Pesti Hírlap, 1933. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
viaszhenger repedt, a hanghás pedig elmosódott rajta. A viaszkorong forog, fülünket a tölcsérre tartjuk, a gép egyhangúan zúg, de mit sem hallunk. Az idő megviselte a lemezt, a 42 év előtt fölvett hangban úgy látszik nem támad életre. Le kell mondanunk arról, hogy Kossuth Lajos hangját meghalljuk? Lajtha László nem nyugszik bele. Dermesztően hideg laboratóriumi szobájába megyünk — a Nemzeti Múzeumnak nem jut elég fűtőanyag — és elgondolkodva mondja: — Még egy próbát teszek . . . A korongot egy kis barnaszalagos gépre helyezi és megindítja. Alig telik bele öt perc, — még egy korong van a szerkezeten! — A fonográflemez-sokszorosítógépen, mely a múzeum tulajdona, másolatot vett a régi lemezről. Most aztán ráhelyezi a fonográfra a másolatot és ismét két ember füle tapad a tölcsérre. Lajtha László közben beállítja, szabályozza a gép forgását, a korong elindulása óta lassú ■ütemü szónoki beszéd hangjai hallatszanak halkan, mintha nagy-nagy távolságból beszélne valaki, de a szavakat nem lehet megérteni. A korong kétharmad része lejárt, amikor váratlanul megerősödik a hang és tisztán hallani a szavakat: „A világ bírája a történelem . . .“ Ez Kossuth hangja, Kossuth szavainak ritmusa, ahogyan emelt hanghordozással beszél és milyen különös, hogy éppen ezek az első szavak, amelyek a lemez négy évtizedes némasága után életre kelnek a hangírásból! Kossuth Lajos hangja: Csodálatos, hogy hallhatjuk Kossuth hangját, akit nem ismertünk, akinek beszédét az iskolában tanultuk és annyiszor éltük át a történelem, a 48-as újságlapok, régi emlékiratok olvasták az izzó pillanatokat, amelyekben a 49-iki kormányzó hangját próbáltunk idézni képzeletünkben. Ez tehát Kossuth hangja, amely a függetlenségi harcra hívta a 48-as országgyűlést és elhangzott rá az egyértelmű „Megadjuk“. Ez a hang mondta el a debreceni nagytemplomban 1849 április 14-én a nagy beszédet, amelyre a forradalmi országgyűlés kinyilatkoztatta a nemzet függetlenségét és a Habsburgok trónfosztását Milyen csodálatos lehetett ez a hang, amikor a régi viaszkorong másolatáról életre kelt hang, a 88 éves Kossuth hangja is — amint csak egy, a tölcsérre tapasztott füllel, megfeszült idegekkel figyelve kaphatjuk eltűnő másodpercekig — szépségével és erejével ennyire lenyűgöz a nagy élmény hatásán túl! Milyen ez a hang, amit december 29-én, déli fél egy órakor az utókor képviselői, Lajtha László és e sorok írója először megszólalni hallottak?Szívbemarkoló bánat érződik a mély hang komor sötét színében, de nincs benne sem az üregkornak, sem az átlag szónokok vintszomorúságának hangremegtetése. Tömör, de már nem érces, mégsem harcos. Szépségében olyan egyenletes, telibongású, mint beszédének méltóságos ritmusa. Nem tagolja beszédét és mégis, oly lassú ütemben követik egymást a szavak szerte nem szakadozva, hogy minden szó külön hangzik, hangjának mérsékelten emelkedő páthoszán. „A világ bírája a, történelem, fog e kérdésre felelni. Legyenek e szent emlékű vértanuk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon Szabadság Istenének legjobb áldásával az örökkévalóságon keresztül: engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába . . .“ Ennyi, ami a 460 szavú beszédből érthetően hangzik a lemez másolatából. Az első mondat tiszta és erős. A következő mondatok már halványabbak, de az írott szöveget és a hangot megfeszített figyelemmel követve, még érteni. Az „engem" szó után Kossuth egy pillanatra megáll beszédében és ezt „ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába", lejjebb vitt hangon, a szomorúság halkságával mondja. Ami ezután következik: „engem október 6-án...“ már nem lehet tisztán kivenni, csak némely szavak, szótagok hangzanak érthetően. Tisztán halljuk azonban a há- rom végső szót: „ügy legyen. Amend Kossuth ezt minden más szónoktól eltérően nem mondja színésziesen emelt hangon, hanem leeresztett hanggal, csendesen, mint aki imádkozik és imát fejez be mély beleéléssel. Kiderül tehát, hogy a megmaradt, a tokján ,.111“, jelzésű korong a beszéd harmadik részét őrzi és a másolat készítése közben a másológép segítségével sikerült megörökíteni a hangízást annyira, hogy az idézett szavak életre keltek és most már remélhető, hogy modern műszaki eljárások segítségével esetleg annyira meg lehet erősíteni, hogy gramofonlemezre átvive, majd a korongon levő egész beszédrészlet hallhatóvá lesz. Lajtha László a napokban Párizsba utazik és ott tartózkodását fölhasználja arra is, hogy a legújabb módszereket tanulmányozza és aztán megpróbálja Kossuth hangját, beszédének egyharmadát megmenteni. ■scMicsoda kár, hogy a három korong, amikor még teljes épségben megvolt, nem került a múzeumba, most az egész beszédet meg lehetne tartani az időnek. Nagy szerencse azonban az is, hogy Feiner Károly jóvoltából legalább ez a korong a múzeumé lehetett, és így avatott kezekbe jutva, talán még újra lelkekbe, szívekbe szállhat az a fölséges hang, amely egykor a nagy átalakulás, a függetlenségi harc idején magával ragadta az egész nemzetet. ________ Tamás Ernő. V c I § «T» !!»I !! fif!! fi fi I - Itt tették levágni őt ■ kiadóhivatalnak beküldeni!(Tolnai Világlapja kiadóhivatalának Budapest, VII., Dohány utca 12.) Megrendelőlap. Megrendelem Tolnai Világlexikona 18 kötetét Budapesten 40.— pengő, vidéken 42.— pengő árban, egymás utáni egyenlő havi 2,5 pengős részletfizetésre. Az első részletet a kötetek átvétele után törlesztem, azután pedig a következő részleteket minden hónapban a vállalat pénztárához befizetem, levonás nélkül. A teljes törlesztésig a sorozat tulajdonjogát a vállalat fenntartja. Már egy részlet be nem tartása esetén a hátralék teljes összegében esedékessé válik. Az esedékes és lejárt részleteket a cégnek jogában áll költségemre postai megbízás útján bevonni. Per esetén alávetem magam a bu- P. 12. Mindenkinek mindent megmond Tolnai Világlexikona 18 vászonkötésű kötetben, kitűnő térképekkel, szinnyomatú mellékletekkel. Minden kötet 320 oldal terjedelmű, 500 szöveg közötti képpel. A Lexikon a tudás valóságos kincsesháza, mert szerkesztésében résztvett országunk szellemi életének ezme, java, egyetemi tanárok, tudósok és írók. A teljes 18 kötetes sorozat 2 pengős havi részletfizetésre kapható, Budapesten 40 pengőért, vidéken bérmentes szállítással 42 pengőért. Mivel egyes kötetek már fogytán vannak, nagyon kérjük, ha a teljes sorozatot meg akarja kapni, sürgősen töltse ki az alanti szelvényt és küldje be Tolnai Világlapja kiadóhivatalának. bapesti központi királyi Járásbiróság hatáskörének és kizárólagos illetékességének. Kéjz,——— 193--hó -—-nap, aláírás, foglalkozás, pontos cím. JLI PESTI HÍRLAP 