Pesti Hírlap, 1936. szeptember (58. évfolyam, 199-223. szám)
1936-09-23 / 217. szám
1936. szeptember 23., szerda. PESTI HÍRLAP Jóváhagyta a belügyminiszter a Rudas-fürdő átépítési terveit. Hosszas kálvária után a Rudas-fürdő átépítésének ügye végre a megvalósulás komoly stádiumába jutott. Ismeretes, hogy a főváros nagyobbszabású átépítést tervezett a Rudas-fürdőnél és Hültl Dezső tervei szerint közel 2,5 millió pengőbe került volna a fürdő modernizálása. A főváros már a költségeket is biztosította, amennyiben a felveendő MABI-kölcsön egy részét irányozták elő a Rudasfürdő újjávarázsolására. Az utolsó percben változott meg a helyzet, mert a pártok sokallák ezt a nagy befektetést és úgy határoztak, hogy inkább teljesen új fürdőkórházat létesítenek a Tabánban ezen a pénzen, a Rudasfürdőt pedig, miután mai állapotában tovább mégsem tartható fenn, csak szerény költséggel tatarozzák. A közgyűlés ezután úgy határozott, hogy 137.000 pengővel kissé kibővíti a Rudas-fürdőt, szaporítja a betegek által nagyon keresett Juventus-kádfürdőket és végrehajtja a legszükségesebb tatarozási munkákat. A belügyminiszter most értesítette a polgármestert, hogy a 134.000 pengős összeg keretében jóváhagyja a Rudas-fürdő tatarozási terveit és felhívja a főváros vezetőségét, hogy a munkálatokat mielőbb kezdje el. Egyidejűleg felhívja a polgármester figyelmét arra is, tegyen előterjesztést a Rudas-fürdő és a Szent Imrefürdő gazdálkodásának egységesítésére, a két fürdő egymással való konkurrenciájának megszüntetésére. A belügyminiszteri jóváhagyás birtokában már a legközelebbi napokban kiírják a pályázatot a Rudas-fürdő tatarozási munkálataira. A fürdőépület külső és belső tatarozása 72.000 pengőbe, a tíz új rádiumos fürdőberendezése 40.000 pengőbe, a régi kazánház lebontása és az új fűtőberendezés bekapcsolása 22.000 pengőbe, a régi márványfürdő épületrészének lebontása pedig 6000 pengőbe fog kerülni. — Agyvérzésre hajlamos idősebb embereknek a rendkívül enyhén ható természetes ,,Ferenc József“ keserűviz — reggel éhgyomorra egy kis pohárral — nagyfontosságu szolgálatot tesz azzal, hogy a bélműködést szabályozza és igen könnyű, lágy székletétet biztosit. Az orvosok ajánlják. — A főváros regénypályázata. Még ez év tavaszán pályázatot hirdetett a főváros népszerű kis regény megírására és az a szándéka, hogy a regénypályázatot minden évben megrendezi. A főváros a pályázat kiírásával azokat az írókat kívánja kitüntetni és támogatni, akik olyan kisebb terjedelmű, érdekfeszítő és élvezetes regényt írnak, amely alkalmas arra, hogy a selejtes irodalmat az utcáról kiszorítsa és irodalmi színvonalával a közönség széles rétegeinek jobb ízlését fejlessze. Ezer pengőben állapította meg a polgármester a regénypályázat jutalomdíját, amelynek fejében a mű kiadásának joga tízezer példányig a fővárost illeti és a további kiadásokra elővételi joga van. Most járt le a regénypályázat és a kitűzött határidőig 169 pályamű érkezett a polgármesteri hivatalhoz. A hatalmas anyagot most selejtezés végett a főváros átteszi az írók Gazdasági Egyesületéhez, amely a saját kebelében úgynevezett selejtező bizottságot alakít és a legjobbnak talált tíz pályamunkát terjeszti majd döntés végett a bírálóbizottság elé. Ezt a zsűrit a főváros alakítja meg Liber Endre alpolgármester elnöklete mellett. Tagjai lesznek Némethy Károly közművelődési tanácsnak, a törvényhatósági bizottság hat tagja, az