Pesti Hírnök, 1865. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1865-03-18 / 64. szám
Hatodik évfolyam 64. szám. PESTI Előfizetési feltételek : helyben házhozhordással vagy postán mindennapi megküldéssel egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hónapos előfizetést. POLITIKAI Szombat, mártius 18-án, 1865 HÍRNÖK NAPILAP. Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hirdetésnél 6kr. .bélyegdíj Sokrjával számíttatnak. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, a 2-dik emeleten. ff . Hazai közügyek. Idrőzült b. WESSELÉNYI MIKLÓS nagynevű hazánkfiának Ítélete a 48-diki törvények által megállapított új kormányrendszerről. Poat, mart. 18. Nem szándékozunk azokhoz csatlakozni, kik még most is a 48-diki lázas mártiusi napokban improvisált törvények genesisét kutatják, azoknak legális értékét verlicálják , s még formai törvényszerűségüket is ostromolni s kétségbevonni igyekeznek. Mi elegendőnek tartjuk ma röviden csupán azon állításunkat ismételni, hogy magyar törvényhozás soha tökéletlenebb, a nemzetre nézve veszedelmesebb törvényeket nem hozott, mint a 48-diki, mely minden megfontolás nélkül, kipróbált s a nemzet életéből s geniusából sok évszázad folytán kifejlett ősi institutiókat egy tollvonással eltörölt, vagy gyakorolhatlanokká tett, s helyükbe nem is egy új bevégzett alkotmányt, hanem egy csak híréből ismert alkotmányformának fölületes körvonalait, megemésztetlen eszméit , s elméletét ültette át ideiglenesen úgy, hogy hazánk, évezeredes szilárd alkotmányos élet után, a 48-diki törvények, által csak egy kétes eredményű provisorium aerájával jön megajándékozva, amely alatt az ország mint látjuk, egyoldalú elfogultságunk miatt mai napig sínlik, s amelyet csupán mielőbbi gyökeres revisia által leszünk képesek elhárítani. Ezen thémáról szándékozunk legközelebb polgári kötelességünknél fogva részletesen szólni. Ma egyelőre csak annak akartuk bizonyságát idézni, miszerint a csalódások s illusiók belátására nem mindenkinél voltak hosszú évek s utólagos tapasztalások szükségesek. A ritka s önfeláldozásra kész hazafiaságáról szintúgy, mint magas eszéről történetünkben egy iránt emlékezetes báró Wesselényi Miklós, ki lelkileg annál világosban s elfogulatlanabbul látott, minél kevésbé hatott testi vaksága mellett lelkére a külső mozgalom varázsa, — a 48 diki politikai változásokról, már 1848-dik évi május 28-kán, tehát az elragadottság és extasis első perceiben, a fővárosi ifjúsághoz, mely őt fáklyás zenével megtisztelő, a hozott üdvözletre következőleg nyilatkozott : * * „ * * Ki egykor élt, munkás életet élt, később polgári halottá tétetett, s most úgy szólván mint testileg is elhunyt áll itt, — hogy ennek képe bűntársai által félre nem vettetett, hanem keblükben él, — ez vigasztaló, s nem csekély bér, sok küzdés után, egy szenvedésdús életért. Ha él e kép, mint mondjátok, e hon jobbjai keblében, —udja az ég, hogy annak szemlélése ifjainkra nézve buzdító, lelkesítő, s edző erővel birjon, a gyávákat, roszokat pedig mint kisértet, s rémkép ijessze vissza a rosztól, aljasságtól. Mélyen meghatva állok itt; e megtiszteltetés keserédes emlékeket idéz elő keblemben, s örömet okoz, örömet, a mennyiben a menny ezen Bugára áthathat oda, hol örök és borong. Ahányszor eddig ily megtiszteltetés osztályrészemül jutott, mindig éreztem, s igyekeztem tisztán felfogni, miszerint az nem gyarló személyemet illeti, hanem egy annál sokkal