Pesti Hírlap, 1930. szeptember (52. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-21 / 214. szám

34 III. JELENET. (Levi: a mennyország magyar Lira-pa­­villonjának belseje. Fehér, felhőkig nyúló ku­polacsarnok, amelyen a csillagos ég keresztül­látszik. A terem közepén nagy szívalakú gyé­mántasztal, rajta a mennyei kolomp és a mennyei telefon. Körülötte hat fehér herme­­lines trónszék, melyek közül a függöny fel­gördültekor kettő üres. A Parsifal utolsó je­lenetének díszlete használható fehér világí­tással. Az asztal körül ülnek a trónusokon Ady Endre, Arany János, (Petőfi, Sándor széke üres), Vörösmarty Mihály, (Csokonai széke üres), Balassi Bálint. A ködajtó felszakad s azon belépnek Vi­téz Csokonai Mihály és Petőfi Sándor.) CSOKONAI: Végre megjött Sándor. ARANY: Hozott Isten. VÖRÖSMARTY: Sándorkám, te vagy a mi régi dicsőségünk. Hol késtél az éji homály­ban? PETŐFI: Március idusán lementem a földre, hogy szobrom alakjában tovaszálljak, de megjártam. Legdicsőbb ünnepemen meg­buktam a magyar irodalomtörténetből, a sa­ját életrajzomból és költészetemből. VÖRÖSMARTY: Úgy kell neked. Mikor Bajzával fölfedeztünk, akkor is mindig ezt daloltad. Diligentet frequentáltam iskoláim egykoron, Szcliundába pendlt mégis sok szamár professzorom. Most másodszor is megkaptad. PETŐFI: Hanem, hogy megvigasztalja­lak titeket, egy új keresztrejtvényt hoztam. A régiek már nagyon elkoptak. ARANY: Biz’ ezt jól tetted. Kedves Ka­zinczy bátyánk, ki a középső csarnokból átjön tiszta nyelvével, mindig ugyanazt a nevet adja fel: Palladio. Ennek oka az, hogy a tan­könyvekben egy disztichonját tanítják, amely igy szól: Rontott mert épitni akart Palladio, benne Csak rontót lát él vad kora egy ideig. Miután a szelíd reneszánszot ő vad kornak nevezte el, annyira röstelli magát, hogy foly­ton ezt adja fel keresztrejtvénynek. PETŐFI: Az én rejtvényem sokkal jobb. Egy nevet fogtok kitalálni. Először meg kell hallanotok egy hivatalos hirdetést a szerelem­ről. Hivatalosan meg kell tudnotok, hogy én voltam az, aki a magam szerelmét énekeltem meg, ti pedig... CSOKONAI és BALASSI (egyszerre): Hát mi mi a szöszt énekeltünk? PETŐFI: Mindjárt megmondom, ezt az egy papírdarabot magánynál hoztam. Róla­tok, kik előttem éltetek, ezt mondja. A leg­általánosabb érzéseknek is, mint a szerelem, csak az egyetemes vonásait merítitek ki, az egyéni megnyilvánulásait elnyomtátok. Gon­dosan ügyeltetek arra, hogy „a“ szerelmet éne­keljétek meg, nem a magatokét. Most már azt kérdem tőletek, ki volt közületek az, aki nem a maga szerelmét, hanem valami egyetemes nyavalyát énekelt meg? BALASSI: Aki ezt irta, öcskös, az en­gem nem ismert. Mert én, mikor zöld erdő harmatát, piros csizmám nyomát énekeltem, Sperte megírtam nagy vallomásomat: Julia, két szemem, Olthatatlan szenem, Véghetetlen szerelmem. Hát én a magam szerelmét énekeltem s aki azt mondta, engem nem ismert. CSOKONAI: Én Lillámról