Pesti Hírlap, 1927. november (49. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-13 / 258. szám
1927. november 13., vasárnap. PESTI HIRlAPJ A. A praktikus fajta. Ennek házához invitálhatni furfangos ok nélküli nincsen. Mert lám ő a vendégeket nem a vidor terefere avagy az elmék közönséges pallérozása céljára kivánja, hanem rest lévén különb-különb ügyeit mind-megannyi városban való szaladozásokkal végezni, a delgajiban megszaporult restanciának végezését illy vacsorahivásokra fundálja, tehát a cécóra egybengyültek között ott leled 1-me a háziurat, kivel a Salon és gyermek-szoba köztön való falnak odébb-tolását megvitatya, 2-do a' Medicus Professort, a' kivel a' ház Asszonyának térgye haláljában halgató leg-ujabb fájdalmak dolgában igen részletes conversatiót teszen és vélle a' házi orvos aurája felöl hosszan eszméket, tseréli, 3-no a' nevezetes Fiscalist, kit tsalárdul egy roppant curiosus jogtudományi eset el-mondásával ketsegtetvén néki a' saját határ-üdő üzletének egy rab-ágenssel való complicatióit ki-tálaslya és /ó/e orvul tanátsot szerez, majd. 4-to sok hasonló társaid közt tenmagadat is, a' kihez Éjfél tájon amaz fel-szólitással járul, hogy minek utánna te jó cimbórája vagy dultságos Radnai Miklós Urnak, egy felette tsinos kis tántzosnénak az Operában való jádiztatását meg-tsináljad, nem minthahogy ő néki, ezen Dámátskához bármely néma köze vólna, de a' tálentomot hazai művészetünk tsinositására kifejleszteni honfi-kötelmednek esmerjed. II. A' kártyás fajta. Ez még a feketét egészben le sem is nyelte, már nagy gerjedelemmel a' franczia kártyának duczettyát keveri és téged minden módokon a' Chemin de Fer, azaz Gőz-Kotsi játékban részesülni persuadeáll. Mikor a' Szerencse forgandó ül/a minden pénzed el veszitését okozta, kaján kattagással gunyollya, fátomodat, mert ő maga veszett módon mindent öszve-nyer, de a' Sors ő/ is utóll érni nem késik, igy aztán mikor ő a szerentsés, titeket el nem engedhet, hiszen pénze/ek nálla van, mikor meg tük nyertek, mind-nyájatokat, megint tsak mind-közönségesen marasztallya, igy az Napnak költ ekor még fára/tan és nagy tsendben verdesitek a' lapokat és ki-ki a' másikat az itt veszteglés okának alitva minden jelenn lévők egy-mást fog csikorgatva gyűlölik. III. A' lemondó fajta. Ez tégedet, kedves nejeddel egyetemben , elsőbb Táv-Beszéllőn, majd meg arany-peremü ékes hártyán meg-idéz a' jövő Csömörökre, de utólsó nap délben megjelenti, hogy a vacsora poszponáltatik, mert anyóssa /orok-gyulladásban találtatott. Két hét múlva a' Duna martján egy a' mást előtalállyátok, mikor is nagy fenn szóval neked meghagyya, hogy Husvéth első napján sehova el-meneteleden meg ne igird, mert ez napon é nállok alighanem nagy Tracta lészen, tehát „Tartsd marad szabadon" úgymond, miért is te nagy bennebizással ez napra már meg-invitállt, sógorodat máskorra át-rakod, de a' fent mondottam napon délután hírt kapsz, melly szerint a' Tracta egy bélsi utazás miatt bizonytalan üdőre el-tolatik. Így megyek ez már C-dik izben, holottan már ugyan sokszor magadban meg-fogadtad, hogy az ő invitállását soha eszedben komollyan nem veszed, mégis magadat mindéng tsufságra vezérltetni engeded azon emberiül, a' lei minimo calculo már XXV-ször meginvitált.. de házánál lenned még soha valóban nem adatott, pattan és a' menni készülőt meg-nyugosztya, hogy ha már minden árom menni akar, kotsi dolgában gondgya ne légyen, mert ő négy Taksa-kotsit már előbbed rendelni el nem mulasztott és hogy azok itt is vágynak, a' Ház-Mester, vagy Magyar szóval Kultsdr, azt már meg is jelentette. V. Az ennen-málaló fajta. Ezen házi gazda mind-nyújatokat nagy dérrel-durral fogadván rende a' vendégekkel különkülön Kokas-Farkát iszik, a' mellyet a' britannusok cocktailnek mondanak, és igy azon