magasabban álló szent ügyet! Sikerült-e mindig e megkülönböztetés által a hiúság sugallatát elnémítnom ? nem tudom, mert nincs a hiúságnál bárkit is rászedni képesebb, alakosabb ármány. — De ha netalán ily megtiszteltetésnél régebben olykor hiúságom is szerepelt, *) Téteknek tartottuk volna, hogy a dicsőültnek, Széchenyink egyik legnagyobb tisztelőjének s igazságszolgáltatójának ezen tanulságos szózata, sajtó utján örökítve, s újabban a nemzet emlékezetébe hozva ne legyen. Szerk, s ily fényes órák hizelgő élvezést nyújthattak is, most mindez máskép van. — Azóta közém, s a hiúság és szenvedélyek szülte élvezések, s e világ szép örömei közé, — a vakság fekete kárpitja gördült le. Annyira elszigetelve érzem magamat, annyira elszakasztva kívül állok előbbi önmagamon, miszerint most már ily fényes jelenet is csak annyiban hathat reám, mint testéből kiköltözött lélekre, ha elhagyott sárházára visszatekintenie szabad, vagy kell, mint hathat a halotti ünnepélyen szövetnékektől ragyogó állvány, a gyászzene, a szónoklat s pompás mausoleum. Ily tisztán állván most lelki szemeim előtt, miszerint e megtisztelés nem engem , hanem egy magasztos ügyet, t. i. a hazánk virágzásának biztosítására való törekvés szent ügyét illeti, — legyen most szabad nekem, hálás köszönetem kifejezése mellett, e szent ügyről szólani. Buzgalom és e szent ügy iránt minden jobbra született lélekben; de hogy a szent cél elérésére minőtt vezessen legbiztosabban, ennek megismerése, s tiszta felfogása a nehéz, de szükséges feladat. Az én hitem szerint is azon eszköz, mely nélkül nem, de a melylyel biztosan elérethetik ama szent cél: „az egység, az összetartó egyesség;“ — de nem azon egység tisztelt gyülekezet, melybe ma némelyek az embereket, gúny, zsemle s korholások közt, gyanúsítások s rémképekkéi ijesztgetések által akarnák bele ostorozni, hogy lenne aztán szerintük „egy akol és egy pásztor,“ t. i. saját külön nézeteik akta , — és saját külön okoskodásuk pásztorsága. Nem is azon egységet értem, milyenné e hazát némelyek központosítás és centralisatio által össze akarnák pörölyözni. Ezen külföldi, itt meg nem érett , s magyar éghajlatunk alatt meg sem érlelhető, itt meg nem emésztett s általunk meg sem emészthető eszmék apostolai, a csinált megyei botrányokban ijesztő körjeleket keresvén ürügyül, tettetett jámbor félelmükben a fürdőt a gyermekkel együtt akarják kiönteni. Ezek lábainkat, nehogy botoljanak avagy tévedjenek, akarják vágni, s elmetszeni a karok inatt, hogy a kezek helytelent vagy illetlent ne tegyenek. Ők látván azt, hogy a magyar korona legdrágább gyöngyeit borítl a némi szenny, eme gyöngyöket rágó ecettel akarják tisztítani. Ilyenek a hiszleni csak papirosan szokott miniszeri felelősség, a párturalom, s az egyedül jól használva hasznos sajtószabadság reánk nézve még csak álmodva remélhető úgynevezett garantiái, melyekért ők készek feláldozni a századokon át magát legnagyobb garantiaként igazolt s bebizonyított törvényhatósági rendszert, megyei önkormányzatot, a municipalitást. Feledik, vagy ignorálják, vagy nem akarják látni ezek, hogy e municipális rendszer, ha kinövéseitől megtisztíttatik s korszerűleg szabályoztatik, mind a törvénygátolás ellen a legbiztosb óvó rendszer, mind pedig ily gázolások merényének szomorú esetében a bajt forradalom nélkül orvosolni teszi a nemzetet képessé, mi ily rendszer nélkül alig tehető, s annálfogva, a forradalom vagy elnyomás