Pesti Hírnök, 1865. május (6. évfolyam, 99-124. szám)
1865-05-01 / 99. szám
Hatodik évfolyam 99. szám. PESTI *P AJ'AAAAA/'A/'A/'AAAAA/'A/'A/'AJ'Af'Af'A/'AAAf \V) | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás ^ £ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: 5 | egész évre 20 frt; félévre 10 frt ; negyedévre ( % 5 frt. — Minden hónap 1-tól elfogadunk 3 hó- | ^ napos előfizetést, a ^ ^ ./\AAn/ww\/\A/v\A/\AA/wJW\AAAMArjv\/\/\A/w\M/\/wv\AA/\A/w\Ar./\/\A/,o POLITIKAI NAPILAP. Hétfő, május 1-én 1865-HÍRNÖK. (^fVs\fj\/'AA/\/'j\rj\rAfj\/'Nj\/'Ajwj\f\nf'NJ\rj\rAJ'ss ata/wwata/'at aaaa^ | Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hír- fezetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. |- Szerkesztőség/ és kiadó-hivatal: | | a hímző- és kalap-utca sarkán 1-sö sz alatt, | a 2-dik emeleten. OnAAAAA/VAATAAA/VWWVVWWWWWWWVAA/WV */WVWAAfWVA/A/ O' Ulöfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt. Félévre...............................................10 frt. Egész évre..............................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. jjjgBgypr Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, a himző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyei. Kilátások egy gazdasági jövedelemforrás megnyílására Pest, május 1. A „Botschafter“ szombati száma, az új vámszabályról beszélvén, alkalmat vesz magának egy külön cikkben tárgyalni a dohányt, s a gazdasági egyesületek és kamráktól ennek termesztését illetőleg beküldött véleményeket. Magyarország égalja és földje,a dohánytermelésre kiválólag alkalmas. S mióta csak termesztjük e fontos növényt, mindig a legkiválóbb figyelem tárgya volt az jövedelmezési szempontból, úgy a gazdák, mint a kormány előtt, mégis mai napig sincs tisztában vele a kormány , hogy lehetne ennek termesztése körül oly intézkedéseket hozni be , melyek mellett a kincstár és a földmívelő is nyerjen. Az e téren eredménytelen kísérleteknek egy egész sora áll előttünk, s mégis oly nehezen tudnak az illetők maguknak azokból tanulságot vonni. Pedig oly világos az, hogy vaknak kell lenni ki nem látja. Ahányszor még békét vetettek a dohánytermelés és kereskedései, , mindig megcsökkent a kincstárjövedelme, úgy mint a termelőé, s valahányszor fölemelték a korlátokat a dohány előtt, mindig üdvös következménye jön az engedett szabadságnak. Hogy nem phrasis a mit mondtunk, történeti tények mutatják, melyeket megtagadni nem lehet. Legelőször nevezetessé a külföldön akkor lett a magyar dohány, midőn Mária Terézia idejében is a kit fizettek egy mázsának kiviteléért. Ez időben a németországi, hollandi, belga és olasz gyárak leginkább magyar dohányt emésztettek, s 1771- ben 59.000 mázsa körül volt a külföldre kivitt dohány mennyisége, ami, ha az azon időbeli fogyasztás mennyiségével hasonlítjuk össze, sokkal több volt, mint összes mai exportunk. Tehát aránylag ott állunk a dohánykereskedéssel ma, ahol 85 év előtt állottunk. Pedig mivé lehetett volna tenni ezen eredmény nélkül elfecsérelt majd egy század alatt e jövedelemforrást! Mennyi kincset hozhatott volna az földmvelésünknek, melynek alakja talán egészen más volna ma, ha céltalan intézkedések a gazdagon buzogni kezdő forrást el nem fojtják. De az illetők jónak látták a másfélkrajcáros vámot egy hatalmas crescenndóval egész 12 pengő forintig felvinni,egy mázsa dohánytól Mi lett a következés ? Az, hogy a kivitel egészen megszűnt. Tehát ismét lefelé kezdtek jönni s a 12 pengő forintról fokonkint újra leszállottak egész 20 krig. S a megfordított eljárás megfordított következése azonnal kezde mutatkozni, mert a termelés és kivitel a vámleszállítás arányában folytonosan emelkedett, eleintén, 10,()00, később 40—50,000, utóbb 1848 előtt 80 — 90 ezer mázsára ment a külföldnek évenkint kiszolgáltatott magyarországi dohány menynyisége. Az 1850-es intézkedések egyaránt megcsökkentették a termelést és fogyasztást. De a „füstöt“ annyira szerető magyar ember nem soká tudta nélkülözni félredobott pipáját, a termelőt pedig a jutalmazások és jó előlegek annyira kiengesztelték, hogy a belfogyasztás 200 ezer mázsáról 700 ezerre, a termelés pedig oda emelkedett, hogy 1858-ban már sokkal több dohányunk volt, mint amennyi az egész birodalom számára kellett. A m. gazdasági egyesület törekvéseinek tehát sikerült odavinni a dolgot, hogy 1860- ban az itthon feleslegessé vált dohánynak külföldre kivitele megengedtetett. S milyen eredménye jön ez engedélynek, megtetszik az export azon gyors emelkedéséből, mely szerint 1860. évben 3,500 mázsa 1861. 