Pesti Hírlap, 1930. október (52. évfolyam, 222-248. szám)
1930-10-01 / 222. szám
1930. október 1- szerda. PESTI HÍRLAP Motla svájci delegátus előterjesztése a kisebbségek védelméről. Briand, Apponyi és Curtius a leszerelésről. Géni, szept. 30. A kisebbségi védelemre vonatkozó előadói jelentés kiegészítéséül Motta svájci fődelegátus a népszövetségi közgyűlés mai délelőtti ülésén kifejtette, hogy a kisebbségi panaszok ügyében most követett eljárás véleménye szerint lényeges javulást jelent a korábbi eljárással szemben. Reméli, hogy ha ezt az eljárást szabadelvű szellemben alkalmazzák, akkor ez megadja a kisebbségek részére a saját védelmükhöz és oltalmukhoz szükséges eszközöket. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a népszövetségi titkárság kisebbségi szakosztálya — élén Azcarate igazgatóval — teljes mértékben átérzi emberbaráti és nemzetközi nagy feladatának fontosságát. Az ilyen eljárás során, mint aminő a kisebbségi eljárás, a félhivatalos békéltetési módozatok felérnek a szigorúan jogi módozatokkal. A főbizottsági vita újból egyhangúlag megerősítette, hogy a kisebbségek vallását, nyelvét és kultúráját tiszteletben kell tartani. A kisebbségek problémája nem múló és átmeneti, hanem állandó jellegű és éppen ezért közelről érinti a világ békéjét. A rendszeres és erőltetett beolvasztás politikájának tételét elítélte a világ egyetemes lelkiismerete. Tűrhetetlen igazságtalanság lenne, ha az emberek nem imádhatnák saját nyelvükön az Istent. A nyelv nem csupán a kifejezés eszköze, mindegyik nyelvnek megvan a maga gondolati tartalma és sajátos szellemi lényege. A Népszövetség új szellem kialakulását segítette elő a kisebbségek tekintetében. Nem teheti meg és nem is akarja megtenni, hogy valamennyi államra nézve meghatározott szabályzatot írjon elő, kétségtelen azonban, hogy ez az új szellem általánosságban is érvényesül. A békeszerződések mélyreható területi változásokat hoztak magukkal. Ezek a változások nem kevésbbé mélyreható következményeket vontak maguk után a népek egymáshoz való viszonyában. Kívánatos, hogy a többségek és kisebbségek bizalomtól és lojalitástól áthatott együttműködésének gondolata minden oldalon érvényesüljön és vezető gondolattá váljon valamennyi állam politikájában, mert ettől a politikától függ az államok üdve és virágzása. Befejezésül utalt arra a testvéri jóviszonyra, amely Svájc német, francia és olasz népessége között fennáll és annak az óhajának adott kifejezést, hogy hasonló testvéri összetartás fűzze össze minden államban a többséget és a kisebbségeket. Briand beszéde a leszerelésről. Genf, szept. 30. A népszövetségi közgyűlés mai esti ülésén hosszabb vita fejlődött ki a harmadik (leszerelési) főbizottságnak arról a jelentéséről, amely a leszerelést előkészítő bizottság munkálataira vonatkozik. A főbizottsági tárgyalás során, mint emlékezetes, a többség nem adott helyt annak a német indítványnak, hogy a határozati javaslatban kifejetten kimondják, hogy az általános leszerelési értekezlet a jövő évben egybeül; ehelyett Lange norvég delegátus közvetítő indítványát fogadták el, amelynek értelmében a határozati javaslathoz fűzött előadói jelentésben említik fel a főbizottságnak azt az egyhangú óhaját, hogy az általános értekezletet már a jövő évben megtartsák. Curtius német birodalmi külügyminiszter rövid nyilatkozatban bejelentette, hogy a német delegáció tartózkodni fog a szavazástól, minthogy a határozati javaslatba nem foglalták bele az általános leszerelési értekezlet határidejének megjelölését. Briand francia külügyminiszter hosszabb beszédben fejtette ki Franciaország