Pesti Hírlap, 1936. március (58. szám, 51-75. szám)
1936-03-17 / 64. szám
6 szélesebb és mélyebb népi alapokra építsük a maagyarság alkotmányos szabadságjogait, hogy azokat a kitagadottak, a jogfosztottak és a szegények kenyerévé is tegyük és hogy egyetlen nagy és felbonthatatlan szintézisbe egyesítsük a magyarság nemzeti és szociális gondolatát. Mi is benne érezzük magunkat ezeknek a koreszméknek sodrában. De vigyázzunk arra, hogy újvilág hajósai ne kalózkodhassák el a magyar mi történelmi életéből azokat az eszmei és erkölcsi kincseket, amelyeket egy nagyobb vonalú és boldogabb nemzedék hagyott reánk. Mi igenis megvizsgáljuk a külföldi vignetta alatt hozzánk érkező szellemi árukat és azoknak a nagy magyar nemzetvezéreknek példaadását akarjuk követni, akik az európai koreszméket adoptálták ugyan, de nem lettek idegen portékák közönséges politikai ügynökeivé, hanem a magyarság nagy és sajátos életérdekének mérlegére állították ezeket a koreszméket s a magyar szellemvilág rostáján szitálták meg és szűrték át azokat. Ezek a nagy magyar reformerek és nemző vezérek világos és teljes tudatában voltak annak, hogy az ősi magyar alkotmány olyan szilárd és ruganyos konstrukció, amelynek keretei közé, mindenszubverzív és forradalmi kísérlet nélkül is, be lehet építeni a legradikálisabb fejlődési erőket is. Hogy a legfrissebb élmények és tapasztalatok se hagyjanak bennünket okulás és tanulság nélkül, az októbristák szépesen, könyvszagú, gyökértelen újvilágának bárkája azért futott zátonyra, mert a magyarság sohase vállalta azt, hogy alkotmányos szabadságát kell lerombolnia, vagy kriptába helyeznie s ennek árán juthasson be Jásziék és Kunfiék szociális és népjóléti paradicsomába. Mi tehát azt mondjuk: ám jöjjön az szociális megváltás új Szaturnusz korszaka, fie jöjön a magyar alkotmány és szabadság legitimakciójával, jöjjön azzal a tiszta szándékkal és értelességgel, amely szükséges annak felfogásához, hogy a zsarnokság, a neocezarizmus, a totalitás még nem népjóléti gondolat! Egyszer se bizonyult be, hogy a szolgaság és az elnyomás jobb szociális törvényhozója az emberi társadalomnak, mint a jog, a szabadság és az önkormányzat. Egy tapodtat sem közeledünk a nemzeti egységhez, ha elfojtjuk a véleményszabadságot. A sajtóreform tervét érintette ezután Pethő. — Azok a szeljercecsapások — folytatta —, amelyekkel idehaza, a szűkebb haza területén ritkítjuk a szabadság fogyó erdejét, — ne felejtsük el! — azokat a magyar fákat is földresujthatják, amelyek odaát vannak s amelyeknek terebélye alatt millió és millió magyar lel í még pihenőt, talán oltalmat is a fejük fölött tomboló viharok közepette, a gyümölcsfélén barázdákon. Nem gondolhatunk el olyan gondolatot, amelynek következményeit nem érezné meg az elszakított r1 magyar nemzetrész. Nem írhatunk le olyan szót, amelynek jelentése ne azoknak a hátán csattanna, akik talán a mi bűneinkért is vezekelnek. Nem követhetünk el olyan tetteket, amelyeknek hatásait nem lennénk kötelesek elszakított kisebbségeink életéhez mért ! Ha nálunk kevesebb a jog, az övéké is csökken, Mia nálunk fogy a szabadság, az övéké sem növekedik. Ha már nem tudunk rajtuk segíteni, akkor nem szabad politikai helyzetüket rontanunk és