Pesti Hírlap, 1928. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
2 M gazdag n nmet»,Katmn Coothage elnök az áttérni kiadások korlátozását kívánja. Washington, jan. 31. Coolidge elnök hosszabb beszéddel nyitotta meg a különböző minisztériumok költségvetéseit tárgyaló szokásos félévi hivatalnoki értekezletet. Beszédében újból nyomatékosan hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a költségvetés egyensúlyát és hogy az adókat nem lehet 200 millió dollárnál nagyobb összeggel leszállítani. Az Egyesült Államok adósságai 1917 és 1919 között 25 milliárddal növekedtek; 8 évig tartott, amíg ebből az összegből 8,5 milliárdot le tudtak fizetni. Egyedül az államadósságok kamataira újabb 8,5 milliárdot kellett kifizetni az utolsó 10 évben. Ezek a számok mutatják, mennyire elengedhetetlen a kiadásokat a legszükségesebbekre korlátozni. A jövő évi költségvetés legnagyobb tétele a nemzetvédelem, amelyre 650 millió dollár van előirányozva: ez az összeg azt jelenti, hogy percenként 1200 dollárt használunk fel. Coolidge ezután a hajóépítési programmal foglalkozott, amely, mint mondotta, 1916 óta az első és csak arra szolgál, hogy használhatatlanná vált hajókat pótoljanak és a flottát csekély mértékben kiegészítsék. Interveldidtó a esett parlamentben Serédi prímás nyilatkozatai miatt Prága, jan. 31. A csehszlovák nemzeti szocialista képviselők interpellációt nyújtottak be a kormányhoz Serédi Jusztinián hercegprímás nyilatkozatai dolgában. Az interpelláció így szól: Serédi hercegprímás, Magyarország egyik első közjogi méltósága, Rómából Magyarországra való visszatérte alkalmából többhivatalos nyilatkozatot tett, amelyek a csehszlovák köztársaság integritása ellen irányulnak. E nyilatkozatokat szó szerint közölte a félhivatalos Pester Lloyd. A hercegprímás úgy nyilatkozott, hogy nem lehet igazi béke mindaddig, amíg a magyar igazság vissza nem hozza Nagymagyarország békéjét, amivel a hercegprímás a boszu gondolatát hirdette. Jelölés a királyhelmeci kerületben. Báró Sennyey Miklós, a királyhelmeci választókerület egységes pártjának elnöke, sürgönyt küldött gróf Bethlen István miniszterelnöknek, melyben értesíti, hogy a megtartott képviselőjelölő értekezlet egységespárti jelöltté egyhangúlag Baráthy Béla földbirtokost jelölte. Interpelláció a Munkásbiztosító műszerrendeléséről. Payer Károly interpellációt jegyzett be a népjóléti miniszterhez, akitől a Munkásbiztosító Intézet állítólagos külföldi műszerrendeléséről kér felvilágosítást. Az interpelláló képviselő tájékoztató nyilatkozatot kér a minisztertől arra vonatkozólag, hogy hol szerzik be a Munkásbiztosító új fogászati rendelő intézetének gépelt és egyéb műszereit? Ezeknek a gépeknek és műszereknek a szállítására, Peyer szerint, a MONE orvosi műszergyár kapott megbízatást, miután azonban ez a műszerüzem nem gyártja ezeket a gépeket, állítólag a magyar ipar mellőzésével a bécsi Weisz és Schwartz cégnél történt a megrendelés, hogy én vegyem át a szerencse közvetítőjének szerepét. Ne csak a titkár urat áldják a nyertesek. És már húzta is a következő számot. — Ennek a vázának a nyertese a 125. számú sorsjegy. — De ez már volt! — kiabálták a nyerni akarók. — A gyűrűt ez a szám nyerte. — Sajnálom — vonta vállát a joggyakornok — a kalapból húztam. Gyerünk tovább. Ezt a legyezőt ?Nyeri a . . . Egy pillanatra "megállt. — Sajnálom, hölgyeim és uraim, de erre a cédulára is a 125-ös szám van írva. A rend felbomlott. • — Szabálytalanság! Elszüntetni! követelődzőt a közönség. A kaszinó igazgatója felállt egy székre és beszélt: — Hölgyeim és uraim, úgy látszik, valami tévedés történt. Az egész sorsolást érvénytelennek jelentem ki. Felkérem az eddigi nyerteseket, szíveskedjenek a tárgyakat visszaszolgáltatni. A sorsjegyek továbbra is érvényben maradnak a farsangi bálig. Most pedig: szupécsárdás! A titkár elpárolgott s még akkor éjszaka megírta lemondó levelét. Vadóczné is kelletlenül mosolyogva tárgyalta a történteket. Negyedóra múlva már őt sem látták. — Kérem, nagyságos asszonyom, — magyarázta egy sarokban a joggyakornok — mikor hallottam, hogy a 125-ös nyert, azonnal felírtam még három cédulára ugyanazt a számot. Gondoltam, hogy ha az nyeri meg a gyűrűt, akiről megjósolták, akkor ugyanezt a számot többször egymásután fogom kihúzni a kalapból. Csakis így lehetett nagyobb botrány nélkül elérni a sorsolás megsemmisítését. És mosolyogva mutatta a helyi lap frissen nyomott számát, melynek