álláspontját. A probléma — mondotta — egyike a legsúlyosabb kérdéseknek, amelyek a Népszövetséget foglalkoztatják. Nemcsak elvi szempontból kell ezt megvizsgálni, hanem számolni kell mindazokkal a szerződéses kötelezettségekkel, amelyeket az alapokmány 8. cikke előír. A genfi jegyzőkönyv kidolgozása alkalmával már-már eljutottak odáig, hogy együttesen oldják meg a probléma hármas elemét: a döntőbíráskodást, a biztonságot és a leszerelést. A jegyzőkönyv azonban nem lépett hatályba, ami lényegesen megváltoztatta a helyzetet. Franciaország regionális szerződések megkötésével igyekezett a biztonság feltételeit megteremteni és ezekre támaszkodva a katonai szolgálat idejét három évről fokozatosan egy évre csökkentette, haderejének létszámát pedig 310.000 főről 650.000 főre szállította le. Újabban azonban olyan események történtek és bizonyos választási urnáknál olyan gyűlölködő és harcias kijelentések hangzottak el, amelyek jogosulttá teszik az elővigyázatot. A népek nem azért szerelnek le, hogy újabb háborús veszélyeknek tegyék ki magukat. Együttesen kell fáradozniok a biztonság feltételeinek megteremtése körül, nehogy bármelyik nemzet is becsapást szenvedjen és áldozattá váljék. Borzalmas lenne, ha holnap újabb háború szakadna épen azokra a nemzetekre, amelyek a legnemesebbek voltak és megnyitották szívüket a békének. Ha ez bekövetkeznék, iszonyú lelkiismereti furdalás érné azokat, akik azt tanácsolják, hogy a biztonság körülbástyázása nélkül szereljenek le a népek. — De bármilyen súlyos szakaszon megyünk is most keresztül — folytatni kell az utat abban az irányban, amelyre rátértünk. Fájdalommal kell beismernem, hogy Európában nincs minden rendben és nyugtalanító tünetek mutatkoznak. Annál nagyobb szükség van arra, hogy valamenynyien közeledjünkegymáshoz és közösen szálljunk szembe a most mutatkozó veszéllyel, amely — remélem — csak múló lesz. Bízunk abban, hogy Európa népei nem lesznek rabjai bizonyos izgatásoknak és hogy végül is valamennyien a béke felé fordulnak és megértik egymást. De mi történik addig, amíg ez bekövetkezik? Íme, ez az a probléma, amellyel szemközt állunk és amelyet minden államférfiúnak számba kell vennie. Briand megállapította ezután, hogy a leszerelés ügye az utóbbi időben határozott előrehaladást tett. Ha összeül az előkészítő bizottság, amelynek munkálataiból Franciaország teljes készséggel veszi ki részét, akkor újabb lépés történik előre. Lehet, hogy közben a légkör megtisztul és a nyugtalanságok eloszlanak. Haladást jelent a pénzügyi támogatásról szóló egyezmény megkötése és az általános döntőbíráskodási okmány megerősítése is, ami szintén hozzájárul a megnyugváshoz és megkönnyíti a leszerelés végrehajtását. Apponyi válasza: Apponyi bejelentette, hogy a magyar delegáció szintén tartózkodik a határozati javaslat megszavazásától. Briand eszmemenetét követve, Apponyi is a genfi jegyzőkönyvhöz tért vissza, amely a döntőbíráskodás, biztonság és leszerelés együttes formuláján épült fel és amelynek kidolgozásában maga is közreműködött. Ez a jegyzőkönyv nem lépett hatályba s azóta számos tervezet készült pótlására. Az államok az utóbbi időben nagy számban csatlakoztak a hágai állandó nemzetközi bíróság szabályzatának fakultatív záradékához, úgyhogy ma már csaknem egyetemes a döntőbíráskodás, ami egyik feltétele a biztonságnak. A döntőbíráskodásról szóló általános okmány biztosítja a jogi természetű viszályok és ellentétek békés elintézését. Csaknem valamennyi civilizált nemzet aláírta a Kellogg-szerződést. Kétségtelen tehát, hogy a biztonság garanciáinak megteremtésében előrehaladás történt. Meg kell azonban ismételnem, — folytatta Apponyi Albert — amit már többször elmondottam erről a szószékről és amit szent kötelességem hangoztatni mindannyiszor, valahányszor ez a probléma felmerül, hogy ha a biztonság kérdését és a veszélyek lehetőségét hozzák szóba azok, akiknek módjuk van arra, hogy a veszélyeket elhárítsák, akkor vegyék figyelembe az illetők a biztonság problémáját azok szempontjából is, akiknek erre nincs módjuk, mert egyoldalú leszerelésnek vetették őket alá. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságára minden egyes alkalommal rá kell irányítanom a Népszövetség figyelmét. — Én is arra a testvéri érzületre hivatkozom, amelynek mindnyájunkat el kell töltenie, és amelyre Briand külügyminiszter olyan ékesszólóan utalt, túszhatunk-e azonban a testvériség olyan érzületében, amely nem vet számot ezzel a tűrhetetlen helyzettel, amely ilyen alapon akarja fenntartani a testvéri viszonyt azokkal az államokkal, amelyek ebben a helyzetben vannak." Azt hiszem, a közgyűlésnek nincsen egyetlen tagja sem, aki ne érezné, hogy a nemzeti méltósággal összeférhetetlen állapotot teremtett az egyoldalú leszerelés. Ezt az egyoldalú leszerelést azzal az ígérettel kísérték, hogy ez csak átmeneti állapot lesz. Nem én mondottam, hanem egy nagy nemzet képviselője — Nagybritannia delegátusa hogy addig nem hajtották végre a békeszerződéseket, amíg ennek az ígéretnek nem feleltek meg. Sajnálattal kell kimondanom, hogy az a hosszas habozás, amely ezen a téren megnyilvánul, árt a Népszövetség iránti bizalomnak. Gróf Apponyi Albert a továbbiakban kifejtette, hogy ha siettetik a 8. cikkben előírt eljárást, ez még nem jelenti azt, hogy máris bekövetkezik a végleges eredmény és olyan mértékű leszerelés valósul meg, amely veszélyeztethetné a biztonságot. — Nem ringatjuk magunkat ábrándokban — mondotta Apponyi. — A nemzetek megoszlása— a háborúban elfoglalt helyzetük szerint — ma is fennáll. De nem jámbor óhajok vezetnek minket e célhoz, hanem az olyan tevékenység, amely véget igyekszik vetni a mostani — úgy erkölcsi, mint anyagi szempontból tűrhetetlen — helyzetnek. Megelégedéssel látom, hogy a francia külügyminiszter bizonyos megértéssel viseltetik azoknak lelkiállapota iránt, akik nem nyugodhatnak bele véglegesen a nemzeti méltóságukkal ellentétben álló helyzetbe. Az egész Népszövetség támogasson minket, hogy mielőbb eljussunk odáig, amikor elmondhatjuk: jó szellemben kezdtük meg a munkát, jó útra tértünk és ezen az úton haladva, el fog tűnni az a háborús megoszlás, amely még ma elválaszt minket egymástól. Ezután Curtius német külügyminiszter szólt és megállapította, hogy az előkészítő bizottság munkáját befejezhetné. Lehetetlen belátni, miért kell több mint egy évig tanácskozni a leszerelési konferencia összehívása előtt. Véleménye szerint Briand jelszavát meg kell fordítani, a biztonság felé vezető legalkalmasabb út a szerződéseknél, megfelelően a leszerelésen át halad. A német kormány nem tanúsít negatív felfogást a béke és a lefegyverzés problémájával szemben és Németország mindig az első sorban fog küzdeni a béke fentartására szolgáló intézkedésekért. A legfontosabb azoknak az okoknak kiküszöbölése, amelyek háborúra vezethetnek. Igazat ad Briaudnak abban, hogy a meglehetősen általános nagy nyugtalanság nemcsak Európát, de az egész világot átjárja. Minden egyes kormánynak kötelessége, hogy odahaza kiküszöbölje a társadalmi zavarok okait, de ezen túlmenően minden népnek szolidáris kötelessége, hogy hozzájáruljon ezeknek a zavaroknak megszületéséhez. Curtius szerint a nyugtalanság egyik legfőbb oka a leszerelési