üdővel, alatta, a mig a' XVI vendég közöl ki-ki eggyel ivott, ő viszont eggy-maga tizenhatot nyert, ez jeles fondámentom, folytán kedve gerjed, asztali szomszéggyait sürgetőn ivásra buzdítani nem terheltetik. Ő maga a' példával elül jár, ugy a' könnyű Asztalival, mikint a' Veres petsenye-borral, majd a' Pesgővel ugyan szorgalmatossan él, a' kávé rajta már nem segéli semmit, a' Baratzk-pályinkának neki esik és tsak-hamar, mig az invitállak szén-józanok marattak, ő maga hólt részeg, az' millyet ,ez világon éltedben keveset látál, sürü könyv-hullajtásokkal zokogva a' vendégségen való örömét bizongattya, mindenkinek tántorogva néki-támad, meg-öleli, arczátsókkal ápolya, mig nem végezetre a' vendégek el-szökdösnek, de ő nem tágit és az asztalt verdesve feleségétől nagy martzona szavakkal követeli, hogy azon nyomban ujj vendégeket hívjanak, ha már az Isten leg-kedvesebb baráttyaiban ennyire tsalódnia rendelte. VI. A' Magyaros fajta. Ez rögtön egy asztalhoz visz, mellyen az akoviták fiaskói az ő temérdek rongyökben sorakoznak, és héjjában rimánkodsz, hogy beteg gyomrodat kimilve a.' nehéz szeszek ivására ne kénszerkcesen, 6 irgalma/ nem esmerve a.' leggyilkosabb nedvek sora/ bárzsingodban dictállya, az asztalnál a' Petsenyének Goliáth-darabjait a minden-némü saláták és paraditsomok félelmetes garmadájával tánykodva ennen-magá rakni meg nem szűnik, a' turul rétesbül 111 darabokat dühödten beléd tyrannisál, mikoron pedig az almásbul venni nem akarsz, a' sértett ember nagy epeséges bánatával ugy rád néz, hogy abbul is még is darabot dühödben megeszel, szigarettázni is parancsol és ittlétedet várván véllek több rendbéli Egiptusiakat megkóstoltat, noha számodra, aki dohányos nem vagy, ezek között semmi külömbség nem esmérszik lenni. Elmemeteledrül beszélnied sem enged, és mikor reggeli harangszókor magadban Xtus Urunkhoz imádkozol, hogy bár már vége volna, ő az ajtót bezárja, a' kótsot zsebébe rejti és nagyot kurjantva „No most még egy káposzta leves és aztán kezdünk mulatni" mondgya. VII. A' mutató fajta. Ez az asztal mellett való lelepedésnek, előtte már a' falain függesztetett képek ' előtt vezet és nagy részletes beszédekkel hol a' Quattrocento és Trecento szókkal bőven élve, az Senior Palma pictor ezsettyének Santa Conversatione miveit, hol meg pleiv air és Clair-obscure szókkal hasonló renddel dobilódzva amaz Monet Kolosnak nagyfontos mivoltát magyarázza, ámbátor ezekből nála egy sem is találtatik. Az ételt lenyelnéd is üdőt alig hagyván már a könyvekhez vezet, ahol, rogyadó térgyei kelletik hallgatnod hosszú dissertatióját azon editióról, a ntedy Lugdunum statavorumbem, vagy is más néven Leydenben tétetett a' prés alá. De hejjában hinnéd, hogy most már a' Dámák udvarlására lehelsz, mert ekkor a' Klavérhoz vonsz téged és Motzárt, tünde ketses phantasiáját elédben adandó másfél óráig tsak néked jádzik és maga mellől egy tapottat is elfakadnod nem hogy, de még mikor a pitvarban bundádat rád-tetizni segéli, annak béllését megnillantván kabátod gombján ragad és éaz nyitott ajtóban a' nyesi,vagyis deák nyelvek. Mustela külömb-külömb vérengző dolgairól felvilágosit. •. , IV. A' savanyú fajta. Ez még nem lelhető a' háznál, mikor érkezel, mert felesége szerént amaz csőd-ügybeni gondnokság folytán igen sok elfoglaltsággal csigáztatik. Mikor a' vendégek már telyes számokban öszvejöttek és a férfiak a' szoknyák pajkos kurtaságárul, a' Dámák a' Casanova tsintalanságárul csevegni már meguntak, akkor beállit, homlokát reszkető mozdulattal fáradtan illeti és a' vacsora hamar kezdetéhez jelet adni siet. Az evésnek alatta nem szól. Ha ki hozzá szót intéz, allnak, tsak hogy megnémulnak ne láttatna, Jourta-furcsa módon felel, de a' conversatio hálójábul ki-fejelni igyekszik. Vacsora után seb-óráját