11,000 , 1862. „ 30,000 „ 1863. „ 50,000 „ 1864. „ 200, 0O0 „ termesztetett kivitelre s e mellett maga a kincstár is majd 900,000 mázsát váltott be — tehát 1864. maga több mint egymillió mázsa dohányt adott, s ezért több mint 10 millió forint került a földmivelők keze közé. Tekintetbe véve már most az óriásfejlődést, melynél fogva az 5 év előtti dohány kivitel úgy áll a jelenlegihez mint 3. 200 hoz, tekintetbe véve hogy e fejlődés mennyi nyűgök között és akadályok dacára emelkedett, önkénytelenül áll élénkbe a kérdés: mi lenne e dúsan jövedelmező termelési ágból, ha enyűgök is levétetnének róla, ha ez akadályok elháríttatnának előle ? E kérdést fejtegeték, s az erre való feleletet adták meg a gazdasági egyesületek és kereskedelmi kamarák; és ha igaz, hogy a „Botschafter“ kormányorgánum , ha igaz hogy erroris agnitio est dimidia emendatio : — úgy lehet kilátásunk, hogy földes gazdáink és birtokosaink előtt a dohányban a legbiztosabb és legbővebb jövedelemforrás fog nemsokára megnyílni; — főleg ha az ország közvéleménye által már tervben is oly hangosan és szívesen üdvözölt „dohánykiviteli társulat“ is életbeléphetene. Azt mondja ugyanis a „Botschafter,“ hogy a dohánytermelés és kereskedésben jóval szabadabb mozgás, beláthatólag emelni fogja ugyan e mivelési ágat, s azon kívánságban sincs semmi ellenmondható , hogy mindenütt engedtessék meg dohányt termeszteni, hol arra a vidék földe és nép alkalmas, — de szerinte mindez megtörténhetik a nélkül, hogy a kincstár a dohány monopóliumból húzott jövedelméről lemondjon. Tehát a „Botschafter"4 belátja az e részbeni megszorító intézkedések céltalanságát, belátja a mostani rendszabályokkal ellenkezők behozásának hasznos voltát, csak az egyedáru jövedelmet félti, s ez okból a monopóliumnak dohányadóvá változtatását, illetőleg azzal helyettesítését kívánja, kijelentvén, miszerint a jelenleg fennálló beváltási rendszer hibás és a termelőre kedvezőtlen, hogy ennek fentartása mellett a finomabb dohányfajok lábrakapását nem lehet elérni, pedig nagy kivitel csak ilyenek termesztése mellett lehetséges. Minden kérdésen kívül áll — ezzel végzi nyilatkozatát az államministérium orgánuma, — hogy a dohánymivelés még korán sem érte el nálunk azon kiterjedést, melyet a kedvező talajminőség mellett, a termelőknek engedendő szabadabb mozgás okvetlenül elő fog idézni. Ismételjük, hogy ha e nyilatkozatban a kormány véleményét kell látnunk , akkor a dohányra nézve kilátásaink csak örvendetesek lehetnek, és semmi kétségünk sem marad fen, hogy a mezőgazdák által óhajtva várt dohánykiviteli társulat rövid időn engedélyeztetni fog. Vámtarifák. A bíród, tanács elé terjesztett új vámjegyzék az egész birodalomra érvényes, Dalmatia, Trieszt, Velence, Fiume, Buccari, Portore, Zengg, Carlopago, Istria, a guarneroi szigetek, Brody (Galliciában) és Jungholz (Tirolban) kivételével. Még a folyó évi július 1-én életbe kell lépnie. Á talában minden árucik behozotti vámnak van alávetve, kivéve amelyeket a vámjegyzék különösen kivesz az alól. Az átviteli vám meg van szüntetve , kiviteli vám csak kevés tárgyra nézve. Csak a konyhasó, lőpor és dohány behozatala van eltiltva. A marhára, az őrlés végett behozott gabnára, bizonytalan keletű tárgyakra, átviteli árucikkeket nézve fennállott vámmentességi szabályok fentartatnak. Fontos a XII. szakasz, melyben elvül mondatik ki, hogy azon államok terményei, melyek az osztrák