1933. január 1. vasárnap. A „Temps“ a békeszerződések revíziójától fél. Párizs, dec. 31. A Temps visszapillantást vet a lefolyt év külügyi eseményeire. Az elmúlt év külpolitikai mérlege kiábrándító. A Temps véleménye szerint az Európaszerte uralkodó politikai válság végső okát a német nacionalizmus erősödésében és nyugtalanító magatartásában kell keresni. A lap attól tart, hogy a fegyveres egyenjogúságnak biztosítását Németországban újra felfegyverzésre akarják kiaknázni és ennek megtörténtével a békeszerződések területi rendelkezéseinek revíziójára vetik rá magukat. A végső cél az, hogy Középeurópában újból helyreállítsák a germán befolyás döntő túlsúlyát. A Népszövetség a lap szerint a lefolyt esztendőben vesztett tekintélyéből, mert tehetetlennek bizonyult a kínai-japán viszállyal szemben. Nagy nehézségekbe ütközött továbbá a dunai államok gazdasági átcsoportosítása, holott ez az egyedüli módja annak, hogy Középeurópát megmentsék a kiszámíthatatlan következményekkel járó összeomlástól. Jugoszláviában az összeomlás előjelei mutatkoznak. Párizs, dec. 31. A Voloité hasábjain du Chayla annak a véleményének t adt kifejezést, hogy a jugoszláv királyság belső helyzete az összeomlás előjeleit mutatja. Nemcsak Macedóniában, hanem Montenegróban is állandó a forrongás, a szerbek, a horvátok és szlovének ellenségeskedése egyre fokozódik. Az országot súlyos társadalmi válság is emészti. A belgrádi kormány nem képviseli a népet, hanem csupán az újkeletű uralkodóházat; a kormány uralma a szuronyok hatalmán nyugszik és elsősorban az egykori Taranger-hadsereg Jugoszláviába menekült maradványára támaszkodik. A helyzet egyébként annyira zavaros, hogy nem tudni, váljon a traui incidens a kormány tehetetlenségének a bizonyítéka-e, vagy pedig magának a kormánynak cselekménye, amely egy nemzeti háború kalandos kísérletében keresi üdvét. Ha Jugoszláviában belső robbanás következik be, az egész Keleteurópára kihathat és kommunista forradalomnak egyengeti az útját. Számadás* Irta: Nagy Ferenc, kisgazda. Hajdanában az esztendei számvetést maga végezte el minden gazda. Szilveszter estéjén, amíg a család gyermektagjai mogyoróval, meg aszalt szilvával játszották a „páros-e vagy páratlant“, addig a gazda élete párjával hol fejből, hol meg papíron számolta az esztendei „mérleget“. Ez a számadás nem szórakoztató számtani művelet volt, nem csupán az érdekesség kedvéért került a családi megbeszélés „tárgysorozatára“, hanem főleg azt igyekezett megállapítani a gazda, hogy hol kellett volna jobban kihasználni a bevételi lehetőségeket, hol lehetett volna takarékoskodni a kiadásokkal, a befektetésekből pedig miből várható leginkább a jövő évi jövedelem fokozása. Mire aztán kinn az utcán megszólalt az ó-évtől búcsúzó pásztortülök, akkorra már megállapodott a családi konferencia az újesztendő programmjában is. Gyermekkorom óta sok ilyen számadáson jelen voltam én is. Amíg én, a kovács fia, meg a szomszédok Mariskája nagyanyám felügyelete alatt igyekeztünk elnyerni egymás mogyoróját, vagy aszalókját, addig apám, nagyapám, meg az édesanyám hányták-vezették a mi kis gazdaságunk egy évi történetét. Mennyit is kaptunk a malacokért, a hizlalt tinókért, mennyi is jött a borért? Mennyit is kerestek a fiatalok — már mint apámanyámék — az uraságnál napszámmal? Mennyit kaptunk a felesbérletből? Érdemes