Pesti Hírlap, 1942. május (64. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-07 / 103. szám
4 Pesti Hírlap 1945 máj. 7. csfl. Igmándi keserűvíz a VILÁG legtartalmasabb természetes hashajtó ásványvize. Nem kell pohárszámra inni - mert már elég 3 ujjnyi. .A magyar revízió története Az az átmeneti békeállapot, amely a két világháború közé eső huszonegy éves időszakot jelenti, Magyarország számára egyetlen pillanatig sem volt békeállapot, mert minden magyar ember, az egész ország, állandó harcban állt a magyar igazságért folyó küzdelemben. Ez a küzdelem: a magyar revízió, amely abban a pillanatban kezdődött, amikor a nagy háború végén az első idegen csapatok megjelentek az ország területén. Ma új világháború forgatagában harcolnak honvédeink az ország és a magyar nép jövendő boldogulásáért. Ebben a harcban fokozottabban merül fel a szüksége annak, hogy minden részletét ismerjük azoknak a harcoknak, amelyek az átmeneti békeévek során folytak és részben folynak még ma is a magyar igazság érvényesüléséért. A revízió történetének ismerete nélkül nem tudunk tökéletes képet alkotni arról a történelmi kényszerűségről sem, amely Magyarország mai háborújának az igazi magyarázata. Röviden: a magyar revíziós küzdelem minden apró mozzanatát, arevízió történetének minden fázisát Ugyanúgy kell ismernie minden magyarnak, akár a honfoglalás vagy az ezeréves magyar történelem más sorsdöntő eseményeit. A Sziklay János szerkesztésében megjelent „A magyar revízió 1920— 1941“ című könyv olyan történelmi munka, amelyet azok írtak és azok hordták össze benne az adatokat, akik maguk is átélték, akik maguk is részesei voltak a magyar igazságért folyó küzdelemnek. Éppen ez a különleges értéke a könyvnek, mert tökéletes hűséggel elevenednek meg a revízió nagy küzdelmei, a revíziós harc aggodalmai, szomorúságai, reménykedései és mámoros örömei, amelyekben minden magyar ember részt vett. Újra megelevenednek az olvasó előtt a trianoni gyásznapok, de nyomban utána egybekovácsolódnak a magyar lelkek a revízió szent meggyőződésében és rövidesen megindul a magyar igazságért folyó céltudatos munka. Ebből a munkából kivette a részét minden magyar azon a területen, amely erejének hatósugarába esett. Hatóságaink, diplomáciánk, a sajtó, a társadalom minden rétege, a kereskedelem, ipar, az irodalom, a művészet mind együtt vívta a fegyvertelen küzdelmet és velük együtt harcolt minden magyar ember idehaza és külföldön. A Revíziós Liga, Herczeg Ferenccel az élén, Rákosi Jenő, az újságírófejedelem és a Pesti Hírlap teljes szellemi és anyagi erejével vívta a nagy harcot a külföld közönye, meg nem értése és ellenségeink kétségbeesett ellenakcióival szemben. Csak később derült rá világosság, amikor már a revízió gyakorlattá vált, hogy milyen eszközökkel és milyen erők megmozgatásával igyekeztek meggátolni az igazság érvényesülését. A Trianontól a revízió valóra válása idejéig terjedő időszak története minden regénynél izgalmasabb és tanulságosabb olvasmány minden magyar számára. A terjedelmes, ízléses kiállítású munka megszerezhető minden könyvkereskedésben és a Pesti Hírlap kiadóhivatalában. —i —n. Hazatérnek a svédországi amerikai állampolgárok Stockholm, máj. 6. (NST)Politikai körökben valószínűnek tartják, hogy a Svédországban élő amerikai állampolgárok nagy része a május 23-án kifutó „Gripsholm“ nevű hajóval New