Pesti Hírlap, 1927. szeptember (49. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-01 / 197. szám
a lelkiismeretlenszéget és tudatlanságot, amely a mi békeszerződésünket létrehozta. Megmutatja a Csehszlovák állam nemzetiségi összetételét, amelynél rosszabb nem volt a halálraítélt Habsburg-monarchiáé sem. Megmutatja annak a hazugságnak az értékét, hogy a cseh nemzet és szlovák nemzet egy és ugyanaz. Leleplezi a cseheket, akik autonómiát ígértek a „szlovák testvérekének, akik azonban saját „testvéreiket" becsapva, soha sem adták meg ezt az autonómiát. Rámutat a cseh kormánynak a trianoni békeszerződés szakaszaiba ütköző rablásaira, amelyekkel nagyon csekély megváltási díj odadobásával kiforgatja a magyar földbirtokosokat jogos tulajdonaikból. És így tovább. Az egész világ számára hangot ad mindannak a panasznak, amit mi a mi gyenge tüdőnkkel csak apródonként és részletekben tudtunk eljuttatni a világ füléhez. Rothermere igazságával szemben immár tehetetlenek a régi hazugságok. A cseh sajtó hasábjain üvöltő, tomboló és piszkolódó cseh kormány ezért nem tudja leplezni az idegességét. Jellemző, hogy a cseh sajtó pergőtüze soha sem volt olyan erős, mint most, Rothermere legutolsó cikke után. Ez a legutolsó cikk ugyanis rámutatott arra, hogy Csehszlovákia, ha nem keresi a magyarokkal való végleges megbékélés útját, ha nem orvosolja a trianoni szerződés legkirívóbb igazságtalanságait, ál-á landó forradalom, állandó háború veszedelmét- ben forog, ami nem lehet üdvös hatással a szerencsétlenül összefabrikált ország hitelére és közgazdasági életére. Rothermere legutolsó cikke tehát a csehek zsebét fenyegeti. A csehek pedig zsebkérdésben soha sem ismertek tréfát. Innen a nagy szenvedelem, amely már a személyes meggyanusításokig is elmegy és azzal vádolja Rothermere lordot, hogy a cseh értékek besszére spekulál. Innen a nagy ijedtség, amely naiv módon fenyegetőzik, azzal akarja megjuhászítani Rothermeret, hogy bevádolja a Népszövetségnél és az angol kormánynál. Mintha Rothermere függne a Népszövetségtől, (ahol különben a kisantant államainak mindig igazuk volt, tehát Rothermerenek alighaeenne igaza.) És mintha Angliában is olyan gyenge lábon állana a sajtószabadság, mint Csehországban, ahol a kormány támasztja és leszereli a sajtóakciókat. A cseh sajtó üvöltésében dervis táncot járó cseh kormány nevetséges és szánalmas a mostani alkalommal. Ismerjük el azonban, ezúttal valóban nehéz helyzetben van. Nem lehet az olyan ügyet tartósan védelmezni, amelynek halála az igazság: abba a házba egy rettenetes, házsártos asszony, akihez képest a hétfejű sárkány szelid galamb. Egész nap hallani lehetett a pörlekedését. Belekötött az mindenkibe, utoljára a feleségembe is. Egy nyugodt percünk nem vót. Egyszer, egy este a feleségem sírva rohant be. Meghal szégyelletibe, olyanokat szórt felé az az asszony. . Törtem a fejem, hogy kigabalyodjunk a bajból, mert igy a gazban nem lehet élni. Megtárgyaltam a feleségemmel. Bementem a pokolbeli sárkánty lakásába. Egyedül lakott. Az ajtót nyiva hagytam magam után s a feleségem beosont utánam. Megdögönyöztem, ugy istenigazába a tüzes nyelvű boszorkányt. A feleségem meg kiállt az ajtóba s onnét visította torkaszakadtából: — Jaj, gyüjjenek! Segítsenek! Megöl, ez a pokol fajzat! . Egyszeribe tele lett a tornác. Mindenki a feleségemnek, meg nekem fogta a pártunkat. Tanú vót százával, hogy amaz micsoda pörlekedő, kötekedő, gonoszlelkű asszony. Szóhoz se jutott. Az egész ház nyüzsgött. Sajnálkoztak, hordták az ajándékot. Mink "meg álltak nyakasan, dacosan a nagy sérelmet s elfogyasztottuk a sok jó töpörtyűs pogácsát, kalácsot. A vénasszonyt elítélték. Rágalmazás, könnyű testi sértés. Azóta békesség, csönd van a házba. Lehet élni. Az ember elhallgatott, mosoly bujkált a bajusza körül. Csak kis idő multára szólt a szemembe nézve: — Hát ilyen a városi igazság, tiszteletes uram. Nagyot nevettem. Mit tehettem volna? Minden kenetes toldás-foldás kárba veszett volna. Az emberem lelki egyensúlya helyre állt. Rendesen eljárt azután is a templomba. Nem hallottam róla soha semmi rosszat. Élt, mint aki bízott abban, hogy mégis van igazság. Ha a faluban nem, a városban. Ha görbe után jutunk is el A barátom barátnőié. Regésig» írtat Marcel Prévost. 