PESTI LEGRADY TESTVÉREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Budapest, V. ker., Vilmot császár út 78. szám. Telefon 122—91. Fiókkiadóhivatal Budapest, VII. ker., Erzsébet-körút | Pénz- és emberpocsékolás. Irta: Báró Szterényi József. Olcsóbban akartam elvégezni idei kúrámat, lévén mindenki takarékosságra utalva, az autón tettem meg az utat Joachimsthalba. [Ez bizonyára furcsán hangzik első hallásra. Pedig igy van, így ugyanis négy hét alatt végezhettem el azt a kúrát, mely máskor hat hetet vett igénybe és amellett intenzívebb kúrát is használhattam, egyesítve a karsbadi ivókúrát a joachimsthali rádiumfürdőkkel. Sajnos, hogy elengedhetetlen szükségem van mindkettőre. Ennek az olcsóbbságnak az a magyarázata, hogy Joachimsthalban a lakás fél olyan drága, mint Karlsbadban, — mert drága bizony mind a kettő — a vasúti utazást pedig úgy megdrágították mindenütt, hogy annak árából nemcsak az oda és vissza autózás telik ki, hanem ingyenbe marad a naponkénti húszkilométeres oda és visszautazás. Nem is szólva arról, hogy a benzin odakünn literenként másfélezer koronával olcsóbb, mint nálunk. Persze nemcsak a benzinnel vagyunk így. Ennyirejutottak a vasúti tarifák folytonos emelésével. "A csehek rá is jöttek már erre és fürdőik érdekében harminchárom százalékos menetdíjkedvezményt léptettek életbe, nagyon okosan a harmadik és második kocsiosztályokra korlátozva ezt. Mert akinek módjában van az első osztály luxusára, az viszont utazzék kényelmesen. Viszont a hálókocsitársaság azoknak a kényelméről is gondoskodni akarva, akik harmadik osztályban utazhatnak csak, bevezette ezek számára is a hálókocsit. Ezekben az intézkedésekben van meggondolás és demokrácia. Menetjövőt kétszer léptem át a magyar, négyszer az osztrák, ugyanannyiszor a csali és kétszer a német határt. Mindannyiszor más pontokon, aminek speciális oka volt. A magyar határt illetőleg az, hogy olyan rossz az országút az egyik vonalon, hogy helyesnek tartottam megkísérteni a másikat. Hogy valami nagy eltérés lenne a kettő között, nem állíthatnám. Az osztrák, a cseh határokon az egyik kivételesen nagyforgalmú cseh határ kivételével, mindenütt egy-egy államiközeg intézte a vám- és útlevélkezelést. A lehető legrövidebb idő alatt végezték el munkájukat és hozzátehetem, nem az alaposság rovására, a legnagyobb előzékenységgel. A német határállomások igen nagy forgalmúak, ott két-két ember volt. Már most hogyan néznek ki a magyar határállomások? Elmondom az oroszvári belépésemet ennek illusztrálására. Körülbelül kétszáz-háromszáz lépésnyire egymástól történik az osztrák és a magyar ki-, illetve belépés. Az osztrák kilépésnél — ami megfordított irányban természetesen belépés — öt perc alatt elvégezte egy vámközeg négyünknek és az autónak vám- és útlevélügyét. A magyar belépésnél elszedte útleveleinket mindenekelőtt két egyenruhás vámőr és várnunk kellett, míg azokat láttamozzák. Azon a kirendeltségen, mely három határállomást kezel, tizenkét vámőr van erre a szolgálatra beosztva, tehát esik minden határállomásra négy. Az útlevél láttamozása után tovább vélünk mehetni. De nem oda Buda. Az egyik vámőr fegyverrel felszerelve — még szép, hogy nem szuronyt is szegezve — közli, hogy be kell bennünket kísérnie a több mint négy és fél kilométer távol vámkirendeltségre. És nyomban fel