Pesti Hírlap, 1926. október (48. évfolyam, 223-249. szám)
1926-10-24 / 243. szám
40 A PESTI HIRLAP VASÁRNAPJA 1926. október UL I A Műcsarnok őszi tárlata. II. (A „ma" és a „holnap" művészi harca.) Ugy is mondhatnók: a kevert szinek s a tiszta szinek (és palettapiszkok) harca. Vagy: az egységes párt és kommunista párt a művészeti parlamentben. Avagy: a tradicionális művészet és a minden régit megvető progresszív művészet küzdelme. Az előbbit szükségtelen külön magyarázni, ez a művészet évszázadok óta önmagáról beszél. De az utóbbit magyarázni kell. És épen ez a baj. Amit magyaráznak, az még világosan nem érthető. Az még kiforratlan. Mint az uj bor. Lehet belőle nektár, de lehet ecet is. A tájékozatlanok kedvéért kiírjuk, hogy az egységes csoportban a „Magy. Képzőművészek Egyesülete", a „Céhbeliek", a „Benczúr-társaság" s a csoportokon kívüli művészek szerepelnek, — a kommunista csopotban a „Képzőművészek Uj Társasága", röviden: a „Kut". E csoport vezérei közül hirdeti Vaszary: „A múltba folyton visszatekintő fetisizmus és a dermedt természetimádás kitaposott országutain nem nőnek virágok... Uj mondanivalókat, a Jövőnek is szóló mondanivalókat, új kifejezési eszközöket keresünk." — És mondja Márffy, a másik vezér: „Aki a Kút képei elé áll, felejtse el az eddig látott művészetet és ne gondoljon a természet szemlélődéséből merített emlékeire sem." És mondja Rózsa Miklós, a harmadik vezér, sok szépen leírt szólama közben: —„ a leghatározottabban visszautasítjuk a művészet értékét csökkentő ama felfogást, mely a hazai témáknak esetleg művészietlen, de magyaros sallangged felcifrázott változatait magyar érzésnek, tehát hazafias erénynek tudja be... művészetünk legyen magyar, de európai orientációjú magyar művészet..." Tovább nem érdemes erről vitatkozni. Most az őszi kiállítás anyagáról van szó, és az effészen világosan demonstrálja: hol van magyarság és hol van nemzetközi divatáramlat a művészetükben. * A tárlat legjobb értékeit az első nagy teremben szokták összefoglalni. De ez nem mindig sikerül. Itt van a nagy portrait-verseny. De ezúttal mégis az egyik oldalteremből Komáromi-Racz Endre női képmásait ássuk ki, melyeket csodálatos közvetlenséggel és rendkívüli művészi készséggel alkot meg a mester. Glatter Gyula a favorit portraitista, most Róna József képmását, de hangsúlyozottan paraszt-képmásokat állított ki, az egyiket subában, borosfiaskóval, a másikat piszkos kalapjában (Rembrandti tudással festve!). A mester azt mondja: a sok kifestett női arc után most jól esett barázdás, kicserzett parasztarehert festeni. Sárkány Gyula, az ugyancsak elismert arcképezőmester képmásai közül „A mizantróp" érdekes karakter feje mellett Szerémy Zoltán finom pirosfrakkos portraitja, és Mándy Györgyné fehérruhás, fehérrózsás képmása válik ki. Erőteljesen lépett fel Kukán Géza az arcképeivel (Sir Barclay és lady Barclay képmásai, — Sigray Antalné grófné finom feje), " mesteri haladást jelent Kemény Nándortól Hoitsy Pál átszellemült feje, őszinte jó képmás Tury Gyulától Vargha Gyula feje, Mihalovics Miklóstól Faragó Gyula arcképe, Brüll Aladártól a fehér lovasjelmezű női portrait. Balló Ede elismert művészetét gróf