trilláztam egész életemben, amint hogy emiatt színda­rabba is mentem a Nemzeti Színház színpa­dán. Aki tehát azt mondta, hogy egyetemes szerelmet daloltam, engem sosem hallott. ADY: Szerelemről én nem nyilatkozha­­tom. A Petőfi­ Társaság alelnöke engem kitil­tott a magyar irodalomból azért, mert eroti­káról beszéltem, csak a magunk szerelméről. VÖRÖSMARTY: Aki igy gondolkozott, az engem sem hallott sosem, hiszen a meren­­gőhöz írtam szivem vágyát, Laurához, ki az­tán e versért kezével és szerelmével boldo­gított. ARANY: Biz’ én soha mást nem énekel­tem, mint feleségemet s hiába csúfolnak téged, Sándor, avval, hogy a hitvesi hűséget csak te zengted, mert te sok mindent zengtél, amihez a hitvesi hűségnek nem volt semmi köze. Az sem volt egyetemes szerelem, amit én írtam, tehát engem ez a krónikás sohasem olvas­hatott. PETŐFI: Van tehát köztetek valaki, vagy tudtok olyan költőt a világirodalomban, aki igazán lírikus volt és nem a saját­­szerel­mét zengte, hanem az egyetemes szerelmet? MINDNYÁJAN: Ilyet mi nem tudunk. PETŐFI: Akkor hallgassátok meg a ke­resztrejtvényt: „Ki az az egyetlen ember Ma­gyarországon, aki ezt tette és közületek egyet sem ismert lélek szerint?“ CSOKONAI: Magister Johannes Arany, rendeld el a szavazást. ARANY (megrázván a mennyei kolom­­pot): A konklávé szavaz. ADY: Az egy disznófejü nagyúr lehe­tett. VÖRÖSMARTY: Talán egy vadász, aki méla lesben ült. ARANY: Magammal szólva, a cseh Ho­­lubárt sejtem benne. CSOKONAI: Aggszáz lehetett Dorot­­­tya lakodalmán. BALASSI: Gonosz ellenség lehetett a végekről. PETŐFI: Egyikteknek sincs igaza. Más volt. ARANY (megrázván ismét a kolompot): Sándor, ma jókedved van, tudom, hogy olyan tréfát eszeltél ki, hogy minket felültess, mint mikor megírtad Megyery tintásüvegét. De lá­tod, szegény országunk ma széjjelszakad és mi tartjuk össze itt fenn­ a mennyben. Ha va­lamely román dászkál vagy cseh agitátor nem ismert minket, ne csúfold érte. PETŐFI: Nem az volt. ARANY: Talán valamely éretlen gye­rek lehetett. Hiszen népünk szeretett minket, imádja költőit és ismeri őket. PETŐFI: Nem gyerek volt. ARANY: A konklávé szavaz. Ki volt az? (Néma csönd.) PETŐFI: Nem tudjátok. Egyetlenegy ember volt, aki a ti lelketek közül egyet sem ismert: ez a magyar irodalomtörténet tanára a budapesti egyetemen. (Mind a hat halhatatlan óriási derült­ségben tör ki. A nevetés folyton tart, miköz­ben megszólal a mennyei telefon.) ARANY (a mennyei telefon kagylóját füléhez véve): Halleluja. Ki beszél? Görög főosztály?. Homérosz bátyánk? Azt mondod, hogy az istenek nevetése óta, amit leírtál, ily nevetést nem hallottál? Képzeld, akadt egy magyar, aki közülünk egynek a lelkét sem is­meri és az tanár. Mondd meg Apollónak, hogy Orfeumában ezt a tréfát adassa elő. CSOKONAI: Magister Johannes Arany, mondd ki a szentenciát. ARANY: Petőfi Sándor, halhatatlan tár­sunk, e képtelen tréfáért, mert minket akart felültetni, kétheti