Pesti Hírlap, 1934. május (56. évfolyam, 97-121. szám)
1934-05-29 / 120. szám
1934. május 30., szerda, PESTI HÍRLAP FŐVÁROS. — A pálosok látogatása a városházán. A Lengyelországból másfél évszázad után visszatelepített magyar pálosok kedden délelőtt tisztelgő látogatást tettek a főváros vezetőinél. A pálosokat Pfeiffer Gyula ny. földmivelésügyi államtitkár, a mozgalom egyik kezdeményezője kalauzolta. A páloskolostor három tagja vett részt a tisztelgő küldöttségben Páter Ratinsky Kajetdin házfőnök vezetésével. Először dr. Huszár Aladár főpolgármesternél, majd dr. Sipőcz Jenő polgármesternél jelentek meg, utána pedig Liber Endre, és Borvendély Ferenc alpolgármestereket keresték fel. A főváros vezetői meleg szeretettel üdvözölték a pálosok küldöttségét, amelynek vezetője viszont köszönetet mondott azért a szívből fakadó fogadtatásért, amelyben részük volt és a főváros áldozatos készségéért, amellyel a szerzetesrend hazatelepítését elősegítette. Állandó szervezetet létesítenek a nagyvásártelepi árak kialakulásának ellenőrzésére. Dr. Sipőcz Jenő polgármester előtt kedden a felsőpest megyei gazdálkodók küldöttsége jelent meg Szüts János párttitkár vezetésével, aki elmondta azokat a nehézségeket, amelyekkel az áruikat a Nagyvásártelepre szállító termelőknek meg kell küzdeniük amiatt, hogy a rendelkezésükre álló árusítási idő rövidre van szabva és ezalatt nem alakulnak ki megfelelő árak. A gazdálkodók kénytelenek termelvényeiket gyakran potom pénzért elvesztegetni és bár ez így van, a fogyasztók mégsem jutnak olcsó áron az árukhoz, mert a közveti tőkereskedelem viszi el a hasznot. A gazdaküldöttség arra kérte a polgármestert, hogy intézkedjék az Élelmiszer Nagyvásártelep árusítási rendjének megváltoztatása érdekében. A polgármester kijelentette, hogy már huzamosabb idő óta foglalkozik a főváros vezetősége azzal a gondolattal, hogy az Élelmiszer Nagyvásártelepen állandó szervet állítsanak fel, amelynek egyedüli hivatása az lesz, hogy a vásártelepi árak megfelelő kialakulását a helyszínén ellenőrizze, ha pedig az ellenőrzés során visszásságokat tapasztalnak, akkor megtehesse a célravezető intézkedéseket. — Újabb építkezések. A városrendezési és magánépítői bizottság dr. Harrer Ferenc elnöklese alatt tartott ülésében a következő építési engedélyek kiadását javasolta a polgármesternek. Dr. Dózsa Ferenc I., Ince-utca 8249. kétemeletes bérvilla, Budapest székesfőváros közönsége X., üllői-út 38.316 emeletráépítés, Horváth Vilma XI., Nagysurányi-utca 8., Szondy Viktor II., Cséry-utca 14., Szilvássy Dezső II.. Bimbóutca 124., Pollák Jánosné V.. Népsziget 25.992., Tarcsay Pál I.. Szajkó-utca 2., Borsódy János VII.. öv-utca 31.268., özv. Burányi Sándorné III., Cimbalom-utca 5/b., Marton József X., Kereszturi-út 40.938., Németh János Rákospalotadülő 29.989., Varga Károly VII., Istvánffy u. 38/a., Margalitz Andor XI., Kelenhegyi út 11. Vér-, bőr- és idegbajosok igyanak hetenként többször, reggel felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József“ keserűvizet, mert ez mindig alaposan kitisztítja és méregteleniti a gyomorbélcsatornát s ezenkívül az emésztést és az anyagcserét is jótékonyan befolyásolja. Az orvosi tudomány legjelesebb képviselői már régóta hangoztatják, hogy a Ferenc József víz hatásával minden tekintetben meg vannak elégedve. HARC AZ ŐSERDŐBEN IRTA: HAROLD TITUS: 1 25) Lerohant a dombról a veszélyeztetett csoport irányába. A veszedelem tudata megkétszerezte az erejét. Többször elesett a kiálló fatönkökben, de azonnal felpattant és tovább futott. Már a patak partján haladt és az egyre jobban sűrűsödő füstön keresztül ki tudott venni három alakot, amint kétségbeesett buzgósággal oltották az újonnan keletkező tűzfészkeket. Káromkodva látta, hogy a tűz megelőzte és keresztezte az útját. Versenyt