Pesti Hírlap, 1926. szeptember (48. évfolyam, 198-222. szám)
1926-09-24 / 217. szám
12 — A lyon—párizsi gyorsvonat újabb katasztrófája. Párizsból jelentik: Csütörtökön reggel fél hatkor Seine et Marne megyében, Hériy vasúti állomás közelében a Lyonból érkező vonat a hirtelen megállást jelző szemafor kigyuladására fékezni volt kénytelen. A hirtelen fékezés és megállás következtében a kocsi kapcsolása elszakadt és három kocsi a vonalon maradt. Félórával utóbb egy másik, ugyancsak Lyonból érkező gyorsvonat eddig fel nem derített körülmények folytán beleszaladt a nyílt vonalon álló kocsikba és pozdorjává zúrta őket. Az eltakarítási munkálatok közben hat halottat ástak ki a romok alól, de attól tartanak, hogy több ember is életét vesztette. A gyorsvonat két vonatvezetője, valamint több utasa súlyos sebesülést szenvedett. — A németországi tífuszjárvány. A legutóbbi jelentések szerint a hannoveri tífuszjárvány némileg szünőfélben van, amennyiben a megbetegedések száma az utóbbi két napban érezhetően csökkent. Az eddig jelentett megbetegedések száma felül van a kétezren, a halálozások arányát természetesen még csak megközelítőleg sem lehet megállapítani, hiszen a betegség olyan hosszas lefolyású, hogy még igen hosszú idő múlva is szerepelhet a halottak között olyan, aki most betegedett meg. Újabban Magdeburgból és a pomerániai Gollnowból jelentettek összesen hatvan esetet, ahol részben az okot is sikerült megállapítani, egy tejgazdaság fertőzött voltában. Hannoverben még most sem tudják mire visszavezetni a tömeges megbetegedéseket, azonban minden megtörtént abban az irányban, hogy a betegségnek gátat lehessen vetni. — Gyulai Pál emlékezete. A katholikus irók és hirlapirók országos Pázmány-egyesülete csütörtökön délután ülést tartott, amelynek keretében Gyulai Pál emlékének áldozott, születése századik évfordulója alkalmából. A felolvasó ülést Hindy Zoltán elnök nyitotta meg és felkérte Zoltovány Irén bencés apátot előadása megtartására. Az előadó tanulmányában jellemezte Gyulait mint költőt, tudóst, tanárt és kritikust. — Tömeges szökés a Jugoszláv fegyházakból. Belgrádból jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. A legutóbbi két hét alatt a különböző fegyintézetekből huszonhat fegyenc szökött meg. A Staro Gradiskai fegyházból szerdán kilencen menekültek el. A harmincöt szökevény közül eddig mindössze négyet sikerült elfogni. — A miniszterelnök díszpolgársága. Szigetvár nagyközség képviselőtestülete díszpolgárrá választotta gróf Bethlen István miniszterelnököt az ország újjáépítése érdekében kifejtett fáradhatatlan munkásságáért Barla-Szabó Józsefet, a kerület nemzetgyűlési képviselőjét, ma ugyancsak díszpolgárrá avatták. — A közgazdasági egyetemen megnyílik a Keleti Intézet. A Keleti Akadémia feltámasztását jelenti az a hír, hogy az 1926/27. tanévtől kezdődően önálló formában nyílik meg újra a Közgazdasági Tudományi Kar keretében a Keleti Intézet. Az intézet igazgatója gróf Teleki Pál, aki egyúttal előadásokat is tart. Az intézetbe elsősorban a közgazdasági kar hallgatói iratkozhatnak be, de dékáni engedelemmel beiratkozhatnak más egyetem hallgatói és egyetemet végzettek is. — Pusztító árvíz. Kalkuttától jelentik: Attockban (Pundzsab) az árvíznek tíz emberélet esett áldozatul. — Leesett a háztetőről. Wimmer György bádogossegéd az István-út 87. számú ház tetején az esővízlevezető csatorna javítása közben megcsúszott és a földre zuhant. A szerencsétlenül járt ember a Rókus-kórházba szállítása közben meghalt. A Magyar Anonymus. Pais Dezső lefordította és jegyzetekkel ellátva kiadta Béla király névtelen jegyzőjének a magyarok beköltözéséről szóló