Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)
1850-09-02 / 144. szám
napig mulat. Tegnapelőtt a tüdós társaság gyűléseiben mint vendég vett részt, s tömérdek tapasztalataiból némelly igen érdekes adatokat közlött a chinai nyelvről, népszokásokról, vallásról stb. Mi bennünket legközelebbről érdekel, s minek hire a fővárost egyszerre átfutotta, azon nyilatkozata Gützlaff úrnak, hogy a dinai határok szomszédságában él egyharczos, bátor népfaj, mellynek nyelvét a dunaiak nem értik, maga a derék missionarius sem tudott rajta eligazodni. E népnél meggyökerezett hit az, hogy az ő ereik régesrégen kivándoroltak azon földről, mellyen ők laknak, s hogy ha ők is kivándorolnak egykor, mihez reményök van, az egész világ mozgásba, rengésbe fog általok jőni. Az értekező alapos adatokkal igyekezett megmutatni, hogy e hős nép, melly még most is örökös harczban van, a hunnok maradéka vagy rokona. — Gützlaff úr a chinai nyelvről azt állítá, hogy annak megtanulására legalább 8 esztendő szükséges. A császár a legfőbb tudósnak tartja magát, ő vizsgálja az orvosokat is, ő tesz valakit doktorrá. Az újítástól iszonyodik. Egy tudóst, ki az írásban újítást akart behozni, lefejeztetett. A nap és holdfogyatkozásról azt hiszik, hogy azt sárkányok csinálják, mellyek a napot s holdat be akarják falni. Gützlaff ar e tévhitet népszerüleg akarta cáfolni, érte börtönbe vettetett. A császár kineveti, a ki neki az újvilágról, Amerikáról beszél; azt mondja, az nem létezhetik, mert ő arról semmit sem tud. A mandarinokkal utána kerestetett a könyvtárakban, vájjon van-e ez uj világról a régi iratok közt valami emlékezés, s mivel egy betű sem volt, a császár az uj világról semmit sem akart tudni. Értekezése végén kijelentés al, hogy ő a magyar nemzetet szivéből tiszteli, s egész erejéből fog igyekezni rajta, hogy ama velünk rokon népfajról később közelebbi fölvilágosítást szerezhessen-----Tegnap az evang. templomban tartott egyházi beszédet, mellyben a népet jótékony adakozásra, s a keresztyén vallás terjesztésére hívta föl. — -J- A gőzhajózási társulat igazgatósága minden gőzösön gondoskodott arról, hogy a hirtelen történhető cholera esetekre a legszükségesebb orvosi szerek tartassanak készen. Óhajtandó volna, hogy e példa más intézeteknél is utánzásra találjon, hol az utasok hirtelen megbetegedvén, orvosi segítséget mindjárt nem kaphatnak, péld. vasutaknál, gyorsutazási hivataloknál stb. — Halljuk, hogy a marhavész meggátlására felállított szeged-csongrádi állomásra Abay István orvostudor neveztetett ki. Mint némelly oldalról hallatszik, ez értelmes és szakértő férfiú Szeged város állandó főorvosává fogna később kineveztetni. ■— A ,Pesti Napló 137. számának „Vegyes hírek és események“ czímű rovatában örömmel olvastam, hogy eredetiségemért egy ismeretlen tisztelem és becsülöm szinte párbajra kelt. Azt bátran tehette, miért is neki egyelőre köszönetemet s őszinte elismerésemet is nyilvánítom. Hogy eredeti vagyok annyi világos, de hogy az „ír-dalt“ Moor Tamás írta, az is világos, mert ha nem ő írta volna, hanem én, azaz nem lenne egyedül fordításom , akkor nem írom vala ,,ír-dal“ pausával közbe (mert mégigy is valami dühösebb etymolog ír alatt flastromszerű valamit érthetendett —) hanem magyar dal, s igy meg nem foghatom mi czím alatt adhatott olly rémítő disputára alkalmat, főleg miután irodalmunkban az eredeti iró megnevezése nélkül számtalanszor így írnak a fordítók: szerbul dal (lásd Székács), spanyol dal (lásd Gregus) , franczia vagy angol novella (láss többeket.) Én nem szoktam idegen tollal ékeskedni. Moore Tamás ír költő volt, miért igen renden volt e czimír dal. Az írót