Zselensky Róbert képmása demonstrálja. Az arcképek sokaságából még igen szépen válik ki Szántó Lajos robusztusan megfestett gróf Hadik portraitja, Spányik Kornél finom „Éviké"-je, S. Müller Ágota frissen festett, rendkívül sikerült dr. Hudovernig-portraitja, Müller Bélától a „Feketeruhás nő" és az „öreg néni" artisztikus feje, Lengyel-Reinfuss Edétől gróf Andrássy Géza képmása, Kézdi-Kovács Elemértől Nagy Ernő bajnok és tengerész főhajónagy friss arckép-vázlata, Z. Hadzsy Olga szép gyermekképmása, Edvi-Ulés Aladárné Márta-portraitja, Hosszu Márton, Tarmássy Miklós, Paál Ákos, Gärtner Nándor, Englerth Emil, Rottmann Mozart, Ducsay Béla („Anyám"), Turmayer Sándor, Szabó Dezső képmása. A figurális művek közül Czencz János finom aktjai mellett feltűnést kelt Fried Pál mesterien megrajzolt rózsaszínruhás ballerinája, Gál Jánostól „A forrás" c. finoman átérzett szép női akt. Ugyancsak két kitűnően megfestett női akt Szánthó Máriától (Lola aktjai). Udvary Géza klasszikus tudásából ad izleltetőt a „Fürdőző nők"-ről festett több művészi vázlata és a „Pihenés". Udvardy Páltól a „Fehérruhás nő" zöldben ülő alakja, az élénk „Falusi cirkusz" és a szélesen odavetett „Országúton" c. vázlat a legérdekesebb. Kivlik még: Kövesdy Géza „Béresudvaron" c. képe, Kunfi Lajostól „A kertész", Deák-Wibner Lajostól az élénken benépesített „Szolnoki piac", M. Krajna Jánostól „A falurossza", Aldor János Lászlótól a „Decsi menyecske", Józsa Károly női fél-aktja, Komáromi-Racz Endrénétől kedvesen megfestett gyermekképei. A tájképek, csendéletek és interieurök sokaságából Gy. Sándor József szép „kolostorfolyosó" ja, Gimes Lajos artisztikus brugesi részlete és alföldi tája, Horváth Béla színes rómaifürdői és halstatti képei, Sárdy Brutus intim szépségű tájrészletei, Bednár János érdekes bronzöntöde-részletei, Nagy Vilmos régi szalonképei, Dolányi B. Ida ragyogóan színes virágcsendéletei, Nádler Róbert „Parasztudvarba és „Kikötővárosba, Pádly Aladár és Pádua Kálmán finom tájrészletei, Karczsány Ödön misztikus tűz-témái, Remek Árpád csendéletei, Olgyay Ferenc értékes, kisméretű tájképsorozata, Poll Hugó „Nyári délután"-ja, Pörge Gergely hortobágyi témái, Edvi-Illés Aladár „Konyhá"-ja, Mihalovitstól az „Árva-vára", Boemm Ritta szép interieurje, Gy. Takách Béla „Budapest a Kis-Hárshegyről" c. lelkiismeretes aquarellje, Berkes Ilyés Berkes Antal jó tabáni részletei, Kiss Kálmán friss „Dunapart"-ja, Klammer Mariska biedermeier-szalonja, Konek Ida firenzei városházudvara, a két Vágó Weinmann testvér gobelintónusú hegyi tájai, Mészárosné Kisfaludy Mariska szeptemberi hangulata, és a grafikai részben Wágner Géza pasztellel festett igen finom balatoni hangulatai (jégzajlásos, naplementés, szürkületi képek) a legfeltűnőbbek. * A ma festészete után nézzük a ,,holnap"-ot, a „Kut" kiállítását. A harmadik nagyterem és egyik szomszédos oldalterem tárja elénk a „Kut" festészetét és szobrait. Színek tarkasága a falakon, itt-ott egy piszokfolt (mert ez is „újat" jelent). A szobrok közt csúcsos koponyát, nagy testen pici fej és hangsúlyozott orrok. Legszínesebb a vezér: Vaszary János, aki az „Aranykor" és a „Fekete ruhás — fehér aktos nőkhöz címzett