Pesti Hírlap, 1926. október (48. évfolyam, 223-249. szám)

1926-10-24 / 243. szám

40 A PESTI HIRLAP VASÁRNAPJA 1926. október UL I A Műcsarnok őszi tárlata. II. (A „ma" és a „holnap" művészi harca.) Ugy is mondhatnók: a kevert szinek s a tiszta szinek (és palettapiszkok) harca. Vagy: az egységes­ párt és kommunista párt a művészeti parlamentben. Avagy: a tradicionális­ művészet és a minden régit megvető progresszív­ művészet küzdelme. Az előbbit szükségtelen külön magyarázni, ez a művészet évszázadok óta önmagáról beszél. De az utóbbit magyarázni kell. És épen ez a baj. Amit magyaráznak, az még világosan nem ért­hető. Az még kiforratlan. Mint az uj bor. Lehet belőle nektár, de lehet ecet is. A tájékozatlanok kedvéért kiírjuk, hogy az egységes­ csoportban a „Magy. Képzőművészek Egyesülete", a „Céhbeliek", a „Benczúr-társaság" s a csoportokon kívüli művészek szerepelnek, — a kommunista­ csopotban a „Képzőművészek Uj Tár­sasága", röviden: a „Kut". E csoport vezérei közül hirdeti Vaszary: „A múltba folyton visszatekintő fetisizmus és a der­medt természetimádás kitaposott országutain ne­m nőnek virágok... Uj mondanivalókat, a Jövőnek is szóló mondanivalókat, új kifejezési eszközöket keresünk." — És mondja Márffy, a másik vezér: „Aki a Kút képei elé áll, felejtse el az eddig látott művészetet és ne gondoljon a természet szemlélődé­séből merített emlékeire sem." És mondja Rózsa Miklós, a harmadik vezér, sok szépen leírt szólama közben: —„ a leghatározottabban visszautasítjuk a művészet értékét csökkentő ama felfogást, mely a hazai témáknak esetleg művészietlen, de magyaros sallangged felcifrázott változatait magyar érzésnek, tehát hazafias erénynek tudja be... művészetünk legyen magyar, de európai orientációjú magyar művészet..." Tovább nem érdemes erről vitatkozni. Most az őszi kiállítás anyagáról van szó, és az effészen világosan demonstrálja: hol van ma­gyarság és hol van nemzetközi divatáramlat a mű­vészetükben. * A tárlat legjobb értékeit az első nagy terem­ben szokták összefoglalni. De ez nem mindig si­kerül. Itt van a nagy portrait-verseny. De ezúttal mégis az egyik oldalteremből Komáromi-Racz Endre női képmásait ássuk ki, melyeket csodálatos közvetlenséggel és rendkívüli művészi készséggel alkot meg a mester. Glatter Gyula a favorit por­traitista, most Róna József képmását, de hangsú­lyozottan paraszt-képmásokat állított ki, az egyiket subában, borosfiaskóval, a másikat piszkos kalap­jában (Rembrandti tudással festve!). A mester azt mondja: a sok kifestett női arc után most jól esett barázdás, kicserzett parasztarehert festeni. Sár­kány Gyula, az ugyancsak elismert arcképező­mester képmásai közül „A mizantróp" érdekes ka­rakter­ feje mellett Szerémy Zoltán finom piros­frakkos portraitja, és Mándy Györgyné fehérruhás, fehérrózsás képmása válik ki.