Pesti Hírlap, 1941. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-01 / 1. szám
rt . A bécsi döntés erőszakos felborítása nem lehetséges — mondják német illetékes helyen Belgrád, dec. 31. (MTI) A „Vreme“ közli budapesti tudósítójának jelentését, amely a magyar-román viszony feszültebbé válását állapítja meg. A tudósító részletesen ismerteti a román sajtónak és rádiónak Magyarország és a bécsi döntés ellen intézett támadásait, még az is megtörtént, hogy súlyosan megsértették magát Horthy kormányzót is. Illetékes magyar helyen hivatkoznak a német álláspontra, amely szerint a bécsi döntőbíróság határozata végleges. Románia — mondjuk német illetékes helyen — nem teheti meg, hogy saját erejéből felborítsa a bécsi döntést, amint arra — úgy látszik, — Románia nem is törekszik. E kérdésnek erőszak útján való megoldása — mondják jól informált helyen — Magyarország és Románia között egyáltalában szóba sem kerülhet, minthogy ez megakadályozná Délkelet-Európa normális kialakulását, ami pedig ellenkezik a tengelyhatalmak kívánságaival. Így hát Budapesten az a nézet, hogy a román sajtónak és rádiónak Magyarország ellen intézett támadásai mögött bizonyos belső nehézségek húzódnak meg. Magyarország minden erőfeszítést megtesz, hogy mérsékelje ezt a harcot. Magyarországon remélik, hogy Románia el fogja fogadni a tárgyalásokra történt ezt a meghívást .Elszigetelt ország, amelyet senki sem ért meg . . Bukarest, dec. 31. (MTI) Antonescu tábornok újévi szózatot intézett a román néphez. „A legnehezebb időkben vettem vállaimra az ország terheit, — mondotta. —. Egy megingott és szidalmazott dinasztia, összeomlott határok, elfoglalt otthonaikból kiűzött románok, akiket kidobtak a relénytelenség útjára, kívülről semmi támasz, egy elszigetelt ország, amelyet senki sem ért meg, hanem amelybe mindenki csak belerúg, az ország tekintélye elveszve, erkölcsileg szétbomolva, a belső politikai erők egymással szemben. Amennyire tudtam, igyekeztem három hónap alatt javítani ezen a gyászos helyzeten. Az ország anarchia és idegen megszállás küszöbén volt s forradalmon ment keresztül, öreget és fiatalt egyaránt együttműködésre hívok fel az ország helyreállítása érdekében.“ A szovjet fokozott érdeklődése a Balkán iránt Genf, dec. 31. (MTI) A „Basler Nachrichten“ budapesti tudósítójának jelentése szerint Romániában tovább folyik az izgatás Magyarország és a bécsi döntőbírói ítélet ellen. Különösen Szófiában és Belgrádban foglalkoznak élénken az eseményekkel. Balkáni diplomáciai körök felfogása zerint az európai események súlypontja már a közeljövőben a Közel-Keletre tolód-63 húzik el A Szovjetunió is fokozott érdeklődést tanúsít a Balkán iránt Tömegesen bocsátják el tovább is a romániai magyarokat Arad, dec. 31. (Bud. Tud.) A magyar munkások és tisztviselők elbocsátása tovább tart Karácsony előtt újabb felmondások történtek az aradi közműveknél. A Dermata-gyár eddig több mint 200 magyar munkást bocsátott el Ugyancsak folytatódnak a legionisták túlkapásai is, nap-nap után megismétlődnek a magyarokkal szemben elkövetett inzultusok és vagyon elleni erőszakoskodások. K I A „züllött“ Boldizsár írta Edelsheim-Gyulai Ella A társaságban egy jótékonyságáról általánosan ismert hölgy arról panaszkodott, hogy túlságosan ki van téve a hivatásos kéregetők ostromának. Az ember sohasem tudja, mikor tesz jót és mikor követ el balfogást az igazi, szemérmes szegények rovására. Majdnem mindenkinek volt