Pesti Hírlap, 1926. október (48. évfolyam, 223-249. szám)

1926-10-31 / 249. szám

i é­s a Pesti Hírlap olcsó-könyvakciója vidéki és fővárosi előfizetői s olvasói részére. 111. sorozat. Népszerűvé vált olcsó-könyvakción­k harmadik sorozatát indítjuk útnak. Vidéki és fővárosi előfize­tőink s olvasóink egyaránt vehetik igénybe e ked­vezményünket. Előfizetőink egyszerűen e minőségük igazoláséival juthatnak a kedvezményes áron érté­kes könyvekhez, míg olvasóink a Pesti Hírlapban található „Bon"-okkal róhatják le a bolti ár felét, a másik felét pedig készpénzben fizetik meg. Posta út­ján való megrendelésnél külön 2000 korona kül­dendő be portó és csomagolás címén. Fővárosi elő­fizetőinket és olvasóinkat figyelmeztetjük, hogy a kedvezményes áru­könyveket nemcsak főkiadóhiva­talunkban (Vilmos császár-út 78.) vásárolhatják meg, hanem fiókkiadóhivatalainkban is: VII., Erzsé­bet­ körút 1. és VI., Andrássy­ út 4. A harmadik so­rozat könyvjegyzéke a következő: Magyar szépirodalom. Alba Nevis: összegyűjtött költeményei Andorffy Mária: Szivárvány . . . . Bónyi Adorján: A császárnő katonája . Egó: Médi szenvedései . . . . . . Kabos Ede: Ékszerek Kosztolányi Dezső: Kain Pósa Lajos: A magyar nép kesergője . Szenes Béla: Pest ........ Újhelyi Nándor: Hogyan gazdagodtam meg én? . . ........ Schtritz-Amade papnője . Emilne grófné: Isis 35.000 17.500 Bolti ár 35.000 27.500 20.000 41.300 35.000 27.500 17.500 27.500 Kedve­k­ 17.500 13.800 10.000 20.600 17.500 13.800 8.800 13.800 27.500 13.800 Külföldi szépirodalom. Béraud Th.: Kövérek vértanusága . . Delpit Albert: Mind a ketten .... Glyn Elinor: Erzsébet látogatásai . . Hergesheimer: Cytherea Stratz Rudolf: Édes hazám . . . . Tagore Rabindranath: Hindusztáni vi­rágok .... Tinseau Leon: A legjobb rés.. . . . Vacarescu: A király hitvese . . . . Voss Richard: Két ember . . . . . Zobeltitz F.: Egy nagyvilági­ hölgy . . Detektv-regények. Doyle A. Conan: Sherlock Holmes ha­lála és feltámadása . . . . . . Formont Maxime: Az üres szoba . . Fatrelle Jean: A szinfal mögött . . . Hoffmann E. T. A.: Borzalmas ékszerek Leblanc Maurice: Az aranyszemű asz­szony . . . . . . . . . . . Leroux G.: Natasa titka Le Queux William: A lezárt könyv . . Rod E.: Balsors . . . - Soyka Ottó: A hatalmasok . . . . . Weatherby: A tragikus smaragdkő . . 27.500 20.000 35.000 41.300 55.000 20.000 27.500 35.000 41.300 41.300 27.500 35.000 20.000 17.500 55.000 35.000 50.000 41.300 20.000 27.500 13.800 10.000 17.500 20.600 27.500 10.000 13.800 17.500 20.600 20.600 13.800 17.500 10.000 8.800 27.500 17.500 25.000 20.600 10.000 13.800 6 Esti levél. — Akik sírni tudnak. — Az is külön tehetség, vagy külön szeren­csétlenség, ha valaki sírni tud. Nemcsak nők­ről szólok, hanem férfiakról is. Akik azt mond­ják, hogy a sírás férfiatlanság, azok vagy fe­lületes emberek, vagy tapasztalatlanok az igazi életben. A könny az érzésnek a jele és bizonyítéka. S aki nem tud sírni, akár férfi, akár nő, a nagy csalódása, vesztesége vagy fájdalma miatt, az talán szerencsés lehet, de kisebb értékű ember. Nem is lehet jó ember. Cinikus emberek most a temetői köny­nyeket akár hektoliter számra mérhetik. De előttem ezerszerte értékesebb és szebb jelenet, mikor egy nő vagy férfi egy dísztelen sír mel­lett egy pár könnyet hullat, mint az, amikor automobilról hordatja valaki a drága virágo­kat és lámpákat egy milliárdos síremlékre, a­melyből a gazdagság kiállítását rendezi. De míg bámultatja magát e „"kegyeletes" tettéért, egyetlen gondolata, érzése és könnycseppje sincs azért, akit „elvesztett", de akinek az el­vesztését lelkében nem sajnálja. Sok ember egész év alatt nem ér rá gondolni a