elé-rohnja, és a' ki nigger czigányokkal hangos kocsmák táncos vidámságait, felemliti, annak mongya: tikönnyü nektek, de én minden reggel hétkor az író-asztalnál ülök." Mikor aztán eggy vendég butsu-szándékkal maga-magát fel-emeli, ő hamar fele l VIII. A' scena-tsinátló rajta. Ez feleségére rá-szólt, hogy miért nem a' másik portzelán-késséggel teliteltek, mire az Asszony könnyen vissza-beszéli, hogy a' háztartásba orrát ne üsse, erre őr zajában meg-setétedvén az egész Menü rendgyét critisálni fel nem hagy, de az Asszony a' feleleteket a vászon-nép esmert módgyán tővén szabja, melly falánkokkal elegyített ide-oda tzikázó versengés mind-egyre vadulton Vadul, végezetül az el-képpedett vendégek Szine előtt egymást betsmérlik, egymásnak attyúkfiokrul tornyokat szállnak, ki-ki közülök téged maga mellett bizonság-tételre felhiv, mindketten a vállast egymáshoz verdesik, végezetre pedig az Asszony Mamájához sietni kiván, mert mikint rikoltya, egy pertzig sem marad ez csirkefogó részeges kajtor nyomorult huntzfut lator szoknyavadász házában. Harsány Zsolt. VASÁRNAP. Itthon vagyok. Angliából jövet fölfedeztem magamban egy érzést, melyet eddig nem ismertem, egy újfajta hazafiságot. Rájöttem arra, hogy a kontinens fia vagyok, annak a szárazföldnek, mely Európát és Ázsiát foglalja magában s tudományos szóval Euráziának neveztetik. Csapó esőben álldogáltam a hajó orrán, lestem a dieppei partot, de már jóval előbb baráti szellők futottak felém s az égen annyi köd és sötétség után fölvillant a verőfény. Bárányfelhők buvócskáztak egymással. Amikor partra szálltam és átsétáltam a vasúti állomásra, a sínek mentén, a talpfák közül azok a virágok kandikáltak ki, melyeket valaha az alföldön láttam, a pipacs, csomorika, kikerics piros-fehér-lila baromsága. Föllélegeztem s ezt gondoltam: — Itthon vagyok. A jelek egyre sokasodtak. Egy francia fiúcska ácsorgott vonatom ablaka alatt, vásott ruhában, tétlenül, nyilván a vonat indulásához jött ki, az a gyerek, akit nálunk a kontinensen cigarettáért szokás elszalasztani a legközelebbi tőzsdébe. Elküldtem s hozta a cigarettát. Odaát, a szigeten mindez lehetetlenség lett, volna. Itt már ismerős minden forma, mozdulat, jelbeszéd. Közöttem, a házak ablakaiban emberfejek, az emeleten egy mosónészerű termetes asszonyság bámul ki, kaján megjegyzéseket tesz a járókelőkre, mire a többiek torkuk szakadtából nevetnek. Mind kíváncsiak, mind vidámak, mind élnek s nem szégyellők, hogy élnek. A levegőben boldog, rokoni zsivaj. Mindenki beszél. Az utasok hangosan vitatkoznak. Hallom az első üditő gorombaságot. Micsoda marhaság, micsoda hallatlan disznóság. Útitársamhoz hajolok, a fülébe súgom: — Itthon vagyok. • Párizsban este feltündökölnek a kávéházak, melyek annyira hiányoztak nekem, az új közélet füstös, áldott agorái. A Boulevard Saint Michel gesztenyefái alatt valami facér munkás alszik, félrebillent fejjel, borostás állal egy utcapadon. Most látok először valódi szegény embert. Igaz, ott túl is van, épen elég, azokat azonban valahogy véka alá rejtik, felöltöztetik, kimosdatják, nem teszik ilyen őszintén kirakatba. Pedig ez is a színjáték gazdagságához tartozik. Éjfél felé a földalattin ülök. Velem szemben egy leány meg egy fiú. Hang nélkül veszekszenek, úgyhogy ajkaik mozgásáról olvassák le a szavakat. Egyszerre a fiú lecsókolja a lány karminpiropra festett, dühös száját. A csók hosszú. Legalább egy negyedpercig tart. De nincs benne semmi illetlen, vagy szemérmetlen. A villanyfényes teremkocsiban senki sem ügyel rájuk, ők se miránk. Mennyi szabadság, emberiesség, élet. Most szinte fölkiáltok: — Itthon vagyok. Kosztolányi Dezső. A Műjégpálya megnyitásához kötött kosztümök és téli sport- T / felszerelések VARGA Kossuth Lajos utca 11 és Petőfi Sándor u. 6. 17918