is áll az autóra. Tehát fegyveres kísérettel megyünk. Közben van a rendőri kirendeltség Oroszváron. Ott külön vizsgálják az útleveleket. Erre a célra van ott egy rendőrkapitány, négy tisztviselő, négy rendőr és két beosztott polgári ruhás vámőr. Ők is a három határállomást látják el. Az útleveleket külön tisztviselő kezeli, aki azokat aláírásra a kapitány elé terjeszti. . Csak most következik a vámhivatal, természetesen még mindig a fegyveres vámőr kíséretével. Itt három tisztviselő van, mindhárom ennek az egy határállomásnak szolgálatára. A fegyveres vámőr szerepe itt megszűnik, ő teljesítette feladatát, elmehet. Előbb azonban le kell fizetni húszezer koronát a kiséréséért, ami neki ott nyomban és — horribile dictu — rövid úton, külön írás felvétele nélkül kifizettetik. Ő pedig visszamehet négy és fél kilométernyi őrbódéjához gyalog. Kiváncsi voltam, mert hát megvan az a rossz szokásom, hogy szeretek a dolgok végére járni, hogy mi történik akkor, ha az alatt, míg az egyik vámőr egy autót így bekísér, egy másik autó érkezik az őrbódéhoz? Várnia kell talán addig, míg az őr visszaérkezik, mert az csak nem lehetséges, hogy ott ez ne maradjon. Én nem beszélek most arról, hogy amit az osztrák határon öt perc alatt elvégzett egyetlen egy állami közeg, ahhoz itt a három helynek egy félóránál több időre van szüksége. Mert hát azt már megszokhattam hosszú közéleti múltamban, hogy nálunk az időnek nincs értéke. De berezélek arról a lehetetlen és képtelen állapotról, hogy amit Ausztriában, Csehországba iges Németországban egy ember és csak kivitelesen nagyforgalmú határállomásokon két ember elvégezhet, arra nekünk nyolc, illetve kilenc emberre van szükségünk és hogy amikor ott egyesíteni tudják egy kézben a vám- és útlevélügyet, nálunk erre három külön tényező kell. Hát szabad ezt ennek az agyonnyomorított, az adósráfokat a végsőkig feszített országnak magának megengedni ! Lehet ott komoly egyszerűsítésről beszélni, ahol ilyen állapotok még fennállanak! És beszélek arról a fegyveres kíséretről, mely előttünk, magyarok, előtt is legalább is nagyon különösnek kell, hogy tetsszék, de mit szóljon ehhez egy külföldi, aki végigutazhatja az egész Európát, sehol ilyet nem látott? Karlsbadban egy nagy pozíciójú, nagyon előkelő amerikai ismerősömmel voltam sokat együtt, aki saját autóján jött át az öreg Európába- Minthogy, Bécset meg akarja látogatni, reávettem arra, hogy eljön Budapestre is. El tudom magamnak képzelni, hogy mit fog az nekem mondani, ha az ő autója véletlenül nem az a másik, mely az alatt fut be az őrbódéhoz, mikor a fegyveres vámőr egy előző autót kisér! Örvendek, hogy végigcsinálta ezt velem pénzügyminisztériumunk egyik kiváló helyettes államtitkára és meggyőződhetett arról, hogy milyen más a hivatal itt az, központban és mennyire más a gyakorlati élet! Mennyit lehetne megtakarítani az ország számára, ha a gyakorlati életből merítenének a hivatalok, arról nem is szólva, hogy akkor az a szegény polgár is megszabadulna sok fölösleges zaklatástól, aki kénytelen a hivatalokat igénybe venni. Addig pedig, amíg megtehetem erre vonatkozó javaslatomat az országos takarékossági bizottságban, ajánlom ezt az ügyet gróf Bethlen István miniszterelnök és Bud János pénzügyminiszter figyelmébe,, akikről volt ..alkalmam közvetlenül meggyőződni, hogy