lenne-e jövőre nagyobb darabot vállalni? Meghizlaljuk-e az öreg kocát malacozás után, vagy eladjuk-e a malacaival együtt és a kis kukoricafelesleggel megvárjuk-e, amig majd a tavaszon jobb ára lesz? Vegyünk-e a tinók helyett kis borjukat, vagy megvegyük azt a féllánc földet, amit még őszön kínált a nagyapámnak megvételre a gazdája. Vagy jobb lesz tán az egész pénzecskét odatenni a többihez a takarékba, hogy apám testvéreit könnyebb legyen kifizetni? Mire aztán mi, gyerekek abbahagytuk a játékot, akkorra már a nagyapám pintesüveg mellett mesélgette apjának, az én dédapámnak, Radetzky legjobb gránátorosának Milánóban, Veronában, Páduában viselt dolgait. Ha Szilveszter estéjén oda lehetett volna osonni minden ablak alá, hát alig hallott volna az ember egyebet tervezgetésnek számítgatásnál. Ahol előbb véget ért a családi zárszámadás, ott meg mihamar felcsendült az ének, a nóta, vagy, kacaj a tréfa nyomán. A tülkölő pásztorok diszes fepjtárjaikat magukkal vitték végig a falun, mert két vármegyében nincs olyan erős ember, aki elbírta volna egymagában azt a rengeteg kalácsot, amit egyikegyik pásztor ezen az estén faluhosszat kapott. Szinte várták a házbeliek mindenütt, hogy éjfél után már a falubeli banda rázendítsen az udvaron a Rákóczi-indulóra, utána meg, hogy felhangozzék a párosával siető köszöntő gyerekek ajkán. Újestendő, vigságszerző, most kezd ujulni. Ujulással vig örömet akar hirdetni. Istenem! még könnyező lélekkel is, de jól esik így beleborulni a múltba, most, amikor a régi falusi Szilveszter-estéknek csak a gyönyörű emléke él. A falusi esték szilveszteri tervezgetéseiben benne volt a nemzet jövője és szent biztonságérzete. A nemzeti gondolatok felszentelt végvárai, a magyar falusi porták sugározták ki a megdönthetetlen jövőt. Mi pótolja ezt ma, miben van most a nemzeti jövendő? . . . Akkor, amikor a magyar gazda maga állapította meg, hogy családja biztonságban, vagyonkája fejlődőben van, akkor könnyű volt a dolga az országvezetőknek is. Az államkasszát megtöltötte a gazdaember szilveszteri tervezgetése. Gondtalanul lehetett összekoccintani a díszvacsorák poharát, könnyen lehetett öntelt nagy beszédeket mondani politikai összejöveteleken, mert mindenki tudta, hogy ott áll a magyar falu az államgazdasági bajokkal szemben. Nem kellett ékes szónoklatokat mondani azért, hogy befolyjon az adó, nem azon kellett a törvényhozásnak csatázni, hogy a gyérülő bevételekből melyik tátongó lyukat tömjék be előbb, hanem inkább a nagy összegek hová fordítása adott gondot. És könnyű volt az iparosnak, kereskedőnek, mert Szilveszter estéjén számukra iszételt állított a gazda költségvetésébe. A falusi ember felhagy a tervezgetéssel. Lassanként elfogy minden, ami fölött rendelkezni lehet. Csak a gond marad meg. És még valami: a hit. A hivése annak, hogy lesz még másképpen is, hogy „lesz még egyszer ünnep a világon“. A tervezgetést most át kell venni a gazdától az ország kormányának. Lássák meg, hogy minden bajnak főokozója az, hogy nincs tervezgetés a szilveszteri falusi estéken. És folytassa a kormány ott, ahol elhagyta a falusi gazda. Legyen vége a sok beszédnek, amikor üres a csűr. A falu hitére kezdjék el építeni a nemzet bizakodásának és jövendőjének az épületét. Vonják le a múlt következtetéseit és ennek alapján készítsék el a nemzetnek jövőre való nagy számadását.