Pesti Hírlap, 1940. április (62. évfolyam, 73-97. szám)
1940-04-02 / 73. szám
'' ■■ BUDAPEST, 1940 LVI. ÉVFOLYAM, 73. (20.099) SZÁM KEDD, ÁPRILIS 2 . ' ...... ' . ' . . ' . ' . • ' rsvts H% ■ n ■■ H 8 a n m am mm evrrez Ä Ä*' MM WLZ fF* 0 n Hfl» 11 Vfii fl MW n SSfSitaSgÄ ?£ »rs mm' IF m 8 WW m hf 9 MM mm ’ Imä: WT mM mp ■ ■ ■ lm Bi n ■ A római út . Gróf Teleki Pál miniszterelnök nyomban azután, hogy római útjáról hazaérkezett, hosszabb nyilatkozatot tett a sajtó számára. A Teleki-nyilatkozat, ha helyesen olvassuk, egyszerű és világos feleletet ad arra a sokfelé vitatott kérdésre, hogy mit végzett a magyar miniszterelnök Rómában. „Sok fontos fölvilágosítással gazdagodtam és megerősödött az utóbbi idők eseményeiről vallott felfogásom“ — mondta a miniszterelnök. Ebben minden benne van, amit tudni akarunk. A miniszterelnöknek „sok felvilágosítás“ után alkalma volt arra, hogy fölfogását és politikáját újra meghatározza. Azonban a kapott fölvilágosítások után is, a brenneri találkozót követő napokban is úgy találta, nincsen semmi oka arra, hogy eddigi felfogását megváltoztassa. A miniszterelnök ezt így fejezi ki: „megerősödött“, tehát nem változott a fölfogása. Természetes: a fölfogás változatlanságából következik a magyar miniszterelnök és a magyar kormány külpolitikájának változatlansága is. Az olasz külügyi vezetéshez közelálló Relazioni Internazionali című olasz hetilap szombati számában a Teleki Pál nyilatkozatával teljesen egybehangzó fejtegetéseiben ugyanezt a gondolatot úgy fejezi ki, hogy továbbra is érvényben marad az a politika, amely elsősorban Róma támogatására építve a Róma—Berlin— Budapest—Belgrád négyszög formá-,jában szilárdan alátámasztja a Balkán és Magyarország békéjét. Az olasz-magyar barátság tehát alapja marad az európai politikának — mondja azután a Relazioni Internazionali —, ezzel számolni kell már ma is, de még jobban számolni kell vele majd akkor, amikor Európa valamennyi problémáját meg kell oldani és amikor „a versaillesi béke helyét igazságos béke kell hogy elfoglalja“. A nagyfontosságú olasz hetilapnak ezeket a megállapításait most vessük össze a Teleki-beszédnek azzal a részével, amelyben megkülönböztetést tesz a pillanatnyi béke és a nagy európai összeütközést befejező végleges béke között. Teleki szerint mi tekintettel vagyunk Európa érdekeire és azt hisszük, káros volna az európai konfliktust kiterjeszteni. A végleges béke tekintetében azonban olyan békére kell törekedni, „amely megszünteti az igazságtalanságokat és lehetővé teszi az európai népek fenntartás nélküli békés együttélését“. Úgy a célok, mint az eszközök tekintetében szembeötlő a magyar és az olasz politika párhuzamossága. Az egyik célt így jelöli meg a Relazioninternazionali: Közép-Európában ne hegemónia, hanem harmónia uralkodjék. * Olaszország az olasz érdekek szempontjából figyeli az európai összeütközést. Nem vesz részt benne, de nem titkolja el, hogy érdekeltnek érzi magát a végleges rendezés tekintetében. Magyarország a magyar érdekek szempontjából ugyanezt cselekszi, és a maga részéről sem titkolja, hogy annak olyan kívánságai, amelyekről ohasem mondhat le és vannak olyan idekei, amelyeknek a kielégítését követeli. Olaszországnak is, Magyarországnak is van egy közeli és van egy távoli célja. A közeli cél Róma és Budapest számára ugyanaz: mind a két fővárosban azt kívánják, hogy a világégés ne terjedjen át Európának délkeleti területére, a Balkánra és a Duna-Tisza közére. A távoli cél, hogy ha a nagy mérkőzés elérkezik a végéhez, ha bekövetkezik a pillanat, amikor Európa újjárendezéséről tárgyalnak, Magyarország is, Itália is azt kívánja, hogy ez az új rendezés igazságosabb, tartósabb legyen, mint a világháborút követő páriskörnyéki szerződések rendje volt, hogy az új béke valódi béke legyen, az igazságra, a népek valódi akaratára épüljön föl és tartósan "biztosítsa a sok megpróbáltatást szenvedett nemzetek nyugalmát. Olaszországnak is, Magyarországnak is úgy a pillanatnyi, mint a végleges béke célja egyszerű, tiszta és világos. Egyiket