krónikáját. Nem végzett felesleges munkát. A régi Szabó Károlyféle átdolgozás teljesen elavult. Ez különben is szószerinti fordítás, meglehetősen ódon nyelven, ezért a nagyközönség számára nem való. Pais Dezső fordítása szép, gondos, magyaros, nagy élvezettel olvashatja mindenki, akit a magyar nemzet legrégibb múltja érdekel. A fordító a műhöz még terjedelmes jegyzeteket csatolt, amelyekben megmagyarázta a krónikában előforduló magyar szavakat. A könyvet a Magyar Irodalmi Társaság adta ki. — Rablás az utcán Tamás Gyula elemi iskolai tanulót, aki egy ruhaneműeket tartalmazó csomagot vitt kezében, a Tisza utca 4. számú ház előtt megszólította egy 20—22 év körüli fiatalember. A fiatalember arra kérte a gyereket, hogy egy cédulát és egy csomagot vigyen fel a házba, egyúttal pedig felajánlotta, hogy addig, amíg a fiú a csomaggal, amit ő ad neki, a házban jár, addig a nála levő csomagra vigyázni fog. Amikor Tamás Gyula a fiatalember kérését megtagadta, az a gyereket orronvágta, a kezéből a ruhaneműt tartalmazó csomagot kikapta és f elrohant. A fiatalember csomagja a helyszínen maradt és annak felbontása után derült ki, hogy abban becsomagolt kődarabok voltak. Az ismeretlen fiatalember kézrekerítése érdekében a nyomozás megindult. Rejtelmes gyilkosság. Kaposvárróljelentik: Rejtelmes gyilkosság tartja izgalomban Szolád község lakosságát. Hajdú György, jómódú kisgazda hétfőn reggel kocsival a kisteleki puszta melletti földjeire hajtott. A mezőre igyekvő gazdát az úton kettéhasított koponyával és a mellén szúrástól eredő tátongó sebbel találták meg. Az esetet jelentették a tabi csendőrségnek, mely a gyilkosság, ügyében megindította a nyomozást. — Akasztott ember a kertben. A Mészáros utca 50. szám alatt levő üres telken Gyulay Dezső, a telek tulajdonosa, a kertben sétálva egy akasztott ember holttestére akadt. Soffőrje segítségével levágták és értesítették a rendőrséget, valamint kihívták a mentőket, akik már csak a halált állapíthatták meg. A rendőri bizottság a holttestnél talált tagsági igazolvány és iratok alapján megállapította, hogy a holttest minden valószínűség szerint Makády Pál zsámbéki kületésű napszámossal azonos. PESTI HIRLAP 1926. szeptember 25., szombat. A polgármesterválasztás golyói. (A szavazáshoz uj golyókat tendálták.) Fővárosi Polgár: Egy biztos hasznom volna ebből a választásból, ha felhasználnák a szavazásnál azt a golyót, ami az én hasamban van. AZU (Gáspár rajza) Bud pénzügyminiszter tanácskozása a pénzügyigazgatókkal az adósérelmekről. A pénzügyminisztériumban Bud János miniszter elnöklésével csütörtökön értekezlet volt az adókivetések ellen felhozott panaszok ügyében. A tanácskozáson a pénzügyminiszter megbeszélte a pénzügyigazgatóságok vezetőivel az adókivetések dolgában kiadott rendeleteinek alkalmazását. A mai értekezletből kifolyóan a pénzügyi igazgatás tisztviselői meg fogják kapni rövidesen azokat az utasításokat, amelyeknek alkalmazásától az adózók panaszainak és sérelmeinek orvoslását várják. Mód fog erre nyítni az adófelszólamlási bizottságok tárgyalásai során is, de a pénzügyminiszter ezzel nem elégszik meg, hanem ellenőriztetni fogja, hogy miképpen hajtják végre a pénzügyigazgatóságok közegei a kapott utasításokat. Az ellenőrzést négy magasrangú pénzügyminisztériumi tisztviselő fogja gyakorolni, akiket a miniszter fölruházott azzal a joggal is, hogy az adókivetés körül észlelt igazságtalanságokat és méltánytalanságokat a helyszínen orvosolhassák. A pénzügyminiszter egyébként ősszel az adózás tárgyában több javaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé, s ezek a pénzügyi adminisztráció reformjára is ki fognak terjedni. Fiu, vagy lány? Kezembe akadt az alább közölt naplótöredék. Hogy fiu irta-e avagy lány, azt a legmesszebbmenő jóakarattal sem tudtam megállapítani. 