Pesti Hírlap, 1930. október (52. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

1930. október 1- szerda. PESTI HÍRLAP Motla svájci delegátus előterjesztése a kisebbségek védelméről. Briand, Apponyi és Curtius a leszerelésről. Géni, szept. 30. A kisebbségi védelemre vonat­kozó előadói jelentés kiegészítéséül Motta svájci fő­­delegátus a népszövetségi közgyűlés mai délelőtti ülésén kifejtette, hogy a kisebbségi panaszok ügyé­ben most követett eljárás véleménye szerint lényeges javulást jelent a korábbi eljárással szemben. Reméli, hogy ha ezt az eljárást szabadelvű szellemben alkal­mazzák, akkor ez megadja a kisebbségek részére a saját védelmükhöz és oltalmukhoz szükséges eszkö­­z­öket. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a népszövetségi titkárság kisebbségi szakosz­tálya — élén Azcarate igazgatóval — teljes mérték­ben átérzi emberbaráti és nemzetközi nagy feladatá­nak fontosságát. Az ilyen eljárás során, mint aminő a kisebbségi eljárás, a félhivatalos békéltetési módo­zatok felérnek a szigorúan jogi módozatokkal. A főbizottsági vita újból egyhangúlag megerő­sítette, hogy a kisebbségek vallását, nyelvét és kultú­ráját tiszteletben kell tartani. A kisebbségek problé­mája nem múló és átmeneti, hanem állandó jellegű és éppen ezért közelről érinti a világ békéjét. A rend­szeres és erőltetett beolvasztás politikájának tételét elítélte a világ egyetemes lelkiismerete. Tűrhetetlen igazságtalanság lenne, ha az em­berek nem imádhatnák saját nyelvükön az Istent. A nyelv nem csupán a kifejezés eszköze, mindegyik nyelvnek megvan a maga gondolati tartalma és sajátos szellemi lényege. A Népszövetség új szellem kialakulását segítette elő a kisebbségek tekintetében. Nem teheti meg és nem is akarja megtenni, hogy valamennyi államra nézve meghatározott szabály­­zatot írjon elő, kétségtelen azonban, hogy ez az új szellem általánosságban is érvényesül. A békeszer­ződések mélyreható területi változásokat hoztak magukkal. Ezek a változások nem kevésbbé mélyre­ható következményeket vontak maguk után a népek egymáshoz való viszonyában. Kívánatos, hogy a többségek és kisebbségek bizalomtól és lojalitástól áthatott együttműködésének gondolata minden olda­lon érvényesüljön és vezető gondolattá váljon vala­mennyi állam politikájában, mert ettől a politikától függ az államok üdve és virágzása. Befejezésül utalt arra a testvéri jóviszonyra, amely Svájc német, francia és olasz népessége között fennáll és annak az óhajának adott kifejezést, hogy hasonló testvéri összetartás fűzze össze minden ál­lamban a többséget és a kisebbségeket. Briand beszéde a leszerelésről. Genf, szept. 30. A népszövetségi közgyűlés mai esti ülésén hosszabb vita fejlődött ki a harmadik (le­szerelési) főbizottságnak arról a jelentéséről, amely a leszerelést előkészítő bizottság munkálataira vo­natkozik. A főbizottsági tárgyalás során, mint emlékeze­tes, a többség nem adott helyt annak a német indít­ványnak, hogy a határozati javaslatban kifejetten kimondják, hogy az általános leszerelési értekez­let a jövő évben egybeül; ehelyett Lange norvég de­legátus közvetítő indítványát fogadták el, amelynek értelmében a határozati javaslathoz fűzött előadói jelentésben említik fel a főbizottságnak azt az egy­hangú óhaját, hogy az általános értekezletet már a jövő évben megtartsák. Curtius német birodalmi külügyminiszter rövid nyilatkozatban bejelentette, hogy a német delegáció tartózkodni fog a szavazástól, minthogy a határozati javaslatba nem foglalták bele az általános leszerelési értekezlet határidejének megjelölését. Briand francia külügyminiszter hosszabb beszédben fejtette ki Franciaország