­­ Erőteljesen lépett fel Kukán Géza az arcképeivel (Sir Barclay és lady Barclay képmásai, — Sigray Antalné grófné finom feje), " mesteri haladást jelent Kemény Nándortól Hoitsy Pál átszellemült feje, őszinte jó képmás Tury Gyulától Vargha Gyula feje, Mihalovics Mik­lóstól Faragó Gyula arcképe, Brüll Aladártól a fehér lovasjelmezű női portrait. Balló Ede elismert művészetét gróf Zselensky Róbert képmása demon­strálja. Az arcképek sokaságából még igen szépen válik ki Szántó Lajos robusztusan megfestett gróf Hadik portraitja, Spányik Kornél finom „Éviké"-je, S. Müller Ágota frissen festett, rendkívül sikerült dr. Hudovernig-portraitja, Müller Bélától a „Feke­teruhás nő" és az „öreg néni" artisztikus feje, Lengyel-Reinfuss Edétől gróf Andrássy Géza kép­mása, Kézdi-Kovács Elemértől Nagy Ernő bajnok és tengerész főhajónagy friss arckép-vázlata, Z. Hadzsy Olga szép gyermekképmása, Edvi-Ulés Aladárné Márta-portraitja, Hosszu Márton, Tar­mássy Miklós, Paál Ákos, Gärtner Nándor, Eng­lerth Emil, Rottmann Mozart, Ducsay Béla („Anyám"), Turmayer Sándor, Szabó Dezső kép­mása. A figurális művek közül Czencz János finom aktjai mellett feltűnést kelt Fried Pál mesterien meg­rajzolt rózsaszínruhás ballerinája, Gál János­tól „A forrás" c. finoman átérzett szép női akt. Ugyan­csak két kitűnően megfestett női akt Szánthó Má­riától (Lola aktjai). Udvary Géza klasszikus tudá­sából ad izleltetőt a „Fürdőző nők"-ről festett több művészi vázlata és a „Pihenés". Udvardy Páltól a „Fehérruhás nő" zöldben ülő alakja, az élénk „Fa­lusi cirkusz" és a szélesen odavetett „Országúton" c. vázlat a legérdekesebb. Kivlik még: Kövesdy Géza „Béresudvaron" c. képe, Kunfi Lajostól „A kertész", Deák-Wibner Lajostól az élénken benépe­sített „Szolnoki piac", M. Krajna Jánostól „A falu­rossza", Aldor János Lászlótól a „Decsi menyecs­ke", Józsa Károly női fél-aktja, Komáromi-Racz Endrénétől kedvesen megfestett gyermekképei. A tájképek, csendéletek és interieurök soka­ságából Gy. Sándor József szép „kolostorfolyo­só" ja, Gimes Lajos artisztikus brugesi részlete és alföldi tája, Horváth Béla színes rómaifürdői és halstatti képei, Sárdy Brutus intim szépségű táj­részletei, Bednár János érdekes bronzöntöde-rész­letei, Nagy Vilmos régi szalonképei, Dolányi B. Ida ragyogóan színes virágcsendéletei, Nádler Ró­bert „Parasztudvarba és „Kikötővárosba, Pádly Aladár és Pádua Kálmán finom tájrészletei, Kar­czsány Ödön misztikus tűz-témái, Remek Árpád csendéletei, Olgyay Ferenc értékes, kisméretű táj­képsorozata, Poll Hugó „Nyári délután"-ja, Pörge Gergely hortobágyi témái, Edvi-Illés Aladár „Kony­há"-ja, Mihalovitstól az „Árva-vára", Boemm Ritta szép interieurje, Gy. Takách Béla „Budapest a Kis-Hárshegyről" c. lelkiismeretes aquarellje, Ber­kes Ily­és Berkes Antal jó tabáni részletei, Kiss Kálmán friss „Dunapart"-ja, Klammer Mariska biedermeier-szalonja, Konek Ida firenzei városház­udvara, a két Vágó Weinmann testvér gobelintónusú hegyi tájai, Mészárosné Kisfaludy Mariska szep­temberi hangulata, és a grafikai részben Wágner Géza pasztellel festett igen finom balatoni hangu­latai (jégzajlásos, naplementés, szürkületi képek) a legfeltűnőbbek. * A ma festészete után nézzük a ,,holnap"-ot, a „Kut" kiállítását. A harmadik nagyterem és egyik szomszédos oldalterem tárja elénk a „Kut" festészetét és szob­rait. Színek tarkasága a falakon, itt-ott egy piszok­folt (mert ez is „újat" jelent). A szobrok közt csú­csos koponyát, nagy testen pici fej és hangsúlyo­zott orrok. Legszínesebb a vezér: Vaszary János, aki az „Aranykor" és a „Fekete ruhás — fehér aktos nők­höz címzett