múltját egészen megtagadta. Vaszary hatalmasan izzó, eruptív művészi erő. És budapestiesen mondva: neki minden jól áll. Vásznai most félig üresek, de abszolút tiszta színeket használ. Kitűnően rajzol, de legtöbször csak odaveti a rajzot. Minek? Ez holnap már fölösleges. És mivel a föld halad, holnap mindig lesz. „Anya gyermekével" c. képe (a „Madonna és bambino" cím már le van gázolva) pompás ultrakék kabát, ugyanilyen két pötty a szem és piros pötty a száj. Még tíz vásznán ismétlődnek ilyen szellemes színhangok. Csak TÖRVÉNYKEZÉS. Életfogytiglani fegyházra ítélte a Kúria Léderer Gusztávnét. „Ezt az asszonyt a féktelen előretörés, az erőszakos akarat és a hazudozásra való hajlamosság jellemzi." Szombaton délelőtt hirdette ki dr. Magyar István kúriai tanácselnök Léderer Gusztávné gyilkossági ügyében a Kúria ítéletét. A Kúria a védő semmiségi panaszait elutasította és csak a koronaügyész semmiségi panaszának adott helyt. Ehhez képest a Kúria megváltoztatva a Tábla Ítéletét, és Léderernét azért, mert férjével együtt Kodelka Ferencet meggyilkolta, gyyilkosság bűntettében mint tettestársat mondotta ki bűnösnek és büntetését a Tábla által megállapított tizenöt évi fegyházzal szemben — életfogytig tartó fegyházbüntetésben állapította meg. A Kúria terjedelmes ítélete részletesen ismerteti a Léderer-házaspár életét a gyilkosságot megelőzően és azt a viszonyt, amely Kodelka Ferencet hozzájuk fűzte. Lédererék kezdetben bőséges, később azonban szűkös anyagi viszonyok között éltek és a férj mindenfelé kapkodott, hogy feleségének jobb életet teremtsen. A Kúria szerint Lédererné elhatározta férjével együtt, hogy Kodelkát egy dollármesével félrevezetik és becsapják. Lédererné egy más alkalommal férjét határozatlansága miatt gyávának nevezte és a Kúria megállapítása szerint fel is szólította arra, hogy végezzen Kodelkával, de ennek ellenére továbbra is fenntartotta az érintkezést a hentesmesterrel. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a Tábla megállapításaival szemben Lédererné tevékenysége a féltékenység felébresztésével kezdődött, folytatódott férje gyávasága miatti gúnyolásával és befejeződött azzal a kicsattanó nyilatkozattal: — Hát tedd meg! Léderer Gusztávné nemcsak együttműködött, hanem irányító szerepet játszott a hetven millió megszerzése körül. Jellemző szerepére, hogy a csókolódzási jelenet után, amelyhez férjét tanuul hívta, nem távolította el Kodelkát, sőt a szakítást meg sem kísérelte, már pedig ez el sem volna képzelhető, ha ez a magatartás nem egy konkrét célra törő terv érdekében történt, volna. A Kúria meggyőződése szerint Lédererné tevékenysége túlmegy a segédi szerepen. Nem tekinthető annak a passzív asszonynak, akit mindenben a férje vezetett. Ellenkezőleg, abból a tényből, hogy alacsony származása és homályos múltja mellett is magához tudta kényszeríteni a férjét, azt kell következtetni, hogy férje elhatározására döntő befolyása volt. — Ez a mindent és mindenkit kihasználni akaró asszony felfedte egyéniségét a per során is — mondja az Ítélet. — A csalásban való ravaszsága, hideg mérlegelése, védekezésének hallatlan szívóssága, mind azt bizonyítja, hogy olyan lelki és