Pesti Hírlap, 1938. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-13 / 9. szám

1930. január 13., csütörtök. PESTI HÍRLAP A választójogi reform tárgyalását hétfőn kezdi meg a kormánypárt A Nemzeti Egység Pártjának bizottsága hétfőn délelőtt ül össze, hogy megkezdje a választójogi tör­vényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslat indoko­lása, amelynek megszövegezésével nemrégen készült el a belügyminisztérium, csütörtökön nyomtatásban is rendelkezésre áll és kiosztják a képviselők között. Darányi Kálmán miniszterelnök szerdán délelőtt fogadta Mikecz Ödön igazságügyi államtitkárt, akivel hosszabb megbeszélést folytatott, többek közt a vá­lasztójogi reform bizottsági tárgyalásáról. A minisz­terelnök szerdán még Marschall Ferenc földmivelés- ügyi államtitkárral tanácskozott. A romániai zsidóbeszivárgás kérdése Borsod megye kisgyű­lésén Miskolc, jan. 12. Borsod-Gömör-Kishont vármegye törvényhatósági bizottságának kisgyűlése ma délelőtt vitéz Borbély-Maczky Emil főispán elnökletével ülést tartott. Zsóry Lajos országgyűlési képviselő, bizottsági tag napirend előtti felszólalásában megemlékezett a fő­szolgabírói hivataloknak munkával való túlzsúfolásá­­ról és a kezelő személyzet emelését kérte. Borbély- Maczky Emil főispán válaszában közölte, hogy ilyen irányú fölterjesztéssel fordul a kormányhoz.­­ Báró Radvánszky Kálmán országgyűlési képviselő a Goga-kormány uralomrajutásával kapcsolatban vár­ható és észlelhető zsidóelemeknek az országba való beszivárgását kérte megakadályozni. Indítványozta, hogy ebben az irányban írjanak fel a miniszterelnök­höz és a belügyminiszterhez. Tudomása van arról — mondotta —, hogy Biharban már megindult a beszi­várgás. Egyszerűen átsétálnak a határon s egy ideig a megyében lakó ismerőseiknél, rokonaiknál húzód­nak meg, majd tovább indulnak az ország belseje felé. A határállomásokon szabályszerű hosszú időre kiállított útlevelekkel lépik át a zsidók a határt és az Útlevelek lejárta után igyekeznek a lakosság körében elvegyülni. A beszivárgás megakadályozása országos érdek és kötelesség. A kisgyűlés egyhangúlag magáévá tette az indí­­­tványt Borsod, Gömör és Kishont egyelőre egyesített Vármegyék közigazgatási bizottsági ülésén napirend előtt Melczer László mutatott rá arra, hogy a joga­­kormány uralomra jutása óta megindult a romániai zsidók beszivárgása Magyarországra. Ezzel kapcso­latosan szükségesnek tartja, hogy a vármegye köz­­igazgatási bizottsága kérje fel a kormányt, hogy te­gyen meg minden intézkedést a beözönlés meggátlá­­sára.Vitéz Borbély-Maczky Emil elnöklő főispán a bi­zottság tagjainak helyeslése közben bejelentette, hogy ebben az ügyben a közigazgatási bizottság nevében felír a kormányhoz a szükséges intézkedések megté­tele végett. A pénzügyigazgató jelentésével kapcsolatban Tátnoky Móric orsz. képviselő szóvátette az árvíz­­sújtotta vidékek lakosságának helyzetét és javasolta, hogy forduljanak felirattal a pénzügyi kormányzat­hoz adómér­séklést és adóelengedést kérve a károsult lakosság részére. Két palota írta S. Bokor Malvin Az egyik palota egyemeletes volt és egy szűk belvárosi utca során álldogált immár több mint száz esztendő óta. Barokk stílusban építették, de nem művészi kézzel, inkább mogorva