múltját egészen megtagadta. Vaszary hatalmasan izzó, eruptív művészi erő. És budapes­tiesen mondva: neki minden jól áll. Vásznai most félig üresek, de abszolút tiszta színeket használ. Kitűnően rajzol, de legtöbször csak odaveti a raj­zot. Minek? Ez holnap már fölösleges. És mivel a föld halad, holnap mindig lesz. „Anya gyermeké­vel" c. képe (a „Madonna és bambino" cím már le van gázolva) pompás ultrakék kabát, ugyanilyen két pötty a szem és piros pötty a száj. Még tíz vász­nán ismétlődnek ilyen szellemes színhangok. Csak TÖRVÉNYKEZÉS. Életfogytiglani fegyházra ítélte a Kúria Léderer Gusztávnét. „Ezt az asszonyt a féktelen előretörés, az erőszakos akarat és a hazudozásra való hajlamosság jellemzi." Szombaton délelőtt hirdette ki dr. Magyar Ist­ván kúriai tanácselnök Léderer Gusztávné gyilkos­sági ügyében a Kúria ítéletét. A Kúria a védő sem­miségi panaszait elutasította és csak a k­orona­ügyész semmiségi panaszának adott helyt. Ehhez képest a Kúria megváltoztatva a Tábla Ítéletét, és Léderernét azért, mert férjével együtt Kodelka Fe­rencet meggyilkolta, g­yyilkosság bűntettében mint tettestársat mondotta ki bűnösnek és büntetését a Tábla által megállapított tizenöt évi fegyházzal szemben — életfogytig tartó fegyházbüntetésben ál­lapította meg. A Kúria terjedelmes ítélete részletesen ismer­teti a Léderer-házaspár életét a gyilkosságot meg­előzően és azt a viszonyt, amely Kodelka Ferencet hozzájuk fűzte. L­édererék kezdetben bőséges, később azonban szűkös anyagi viszonyok között éltek és a férj mindenfelé kapkodott, hogy feleségének jobb életet teremtsen. A Kúria szerint Lédererné elhatá­rozta férjével együtt, hogy Kodelkát egy dollárme­sével félrevezetik és becsapják. Lédererné egy más alkalommal férjét határozatlansága miatt gyává­nak nevezte és a Kúria megállapítása szerint fel is szólította arra, hogy végezzen Kodelkával, de en­nek ellenére továbbra is fenntartotta az érintkezést a hentesmesterrel. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a Tábla megállapításaival szemben Lédererné tevé­kenysége a féltékenység felébresztésével kezdődött, folytatódott férje gyávasága miatti gúnyolásával és befejeződött azzal a kicsattanó nyilatkozattal: — Hát tedd meg! Léderer Gusztávné nemcsak együttműködött, hanem irányító szerepet játszott a hetven millió megszerzése körül. Jellemző szerepére, hogy a csó­kolódzási jelenet után, amelyhez férjét tanuul hívta, nem távolította el Kodelkát, sőt a szakítást meg sem kísérelte, már pedig ez el sem volna képzelhető, ha ez a magatartás nem egy konkrét célra törő terv érdekében történt, volna. A Kúria meggyőződése sze­rint Lédererné tevékenysége túlmegy a segédi szere­pen. Nem tekinthető annak a passzív asszonynak, akit mindenben a férje vezetett. Ellenkezőleg, abból a tényből, hogy alacsony származása és homályos múltja mellett is magához tudta kényszeríteni a fér­jét, azt kell következtetni, hogy férje elhatározására döntő befolyása volt. — Ez a mindent és mindenkit kihasználni aka­ró asszony felfedte egyéniségét a per során is — mondja az Ítélet. — A csalásban való ravaszsága, hi­deg mérlegelése, védekezésének hallatlan szívóssága, mind azt bizonyítja, hogy olyan lelki és idegerővel