idegerővel rendelkezett, amely mint ható energia döntő befolyást gyakorolt a gyilkosságnál férje ténykedéseire Lédererné mindent megtett a gyilkosság lehetőségének megteremtésére. Kodelkát alvó állapotban szolgáltatta ki férjének, arra pedig, hogy a fegyvert férjével együtt süsse el, már igazán nem volt szükség. A személyes körülmények mérlegelésénél figyelembe vette a Kúria, hogy ezt az asszonyt az erőszakos akarat, a féktelen előretörés és a hazudozásravaló hajlamosság jellemzi. Figyelembe vette azonban azt is, hogy ezt a társadalomellenes egyéniséget sivár gyermekkora és hányatott élete nem fékezhette meg és férje sem gyakorolt olyan befolyást, amely a javulás irányába terelhette volna. Mérlegelte a Kúria azt is, István, aki itt vendég, egyik színes, régebbi világképét állítja ki. Pilch Dezső (a hajdani lovasképmások festője) ma Csókot utánozza, különösen a „Madárdal" c. finom képén. Rippl-Rónai Józseftől néhány ismert pasztellképmást állított ki a ,,Kut". Márffy ödöntől is viszontlátjuk Csinszkát (a mester feleségét). Gyümölcs-csendélete annyiban érdekes, hogy a fölötte függő tükörben újra meg van festve (egyszerre két adagban). Egry József hajdani szép munkástípusait palettájáról elbocsátotta. Most „Balatoni vihart" látunk tőle, mely tulajdonképen Miamit ábrázolja, a tornádó pusztításakor. Perlrott-Csaba Vilmos és Czóbel Béla a piszok-festők közé tartoznak, h a színeik annyira kormosak. Mindketten Párist festik, stílszerűen hepe-hupás vászonra. Medveczky Jenőtől „Kis* leányfej"-et látunk, narancsdaganatokkal (sárga fény). Berecz Ferenc „Romantikus táj"-át, az új divathoz mérten ultrakék, papagájzöld és kakadusárga structollakból komponálva, Vajszada Károly „Siratás"-a a legsiralmasabbak közül való, Rafael Viktor (a régi Rafaeltől eltérően) mindent ködbe fest, leányfejet és tájképet. Gadányi Jenő „Mozgásba vicces kék-zöld-piros csíkokkal csikókat ábrázol. Molnár C. Pál három szép aktját elkent háttérbe állította, mert így újabb. Emőd Aurél „Halászok a mólón" c. jól komponált képén a túlfokozott ultrakék ruhákkal kereste az új hangot. Dullien Edith „Cigánynő"-je normális típus lenne, ha a hajzata szét nem robbanna. Bor Pál három figurás kompozíciója szép és komoly. Még komolyabb Rózsaffy Dezső „Éjjel a Bocskay-terem" c. hangulata. Ezek kiesnek az uj keretből. A szobrok közül Beck ö. Fülöp, Vedres Márk képmásai, Medgyessy Ferenc „Táncosnő"-je is régiesen komoly. De miért vitatkozzunk azon, hogy mi ebben a művészetben uj? Mi benne az uj magyarság? Mi benne a tökéletlen, azaz, hogy a tökéletes uj az agyoncsépelt régi művészet után? Kérdi-Kovács László, hogy a cselekmény elkövetésénél kétségtelenül kevesebb volt az aktív része, mint férjének. Ezért a Kúria az életfogytig tartó fegyházbüntetés találta olyannak, amely Lédererné tárgyi és alanyi bűnösségével arányban áll. A Kúria ítéletét néhány héten belül megküldik a törvényszéknek. Na Léderer Gusztávné előtt kihirdették majd az ítéletet, akkor hosszú büntetésének kitöltése végett a márianosztrai fegyházba szállítják. — Ne rontsd a konkurrensed hitelét! Wilheim Ferenc harmadfél esztendővel ezelőtt Kiskunhalason fakereskedést nyitott, amely épületalkatrészek