pedig egyesegyedül azért nem neveztem meg, minthogy e dalt Freireich Imre angol barátom csak emlékezetből mondván toltam alá, attól tarthatok, hogy fordításnak igen is szabad fogott lenni. Mindezek daczára még egyszer köszönetemet nyilvánítva ismeretlen védőmnek, biztosíthatom őt, hogy eredetiségem mellett, ha élete nem kedvesebb eredetiségemnél, bármikor bátran kardot húzhat, vagy pisztolyt emelhet. Még egy puszit szíves indulatáért. LAURA GUSZTÁV. Mindjárt tudtuk, hogy L. G. az eredeti ember, de azt is tudtuk, hogy az ír dal nem eredeti, hanem Moor Tamás írta. Azért kár is volt az iró nevét elhallgatnia. — A bécsi Fremdenblatt újabb számai egyikében olvastuk azon örvendetes újságot, hogy lapunk tulajdonosa Császár Ferencz ur, Bécsben magas hivatalra neveztetett volna ki. — Mi úgy tudjuk, hogy a nevezett ur e kitüntetéséről mindeddig semmit sem tudva, folytonosan betegeskedik, s Vácz közelében tartózkodván, várja megroncsolt egéssége helyreállítását, üdülését. — * Scheuerer ur gránátos utczai festékkereskedésében, egy nápolyi éjt ábrázoló olajfestvény szemlélhető, Mezei József hazánkfiától. Fiatal festészünk ezen dolgozatát választékosság, kedély, szellem, hivatás és magas ihlettség jellemzik, s első tekintetre meggyőzik a szakértő szemlélőt a felől, hogy M. a festészetnek hazánkban még eddig, fájdalom igen sivár-mezején kezdőül nem tekinthető. Több avatott műbirák, dicsérettel halmozák fiatal művészünk kitűnő festményeit. Mi saját érdekében is figyelmeztetjük őt, hogy csinos készítményét a váczi utcza valamellyik műárusánál tétesse ki, hol több szakértők figyelmét magára vonhatja. — Sok illy tanítványt óhajtunk a lelkes Maraszloni úrnak. Francziaország. Fülöp Lajos, az elűzött franczia király, Claremontban meghalt. E férfiút, ki olly nagy szerencsétlenségeket tudott túlélni, nem tartozott a mindennapi lelknek közzé. Egyiránt voltak nagy erényei, mint hibái. Ha egyoldalulag akarnánk róla ítéletet mondani, csak erényeiről kellene szólnunk. Francziaországnak 17 évig békét szerzett. S épen e béke hozta elő, 17 év múlva, azon forradalmat, mellynek következtében Francziaországot el kelle hagynia. Hogy e békét minden áron megszerezze, eszközökhöz nyúlt, mik XIV. Lajos kormánya alatt divatoztak. Francziaországot a legvastagabb materializmus karjai közé vezette, s így reménysé, hogy a franczia nemzet szellemi izgékonyságát lebilincselve, majd a „L’État, c’est moi“ elvén önakaratulag uralkodhatand. Mind ő, mind státusférfiai, valamint más kormányok is, mellyek a nemzeteket „zsírba akarták fulasztani“ igen drágán lakoltak meg érte. E veszélyes elv alkalmaztatott volt hazánkra is. Hogy mi eredménnyel ? az események megmutatták. Fülöp Lajos a „régner“ és „gouverner“ kormányformákat nem különbözteté meg, sőt az utóbbit az első alá szokta. E politikának Guizot volt nagymestere. Ő akkor is így okoskodik: a nemzeti egység szükségkép politikai egységre vezet. Csak egy nép van, tehát a nép nevében, és annak élén csak egy hatalom lehet. És ez elveket az európai kormányok— úgy látszik— ismét életbe akarják léptetni. El akarják nyomni a forradalmakat, de úgy, hogy a forradalmakkal együtt a népek szellemi ereje lezárassák. A világosságot ököllel akarják megtörni, s a férfiúra gyermeköltönyt készítenek. Hogy ez eljárás mire vezet, nem nehéz megjósolni. Nem akarta, vagy nem tudta számolásainak egyik tényezőjéül a nép közérzületét venni, s megbukott; maga buktatta meg magát. Visszalépett volna, de már késő volt, s előidézte az 1848-as forradalmat. Ez esemény előtt a történet lapjain egy mutatóujj fog mindig állani, intésül népek és kormányoknak. Fülöp Lajos nagy