sem kell eltitkolni és ami a mi szempontunkból a legfontosabb: a baráti nagyhatalom és Magyarország békecéljai kölcsönösen kiegészítik egymást. Az érdekek tökéletes azonossága ez, legbiztosabb alapja a megrendíthetetlen együttműködésnek és az évek óta folytatott baráti politika változatlan továbbfolytatásának. Hivatalos közlés szerint az angol hajóhad nem nyomul be a semleges vizekre Chamberlain kedden nyilatkozik a tengeri ostromzár megszigorításáról Jugoszláv-angol-román tárgyalás . A svéd kormány a finn kérdésről A tavasz megpezsdítette a nemzetközi események vérkeringését. Ez egyelőre nem a harctéren mutatkozik meg, hanem a diplomácia párviadalaiban. A diplomáciai akciók természetrajzához tartozik, hogy azok mindaddig, amíg eredményeik nyíltan nem jelentkeznek, kerülik a világosságot, titokban folynak le. Ennek következménye, hogy mindazok a beavatatlanok, akik az eseményeket figyelik, sötétben tapogatóznak. Soha annyi találgatás nem volt a politikai világban és a sajtóban, mint manapság. Mindennap bukkannak fel olyan szenzációk, amelyeket a következő napon az illetékes helyek megcáfolnak, mindjárt kiemelhetünk az utolsó huszonnégy óra történetéből. Az egyik a Relazioni Internazionaliban jelent meg. • Brenner után a világsajtóban elterjedt az a híresztelés, hogy Németország igyekszik Itália és a szovjet kormány között közeledést létrehozni, s Moszkávát valamiképpen a Róma—Berlin-tengelybe bekapcsolni. A Relazioni Internazionali most kijelenti, hogy az állítólagos olasz-német-orosz blokk tervéből egy szó sem igaz. Ebből a cáfolatból következik: nem igazak azok a híresztelések sem, amelyek arról szóltak, hogy a három nagyhatalom érdekszférákra osztja föl Délkelet-Európát. Jellemző, amit Teleki Pál olaszországi útjával kapcsolatban erre vonatkozólag a római rádió vasárnap esti szokásos heti összefoglaló jelentése mondott. Azt mondta a római rádió, hogy a rendkívül szívélyes és baráti római megbeszélésen „végleg eloszlatták azokat a nevetséges angol és francia forrásból származó híreket, amelyek szerint német-olasz, sőt német-olasz-orosz tárgyalások folynak a Balkánnak érdekszférákra való felosztásáról.“ Az olasz rádió szerint a magyar-olasz római találkozó „ezeknek az álhíreknek döntő cáfolata“. A közel húszéves magyar-olasz barátság megerősödve került ki a római tanácskozásokból. Magyarországnak és Olaszországnak Németországgal és Jugoszláviával együtt az a célja, hogy megkímélje. Délkelet-Európát az európai konfliktus kiterjedésétől. A második cáfolat: nem igaz az, hogy Franciaország és Anglia gazdasági tárgyalásokat kezdtek Szovjet-Oroszországgal. Nem igaz az sem, hogy Moszkva sürgősen gondoskodni szándékozik a francia kormány kívánságára visszahívott párisi nagykövetének a pótlásáról. Ezek a cáfolatok bizonyos óvatosságra intenek a nyugati szövetségesek és Szovjet-Oroszország esetleges közeledéséről elterjedt kombinációkkal szemben. Harmadik cáfolat: Londonban hivatalosan kijelentik: a szövetségesek nem kértek szabad átkelést a Dardanellákon hadihajóik számára. A cáfolat után legalább egyelőre nem lehet komolyan venni azokat a kombinációkat, amelyek úgy tudták, hogy az angol és a francia hadihajóka Fekete tengerre is kiterjesztik a Németországnak szánt áruk elkobzását. Negyedik cáfolat: a szövetségesek egyáltalában nem tervezik azt, hogy repülőgépekről bombázzák és fölgyújtsák a bakui petróleum-forrásokat. Ez a negyedik cáfolat a harmadikkal egyértelműen azt mutatja, hogy a szövetségesek még mindig idegenkednek minden olyan lépéstől, amely háborúba keverhetné őket Moszkvával. Ezekből a cáfolatokból az következik, hogy a lázasan folyó diplomáciai megbeszéléseken nem is kísérleteztek a megcáfolt tervek megvalósításával? Egyáltalában nem következik. A cáfolatok igen gyakran csak a meghiúsult terveket takargatják. A nemzetközi helyzet legizgatóbb problémája kétségtelenül az, hogy miképpen változik meg Anglia és Franciaország politikája a semlegesekkel szemben Churchill ismeretes, nagy feltűnést keltett szombati rádióbeszéde már jelezte, hogy ez a változás küszöbön áll. A semlegesekkel szemben kiterjesztendő blokád tervéről beszéltek, amelyet a francia-angol haditanács múlt heti ülésén határoztak el. A szövetségesek meg akarják akadályozni, hogy a NémetBirodalom a semleges szomszédokon keresztül jusson nyersanyagokhoz. Churchill már említett rádióbeszédében többek között ezt mondta: „Szívből sajnáljuk a kis semlegeseket, akik Németország közelében örökös rettegésben élnek, de természetesen minden sajnálatunk mellett, sem tűrhetjük, hogy az ő gyengeségük ellenfelünk számára az erő forrása legyen.