eladásával is foglalkozott. Az üzlet nagyszerűen indult, de a cégtulajdonos azt tapasztalta a múlt évben, hogy üzletmenete egyszerre megállt Hitelénői megvonták hitelét, le sem járt követeléseket szorgalmaztak és állandó vevői is elmaradoztak. Kutatni kezdett a hirtelen változás oka iránt és rájött, hogy üzletének kedvező lendületét a konkurrens cég tulajdonosai, Schwarz Mihály és fia, Schwarz Ferenc törték le azáltal, hogy mindenfelé hitelrontó híreket terjesztettek felőle. Fel is jelentette a konkurrenseket hitelrontás vétsége címén. A kalocsai törvényszék számos tanút hallgatott ki a hitelrontási perben majd úgy Schwarz Mihályt, mint Schwarz Ferencet bűnösnek mondotta ki a hitelrontás vétségében és ezért 12—12 millió korona pénzbüntetésre ítélte őket. A sértett képviseletében dr. Roth Béla a hitelrontási pertől függetlenül mintegy két milliárd koronás polgári pert is indított a vádlottak ellen. A hitelrontási per felebbezését szombaton bírálta felül a budapesti Tábla és a törvényszék ítéletét helybenhagyta. , — Rácz Vilmos újabb sajtópöre. A büntetőtörvényszék Schadl-tanácsa szombaton ismét olyan sajtópört tárgyalt, amelyben dr. Rácz Vilmos fővárosi bizottsági tag állott szemben Geher Gyula őrnaggyal és Budaházy Miklós volt századossal Rácz Vilmos egy lovagias üggyel kapcsolatban azt írta egy cikkben, hogy Budaházy Miklós és Géher Gyula párbajoznak, ha gyengébb emberrel akad dolguk, de ha vele (Ráczcal) gyűlik meg a bajuk akkor helyesebbnek tartják testi épségük jól felfogott érdekében rágalmazó gaz vádjaik védőpáncélja mögé bújni Rágalmazás vétsége címén tett feljelentést e cikk mint úgy Budaházy Miklós, mint Géher Gyula dr. Rácz Vilmos ellen, akit szombaton vont felelősségre a Schadl.tanács Sok tanút hallgatott ki a bíróság, akiket már más hasonló perek során is kihallgattak. A tanúkihallgatásokban Schadl elnök felszólítására Budaházy nyilatkozatot tett amelyre Rácz Vilmos ió nyilatkozattal válaszolt és igy Budaházy elejtette a vádat. Géher őrnagy nem volt hajlandó a békés megegyezésre ezért az ő ügyének tárgyalását keddre halasztották. — A fizetésképtelenség előtt való vásárlás még nem csalás. Grosz Adolf Vilmos császár-úti textilnagykereskedőt a kir. ügyészség öt rendbeli csalás bűntettével vádolta. Az ügyészség vádirata szerint ugyanis Grosz Adolf az őt feljelentő cégeket hitelképességére nézve megtévesztette azzal, hogy amikor bekövetkezendő fizetésképtelenségét tudta, hitelre vásárolt. A büntetőtörvényszék Csengey-tanácsa előtt Grosz Adolf azzal védekezett, hogy nem csalási szándékkal vásárolta az árukat. A kritikus időban kétszer annyit fizetett a hitelezőknek mint amennyit vásárolt és egyidejűleg nagyértékű árut mint meg nem felelőt visszaküldött. Ez a védekezés a főtárgyalás során a felmutatott okiratokkal, könyvekkel, szakértői véleménynyel és a vagyonfelügyelő tanúvallomásával teljes igazolást nyert. Kiderült az is, hogy a kereskedő a rossz gazdasági viszonyok és a váltók be nem váltása folytán lett fizetésképtelen Dr. Kroó Izor védő a vádlott felmentését kérte és a bíróság Grosz Adolfot bűncselekmény hiányában fel is mentette. A felmentő ítéletben az ügyész is megnyugodott.