ember, rosz státusférfiú, jó franczia volt. Ez állítások életében mindenütt nagy példákkal bizonyíttatnak be. Az elsőt tanúsítják kiállott nagy szenvedései, a másodikat utóbbi története Francziaországban, a harmadikat, mint száműzött mélyen érezé, s bátran vehetjük halála egyik tényezőjéül. Nevezetesen családi élete például hozatik fel még ellenségeitől is. Ha jól jut eszünkbe, Cremieux a tavaszi választások alkalmával republicánus hallgatói szívére akarván szólni, megindítólag ecsetelé a családi életre felhozott példák közt azon jelenetet, midőn az öreg király, kinek azelőtt milliók engedelmeskedtek, neje karján a királyi kertből kitántorgott. Halála, korunkban, midőn megszoktuk a nagy eseményeket, nem idézett elő rendkívüli hatást. Csak a mélyen szemlélődő történetíróknak jutott uj anyag. De annál sajnosabb csapás azokra, kik hozzá és családjához még nagy reményekkel voltak kötve, főkép azon pártra nézve, melly alatta olly hatalmasé len. A franczia nép, mellynek boldogitására volt hivatva, s melly ellenségei iránt is nemeslelkü szokott lenni, tán megengedendi, hogy azon földben nyughassék, mellyet ő is hazájának nevezett. — Fülöp Lajos halála. A ,,L’Indépendance helyett ez eseményről következőleg tudósittatik : Fülöp Lajos király hétfőn, aug. 26-án halt meg a claremonti kastélyban. 25-kén reggel a királynak közel vége értésére adatott. Ő csendesen fogadta ezen első és fájdalmas értesítést, s mindjárt hozzáfogott végrendelete készítéséhez. A királynéval magánbeszélgetése után nevezetes szellemtisztasággal mondta toll alá emlékirata utolsó sorait, mellynek írásában négy hónap óta betegsége gátolá. Ezután gyóntatópapját Guelle apátot s minden Claremontban jelenlevő fiait és unokáit összehivatá; és a királyné s övéi jelenlétében legbensőbb keresztényi lemondással, szokási elszántsággal és egyszerűséggel, mi valódi bélyege az emberi nagyságnak, véve föl az utolsó vallásos szertartást. Sokáig maradt még így egész családja körében. Estve 7 óra után a király betegségi változása eltűnni tetszett; a láz elé állott, egész éjen át veszélyesen bánta, annélkül azonban hogy lelki csöndességét, mi a királynál soha sem hiányzott, elvesztette volna. Reggel 8 órakor, a királyné, gyermekei, az orleansi herczegné, párisi gróf, chartresi herczeg, Nemours herczeg és herczegné, Joinville herczeg és herczegné, Aumale herczeg és herczegné, Augusta herczegné és a királyi család hű szolgái jelenlétében meghalt. Páris, aug. 26. Ellenzéki és kormánylapok nagy figyelmet fordítnak az elnök körútjára, sőt a „vive la République, vive le President, vive l'Empereur, vive la République sociale“ kiáltások felett is, mint egy vagy más helyütt fogadták, polémiát folytatnak. Ha összevetjük az elnök útjában tapasztalt közérzelem nyilvánulásait, úgy látszik, hogy az, az elnökre nézve, inkább kedvetlenül ütött ki, mint egyelőre az Elyséeben reménytették. Az elnök, mint Napóleon akarta magát Francziaország előtt bemutatni, ezért — daczára a személye elleni veszélyes kitöréseknek — mintegy keresni látszott azon helyeket, hol személyes bátorságát kitüntetheté. Alkalom adta is elő magát. — Strassburgban egészen köztársasági szellemben fogadták. A nemzetőrség a köztársaságot, a katonaság az elnököt éljenzé. Meglepő volt, hogy a tiszteletére adott tűzijáték alkalmával, mit Stephanie nagyherczegnő saját kezével gyújtott meg, a nép nem az elnököt, hanem a köztársaságot élteté. Thouvenin tüzértábornoktól valaki e körülmény felől kérdezősködvén , a tábornok jellemzően felelt: mit akar ön ? ez a strasburgiak kedvencz kiáltása. — Egy orvosnövendék, ki így kiabált: „le az elnökkel!“ befogatott.