Yorkba utazik. Hir szerint a stockholmi amerikai nagykövetség emlékeztette az amerikai állampolgárokat, hogy a „Gripsholm“ valószínűleg az utolsó hazatérési alkalom. Ugyanakkor közölték, hogy a naturalizált állampolgárok, akik három évnél hoszszabb ideig tartózkodnak származási országukban, elvesztik az amerikai állampolgárságot. Ezért valószínű, hogy a dániai és norvégiai amerikai állampolgárok is hazatérnek. Bombamerénylet de gaulleistákat szállító vonat ellen Róma, máj. 6. (NST) A „Tribuna" jelentése szerint Szíriában, Ladakije és Idlib állomások között, bombamerényletet követtek el egy vonat ellen, amely De Gaulle-párti csapatokt szállított. A robbanás következtében a vonat három kocsija elpusztult Mohamed el Bakri arab nacionalistát, az egyik tettest, letartóztatták és rögtönítélő eljárással agyonlőtték. Napról-napra csökken a tengeri hajók száma A német főparancsnokság közlései szerint április 1. és 25-ike között 88 ellenséges járművet, köztük 13 alig pótolható tankhajót pusztítottak el a német tengeri és légierők, összesen mintegy 555.000 tonna hajóteret. Csak a legutóbbi hét folyamán, Anglia pontjai mentén, a Barents- és Földközitengeren, továbbá az Atlanti-óceánon 194.000 tonna hajóteret süllyesztettek el Ebből 166.000 tonna Amerika keleti partja mentén s a Karaib-tengeren pusztult el A német U-naszádok hatósugara most már több mint 8000 kilométernyi területre terjed ki. Ezen a távolságon belül állandóan veszélyeztetik az angolszász hatalmak járműveit. Szörnyű számok ezek. Különösen, ha elgondoljuk, hogy alig négy héttel azután, hogy a német merülőnaszádok az USA partjai előtt megkezdték működésüket, közel félmillió tonna hajóteret süllyesztettek el! . . . Az USA-nak és Angliának hadi-, élelmi- és különösen üzemanyaggal való ellátása veszélyeztetve van. Az amerikaiak maguk is beismerik, hogy aránytalanul sok tankhajójuk pusztult el. Az USA-ban most már a nyilvánosság előtt is rámutatnak a stratégiai helyzet nehézségeire. Még a partmenti hajózás biztosítási díjtételeit is felemelték 50 százalékkal, mert a német repülőnaszádok parancsnokai a hadihajó kísérettel biztosítottt kötelékekből a tankhajókat torpedózzák meg előszeretettel Az Egyesült Államokban annyira kritikusnak látják a helyzetet, hogy a déli államokban lévő olajmezőkről szárazföldi vezetékeken akarják az olajat az északi államokba juttatni, a veszélyeztetett tengeri út helyett. A vasúti szállítás nem jöhet tekintetbe, mert ha csak egy közepes, 5000 BRT- tankhajót veszünk tekintetbe, akkor is 335 darab 15 tonnás vasúti kocsira volna szükség, hogy rakományát elszállítsák Márpedig ahhoz, hogy a légi és tengeri erők a hadiipar szükségleteit kielégítsék, sokszáz hajó olajrakománya szükséges. A vezetékek kiépítéséhez, illetőleg a csövek lefektetéséhez, viszont igen sok acél kell. Más kérdés ismét, hogy erről az óriási acélmennyiségről a hadianyaggyárak lemondhatnak-e? Hiszen igen nagy mennyiségű hajót, repülőgépet, harckocsit, ágyút kell építeni. De ha a gyárak a vezeték kiépítésére elegendő acélt is kapnának, ez a munka igen sok időt igényelne. Eddig az amerikaiak azt állították, az idő nekik dolgozik, a legutóbbi hónapok katonai eseményei ellenben azt mutatják, hogy „Idő Tábornok“ igen erélyesen és sürgősen követeli a hadianyaggyártás terén az eddig elmulasztottak pótlását. A rohamosan csökkenő hajótér az angolszász