Pesti Hírlap, 1926. augusztus (48. évfolyam, 172-197. szám)

1926-08-04 / 174. szám

4 PESTI HÍRLAP 1926. augusztus 4., szerda. 71 hajdúszoboszlói hév­vízforrást nemzetközi geológus társaság tekinti meg. lfjabb kutatások indultak meg olaj és gáz­ után. — a Pesti Hírlap tudósítóiától. — Beszámoltunk arról, hogy Hajdúszoboszló határában csodás tartalmú, gazdag hévvizforrá­sokra bukkantak állami szénhidrogén-juttatások közben. A nagyértékű természeti kincs kiaknázá­sára azonnal nagyarányú akció indult meg . Haj­dúszoboszló városa­ épen a napokban már meg is kötötte az állammal azt a szerződést, amely száz évre átengedi a gyógyforrás kihasználását a város számára. Ki is írták már a pályázatot nagyszabású tervekre, fürdő, strandfürdő, vegyiüzem,, elektromos centrálé felépítésére. Sőt a közönség érdeklődését is nagy mértékben keltette fel a gazdag gyógyforrás s amint halljuk, Hajdúszoboszlóban már ezidősze­rint is — amikor a fü­rdő építési munkálatai még meg sem indultak — mintegy száz „fürdővendég" tartózkodik, használja kárára a gyógyvizet. Az eredményes kutatások felkeltették a kül­földi, tudományos körök érdeklődését is. E héten egy nagyobb nemzetközi geológus társaság — svédek, angolok, németek, oroszok, franciák, japánok, sőt egy afrikai tudós is — magyar tudományos körök kalauzolása mellett el­­mennek a helyszínére, hogy személyes tapasztalatokat szerezzenek a haj­dúszoboszlói fúrásokról, amelyek az első értékes pozitív eredménnyel korántsem fejeződtek be. Hazai szakértőink tartanak ott a külföldi tudósok szá­mára előadásokat a feltárt talaj kémiai összetételé­ről s egyéb ezzel összefüggő kérdésekről. . Felkerestük Pávai Vajna Ferenc főbánya­tanácsost és állami főgeológust, akinek kijelölése alapján folynak a hajdúszoboszlói földkutatások s tájékoztatást kértünk az eddigi kutatásokról, azok gazdasági jelentőségéről és a várható eredmények­ről. Az alábbi felvilágosításokat adta a Pesti Hír­lap számára: — Mintegy három hónapja annak, hogy Haj­dúszoboszlóban megindultak a második fúrási munkálatok, amelyek ez időszerint a 600 méteres mélység felé közelednek. A cél az, hogy ne csak az első fúrás szintjéig haladjunk, hanem jóval az alá, körülbelül 1600—1800 méter mélységig jussunk el. Ez a második fúrás, amelyet természetesen a kincs­tár végeztet Böhm Ferenc miniszteri tanácsos ve­zetésével, arra irányul, hogy a hajdúszoboszlói már feltárt viz és gáz szintje alatt lévő talajréteget vizsgáljuk meg s ott esetleg nagyobb mennyiségben gáz- és olajtermékeket tárjunk fel. Hogy sikerül-e ott nagyobb mennyiségű gázt vagy olajat felkutatni, ezt az eddigi eredmények alapján alaposan remélni lehet. A tapasztalat ugyanis az első fúrásoknál az volt, hogy minél mélyebbre mentünk, annál több földgáz mutatkozott, annál forróbb volt a víz, annál szebb olaj- és gáztermékek bukkantak elő. Ez­ minden­esetre olyan biztató momentum, amely indokolttá teszi, hogy a fúrásokat ezer méter mélységen alul is folytassuk. Hogy milyen mennyiséget lehet ezer méter mélység alatt feltárni, e tekintetben a per­spektíva változik. Azt a vizet és gázt, amelyet az első fúrásnál megkaptunk, mindenesetre megkap­juk itt is, sőt reméljük, nagyobb mennyiséget tár­hatunk fel, aminek az lesz a természetes következ­ménye, hogy nagyobb számú fúrások következnek majd.