néhány idevágó története és már-már határozatilag kimondtuk, hogy bizonyos indokolt eseteket leszámítva, nem érdemes lelkileg mélyen belemenni ilyen ügyekbe, amikor riporteri élményeim kapcsán hirtelen eszembe jutott a „züllött“ Boldizsár esete. Rögtön el is mondtam a történetet. Közvetlenül karácsony előtt végig szoktam járni a főváros ismert nyomortanyáit. Ilyenkor egész délelőttöket töltök az új és régi Mária Valéria-telepeken, bekopogtatok a deszkákból öszszerótt szellős lakásokba, ahol leirhatatlanul szomorú körülmények között emberi lények folytatnak nehéz küzdelmet az élettel. Itt aztán nincs csalás és nincs ámítás. Ezek az emberek nem műrongyokat viselnek és nem festett sebeket mutogatnak. És mégis megtörtént tavaly karácsonykor, hogy amikor éppen be akartam lépni egy ilyen barakklakásba, valaki megfogta a karomat és félrehúzott: — Ide ne tessék bemenni, ez a „züllött“ Boldizsár lakása. — Miben áll ennek a Boldizsárnak a züllöttsége? — kérdeztem bizonytalanul. — Kérem, ez egy megrögzött lóversenyjátékos. Nincs olyan versenynap, hogy a Boldizsár ott ne lenne, tél vagy nyár, az neki mindegy. És ne tessék hinni, hogy a harmadik helyet látogatja. A „züllött“ Boldizsár csakis az első helyre jár és addig játszik, amíg egészen el nem készül ilyenkor, hogy tovább hódolhasson szenvedélyének, még a testén levő ruhát is eladná. Nemrég látták, hogy Boldizsár a versenyen egy vadonatúj esernyőt adott el. Az ilyen ember azt sem érdemli, hogy a nap rásüssön. Magam is rosszalva hallgattam a „züllött“ Boldizsár bűnlistáját, különösen amikor megtudtam, hogy mialatt ő a lóversenyen veszti el ügynöki tevékenységének sovány eredményeit, otthon egy beteges asszony és négy éhes gyermek várja a betevő falatot. Már azon a ponton voltam, hogy be se nyitok hozzájuk, amikor a látogatás hírére hajadonfővel kijött elém a családfő, a „züllött“ Boldizsár. Nem tehetek róla, de megjelenésében volt valami megható. Inkább ijedt kis mókushoz hasonlított, mint felnőtt komoly emberhez. Elhatároztam, hogy nem hagyom magam befolyásolni. — Boldizsár úr — mondtam szigorúan —, magáról sok rosszat beszélnek a telep lakói. Hogy lóversenyre jár, könnyelmű és bű anyára kártyázik is. Amikor annyi érdemes szegény ember szaladgál ellátatlanul, egyenesen bűn volna, ha éppen magát pártfogolnám, segíteném. Megpróbált közbevágni, de valahogy megakadt a szó a torkán, csak a szája járt hangtalanul. Informátorom a háta mögött integetett, hogy ne higgjek neki, biztosan hazudni akar valamit De eszembe jutott a beteg asszony, meg a négy gyerek, ezeknek mégsem szabad szenvedniük Boldizsár könnyelműsége miatt. — Küldje ide a feleségét, mert a maga kezébe nem adok pénzt. Kijött az asszony, adtam neki néhány pengőt és már be is kopogtam a szomszéd lakás ajtaján. De ahogy visszapillantottam, láttam, hogy a „züllött“ Boldizsár szeméből leperdült egy könnycsepp és a bajusza tövében fennakadva megfagyott a decemberi hidegben. A rákövetkező tavaszon az egyik nagy képes hetilap azzal a megtisztelő feladattal bízott meg, hogy írnék neki szép, színes riportot a Milleniumi díjról. Az ilyen megbízásnak nem lehet ellenállni, mert amúgy is szívesen veszek részt ezen a társadalmi ünnepen, amelyre heteken át készül Budapest hölgyközönsége. Az volt a feladatom, hogy minden érdekességet jegyezzek fel, a megjelentek névsorától kezdve a toilettek részletes leírásáig. Sajnos, e téren nem sok munkám akadt. A sors ugyanis évek