rendelkezett, amely mint ható energia döntő befo­lyást gyakorolt a gyilkosságnál férje ténykedéseire Lédererné mindent megtett a gyilkosság lehetőségé­nek megteremtésére. Kodelkát alvó állapotban szol­gáltatta ki férjének, arra pedig, hogy a fegyvert fér­jével együtt süsse el, már igazán nem volt szükség. A személyes körülmények mérlegelésénél figyelembe vette a Kúria, hogy ezt az asszonyt az erőszakos aka­rat, a féktelen előretörés és a hazudozásra­­való haj­lamosság jellemzi. Figyelembe vette azonban azt is, hogy ezt a társadalomellenes egyéniséget sivár gyer­mekkora és hányatott élete nem fékezhette meg és férje sem gyakorolt olyan befolyást, amely a javulás irányába terelhette volna. Mérlegelte a Kúria azt is, István, aki itt vendég, egyik színes, régebbi világ­képét állítja ki. Pilch Dezső (a hajdani lovaskép­mások festője) ma Csókot utánozza, különösen a „Madárdal" c. finom képén. Rippl-Rónai Józseftől néhány ismert pasztellképmást állított ki a ,,Kut". Márffy ödöntől is viszontlátjuk Csinszkát (a mes­ter feleségét). Gyümölcs-csendélete annyiban érde­kes, hogy a fölötte függő tükörben újra meg van festve (egyszerre két adagban). Egry József haj­dani szép munkástípusait palettájáról elbocsátotta. Most „Balatoni vihart" látunk tőle, mely tulajdon­képen Miamit ábrázolja, a tornádó pusztításakor. Perlrott-Csaba Vilmos és Czóbel Béla a piszok-festők közé tartoznak, h­ a színeik annyira kormosak. Mindketten Párist­ festik, stílszerűen hepe-hupás vászonra. Medveczky Jenőtől „Kis* leányfej"-et látunk, narancsdaganatokkal (­sárga fény). Berecz Ferenc „Romantikus táj"-át, az új divathoz mérten ultrakék, papagájzöld és kakadu­sárga structollakból komponálva, Vajszada Károly „Siratás"-a a legsiralmasabbak közül való, Rafael Viktor (a régi Rafaeltől eltérően) mindent ködbe fest, leányfejet és tájképet. Gadányi Jenő „Moz­gásba vicces kék-zöld-piros csíkokkal csikókat ábrá­zol. Molnár C. Pál három szép aktját elkent hát­térbe állította, mert így újabb. Emőd Aurél „Halá­szok a mólón" c. jól komponált képén a túlfokozott ultrakék ruhákkal kereste az új hangot. Dullien Edith „Cigánynő"-je normális típus lenne, ha a hajzata szét nem robbanna. Bor Pál három figu­rás kompozíciója szép és komoly. Még komolyabb Rózsaffy Dezső „Éjjel a Bocskay-terem" c. hangu­lata. Ezek kiesnek az uj keretből. A szobrok közül Beck ö. Fülöp, Vedres Márk képmásai, Medgyessy Ferenc „Táncosnő"-je is régiesen komoly. De miért vitatkozzunk azon, hogy mi ebben a művészetben uj? Mi benne az uj magyarság? Mi benne a tökéletlen, azaz, hogy a tökéletes­­ uj az agyoncsépelt régi művészet után? Kérdi-Kovács László, hogy a cselekmény elkövetésénél kétségtelenül keve­sebb volt az aktív része, mint férjének. Ezért a Kú­ria az életfogytig tartó fegyházbüntetés találta olyan­nak, amely Lédererné tárgyi és alanyi bűnösségével arányban áll. A Kúria ítéletét néhány héten belül megküldik a törvényszéknek. N­a Léderer Gusztávné előtt kihir­dették majd az ítéletet, akkor hosszú büntetésének kitöltése végett a márianosztrai fegyházba szállítják. — Ne rontsd a konkurrensed hitelét! Wilheim Ferenc harmadfél esztendővel ezelőtt Kiskunhalason fakereskedést nyitott, amely épületalkatrészek