irodalmi és művészeti tanács kiküldöttje és két külső szakértő. A 169 regény átolvasása és osztályozása természetesen hosszabb időt vesz igénybe. SZÍNHÁZ és zene. Díszelőadás a Nemzeti Színházban a Hírlapírók Nyugdíjintézete javára. A Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete, melynek özvegy- és árvaalapja erősen megfogyatkozott a rossz gazdasági viszonyok következtében, elhatározta, hogy kérést intéz a budapesti színházakhoz, támogassák az emberbaráti célú intézményt áldásos munkájának folytatásában. A budapesti színigazgatók közül elsőnek dr. Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója sietett eleget tenni a kérésnek és felajánlotta, hogy már a legközelebbi időkben rendelkezésére bocsátja színháza egyik előadásának jövedelmét a hírlapírók nyugdíjintézetének. A nyugdíjintézet elnöksége és a Nemzeti Színház igazgatósága között létrejött az a megállapodás, hogy a színház legközelebbi, nagy érdeklődéssel várt újdonságának, S. I. Shiung kínai író Gyémántpatak kisasszony című darabjának egyik előadása szolgálja majd jövedelmével a hírlapírók nyugdíjintézetének céljait. Ezek szerint a Gyémántpatak kisasszony október 2-iki, tehát jövő pénteki előadása díszelőadás lesz a nyugdíjintézet javára. Az újdonság ezen az estén rendkívüli bérletszünetben kerül előadásra és minden tiszta jövedelme az emberbaráti célt szolgálja. * Az Operaház pénteki előadásának kezdete. A Pesti Hírlap külföldi vendégeinek tiszteletére, tudvalevőleg, pénteken előadást rendez az Operaházban. Szinte Az infánsnő születésnapja és a Magyar ábrándok kerül. Ez az előadás nem 1 8 órakor, amint az operaházi előadások általában, hanem — 8 órakor kezdődik. * „Fehér és fekete“ a Pesti Hírlap közönsége előtt. Néhány napja csak, hogy beszámoltunk a Terézkörúti Színpad idei első bemutatójáról és kedden este már a Pesti Hírlap akciós közönsége élvezte és tapsolta végig Georg Kaiser mulatságos revü-operettjét. A közönség a szereplőkkel együtt zümmögte Spolianski finom énekszámait s a darabba betétként tűzdelt pompás amerikai slágerdalokat. Bizonyos, hogy ezek egy-kettőre népszerűek lesznek. Amint hogy méltán kelt hite a Kővári rendezésében hatásosan pergő előadásnak s a szereplők kitűnő játékának. Latabár Kálmán telivér egyéni humora és sokoldalú artistakészsége nagy sikerrel viszi a vezérszólamot a kedves és elegáns Fenyvessy Éva társaságában. Másik hölgypartnere, Ilácz Vali, nagyon szép és feltűnően tehetséges új színésznő. A pompás Salamon Béla mint táncos és énekes színész is rengeteg tapsot és nevetést arat az új darabban. Gárdonyi Lajosnak pedig Peti Sándorral van egy falrengetően mulatságos jelenete, amelyet a legjobb amerikai burleszk is megirigyelhetne. Heltai, Füllöp, Fenyő és a bájos kis Görög Eta is nagyon tetszett. * A pécsi színház jubitáns évadja. Az idén van tíz éve, hogy a pécsi Nemzeti Színházat Fodor Oszkár igazgatja. Ez alkalomból október 8-án évadnyitó jubiláns előadáson adja elő a színház Jókai— Strauss „A cigánybáró“ című daljátékot. * A „Gyémántpatak kisasszony“ nyilvános főpróbája. A Nemzeti Színház pénteki premierdarabjából, Hsiung Gyémántpatak kisasszonyából, amelyet Londonban két évig állandóan nagy sikerrel játszottak, csütörtökön délelőtt fétizenegy órakor nyilvános főpróbát tart, amelyre jegyek a pénztárnál válthatók. * Csütörtökön nyit a kolozsvári Magyar Színház. A kolozsvári Magyar Színház csütörtökön nyitja meg kapuit a