erkölcsi pozíciójukat aláásnunk. Ha a szabad véleményt elfojtjuk idehaza, akkor hangjogot illesztünk az ő jajkáltásukra is, akkor mi szorítjuk beléjük a lélegzetet és tépjük el hangszálaikat Ne higyyük, hogy a nemzeti egység kialakulásához csak egy tapodtat is közeledünk, ha elfojtjuk a gondolat és a vélemény szabadságát. És ne feledjük el azt sem, hogy a magyar nemzettel áll és bukik a Dunavölgy népeinek szabadsága és függetlensége is. Amikor mi e történelmi magyar állameszmét a jog és szabadság gondolatának fenntartásában és megerősítésében képviseljük, nemzetünknek vezető dunavölgyi pozícióját képviseljük, az állami és társadalmi életnek azt az európai formátumát, nagyjáinknak azt a szárnyaló gondolatát, hogy amikor a magunk szabadságáért küzdünk, egyúttal azoknak anépeknek politikai megváltásáért is küzdünk, amelyek jó és balsorsát a több mint ezer esztendeig voltak a magyar birodalmi konstrukció alkotórészei. Mi fakkok és jogbik módjára nem függeszthetjük fel magunkban az életnek ama funkcióit, amelyek arra köteleznek és képesítenek bennünket, hogy a Dunaterületen, a Kárpátok bástyái alatt egy felsőbbrendű, jog- és kulturállamnak és politikai szabadságnak, a hatalom, a jog és a szabadság hármas egységének dicsőséges terhét hordozzuk. Parittyánkban csak egy kő van: a szabadság köve, az igazság köve, a jogeszme köve, a kulturállam köve, egy magasabbrendű állami koncepció köve, amellyel azonban a legaránytalanabb és a legizgalmasabb küzdelmekben is sikerült leterítenünk ellenségeink góliáti erejét. Magunkat fosztanánk ki, ha lemondanánk azokról az értékekről, amelyek valamikor az európai népek köztudatában is a magyarság fogalmát azonosították az alkotmányosság és a szabadság fogalmával. Amikor a márciusi nemzedék szellemidézését végezzük ezen a napon és olyan időkben, amikor ennek a nemzedéknek eszmei örökségét és hagyatékát ezek a divatos koreszmék kétlik és tagadják, s amikor nem idegenek, hanem a nemzetnek némely megtévedt önfiai emelnek kezet létünk és történelmi hivatásunk c monstranciájára, valljuk és hirdetjük, hogy mi hittel hiszünk nem a szabadságeszme feltámadásában, hanem annak megmaradásában és örök életében. Ha a magyar újságíró társadalomban politikai és világnézeti ellentétek néha megbontják is a lelkek egységét, a szabadság gondolatában, a nemes magyar tradíciók fenntartásában, a jogeszme erejében mindig és mindenütt a bajtársiasság és testvériesség kapcsolja össze az idők végezetéig. A nagyhatású beszédet, amelyet közben is sűrűn szakított meg a tapsvihar, hosszantartó lelkes éljenzéssel fogadta a hallgatóság. A lakoma Márkus Miksa zárószavaival végződött, amelyekben üdvözölte az újságírók ünnepének vendégeit. Március idusán, vasárnap ünnepélyes külsőségek között tartotta hatvanadik nagygyűlését a Petőfi Társaság a Tudományos Akadémia dísztermében, ahol megjelentek József és József Ferenc kir. hercegek, a kultuszminisztérium képviseletében Makay Ödön miniszteri tanácsos, a főváros részéről Sipőcz Jenő főpolgármester és ifj. Némethy Károly tanácsnok, az Akadémia képviseletében Voikovich Géza főtitkár és Varga Sándor. A Kisfaludy Társaság megbízásából Kéky Lajos kormányfőtanácsos, Lenn Ottó és még sokan mások. Az ünnepi