1916. szept. II. Reggel a borbélyhoz mentem. Egy ilyen borotválkozás egészen felfrissíti az embert. Az irodában loptam a napot, egész délelőtt cigarettáztam. Az ebédet Gizi megosztotta velem. Jó lány, csak túlságos ragaszkodó. Kért, hogy este vigyem el valamelyik moziba. Alig tudtam szabadulni tőle. Délután a szabóhoz mentem. Holnapra kész lesz a szmokingom. Hazamenet betértem egy optikushoz és vettem egy monoklit, mert a régi eltörött. Otthon az anyám azzal fogadott, hogy tud egy jó partit a számomra. Férfiasan kijelentettem neki, hogy egyelőre eszembe sincs feláldozni a függetlenségemet. Átöltöztem, felvettem a sárga pizsamát, kissé bepúdereztem magamat és miután áttanulmányoztam a divatlapokat, elhatároztam, hogy holnap veszek egy selyem ingnadrágot .... Kopogtattak. Gyuri lépett be, a barátom.. A napló itt megszakadt. Most aztán tessék kisütni, fiú irta-e, avagy lány? Cigaretta, szmoking, monokli, ez mind a nő mellett tanúskodik. De a pizsama és a púder már a férfit sejteti. A borotválkozás és a függetlenség utáni vágy, erősen nőies tulajdonságok. Viszont azonban a divatlap tanulmányozása és az ingnadrág inkább férfira vallanak. Egészen belezavarodtam. Már magam se tudom, fiú vagyok, vagy lány, VYM1. Karpereck, kardiszek nagyon divatosak, akkor is, ha nem valódi gyöngy vagy igazkő díszíti őket. A nők általában sok különféle karperecet és láncot viselnek és valaraenyit a bal karjukon. Nagyon előkelően hatnak a különböző félnemeskövekkel díszített karékek. Különösen a hosszúujjú ruhákhoz illenek jól az ilyen karperecek és láncok úgy, hogy ezekkel az ékszerekkel az előkelő, délutáni ruha este a színházban is használható. Az ilyen kardiszek természetesen a fekete alapból emelkednek ki legjobban, de a sötétzöld, sötétkék vagy sötétlila színű ruha is jó alapul szolgál. A LEGÚJABB, Kondylis kiáltványa a görög néphez Athén, szept. 23. Kondylisz miniszterelnök üzenetet intézett a néphez, amelyben tudatja azt az elhatározását, hogy a politika területéről visszavonul és a legközelebbi választásokon nem jelölteti magát. Bár a demokrata nemzeti pártnak eddig vezére volt, ezentúl a politikától távol óhajtja magát tartani. Kéri barátait és munkatársait, hogy más köztársasági párthoz csatlakozzanak, vagy maradjanak függetlenek, de mindig köztársasági keretek között. Kondylisz azután azt a tanácsot adja a népnek, hogy magatartásával járuljon hozzá a politikai helyzet felépüléséhez és a kormányzati formáért folytatott harc befejezéséhez. A hadsereget felszólítja, hogy a jövőben minden politikai beavatkozást kerüljön. Az üzenet a következő szavakkal végződik: — Abban a meggyőződésben, hogy amidőn a politikáról lemondunk, parancsoló hazafiúi kötelességet teljesítünk, kijelentjük, hogy kormányunk folytatni fogja programmjának végrehajtását. A választások a megállapított időben proporcionális módszer szerint mennek végbe, amely a választás igazságosságát biztosítja. Kondylisz hazafias elhatározását valamennyi párt sajtója tetszéssel fogadja. A munkások javaslatát a bányatulajdonosok nem fogadták el. London, szept. 