hajókkal és árukkal nem úgy bánnak, mint a legkedvezőbb bánásmódban részesült nemzet hajóival és árucikkeivel, 40 százalékkal magasabb vámot fizetnek, s még különben vámmentes árucikkek behozatatala után is 75 krajcárt kell fizetniök egy-egy vámmázszól. A vámjegyzék első része, mely a behozatali vámokról szól, 20 osztályt és 66 alosztályt, s több mint 200 egyes tételt foglal magában. Az egyes vámtételek most már a birodalom összes határaira nézve, minden állam irányában, egyenlőek. A differentiális vámok átalában megszűnnek, s csak egyes, szerződésileg kikötendő tételekre fognak szorítkozni. Eddig a német vámszövetségből behozott számos árucikk kedvezésben részesült a máshonnan behozott áruk felett. Most az új vámtételek az összes behozatalra egyenlősíttetvén, több esetben a vámtétel magasabbra van téve, mint amely eddig a vámegyesület irányában fennállott, így a vámegyesület irányában egyes tételek emelései fordulnak elő. Itt-ott egyes vámtételek, mint p. o. a sörnél (eddig 80 kr vámmázsája, ezentúl 1 frt 50 kr.), feljebb vannak ugyan tisztán pénzügyi tekintetből is emelve , mindezek mellett is azonban az új vámjegyzék átalában enyhébb az eddiginél, s egyes tételekben tetemesebb alászállítást is találunk. De csak lássuk néhány árucikk régibb és újabb vámtételének egybevetését. Behozatal. Vámtétel. uj régi írt kr. írt kr. Kávé nyersen ...... 8 — 8 — „ pörkölve...............................10 — 10 50 Thea.............................................15 - 15 75 Cukor, folyó, liszt 16. szalul . 6 — 6 30 Cukor, cukorliszt 16—20 számig 7 50 9 45 Cukor, cukorliszt 20 számtól . . 10 — 13 15 Gabona, hüvelyes vetemények, rizs, liszttermények stb. . . 10 — ^27 __ Dohány és dohánylevelek beho(10 50 zatala tiltva ^-go 25 Kerti növények behozatala, nyers gyümölcs.......................... vámmentes. Olajmagvak, gyapot stb. ... — — — 6 Komló, lupulin...................... 2 50 2 63 Hal, friss, folyam és patakbeli rák, béka stb. vámment. 1 85 Besózott halak (hering stb. — 75 1 58 Vágó és vonó marha darabja 4 50 4 26 Tehén, fiatal marha (tinó) 2 50 2 10 Borjú, juh, kecske . . . — 25 — 42 Disznó.......................... 1 — 15 L ................................ 3 — 2 10 Nyers (közönséges) bor, behozatala vámmentes. Faolaj hordóban, tömlőkben . . 2 50 3 15 Sör hordóban..............................1 50 — 80 „ korsókban.........................5 — 8 — Pálinka, borszesz,arrak, rum .10 — 8 — Borhordóban.........................6 — 10 50 „ üvegekben és korsókban .10 — 13 15 Kőszén, faszén behozatala szabad. Vas, nyersen.............................— 40 — 42 Vasúti sínek........................... 1 50 2 63 Vas lemezekben, rudakban, eke- 9 -n) 4 20 vas, gépekhez * 00) 5 25 Könyv, térkép, zeneművek . . — 75 3 15 Képek papíron...................... 2 50 8 — Festmények.............................— 75 — 80 A legnagyobb leszállításokat találjuk azonban azon nyersanyagoknál vagy félgyártmányoknál (gyapot, gyapjú, len, bőr stb. áruknál,) melyekre az osztrák gyáriparnak szüksége van. Amint bizonyos anyagok jobban fel vannak dolgozva, kevesedik a régi és új vámtétel közti különbség. Némely egészen feldolgozott árucikkre mindazáltal az eddigi rendkívül nagy vám sokkal alább van téve, s ennyiben a fogyasztó közönség érdeke is inkább tekintetbe van véve, mint az eddigi vámjegyzékben, melynek egyes vámtételei csaknem a teljes prohibitív rendszer kifolyásaiul voltak tekinthetők. Ám lássunk egypár tételt : Vámtétel. Uj. Régi. fzt. kr. Gyapotkelmék, közönségesek ... 25 42 — „ közép finomak . . 45 78 75 Várjon a külföld olyanoknak tekinti e ezen leszállításokat, a melyekért érdemes viszont engedményeket tenni, majd meglátjuk. Legközelebb már ismerni fogjuk a porosz szerződmény horderejét, s az angol- osztrák enquéte is rövid időn megkezdi működését. Az eredmények után ítélhetjük meg majdan a nyereményt, mely Magyarországra a vámreformból háromlik. Nem kételkedünk, hogy azon hazánkfiai, akik az utóbb érintett enquéteben részt vesznek, kötelességüknek tekintendik a magyarországi főbb kiviteli cikkekre nézve, (különösen a borra nézve) kedvezményeket eszközölni ki Anglia részéről, természetesen viszont támogatván Anglia igényeit az osztrák birodalom részéről, az angol kereskedésnek nyújtandó méltányos kedvezményekre nézve. frt. kr Gyapotkelmék, finomak . . . . 