volt, mint kecses és nem is ment műemlék-számba. Csak amikor már a derekánál is lejebb ért a csákány, akkor derült ki, hogy a rosszkedvű, szürke ház­nak édes és derűs lelke volt: a kert. Nagyvárosi kiskert, alig több néhány négy­zetméternél. De a járókelők mégis megálltak a csodájára, mert megérezték rajta a titok és az el­múlás költészetét, amely úgy áradt belőle, mint a rég lezárt, metszett üvegből a hajdani drága illat­szer. A belső falak mentén orgonabokrok álltak körben, mint a kört játszó gyermekek. Nehéz, fe­hér és mélyvörös virágfürtjeik meghajtották az ágakat. Kicsiny gyepágyukból árvácskák nézték bársonyos szemmel az eget. Körülöttük nefelejcs­­koszorú, mint az emlékkönyvben. Szökőkút a középen; vize­ már nem szökik já­tékosan a magasba, de a nyilas Ámorka még ott áll kerek kis tavában, nyerskő-talapzatán. Száz éve szorongatja ifját parányi vasmarkában. Pufók gyermekarcán a régi szobroknak meghatóan furcsa, hamiskás és szomorú mosolygásával néz a szögletben álló, borostyánnal befuttatott vaslu­gas felé, mintha gitárszóra vagy csókcsattanásra lesne. ... A másik palotához még csak most hordják zörgő teherautókon a köveket. A vezérigazgató leánya eljött, hogy megnézze a munkát. Az építő­­iroda fiatal mérnöke kísérte. Idának hívták a méltóságos úr kisasszony­lányát. Már elmúlt harmincéves és olyan komoly volt, mint egy harmincéves fiatalember. Ő maga is részt vett a részvénytársaság ügyeiben és egyen­rangú munkatársa volt az apjának. A mérnök talán egy évvel lehetett idősebb és sokszor nézte kérdően, szomorúan, epeden Ida kisasszony ritkán mosolygó, fehér, szépséges arcát. — Nem sajnálja a kertet? — kérdezte most tőle. — Nem sajnálja kitépni a szegény ház szí­vét? A leány bosszúsan nevetett. — Ez a kérdés magára vall. Öregúr. Az apám fiatalabb. Semmi szentimentalizmus, csupa aka­rat. Akárcsak a lánya. — Boldog? Ida vállat vont. Furcsa kérdés. — Nem értem rá, hogy gondolkozzam rajta. Nem érdekel. Csak a munkám érdekel és . .. — És a pénz. — Ambíciót akartam mondani. De ha jobban megnyugtatja magát: legyen igaza. Pénzen min­dent lehet venni, még boldogságot is. A mérnök felsóhajtott egy kicsit. Ida ránézett és megenyhült az arca. — Nézze, — mondta csöndesen, — vannak dolgok, amelyek nem fontosak. Nem fontos az, hogy egy fiatalember meg egy leány, akik azt képzelik, hogy szeretik egymást, egymáséi legye­nek. Fontos az, hogy ne dőljön össze minden, amit az ember egy élet munkájával épített. A rész­vénytársaságnak új tőkékre van szüksége. — Ezért megy férjhez a kopasz Bauhauser báróhoz? — Ezért. No, nézzük, miért halad olyan las­san ez a munka? A kertnek már régen nem volna szabad itt lennie. — De az Ámort itt hagyjuk az udvarban. Nem baj, ha nem is illik ide a stílusa. Egyik szögletbe állítjuk, emléknek. Igen? Ida nem felelt. Ámorka ott maradt. Mire eljött a tél, a hajdani erkélyes, barokk­­koszorús palota helyén sima, meredek falak szök­tek a magasba, vagy nyolc emeletnyire. Gázveze­tékek, villanyhuzalok, fűtőcsövek rejtőztek bennük. A kert helyén vasgerendák fölött meneteltek hosszú, egyforma sorokban a keramitkockák. Ámorka riadt mosolygással bámulta egy sarokból a bútorszállító kocsikat és az idegen embereket, akik szüntelenül jöttek-mentek a nyugalmat