álláspontját. A probléma — mon­dotta — egyike a legsúlyosabb kérdéseknek, amelyek a Népszövetséget foglalkoztatják. Nemcsak elvi szem­pontból kell ezt megvizsgálni, hanem számolni kell­­ mindazokkal a szerződéses kötelezettségekkel, ame­lyeket az alapokmány 8. cikke előír. A genfi jegyzőkönyv kidolgozása alkalmával már-már eljutottak odáig, hogy együttesen oldják meg a probléma hármas elemét: a döntőbíráskodást, a biztonságot és a leszerelést. A jegyzőkönyv azon­ban nem lépett hatályba, ami lényegesen megváltoz­tatta a helyzetet. Franciaország regionális szerződé­sek megkötésével igyekezett a biztonság feltételeit megteremteni és ezekre támaszkodva a katonai szol­gálat idejét három évről fokozatosan egy évre csök­kentette, haderejének létszámát pedig 310.000 főről 650.000 főre szállította le. Újabban azonban olyan események történtek és bizonyos választási urnák­nál olyan gyűlölködő és harcias kijelentések hang­zottak el, amelyek jogosulttá teszik az elővigyázatot. A­ népek nem azért szerelnek le, hogy újabb hábo­rús veszélyeknek tegyék ki magukat. Együttesen kell fáradozniok a biztonság feltételeinek megterem­tése körül, nehogy bármelyik nemzet is becsapást szenvedjen és áldozattá váljék. Borzalmas lenne, ha holnap újabb háború szakadna épen azokra a nem­zetekre, amelyek a legnemesebbek voltak és megnyi­tották szívüket a békének. Ha ez bekövetkeznék, iszonyú lelkiismereti furdalás érné azokat, akik azt tanácsolják, hogy a biztonság körülbástyázása nél­kül szereljenek le a népek. — De bármilyen súlyos szakaszon megyünk is most keresztül — folytatni kell az utat abban az irányban, amelyre rátértünk. Fájdalommal kell beismernem, hogy Európá­ban nincs minden rendben és nyugtalanító tünetek mutatkoznak. Annál nagyobb szükség van arra, hogy valameny­­nyien közeledjünk­­egymáshoz és közösen szálljunk szembe a most mutatkozó veszéllyel,­ amely — remé­lem — csak múló lesz. Bízunk abban, hogy Európa népei nem lesznek rabjai bizonyos izgatásoknak és hogy végül is valamennyien a béke felé fordulnak és megértik egymást. De mi történik addig, amíg ez bekövetkezik? Íme, ez az a probléma, amellyel szemközt állunk és amelyet minden államférfiúnak számba kell vennie. Briand megállapította ezután, hogy a leszerelés ügye az utóbbi időben határozott előrehaladást tett. Ha összeül az előkészítő bizottság, amelynek mun­kálataiból Franciaország teljes készséggel veszi ki részét, akkor újabb lépés történik előre. Lehet, hogy közben a légkör megtisztul és a nyugtalanságok eloszlanak. Haladást jelent a pénzügyi támogatás­ról szóló egyezmény megkötése és az általános dön­­tőbíráskodási okmány megerősítése is, ami szintén hozzájárul a megnyugváshoz és megkönnyíti a le­szerelés végrehajtását. Apponyi válasza: Apponyi bejelentette, hogy a magyar delegáció szintén tartózkodik a határozati javaslat megszava­zásától. Briand eszmemenetét követve, Apponyi is a genfi jegyzőkönyvhöz tért vissza, amely a döntő­bíráskodás, biztonság és leszerelés együttes formu­láján épült fel és amelynek kidolgozásában maga is közreműködött. Ez a jegyzőkönyv nem lépett ha­tályba s azóta számos tervezet készült pótlására. Az államok az utóbbi időben nagy számban csatla­koztak a hágai állandó nemzetközi bíróság szabály­zatának fakultatív záradékához, úgyhogy ma már csaknem egyetemes a döntőbíráskodás, ami egyik feltétele a biztonságnak. A döntőbíráskodásról szóló általános okmány biztosítja a jogi természetű vi­szályok és ellentétek békés elintézését. Csaknem va­lamennyi civilizált nemzet aláírta a Kellogg-szerző­­dést. Kétségtelen tehát, hogy a biztonság garanciái­nak megteremtésében előrehaladás történt. Meg kell azonban ismételnem, — folytatta Ap­ponyi Albert — amit már többször elmondottam er­ről a szószékről és amit szent kötelességem hangoz­tatni mindannyiszor, valahányszor ez a probléma felmerül, hogy ha a biztonság kérdését és a veszélyek lehetőségét hozzák szóba azok, akiknek módjuk van arra, hogy a veszélyeket elhárítsák, akkor vegyék figyelembe az illetők a biztonság problémáját azok szempontjából is, akiknek erre nincs módjuk, mert egyoldalú leszere­lésnek vetették őket alá. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságára minden egyes alkalommal rá kell irányítanom a Népszövet­ség figyelmét. — Én is arra a testvéri érzületre hivatkozom, amelynek mindnyájunkat el kell töltenie, és amelyre Briand külügyminiszter olyan ékesszólóan utalt, túszhatunk-e azonban a testvériség olyan érzületé­ben, amely nem vet számot ezzel a tűrhetetlen hely­zettel, amely ilyen alapon akarja fenntartani a testvéri viszonyt azokkal az államokkal, amelyek ebben a helyzetben vannak." Azt hiszem, a közgyű­lésnek nincsen egyetlen tagja sem, aki ne érezné, hogy a nemzeti méltósággal összeférhetetlen állapo­tot teremtett az egyoldalú leszerelés. Ezt az egyol­dalú leszerelést azzal az ígérettel kísérték, hogy ez csak átmeneti állapot lesz. Nem én mondottam, hanem egy nagy nemzet képviselője — Nagybritan­­nia delegátusa hogy addig nem hajtották végre a békeszerződéseket, am­íg ennek az ígéretnek nem feleltek meg. Sajnálattal kell kimondanom, hogy az a hosszas habozás, amely ezen a téren megnyilvá­nul, árt a Népszövetség iránti bizalomnak. Gróf Apponyi Albert a továbbiakban kifejtette, hogy h­a siettetik a 8. cikkben előírt eljárást, ez még nem jelenti azt, hogy máris bekövetkezik a vég­leges eredmény és olyan mértékű leszerelés valósul meg, amely veszélyeztethetné a biztonságot. — Nem ringatjuk magunkat ábrándokban — mon­­dotta Apponyi. — A nemzetek megoszlása­­— a há­­borúban elfoglalt helyzetük szerint — m­a is fennáll. De nem jámbor óhajok vezetnek minket e célhoz, ha­nem az olyan tevékenység, amely véget igyekszik vetni a mostani — úgy erkölcsi, mint anyagi szem­pontból tűrhetetlen — helyzetnek. Megelégedéssel lá­tom, hogy a francia külügyminiszter bizonyos meg­értéssel viseltetik azoknak lelkiállapota iránt, akik nem nyugodhatnak bele véglegesen a nemzeti méltó­ságukkal ellentétben álló helyzetbe. Az egész Népszö­vetség támogasson minket, hogy mielőbb eljussunk odáig, amikor elmondhatjuk: jó szellemben kezdtük meg a munkát, jó útra tértünk és ezen az úton ha­ladva, el fog tűnni az a háborús megoszlás, amely még ma elválaszt minket egymástól. Ezután Curtius német külügyminiszter szólt és megállapította, hogy az előkészítő bizottság munkáját befejezhetné. Lehe­tetlen belátni, miért kell több mint egy évig tanács­kozni a leszerelési konferencia összehívása előtt. Vé­leménye szerint Briand jelszavát meg kell fordítani, a biztonság felé vezető legalkalmasabb út a szerződé­seknél, megfelelően a leszerelésen át halad. A német kormány nem tanúsít negatív felfogást a béke és a lefegyverzés problémájával szemben és Németország mindig az első sorban fog küzdeni a béke fentartására szolgáló intézkedésekért. A legfontosabb azoknak az okoknak kiküszöbölése, amelyek háborúra vezethet­nek. Igazat ad Briaudnak abban, hogy a meglehe­tősen általános nagy nyugtalanság nemcsak Euró­pát, de az egész világot átjárja. Minden egyes kor­mánynak kötelessége, hogy odahaza kiküszöbölje a társadalmi zavarok okait, de ezen túlmenően min­den népnek szolidáris kötelessége, hogy hozzájárul­jon ezeknek a zavaroknak m­egszületé­séhez. Cur­tius szerint a nyugtalanság egyik legfőbb oka a le­szerelési kötelezettségek