Pesti Hírlap, 1938. október (60. évfolyam, 221-246. szám)
1938-10-01 / 221. szám
BUDAPEST, 1938 * Előfizetés a Képes Vasárnappal és a Képes Pesti Hírlappal együtt egy hóra 4.— pengő negyedévre 10 pengő 180 fillér. Egyes példányszám ára 8 fillér, vasárnap 12 fillér (a mellékletek nélkül)Pesti Hírlap LX. ÉVFOLYAM, 221. (19.654) SZÁM SZOMBAT, OKTÓBER 1 Szerkesztőség: Vilmos császár-út 78. Telefon 02-295 Főkiadók: Vilmos császár-út 78. TeL 112-295 Erzsébet körút 1. Tel. 135-296 A fiókok jegyzékét vasárnaponként az apróhirdetések élén közöljük Csehszlovákia, és a világbéke Csehszlovákia miatt majdnem lángba borult a világ. Ha hetek óta állandó aggodalomban élt Európa, ha a francia, angol anyák, feleségek, testvérek éppen olyan rettegésben éltek szeretteikért, mint a németek, olaszok és magyarok, ha minden fővárosban félelemmel gondoltak az emberek egy esetleges repülőgéptámadás borzalmaira, ha minden országban kockán forgott minden értékes java életünknek, ha attól kellett tartani, hogy az emberiség kultúrája elmerül egy milliók holttestén végiggázoló világháború és szociális forradalomsorozat borzalmaiban, mindennek a rettegésnek és félelemnek az eredendő okát így hívták: Csehszlovákia. Vagy ha tovább megyünk az oknyomozásban, ezt is mondhatjuk, az eredendő okot így hívták: trianoni szerződés. Trianonban megalkották Európa legéletképtelenebb földrajzi, néprajzi, politikai és gazdasági szempontból egyformán szörnyszülött államát.Megalkották úgy, amint azt Benesék kapzsisága követelte. Ez az állam halálra volt ítélve, amikor megszületett, ebben az államban a föloszlás folyamata megkezdődött már akkor, amikor mint új szinfolt jelentkezett Európa térképén. A tényleges viszonyok minden ismerője tudta, előre megjósolta, hogy ez az állam infekciós mérgével Európa és az egész emberiség békés életének és nyugodt fejlődésének veszedelme. Az események a legsötétebb jóslatokat igazolták. Hajszálon múlt, hogy Csehszlovákia miatt új világháború kezdődjék, szörnyűségesebb, veszedelmesebb és rombolóbb hatású az elsőnél. Hála Istennek, ,ez a veszedelem már eltávozott fejünk felől. Münchenben, ahol a Német Birodalom, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország vezető államférfiai összeültek, hogy a béke és háború fölött végérvényesen döntsenek, a szenvedélyek, bizalmatlanságok, hazug jelszavak szövevénye fölött győzedelmeskedett a józan ész és a jóakarat. A négy nagyhatalom négy kiváló képviselője visszaadta egy földrész megzavart éjszakai álmát és lelki nyugalmát. Nem lesz háború. Elkerültük a legrosszabbat. Csehszlovákiát pedig eléri kikerülhetetlen végzete, anélkül, hogy — amint ez szándéka volt — fölborítaná a világ békéjét. Ezt mi is éppen olyan fölszabadult lélekkel vesszük tudomásul, mint Európa mindegyik népe. A müncheni határozat azonban a mi számunkra mást is hozott. Az egyik pótnyilatkozat szerint „a nagyhatalmak kormányfői kijelentik, hogy a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbségek problémája, amennyiben három hónapon belül az érdekelt kormányok közti megállapodás után nem rendeztetik, a négy nagyhatalom itt jelenlevő kormányfői további összejövetelének tárgya lesz“. Egy másik pótegyezmény pedig kimondja, hogy Olaszország és Németország csak akkor garantálja az újra megrajzolandó Csehszlovákia határát, ha a lengyel és magyar kisebbségek kérdését is rendezték. Mi eddig mindig azt kívántuk, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség ügyét a szudétanémetség problémájával egyidejűleg kell rendezni, mégpedig a szudétanémetek számára megállapított elvekkel egyenlő alapon. Természetesen kedvesebb lett volna számunkra, ha Münchenben így határoznak. Az egyidejű rendezésről most már le kell mondanunk. Előreláthatólag csak hosszú és nehéz diplomáciai tárgyalások, esetleg új négyhatalmi konferencia izgalmai után juthatunk hozzá igazunkhoz. Maradt azonban valami kárpótlásunk: ha az egyidejű rendezés lehetősége el is enyészett, az azonos elvek alapja megmaradt és megerősítést nyert. Az imént idézett határozatban a nagyhatalmak elismerik a magyar és lengyel követelések jogosultságát, elismerik a magyar és lengyel kisebbségek önrendelkezési jogát, elismerik, hogy ezt az ő problémájukat is rendezni kell, a rendezést pedig kétszeres garancia alá helyezik. Az első garancia az, hogy ha a prágai kormány megmaradna eddig tanúsított elzárkózó magatartásában, a négy nagyhatalom képviselői újra összeülnek, hogy a magyar és lengyel követelések fölött határozzanak és megszabják a magyar és lengyel kisebbségi jogok érvényesülésének útját és mértékét. A másik garancia pedig az, hogy addigr amíg Magyarország és Lengyelország jogos követelései nem teljesülnek, sem a Német Birodalom, sem Olaszország nem hajlandók a cseheknek megadni a várva várt területi jótállást. Megfelelő