Pesti Hírlap, 1940. március (62. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-01 / 49. szám
SOPAPEST, 1940________________________________ LXII. ÉVFOLYAM, 49. (20.075) SZÁM ^ A^PÉNTEK, MÁRCIUS 1 W. ^ mm am mm n I ■ mm ■ má mm “s lóra 5 pengő. Negyed- 11S§ SHgl W/Sf jlg |£8 PB gSppKl C|Mk 112-295. F 3 kiadók: Vilivre 7 pengő 50_ filler. BPrAgftrFr laBaera íSk, fial eiß, jfMrawBijjfeqkI Kral En nTS» ||lg nSB mos császár-ut 78. Tel. félévre 15 pengő. Egy Mg WBy -M. iff* HffiWTO HP BS KB / 112-295. Erzsébet-körút ívre 30 pengő. Egyes K|||gag|r Ml”' M fflB §K§ BSuSSiW lg® BtiigSF 1. Tel. 135-296. Szinzám ara hétköznap jSSsL—EK IP Bfi BUSS IBS n§§Ps£& f§||L_ rSffil/.|& 'JRjCÍP' házjegy- és utazási irorul., vasárnap 12 fillér jfjSBiá llfeEM BM89 ____Hfl gl «wk lVB ffijPwOT Hfl da. V., Vilmos csán pályaudvarokon is) ■■ OT Hl Hl H H vk ■■■ ■■ 1H ■■ száruz 13. Tel. 112-295. Családi ünnep Árvák a viharban, ellenségektől körülvett, rokontalan, egyedülálló, szétszaggatott kisszámú nép, mi magyarok, a háború dúlásai közepette maagló Európa szivében testvéri közösségben összebújunk és családi ünnepet ülünk. Horthy Miklós kormányzó országlásának huszadik évordulóját. A nagy, egész országra való ragyogó emlékezést eltiltotta Horthy Miklós tartózkodása. Azt azonban ő sem tiltotta meg, nem is ilthatta meg, hogy a magyar szíveken kigyulladjanak a hála és a ragaszkodás apró fényei, amelyek az 940-ik esztendő sötétségében is beagyagják mindazokat a földeket, melyeken magyarok laknak. A trialoni határon túl lakó magyarok földét is. A terület integritását elvehetik tőlünk az erősebbek. Az érzés inegritását, a magyar szívek együtt robbanásának magától értetődő, természetes ütemét nem veheti el tőlnk semmiféle Hatalom. A magyar országgyűlés két háza érvényben örökítette meg Horthy Miklós kormányzásának huszadik évordulóját. A kormányzóválasztás dáumának huszadik évfordulóján, márius elsején, ezt a törvényt az ország miniszterelnöke, gróf Teleki Pál, alázás céljából az államfő elé terjeszti. A magyar Corpus Juris, amelyben anyi keserű emlékezetű törvény álmozódott már össze, gazdagabb itt egy újabb ritka fajta, örömet,üszkeséget sugárzó törvénnyel. Horthy Miklós kormányzónál ezeken a napokban egymásnak adják alincset hatalmas, nagy országok és aráti népek követei, hogy királyok,sászárok és köztársasági elnökök neében kifejezzék jókivánataikat. Húsz sztendővel ezelőtt, amikor a kommunista dúlással és román megszállssal meggyötört ország fővárosát ilszabadító fővezért a dunaparti kuplás palotában a nemzetgyűlés tagjai ormányzóvá választották, nem zajottak körülötte az üdvözletét hozó iplomaták. Abban a korszakban tllatszámra roppantak össze a trónok, agi dicsőséges dinasztiák lettek egyik aprói a másikra hazátlanok, az öreg Európában cseppfolyósan forrt, kaargott minden, a zűrzavar helyén sok akkor kezdtek kikristályosodni legfelsőbb hatalmak. Sok helyen megzavarodott, megszakadt és újra ezdődött ez a folyamat. Új államfők ittek, aztán eltűntek a semmibe, pár após küszködés után elmúlt a pünösdi királyságuk, eltűntek ők mauk is. A legtöbbnek már a nevét isfelejtették az emberek. Horthy Miklós — az ország szerenséjére — nem sorozódott ezek közé többé-kevésbé fényes, gyorsan és leggyorsabban eltűnő futócsillagoközé. Ö álló csillag maradt Európa gboltján, szelid, melegfényű csillag, hogy az évek múltak, egyre több esztelet, szeretet és