Pesti Hírlap, 1938. június (60. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-16 / 134. szám

tétovázás és jobbra vagy balra tekintgetés nélkül. De emellett módszerbelileg is határozott irányt követünk. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a kemény ember egyenlő a komisz emberrel és hogy a szeretet a puhaságot jelenti. Nekünk sokszor fojtogatják könynyek a torkunkat, de ezeket bévül kell az embernek elintéznie. Ennek a nemzetnek ma keménységre van szüksége és akik ma kormányon vannak, azoknak kötelességük, hogy saját politikájukban érvényesítsék ezt a keménységet és vigyék át a nemzet lelkébe. (Zajos taps a jobb- és baloldalon.) Azt kérem a Háztól, hogy ebben a munkában legyen a mi segítségünkre pártkülönbség nélkül. A miniszterelnök beszédét, amelyet zsúfolt padsorok hallgattak végig, viharos tetszés és taps kísérte és befejezésekor hosszas ovációban részesítették a miniszterelnököt. A képviselők tömegesen siettek üdvözlésére. A Ház ezután elfogadta a megajánlási törvényjavaslatot. Az interpellációk során Esztergályos János (szoc.) a pécsi kisiparosság adójának rendezését sürgette. Haám Artur (Nép) a textiliparban dolgozó külföldi munkások és igazgatók eltávolítását kérte. Ifj. Balogh István (nyilas) a „grafikai főnökegyesületnek a közgazdaságra káros működése tárgyában“ és egy nemzeti szocialista, gyűlés ügyében interpellált. Esztergályos János a kávéházi alkalmazottak szociális viszonyainak javítását sürgette. Rajniss Ferenc (reformnemz.) a szocialisták állandó közbeszólásai közben ismertette, hogy Szombathelyen egy dalosünnepélyt szocialista propagandára használtak fel. Györki Imre (szoc.) viszont ugyancsak zajos ellentmondásoktól kísérve azt állította, hogy az ünnepélytől távol tartották a politikát. Hubay Kálmán (nyilas) a postai, műszaki személyzet helyzetének javítását kérte. Másik interpellációjában „a magyar alkotmányos rendben ismeretlen illetékes hely nyilatkozata és jogszabálymagyarázatai“ tárgyában, az egyesületi rendelettel kapcsolatban. Tiltakozott az ellen, hogy a tisztviselők ne lehessenek tagok politikai pártokban. Az ülés fél kilenckor ért véget. Pénteken délelőtt 10 órakor formális ülést tartanak, melynek egyetlen tárgya a felhatalmazási javaslat harmadszori olvasása. A kisgazdapárt panaszai a belügyminiszter előtt A közelmúltban a belügyminisztérium engedélyezte a független kisgazdapártnak plakátját, amely Eckhardt Tibor rövid üzenetét tartalmazza. A belügyminisztérium országos terjesztési engedélyt adott és egyben engedélyezte a plakát kiragasztását. Az utóbbi napokban egyre sűrűbben érkeztek a párt vezetőségéhez jelentések, hogy a hatóságok megakadályozzák a plakát kiragasztását. A panaszok következtében Eckhardt Tibor megjelent Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternél és a párt sérelmeit ismertette. Eckhardt a belügyminiszter részéről ígéretet kapott, hogy a párt sérelmeit orvosolni fogja, továbbá, hogy a kért népgyűlések megtartására az engedélyt megadja. ... v /r.... . . . . A külföldön lakó zsidók is kötelesek németországi vagyonokat bejelenteni A német birodalmi kormány 1938 április 26-án rendeletet adott ki a zsidók vagyonának bejelentéséről. A magyar állampolgárok közül többen érdeklődnek aziránt, hogy ez a bejelentési kötelezettség vonatkozik-e azokra a magyar állampolgárokra is, akik a német törvények értelmében zsidóknak tekintendők és a német birodalom területén van vagyonuk. Illetékes helyen azt a tájékoztatást adták, hogy a német kormány a bejelentési kötelezettséget a külföldi állampolgárokra kiterjedőleg állapította meg, tekintet nélkül azok lakóhelyére, azzal az eltéréssel, hogy ezek csak a német birodalomban levővagyonukat kötelesek bejelenteni. Aki a rendeletben foglalt intézkedéseknek nem tesz eleget, akár szándékosság, akár csak gondatlanság terheli, börtönbüntetéssel és pénzbüntetéssel büntetendő. A bejelentés végső határnapja június 10. — Rövidzárlat !