mértékben értékelni kell ezt az eredményt; ismerjük el: itt megnyílik a kapu a magyar reménységek teljesedése előtt. Négy nagyhatalom határozata biztosítja, hogy a kapu most már ne csapódjék be az orrunk előtt. Annyi keserűség és kétségbeesés után örömünnepünk van Magyarországon. És az örömünnepen hálás gondolattal emlékezzünk meg azokról, akik a magyar igazságot győzelme felé az első lépésekhez segítették. Mussoliniról, aki nem felejtette el, hogy ő volt az első felelős állásban levő államférfi, aki elégtételt követelt a világháború nagy megcsonkítottjának, Magyarországnak. Ő volt az, aki a mostani válság során fölvetette a gondolatot, hogy a nagyhatalmak nem elégedhetnek meg a szudétanémetség ügyének elintézésével, hanem „totális“ rendezést kell végezniük abban a nemzetiségi dzsungelben, amelyet Csehszlovákia jelent Európa szívében. Hasonló elismeréssel kell megemlékeznünk Hitlerről, aki a magyar követeléseket magáévá tette és aki Mussolinival együtt megtagadta a garanciavállalást addig, amíg magyar elnyomottak szenvednek. A magyar szívek hálája fordul Chamberlain felé is, akinek fő része van abban, hogy Európa békéjét sikerült megmenteni. Az ő becsületes és angol korrektségben nevelt lelke nem zárkózott el és a jövőben sem zárkózhatik el a magyar követelések jogossága előtt. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Chamberlain ma a legnépszerűbb emberek egyike Magyariaországon. És végül ne felejtkezzünk meg Daladier francia miniszterelnök érdemeiről sem, aki nem törődött azzal, hogy a francia közvélemény egy része vakon akarja követni Cseh Szlovákiát a vesztébe vezető úton, népszerűsége kockáztatásával vállalkozott a müncheni útra, hogy részt vegyen a béke megmentésének utolsó kísérletében, ott pedig nem áll.- A cseh kormány elfogadta a müncheni egyezményt Hitler és Chamberlain pénteken délelőtt békeegyezményt írtak alá Münchenben A hazatérő Mussolinit, Chamberlaint és Daladiert határtalan lelkesedéssel fogadták Daladier és Göring szívélyes tanácskozása A müncheni egyezményt mindenütt úgy fogják fel, mint egy új békés irányú nemzetközi politika kezdetét Ami csütörtökön Münchenben végbement, a nemzetközi viszonylatok történetében egyedülálló esemény: Európa négy vezető nagyhatalma összefogott, hogy észszerű határai közé szorítson egy erőszakkal összeboronált államot. A világ népei nem hiába lesték hittel és bizakodó hangulatban, hogy mit hoz a négy nagyhatalom képviselőinek tanácskozása. Münchenben valóban megnyílt az igazság és a nemzetközi béke kapuja. A világ egyszeriben felszabadult a szörnyű lidércnyomás alól A nagyhalaknak fővárosaiban, Londonban, Párizsban, Rómában, Berlinben a megegyezés hírét a határtalan örömnek ollyan kitörésével fogadták, mint annak idején a győztes nagyhatalmak a fegyverszünet és a győzelem hirét. A világsajtó egybehangzóan úgy fogja fel a müncheni megegyezést, mint egy uj és jobb korszaknak hajnalhasadását, mérföldkövet, amely a nemzetközi politikának uj irányát és útjait jelzi. Berlin zászlódíszben pompázik s az egész német sajtó a nemzet mély hálájáról biztosítja a nagyhatalmak államférfiak, akik a történelem évlapjaira méltó cselekedetükkel megváltották a világot egy fenyegető háború borzalmaitól. Münchenben — írják a német lapok — nem egy régimódi nemzetközi értekezletet tartottak, hanem a négy legnagyobb európai nemzet államférfiai ültek le egy asztal köré, azzal az elhatározással, hogy szilárdabb alapokra fektetik Európa békéjét. A müncheni megegyezés híre rendkívüli lelkesedést keltett Londonban, ahol az értekezletet megelőző napok a leglázasabb háborús készülődésben teltek el. Az egész angol sajtó megnyugvással és megkönnyebbüléssel üdvözli az egyezményt, mint a béke megmentését. A Daily Telegraph müncheni tudósítója páratlannak nevezi a miniszterelnök sikerét, amely a müncheni lakosság örömujjongása után ítélve, nagyobb volt, mint az a siker, melyet Chamberlain szerdán este az alsóházban a müncheni találkozó bejelentésével aratott. Chamberlaint, aki pénteken délután tért vissza az angol fővárosba, óriási tömegek határtalan lelkesedéssel fogadták. Nem fogadták nagyobb lelkesedéssel még Haiget sem 1918-ban, az angol hadsereg győzelmes generalisszimuszát. Óriási lelkesedéssel fogadták a megegyezés hírét Párizsban is, ahol a közvélemény az utóbbi napokban már kezdett a háború elkerülhetetlenségébe belenyugodni. A kommunista lapok kivételével az egész francia sajtó a legnagyobb örömmel üdvözli a müncheni eseményt. A francia sajtóolyan hangot üt meg, ami újabban szinte meglepő: meleg szavakkal ír Mussoliniról. Érthető lelkesedéssel üdvözli Olaszország Mussolinit, akinek az egyezmény létrejövetelében olyan oroszlánrésze volt. „A csehszlovák kérdés megoldást nyert, — írja a Corriere della Sera és a megoldásnál azt az elvet tartották szem előtt.