nemzeteknek nagy gondot okoz! A világháború kitörése előtt a Brit birodalom — a gyarmatokat és Írországot is beleszámítva — 29,949.000 BRT, az USA (a Fülöp-szigetekkel együtt) 9,486.000 BRT, Németország 4,244.000 BRT, Japán 5,007.000 BRT és Olaszország 3,291.000 BRT hajótérrel rendelkezett Vajjon ebből mennyi áll még az egyes nemzetek rendelkezésére, ha az angolszász hatalmak által bérelt norvég, görög, svéd, holland, belga, dán és más nemzetiségű hajóktól eltekintünk? Az USA elnöke a múlt év májusában egy alkalommal azt mondta, hogy háromszor annyi brit hajót süllyesztettek el, mint amennyit ők országukban jelenleg pótolni tudnának. Azóta a viszonyok lényegesen megromlottak, mert most már az Egyesült Államoknak is gondot okoz az elpusztított angol és amerikai hajók pótlása. De ha a szállítás problémáját tekintjük, nemcsak a fehérhajók elvesztésével kell számolni, hanem a hadihajókéval is. A szállítmányok túlnyomórésze tudvalevőleg karavánokban közlekedik. Ezeket cirkálók és rombolók kísérik, de a nagyobbakat, különösen a Földközi-tengeren, csatahajók is. A legutóbbi időben a Földközi-tengeren haladó nagyobb karavánokat már nem tudják nehéz páncélosokkal kísértetni, mert a „Barham" elsülylyedt, a „Valiant" és a „Queen Elisabeth“ pedig súlyosan megsérülve dokkokban vesztegel és vár a kijavításra. Azt, hogy e tekintetben is mennyire komolyan ítélik meg az angolok a helyzetet, jellemzi Acworth tengerészeti szakíró mondása: „A még meglévő csekélyszámú csatahajó oly nagy értéket képvisel, hogy kímélni kell azokat, illetve gondosan vigyázni kell rájuk . . .“ A fentiek alapján megállapíthatjuk: a stratégiai helyzet mind az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánon, mind a Földközi-tengeren azt kívánja, hogy az angolszász tengeri haderő fő feladata egyelőre a szállítmányok biztosítása legyen. A flották közötti leszámolásra a tengeren egyelőre aligha lehet gondolni, valamint más nagy stratégiai feladatok megoldására sem . . . Suhay Imre. Zsák Mihály megtérése írta Örvös Lajos Egyszer régen, amikor a Felvidéken még szorgos takácsok szőtték a vásznat — élt egy bolond Domonyán. Az ilyesfélék többnyire szegény emberek s a falu tartja el őket szánalomból, így bizony. Hanem a mi bolondunk, Zsák Mihály, igen módos ember volt. Erdeje, szántója két családot is eltartott volna, csakhogy az egész föld parlagon hevert. Alig tellett ki több a szűkös mindennapi kenyérnél. De hát eddig rendjén lenne, mert bolond mindenütt akad, a legokosabb emberek közt is. Megszokták, megszerették s néha adtak neki, ha rászorult. Egyszer aztán furcsa dolog történt. Éjszaka felöltözött Zsák Mihály és kiment a határba. Néhány favágó, aki a hegyekben dolgozott, pillantotta meg hazafelé menet. Tépte a dudvát és lázasan kapálta a földet. Persze fellármázták a falut, hogy mitévők legyenek a bolonddal. Végtére nem hagyhatják ott éjnek idején. Kimentek érte a férfiak, kérlelték jöjjön haza. De Zsák Mihály két felemelt karjával beárnyékozta a határt: ez mind parlagon hever, oszt én aludjak?, fordította és újfent kapálni kezdett. Az atyafiak összenéztek, aztán csendesen megfordultak és kiki hazafelé vette útját. Nyilván azt hitték, hogy újabb mánia gyötri szegény Zsákot. Mert aki harminc esztendeig bolond, arról nem könnyű elhinni, hogy egyszeribe észretért Gondolták, majd megunja pár nap múlva és megint a régi lesz. De tévedtek. Zsák Mihály lázasan vetette magát a munkába. Csaknem éjjel-nappal dolgozott. Olykor hajnalon kint látták az erdőn, amint hatalmas baltájával jobbra-balra osztja a csapásokat Homloka fényes volt a verítéktől s messziről csúfolták a gyerekek, hogy: „még tiz évet várhatott vóna Mihály bácsi, akiro gyan meg a tótnak is az esze...