óta úgy intézi, hogy a Milleniumi-díj napján a legvastagabb felhők gyülekezzenek a lóversenypálya felett. Néha egy-egy elkésett fagyhullám is végigseper a túrán, mintha Szervác, Pongrác és Bonifác még egy közös nagy jutalomjátékot akarnának rendezni a pesti divatdámák bosszantására. Mondanom sem kell, hogy ezúttal is kiadós mennyiségben hullott az eső és mire eljött a nagy parádé, a hölgyek ballonkabátjaikba burkolva, ázott verebekként dideregtek a tribünön. Ami szép jelzőt előre kieszeltem, az mint belefagyott a ceruzámba. Éppen lezajlott a nevezetes futam és már azon gondolkoztam, hogy el fogom, hagyni a felázott terepet, amikor a hátam mögött v valaki örvendezve újságolta: — Óriási szerencsém volt! — Megfogtad a befutót? — Azt nem. De vettem egy esernyőt, valami leégett alaktól. Vadonatúj darab, még nem is használta a boldogtalan. Állítólag hat pengő veszteséggel adta tovább, mert még játszani szeretne! — Mennyit adtál érte? — Tizenhat pengőt. Hátrafordultam és szemügyre vettem a tizenhat pengős ernyőt. El kellett mosolyodnom, mert egy éppen ilyen ernyőt láttam valamelyik délelőtt tizenkét pengőért kiírva egy üzlet kirakatában. És egyszerre minden összefüggés nélkül eszembe jutott a „züllött“ Boldizsár. Úgy látszik, nem ő az egyetlen, aki a végszükség pillanatában az ernyőjét is eladja a túkán. Az volt az érzésem, ha most lemegyek, valahol okvetlenül megtalálom a tömegben Boldizsárt. Elhatároztam, hogy megvárom még a következő futam végét és a kijárat felé menve, alaposan körülnézek a kasszáknál. Jöttek a lovak , a közönség ordítva biztatta a felismerhetetlenségig sáros zsokékat, valamelyik biztosan első lett, mert kitették a nyerő számát és alája a két helyezettét. Én pedig búcsút mondva a turf örömeinek, lesiettem a lépcsőkön és a kijárat felé indultam. Hát amint elmegyek a befutó kaszszák mellett, ahol már néhány boldog nyerő tolongott, nem törődve a szakadó esővel, kit látok az egyik eperfa alatt, bánatos arccal és karjára akasztott vadonatúj ernyővel? Most már persze könnyű kitalálni: a „züllött“ Boldizsár volt. Hirtelenében nem tudtam, nevessek -e vagy inkább meghatódjak-e a pesti élelmességnek ezen a különös figuráján, aki a polgári jóhírét és családfői becsületét áldozta fel az üzlet oltárán! Ilyen „boldogok** voltak a székelyek a román uralom alatti Marosvásárhely, dec. 31. A „Magyar Szó“ a „Cuvantul“ ismeretes cikkére válaszol és adatokat sorol fel, milyen „boldogok voltak a székelyek“ a román uralom alatt. A Székelyföldön — írja — 1923 óta a legteljesebb munkanélküliség tünetei tapsztalhatók. A lakosság megélhetését nyújtó fakitermelés teljesen megállott, a román bankok műveletei következtében a székelyek lába alól kicsúszott a talaj és kivándorlásra kényszerültek. A lelketlen ügynökök egész hada Braziliába és Kanadába csalogatta a székelységet az ottani őserdőkbe s a román kormány egyetlen lépést sem tett ennek megakadályozására. Több magyar iskolát bezártak, a csendőrök egész dalárdákat tartóztattak le magyar nóta miatt és puskatussal, korbácsással vettek részt a görögkeleti egyház térítési munkájában. Alaptalan külföldi hírek magyarországi mozgósításról Egy külföldi hírügynökségtől eredő értesülés alapján több külföldi lap olyan híresztelést közölt, mintha Magyarországon mozgósítás kezdődnek. Illetékes helyen kijelentették a MTI munkatársának, hogy minden ilyen és ehhez hasonló híresztelés a mesék országába tartozik és elejétől végig