kedves halottaira, mert elfoglalja a kenyérkereset napi gondja. Azért jó volt, hogy a naptárcsináló Gergely pápa rendelt egy külön napot a halottaknak. Ilyenkor leg­alább az elfoglalt embereknek is eszükbe jut a volt kedveseik halála s talán az is, hogy el­jövend az övék is . . . Sokszor a könny a megkönnyebbülést jelenti. Ha rövid ideig hull. De siró rohammá és siró görccsé is növekedhetik, ha az ok, ami előidézte, tovább is tart. Egy szerencsétlen há­zasélet vagy szerelmi viszony, amit az érzés­telen fél föl akar bontani s az érző fél foly­tatni szeretne, állandósítja a fájdalmat és a könnyeket. Gyakori az az eset, hogy a párok egyike erkölcsben vagy jellemben egy kis de­fektust kap s ez még nagyobb fájdalmat okoz az érző félnek. Itt csak a felejtés használna. De az élet igazságtalanságaihoz és szerencsét­lenségeihez tartozik,­­ hogy a tisztességes fél nehezen tudja felejteni lelketlen párját. Gyakran egy üres, csinos férfi után tíz értékes leány is évekig sír. Ez is temetői sírás.­­A lelkükben temetnek egy hitvány emléket s ez folyton föléled. Sőt komoly férfiakkal is megtörténik, hogy a tisztességes leányt felej­tik és emlékeznek a bestiára. Az utóbbi eset­ben a bestia néha azzal is gondoskodik, hogy ne felejthesse el sokáig a kedvese, hogy __ ezt adósságba is keveri. Minden részletfizetés a legkeserűbb emlékezés a hűtlen kedvesre. Itt jelentkezik aztán a könnynek egy külön faj­tája, az, melyet a méreg, a düh sajtol ki a szemből. Nyomor, hűtlenség, elhagyatottság, az emberek gonoszsága, egy értékes ember el­vesztése nyitják meg a könny­csatornákat. Te­hát el lehet mondani, hogy a könny a legne­mesebb nedvek közé szokott tartozni. Kis mértékben tisztítja a lelket. Nagy mértékben élő méreg. A kedves halott megsiratása egy évben egyszer nem ártalmas. S ennyit meg­érdemel a halott. Nagyobb kár az a könny, amit az élőkért ejtenek, akik nem érdemlik meg a könnyeket. Sok síró nőnek, aki az ura hűtlenségét, vagy durvaságát panaszolta és tanácsot kért, mi­ként lehetne visszatéríteni, azt mondottam, hogy viselkedjék türelemmel és se szemrehá­nyást ne tegyen, se ne sírjon. A szemrehányás bosszantja a hűtlent. A sírás pedig — és ezt jó lesz emlékezetben tartani mindenkinek! — úgy eltorzítja az arcot, hogy elveszti szépsé­gét. Szívtelen ember előtt nincs értéke a könnynek, csak kineveti. Kár pocsékolni. Ne­vetéssel jobban lehet hódítani. Zsolt, PESTI HIRLAP 1926. október 31., vasárnap. A szertartás miatt a lengyel parlament megnyitását el kellett halasztani. Varsó, október 30. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Pilsudszki miniszterelnök kívánságának, hogy a sejm a köztársaság elnökének megnyitó de­krétumát állva hallgassa végig és ezzel hozzájárul­jon a tekintély tiszteletének visszaállításához, az volt az eredménye, hogy a seim délután öt órára tervezett megnyitó ülését későbbre kellett halasztani, mert a pártok egy része vonakodott Pilsudszki kívánságá­nak eleget tenni. Este hat órakor rendkívüli minisz­tertanács ült össze, hogy a kormány további eljárá­sáról határozzanak. Varsó, október 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A sejm megnyitásának ceremóniája körül a kormánnyal kitört konfliktust egyelőre megoldot­ták. A klubelnökök ma délután tartott konferenciá­jukon elhatározták, hogy az államfőnek a Házat megnyitó dekrétumát a sejm tagjai állva hallgatják végig, ha a beszédet az elnök saját maga olvassa föl. Más esetben nem látják szükségesnek a tiszteletnek felállással való kifejezésre juttatását. A pártelnökök konferenciájának erről a határo­zatáról Ratal seim-marsal azonnal értesítette a köz­társaság elnökét és a konvent