“ Ő azonban se nem látott, se nem hallott. Dolgozott inaszakadtáig. _ Esztendőre meg is lett a gyümölcse. Olyan volt a földje, mint a mennyország, pénze is termett bőven. Akadt, aki jó szemmel nézte Zsák Mihály megtérését, de legtöbben kételkedve figyelték s nem hittek benne. Ekkor eltűnt a faluból. Keresték, kutatták a környéken, de nem volt sehol. Azt hitték, elkóborolt s útközben halálát lelte. De tévedtek. Két hét múlva szép sárga kocsi gördült be a faluba. Zsák Mihály ült rajta fiatal feleségével. Az asszony olyan szép volt, amilyent még emberfia nem látott a vidéken. Hosszú aranyhaját, mintha a podolini takácsok fonták volna napsugárból. Volt nagy felfordulás a faluban. Hisz, akinek van esze ilyen gyönyörű asszonyt szerezni, az nem lehet bolond. De akkor ki a bolond? Bizonyára azok, akikkel a bolondot járatta. — No, megállj csak Zsák Mihály — mondogatták az atyafiak. — Mi is értünk a tréfához. Csakhogy nem várunk vele harminc esztendeig. Mihály tudta, hogy addig úgyse nyugszanak, amíg nem történik valami. Elhatározta, hogy ő majd hozzásegíti őket. Néhány nap múlva sugdolódzni kezdtek háta mögött az emberek. Egyesek szemébe mosolyogtak, a gyerekek meg már csúfolták is tisztes távolból. Hanem ő úgy tett, mintha észre sem venné. Egy nap aztán, nem bírván már magukkal az atyafiak, küldöttség jött hozzá. Úgy mondták: nem tudja nézni a falu, hogy amíg ő a napi munkától elfáradva alszik, addig szépséges felesége az ablakon át kacérkodik egy idegen legénnyel. — Mi a fene? — hüledezett Zsák Mihály. — No jól van. Azt mondom majd: dógom van az éjszaka, ne aggóggyék — oszt meglesem. De ott legyen az egész falu, amikor megbüntetem a hűtlen asszonyt. Nosza volt izgalom a faluban. Feje tetején állt minden. Csak az idő mászott olyan lassan, mint a csiga. Esztendőnek beillett, amíg éjfél lett. Akkorra már mindenütt mozdulatlan emberek hasaltak a sötétben. Egyszerre, a kertek felől közeledve, előtűnt a legény. Nem lehetett jól látni a sötétség miatt. Magas, karcsú, fekete alakja úgy mozgott, mint az árnyék. Aztán megzörrent az üveg. Ott is megjelent valaki s a két árnyék összeborult. Akinek jó füle volt, még a csókokat is hallotta. Aztán szétváltak s a legény besurrant az ajtón. Halálos csend volt. Mindenki lélekzetvisszafojtva várt. Csak a kutyák vonítottak olykor a szomszéd határban. Mert itt még azok is hallgattak. Aztán csoda történt Petróleumlámpással a kezében, megjelent az ajtóban a fiatalasszony. — Hát kendtek mit hasalnak itt a földön? — kérdezte kacagva. Tán megbolondultak? Akkorra már Zsák Mihály is kijött, akiben felismerték az előbbi legényt. — Csak azt gyüttem mondani — kezdte —, hogy pontban éjfél van, oszt ha sebtiben hazatakarodnak kigyelmetek, még aludhatnak vagy két fertály órát. ! Kirándulások az emberi szervezetben Irta dr. Weninger Antal VIII. Szellem és szellőzés A lélekzés, a szervezet szellőzése, csak egy mozzanata az anyagcserének: míg táplálkozás közben szilárd és folyékony anyagokat veszünk fel és alakítunk át — a