eladá­sával is foglalkozott. Az üzlet nagyszerűen indult, de a cégtulajdonos azt tapasztalta a múlt évben, hogy üzletmenete egyszerre megállt Hitelénői meg­vonták hitelét, le sem járt követeléseket szorgalmaz­tak és állandó vevői is elmaradoztak. Kutatni kez­dett a hirtelen változás oka iránt és rájött, hogy üz­letének kedvező lendületét a konkurrens cég tulaj­donosai, Schwarz Mihály és fia, Schwarz Ferenc tör­ték le azáltal, hogy mindenfelé hitelrontó híreket terjesztettek felőle. Fel is jelentette a konkurrense­ket hitelrontás vétsége címén. A kalocsai törvény­szék számos tanút hallgatott ki a hitelrontási per­ben majd úgy Schwarz Mihályt, mint Schwarz Fe­rencet bűnösnek mondotta ki a hitelrontás vétségé­ben és ezért 12—12 millió korona pénzbüntetésre ítélte őket. A sértett képviseletében dr. Roth Béla a hitelrontási pertől függetlenül mintegy két milliárd koronás polgári pert is indított a vádlottak ellen. A hitelrontási per felebbezését szombaton bírálta felül a budapesti Tábla és a törvényszék ítéletét helybenhagyta. , — Rácz Vilmos újabb sajtópöre. A büntetőtörvény­szék Schadl-tanácsa szombaton ismét olyan sajtópört tár­­gyalt, amelyben dr. Rácz Vilmos fővárosi bizottsági tag állott szemben Geher Gyula őrnaggyal és Budaházy Mik­lós volt századossal Rácz Vilmos egy lovagias üggyel kapcsolatban azt írta egy cikkben, hogy Budaházy Mik­lós és Géher Gyula párbajoznak, ha gyengébb emberrel akad dolguk, de ha vele (Ráczcal) gyűlik meg a bajuk akkor helyesebbnek tartják testi épségük jól felfogott ér­dekében rágalmazó gaz vádjaik védőpáncélja mögé bújni Rágalmazás vétsége címén tett feljelentést e cikk mint úgy Budaházy Miklós, mint Géher Gyula dr. Rácz Vilmos ellen, akit szombaton vont felelősségre a Schadl.tanács Sok tanút hallgatott ki a bíróság, akiket már más hason­ló perek során is kihallgattak. A tanúkihallgatások­ban Schadl elnök felszólítására Budaházy nyilatkozatot tett amelyre Rácz Vilmos ió nyilatkozattal válaszolt és igy Budaházy elejtette a vádat. Géher őrnagy nem volt haj­landó a békés megegyezésre ezért az ő ügyének tárgya­lását keddre halasztották. — A fizetésképtelenség előtt való vásárlás még nem csalás. Grosz Adolf Vilmos császár-úti textilnagykereske­dőt a kir. ügyészség öt rendbeli csalás bűntettével vá­dolta. Az ügyészség vádirata szerint ugyanis Grosz Adolf az őt feljelentő cégeket hitelképességére nézve megtévesz­tette azzal, hogy amikor bekövetkezendő fizetésképtelen­­ségét tudta, hitelre vásárolt. A büntetőtörvényszék Csen­gey-tanácsa előtt Grosz Adolf azzal védekezett, hogy nem csalási szándékkal vásárolta az árukat. A kritikus időban kétszer annyit fizetett a hitelezőknek mint amennyit vásárolt és egyidejűleg nagyértékű árut mint meg nem felelőt visszaküldött. Ez a védekezés a főtárgyalás során a felmutatott okiratokkal, könyvekkel, szakértői vélemény­nyel és a vagyonfelügyelő tanúvallomásával teljes iga­zolást nyert. Kiderült az is, hogy a kereskedő a rossz gazdasági viszonyok és a váltók be nem váltása folytán­ lett fizetésképtelen Dr­. Kroó Izor védő a vádlott felmen­tését kérte és a bíróság Grosz Adolfot bűncselekmény­ hiányában fel is mentette. A felmentő ítéletben az ügyész is megnyugodott.

Next