futott a lángokkal, de azok gyorsabbak voltak nála. Egyik átjárás a másik után záródott el előtte. Köhögött a füsttől és elgyötört szemével már alig látott. A tűz ropogása gúnyosan hangzott a fülébe. Igyekezett megállapítani a tó fekvését, de a füstön keresztül semmit sem lehetett kivenni. Végre sikerült egy kis tisztásra akadnia. A tűz pillanatok alatt ezt is elzárhatta. Száraz fű borította és a szélén már megjelentek az első lángocskák. A fiatal Jim mégis nekivágott, mert tudta, hogyha ezt az alkalmat is elmulasztja, minden elveszett. A lángok már elborították a tisztást és a kibírhatatlan hőség közepette botorkált tovább. Feje fölött összekulcsolta a kezeit, hosszú lélegzetet vett és minden akaraterejét összeszedve rohant. Keresztüljutott a tűzön. Megperzselt hajjal és ruhával, de átvágta magát. A tűz körén belül volt és tovább rohant a még mindig mit sem sejtő csoport felé. A tűzoltók kezdték feladni a küzdelmet. Az ellentűznek sikerült három helyen is áttörnie az utón és szélmentében egyre erősebben elharapózott. Lépésről-lépésre hátráltak, abban a reményben, hogy a patak ágyában foglalnak új állást. Csak mikor a füstös, tántorgó fiatalember megjelent, állottak meg. — A tóba! Gyorsan, mert el vannak vágva! A tóba! — kiáltotta feléjük Jim. Hárman figyelmesek lettek a kiáltásokra és hátranézve ,végre megpillantották a bőrbetonadó lángfalat. Azonnal megértették a helyzetet és szerszámaikat eldobálva, hanyatthomlok menekültek a tó felé. Jim tovább rohant a legközelebbi csoporthoz, a füsttől rekedt hangon kiáltozva. Mac Nally végül meghallotta. Hátrafordult és már futott is. Két másik ember rögtön követte, de egy harmadik teljesen megzavarodva, tétlenül bámult Jimre. — Arra! — kiáltotta feléje, ujjával a tó irányába mutatva, azonban a holtrarémült férfi csak szájtátva nézte. — Hé, ébredjen fel, mert különben késő lesz! Az ember hirtelen ráeszmélt a veszélyre és rémült kiáltással nyugati irányban futni kezdett. Látszott, hogy az ijedtség teljesen elvette a józan eszét. A fiatal Jim gyors pillantással emlékezetébe véste a tó irányát és az eszeveszetten menekülő után rohant. Nem is próbálta már kiáltozással megállítani, mert látta, hogy úgy is hiábavaló volna, összeszedve még megmaradt erejét, bukdácsolva követe a futót és sikerült is utolérnie és megragadnia a karját. — Végünk van! Be vagyunk kerítve! — lihegte a férfi. — Még nem! — ordította Jim, — de ha sokat okoskodik, akkor igen. A másik azonban nem hallgatott rá. Kiszakította magát Jim kezeiből és tovább akart rohanni a biztos pusztulásba vezető irányban. Jim megint utolérte és hátulról elgáncsolta, úgy hogy teljes egészében elvágódott. Nyögve hevert a földön és nem bírt felkelni. Jim nagy nehezen felemelte és vállára vette, mint ahogy néhány nappal ezelőtt La Fane cipelte őt. Roskadozva botorkált a teherrel a tó felé, amelyet teljesen eltakart a füst. A fű már itt is égni kezdett. Tudta, hogy körülbelül merre fekszik a ló. El kellett érnie. Muszáj volt! Az ereje kezdte végleg elhagyni, amikor a füstből egy férfi alakja bukkant fel. Mac Nally volt. — Majd én segítek! Siessünk! Az öreg megosztotta vele a terhet. Lángok villantak át a füstön, amely most már olyan sürnyedt, mint a köd. — Erre — irányította Mac Nally. Balkézre töltik keskeny vízszalag csillant meg. A tó csúcsa volt, amelyet minden oldalról lángok vettek körül. Keresztültörték magukat, a szerencsére itt elég vékony lángszegélyen és a következőszempillantásban már a hűs vízben voltak, két oldalról támogatva a magukkal cipelt alakot. A mélyebb vízbe vetették magukat, úgy hogy csak a fejük maradt a felszínen. Ez még kora délután történt. Négy órával később a tó mellett a pernye annyira lehűlt, hogy a patak partján útnak indulhattak. Az erdőégés túlsó oldalán az emberek megnyerték a