— kiáltotta valaki a pénztári emelvény mellől. — Semmi, azonnal kigyullad — reménykedett a tulajdonos általánosan megismert hangja. A remény azonban nem vált indokolttá, mind kínosabb és mind sötétebb pillanatok következtek. Mert a rövidzárlat egész városrészt érintett, kialudtak az utcalámpák és megfeketedtek a kirakatok. Míg azonban a szomszéd üzletekben lassacskán felcsillantak a segélygyertyák, a kávéházban kiderült, hogy annak a kis szekrénynek kulcsát, melyben a vészgyertyák voltak, a tulajdonos otthon felejtette. — Bocsánat, hölgyeim és uraim — mentegetődzött a tulajdonos — az újságosgyereket már elszalasztottam gyertyákért. Azonnal itt lesz. A vendégek kezdték humorosan felfogni a helyzetet. Az egyik sarok névtelen humoristája hangosan fellebbezett: — De kérem, én fehér kávét rendeltem, ezt pedig feketének látom! Minden asztalnál megindult a beszélgetés és a tréfálkozás. Gereben ruhasuhogást és női lépteket hallott a háta mögött. Egy siető, lihegő alak botorkált el mellette s kihalászott magának egy széket a sötétségből. — Ne haragudj, elkéstem — suttogta a női hang. — Tudtam előre, hogy el fogsz késni — dörmögött Gereben. — Mindig elkésel. Nem értem, mert nem lehet a dolgokat úgy rendezni, úgy beosztani, hogy másnak ne legyen kellemetlensége Viele. — Igazad van, teljesen igazad van — súgta az asszony. — Azt is elismerem, hogy hiába fogadkozom. Ellenem esküszik minden. De hidd el, nemcsak én késem. A manikűrnek előre bejelentettem, hogy hány órára leszek ott, persze közben elhívták az üzletből s várnom kellett, így van az ember másutt is. Senki sem megbízható. — Én még sohasem késtem egy percet sem! — morgott Gereben a sötétben. Ebben a pillanatban felgyulladtak a lámpák s az asszony fülig pirulva ugrott fel a székről. — Bocsánat, azt hittem, az uram ül itt. Gereben is elpirult, s látta, hogy az asszony a szomszéd asztalnál ülő úr mellé telepedik, s nagyban mentegeti magát a késedelem miatt. A férfi dühös volt, az óráját mutatgatta feleségének, s az ujjával erélyesen kopogott az asztalon, mintha rejtélyes Morse-jeleket akart volna leadni egy távírókészüléken. Gereben elmosolyodott. Tehát más asszony is... Felebaráti kárörömmel nézte újságja mögül a márványasztal köré kerekedett családi jelenetet. Az ő felesége csak tíz perc múlva érkezett meg. Gerebenné el volt készülve a legrosszabbra, a leghevesebb szemrehányásokra. — Késtem — mondta lihegve —, nem érdemlem meg a kávét, de már idő sincs rá. Gereben csak bólintott, odaintette a fizetőpincért, felvette kabátját, s a legbarátságosabb hangon tessékelte előre feleségét. — Minek köszönhetem, hogy nem kapok ki? — kérdezte Gerebenné az utcán. És Gereben titokzatosan felelte: — Csak egy kis rövidzárlatnak. PESTI HÍrt LAP 1938 .június 16-, elstörlők Ravasz László református püspök a magyarság sorsdöntő kérdéseiről . „A magyarság nem vér-, nem névelemzés, nem anyakönyvi kivonatok papirosrendszere, hanem az egész világot átalakító lélek" Szerdán tartotta tanévzáró ünnepét a budapesti református teológiai akadémia. Budai Gergely bibliaolvasása és imája után Csikesz Sándor, a debreceni Tisza István Tudományegyetem rektora a budapesti teológia régi diákjai nevében köszönte meg az Alma Mater egykori gondoskodását. Bejelentette, hogy az öregdiákok alapítványt tesznek néhai professzoruk, Farkas József emlékére. Sebestyén Jenő teológiai akadémiai igazgató számolt be az elmúlt iskolaévről. Dr. Ravasz László püspök mondotta el ezután záróbeszédét. — A magyar nemzet történetét különösképen az jellemzi — mondotta többek között —, hogy ez a nemzet ezer esztendő óta mindig a lét-nemlét kérdése előtt állott. Szent Istvántól napjainkig minden korban és században kiütközött ez a rettentő végzetszerűség, akár Trianonra, akár a legutolsó hónapok külpolitikai átalakulására gondolunk. Más nemzetnek lehetnek egyéb problémái nekünk egyetlen ezeresztendős kérdésünk van: lesz-e itt magyar, megmarad-e itt a magyar? Amikor