reménység fárult feléje. Hol vannak azok az államfők, akiket húsz esztendővel ezlőtt a hatalom magaslatán talált? Aálasztott államfők között nincsen gyetlenegy sem. A koronás államfő közül harmadik Viktor Emanuel olasz irályon és Boris bolgár cáron kívül életlenül csak azok vannak még letben, akik Európa északi peremén uralkodnak- Vilma holland királynő, aztán X. Keresztély dán, V. Gusztáv svéd és Haakon norvég király. Isten kegyessége az elmúlt húsz esztendő alatt helyén tartotta nekünk Horthy Miklós kormányzót. Húsz év nagy idő, egy nemzedék tűnt el és egy nemzedék növekedett föl ezalatt. Ezt a húsz esztendőt Magyarország egyik legdrámaibb, legnehezebb korszaka gyanánt fogja elkönyvelni a történelem. Egy megcsonkított országot kellett új életre ébreszteni, a halálosan megsebzett magyar önérzetet új virtusra bátorítani, a nemzet megsemmisítésére törő ellenséges áramlatokat leszerelni, egy szerencsétlenségében magára hagyott, megrágalmazott nemzet számára új barátokat szerezni, a jogokhoz való ragaszkodást, Szent István birodalmának álmát és akaratát ébren tartani, gyűjteni az erőt arra az esetre, ha új próba elé állít bennünket a történelem, kihasználni az alkalmat, amikor ez kínálkozik. Horthy Miklós kormányzó bölcs vezetése alatt mindez sikerült, a huszadik évfordulóra nagyobb az ország, mint az ő megválasztásakor volt és minden magyar szívben kiirthatatlanul él a reménység, hogy még nagyobb lesz nemsokára. Reméljük, Horthy Miklós ezt is megéri s újra fölül arra a fehér lóra, amelynek hátán bevonult Komáromba, Kassára és a kárpátalji országrész városaiba. Horthy Miklóst a legfényesebb nevek közé iktatta a magyar történelem. Az ország hálája és hódolata Horthy Miklós iránt Gróf Teleki miniszterelnök a vigadói gyűlésen ünnepi beszédben méltatta kormányzónk országépítő és országgyarapító érdemeit Kormányzó urunk húszéves országlásának évfordulója alkalmából az ünneplés és a hódolat jeléül már csütörtökön díszbe öltözött a főváros. A királyi vár és a citadella hosszú idő után kivilágítva nyúlott az ég felé, a Duna két partját összekötő Lánchíd fényárban úszott. Délután fél hat óra tájban a város minden tájáról megindultak a Vigadó felé. Ott folyt le az a gyűlés, amelyen hódolt az ország népe Magyarország kormányzójának. A Vigadó épülete erre az alkalomra pompás díszbe öltözött. Az előcsarnokban sorfalat állottak a társadalmi egyesületek árvalányhajas, díszruhás kiküldöttei. A feljárattal szemben örökzöld növényekkel díszítve állt Horthy Miklós életnagyságú mellszobra. A nagyterem kápráztató fényben úszott. Az emelvény mögött nemzetiszínű zászlók keretében helyezték el a kormányzó arcképét. Két oldalt Horthy Miklós családi címere és a vitézi címer tárult a néző elé. Az ünnepségen megjelent a kormányzó családtagjai közül vitéz nagybányai Horthy Miklósné, vitéz Horthy István miniszteri tanácsos menyasszonyával, Edelsheim-Gyulay Lily grófnővel, valamint ifj. gróf Károlyi Gyula, a kormányzó veje. Ott voltak a közélet, a honvédség, a társadalom, a tudományos és gazdasági világ előkelőségei, törvényhozók pártkülönbség nélkül. Az emelvény közepén foglalt helyet gróf Teleki Pál miniszterelnök. Mellette Hóman Bálint kultuszminiszter és Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke ült s ott voltak a társadalmi egyesületek vezetői, kiküldöttei, köztük Keresztes-Fischer Ferencné és gróf Ráday Gedeonná. A Vigadó hatalmas