harcot. Estére a szél elállt s a levegő is lehűlt. Még ezer, meg ezer helyen világított az izzó parázs, de az ellentüz nagyjában feltartotta a veszedelmet. Az éjszakafolyamán széles árokkal körüláncolják a tűznek azt a részét, amelyik a patakon áttört és akkor elmondhatják, hogy a veszély teljesen elmúlt. A munkások többsége természetesen nem tudott a tó melletti eseményekről, s meglepetve bámulta a csuromvizes, megpörkölődött embereket. Az egyik megmenekült szó nélkül odament a fiatal Jimhez és meghatottan rázta meg a kezét. A többiek követték volna a példáját, de a fiú kinevette őket. Mac Nallynak azonban akadt valami mondanivalója. — Magán múlott hetünknek az élete. Ha nem kockáztatja a saját életét, mind a heten pecsenyévé sültünk volna. Akárkicsoda is, fiatalember, köztünk a helye! Steve egy kis távolságban állott a csoporttól és az emberek arcán ugyanazokat az érzelmeket látta, amelyeket a telepre érkezése alkalmával maga is tapasztalt: tiszteletet, csodálatot és a felsőbbségnek azt az elismerését, amely hajlandóvá teszi az embereket az engedelmességre. De a két eset között volt egy nagy különbség. Mert míg ő, Drake Steve, csak egy gazembert ütött le, ez a fiatal Jim, aki most zavartan áll előtte, emberek életét mentette meg. Ettől a perctől kezdve nem aggódott az igazi fiatal Jim tekintélye és rátermettsége miatt. (Folytatjuk.) SZÍNHÁZ és zene. A vihar. Shakespeare drámája a Nemzeti Színházban. A költészet, a regényesség és a humor édes testvérek. Szülőanyjuk a képzelet. Shakespeare „Vihar“-át ez a lelki rokonság avatta örök életűvé. Voinovich kormánybiztos a Shakespeare-ciklus utolsó darabjaként kedden mutatta be új betanulással szép közönség előtt. A romantikus szerelmi történetek varázsa sohasem pusztul el. S ha ma mohón falja a közönség a kalandos meglepetésekben, gonosz cselvetésekben tomboló rémregényeket, ezt a ,,modernség“-et Shakespeare is tudja s a „Vihart” is ki tudta elégíteni naiv bonyodalmával a közönséget, amelyet a moziszerű képek változása is érdekelt. Az előadás összevágó volt. Érdekessé tette a közönségre, hogy külön szépség-tanulmányokra adott alkalmat. A szépséget keressük a festészetben, a természetben, a plasztikában, az egész életben, — tehát jogos a nézők követelése, hogy szépséget találjon a színpadon is. A nők lelki szépsége a magánéletbe varázsolja a boldogságot — a színésznők testi szépsége kötelező a színpadi illúzió számára. S a Vihar fölújításának pikáns érdekessége volt a színpadi szépség és fiatalság ünneplése. Bajor Gizi játszotta Mirandát és Perczel Zita, egy akadémiai növendék, Arnért. Ketten képviselték egyszerre a fiatalságot és a szépséget, Bajor Gizi az örök fiatalságot, Perczel Zita a kezdő fiatalságot. Bajor Gizi ritka művészi egyénisége bizonyítja az esztétikai igazságot, hogy a testi szépség és az örök fiatalság nem csupán külsőség s nem múló érték. Sokféle szépség van s ő a meleg szépséget képviseli, a nőiesség báját, mely nemcsak a harmonikus és rokonszenves külsőből, hanem a lélekből, a hangból, a tekintetből s a plasztikus mozdulatból is kisugárzik. Ez a harmonikus szépség az ő poétikus Mirandájában is elbájolta a közönséget. Kitüntetés egy kezdő színésznőre, Perczel Zitára, hogy együtt dicsérjük a nagy művésznővel, de belőle is kisugárzik már az a nőies báj, mely a színpadi alakításoknak a fiatalsággal együtt varázst ad; ezenfelül tiszta magyar beszéde, színpadi otthonossága, rokonszenvessége reményt kelt jövőjére. Gál Gyula lehiggadt művészi alakítása, Odry Árpád szépbeszéda Prosperoja, Abonyi, Mihályfi, Tímár, Nagy Adorján, Bartos játéka harmonikussá tették az estét. Rózsahegyi Kálmán jókedve hangos derültségre ragadta a közönséget. Sugar alakítása külön tanulmány; néhai Szigeti Imre óta a Nemzeti Színháznak ilyen Calibanja nem