ma száz kérdéssel akarnak bennünket szétszaggatni, nincs nekünk nagyobb kérdésünk, megmaradunk-e magyarnak? És a legnagyobb baj, hogy erről a gyökérkérdésről részletproblémákkal el akarják terelni a figyelmet, ezt pedig ne engedjétek! Nem az egyetlen magyar kérdés a zsidókérdés vagy svábkérdés, bármennyire is próbálják azzá tenni. Nem egyetlen kérdés a földreform, a tőke, a kartel megrendszabályozása, sem a külpolitikai változás létrehozása vagy erőszakos intézése. Mindebben benne rejlik az a veszedelem, hogy aki ilyen részletkérdésre teszi fel erejét, saját nemzetének árt vele. Aki részletkérdést exisztenciális kérdésként akar megoldani, semmiesetre se használ nemzetének. — Nekünk, lelkipásztoroknak állandó kötelességünk, hogy a főkérdésre állandóan rámutassunk. És nincs ebben az országban testület, amely alkatánál, múltjánál fogva tisztábban és teljesebben képviselhetné, ábrázolhatná, hogy mi a tiszta magyar, mi a magyarság gyökere, vére, mint éppen a magyar református egyház és lelkipásztorai. — Az a magyarság, amelynek létéről van szó: lelki magyarság. Éppen mi, a százszázalékos magyarok kell hogy szétharsogjuk a világba: a magyarság nem vér, nem névelemzés, nem visszavezethető anyakönyvi kivonatok papiros-rendszere, hanem az egész világot átalakító lélek! Ennek alapja pedig öntudat, becsülete az életstílus, megjelenése egy nagy szellemi valóság, történelmi szövedék. Ez együtt mindaz, amit ma magyarságnak nevezünk. Képtelen, igaztalan, nemzetet pusztító gondolat elkezdeni név- és vérelemzést és vinni vissza századokra azt a gondolatot, hogy valaki tárgyi valóságokra építse magyarságát. Ha megpróbálná ezt valaki a magyar lángelmékkel, akkor ki kellene dobnia Szent Istvántól László királyon kérész-tül az összes Árpádokfit, nem lenne a miénk Mátyás király, ’Zrínyi Miklós, Petőfi Sándor, nem lenne magyar író Gárdonyi Géza, Tömörkény István, sőt nem lenne magyar Kossuth és Széchenyi. Ilyen hallatlan megszégyenítést művelne a magyarság egyetemével az, aki így kipusztítani akarná a magyar történelem nagy részét, erre pedig csak egyoldalú és elfogult ember képes. Lehetséges-e, hogy az döntsön, kap-e valaki egy elavult pergamentet és nem a lélek, amely kicsapott, mint egy gejzír, világított, mint a fáklya, termékenyített, mint a májusi eső, tehát részt vett a nemzetalkotó munkában? Ezt éppen azoknak kell látniok, akik tisztán magyarok. Viszont, hangsúlyozni kell a következőt. A magyarság lelkiség, de ezt nem lehet könnyen magunkévá tenni! Ez nem szerep, amelyet egyszerű dolog megjátszani, ez minőség, lelkiség dolga. Azért okos politika minden olyan helyen, ahol a magyarságnak reprezentatív módon kell megjelennie, teljesen magyar emberekről gondoskodni, itt pedig hiba volna a tömegmunka. Az asszimiliácóhoz idő kell, de a desszimiliáció bármikor felléphet, ha az áthasonulás befejezve nincsen. Tehát nekünk kell figyelmeztetünk mindenkit: ennek a nemzetnek életében döntő pozíciót nem lehet olyan embereknek kezébe adni, akik néha még saját maguk is kísértésbe esnek, éppen mert a magyar lelkiség még nem alakult ki bennük teljesen. Hangoztatta Ravasz püspök a továbbiakban, hogy a magyar református papság igyekezzék szakértővé lenni minden olyan politikai kérdésben, amelyek elsősorban a református föld népet érintik, hogy a földvagyon-eloszlás ügyében. Nem politikai, hanem gazdasági feladat ez és mint ilyen, életkérdés. Kétségtelen — úgymond Ravasz püspök —, hogy a földkérdésben nagy átalakulás fog bekövetkezni, ezt már feltartóztatni nem lehet. Annál fontosabb, hogy ebből az átalakulásból megerősödve kerüljön ki a magyarság s ne tönkremenjen benne. Vigyázni kell, hogy a magyar református gazdanép itt kárt ne szenvedjen, nem jelszavak, felkiáltások és indulatok, hanem komoly, elmélyedő, szakszerű munka vezesse itt a magyar református papságot, amikor közös erőfeszítéssel kialakítja álláspontját. Így végezte nagy beszédét Ravasz László püspök: — Kell, hogy