nevében a seim ülé­sére hívta. A köztársaság elnöke erre értesítette a kormány tagjait, hogy esti hét órára minisztertaná­csot hív össze. Időközben Bartel tolmácsolta Pil­sudszki miniszterelnöknek azt a kívánságát, hogy írásban precizírezzák a pártelnökök ülésének határo­zatát. Az írásbeli közlés megtörtént. Ez a­ határozat közlése után azt a megjegyzést tartalmazza, hogy a konferencia tiltakozik az ellen, hogy állásfoglalását a­ köztársaság elnökének kijáró tisztelet megtagadásá­nak minősítsék. A seim-marsal este a klubelnökök újabb ülésén bejelentette, hogy a seim megnyitását valószínűleg szerdára halasztják. Időközben rendezik a ceremónia kérdését. Bejelentette még a seim-marsal, hogy a szerdai ülésen az elnök személyesen vesz részt. A konfliktust ezzel egyelőre megoldották. Varsó, okt. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Pilsudszkinak a lengyel fenyességgel való megegyezése következtében herceg Radzivil Janusnak, herceg Sapiehanak és gróf Tarnovskinak a diplomá­ciai szolgálatba való visszatérését várják. Radzivil — hír szerint — Bukarestbe kerül, Sapieha volt külügy­miniszter berlini követ lesz, Tarnovskit pedig, aki a háború idején washingtoni osztrák-magyar nagykövet volt, washingtoni követté szemelték ki. Korzicki ró­mai lengyel követet visszahívták. Utódja előrelátható­lag Knoll moszkvai követ lesz. NAPI HÍREK. Párizs. Megint hazajött egy barátom Párizsból és megint fúrja az oldalamat az a kétség, hogy csakugyan olyan paradics°m-e ez a szép város és minden más külföldi nagyváros a mi szegény Buda­pestünkhöz képest? A külföldjáró magyar polgár ájuldozásaiból mindig azt értem ki, hogy igen, az már valami, az a Párizs, Berlin, vagy akár az a Bécs, ahol minden óra egy kéj gyönyör s az emberek a kultura áfiumától magasztosultan elragadtatott mámorban rángatóznak szakadatlanul. Még érteni tudom, hogy a tudós, az író és a művész megérzi a metropolisok fokozottabb lehetőségeit. Mindenfelé vannak jeles művészek, írók és tudósok, talán prófé­ták is, — nem ismerem őket, de lehetnek , akiknek közelsége ihletet ad és a legtöbb helyütt több pénz van a kultúrára és több a remény, hogy az író, tu­dós és a művész érvényesülhet. A világhír előszobájá­ban várakozni, sóvárogni és reménykedni csakugyan lehet gyönyörűség, amiért érdemes lenni lenézett, piszkos idegennek. De mit kap barátom, a fogtech­nikus vagy a bani lezér, vagy a liba máj exportőr, vagy a neves ügyvéd Párizstól, amiért alázatos csa­csanerje lesz a gall szellemnek és beleájul abba az illúzióba, hogy ő most már a nagy kultúra részese és jogosult lenézni mindent, ami a kis magyar kultúrában termett? Barátom hazajön Párizsból és rémesnek bélyegzi a mi életünket, s műveletlen ma­cedónnak vélelmezi az összes honi népséget, amely­ből ő természetesen most már egyedül magaslik ki, mint aki ivott a nagy francia műveltség elixirjéből. Mit adott hát neki Párizs, ho­­y ott inkább lenne cipőpucoló, mint itthon intellektuel. Párizs szép város. De házakat és fasorokat bá­mulni nem lehet élethivatás, pláne annak, aki oda se fütyül Budapest és Magyarország szintén nem megvetendő szépségeinek. Bergson érdekes gondol­kodó, de az én barátom, a műjéggyáros itthon sohase vette tudomásul, hogy például egy Palágyi Menyhért nevű magyar is élt, egy még sokkal érdekesebb gon­dolkodó, amiből következőleg érthetetlen, hogy miért vonaglik kérdühben, ha a francia filozófussal egy város levegőjét szívhatja. A művészet is nagy dolog, de hogy miért üdvösség ott élni, ahol több művész van, — mert jók itt is vannak, akikkel barátom sohase törődött, — azt megint nem érem fel ésszel. Múzeumok? Jó._ A Monna Liza lehet