egyik híre így kezdődött: „A kaszinó tegnap esti mulatsága a legnagyobb erkölcs »iker jegyébe«n zajlott le." PESTI HÍRLAP 1928. február 1., szerda. Az orosz szovjet Franciaországot 22 millió aranyfrankkal csapta be. Felszólalás a francia szenátusban a Rajnavidék megszállása ellen. Párizs, jan. 31. (A Pest. Hírlap tudosítójának távirata.) Kedden kezdődött a szenátus nagyszabású kitorlitikai interpellációs vitája. Az ülést Dou '.jt eín'k délután három órakor nyitotta meg Brian külügyminiszter jelenlétében. Japy szenátor az Oroszországgal való viszonyról beszélt. A szovjet Franciaországot huszonhétmillió aranyfrankkal csapta be és számos francia polgárt anyagilag tönkretett. A kormány részéről történt elismerés, amely a parlament felhatalmazása nélkül következett be, tulajdonképen csak arra szolgál, hogy a visszaéléseket jóváhagyja. A szovjet ellensége Franciaországnak és a kormánynak meg kell szakítania vele a viszonyt. Lemery szenátor megállapítja, hogy a Rajnavidék tartós megszállása Németországban mindenkiben azt az érzést ébreszti, hogy háborús cselekedetről van szó. Ez a felfogás nem is áll távol a valóságtól. Miután Locarnoban már megkötötték a szövetséget, helytelen dolog a csapatok meghagyása a Rajnavidéken. Bár Franciaországnak formailag joga van ehhez, Németország mégis úgy érzi, hogy megcsalták, és az idő is Franciaország ellen dolgozik. Ha csakugyan, 1935-ig akarnak várni a kiürítéssel, a zálognak nem lesz semmi értéke. Azt kérdi a kormánytól, hogy milyen szándéka volt az Amerikának javasolt örök békeszövetséggel. Ha ez egyszerű színpadi gesztus volt, milyen előnyt vár tőle a kormány? Ha ez csak egyszerű békeüzenet volt az Újvilág számára, akkor ez nem volt politikai aktus, hanem csak formaság. Az ülést ezután csütörtökig elnapolták. 4 francia minisztertanács, Párizs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A keddi minisztertanácson Poincaré miniszterelnök közölte, hogy csütörtökön felszólal a parlamentben és kimerítő felvilágosítást ad a francia pénzügyi helyzetről és a frank stabilizálásáról. A minisztertanács elfogadta Briand külügyi expozéjának szövegét, amelyben válaszolni fog Stresemann legutóbbi beszédére. A washingtoni román követség valótlanságokkal cáfolja az amerikai bizottság lesújtó jelentését Románia még mindig kétszínű külpolitikát folytat és kíméletlenül elnyomja a kisebbségeket Közel egy éve, hogy egy amerikai bizottság meglátogatja Romániát, végigjárta Erdélyt is és különösen a kisebbségek helyzetét tanulmányozta. Az amerikai bizottság elsősorban a vallás és az iskoláztatás szabadsága iránt érdeklődött és megdöbbentő tapasztalatok birtokába jutott. A romániai tanulmányut eredményéről a bizottság terjedelmes beszámolót dolgozott ki, amit az összes műveit nemzetek nyelvére lefordítva terjesztett szét a világ kultúrnépei között. A beszámoló hajmeresztő adatokkal és bizonyítékokkal dokumentálja azt a megállapítást, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek és a kisebbségi vallások egyházai a legnagyobb elnyomásban részesülnek és a hatóságok állandó üldözésének vannak kitéve, iskolát nem tarthatnak fenn, államsegélyben nem részesülnek, autonómiájuk nincs, birtokaikat elkobozták stb. A kisebbségekről megállapítja a jelentés, hogy a mindenkori kormány részéről a legelvakultabb románosító politika érvényesül velük szemben, holott a sokkal magasabb kultúrájú magyarok és németek lojális polgárai az országnak. Az amerikai bizottság azzal fejezi be jelentését, hogy Románia mostani összetételiben és mai, korrupcióra alapított politikai rendszerével a legnagyobb veszélyeztetője Európa békéjének és felhívja a nyugati nagyhatalmakat, valamint a szabad Amerikát, hogy minden erejükkel hassanak oik, hogy Európa testéről mihamarabb tűnjék el ez a csontig fertőzött, gennyes seb. A washingtoni román követ most a clevelandi „America" című román lapban cáfolatot tesz közzé az amerikai bizottság fent vázolt jelentésére. A washingtoni román követség e cáfolatára a meghazudtolt amerikai bizottság bizonyára megadja a megfelelő választ, de mi is kötelességünknek tartjuk, hogy mint a való helyzet tudatos elferdítését és leleplezését, ha csak röviden is, a maga értékére szállítsuk le. Az amerikai román követség az amerikai bizottság lesújtó megállapítására legelőbb azzal a frázissal válaszol, hogy tények bizonyítják, miszerint valamennyi romániai kisebbség teljes gazdasági, vallási, politikai, és