70 105 — „ legfinomabbak . . 150 262 50 Lenkelmék legközönségesebbek . 6 15 75 Lenkelmék közönségesek ... 25 42 — „ finomak..................... 70 105 — Gyapjú áruk durvábbak .... 58 — „ kevésbé durvák .... 25 52 50 „ középfinomak .... 45 78 50 „ finomak.......................... 70 105 — „ legfinomabbak .... 150 262 50 Selyemáruk, finomak.................... 150 262 50 „ közönségesek ... 70 150 — Sárosmegye, april 25. Örömmel értesültem, hogy a sárosmegyei gazdasági egylet azon szabályai, illetőleg megszorításai, melyek végett a terv a főispáni hivatalhoz visszaküldetett, főisp. helyi, ő mlrga elnöklete alatt, a megye azon jeles szakértő hazafi birtokosai által, kik az értelmiség közbizalmát egyenkint teljes mérvben birják, Eperjesen f. hó 12 -én a megyeházánál tartott értekezletben elfogadtattak, mert a dolog lényegén keveset változtatnak s oly tétel mint p. 0. a tagok számának korlátozása, bizton remélhető, hogy kedvezőbb viszonyok közt, a megye viszonyaihoz képest fog módosíttatni — Így többé semmi kérdés, semmi akadály nem maradván fel, azt hiszem méltán remélhetjük, hogy ezen egylet még ez. évben meg fogja kezdeni üdvös, buzdító, elevenítő, vezénylő működését. Az Eperjes városa által kérelmezett gazdászati és erdészeti iskoláról azonban, mely nélkül a gazdasági egylet működése főkép csak a részvényes tagokra fog kiterjedni, és melyek közös működése által az elméleti és gyakorlati gazdászatot, s a gazdászati ipart az egész megye minden rendű lakosai közt népszerüsítni remélhetnek— s mely intézet növendékei, az itt szerzett gyakorlati hasznos elveket s mesterfogásokat saját megyéik (melyek gazdászati viszonyai az eperjesi s szomszéd határokban nagy részben helyesen képviselvék) népszerűsíthetnék — szóval ezen elméleti s gyakorlati tanodáról, mely nélkül az egylet tevékenységi köre jelentékenyen korlátoltatik, s mely szintén csak akkor felelhet meg hivatásának , az életből, az élőktől merített tapasztalatok és hasznos ismeretek s vezérelvek népszerűsítésének, ha ezzel közösen működik a közcél elérésére — még mindeddig mit sem tudunk — bár Eperjes városa és Sáros megye birtokosai, e végett már két év előtt jelentékeny ajánlatokat, áldozatokat terjesztettek fel az illető hatóságokhoz. Jelentékeny áldozatokat tennének Sáros megye birtokosai, hatóságai, lakosai, földsajátítási, szekeres és kézi közmunka, építési anyagok stb.-re nézve szintén egy Eperjesen keresztül vezető vasút életbeléptetéséért is, mert bizonyos, hogy ez, és az említett egylet, gazdászati s erdészeti tanoda új életet öntene vidékünkbe, vagyis: visszahozná az egykori tevékenységet — kivált ha a közviszonyok megváltozván, lehangolás helyett erélyre buzdítanának minden agyat s keblet — és közeledést eszközölne a vagyonosok, pénzesek, iparosok, szakképzettek, munkaképesek, elmélkedő, de nem gyakorlati tudósok stb. most még különködő vagy háttérbe szorított s nem méltánylott osztályai közt. Hazánk fővárosának is érdekében áll, hogy közelebb vonja magához ezen elszigetelt s elszigeteltsége miatt hanyatlásnak indult vidéket és népet. Sokat nyerne, sokat erősbödnék eme közkapcsok által itt, még a helységekben is nemzetiségünk, irodalmunk, nyelvünk. Tagadhatlan, hogy megyénk városaiban, kivált Eperjesen, most sokkal több ember ért és beszél magyarul, mint 3—4 év előtt, bár akkor sokan inkább igyekeztek, ha nem tudtak is magyarul beszélni — mint most. Húsz év előtt alig lehetett itt magyar szót hallani: „állandó“ német színtársulat működött az egy télen át épített és felszerelt színházban, holott most rendesen bár csupán 4—6 hétre magyar szín és dalművészek szerepel.