termét az utolsó helyig megtöltötte a közönség. Albrecht kir. herceg nővére elhalálozása miatt titkári hivatala útján sajnálattal kimentette magát az ünnepélyen való részvétel alól. A lélekemelő ünnepség a Hiszekegy elmondásával kezdődött, majd a Filharmóniai Társaság zenekara Dohnányi Ernő vezényletével Erkel Ferenc ünnepi nyitányát adta elő. Mal kettesben ugyanarra a férfiúra gondoltunk, akire Aradon Károlyi Gyula. A mi futárunk nem érte el. Károlyi Gyula hívására jött Szegedre családja köréből, Kenderesről, amely a vörös és román arcvonalak között feküdt. Minisztertanácsban ültünk éppen, amikor Horthy Miklós belépett és Károlyi Gyulával kezet szorítva azt mondta: „Eljöttem, vállalom/“ A magyar ember rövidségével és elszántságával beszélt. Abban a szóban, hogy „eljöttem“ — bátorság volt és önfeláldozás; abban a szóban, hogy „vállalom“, benne volt egész énjének a haza szolgálatába állítása akárhol és akármilyen körülmények között . Miután átvezette a maroknyi Nemzeti Hadsereget a Dunántúlra, Budapestnek fordult, hogy megállítsa előnyomulásában a román hadsereget. Mikor pedig annak tábornoka azt kérdezte tőle: „... és ha nem állok meg?“ — röviden így felelt: „Akkor védekezni fogok!“ Elszántságával megmentette a Dunántúlt, hogy onnan nagyobb hadsereget toborozhasson és megindulhasson vele az ország újraépítésére. 1919 Szent István napján megmondotta Dunántúl népének és az egész nemzetnek: „Zászlónk a Szűzmáriás fehér lobogó, nemzetiszin szegéllyel, — Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Kossuth zászlója“ Azután bevonult a Nemzeti Hadsereggel Budapestre s e mindnyájunknak felejthetetlen borongós őszi napon a főváros és az ország népéhez így szólt: „A nemzetrontásnak immár vége van, mindenkitől fegyelmezett, öntudatos magatartást követelek." — Ne felejtsük el soha Horthy Miklósnak ezeket a mondásait. Bennük van az egész magyar lélek, együtt az ősi hagyomány, hitünk, zászlónk állandósága és az élni akarás. „Megmásíthatatlan akaratom . . . Holnap lesz húsz éve, hogy az egész nemzet nevében a nemzetgyűlés már nemcsak a kardot bízta rá, de a romtakarító csákányt és ásót is Horthy Miklós kezébe adta, arra bízta az ekét is, a kalapácsot és a tollat, az ország újjáépítését. A rifagyar megtalálta benne azt a férfiút, akiben önmagának legjobb és legnemesebb örök tulajdonságait látta Aki bizodalmat önthetett a nemzet szívébe, akit arra valónak ítélt, hogy a Feltámadás felé vezesse. A Kormányzó pedig nyilvános vallomást tett akkor és szent ígéretet: „Megmásíthatatlan akaratom a nemzetet a boldogulás útjára vezetni...“ „A keresztény erkölcs uralmát helyre akarom állítani...“, „Szeretettel, türelemmel és megértéssel, igazságosan fogom gyakorolni a főhatalmat. Egyformán gátat kívánok vetni mindenféle túlzásnak, a kíméletlen érvényesülési vágynak, a pártszenvedély elfajulásának, az osztályharcra való uszításnak és a termelést megbénító izgatásoknak. Őrködni fogok a közélet tisztasága felett... A magyar nép erényeire akarom felépíteni a nemzet jövőjét. Minden igyekezetemmel elősegítem a magyar kultúra tökéletesedését és szellemi életünknek minden mételyező hatástól való megtisztítását...