23. A bányamunkások végrehajtó bizottsága javaslatot terjesztett a kormány elé, mely szerint a bányamunkások hajlandók ideiglenes rendezést elfogadni, amely lehetővé teszi a munka azonnali megkezdését olyan bérskála alapján, amely nem áll az 1921-iki rendezés után elfogadott bérskála alán. Az egész országra kiterjedő végleges rendezést döntőbíróságvenné kezébe, amely dönteni fog a bérskála és a szénbizottság részéről ajánlott ipari újjászervezés megvalósítása felett. A szénbányatulajdonosok és a kormány kimondták, hogy a bányamunkások javaslatai elfogadhatatlanok és alkalmatlanok arra, hogy új tárgyalások alapjául szolgáljanak. Ennek megfelelően a tárgyalásokat befejezettnek tekintik. A kormány holnap tanácskozik a helyzetről. A Petroleumszonda-égés Romániában. Bukarestből jelentik. Moreni helységben, ahol a múlt évben az emlékezetes, számos emberéletet követelő szondarobbanás történt, ismét súlyos szerencsétlenség fordult elő. A vállalat két szondája kigyulladt és fojtógázzal terjesztette el a környéket. A robbanáskor a szonda közelében tartózkodó Racoteanu György és Jolta Aurél biharmegyei munkások ruhája lángot fogott és percek alatt szénné égtek. A mentési munkálatokra kivonult tűzoltóságból ismét két ember életét vesztette. Kisiklott a tokiói gyorsvonat. Tokióból jelentik: A Simonoseki—Tokió közötti gyorsvonat kisiklott. Huszonnyolc ember meghalt, ötven megsebesült. — Touchet bíboros meghalt. Orleánsból jelentik: Touchet bíboros csütörtököst meghalt. — Megmérgezte magát egy kereskedő. Gellért Leó kereskedő a Wesselényi utca 33 számú házban levő lakásán ismeretlen méreggel megmérgezte magát és mire a híszbeliek ráakadtak és kihívták a mentőket, azok már nem segíthettek rajta, mert meghalt. Az életunt kereskedő holttestét a Törvényszéki Orvostani Intézetbe szállították. Legenda és történelem. Egy német tudósnak, bizonyos dr Forrelnek, állítólag sikerült egy sok évezredes kőfeliratot megfejteni, amelyből kiderül, hogy a trójai háború valóban lejátszódott az antik történelem hajnalán. Ha ez igaz, akkor a német tudós fölfedezése annyit jelent, hogy Homéros nemcsak költő volt, hanem történész is és hogy a mithosz nem képzelet, hanem a valóság tükre. Csodálatos dolog volna ez a tudomány szempontjából, bár tulajdonképen nincs is rajta semmi csodálatos. A költőt, a minden fogalmi finomság iránt oly érzékeny latin nyelv „vates"-nek nevezte, tehát „jós"-nak, aki belenéz a jövő ködtakarta, birodalmába és isteni sugallatával már akkor látja a még meg sem született eseményeket, amikor más földi halandó nem lát túl napjának percein sem. Ha tehát a költő, legalább is az antik korban, jövőbelátó vatesnek számított, miért ne számíthatna a Múlt hiteles krónikásának is a modern tudomány szemében? Mert hiszen hitetlenségünknek oka nem az egykori költők megbízhatatlan fantasztikus elbeszéléseiben rejlik, hanem abban a mai betegségünkben, amelyet tán a múltbanézés rövidlátásának nevezhetnénk, tehát egyszerű optikai fogyatékosságnak. Ha a történelem nem igazolná, ma tán költői legendának tartanák a szigeti veszedelmet is, pisztán a Zrinyiászra támaszkodva. Ha semminő hiteles emléke fönn nem maradna, néhány évszázad múlva bizonyára naiv népi epopeának tartaná az utókor a nemrégiben lezajlott szörnyű világháborút is. A modern ember — és ez a fogalom: modern ember nem mai, hanem évszázados eredetű — megszokta, hogy csak azt higyje, amit tud, csak azt tekintse múltjának, amire a történelem figyelmezteti és hogy ezen túl mindent a legenda világába soroljon, elnéző mosollyal költészetnek nevezve azt, ami néha jobban fölidézi egy-egy elmerült világ életének képét, mint a leghitelesebb történelmi dokumentum. Ha ma, évezredek múltán, kiderül, hogy Homeros nemcsak költő, hanem krónikás is volt, akkor ez nemcsak a költészet égi eredetű művészetének, sőt tudományának lesz késői igazolása, hanem tán arra is fölhívja majd a tudomány figyelmét, hogy áttekintés alá vegye a történelemnek többi olyan nagy eseményeit is, amelyeket csupán költői hagyományból ismerve, mindeddig legendának tekintett. (—)