21 Róbert éveken át megcsodált szép jellemvonásai jutottak eszembe: bölcsesége, szellemének méltányossága s az a ritka képesség, mellyel a szenvedélyt teljesen ki tudta kapcsolni, amikor emberekről ítéletet mondott. Már-már elhomályosodott emlékek most újult fényben világosodtak meg emlékezetemben. — Drága testvér, gondoltam magamban, a te halálod óta nagyon elhatalmasodott rajtam a szerelem. Nem felejtettelek el, de nem is szenvedtem eleget elmúlásod miatt. Boldog tudtam lenni nélküled. Egyszerre csak kialakult és megszületett az a válasz, melyet ő adott volna, ha itt volna a földön. — Szedd le a földi lét gyümölcseit, szegény halandó és ne vitatkozzál árnyakkal. Az öntudat, akárcsak maga az értelem, lényünknek csak egy szűk kis területét világítja meg, azontúl kezdődik a homály , azon is túl a sötét éjszaka . . . Ne próbálj belelátni az éjszakába! Tudom, hogy nagyon szerettél és szívesen visszaadtad volna egészségemet. Ha szerelmi önzésednek volt is akkor hajlandósága az árulásra, bizonyos, hogy sohasem egyeztél bele. Ne feszítsd magad keresztre, amiért leszedted a boldogság rózsáit, melyeket az én kezem már nem érhetett el . . . — Mindezt csak én mondom magamnak, kiáltottam fel hangosan. Védem a magam igazát. Micsoda önámitás! Végeredményben ez is bűntársi voltom bizonyítéka. Akár önámitás volt, akár nem, akaratom lábbadozni kezdett fásultságából. — Még ma beszélni fogok Zsófiával, fűztem tovább gondolataimat. Kettőnk egymáshoz való viszonya tarthatatlan. Arra gondoltam, hogy mi fog történni, ha kérdőre vonom feleségemet. Bizonyos, hogy említeni sem fogja korai távozásomat, én azonban nem mypo& fcSpes dsteona cTM megtttrtóatódásra. Amint kocsim az Esplanade des Tavalides-ra ért, azonnal tanúbizonyságot adtam gyávaságomnak. Szóltam a kocsisnak, hogy álljon meg a külügyminisztérium előtt. Itt már otthonosan éreztem magam s a szolgák hajlongása közepette egykori főnököm irodája felé siettem. A főnök a csodálkozás és a viszontlátás feletti öröm számos jelét adta. — Hát megjött, kis szökevény? Sokszor akartam írni, hogy visszahívjam . . . Gyakran éreztem hiányát, különösen tíz hónappal ezelőtt Londonban. De hát respektáltam a mézesheteit, fiatal férj. Mindenki tudja, hogy féltékenyen titkolja a boldogságát. Egyszer mégis megpillanthattam Ermenaultné őnagyságát az Ön társaságában, színházban . . . Akkor aztán mindent megértettem. Társalgásunk ebben a könnyed hangnemben folyt tovább, csak később fordult az aktuális politikai bonyodalmak felé. Főnököm sokat beszélt s én iparkodtam néhány közbevetett megjegyzéssel elhitetni, hogy rendkívül figyelek rá. Bensőmben azonban máskép gondolkoztam. Az egész jelenet olyan hatással volt rám,mintha valami üzletben volnék, ahol régi, poros színházi díszleteket árusítanak. Hogy van az, hogy ez az egyébként értelmes ember nem veszi észre, hogy neki és társainak nincs semmi befolyásuk az eseményekre? Csak akkora szerep jut nekik, mint a karnak az ókori drámában, sőt még kevesebb talán. Az élethez semmi közük. Én szenvedek. Rohanok az örvény felé. De legalább éltem és élek. A külügyiminiszériumban tett ez a látogatás csak arra volt jó, hogy megpihentessem agyamat, mert egyébként nem szolgálta valami nagy mértékben emberi méltóságomat, hiszen megvetendő indítékból, eltitkolni akarásból eredt. Hazaérve, szokott arckifejezésemmel állottam feleségem elé. Zsófia nyugodtan és természetesen fogadott, kijelentette, hogy jól érzi és gyógyultnak érzi magát. Mialatt el voltam, egyedül folytatta Róbert jegy- zeteinek rendbeszedését. "Jól belejöttem a mwakába. Sotart ikrigoap mm PESTI HÍRLAP 1927. szeptember 1., csütörtök. Magyarország és az utódállamok gazdasági kapcsolatai napról-napra javulnak. Walkó külügyminiszter nyilatkozata. Párizs, aug. 31. (Havas.) A Gaulois budapesti tudósítója előtt Walkó Lajos külügyminiszter a következőket jelentette ki: Magyarország és az utódállamok gazdasági kapcsolatai napról-napra javulnak. A kereskedelmi szerződések arra a reményre jogosítanak, hogy a forgalom növekedni fog és evvel kapcsolatban az államok közti viszony is javul. A