nagygyűlésen Pekár Gyula, a társaság elnöke tartott, megnyitóbeszédet „Nemzeti értékeink megvédése“ címmel. — Születésnapot ünneplünk máma — mondotta —, a Kisfaludy Társaság minapi centenáriuma után az ifjabb nővér, a Petőfi Társaság ünnepli ma a hatvanadik születésnapját. Mi e jubileumi napon ma a hatvanadik mécsest gyújtjuk meg Társaságunk születésének annyi lélektani rejtelemmel ékes legendája köré. I-élre most az érzelgősséggel, március idusán, ma csak a hazánkra fenekedő veszedelmek nyers valóságát lássuk, hogy agyarkodásuk ellen a magyar nyelv és irodalom fegyverzetével is felléphessünk Ne feledjük, az anyagi vagyis a területi s gazdasági nemzeti felett ott, a másik, a szellemi nemzet, amely, hogy úgy mondjam, asztrális testeként élteti az előbbit.. Ez az anyagi nemzetet betöltő, annak arculatot, erőt, akaratot adó szellemi nemzet a maga teremtő eszméivel és eszmélyeivel alkotja ama haza mértékadó fajsúlyát a többi országokkal szemben. Szent a hitem, — egy nemzet jövőjét nem nyert, vagy vesztett háborúk döntik el, hanem szellemi kincseinek ama nemzeti fajsúlya, amellyel a világ szellemi jajavainak az összességét gyarapította . Egyre vakmerőbben folyik a merénylet-hadjárat a szellemi haza kirablására, nemzeti értékeink aranyfajsúlyának az ellopására. A külföld nevetségébe futó rágalmaknál fontosabb az a bajsza, amelylyel irodalmunk, művészetünk és tudományunk világraszóló nagyjait akarják elcsenni tőlünk. — Ne ámuljunk ellenségeink gyűlöletén, inkább azon csodálkozzunk, hogy a külföldi agyarkodással szemben mi finnen belülről nem teljesítjük százpercentes méllyel kötelességünket nemzeti értékeink megvédésének a terén. Szomorú való, de nincs meg nálunk az a megalkuvást nem ismerő, egységes szellemi front, amely irodalomban, művészetben, színpadon, sőt a tudományban is ösztönös együttműködéssel képes lehetne a kívánt emberfeletti erőfeszítésre. Nézzenek körül hazánk szellemi életében, a mi lángoló magyar táborunkkal szemben, e nacionalista magyarsággal szemben ma is ott áll az internacionalista tábor. Ez a nemzetietlen irány büntetlenül él, virágzik, sőt hódít ama hivatalos nagy tévedés alapján, amely azt vallja, hogy"..mindaz, ami magyarul iratiki magyar s irodalmi jogosultsággal bír“ ... Végzetes tévedés ez, mert csak az a magyarul irt szó magyar, amely nem a hazát tagadja, hanem épp a nemzeti géniuszt szolgálja. — Sötét a magyar ég felettünk — mondotta befejezésül Pekár Gyula , világvihar örvénylik március idusa körül, de mi azért a poklok kapuja ellenére is bízunk a látnok Petőfi örökké időszerű szavában, hogy „erős istenség őrzi gondosan a magyar nemzetet“. De mi bízunk a fenkölt MacKellan kiáltásában is, mely itt hangzott el a Keresztény Világszövetség budapesti ülésén: „Krisztus nem volt jelen, mikor Trianont önökkel aláíratták“. Igaza van, de mi érezzük, Krisztus el fog jönni, mert feltámadt, el fog jönni, hogy korbácsával elűzze az igazságtalanság kufárjait az isteni igazság templomából. Ebben a szent hitben nyitom meg a hatvanéves Petőfi Társaság ünnepi nagygyűlését Az ünnepi ülés közönsége lelkesen ünnepelte megnyitó beszédének elhangzása után Pekár Gyulát, majd Havas István főtitkár tett jelentést a Petőfi Társaság