— Az elnök a főegyházat meglátogatván, a püspököt következőleg szólita meg: „herczeg! azon érzelmeket, miket ön iránt nyilvánitni szerencsénk vala, könyörgéssé változtatjuk át, hogy az ég gazdag áldása szálljon önre és egész Francziaországra.“ Az elnök erre következőleg felelt: „Ön, püspök úr, reám az ég áldását kérvén, legyen egyszersmind segélyül feltett munkámban, minek nincs más czélja, mint Francziaország jólléte, nagysága és szerencséje.“ Az elnök további útjáról következő telegráfi tudósításokat közölnek a franczia lapok. Nancy, aug. 25. 3 órakor reggel. Az elnök tegnap este 7 órakor érkezett Nancyba. Strassburgból tegnapelőtt 1 órakor elindulván, útjában előzékenység- és részvéttel fogadtatott. Sarrebourgba, hol hált, roppant néptömeg tódult a vidék minden pontjáról. Lunevillebe, a korán reggeltől fogva tartó eső mellett is, számos vidéki nemzetőrök jöttek a városihoz csatlakozni. Nancyba jőve az elnök a főbb házak mellett, egy, a külvárosi munkások által fölállított következő föliratú diadalívet talált: „Dieu protége la France, a Louis-Napoleon les ouvriers du faubourg.“ (Isten oltalmazza Francziaországot, Napoleon Lajosnak a külvárosi munkások.) Roppant néptömeg kiséré a diadalívtől a főispáni lakig. Estve jelen volt a város által tiszteletére adott tánczvigalomban. Metz, aug. 25, 5 és 6 óra. A köztársaság elnöke két órakor érkezett Metzbe. A polgármester és községi tanács a vasútnál fogadták. Nagy néptömeg takarodott ide ki hozzá. A rokonszenv iránta igen nagy mértékben nyilvánult. Éljen Napoleon, éljen a köztársaság elnöke ! kiáltások valának hallhatók útja alatt. QMoniteur du soir: — Nancybani fogadtatásához, még következőket adhatjuk. A nemzetőrség, midőn Napoleon előtte elment, egyhangúlag ezt kiáltá: éljen a köztársaság! és a parancsnok, hogy nagyobb nyomatékot adjon, kardját is kihúzta. Éljen a császár ! éljen az elnök ! a népnél semmi viszhangra nem talált. 24-én a városi hatóság számára egy közebédet adott. Ebédután a színházi tánczvigalomba ment, honnan csak reggel 2 órakor távozott el, s daczára ezen késő időnek, még az utczákon igen sok embercsoportot lehet látni, kik őt „éljen a köztársaság!“ kiáltással üdvözlék. 25-én indult Metzbe , útjában mindenütt hasonló demonstrátiókhoz lévén szerencséje. — Castellane tábornok, ki az elnököt Metzig kisérte, Párisba visszajött. — Napoleon Lajos rendelkezett udvari személyzetének szaporításáról , mihelyt körútjából hazatérend. — Az elnök eddigi útjára 400,000 frankot költött. — Beszélik, hogy a köztársaság elnöke, midőn Cherbourgot meglátogatja, egyszersmind Wight szigeten találkozni fog az angol királynéval is. — Mint bizonyost állítják, hogy e pillanatban egy „Francziaország katonáihoz“ (Aux soldats de la France) czimű röpirat kereng a laktanyákban a katonák közt; e röpirat őket a coup d’Etatra izgatja. — Jersey-ből, aug. 19-ről írják, miszerint ott a franczia demokraták egy gyűlést fognának tartani. London és Parisból már követek is érkeztek volna oda. — Rouher, de Parieu és Fould urak a becsületrend lovagjaivá, ellenfadmiral Desfossés pedig főtisztjévé neveztettek ki. — A köztársaság elnökét Cherbourgba sept. 3-kára várják. Az elnök visszajövetelére a „Dix Décembre“ társulat tagjai fényes lakomát szándékoznak adni a Jardin d'Hiverben, hová több miniszterek, képviselők és Seine-kerület főbb polgári és katonai hivatalnokai hivatalosak lennének. Az ellenzék ellendemonstratióra készül. — Több lapok szerint az elnök sept. 3-kára Cherbourgba szándékozván, a lakoma csak e hó 10 vagy 12-kén eshetnek meg. — Mint bizonyost kezdik állítani, miszerint Rómából a megszálló hadsereg visszajö, s hogy egy