“ — Ez a cél vezette őt és vezeti mind máig és vezeti tovább, — az ő erős meggyőződése, hite, fegyelme és akarata vezette a nemzetet — történelmi szemmel Gróf Teleki Pál beszéde Általános figyelem között állt fel ezután gróf Teleki Pál miniszterelnök és a következő ünnepi beszédet mondta: Mélységes hódolattal és tisztelettel, bensőséges szeretettel üdvözöljük Főméltóságú Kormányzó Urunkat annak a napnak előestéjén, amelyen húsz éve lesz, hogy a szegedi fővezért, a Magyar Nemzeti Hadsereg megteremtőjét az ország kormányzójává választottuk. — A magyar ember nem hajlong, de megbecsüli a maga közül előbbrevalót; elfelejti mára a tegnapi parádé ujjongását, de akit egyszer szivébe zárt, kebelében csendesen ünnepli azt holtig. A magyar ember megbecsüli azt, aki nagyot alkot, aki erős, de igazán és maradandóan csak azt tiszteli, aki tiszta életű és egyenes, — akinek tehát a fegyverei is mindenkor tiszták. Ezért járulunk Főméltóságú Kormányzó Urunk elé, nem alattvalói, de fiúi hódolattal: a nemzetnek, e nagy magyar családnak a családfőre feltekintő tiszteletével. Nem fellobbanó cifra lelkesedést hoztunk, nem szalmalángot, — de a szívünkben égő szeretet öröktüzét — Kormányzó Urunk minden díszes ünneplést, felvonulást, hangosságot elhárított magától, mondván: „Ma komoly időket élünk, amidőn mindnyájan együtt örülünk és együtt bánkódunk szótlanul, — most nincs helye ünneplésnek. Bízom a Gondviselésben, hogy az ünneplésnek is megjön az ideje ...“ Kormányzó Urunk óhaja atyai parancs számunkra! De kettőt nem tilthatott meg nekünk. Azt, hogy ne imádkozzunk hálás szívvel templomainkban és otthonainkban Istenhez, aki őt nekünk adta. És azt sem tilthatta meg Kormányzó Urunk, hogy a nemzet fiai és leányai össze ne jöjjünk, mert vagyunk mind együtt lenni ezen az ünnepen! Együtt is vagyunk, fővárosban, városban, falun és tanyákon és egyazon időben, egyazon szavakkal, egyazon nemzeti énekkel együtt fordulunk Feléje valamennyien, mind, az egész ország. — Ebben az ünnepségben nincsen semmi hivatalos. Nincs ide senki sem meghiva hivatalánál fogva, mindnyájan egy közös érzésben összeolvadó gyermekei vagyunk e hazának. Nem a miniszterelnök beszél, hanem a magyar társadalomnak egyik tagja, a Keresztény Nemzeti Liga elnöke. — Nem tudok szebb szavakat azoknál, amelyeket Kormányzó Urunk mondott I. Ferenc József királyról való megemlékezésében, akinek oldala mellett öt évet töltött mint szárnysegéd. Ha tehát szabad néhány szót a magam nevében külön is szólanom, Kormányzó Urunknak ezekkel a tulajdon szavaival élve mondom: szeretettel teljes és ragaszkodó csodálattal hódolok neki én is, akinek a Gondviselés megadta, hogy együtt felesküdött minisztertársa és bajtársa lehettem Szegeden és kétszer lehettem oldala mellett első bizalmasa, miniszterelnöke. „A legnemesebb, a legjóságosabb, a leglovagiasabb ember, akivel valaha életemben találkoztam. Népeknek és embereknek egymással összeütköző érdekei számára csak az ő bölcsessége tudja a kiegyenlítést megtalálni. Ismeri az embereket, le tudja mérni értéküket és éles szeme az összefüggések mélységébe lát.“ — Horthy Miklós beszédében I. Ferenc József személyének azokat a tulajdonságait emelte ki éppen, azokat érezte nagynak a bölcs öreg királyban, amelyek nagyok magának Horthy Miklósnak lelkében és személyében is. De miképpen is bírta volna különben azt az országépítő munkát, amelynek 20 esztendős évfordulóját ünnepeljük mostan? „Eljöttem, vállalom“ — 1919 csúf tavaszát éltük, amikor kerestük, kerestük azt az embert, aki kezébe vegye a kardot, hogy megmentse vele, hogy talpraállítsa az önhibájából is összeomlott nemzetet. Bécsben,ethlen István