­­ A hajdúszoboszlói hévvízforrás feltárásá­nak gazdasági jelentőségét meg lehet abból az egy tényből is ítélni, hogy a város olyan elektromos centrálé építését vette tervbe, amely nemcsak Hajdú­szoboszló, de az egész járás világításának ellátását szolgálhatja. Nálunk az országban ez az egyetlen jódos-brómos­sós víz, amelyből nagymennyiségű gyógysó kifőzése lehet­séges. E tekintetben ez a hévvizforrás a külföldön is úgyszólván páratlanul áll. A hires lipiki fürdő vizéhez hasonló, de annál sokkal forróbb, sósabb és valamivel radioaktívabb, ugy hogy mint fürdő­gyógyviz a lipikinél is jobbnak ígérkezik. — Az természetesen kérdéses a mai gazdasági viszonyok mellett, hogy mennyi idő alatt és milyen arányokban tudja a bérbevevő város a hévízforrást hasznosítani; ehhez mindenesetre évek kellenek. Hangsúlyoznom kell, hogy a hajdúszoboszlói for­rás a kincstár tulajdonában m­arad, csak a termelt gázból és vízből bizonyos minimális bérért szolgál­tat a városnak annyit, amennyit ez az ország érde­keinek és a közönség érdekeinek megfelelően köte­les felhasználni. Három és fél milliárd koronára rúgtak a fúrási költségek, ennek természetesen az adófizető polgárok javára meg kell térülnie. Az alföldi városok egy része kü­lönben igen élénk érdeklődést mutatott s hajlandók­nak is mutatkoztak arra, hogy a költségekhez hoz­zájárulnak. Az érdeklődés az utóbbi időben meg­csappant ugyan, nagyon kívánatos volna azonban, hogy ha az állam mai pénzügyi helyzetében a kör­nyéken levő nagyobb városok segítségével folyta­tódnának a munkálatok. Hiszen a feltárt források­ból végeredményben a városoknak van óriási hasz­nuk.­­ Tévesek azok a hirek, amelyek arról szól­nak, mintha kifejezetten petróleumot kerestünk vol­na s eközben bukkantunk rá a hévvízforrásra. A helyzet úgy áll, hogy annak idején Erdélyben Kis­sármáson kaptunk földgázt, Egbell környékén olajat, ahol 9000 vagont termeltünk, Horvát­országban Lipik mellett szintén gazdag­­ föld­gáz- és olajfeltárást végeztünk. Ezeket a területeket elszakították tőlünk. Természetes tehát, hogy hasonló geológiai viszonyok mellett másutt kutatunk, de nem kifejj­ezetten petróleum, ha­nem minden szénhidrogén, földgáz, olaj után. Az Alföldön, ahol régi kutakban mindenfelé földgáz mutatkozik, elsősorban természetesen földgáz feltá­rására irányul a kutatás. Hogy milyen eredmény lesz ezen a nagy alföldi területen, amely voltaképen szűszterület, azt egy-két fúrás után még nem igen le­het megítélni. A geológiai viszonyok az alföldi és dunántúli terü­leteken olyanok, amelyek a kutatások tekintetében a legszebb reményekre jogosítanak. Épül a tihanyi biologiai tillom­ás, — a Pesti Minlap tudósítóidtól. — Tihany, aug 2. Előkelő vendégei voltak a mi­nap Tihanynak. Nagyobb társasággal itt járt gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi mi­niszter, akinek kíséretében voltak a többek között Hankó Vilmos egyetemi tanár, Schwáb helyettes államtitkár a kultuszminisztériumból és Kotsis Iván műépítész. A minisztert a rövid ittartózkodása alatt József kir. herceg látta vendégül tóparti gyö­nyörű kastélyában. A kirándulásnak tulajdon­képen hivatalos célja volt. Itt a tihanyi parton kezd­ték meg vgy­anis a kultuszminisztérium fennható­sága alatt szervezett biológiai állomás építési mun­kálatait és Klebelsberg miniszter személyesen óhaj­tott tájékozódni a munkálatok eddigi előrehaladott­sága felől. Erről, a Tihanyban tervezett biológiai állo­másról, amely a ma­ga­ nemében egyedüálló lesz nemcsak a