iskolázási szabadságot élvez. Hogy ez mennyire nem igaz, nemcsak a romániai magyarok és németek tudják, akik épen az ellenkező állapotot szenvedik, hanem maguk a miniszterek és a kormányon levő liberális párt korifeusai is, akik időnként szükségesnek tartják kijelenteni, hogy a kisebbségek sérelmeit orvosolni fogják. A román követség cáfolatában előszeretettel ismétli meg az ylnieresor-féle mosakodást: hány magyar tannyelvű állami iskola van Romániában, szemben a magyar impérium alatti román iskolázással. Azt azonban elhallgatja a cáfolat, hogy ezek a magyar nyelvű állami iskolák a Danaidák ajándéka, amely a magyar gyermekeket a regáti tanítókkal és szellemmel, valamint tanítási módszerével és rendszerével nemcsak faji mivoltukban, hanem kultúrájukban is meggyöngíti. A magyarság kulturális szabadságára különben nemcsak az iskolák helyzete, a sisztematikus elnyomás és elsorvasztás a jellemző, hanem a nyelvhasználat megakadályozása a hivatalos élet egész vonalán, s az a megkülönböztető adóteher, amely a magyar közművelődési és jótékony intézményeket a román hasonló egyesületekkel szemben sújtja. Csak egy kiáltó példa, amit a washingtoni román követség sem cáfolhat meg és tagadhat le, mert törvényben foglaltatik: a magyar színtársulat az előadás bruttó bevétele után 26 százalék adót tartozik fizetni, a román társulat 10 százalékot A magyarnak át kell engednie ingyen a színháztermet, díszletet, a műszaki személyzetet a román társulat számára, szubvenciót, városi és egyébb segélyeket viszont csak a román kap. Amannak menthetetlenül tönkre kellett mennie e rendszer alatt, mint ahogy Erdélyben tönkre is ment minden magyar színház. Ugyanígy teljesen tönkre mentek a magyar iskolák az államsegély hiánya és a súlyos korlátozó rendelkezések és törvények miatt. Még egynéhány „csekély" tévedés a román követség nyilatkozatában. Azt mondja, hogy az Erdéllyel történt egyesülés után a magyar papságnak egyetlen főbb funkcionáriusát sem fosztották, meg állásától, sem nem utasították ki az országból. Ezzel szemben az igazság az, hogy Kirchknopf kolozsvári evangélikus főesperesnek "távoznia kellett az országból, hogy számos magyar lelkészt — még a legutóbbi időben is — alaptalan vádakkal illetve meghurcoltak, bebörtönöztek, majdnem valamennyi református, katholikus, zsidó és a többi kisebbségi vallás papja, mint „irredenta-gyanús", álandó ellenőrzés alatt áll és vektaturának van kitéve. És a követség a vallásszabadságnak és a felekezettiszteletnek arról a magaslatáról sem tud, amellyel a régi és kiváló magyar unitárius egyháznak nem engedték meg, hogy a szenátusban a többi felekezettel együtt képviselve legyen, ellenben megengedték — csupa hódolatból a vallásszabadság és tiszteletből a más felekezetűek iránt, hogy zsinagógákat szabadon feldúlhassanak és vallási kegyszereket meggyalázhassanak. Még csak egyet cáfoljon meg a washingtoni román követség: nem Franasovici, a mostani belügyi államtitkár volt-e az, aki egy kivándorlási botránynyal kapcsolatban a bukaresti parlamentben önérzetesen és nagy tetszés között ezzel védekezett a kivándorlás körül folytatott seftelések vádja ellen: hazafias dolgot vélt cselekedni, amikor az ellenségnek tekintett és mindnyájuk által utált magyar kisebbségi polgárok kivándorlását előmozdította. Az amerikai bizottságnak egyetlen betűt sem kell viszszavonnia abból, amit a romániai tapasztalatai alapján megállapított, ellenben rengeteg sokat nem állapított meg abból, amit Bratianui—Duca—Titulescu kormánya a szabadság, egyenlőség, rend és közéleti tisztaság ellen ma is elkövet és elkövetni enged. Titulescu most Rómában van. Közmondásos ravaszságával, bámulatos kétszínűségével és a tényeknek szégyen nélkül való elferdítésével Románia barátjának akarja megnyerni Olaszországot. Most ment Rómába, amikor az olasz-magyar rokonszenv első gyümölcsét kezdi érlelni az az őszinteség, amely a két állam közeledésének alapja volt. Most ment Rómába, hogy, ha lehet, éket verjen a két barátságos ország közé, kér, könyörög, talán könynyeket is sír, hogy szétzüllött országát megmentse a teljes összeomlástól. Az a szerencse csupán, hogy ma már nem lehet egyik nyugati nagyhatalmat sem kenetteljes valótlanságokkal félrevezetni. Íme a washingtoni román nagykövet kormánya nevében a legnagyobb vakmerőséggel hazudik, elképzelhetjük, hogy milyen fantasztikus mesékkel mehetett Rómába Titulescu, aki a washingtoni román követet instruálta.