nem találó forgókapun keresztül. • A vezérigazgatóék a nyolcadik emeletre költöz­tek. Ida akarta így. Csupa józan napfény, csupa levegő és világosság volt a lakásuk. Sok könyv, semmi virág, semmi párna, semmi bolondság. Cső­­bútor és neoncsöves lámpa, amely mellett nem lehet ábrándozni. Karácsony szombatján Ida korán délután abba­hagyta a munkát. Két nap pihenés következik — úgy örült neki, mint más leány a házimulat­ságnak. Amikor benyitott a szobájába, az a furcsa ér­zése volt, hogy valami nagyon megváltozott körü­lötte. Idegen illata volt a levegőnek. A sötétedő sarokból szokatlan árnyék bontakozott ki: cserepes orgonabokor. Fehér virágfürtjei szinte világítanak a homályban. — Bauhauser, — gondolta a lány unottan. — Azután felcsattantotta a lámpáját, elolvasta a virágra kötött névjegyet és előbb meghatott, majd haragos lett az arca. — Ez a bolondos mérnök! A negyedrész fizetése talán.’ És semmi értelme. Ebben a házban nem volt karácsonyfa, amióta szelíd, régimódi úrnője, aki olyan ke­véssé hasonlított az urára és a leányára, egy karácsony estén örökre lehunyta szemét a karos­székben, amelyből nem mozdult ki évek hosszú sora óta. Apa és a lánya kicsit beszélgettek va­csora után, aztán jó éjszakát kívántak egy­másnak. Ida ledőlt a széles, rugalmas pamlagágyra. Öt perc múlva már aludt is. Egyszerre arra ébredt, hogy zenét hall vala­honnan. Gitár epedő, szerelmes hangja szállt fel az udvar felől És orgonaillat árad be a szom­széd szoba ablakán, amelyet nyitva hagytak éj­szakára. Ida felkapta a pizsamája fölé puha köpeny­kéjét és kihajolt az udvari ablakon. Megdör­zsölte a szemét: csoda történt odalent. A keramitkockák eltűntek: puha, zöld gyep nőtt a helyükön. A gyepágyat orgonabokrok veti* Az egész lengyel sajtó rendkívül telkes hangon ír a kormányzó lengyelországi útjáról és a magyar-lengyel barátságról Varsó, jan. 12. Valamennyi lengyel lap nagy érdeklődéssel foglalkozik Horthy Miklós kor­mányzó hivatalosan bejelentett lengyelországi lá­togatásával. A Gazetta Polska közli, hogy a kormányzó feb­ruár elején érkezik Lengyelországba. A köztársa­sági elnök Krakóban fogadja hivatalosan a kor­mányzót, ahonnan magas vendége társaságában Bialowiczába megy. — Horthy Miklós kormányzó látogatása — írja a lap — újabb bizonyítéka a Magyarország és Len­gyelország között évszázadok óta fennálló barát­ságnak. Horthy Miklós volt a magyarok véres, di­csőséges harcának vezére a bolsevizmus ellen. Ki­mondhatatlanul nehéz körülmények között­ vezette nemzetét a felvirágzás és feltámadás felé. Magyar­­ország újra visszaszerezte helyzetét az európai államok sorában s egyre jobban növeli jelentősé­gét, mert ügyes és meggondolt politikát folytat mind az országon belül, mind pedig kifelé. A ma­­­gyar állam egyre nagyobb rokonszenvnek és meg­becsülésnek örvend a világ előtt. Az elmúlt­­évek­ben számos érintkezési pont erősítette újból, a len­gyel-magyar kapcsolatokat. Külpolitikánk függet­lensége és békére való törekvése szintén olyan té­nyező, amely a két országot egymáshoz kapcsolja. Horthy kormányzót lengyel földön, olyan szeretet­tel fogjuk üdvözölni, amelynek gyökere az évszá­zados hagyományokon alapuló mély barátságban rejlik. A lengyel hadsereg hivatalos lapja, a Polska Zbrojna is