harcerre ítéltetik, amit a II. pavilion alagsorában fog eltölteni, ahol a ka­rikaturisták laknak. PETŐFI: Hát én jól megjártam, pajtá­sok. Szabadságom ünnepén először megbuktam az egyetemen, azután pedig kétheti áristomot kapok. Hát megyek, adjátok ide a köpönye­gemet! CSOKONAI: Várj, Sándor egy pilla­natig, egy gyermeked ül rajta, Kukorica János. PESTI HÍRLAP 1930. ssepTemlier 21« vasárnap. IV. JELENET. (Szin mint a II. jelenetben a Lira-pa­­villon előtt. Kukorica János tanárjelölt Petőfi köpönyegén ül. Csokonai kilép az ajtón.) CSOKONAI: Lám, hogy megnőttél. Előbb mily kicsi voltál. Mindenki megnő, aki szív szerint hallgat minket. Most azonban Pe­tőfinek, nagy ősödnek kell a köpönyeg, elve­szem tőled. De így lehullnál a földre, a sem­mibe. Nekem, Vitéz Csokonai Mihálynak, egyetlen protekciós helyem van: Lillafüred fö­lött én rendelkezem. Ezt kaptam a nemzettől Lilláért, trillámért és szerelmemért. (Benéz a periszkópba.) Nézd, ott nemsokára valami kongresszus készül. Egy női nevet látok ki­írva: Tébe. Akik majd odajönnek, sok százan, azokat a pénz kérdései vonzzák oda. Látod, fiam, ez az egyetemes szerelem... (Csokonai megnyomja a süllyesztő gomb­ját és Kukorica János lesüllyed a földre.) FÜGGÖNY, Balatoni műtárlat. Csonka-Magyarország legnagyobb turisztikai értéke ma a Balaton. Ezért van különös jelentősége a Balaton ismertetésének, melynek egyik fontos esz­­­köze a Nemzeti Szalon­ban rendezett balatoni műi­­árlatok sorozata. Ezúttal a negyedik ilyen kiállítás nyílt meg a­ Szalonban. S itt mindjárt el is mondhatjuk, hogy könnyebb a Balatont körüljárni, mint az idei tárlat zsúfolt anyagán keresztül vergődni. Mert kép van sok. Sőt, sokkal több a kelleténél. Te áldott, gyönyörű Balaton! Téged mindenki imád. S főleg a piktorok. Ezúttal 128 imádó művész 270 műve tölti be a Szalon falait. Egyetlen nagyobb kollekciója e tárlatnak Wag­ner Géza balatoni sorozata. Huszonöt finom pasztell­képe a Balaton e nagy rajongójának, aki a magyar tenger hangulatainak végtelen skáláját, a téli jég­­torlaszoktól a legenyhébb nyári esthangulatokig, egyformán bravúros technikai készséggel örö­kíti meg. Ezt a meglepő készséget látjuk gróf Andrássy Géza balatoni vásznain is, aki ugyancsak finom ér­zéssel festi a Balaton levegőjét és effektusait. — Igen finoman érzi át ezeket Edvi-Illés Aladár, az ő ap­róbb vásznai közel állnak Mészöly finomságaihoz. Komoly értékek Czencz János kisebb balatoni képei, melyeket színesen élénkít pirdőző és stran­­doló alakokkal („Balatoni strand“, — „Eső után“, —­­„Részlet Fürednél“). — Életteljes, színes nagyobb vászon Kövesdy Géza csónakos nyári képe, — Gaál Ferenctől a „Mosónők a Balatonban“, — Nádler Ró­bert parasztudvara és virágoskertje, — Udvary De­zsőtől egy evezős leány plein-air alakja. Balatoni típust mutat be Kukán Géza kitűnő somogyi gaz­dájával és Kiss-Farkas Imre somogyi magyar fejé­vel. Igen élénk, tarka nagy vászon