háború következtében előállott gazdasági helyzet kényszerítette Magyarországot, hogy nagy áldozatot hozzon gazdaságának és pénzügyeinek újbóli helyrehozására; ez pedig magával hozza annak a szükségességét, hogy jóban legyünk szomszédainkkal. Magyarország törekvése ennek megfelelően két irányú: az ország gazdasági eszközeinek Magyarország új helyzetéhez való alkalmazása és egyidejűleg a többi állammal való kapcsolatok kibővítése. E két fontos cél egyike sem érhető el anélkül, hogy egyúttal a másik elérésére is ne törekedjünk. Másfelől azonban véleményünk szerint a dunai gazdasági konföderáció megalakításához szükséges előfeltételek jelenleg még nincsenek meg. Különben sem látjuk, hogy milyen előnyöket biztosítana számunkra az ilyen irányú együttműködés, mert a törvényes formák között megkötött szerződések elegendők szükségleteinkre. Tény az, hogy a háború óta teremtett új iparunk csak hátrányt látna a dunai vámunióból. A francia-magyar kapcsolatokra vonatkozólag a miniszter a következőket jelentette ki: „Azokat a sajnálatos tényeket, amelyek a múltban történtek, nem lehet terhünkre róni. Az idő szerencsére kitörli az emlékezetből a kellemetlen emlékeket. Most elsősorban arra gondoljunk, ami nemzeteinket egymáshoz közelebb hozza. Az önök kultúráját mindig nagyra becsülték nálunk. Magyarországon sohasem szűntek meg a francia írókat szeretni. Biztos vagyok benne, hoigy a vonzódás eme érzelmei tovább fejlődnek, nemcsak a szellemi élet terén, de gazdasági téren is. Bár jól tudom, hogy van egy kisantant, de Franciaországnak a kisantant államaihoz való jó viszonyai nem lehet akadálya annak, hogy velünk is a legjobb kapcsolatokat ne tartsa fenn. E két dolog nem zárja ki egymást." A miniszter nyilatkozatát azzal fejezte be, hogy Magyarországot jobban kellene megismerni a külföldnek. Nagy árvízkatasztrófa Keletgaliciában. A Stryj áradása okozta a katasztrófát. — Eddig tizenöt a halottak száma. Tiz község viz alatt. — Stryj városát is elöntötte az ár. — Tizenötezer ember hajléktalan. Krakó, aug. 31. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) A legutóbbi napok hatalmas felhőszakadásai Kelet-Galiciában nagy áradási katasztrófát idéztek elő. A Stryj elhagyta medrét és elöntötte Stryj városát, amelynek utcáit öt méter magasan borítja a víz. Egy kórházat olyan váratlanul lepett meg az árvíz, hogy a betegeket az utolsó pillanatban csak nagy üggyel-bajjal tudták megmenteni. A külvárosokban több ember elpusztult. A szomszédos Sokolov községet teljesen elöntötte az árvíz. A lakosok a háztetőkre menekültek. A stryj-lembergi vasútvonal mentén az áradat elsodort egy őrházat és a vasúti őr három gyermeke a vízbe fult. Stryj és Lemberg közt megszakadt a vasúti közlekedés. Skola környékén nyolc község áll víz alatt és tizenöt ember elpusztult. Katonaság és tűzoltóság éjjel-nappal folytatja a mentési munkálatokat. Az anyagi kár felbecsülhetetlen. Lemberg és Krakó között a vasúti és közúti hidak nagy részét elsodorta az árvíz. A késő esti jelentések szerint több mint tizenötezer ember lett hajléktalan. az Interparlamentáris Unió tisztikara. Párizs, aug. 31. Az interparlamentáris unió ismét Adelswaerd bárót választotta meg elnökének. Új tanácstagoknak megválasztották Magyarország részéről gróf Apponyi Albertet és Berzeviczy Albertet, Ausztria részéről dr. Walss tanácsost és Odenhalt, az osztrák csoport elnökét. Bouisson beszédében örömét fejezte ki afelett, hogy a kiküldöttek együttes akarattal kívánnak a béke érdekében dolgozni és indítványozta, hogy álítsák fel a parlamentáris együttműködés intézetét. Ezzel az értekezlet véget ért. Államférfiak megérkezése Genfbe. , Genf, aug. 31. A népszövetségi tanácsülésre a német delegáció ma délután ideérkezett. Dr. Stresemann birodalmi külügyminiszter, valamint Schubert, Günther és Weissmann államtitkárok már Lausanneban kiszálltak a vonatból s rövid ottidőzés után gépkocsin folytatták útjukat. Genfbe este 7 óra 20 perckor érkeztek meg. A tanácsban helyet foglaló többi hatalom delegációi közül is több megérkezett már. Chamberlaint csütörtök reggelre várják, Briand csak szombaton érkezik meg és addig Paul Boncour képviseli Franciaországot.