gőzös fog menni Civita- Vecchiába az 1-ső gyalog vadász zászlóalj után, azt Algierba szállítandó. Nagybritannia, London, aug. 26. A királynő férje és gyermekeivel együtt Osbornehouse-ban mulat, s itt marad míg Scotiába nem utazand. A miniszterek, hogy a parlamenti fáradalmakat kipihenjék, vagy mezei jószágaikra vonulnak, vagy pedig utazni mentek. Russel lord Loch Lomond-, Minto gróf Minto-Castleba (mindkettő Scotta-ban) megérkeztek. Landsdowne Bowood Park-Wiltsshire-, Clanbardi marquis Brightonban, Grey lord Horvich-Castle-ben van. Egyedül Palmerston lord van Londonban, s csak három vagy négy hét múlva menend mezei jószágára. Németország, Berlin, aug. 24. Míg a hűségekben a háború terhét csodálatos kitartással viselik, jóllehet a dolgok kimenetét még mindig kétes jövendő fátyola fedi, minden európai hatalmak közt egy sem olly buzgó a békekérdés tárgyalásában, mint Nagybritannia. Tudva van, miszerint Palmerston lord magára vállaló a július 2-diki békeszerződés újonnani átvizsgálatát. Az itteni angol követséghez küldött sürgönyben kinyilatkoztató a nemes lord, miszerint „a porosz kormánynak kötelessége, haladék nélkül, minden rendelkezésére készen álló eszközökkel oda működni, Holstein mostani kormányát, mindazon kötelezettségek tiszteletben tartására kényszerítni, mellyekbe a porosz kormány nem csak Holstein, hanem a többi szövetségi tagokra nézve is beleegyezett.“ Holstein ugyanis a német szövetségnek tagja, s mint illyen, béketörés nélkül Dániához nem csatoltathatik. Ezen a porosz kormányhoz intézett sürgönyre a felelet már el is küldetett, mellyben Steinitz úr kinyilatkoztatá, miszerint Poroszország minden állítólag a júl. 2-diki békekötésből kormányára hozandó kötelezettséget magától egyenesen elutasítni kénytelen. Ezen szerződésre a vonatkozás annyival is feltűnőbb, mivel épen a közbenjáró hatalom igen jól tudhatja, miszerint ezen egyszerű békeszerződés világosan azon czélból fogadtatott el, hogy az események folyamának szabad tér engedtessék, s hogy a hűségek s uralkodójok közötti kiegyenlítést fegyver határozza el. Dánia maga sem tartja Poroszországot kötelesnek a Holstein által ismét fölélesztett háborúba akadályozóig beleavatkozni. Poroszországnak nincs egyébb hivatása, s nem is gyakorolhat más befolyást, mint kibékitő tanácsával járulni mind a két rész ügyei minél előbbi rendbeszedéséhez, s ezt, mennyire tőle kitelhetett, meg is téve. — Ezen nyilatkozat, Palmerston loroldali közlés végett, Poroszország első követségi titoknokához Perponcher grófhoz küldetett el Londonba, ki jelenen Bunsen lovagot pótolja. — Bernstorff gróftól azon jelentésre érkezett, miszerint az ausztriai kormány kész az uniót elismerni, s egyedül annak formája felöl van még némi kétsége. Itt azon hiedelemben vannak , hogy a bécsi kabinet, miután az unió elismerésére magát elhatározta, annak alakja fölött sem fog sokáig gondolkozni. Ezen hírnek igen jó hatása volt, mit Dalwigh úr irata még inkább növelt, mellyben a legbarátságosabb kifejezésekben nyilvánítja, miszerint Heszszen Darmstadt semmit sem óhajt annyira, mint Poroszországgal ezután is barátságos viszonyban megmaradni. Ebből azt lehet következtetni, miszerint a nagy herczegségi kormány nem vonakodik az unióhoz viszszatérni. Némelly lapok szerint, a badeni csapatoknak állítólag megtiltatott volna Poroszországba menni; e hir azonban alaptalan; mivel épen most van ismét egy osztály indulóban, melly Mainz környékét is megérinti, megtekintendő , ha várjon az általmenetes valósággal meg fog-e akadályoztatni. A „Staatsanzeiger“ aug. 25-dikéről az előleges fejdelmi collegiummal közölt, Ausztria és Poroszország között