“ Angliában és Franciaországban már régóta elégedetlenkednek a Német Birodalom ellen megszervezett tengeri blokád hatásával. Úgy látják, Németországban az eddig alkalmazott eszközökkel nem sikerül olyan nyersanyaghiányt előidézni, ami a közeljövőben hatással lehetne a háború kimenetelére. Észak és délkelet felől rések mutatkoztak az ostromzáron. London és Paris legfontosabb problémája most, hogyan lehetne ezeket a réseket betömni? És itt most föl kell említenünk egy ötödik cáfolatot, amely az előbbi felsorolásunkból kimaradt. A világsajtó különféle találgatásokba bocsátkozott az angol - francia terveket illetőleg. Szárnyra kelt az a hír is, hogy Chamberlain miniszterelnök az alsóház keddi ülésén, a francia-angol legfelsőbb haditanács múlt heti határozata alapján bejelenti a szövetségesek blokádjának megszigorítását a semlegesekkel szemben. Ezzel kapcsolatban Londonból most a következő jelentés érkezett: Hétfőn több lapban hírek jelentek meg, amelyek szerint a szövetséges hatalmak Németország ostromzárát rövidesen szélesebb alapokra fektetik. A Reuter Iroda diplomáciai szerkesztőjének értesülése szerint ezek a jelentések, ha arra céloznak, hogy Anglia semleges vizekre nyomul be, ezeken a vizeken őrszolgálatot állít fel vagy ehhez hasonló bármiféle túlzott vagy törvénytelen vállalkozásba bocsátkozik, a leghatározottabban megcáfolhatók. Lehetséges, hogy hamarosan nagymértékben megszigorítják az ostromzárat, az idevonatkozó részletes tervezetek azonban a szövetséges kormányok vagy a főhaditanács tulajdonában vannak s ezek még" nem hozták nyilvánosságra a terveket. Ami Chamberlain keddi alsóházi nyilatkozatát illeti, előre is megállapítható, hogy a nyilatkozattól szenzációs bejelentések nem várhatók. Ezek után a világ tovább törheti a fejét, milyen tervek azok, amelyek miatt Churchill sajnálkozik a kis semlegeseken? Így változik kaleidoszkópszerűen a helyzet. Ami az egyik órában valószínűnek, majdnem bizonyosnak látszik, az a következő órában már megkapja a hivatalos cáfolatát. A Távol Kelet eseményeivel kapcsolatban is olyan esemény történt, amely a pár nap előtti jövendölésekhez képest megváltoztatja a helyzet képét. A múlt hét második felében a japán angol nagykövetnek, Sir Robert Craigie-nek egy kijelentéséből arra lehetett következtetni, hogy Anglia esetleg elismeri a japánbarát Vangcsingvej-kormányt, amely szombaton lépett hivatalba Nankingban. Ugyanilyen hírek terjedtek el az Egyesült Államokkal kapcsolatban. Hull, az Egyesült Államok külügyi államtitkárja azonban egy legújabb newyorki távirat szerint kijelentette, hogy az amerikai kormány továbbra is Vangcsingvej ellenlábasát, a csungkingi Csangkajsekkormányt ismeri el törvényes kormánynak. Miután nem valószínű, hogy Anglia a Távol-Keleten más politikát folytasson, mint az Egyesült Államok, ebből az következik, hogy legalább is koraiak voltak az angolszász hatalmak,és Japán közeledéséről szóló hírek. Amerika és Anglia továbbra is a japánok ellen hadakozó Csangkajseket támogatja. Azt jelenti ez, hogy szó sincsen a két angolszász nagyhatalom közeledéséről? Megismételjük, amit az imént írtunk: a cáfolatok igen gyakran csak a nem sikerült akciókat takargatják. És hozzátesszük: az az akció, ami nem sikerült tegnap, igen könnyen sikerre vezethet holnap. , Ma nem szabad semmit sem jósolni. Ma egyszerűen várni kell, hogy maguk az események feleljenek azokra a kérdésekre, amelyek bennünket a legjobban izgatnak. Néhány érdekes cáfolatot