lélekzés gáznemű táplálékunknak az elenynek beszívása és széndiokszidnak, e mérgező égési terméknek a kilehelése. A lélekzés voltaképpen csak a sejtekben folyik. Minden sejt külön gondoskodik arról, hogy a körötte folydogáló vérből és szövetedényekből magához ragadja a szükséges élenyt, továbbá, hogy leadja a hulladékokkal együtt a gázsalakot, a széndiokszidot. A tüdők szerepe csak az, hogy a légkörből kellő adagban közvetítsék a keringő vérnek az elenyt és kilégzéskor megszabadítsák a szervezetet a felhalmozódott széndiokszidtól. Erre a szerepre utal a tüdők ágas-bogas, terebélyes fához hasonlítható szervezete és a „gallyak“ végén ülő hólyagcsák nagy felülete. Elől, a nyakunk közepén tapintható a légcső, amely lejjebb két hörgőre oszlik, jobb és bal tüdőbe vezető csövekre. A hörgők egyre vékonyabb ágakká finomodva parányi rostkosarakkal bontott hólyagosakban végződnek. Ezek a hólyagcsák (alveolusok) kiteregetve kilencven négyzetméternyi felületet jelentenek. A hörgőkben és a kisebb csövekben a levegő csak felmelegszik és megtisztul; az egész hörgőrendszer tehát vezetékhálózat. Tüdőmunka, gázcsere azonban kizárólag a hólyagcsákban folyik. Ahhoz, hogy a levegőtengerből előny jusson a vérbe, a tüdőhólyagcsáknak ki kell tárulniuk. Ez történik a belégzés folyamán. A hatalmas rekeszizom, amely mint vastag, húsos-inas fal választja el a mellüreget a hasüregtől, összehúzódása közben kitágítja a mellkast, a bordák rugalmas csontkosarát; ebben a tevékenységben segítségére vannak a külső bordaközti izmok is. A tüdők a saját erejükből nem tágulhatnak, hanem csak engedelmesen követik a mellkas domborulását. A kitágult tüdőhólyagcsák falán a légköri nyomás átpréseli a levegőt a vérbe. Eközben rendkívül bonyolult fizikai és kémiai folyamatok játszódnak le. A levegő útja tehát a következő: az orrnyílásokon keresztül lép be a szervezetbe; az orrkagylókon, mint sűtőtesteken, részben felmelegszik; az orrjáratokból a gégén keresztül érkezik a légcsőbe és innen a hörgőkbe; a finom nyálkahártyával bélelt falakon átnedvesedik, még jobban felmelegszik és porától, szennyétől megtisztul (ezek a hörgők falaira tapadnak); a tüdőhólyagcsákból átjut a vérbe; a vér tovaszállítja a sejteknek. Eközben azonban párhuzamosan folyik az ellenáram is, a széndiokszid kiküszöbölése. A tüdőszellőzés és a vérkeringés szoros együttműködéséből következik, hogy központi irányítás szempontjából is benső kapcsolatban állanak egymással A vérkeringés csak azért oly elevenen patakzó, gyors áramlás, mert a lélekzés szolgálatában is áll. Ha csupán tápanyagokat szállítana, elegendő lenne a lassúbb ütem is. Bár az agyban külön központok irányítják a légzést és keringést, e központokra ható ingerek mégis azonosak. Legfontosabb inger a vér széndiokszid-tartalma. Ha ez növekedik, a légzés szaporábbá válik, így javul a gázcsere. A tüdőgyulladás azért életveszélyes betegség, mert ha a hólyágcsákat kitöltő gyulladásos termék, az izzadmány, túlságosan megkisebbíti a légzőfelületet, a beteg megfullad. Természetesen egyéb körülmények is súlyosbíthatják a beteg helyzetét: szívgyengeség, a kórokozók méreghatása, stb. Szívbetegségben viszont előfordul (a kis vérkörben uralkodó nagyfokú pangás vagy a tüdő hajszálereinek elromlása következtében), hogy a tüdőhólyagcsákba savó kerül. Ez a tüdővizenyő, ami ugyancsak fulladást okozhat érthető