alternatívája közt éppen a megyerendszer az, mely az alkotmányosságnak szintúgy mint a trónnak legerősb gyámok. Szintoly kevéssé értem azon gépies egységet, milyenné ismét mások az előbb említettekkel együtt, de nem ugyanazon célból eszközlendők, szeretnék, sőt öntudatlanul is fognák hazánkat olvasztani. Ezek oly közigazgatási rendért, melyet ígérnek, de nem eszközlendenek, törvényhatósági önállásunkat, önkormányzatunkat akarják bérül. Ezek sokaknak akarják üstökét összefonni, hogy az keveseknek lehessen kezei között. Még kevésbé értem azon egységet, mely által jámbor vagy gonosz ábrándozók, vagy számítók, törvényes és alkotmányos önállásunkat s nemzetiségünket , tekintet nélkül a magyar királynak, a magyar szent koronának dicső állására, a közös birodalommal a centralisatio útján összegyúrni, abba belefulasztani nem lennének idegenek. Nem hajlandók, vagy nem képesek ezek látni, hogy e haza, csak mint magyar és alkotmányos ország lehet a trónnak igazi istápja, lehet csak a világ nemzetei nagy családjának méltó s hasznos tagja ; s hogy alkotmány és magyar nemzetiség nélkül e föld a magyarnak csak sírja, Európára nézve pedig csak azon hid lenne s lehetne , melyen Észak felől vagy zsarnoki önkény költöztetné át ostorait s bilincseit, vagy a forradalom vinné keresztül véres lobogóit. Nem ily ‘egységet’ értek én. Hyestől mentse meg hazánkat a Nemzetök Setona ! Értem én azon ‘egységet és egyességet, miszerint a Király és Haza iránti hűség és szeretet által a trónnal, a trón által a monarchiával egyesüljünk ; miszerint a törvény iránti határtalan tisztelet s feltétel nélküli engedelmesség egyenlően legyen mindnyájunk kebelében gyökerezve ; miszerint minden jók egyenlően lássák s érezzék, hogy jó törvényt s annak oltalmát csak az érdemli és élvezheti, ki a törvénynek mindig s mindenben hódol ; érezzék, hogy a törvényes rend, valamint a polgári társaság egyik fő s múlhatatlan célja, úgy az alkotmányos szabadságnak is mellőzhetetlen feltétele ; s így érezzék tehát azt is, hogy évezeredes ősi törvényeket és institutiókat könynyelműen és megfontolatlanul felforgatni nem szabad. Értem továbbá a nemzetiségi egységet és egyességet, miszerint magyar nemzetiségünk szellemi díszítésében, s édes anyanyelvünk nemesítésében mi magyarokul mindnyájan kezet fogva, s vállat vállhoz vetve, s egyszersmind hazánk más ajku lakosival s polgártársainkkal az alkotmányos és anyagi jólét előmozdítása pályáján örökké együtt, és soha egymás ellen ne törekedjünk, mi csak is a közös szabadság rovására történhetnék. Értem végre azon egységet és szent egyességet, melyet a közterhek közös viselése s az alkotmányos polgári jogok kiterjesztése által elérni kell és lehet; azon egységet és egyességet, melyet kétségtelenül el is fogunk érni az érdekegységben, mindenki átlátván és érezvén, hogy a ki a közre adózik, törvényhozási befolyása által magának adózik ; átlátván, hogy ezt tehetni jog és kötelesség egyszersmind, — tenni pedig nyereség ; — átlátván, hogy a jog olyan, mint Istennek áldott napja, mely azért, hogy kevesek helyett sokakra süt, melegét nem veszti, s melyben teljes rövidség nélkül mindaddig lehet osztozkodni,mig egyik a másikat egymás fölibe való tolakodása által a nap éltető sugaraitól meg nem fosztja; — átlátván végre, hogy nemzeti és alkotmányos létünket csak az által erősíthetjük, ha annak oltalmára sokak, s mentül többek érdekeit csatoljuk a saját érdekünkhöz. Ily egységek