legyen egy párt Magyarországon: a magyar párt! Ebben akarom benne látni minden lelkésztársamat. Kell hogy legyen a magyar református egyház hivatalosainak álláspontjuk a nagy politikai kérdésekben, ezt kiformálni a magyar református lelkészség elsőrendű feladata. Mindezt azonban csak tiszta teológiai ismeret alapján, a Szentírás vezetésében bízva cselekedheti. Ebben a nehéz időben, amely reánk következik, az lesz a legbiztosabb védelem, ha itt, az ország közepében, erőteljes, tiszta, magas szellemiségű, jóakaratú emberekből álló munkaközösség, a magyar református lelkipásztorok s mindazok, akik hozzátapadva jelentik a magyar reformátusságot, egy lélekkel, egy programmal, határozottan és egységesen járnak el. . Percekig éltették, tapsolták beszéde után Ravasz püspököt. _________ A Magdolnaváros felavatása Az új (XIII. kerület) Magdolnaváros elöljáróságát, valamint az elöljáróság Béke-tér 1. szám alatti újonnan épült modern székházépületet Szendy Károly polgármester szerdán délben ünnepélyes külsőségek között adta át rendeltetésének. Díszes és nagyszámú közönség jelent meg az avatóünnepélyen, köztük: Karafiáth Jenő titkos tanácsos, főpolgármester, Schuler Dezső alpolgármester, Bessenyey Zénó titkos tanácsos, Homonnay Tivadar országgyűlési képviselő, a tanácsnoki és főtisztviselői kar teljes számban s a főváros bizottsági tagjai közül is számosan. Az altiszti dalárda a Magyar Hiszekegyet adta elő, majd Szendy Károly polgármester mondott ünnepi avatóbeszédet. — Mielőtt a XIII. kerület, azelőtt Angyalföld elöljáróságát és annak székházépületét — mondotta a polgármester — átadnám rendeltetésének, meg kell emlékeznem Magyarország kormányzójának fenköltlelkű hitveséről, akinek nevét viseli ez a kerület (viharos taps, az ünnepi közönség helyéről felállva éltette a kormányzónét), s aki ebben a kerületben kezdte meg gyermekmentő mozgalmát, amely ma már egész Budapestet behálózza. Nemes mozgalmában a kormányzó hitvese a gyermekgondozást olyan magas színvonalra emelte, mint sehol másutt Európában. A szegény, rászoruló gyermekek reggelit, ebédet, uzsonnát, ruhaneműt és lábbelit kapnak. Dr. Portik Béla elöljáró hálás szavakkal köszönta meg a polgármester bizalmát. A megjelent előkelőségek ezután sorra járták az épület helyiségeit s távozóban a legnagyobb elismerésüknek adtak kifejezést. A kerületi elöljáróság főbejárata előtt az ünnepély után Karafiáth Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester kíséretükkel elhelyezkedtek, utána pedig a frontharcosok, az egyesületek, leventék és cserkészek díszmenetben vonultak el. A mindvégig lelkes hangulatú ünnepély a Himnusz eléneklésével ért véget. A kormány rendelete a gazdatartozásokról A hivatalos lap csütörtöki száma közli a kormány rendeletét a gazdatartozásokról és a polgári nem peres eljárásról szóló egyes rendelkkesések értelmezése és kiegészítése tárgyában. A rendelet legfőbb rendelkezései a következők: Visszaállított védettség esetében a teherrendezési bejelentéseket két hónap alatt, vagyis 1938 augusztus 16-ig, a bejelentésekre vonatkozó észrevételeket pedig négy hónap alatt, vagyis 1938 október 16-ig kell pótlólagosan megtenni. Ha a védettség visszaállítása esetleg még csak ezután következnék be, az érdekeltek a bejelentést és az észrevételeket a visszaállítást elrendelő — habár nem is jogerős — határozat kézbesítésétől számított két, illetve négy hónap alatt tehetik meg. A rendelet részletesen szabályozza a végrehajtás során azzal kapcsolatban felmerült kérdéseket, hogy a teherrendezés szempontjából miként kell a terheket a főadósoknál és a mellékkötelezetteknél számításba venni és hogy a mellékkötelezettek mely esetekben és minőösszeg erejéig mentesülnek azoknak a kötelezettségeknek terhe alól, amelyeket a főadós fériaként vettek számításba. A védettséggel járó fizetésekkel és végrehajtási korlátozásokkal kapcsolatban is tartalmaz a rendelet értelelmező és kiegészítő rendelkezéseket, .