nemteljesítése. Lord Robert Cecil közvetítő álláspontot foglalt el. Azt az angol kívánságot hangoztatta, hogy a le­szerelési konferenciát össze kell hívni, amilg gyor­san csak lehetséges, felfogása szerint azonban hatá­rozott dátumot nem szabad megállapítani, mert sem­miesetre sem szabad kudarcnak bekövetkeznie. A le­szerelési problémánál nem elegendő sem a Briand­­féle „döntőbiróskodás-biztonság-leszerelés"­ formula, sem annak megfordítása, mert ez a három probléma teljesen össze van fonódva. Ezután egyhangúan elfogadták a határozati ja­vaslatot és a jelentést, amely azt a kívánságot juttatja kifejezésre, hogy a konferenciát 1931-ben megtartják. Magyarország, Németország és Ausztria nem szavazott. VIII. Az orvos nyugodt, bölcs ember, hallgatja pa­naszait. Elégedetten bólogat, mintha örülne, hogy a tünetek annyira egybevágnak azzal, amit haj­dan az egyetemen tanult. — Naponta ötven cigaretta — ismétli nyájas mosollyal — néha egy pár szivar is, ülő életmód, semmi, testmozgás, éjszakázás, izgalmak. Mit cso­dálkozik ezen? Azon kellene csodálkoznia, hogy nem előbb jelentkezett és nem végzetesebb formá­ban. Örüljünk, hogy még idejekorán elcsípjük a bajt. Tehát semmi dohány, föltétlen nyugalom és tej, tej, tej. IX. Másnap már kutyabaja. Tejben-vajban fürdik. Rozskenyeret reggeli­zik, sajttal, ebédre tejet iszik, uzsonnára aludt­tejet, tejfölt. Olyan szagot áraszt, mint egy juh­­akol. Az utcán szánakozva nézi azokat a vad­ in­diánokat, akik bűzös dohánylevelet égetnek szá­jukban. Micsoda sivár lelkek. Érintkezhet ezután velük? Megbocsátóan elhatározza, hogy azért érintkezni fog velük. Este meggyújtja lámpáját, dolgozni akar. Homlokát kiveri a halálos verejték. Megint hallja. Csöng a füle, a koponyája, az egész teste. Most már nem idegeskedik. Próbálja meg­szokni. Lógatja a fejét, rámered üres kéziratpapír­­jaira. Beletörődik a változhatatlanba. Órákig fi­gyel erre a rettenetes zenére, mely arra inti, hogy nemsokára el kell majd innen mennie. X. Benyit a fia, hogy lefekvés előtt elbúcsúzkod­­jék. Nem panaszkodik neki. Megcsókolja, bágyad­tan int utána, mintha atyai áldását adná rá. Fia kifelé menet a szoba közepén megáll, hall­gatózik. Ezt kérdezi: — Mi zúg itt? — Itt? — Igen, itt. — Hát te is hallod? Keresni kezdik a lárma forrását, mint mikor „tüzet-vizet“ játszanak. Az ajtónál alig hallani. — A lámpa — kiált a fia, — az íróasztalod lámpája. Ez muzsikál. Rossz a kapcsolója. Eloltják, akkor nem hallanak semmit. Meg­­gyújtják, akkor újra hallják. XI. összevissza öleli fiát, kacag és ugrál örömé­ben. Másik lámpát tesz íróasztalára. Órákig dolgo­zik mellette. Úgy megy minden, mint a karika­csapás. Éjfél után, mikor már mindnyájan alusznak a házban, pokoli vágy fogta el. Csak egy cigaret­tát, egyetlenegy cigarettát. De a szobalány reggel már mind elosztogatta. Eszébe jut, hogy van egy titkos doboza. Könyvállványa legfölső polcára rejtette el, köny­vei mögé, ünnepi alkalomra. Török cigaretták, C. D. jelzéssel. Egy dipomatától kapta. Mint a majom mászik a könyvtárlétrán. Jaj de édes ez a keserű füst. Szájpadlása zu­gait úgy járja be, mint tömjén a templom fülkéit. Aischylos nem cigarettázott? Musset azonban ci­garettázott. XII. Pusztán ezt az egyet engedélyezi magának. Abból, ami történt, tanuilni akar. — A szenvedély — szóval — annál több örö­met tartogat számunkra, minél inkább fékezzük. Elszívja cigarettáját, aztán keze öntudatla­nul a második után nyúl. Már öngyújtója is lobog. — Ne feledd — ijesztgeti magát, — hogy meny­nyire megrémültél. Az előbb a halál csöngetett be hozzád. Eltűnődik, majd ezt mondja: — Egyelőre téves kapcsolás volt — és rá­gyújt. 3

Next