Hamlet előadásával. A színház idei évadja iránt örvendetes nagy érdeklődés mutatkozik. A megnyitóelőadásra a jegyek elővételben keltek el. * Zádor Jenő új szimfóniája. Most jelent meg a bécsi filharmonikusok új évadjának műsorterve, amelyen szerepel dr. Adder Jenőnek, a Bécsben élő kiváló magyar zeneszerzőnek, az Aira szerzőjének új zenekari műve, a Táncszimfónia is. Ez lesz az első eset, hogy a bécsi filharmonikusok magyar zeneszerző művének ősbemutatóját adják. Az új Zádor-mű, Knappertsbusch vezényletével, márciusban kerül előadásra. * Jubilál a Palesztrina Kórus. A Budapesti Palesztrina Kórus ebben az évben ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját. Ez idő alatt kiváló karnagyok vezetésével úgy idehaza, mint külföldön nagy sikereket ért el. Az egyesület a jubiláns évben rendezi Bartók „Cantata Profana“ című művének magyarországi bemutatóját, egy nagyszabású jubileumi díszhangversenyt és egy kéthetes dalos körutazást Olaszországban. 13 METRO FILMPALOTA A METRO, gála-évének LEGMULATSÁGOSABB FILMJE PREMIER MA! Előadások y26, y18, y210, szombat, vasár- és ünnepnapon,4, 1/26, V26, y210 Vasárnap d. e. 11 órakor KERESSÜK BUDAPEST LEGSZEBB ZIEGFELDGÖRLJÉT — MATINÉ. Szombaton premier KÉNYSZERLESZÁLLÁS a Komédiában líg premier előnyben ÍRTA: S. BOKOR MALVIN."Ő írásaival olyan karriert futott be két év alatt, amelyet csak a francia Marcel Pagnoléhoz lehet hasonlítani, aki szintén középiskolai tanár volt, mint ő és éppen úgy megtalálta a maga egyszerű, irodalmi eszközeivel a közönség szívéhez vezető utat, mint magyar kollégája. Ő azonban már túl van a színpadi tűzkeresztségen, holott Ádám bizonyosra veszi, hogy rémes bukás lesz a sorsa, darabjával meg fogja győzni róla az embereket, hogy ő alapjában véve tehetségtelen író és a premier botránya után nem fog többé kelleni sem a közönségnek, sem a kiadóknak. Ezek a súlyos kétségek a tehetség legbiztosabb jelei. Ezt már többen mondták Ádámnak és ő maga is eléggé régen tudta. Azt az egyet azonban nem tudta bizonyosan: nem vívódnak-e ugyanígy a tehetségtelenek is, akiknek a lelki élete nem kerül utólag a világ szeme elé. Az önbizalom hiánya tudásból is fakadhat, tudatlanságból is. A darab próbáit még nem kezdték meg, ezt a kínszenvedést későbbre tartogatja a Sors Ádám számára. Egyelőre azzal szórakozik, hogy éjszaka, ha felébred, idézgeti magában a darabja mondatait — addig idézget, amíg kiveri a homlokát a hideg veríték: hogyan lehetett leírni ekkora hülyeséget? Minden reggel azzal a szent elhatározással ébred, hogy visszakéri a színháztól a kéziratát. A reggel józan világosságánál azonban elröstelkedik a gyávasága miatt. Éjszakai vergődéseiből csak egész napra szóló rosszkedve és idegessége marad meg. A tanári állását otthagyta már, tévedne azonban, aki azt hiszi, hogy az írónak — különösen, ha egy nagy lap rendes munkatársa — csupa kényelem a dolga. Kilencre pontosan bent kell lennie szerkesztőségi szobájában és csak kettőre vetődik haza. Ebéd helyett lefekszik aludni, mert a feje olyan nehéz, mint az ólom. — Julianna, ma nem vagyok itthon senkinek. Julianna a titkárnője. Komoly, igen csinos barna leány. Egyszerű, dolgozó nőhöz illő ruhát hord, mindig sötétet, kis fehér gallérral és fehér kézelővel. Sokan rossz néven veszik Han doktornak, hogy frissen beérkezett író létére titkárnőt tart, akinek a novelláit és regényeit lediktálja. Ő azonban csakugyan nem győzné a munkát