szűk Magyarországon, de egész Euró­pában is, érdemes a nyilvánosság előtt néhány sor­ban megemlékezni. Jelenleg is működik ugyan Rév­fülöpön egy kisebb élettani kísérleti állomás. Ez azonban nem elégíti ki megfelelően a tudo­mányos kutatás igényeit és ez indította Klebelsberg minisztert arra, hogy a kultusztárca terhére ilyen többmilliárd koronás költséget igénylő modern és legtökéletesebb felszerelésű biológiai állomást épít­tessen. A tihanyi biológiai állomás elhelyezését ér­dekessé teszi még az is, hogy lent a Balaton part­ján, épen közvetlenül József kir. herceg olasz stílű, festői szépségű kastélya mellett építik. Most foly­nak a partmenti feltöltési munkálatok és két hét múlva már meg lehet kezdeni az épületek falainak emelését is. Kotsis Iván műépítész tervei szerint az épületeknek még ez év karácsonyára tető alá kell kerülniök, úgy hogy a jövő esztendő első felé­ben a tihanyi biológiai állomás emeleteit és felsze­reléseit már át is lehet adni rendeltetésének. A jövő év nyarán nemzetközi élettani kongresszus keretében nyitják meg a tihanyi biológiai állomást, amely összekötő kapocs lesz a hazai és külföldi tudomás­nyos kutatás között. Hiszen a tervekben az is ben­ne van, hogy a magyarországi biológiai kísérleti állomás minden évben nyolc-tíz, esetleg még több külföldi tudóst lát vendégül a tihanyi telepen. En­nek viszonzásául a mi kutató tudósaink is elhelye­zést kapnak a külföldi hasonló célú intézetekben. Hogy a tudományos kutatás terén gyakorlatilag ennek milyen jótékony hatása lesz, ezt teljes ér­tékében ma nem is tudjuk fölbecsülni. A tihanyi biológiai állomás egy kétemeletes főépületből és négy melléképületből fog állani. Ter­vezője Kotsis Iván műépítész, akinek előkelő egyéni müszlését legékesebben dicséri József kir. herceg ti­hanyi kastélya is. A főépület negyven méter hosz­szúságú lesz és külső architektúrája teljes össz­hangban fog állni a vele egy vonalban pompázó főhercegi kastéllyal. Közvetlenül a főépület mellett épül egy negyven méter hosszú kisebb szálló­ épület, melyben a hazai és külföldi tudósok kapnak elhe­lyezést. Külön kis épületet emelnek, közvetlenül a tó mellett, az akvárium céljaira. Lesz ezenkívül egy kisebb méretű csónakház és végül külön kis épület az állomás igazgatója számára. Már most meg lehet említeni, h­ogy a tihanyi biológiai állo­más igazgatójául a kultuszminiszter Hankó Vilmos jeles és a külföldi tudományos világban is jól is­mert biológusunkat szemelte ki, akinek ezen "új téren való működése elé az illetékes körök a leg­nagyobb várakozással néznek. Minden egyéb szemponttól eltekintve, kétség­telen, hogy ez az épülő új tudommiányos intézmény speciálisan a balatoni kultúra fejlesztése szempont­jából is rendkívül nagyjelentőségű lesz. Érdemes még megemlíteni azt a kiváló szere­tetteljes érdeklődést, melyet József kir. herceg tanu­sít a Szomszédságában épülő állami biológiai állo­más iránt. A kir. herceg állandóan hajnalban kel és napkeltekor jellegzetes hegymászó botjával, már ott sétál a kastélya vonalán elhúzódó kövezett úton. Hosszan elnézi az edzett inű kubikos magyarokat, amint kis talicskájukkal hordják a földet szorgal­masan a biológiai állomás töltési munkálataihoz. Erre a speciális földmunkára igazi tipikus kubiku­sokat hozatott a kultuszminisztérium, még­pedig egyenesen Szeged és Csongrád vidékéről. A tisza­menti kis mokány magyarok eleinte, mikor