atakarékosságot és az állami igazgatásban azegyszerűsítést komolyan akarják. Nem egy igen jelentős eredmény köszönhető már e tekintetben is nekik- Mert hát tessék kiszámítani, hogy menng ki a fölösleges ember ilyetén-a képen valami negyven ,vagy ötven határállomifitás mellett! Ha ugyan nem még több az ilyen útvonalak száma, Junglia egyelőre elkerülte a bányász sztrájkot. A kormány eredménnyel közvetített a munkások és munkaadók között. Londonból jelenti az Europapress. Baldwin miniszterelnök az alsóház mai ülésén kijelentette, hogy a bányatulajdonosok elfogadták a kormány javaslatait. A ma este lejáró bérszerződést tizennégy nappal meghosszabbították. A bányamunkások sztrájkját ezáltal elkerültük — mondotta Baldwin. A miniszterelnök kijelentette még, hogy a bányamunkások és a bányatulajdonosok között egyelőre rövid lejáratú megállapodást sikerült létrehozni. A bányamunkások szakszervezetének végrehajtó bizottsága ma délután az egyes vidéki szakszervezetekhez táviratot intézett, amelyben utasítja őket arra, hogy ma éjfélkor ne kezdjenek semmiféle sztrájkba. Clynes, a munkáspárt nevében örömét nyilvánította afölött, hogy a bányászsztrájkot ily módon sikerült elkerülni. Az angol alsóház elfogadta a munkanélküliek segélyezéséről szóló törvényjavaslatot, Londonból jelenti az Europapress. Az alsóház ma esti ülésén a munkanélküliek segélyezéséről szóló törvényjavaslatot a munkáspárt erélyes tiltakozása mellett 263 szavazattal 98 ellenében elfogadták. A munkáspárti képviselők kijelentették, hogy a törvényben biztosított munkanélküli segélyt nem tartják kielégítőnek. Az alsóház a jövő hét végén megkezdi a nyári szünetet. A marokkóiak elfoglalták az ain-aichai erődítményt. Párizsból jelenti az Europapress. Fezből beérkező jelentések szerint a marokkói csapatok ma hajnalban elfoglalták az ain-aichai erődítményt. Az erődítmény birtokbavételéért éjfél óta rendkívül elkeseredett küzdelem folyt, amely mindkét részről számos áldozatot követelt. A harcok közvetlen közelről folytak és kézitusa jellegével bírtak. A francia csapatok hajnali négy órakor az erődítményt felrobbantották és menekülve hagyták el a hadszinteret. A francia csapatok egy része Abd el Krim fogságába került. Abd el Krim megbízottai elindultak Tanger felém Londonból jelenti az Europapress. A British United Press madridi levelezője azt a táviratot küldte Londonba, hogy Abd el Krim delegátusai útban vannak Tanger felé, hogy a francia és spanyol delegátusokkal a francia-spanyol békeajánlatokat megtárgyalják. Hivatalos angol körökben Abd el Krim ezen lépéséről még semmit sem tudnak. Pétain tábornagy útban van Párizs felé. Párizsból jelenti az Europapress: Pétain tábor-?nagy ma délben tizenkét órakor megérkezett Marseillebe. A sajtó képviselői a tábornagyot nem tudták nyilatkozatra bírni. Pétain tábornagy azonnal a vasúti állomásra sietett és még délután egy órakor tovább utazott Párizsba. Megérkezése után a kormány tagjai rendkívüli minisztertanácsot tartanak, amelyen a tábornagy részletesen beszámol marokkói útjának tapasztalatairól. A berlini nrek tüntetésre készülnek Franciaország ellen. Berlinből jelenti az Europaress. A Németországban tartózkodó rit muzulmánok egyesülete augusztus 2-án nagyarányú demonstrációt fog tartani az imperialista és kapitalista marokkói hadjárat ellen.