Pesti Hírlap, 1939. április (61. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

1939 április 1. szombat PESTI HÍRLAP Gróf Teleki Pál beszéde után általánosságban elfogadta a felsőház bizottsága a zsidója­vaslatot A részletekre vonatkozó javaslatok kidolgozására albizottságot küldtek ki a h­ercegfim­mál, (Glattfelder, Ravasz és Kaffay püspökök részvételével ) Az albizottság javaslatainak előterjesztéséig elnapolták a bizottság üléseit . Bírálatok, aggodalmak a javaslattal kapcsolatban Tas­n­­ád­­i Nagy András igazságügy miniszter válaszolt a vita szónokainak Péntek délelőtt tíz órára hívták össze a fel­sőház egyesített bizottságait, hogy megkezdjék a zsidótörvényjavaslat tárgyalását. Szokatlanul élénk érdeklődés előzte meg a bizottság ülését. Maga az a tény is egészen kivételes külső keretet adott a tárgyalásnak, hogy közel kétszáz tagból álló bizottság elé került a zsidójavaslat — s leg­nagyobb részük meg is jelent az ülésen —, de az érdeklődést jelentékenyen felfokozták a kérdés ismert politikai előzményei. Már egy órával az ülés megkezdése előtt az elnöki fogadóte­remben élénk megbeszélés folyt a felsőház tekin­télyes tagjai között arról, hogy megállapodjanak a további teendők tekintetében. Az a felfogás volt általános, hogy semmiféle akadályt nem ál­lítanak a javaslat törvényerőre emelkedése elé, ezért nem is igen volt visszhangja annak a felve­tődött gondolatnak, hogy halasszák el a bizottsági tárgyalást. Viszont módot akarnak a felsőházi ta­gok találni arra, hogy a törvényjavaslat egyik­másik fontosabb részletére nézve a módosító ja­vaslatokat kellőképpen megfontolhassák. Az ülést megelőző tanácskozásban résztvett gróf Teleki Pál miniszterelnök is, aki előbb Serédi Jusztinián bíboros hercegprímással tárgyalt hosz­­szasabban. A megbeszéléseknek az a megállapodás lett az eredménye, hogy a bizottság általánosság­ban letárgyalja a javaslatot, a részletes tárgya­lást pedig hit­vét utánra halasztják. Közben nagy számban gyűltek össze a felső­házi tagok a bizottsági teremben. Mielőtt az ülés megkezdődött volna, azok, akik a szerdai értekez­leten nem vettek részt, élénken tárgyalták gróf Károlyi Gyulának azt a levelét, amelyben közölte felsőházi tagságáról való lemondását. A levél szö­vege a következő: „Tisztelt Értekezlet! Barátaimmal számtalan megbeszélésen keresztül igyekeztem a benyújtott zsidótörvénynek az ország egyetemes érdekét leg­jobban sértő intézkedéseit kiküszöbölni. Mivel a kormányzat elgondolásaimat nem tette magáévá, elhatároztam felsőházi tagságomról való lemondá­somat, mert a felsőháznak a zsidótörvénnyel szem­ben való esetleges állásfoglalása olyan súlyos kor­mányzati zavarokat idézhet elő, amelynek követ­kezményeit képtelen vagyok lemérni. A jelenlegi súlyos bel- és külpolitikai helyzetben nem tartom célszerűnek ilyen kormányzati zavarok előidézését, viszont a javaslatot jelen formájában elfogadni lel­kiismeretemmel összeegyeztethetőnek nem tartom, éppen ezért nem tartom magamat alkalmasnak arra, hogy a javaslattal szemben akár irány­tadó, akár csak véleményt nyilvánító szerepet játszak. Károlyi Gyula gróf:“ A bizottság ülése A felsőház egyesített bizottságai pénteken Töreky Géza elnöklésével megkezdték a zsidójavaslat tárgya­lását. Délelőtt és­ délután is folyt a tárgyalás. Vitéz Görgey László ismertette a javaslatot és elő­adói fejtegetései során azt hangsúlyozta, hogy a tör­vényjavaslat, amely a zsidóság aránytalan térfoglalá­sát akarja megszüntetni, nem követi a vér mítoszát és nem keresztényietlen. Serédi hercegprímás: A püspöki kar ebben a kérdésben is az igazság és a szeretet álláspontjára helyezkedik Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás volt az ál­talános vita első szónoka, aki megismételte azt a ké­rését, hogy a kormány, amikor igen súlyos, vagy az egyházakat érintő kérdésekről készít törvényjavasla­tot, annak gondolatait, elveit, idejekorán közölje az egyházak képviselőivel, még mielőtt a tervbe vett tör­vényjavaslatnak bármilyen publicitása lenne. Ha keresztény Magyarországról beszélünk és or­szágunkat kereszténynek valljuk, mint ahogy valljuk is, mert az, természetesen törvényhozásunkban a ke­resztény elveknek érvényesülniük kell. Éppen ezért nem helyesli, hogy a javaslat különbséget tesz keresz­tény