volt. p. k. • Kykunkor. Ez a furcsa szó afrikai néger nyelven annyit jelent, mint üdérő vagy boszorkány. Címe egy néger énekesjátéknak, amelyet New York egyik külvárosi színházában mutattak be. A produkciónak oly nagy sikere volt, hogy a premier után fölemelték a helyárakat és most már arról van szó, hogy a társulat bevonul egy Broadway színházba. A cselekmény keretébe egy afrikai néger törzs szokásait, táncait illesztették bele A szereplők néger nyelven beszélnek. Nem is tudnak angolul. Csak az igazgató és rendező, Asadata Dsfora beszél és ír angolul. A társulat „Afrikai bennszülött opera" néven szerepel. Toti Dal Monte. Akik nem tudom, miféle csodát, hangcsodát, nyaktörő énektechnikai trapézmutatványt vártak Toti Dal Montétól első budapesti hangversenyén, azok bizonyára csalódtak kissé ebben a világhírű énekesnőben. De akik nem vártak, csak művészetet, azok a legtöbbet kapták, amit énekművészet egyáltalában adhat. Kaptak elsősorban egy kedves, simogató, nem túlságosan nagy, de finomságra és erőre egyformán alkalmas szopránt, amelynek fénye és tüze nem azokra a mesés értékű brilliánsokra emlékeztet, amelyeket a művésznő viselt, hanem inkább egy nyáréji égbolt meghitten mosolygó, tiszta, ezüstös csillagaira. Kaptak azután, ennek a hangnak és tökéletes kultúrájának jóvoltából, olyan énekbeli finomságokat, a dallamnak olyan bársonyos könnyedségű és kristálytisztaságú rajzát, a hangkötések olyan leheletnyi lágyságát, a félhangok olyan olvadékony édességét aminőt alig hallottunk még a szoprán birodalmában. És kaptak — tán mindenekfölött — anynyi lelket, szívet, tudatos művészetet és ösztönös érzést az előadásban, tolmácsolásban, hogy azt kell mondanunk: nem a nagy, hanem a nemes, finom előkelő énekesnőt csodáltuk inkább Toti Dal Montéban. Milyen sejtelmes pasztelszínekben derengett, például, a Pásztorok című Pizetti-dal, az Abruzzok levegőjének minden fűszeres hajnali illata ott lélekzett benne. Vagy a költészetnek micsoda mondhatatlan bája muzsikált a Fa la Nina című velencei bölcsődalból, amely ennek a szép estének legszebb élménye volt, túl a Lammermoori Tucia őrülési áriájának ragyogó, szikrázó, kissé óvatosan, de annál tisztábban vett koloratúráján is. Toti Dal Montéban körülbelül, apáink korának legendás énekesnői, Wilt. Lucca éledtek újra, nemcsak hangban, hanem megjelenésben is: alacsony kövér, mosolygóarcú hölgy Dal Monte, akit azonban megszépít és fölmagasztosít énekének hasonlíthatatlan varázsa. Zongorán dr. Herz Ottó kísérte, a Lucia-áriában pedig, fuvolán. Eördögh János, mindketten kitűnően. Az eleinte kissé tartózkodó közönség egyre fokozódó elragadtatással ünnepelte a kicsi, de annál nagyobb művésznőt. Fóthy János. * Harminc év múltán megint prózai mű. A Király Színház operettel nyílt meg harminc évvel ezelőtt — Huszka—Martos Arany virágjával —, de az alapító-igazgató Beöthy Lászlónak eltökélt nemes szándéka volt — a próza is. Mingyárt első szezonjában Heyermans drámáját, a Getto-t adta elő, a főszerepben a néhai Jágó Béla remek alakításával. Azután Shaw Hősök című szatírája következett. (Utóbb ebből operett lett, Oscar Straus muzsikájával és ugyancsak Beöthy László adta elő a Blaha Lujza-, most Kamaraszínházban.) A harmadik prózai mű a Fehér Anna, ez a komor szépségű Gárdonyi-darab, melynek külön érdekessége volt, hogy a címszerep első prózaszerepe volt Feddk Sárinak. Több mint huszonötször került színre akkoriban, azóta nem vették elő, holott nagyon is érdemes a felújításra... A Fehér Anna után nem akadt prózadarab a Király Színház műsorán, míg most vasárnap hódolattal nyílnak meg kapui Madách géniusza előtt. Az Ember tragédiája azzal az együttessel kerül itt színre, amely eddig Budán vonzott zsúfolt házakat. Nevezetesen Molnár Arankával, Beregi Oszkárral, Sebestyén Gézával, K. Lázár Jolánnal. 13