Bardócz Árpád „Sümegi vásár“-ja. A képek végtelen sorában feltűnnek még: Ba­­ranski E. László finom rajzai („József kir. herceg tihanyi kastélya“, — „A veszprémi püspökhegy“, —­­„A füredi régi fürdőház“), — Bánd Viktória vaskos erővel festett napsütéses tanulmányai, — gróf Batthyány Gyula illusztrációi Bodrogh „Kisfaludy Sándor“ c. színdarabjához, — Déry Béla balaton­­edericsi részlete, — Emanuel Béla viharos Bala­tonba, — Faragó Endre munkás­képei, — Halasi Horváth István finom badacsonyi, füredi, siófoki hangulatai, — Herman Lipót balatonmenti tájrész­letei, — Horváth Béla szép tanulmánya a Badacsony- hegyről, — Huber István drámai esti hangulatai a Balatonról, — Kató Kálmán balatoni vitorlásai, — Kunwald Cézár révfülöpi tájai, — Lengyel Reinfuss Ede „Lovak a Balatonban“ c. vászna, — Mészárosné Kisfaludy Mária zalai öreg háza, — Neogrády Magda balatoni hangulatai, — Orbán Dezsőtől a „Tihany“, — D. Bakonyi Kató „Balatoni harangvirág“-a, — Porter Paula balatoni képei, Pölöskey Sándor „Zalai csősz“-e és „Kapáló leány“-a, — Rubovics Márk hét hullámos balatoni részlete, — Sárdy Brutus „Ti­hanyi félsziget“ c. kitűnő tanulmánya, — Soós Ist­­vántól a „Napfürdőzők“ c. pasztell, — Szegedy Massák Leona „Háborgó Balatonija, — Szlányi Lajostól a „Jégvágás a Balatonon“, — Hénel Gusz­­táv balatoni részlete, — H. Schuschny Erna bala­toni virágai, — Ujházy Ferenc „Balatonalmádi rész­letbe, üde nyári levegőjével, — Z. Hadzsy Olga igen finom tanulmányai („Vitorlások a kikötőben“, — „Déli hangulat a Balatonon“). Még két jó paraszttipus szoborban: Farkas Bélától a „Badacsonyi szőlő-kapáló“ és Cs. Szamosi Imre „Pipatömő“-je. Azután színes cserepek Endre Margittól. És még sok, sok kép. Egy ezredrésze annak, amit a Balatonról festettek. Erről a tüneményesen szép magyar vizről, mely szeszélyesebb a legszebb asszonynál.­­ (Közül.) Világítsa lakását, vendéglőjét, műhelyét, termeit nagyfényű petróleum-gázizzófény LÁMPÁINKKAL. Nappali fény. Olcsó üzem. Egyszerű kezelés. Kérje ismertetőnket. Meteor Világítási és Olajkereskedelmi Rt. Budapest, Vil­., Rákóczi­ ut 73. isssu 6—18 havi részletre adunk arany- és ezüst ékszereket, ruhát, textilárut, cipőt, fényképezőgépet, kerékpárt, szőnyeget, bútort, se 13374 ..Hermoe'' áruforgalm vállalat. Nagymező­ utca PONYVÁK Textilmérnök véd, kezdőállást keres. Szives megkeresést „Textil 13279“ jelö (tt és használt leg­­elsőrendű minőségű igen jutányos ár­ban kaphatók a 48 éve fennálló Fischer 4. Rt. zsák- és ponyvagyárában, Budapest, V., Nádor­ utca 29. BAB, REPCE, LÓHERE EXPORTZSÁKOK Zsinegek, kötéláruk. Ponyvakölcsönzés: 13333 Felsőfémipariskolát is végzett, magyar, német, francia nyelv­igére a főkiadóba. Fiatal szakács nagy praxissal keres alkalmazást árinláznál­­. nagy üze­mekbe. Cím: Lövőház­ utca 22/A. 3H. 3. 13326 Előkelő városligeti villanegyedben 3 szoba hallos, modern urilakás noeerober 1-r© kiadó. Bővebbet Aat, 80Q—1$.

Next