kézírással, a gépről pedig azt tartja, amit nagy kollégája, Axel Munthe: hogy knockoutolja a betűt és ugyanakkor knockoutolja a gondolatot is. Egyébként pedig: kinek mi gondja rá? Julianna, titkárkisasszony — mi tagadás — régi ismerősünk. Velencében láttuk először, mint Giulia Venetát. Akkor olyan volt, mint Velence megszemélyesítője, vagy mint Romeo halhatatlan ideálja. Arcának barnaságát azóta meghalványította a budapesti tél, de így is barnapiros és mintha teltebb is lenne valamivel, ámbár nem veszítette el bájos karcsúságát. Most magyar szépség: kicsit hasonlít is ahhoz, akinek a nevét viseli, Rákóczi Ferenc húgához. Egyebekben, úgy látszik, meg van elégedve az állásával. Ha a gazdája is meg van vele elégedve, az nem csoda, mert hivebb, intelligensebb és alkalmazkodóbb titkárnőt már képzelni sem lehet. Most is, alig hangzott el a főnök kívánsága: Julianna máris szedte a kézimunkáját — filéteritőt hímezett a dolgozószoba régi fiókos szekrényére — és nesztelenül, mint egy egérke, letelepedett a hall kerek asztala mellé. Az előszobába vezető üvegajtót is nyitva hagyta, hogy csengetéssel se zavarják meg azt, aki odabenn alszik. Mielőtt még valaki megnyomhatná a csengő gombját, Julianna megjelenik az előszobaajtóban és kíméletesen elküldi — különösen, ha számlát hoz az illető. Ádám ugyanis egyelőre nem keresett nagyon komoly pénzeket — ezért is vették neki rossz néven a titkárnő-nagyzási hóbortot — és volt némi kis adóssága is. Tanári állását hamarább hagyta ott, mintsem hogy nyugdíjat kaphatott volna utána. Ha azonban a darab beüt, minden egy csapásra megváltozik. Egyelőre Julianna őrködik bájos sárkány módjára urának és parancsolójának nyugalma fölött. Az, aki hitelezőként jelentkezett a házban, hódoló lovagképen távozik onnan. Julianna nyugalmat és biztonságot öntött a lelkébe, mellékesen pedig egy kicsit szerelmessé is tette. Ádám meg sem tudja, hogy megint nem utalvány érkezett, pénzzel, hanem kárpitosszámla. Vagy részlet-pénzbeszedő. Julianna eszményi titkárnő: ő nagyon jól tudja, hogy a helyzetük jobbrafordulásához feltétlenül szükséges, hogy a doktor úr ne tépje a haját apró anyagi gondok miatt. Az ő nyugalma: minda kettejük jövőjét jelenti. Juliannáét is: ez magától értetődik. Ádámnak annál nagyobb szüksége lesz titkárkisasszonyra, minél szélesebb körűvé lesz az irodalmi működése. És akkor majd neki is telik divatos ruhára, kalapra, rókaképpre. Nem mintha túlságosan vágyódnék az efféle drága limlom után. Inkább Ádám emlegeti — lelkesen, amikor bízik a jövőjében és csüggedten, amikor azzal kínozza önmagát, hogy áltehetség, hogy a közönség is, a kritikusok is tévedtek benne és hogy jobb lett volna szerény állami tisztviselőnek maradnia. Julianna akkor soha életében sem kapott volna ezüstrókát, de attól sem kellett volna tartania, hogy éhezni fog amellett, akinek feláldozta az életét. Jelen pillanatban azonban Ádám alszik és remélhetőleg nem álmodik semmit. Julianna pedig idegesen pillantgat fel a munkájából, valahányszor árnyék vetődik az előszobaajtó üvegjére. Szerencsére: egyszer sem az ő ajtajukon csengetnek be, hanem a szomszédén, amely olyan közel van hozzájuk, mintha egy modern szálloda százszobás folyosóján laknának. Nem rossz érzés, ha a sapkás látogató — akár boltisapkája van, akár állami — ezúttal a szomszédot tiszteli meg látogatásával. Ma néked, holnap nékem — holnapig azonban még történhetik valami. (Folytatjuk.)