ideke­rültek, sokáig fájó szívvel és égő szemmel nézeget­ték az olykor haragosan hullámzó Balatont és bi­zonyosan nagyon sokat gondoltak haza a szilaj folyású Tiszára, amely mint szerető édesanya h­ál­andóan olyan bőséggel ellátja hallal az ő földtáró és földtalicskázó magyarjait. Itt azonban, a Bala­tonban idegeneknek szigorúan tilos halászni. Leg­feljebb csak nagy üggyel-bajjal és utánjárással megszerzett külön horgászjegy jogosíthat arra, hogy a halkedvelő ember kivethesse horgát a Ba­laton halaira. Először a szolgabírói engedély kell,­ azután a bencések engedélyét is ki kell eszközölni. De a nem idevalósi szegény kubikos ember ugyan honnan tudná mindezt kijárni és megszerezni? A kis herceg megérezte, hogy ezeknek a Tiszától ide­szakadt földtalicskázó embereknek mi hiányzik. A­ minap egy kora reggel szóba állt velük és másnap­­ra már három darab szabályszerűen kiállított hor­­gászjegy várta a talicskázó magyarokat munkahe­lyükön. Azóta a csongrádi és tápéi kubikos talicskák mintha vígabban nyikorognának a balatonparti töl­tési munkálatoknál . . . d. 1. Letartóztattak egy ügyvédet, aki elmebajosnak fejezte magát. Csalás, sikkasztás, magánokirathamisitással vádolják dr. Fontányi Józsefet.­­ A Lipót­mezőre akart visszavonulni tettének követ­kezményei elől. A rendőrségen letartóztatták az egri királyi törvényszék vizsgálóbírójának elfogatási parancsa alapján dr. Fontányi József budapesti ügyvédet. Dr. Fontányi József ellen csalás, sikkasztás és magánokirathamisítás címén bocsátottak ki elfor­gató parancsot és ennek alapján elő is állították a­ főkapitányságra, ahol kiderült, hogy­­óvadéksik­kasztás miatt is több feljelentés van ellene. Dr. Fontányi József előkelő családból szár­mazik, vidéken igen jó klientúrája volt, de az utóbbi esztendőkben borspekulációkba bo­csátkozott és ezekre ráfizetett. Az egri lapokban hirdetéseket tett közzé, amelyek szerint borterme­lő szövetkezet alakítására hívta fel az egri borter­melőket. A bortermelők a jóhírű ügyvéd kezeihez, többszázmillió koronát fizettek be, hogy a borter­melő szövetkezet megalakulhasson, mert Fontányi ékes szavakkal fejtette ki előttük a nagyszerű le­hetőségeket. A szövetkezet megalakítása körül azon­ban nehézségek támadtak, a bortermelők kezdték visszakérni a befize­tett összegeket, azonban dr. Fontányi nem tudott ezekkel elszá­molni. Hogy a hangosan követelőző hitelezők egy részét kielégítse, ismert recept szerint, a létesítendő szövetkezethez alkalmazottakat vett fel 10—20—30 millió korona óvadékkal és az alkalmazottak óva­dékösszegeiből igyekezett a bortermelőket kielégí­teni. Amikor azonban az alkalmazottak látt­ák, hogy a szövetkezet nem alakul meg, visszakérték óvadékukat, legnagyobb meglepetéssel tudták meg, hogy a jóhírű ügyvéd nem tudja nekik a reábízott pénzt visszafizetni. Tőben följelentést tettek dr. Fontányi ellen óvadéksikkasztás címén, ugyanek­kor feljelentették sikkasztás csalás és magánok­irathamisítás címén is. Fontányi, hogy a kellemetlenségektől megsza­kuljon, a Lipótmezőre akarta magát fölvétetni, de a Lipótmező orvosai csakhamar megállapították, hogy az ügyvéd teljesen épeszű, miután viselkedé­sét gyanúsnak találták, értesítették a főkapitánysá­got, ahonnan detektívek mentek ki, akik dr. Fontá­nyit előállították. Kihallgatása után előzetes letart­­óztatásba helyezték, noha váltig hangoztatta a rendőrségen is, hogy ő elmebajos.

Next