nagy lelkesedéssel ír a kormányzó láto­gatásáról. — Horthy Miklós kormányzó látogatásának be­jelentése — Írja — egész Lengyelországban nagy visszhangot fog kelteni és kétségtelenül feleleve­níti a hagyományos baráti érzést, amely a lengyel nép összességében gyökerezik. Horthy Miklós kor­mányzó tizennyolc év óta tartja kezében a függet­len magyar királyság politikájának irányítását. Az utóbbi évek krónikája a két nemzet történetében igen sok közös momentumot jegyez fel. Az Express Poranny első oldalán közli a Len­gyel Távirati Iroda hivatalos jelentését, továbbá Horthy Miklós kormányzó fényképét és a látoga­táshoz a következőket fűzi hozzá: — A lengyel nemzet örömmel üdvözli Horthy Miklós kormányzót. A látogatás újabb láncszem a Lengyelországot és Magyarországot összekötő év­százados barátságban. A barátság mindkét nemzet lelkében mélyen gyökerezik és tiz évszázad fegy­verbarátsága és őszinte rokonszenve elszakíthatat­lan kötelékké kovácsolta össze. A két nemzet ba­­­rátságát semmi sem zavarja. A magas vendég sze­mélyében, aki húsz éve vezeti Magyarországot, ki­váló államférfiút üdvözölhetünk. A kormányzó irányítása alatt sikerült Magyarországot felvirá­goztatni. A belföldi megszilárdulással egyidejűleg növekedett állandóan Magyarország nemzetközi je­lentősége is, ami okos és előrelátó külpolitikájának köszönhető. A lengyel nemzet nagy rokonszenvvel kíséri Magyarország haladását és Horthy Miklós kormányzó lengyelországi tartózkodása módot nyújt nekünk arra, hogy barátságunkat teljes mér­tékben bebizonyítsuk. A Kurier Poranny ismerteti a kormányzó élet­rajzát és azt írja, hogy a látogatás az egész lengyel közvéleményben szívélyes és eleven visszhangot kelt. A két nemzet barátsága független a változó politikai helyzetektől és teljes virágzásában van. A lengyel köztársaság elnökének meghívása, amelynek Horthy kormányzó eleget tesz, ismét ki­fejezésre juttatja a Lengyelország és Magyarország között fennálló barátságot. Horthy kormányzó len­gyelországi tartózkodása során személyesen látni fogja a szeretet megnyilvánulásait.* A Czaz azt írja, hogy Horthy Miklós kor­mányzó lovagias alakját nagyon jól ismerik Len­gyelországban. Őszinte csodálattal követik bölcs és mértékletes politikáját, amellyel oly hosszú idő óta vezeti Magyarországot. Őszinte örömmel üdvözöli a magas vendég látogatásának a hírét és már most kifejezi azt a reménységet, hogy ez a látogatás az évszázados magyar-lengyel barátság elmélyülését és ismételt megerősödését eredményezi. A kormánypárti Dobry Wictor a következőket írja: — Kiváló vendégének személyében Lengyel­­ország a nagy államférfit üdvözli, aki küzdelembe szállt országának talpraállítása érdekében és ezer nehézség közepett is sikerült kimentenie hazáját a véres felfordulás örvényéből. A kormányzó véd­nöksége alatt valósult meg Magyarország belső megszilárdulásának nagy műve. Ezzel párhuzamo­san Magyarország nemzetközi fontossága is meg­növekedett, hála annak a bölcs és tisztánlátó poli­tikának, amelyet kormányai folytattak. Uj felsőházi ing Jánoshalma, jan. 12. A felsőház elnöksége a dr. La­­tinovits János főispán lemondásával megüresedett felsőházi tagságra Bácsbodrog vármegye képviselőjéül Sivó Ernő földbirtokost, póttagot hívta be.

Next