okokból. Ha a tüdőket borító mellhártya beteg és ebből izzadmányos mellhártyagyulladás keletkezik, akkor a tüdőre nehezedő nagy folyadéktömeg gátolja a lélegzést A modern orvos azonban gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy gyógyítás céljából szándékosan kikapcsolja az egyik tüdő működését. Ez úgy történik, hogy a tüdőt körülölelő mellhártyaüregbe levegőt juttatunk. E „légmell“ következtében a tüdő összenyomódik, nem vesz részt a lélekzésben, pihenés pihentetése közben jobban gyógyul Különösen egyoldali gümőkóros folyamatok kezelésére alkalmazzák ezt az eljárást. Már ebből is kitűnik, hogy a szervezet milyen előrelátó, célszerű berendezésekkel bővelkedik: fél tüdőr* elegendő az életbenmaradáshoz! Hasonlót tapasztalunk a többi páros szervnél is, amilyenek a vesék, mellékvesék, stb. A nyugati orvostudomány és a természettudományos-racionális életlátás a lélekzésben is csak a pontos vizsgálatokkal ellenőrizhető erőműtani és vegytani működést látja. A keleti bölcsek azonban valószínűleg mélyebben járnak, amikor azt állítják, hogy a lélekzés ezenfelül még szellemi működés (szél-szellem), óriási horderejű lelki tevékenység (lélek-lélekzés) is. Ha elolvassuk a hindu és kínai bölcsek és jógik írásait, általában a következő szemléletre bukkanunk: a lélekzés révén kapcsolódik az ember a nagy mindenség életébe; a lélekzés tehát több, mint gázcsere, ritmusos hullámzás, szellemjárás, világölelés. Ha ez a misztikus szemlélet a mi szűkebb körzőnyítású tudományunk szemszögéből talán túlzásnak is látszik, mégsem mondható alaptalan képzelődésnek. A lélekzőmozgások kultúrája és rendszeres gyakorlása révén ugyanis nemcsak tüdőnk egészségét szolgálhatjuk, hanem idegeinket csillapíthatjuk és lelkünket is nyugtathatjuk. Ezt kizárólag erőműtani alapon megérteni nem lehet Ha magasabb vártáról tekintjük az életet és megértjük a goethei szavak mély értelmét, hogy „minden múló csak hasonlat“, akkor a lélekzést jelképnek is tekinthetjük, amely csodás valóságokat takar. A látható mellkas-hullámzás és amérhető, elemezhető tüdőszellőzés mögött talán több lelki tényező húzódik meg, mint amennyit mai tudományosságunk átélni, felfogni képes. Egy évszázaddal ezelőtt alig gondolta volna valaki, hogy egy kis szekrény, néhány csavarral, dróttal és tekerccsel, összeköthet bennünket az egész világgal; a kis rádiókészülék még ma is fejtörést okoz akárhány embernek, aki keveset ért az elektromossághoz. Hogy a tüdőmozgások és az emberi kebel hullámzásai mennyire alkalmasak összeköltöztetést teremteni a szellemi szférákkal, azt egyelőre csak a keleti bölcsek írásaiból tudjuk. De talán a jövő század természettudománya több fényt dorít ezekre a ma még homályos területekre. Annyi kétségtelen, hogy minden testi tünemény lelki tartalmat is fejez ki Valószínű tehát, hogy a szellőzés és szellem fogalmai között is szorosabb a kapcsolat, mint azt pusztán biológiai gondolkodás alapján sejthetnék. A természet csodáinak és mélyebb összefüggéseinek élvezete különben is csak szellemi fensíkokról nyílik meg előttünk. Burma elesett. A Szent Lászlóhét. Éjszakai repülőúton Budapest felett. Eredeti fényképfelvételek a bombázott Csungkingból. A hajótérkérdés. Rostock és Köln. Japán kardok. Képek a hét eseményeiről. Szépirodalom, epizódok híres emberek életéből, tarka krónika, divattudósítás, rejtvények, tréfák stb. ÁRA 20 FILL.