kötelezettségek nemteljesítése. Lord Robert Cecil közvetítő álláspontot foglalt el. Azt az angol kívánságot hangoztatta, hogy a leszerelési konferenciát össze kell hívni, amilg gyorsan csak lehetséges, felfogása szerint azonban határozott dátumot nem szabad megállapítani, mert semmiesetre sem szabad kudarcnak bekövetkeznie. A leszerelési problémánál nem elegendő sem a Briandféle „döntőbiróskodás-biztonság-leszerelés" formula, sem annak megfordítása, mert ez a három probléma teljesen össze van fonódva. Ezután egyhangúan elfogadták a határozati javaslatot és a jelentést, amely azt a kívánságot juttatja kifejezésre, hogy a konferenciát 1931-ben megtartják. Magyarország, Németország és Ausztria nem szavazott. VIII. Az orvos nyugodt, bölcs ember, hallgatja panaszait. Elégedetten bólogat, mintha örülne, hogy a tünetek annyira egybevágnak azzal, amit hajdan az egyetemen tanult. — Naponta ötven cigaretta — ismétli nyájas mosollyal — néha egy pár szivar is, ülő életmód, semmi, testmozgás, éjszakázás, izgalmak. Mit csodálkozik ezen? Azon kellene csodálkoznia, hogy nem előbb jelentkezett és nem végzetesebb formában. Örüljünk, hogy még idejekorán elcsípjük a bajt. Tehát semmi dohány, föltétlen nyugalom és tej, tej, tej. IX. Másnap már kutyabaja. Tejben-vajban fürdik. Rozskenyeret reggelizik, sajttal, ebédre tejet iszik, uzsonnára aludttejet, tejfölt. Olyan szagot áraszt, mint egy juhakol. Az utcán szánakozva nézi azokat a vad indiánokat, akik bűzös dohánylevelet égetnek szájukban. Micsoda sivár lelkek. Érintkezhet ezután velük? Megbocsátóan elhatározza, hogy azért érintkezni fog velük. Este meggyújtja lámpáját, dolgozni akar. Homlokát kiveri a halálos verejték. Megint hallja. Csöng a füle, a koponyája, az egész teste. Most már nem idegeskedik. Próbálja megszokni. Lógatja a fejét, rámered üres kéziratpapírjaira. Beletörődik a változhatatlanba. Órákig figyel erre a rettenetes zenére, mely arra inti, hogy nemsokára el kell majd innen mennie. X. Benyit a fia, hogy lefekvés előtt elbúcsúzkodjék. Nem panaszkodik neki. Megcsókolja, bágyadtan int utána, mintha atyai áldását adná rá. Fia kifelé menet a szoba közepén megáll, hallgatózik. Ezt kérdezi: — Mi zúg itt? — Itt? — Igen, itt. — Hát te is hallod? Keresni kezdik a lárma forrását, mint mikor „tüzet-vizet“ játszanak. Az ajtónál alig hallani. — A lámpa — kiált a fia, — az íróasztalod lámpája. Ez muzsikál. Rossz a kapcsolója. Eloltják, akkor nem hallanak semmit. Meggyújtják, akkor újra hallják. XI. összevissza öleli fiát, kacag és ugrál örömében. Másik lámpát tesz íróasztalára. Órákig dolgozik mellette. Úgy megy minden, mint a karikacsapás. Éjfél után, mikor már mindnyájan alusznak a házban, pokoli vágy fogta el. Csak egy cigarettát, egyetlenegy cigarettát. De a szobalány reggel már mind elosztogatta. Eszébe jut, hogy van egy titkos doboza. Könyvállványa legfölső polcára rejtette el, könyvei mögé, ünnepi alkalomra. Török cigaretták, C. D. jelzéssel. Egy dipomatától kapta. Mint a majom mászik a könyvtárlétrán. Jaj de édes ez a keserű füst. Szájpadlása zugait úgy járja be, mint tömjén a templom fülkéit. Aischylos nem cigarettázott? Musset azonban cigarettázott. XII. Pusztán ezt az egyet engedélyezi magának. Abból, ami történt, tanuilni akar. — A szenvedély — szóval — annál több örömet tartogat számunkra, minél inkább fékezzük. Elszívja cigarettáját, aztán keze öntudatlanul a második után nyúl. Már öngyújtója is lobog. — Ne feledd — ijesztgeti magát, — hogy menynyire megrémültél. Az előbb a halál csöngetett be hozzád. Eltűnődik, majd ezt mondja: — Egyelőre téves kapcsolás volt — és rágyújt. 3