működéséről. Megemlékezett a főtitkár az elhunyt tagokról is, majd közölte,hogy a legutóbb tartott tisztújító tagválasztó közgyűlésen újból elnökké választották Pekár Gyulát és egyhangúlag újra az egész tisztikart. Ezután általános ünnepléstől kísérve, bejelentette a főtitkár, hogy a Petőfi Társaság tiszteleti tagjainak sorába választotta Lőrinczy Györgyöt, aki 28 éve rendes tagja a társaságnak. Rendes tagok lettek: agyagfalvi Hegyi István költő és Földi Mihály regényíró. Kültagok lettek: Kisfaludy-Stróbl Zsigmond és Luff Elek szobrászművészek. A főtitkári jelentés után Dutka Ákos a Gyulainagydíjról tett, jelentést, majd az elnök átnyújtotta a nagydíjat jelképező s Lux Elek szobrászművész által készített plakettet Lázár Bélának és Szász Károlynak, a nagydij idei két nyertesének. neti fejlődés haladó irányában, a jövőre nézve meliorista. — Melyek Petőfi sokszor jelentkező pesszimista hangulatának s ebből folyó világfájdalmas költeményeinek forrásai? Kora világnézetének egyik fő jellemző vonása a pesszimizmus. Petőfi fejlődése idején uralkodó költői irányzat a romantika, amelynek hangulata természeténél fogva borongós. Petőfi lelkében sokáig kavarog a XIX. század első felének sötét, romantikus korhangulata s a XVIII. századvégi felvilágosodás racionalista optimizmusa, amely szerint a világ az ész alkotása, az ész a világ veleje. A XIX. század eleji romantika azért borongós, sőt pesszimista hangulatú, mert lelki visszahatás a XVIII. század optimizmusára, amelynek a puszta ész alapján a társadalmat történeti sarkaiból kiemelő gondolatrendszeres társadalmi álma a francia forradalomban, ebben a rémes történeti experimentumban, csődöt mondott. Petőfi fejlődésének első szakában Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Bajza romantikus légkörében nő fel, amely a múlton borong, honfikút énekel, egyéni és társadalmi eszményeit nem észből rajzolja ki a jövőbe, hanem a régmúltból meríti. Petőfi, mihelyt a saját lábára áll, visszafordul a XVIII. század optimista racionalizmusához. Pesszimizmusának legbővebb és legőszintébb ihletforrása fiatalkorának hihetetlen nagy nyomorúsága, nélkülözése és szenvedése. Később pesszimizmusának egyik jelentős kútfeje — bármily paradoxul is hangzik — mélygyökerű erkölcsi és társadalmi idealizmusa. — Nem a pesszimista Petőfi az igazi Petőfi. — Így fejezte be előadását Kornis Gyula é velejében nagy eszményhivő optimista. Minél megrendítőbb lelki válságok sújtják, annál szebb álmokat álmodik a jövendőről, annál erősebb hittel hisz eszményeinek megvalósulásában. Kornis Gyula előadását a nagygyűlés résztvevői elismerő tapssal fogadták, majd vitéz Bodor Aladár költeményeit olvasta fel nagy sikerrel. Ezután Csathó Kálmán olvasta fel derűs novelláját. A nagygyűlés tárgysorozatának utolsó pontja Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház tagjának szavalata volt. A kiváló művész Petőfi: Nemzeti dalát adta elő gyújtó lelkesedéssel. A Petőfi Társaság díszebédje. Az ünnepélyes gyűlés után a meghívott előkelőségek és a társaság tagjai a Dunapalota különtermeiben díszebéden vettek részt. Elsőnek Pekár Gyula n. kormányzóra ürítette poharát, majd Győkössy Endre mondott nagyhatású beszédet kezében a Petőfi-serleggel — Petőfinek a halhatatlanságon kivül semmi sem sikerült— mondotta — tragikus életű ember volt.. Mindig szépet álmodott, folyton a csúcsra tartott, haláláig tiszta maradt s mégis egy-egy legyőzhetetlen botlása fiatal életét szinte apró részletekben törte össze. Tele volt ez a fékezhetetlen ifjú a tanulás szomjúságával s nem tudta iskoláit rendesen elvégezni. Tele volt ez a robbanó férfi a fiúi szeretet hihetetlen gyöngédségével s majdnem tehetetlenül kellett néznie, hogy édesapja és édesanyja öregkorában a nyomorúsággal birkózik és koldusán hull egymásután egyik a tífusz, másik a kolera halottjaként a sírba. A továbbiakban arról szólt az ünnepi szónok, hogy Petőfi költészete és élete egyszerre izgatóart és fölemelően fejezte ki és hordozta a magyar végzetet. — A trianoni szétszaggatásunk és arculvezetésünk tizenötödik évében azzal a megcsafolhatatlan hittel emelem meg a Petőfi Társaság márciusi ünnepségén a Petőfi-serleget, hogy a halhatatlan Petőfi nemzete is halhatatlan. A megjelent előkelő közönség a befejező szavak után hosszasan ünnepelte Gyökössy Endrét. Ezután József Ferenc királyi herceg emelkedett szólásra, aki lendületes szavakkal adott annak a reményének kifejezést, hogy a március idusa meghozza végre ennek a meggyötört nemzetnek a boldogulást és szebb nyugodtabb jövőt. A királyi herceg kegyeleten szavakkal emlékezett meg a közelmúltban elhunyt nagy államférfiról, Almásy Lászlóról, aki a Petőfi-kultusz egyik vezéralakja volt. A megjelentek felállással rótták le kegyeletütüket Aimásy László emlékezetének. A továbbiak során Szathmáry István az újonnan megválasztott elnökséget és a tisztikart köszöntötte. Gáspár Jenő titkár az ünnepi nagygyűlés szereplőit, Dutka Ákos az újonnan megválasztott tiszteleti tagot, Lőrinczy Györgyöt üdvözölte, Bónyi Adorján az új tagokat üdvözölte, majd felszólaltak még Császár Elemér, Lőrinczy György és mások A PETŐFI TÁRSASÁG HATVANADIK ÜNNEPÉLYES NAGYGYŰLÉSE. PESTI HÍRLAP 1136. március 17., tedd. Kornis Gyula a pesszimista Petőfiről. A továbbiak során Kornis Gyula, a társaság tiszteleti tagja székfoglaló előadást tartott „Petőfi pesszimizmusa“ címmel. Többek között azt fejtegette, hogy Petőfi lelkét a fájdalmak iránt való nagy fogékonysága és ingerlékenysége különösen hajlamossá tette az érzelmi pesszimizmusra. Fokozott önérzete, tehetségének fölényes tudata, az embereknek vele szemben tapintatlannak, sőt rosszindulatúnak érzett bánásmódja, bírálóinak meg nem értő, sőt gyűlölködő modora hamar belehajtja az etikai pesszimizmusba. Ezt azután csakhamar belevetíti a történelembe is: a magyarság és az emberiség múltját és jelenét a képzeletétől megrajzolt ideális társadalmi állapothoz mérten merőben sivárnak látja. Történetfilozófiai pesszimizmusa azonban kevésbé vonatkozik a jövőre, hisz a törté Néhai erényi dr. lovag ULLMANN ANTAL hagyatéki ingóságainak aukciója: ékszerek, ezüstök, szőnyegek, festmények, porcellánok, műtárgyak, bútorok, nagyértékü régi hímzésgyűjtemény stb. Március 19.20. 21-án délelőtt 10-16. éV lClIll 3S ■ délután 5-ig Mária Valéria utca 12 • 1 M so. * Rukell. rm. 14. 1 7.. a. áreiue 25 34. 36-an délután fél 3 tói '•n délelőtt 16 órától. Mária Valéria* Neiti 12.. a Tes Lroyd-Társult dísztér