szebb, mint a mi múzeumunk Piombo arcképe, de nem annyival, hogy e különbségért barátom, a sérvkötész, aki a mi Piombónkat pláne sohase látta, idegsokkot kapjon a kultúra extázisában. És hogy Romain Rolland is odakünn él? De hát a könyvei itt is élnek, maga a költő pedig aligha avatja be barátomat, a kiváló urológust lelki életének intim szépségeibe. Domain Rolland éppen olyan messze van Párizsban az én barátomtól, a..széplelkű főrészvényestől és barátnőm­től, a kékharisnyától, mint itt Pesten és ugyanúgy nem jelent nekik semmi pluszt, az sem, hogy abban a házrengetegben él valahol egy dadaista fenomén, vagy ott írja kottáit Ravel, hiszen itthon sose kő­szült kulturrohamokba azért, mert itt él Rudnay Gyula és itt komponál Bartók és Kodály. De hát az élet felfokozott intenzitása, a nagy élet, a fény, a gazdagság, az autók és Istenem, a satöbbi. Párizsban több a mozgófényreklám, mint nálunk a zsúfolt villamos, amelyre ott sem fér fel az ember, a föld alatt közlekedik, a kirakatok job­ban vannak világítva, az Operához több autó vonul fel, a forgalom tetemesebb és a házak átlag maga­sabbak. Ezt nézni érdekes, de azért, mert barátom, a vagyonfelügyelő egyszer félreugrott a brazillal milliárdos kocsija elől, azért ő még nem érezheti azt­­jogosan, hogy most már ő is beletartozik ebbe a gazdagságba és ebbe a pompába. Párizsban ötven színház van, de a mi nyolc színházunkban éppen olyan jó színészek vannak, s barátom, a tőzsde­napoleon, aki az itthoniakra nem túlságosan kí­váncsi, aligha részegszik meg azoknak a nüanszok­nak élvezetében, amelyek az itthonit az ottanitól el­különböztetik. Ah, a párizsi nő, leheli bágyadt kéj­jel, holott semmi köze hozzá, s ha van, annyi, mint ahhoz a pestihez, aki ugyanazt tudja, mint a pá­rizsi. Ah, a párizsi víz, amely rsszabb ugyan, mint a pesti, de kulturvíz és a párizsi lakás, mely sűthe­tetlen, szűk és amelyhez ha fürdőszoba tartozik, akkor már három csillagot kap a Baedekerben. ah igen, de micsoda kultúra ez és a szalonok, amelyek­ben a világ legsivárabb nyárspolgárai csevegnek egy közhelyekbe merevedett társalgási nyelven, de ah, mégis, ez francia­ szalon és ah, az ismeretlen ka­tona, hogy ez milyen francia remekmű és milyen unalmas szincerizálás lenne, ha esetleg egy magyar író vetemedne arra, hogy egy magyar igazgatót vele inzultáljon. Hiszek a kultúrában, csodálom az emberi al­kotás szépségeit, de képtelen vagyok megérteni, hogy barátom, a pesti panamista mit kap Párizstól, aki hosszabb-rövidebb­­élet folyamán semmit, sem kért Pesttől? Aki sose látta gazdag múz­eumainkat, soha­sem szerette gyönyörű művészetünket, aki sohasem tudta, hogy világhírű tudósaink vannak, aki a ma­gyar kultúrából annyit igényelt, amennyit félvad én tanulatlan riporterek snob kritikája közölt vala. Aki itthon vak és siket minden magyar értékkel szem­ben, miért lesz szenzitív élvező Párizsban és miért szimulálja azt, hogy az ő kulturigényeit csak Párizs tudja kielégíteni? Mikor barátom, a borügynök mint Párizs nostalgikusa és a gall kultura egyetlen hiteles bizományosa ájuldozik nekem és ő, akinek fogalma sincs a magyar kultúráról, a mi semmiségünket explikálja előttem, akkor mindig eszembe jutnak ama derék háztartási alkalmazottak, akik várkis­asszonyoknak álmodják magukat a moziban, látván Valentino grófot, amint feltárja előttük a műveltség csodáit és sohasem gondolnak arra, hogy ilyen gróf itt egészen közel hozzájuk is tenyészhetik. Bizony nem Pest tehet arról, hogy barátnőm, a harisnya­király neje sohasem látta azt a kultúrát, ami a szeme előtt van, hanem csak azt veszi észre, amit mu­tatnak neki és ő, aki va­kon megy­ el a Duna szép.

Next