és keresztény magyar állampolgárok között. He­lyesebb lett volna, ha a javaslat egészen más alapokon épül fel. Különbséget tenne azok között a zsidók kö­zött, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok, s azok között, akik esetleg csak azután lesznek magyar állampolgárok. Azok közül a zsidók közül, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok s az ő ivadékaik közül, nem tartaná ki­­terjesztendőnek a javaslatot azokra, akik már keresz­tények lettek. Nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásúakra sem, akik büntetlen előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni akarnak és ezt a szán­dékukat már cselekedeteikkel bebizonyították vagy ez a szándékuk a törvény megállapítása szerint vélel­mezhető. Minthogy az egész javaslatot represszáliának tartja, bizonyos körülmények között kiterjesztendőnek vélné azokra a zsidókra, akik izraeliták maradtak, de büntetett előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni nem akarnak, mert indokolatlanul volnának részesei olyan közösség jogainak, amelybe nem akarnak tar­tozni. Ki kellene terjeszteni azokra, akik izraeliták vagy megkeresztelkedettek, de felekezetnélküliekké lettek. Ki kellene terjeszteni azokra a zsidókra is, akik akár izraeliták maradtak, akár keresztények let­tek, de kimutathatóan részük volt azokban a túlkapá­sokban és deliktumokban, amelyeknek visszaszorítása miatt a javaslat szükségesnek mutatkozott. A törvény azokra, akik hatálybalépéséig nem magyar állampol­gárok, kiterjeszthető, mert ezeknél nem következik be semmiféle jogsérelem, hiszen őket nem illették meg a magyar állampolgárok jogai. Hangsúlyozta ezután, hogy észrevételeit a püspöki kar képviseletében is tette , hogy a püspöki kar az elvi kijelentéssel nem kíván a kormánynak, még ke­vésbé a nemzetnek nehézségeket okozni. A jelen és a jövő számára kötelességének tartotta azonban elvi ki­jelentéseit megtenni, hogy akik akár most, akár ké­sőbb a javaslatot bírálják olvashassák, hogy a püs­pöki kar ebben a kérdésben is, mint minden kérdés­ben, tehetségéhez képest az igazságosság és a szeretet alapjára kíván helyezkedni. Glattfelder püspök beszéde Glattfelder Gyula püspök szerint lehetetlenség ta­gadásba venni, hogy van zsidókérdés s ez nálunk tra­­gikusabb formában áll fenn, mint bárhol másutt. A magyarországi zsidóság szerencsétlen társadalmi és gazdasági rétegeződése sokkal súlyosabb helyzetet te­remtett ebben a tekintetben itt, mint akár Lengyel­­országban, ahol arányszámuk még kedvezőtlenebb. Amit pedig zsidó szellemnek nevezünk s ami nemcsak a túlzott kritikai él, hanem az a mentalitás, amely mindent kereskedelmi cikként kezel s ezzel a lelki be­állítottsággal destruál olyan dolgokat is,, amelyeket a hazafias vagy vallásos kegyelet a forgalomból kivett­­nek láván tekinteni, már régóta kihívta maga ellen a nemzeti közvéleményt, különösen akkor, amikor egy példátlan katasztrófa tetemre szólította. A zsidóságnak ezt már régen észre kellett volna vennie. Amikor elismeri, hogy komoly és gyógyítást je­lentő intézkedéseket kell tenni, hangsúlyozza, vigyázni kell arra, nehogy a kivételes rendszabályokat akár a szenvedély, akár az igazságtalanság kisajátítsa. Nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy szükség és ítélőfórum nélkül állásából kitegyen valakit, aki ahhoz jogot szer­zett, nem tudja megérteni, hogy tűzharcosoktól meg­tagadják a mentesítést, nem tudja helyeselni, hogyha kivételeket állapítanak meg a testi ügyesség bajno­kaira, a szellemi és lelki kiválóságokra ilyen kivéte­leket mégsem alkalmaznak. Semmiképpen sem lehet elfogadni a javaslatnak azt a szándékát, hogy zsidóknak kíván visszaminősí­teni olyanokat, akik a zsidóságot nem ismerték és szívvel-lélekkel keresztények. Olyan törvényes ren­delkezés, amely a keresztség joghatályát meghaladja, a keresztény magyar lelkilet meggyőződésével össze nem egyeztethető. Olyan mentalitás jelentkezése, mely kizárólag a vér és hús misztériuma jogán gon­dolja az emberiség sorsát intézhetni és vérmesékkel ámítja a kiskorúakat, amely vérmeséken a komoly tudomány mosolyog. Senki sem vonja kétségbe a vér és faj döntő szerepét egy nép életében, de a lelket el­sőbbség illeti meg és a szellemi hatások a népkaraktert inkább diszponálják, irányítják