öszvegét s ily egyesülést hiszek én biztos eszközül hazánk felvirágoztatására. Ezen egységet és egyességet esdjük tehát a mennytől áldásul reánk s hazánkra. De bármi buzgó is ez iránti imánk, nem elég ennek megnyerésére puszta fohász. Elszántság kell arra és tett, — mely erős és férfias. Kell tettrekész hivség hon- és Királyhoz, — engedelmeskedni tudás és akarás a törvénynek, — ragaszkodás a rendhez, — buzgalom saját nemzetiségünk, szivesség más ajkúak iránt, — kell végre ábrándtól és elfogultságtól egyenlően ment áldozatkészség és nélkülözés! Áraszd tehát reánk óh ! mennyeknek Ura ezen áldásidat, s adj e nemzetnek anyagi és szellemi jóllétet! s hogy ezt elérhesse, — fejtsd értelmét, oszlasd ábrándjait, javítsd erkölcsét, — s adj a magyarnak szándékiban bölcseséget, határozataiban higgadtságot, eszélyt és ildomosságot tetteiben, s lelkesültséget a kitüzésben! * n.'ii i * * Mily magasan emelkedik ki e világtalan nagy hazafi szelleme, azon i 1luminátusok csoportjából, kiknek vezérlete alatt a szegény magyar nemzet 1848 óta csak az Isten keze által oltalmazva tévelyeg az örvény szélén ! ERDÉLYI ÜGYEK. A három országos nyelvnek az erdélyi köz- Avatalt Köztehenésnen Használatáról szóló és szentesített törvénycikk következőképen hangzik : Mi Első Ferenc József Isten kegyelméből ausztriai császár ; Magyarország, Csehország, Dalmát-, Horvát-, Tótország , Galicia és Lodomeria apostoli királya, Lombardia, Velence és Illyria királya, Jeruzsálem királya stb.; Ausztria főhercege, Toskana és Krakkó nagyhercege; Lotharingia, Salzburg, Stájer, Karantán, Krajna és Bukovina hercege; Erdély nagyfejedelme stb. ezennel tudtul adjuk mindenkinek. Kedvelt Erdély Nagyfejedelemségünknek 1863. évi Szent-György hava 21-én kelt királyi leiratunkkal ugyanezen év Szent-Jakab hó 1-jére Nagy-Szeben szabad királyi városunkba egybehívott és ott országgyűlésileg egybegyült képviselői alkotmányos uton, a három országos nyelvnek a közhivatali közlekedésben használatát illető törvénycikket 1864-ik évi Szent-Iván hó 23-ról kelt fölterjesztésükbe letett azon legalázatosabb kéréssel járultak hozzánk, hogy mi ezen törvénycikket legkegyelmesebben helybenhagyjuk,megerősítsük és szentesítsük. Ezen törvénycikk tartalma a következő : Törvénycikk a három országos nyelv használatáról a közhivatali közlekedésben. 1. 2. A három országos nyelv úgymint: a magyar, német és román nyelv, a közhivatali közlekedésben egyenjogú. 2. §. A felek szabadságában áll minden bárminemű beadványokban, valamint minden hivatalos tárgyalásban, a három országos nyelv akármelyikével élni. 3. §• A felek szóbeli kérelmeik valamint a tanuk és szakértők kihallgatása feletti jegyzőkönyvek, a három országos nyelv valamelyikén, és pedig azon a nyelven veendők fel, melyet a kihallgatandó tanú vagy szakértő kijelöl. 4. §• Peres vagy peres ügyeken kívüli bírói tárgyalásoknál, melyekben több fél vesz részt, szabadságában áll mindenik félnek, a három országos nyelv valamelyikével élni. 5. S. A felek beadványaira vagy jegyzőkönyvileg felvett kérdéseire, az elintézés ugyanazon nyelven adandó ki, amelyen a beadvány vagy jegyzőkönyvileg felvett kérés szerkesztetett. 6. S. A bírói határozatok, valamint az indokok, oly esetekben, hol több fél vesz részt, azon a nyelven adandók ki, melyen a kérelem vagy keresetlevél, illetőleg az első beadvány, vagy az első szóbeli kérelem szerkesztetett. A többi felekkel, ha kívánják, a határozat