kitalálás. Varga miniszter szemleútja Budapest legfontosabb postahivatalaiban Öt nap alatt tizenkétmillió levél! Szilveszter estéjén érdekes látogatója volt a budapesti 72-es, 741-es, 78-as és 70-es számú magyar királyi postahivataloknak. "Varga József kereskedelemügyi és iparügyi miniszter Kuzmich Gábor postavezérigazgató, Kovács József és Forster Károly postafőigazgatók társaságában megtekintette a postaintézmények budapesti csúcsszerveit A tzemlent egyúttal tisztelgő látogatás is volt. A kereskedelemügyi miniszter ezzel a látogatásával kifejezésre juttatta elismerését a világviszonylatban is elsőrangú magyar postának és alkalmazottainak. A miniszter első útja a 72-es számú levélirányító postahivatalba vezetett Itt egész éjszaka szédületes iramban folyik a munka. A miniszter érdeklődéssel hallgatta a tájékoztatásul közölt érdekes adatokat, amelyekből kitűnik, hogy 1940 december 21-ike és 26-ika között, tehát Karácsony hetében összesen 17.136.216 darab levelet dolgozott fel a postahivatal a múlt évi 15.025.570 darabbal szemben. A csúcsforgalom december 23-ára esett, amikor a budapesti levélszekrényekből 2.131.850 darab levél és levelezőlap került ki. Végigjárjuk a különböző termeket Igen érdekes különlegessége a 72-es postahivatalnak a fényvizsgálati fülke, ahol kvarcfényvilágítás mellett pillanatok alatt megállapítják a bélyegről, hogy hamis-e, vagy azt, hogy az utalványon van-e vakarás, esetleg más tintával való utánirás. A 72. számú postahivatal megtekintése után a 741. sz. levélkézbesítő postahivatalba mentünk. Budapestnek ezt a legújabb postahivatalát a Duna-kekszgyár egykori épületében helyezték el különleges megbízatása ennek a hivatalnak a Budapestre érkezett helytelen, hiányos, vagy téves című levelek címadatainak kipuhatolása. Az érdekesség kedvéért feljegyeztük, hogy az egyik vidéki városból a következő címzésű levél érkezett a postahivatalhoz: „Tessék ezt a levelemet oda kikézbesíteni, ahol a kis fehér- és göndörszőrű kutyákat árulják." A postahivatal megtalálta a címzettet." A tisztviselők munkája ebben a hivatalban Valóságos rejtvényfejtés. A 78-as számú postahivatalban a nem Budapestre szóló bel- és külföldi csomagokat továbbítják. Innen indulnak a pályaudvari mozgóposták is. Karácsony hetében a budapesti postahivatalok összesen közel egymillió darab csomagot továbbítottak. A 70-es számú postahivatal kézbesíti egész Budapest területén házhoz a csomaokat, értékcsomagokat, értékleveleket, postai megbízásokat és utánvételes ajánlott leveleket Az egyik emeleti helyiségben megtekintjük a pénztárt Három hatalmas páncélszekrényben őrzik itt a pénzt Ennek az osztálynak a napi pénzforgalma, mintegy hat-hétmillió pengő, de van nap, amikor a forgalom felemelkedik tízmillióra is. Ezt a hatalmas pénzösszeget nap-nap után emberi kézzel számolják meg a legpontosabban. Tízmillió pengő naponta! El sem tudjuk képzelni, mennyi is lehet ez asztalokra kiteregetve. A körút végeztével a 72-es postahivatalnál búcsúzunk el a minisztertől. Amikor eltávozik boldogan közlik velünk, hogy a posta fennállása óta most első ízben látogatta meg a postát Szilveszter estéjén tényleges miniszter. Búcsúzóul mégegyszer bepillantunk a posta épületébe, ahol tovább folyik a lázas munka. Zizegve kattognak a Morsegépek a zongorabillentyűs Hughes-ek, viszik szét a világba az emberek örök, sóvárgó óhaját, vágyát és jókívánságát. *— Boldog, boldogabb új esztendőt! Tombor Tibor.