és módosítják. Nem járulhat hozzá ahhoz, hogy már évszázadok óta itt­lakó és teljesen asszimilált családokból származó, meg­keresztelt zsidók sokkal súlyosabb helyzetbe kerülje­nek, mint a beszivárgott galíciaiak, mert az utóbbiak bárhova mehetnek és bárhol menedéket kereshetnek, de a megkeresztelkedetteket nem fogadják be sehol. Rendkívül aggasztó az a hangos agitáció, amely a kérdés felvetése óta az országban folyik. Akik a köz­vélemény maguk mellett való felsorakoztatását remé­lik ettől, ugyanakkor politikai naivitásról állítanak ki bizonylatot, mert arról még nem tud a történelem, hogy felkorbácsolt népszenvedélyeket normális me­derbe lehetett volna terelni. A javaslatot, amely a keresztény társadalomnak tűrhetőbb exisztenciát kí­ván biztosítani, elfogadja, mert szükség törvényt bont, a javaslat 1. §-át azonban, mely tagadása keresztény és ezeréves magyar-keresztény mentalitásunknak, mai fogalmazásában a miniszterelnök iránt érzett minden bizalma ellenére sem fogadhatja el. Ravasz püspök a zsidókérdésről Ravasz László püspök egyetért abban, hogy a ja­vaslat különös politikai fontosságú, mert mérhetetlen sok érzelmi feszítőerő van felhalmozva benne. Szinnte lehetetlen a kérdésről nyugodtan tárgyalni, oly erő­teljes ezen a téren a szélsőségek harca. Zsidókérdés van, ezt meg kell oldani, még­pedig a keresztyén ma­gyarságnak minél kisebb sérelme nélkül, minél na­gyobb javának biztosítására. Az ilyen kérdésekben abszolút mértéket nem lehet felállítani, mindig csak relatív mértékkel lehet mérni. A javaslat 1. §-a látszólag a tiszta faji elméletre, a leszármazásra helyezkedik, a kivételek statuálásával azonban bizonyos pontokon áttöri. És ha csak egyet­lenegy ponton töri is át, akkor megdöntötte már ab­szolút érvényét. A javaslat arra az egyetlen elfogad­ható igazságos álláspontra helyezkedett, hogy szelle­miség ellen való küzdelemről van szó, amely az asszi­milációnak nevezett hosszú és bonyolult folyamat alatt megszűnik, nem gépiesen és nem matematikai pon­tossággal, mindenütt egyformán, hanem némelykor hamarabb, némelykor később; tehát olyan törvényt kell alkotni, amely az asszimilációt sietteti, teljessé teszi és megakadályozza mindazoknak a tényezőknek a jelentkezését, amelyek az asszimilációt hiúvá és lehetetlenné tennék. Ha van asszimiláció egy esetben, akkor lehetséges a többiekben is; a relativitás állás­pontján vagyunk s ennek feltételeit és érvényesülését kell megkeresnünk. Ebből az következik, hogy a javaslatot általános­ságban el kell fogadnunk, mert el nem fogadásával a nemzetre, a zsidóságra, a kormányzatra, mindany­­nyiunkra a mainál rosszabb helyzetet teremtünk. Az elv legyen, hogy küszöböljük ki a javaslatnak azt az eredendő fogyatkozását, hogy sokkal kevésbé szabadít meg a kártékony tömény zsidóságtól, mint amennyire bántja, asszimilációja útján visszalöki azt a zsidósá­got, amely lélekben és magyarságban már hozzánk alakult. Ezeket a kérdéseket azonban sohasem lesz lehet­séges a törvényhozás által felhozott kivételes intéz­kedésekkel rendezni. Szakadatlanul kísérteni fog ez a kérdés és sohasem lehet úgy megoldani, hogy az emberek legalább is relatív nyugalomhoz jussanak. Ezért nagyon helyes és szükséges volna, ha olyan ál­landó országos bizottságot létesítenénk, amely min­den egyes esetben igennel vagy nemmel, egyszerű többséggel, titkos szavazással döntene a fölvetett kér­désben, határozatát nem indokolná, közzétenné a hi­vatalos lapban s ezzel mintegy élő jogszolgáltató­szervvel, az élet szükségleteihez mérten oldódhatná­nak meg a kérdések s a legrikítóbb esetek nyugtalan­ságot ébresztő mérgét a társadalmi életből ki lehetne küszöbölni. 3 HP sors­jegyrendelését sürgősen feladni, mert az új osztálysors­játék húzása már kedden kezdődik. Sorsjegyárak: egész­­ P 28.—, fél . . . P 14.— negyed P 7.—, nyolcad P 3.50 Pontos és figyelmes kiszolgálás : Dörge Frigyes bank rt., osztá­ysorsjegy főárusító Kossuth Lajos­ utca 4. (Városház-utca sarok) Telefon: 189-880. Kivételesen ma, szombat délután is nyitva! Rózsadomb legszebb helyén kitűnő fekvésű, nemrég tatarozott kertes villa is szobával, verandával, két fürdőszobával, ház­­m­esterlakással, autógarázzsal május 1-re kiadó,­­ esetleg eladó! Telefon: 110— 370 (9—12 és 4 —6-ig).

Next