Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-14 / 180. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fz.30 kr.p. Évnegyedre 4. —, „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap poli. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 , 20 . , Egyes szám— „ 4 „ „ 180 Szerkesztési iroda : Uri-utcza, 449. sz A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — —— Hétfőn, October 14-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánvitájk háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, octob. 14-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Turin, oct. 7. Az Armonia biztos kútfőből akarja tudni, hogy Mazzini titokban öt napig tartózkodott Rómában; az unita Italia titkos dlubbjaiban már annyira mentek, hogy a sz.Atya meggyilkolásáról is beszéltek. Trieszt, oct. 10. (50 órakor este.) Épen most érkeztek meg e cs. fenségek Ferencz Károly főherczeg és Sofia főherczegné a népnek örömkiáltásai közt a legjobb egészségben az ünnepélyesen feldiszesített városba , s a Gosleth villába száltak. Kasszel, oct. 9. Haynau élete halál fölött feltétlen meghatalmazást kapott. A tisztek nevezetes manifestatiót tettek. A huszárok, a lövészzászlóalj, s a fuldai zászlóalj összes tiszti kara elbocsáttatásukat kérték, szintúgy kevés kivétellel az első ezred tisztjei, a vadász zászlóaljé, a tüzérségé, több parancsőrtiszt, sőt a választó herczegi huszártisztek is. Haynauék tegnapi beszédében e sajátságos nyilatkozat fordult elő , hogy Ausztria olly szabadságot, miilyen a kurhesszenieké, nem fog tűrni. A polgárőrség lefegyverzésének ma kellett volna megtörténni. Stuttgart, oct. 9. Az országgyűlés indítványozza, hogy a herczegségeknek a tartozás visszafizettessék, s óvó határozatot hoz a szövetségi beavatkozás ellen a hesszeni ügyekbe. Darmstadt, oct. 9. Rendkívüli rendgyűlés hivatott össze, egy új választó törvény alapján közvetett választással, s két kamrával. Frankfurt, oct. 10. 4%% met. 77%. Bécs 99%. Stuttgart, oct. 9. Az országgyűlés az év végéig megszavazta az adót. Kasszal, oct. 10. Haynau a választó fejedelemtől felhatalmaztatott minden rendű tiszt kért elbocsáttatásának elfogadására; azoknak pedig, kik a szolgálati kötelességet nem teljesitik, tüszinti megbüntetésére. Haynau megparancsolta, miszerint minden tiszt nyilatkozzék, meg akarja-e tartani a septemberi rendeleteket. Berlin, oct. 11. A börzén csekély a forgalom, az áruk meglehetősen változatlanok. Bécs 84%, Páris, oct. 10. 5% rente 92 fr. 45 cent. 3% 57 fr. 30 cent. A versaillesi katonaszemle csendesen ment végbe. Dupont de Г Eure az éjszaki departementban jelöltnek lép fel. Pest, oct. 5. §. A közoktatás mezején a tanszabadság elve igtattatott be az 1849 martius 4-diki császári nyílt parancs által, mint a birodalom népeinek egyik alapjoga. A felsőbb, egyetemi tanulmányokra nézve, a tanszabadság megvalósítása azzal eszközöltetett, hogy a tanfolyami kényszer megszüntetett, a tanítás a kiszabott tankönyvek nyűge alól felszabadíttatott, a privát docensek intézete behozatott, a tanulóknak bizonyos törvényes korlátok között szabad választás engedtetett a hallgatandó tanszakok és tanárok megválasztásában. A közép- és reáliskolai tanítás körében e tanszabadságot hasonló verseny által maguknak a gymnasiumok és reáliskolák kebelében akarni megvalósítni, czéltévesztés lenne. Itt a valódi verseny és tanítási s tanulási szabadság abban fekszik, ha az állodalom által felállított és szervezett tanodák mellett kellő tér engedtetik a magánoktatásnak házi tanítás és magán tanintézetek által. E magán oktatást szabályozó ideiglenes törvény Ő Felségének I. évi június 27-dikén legfelsőbb határozata által adatott ki. Az úgynevezett örökös tartományokban a magán- és házi oktatás azelőtt tetemesen korlátolva volt, mind azon módra nézve, mellyben magánoktatást gyakorolni szabad volt, mind az e czélra szánt intézetek, vállalkozók, tanítók és tanulókra nézve. Hazánkban s a vele egybekapcsolt tartományokban azonban nagy volt azon iskolák száma, mellyeket nem az állodalom állított fel; ilyen iskolák léteztek a közoktatás minden fokozataira nézve, s habár állott elvileg az állodalomnak főfelügyelési joga, de azért a kormány azokra igen csekély befolyást gyakorolt. Ezen ügy az idézett ideiglenes törvény által az egész birodalom minden koronaországaira nézve egyenlő elvek szerint szabályoztatott. A minisztérium e tárgyban azon elvből indult ki, hogy az állodalom sem egészen nem mellőzheti az ifjúság oktatása iránti egyenes gondoskodást, sem nem veheti kizárólagosan kezébe az egész közoktatást, a magánszemélyek és intézetek kizárásával. A minisztérium úgy vélekedett, hogy a szülőkre nem lehet kényszerítést gyakorolni azon út iránt, mellyet gyermekeik oktatásában kövessenek, valamint azon személyek megválasztásában sem, kiket arra alkalmazzanak. S a házi oktatás szabadságán kívül, nagyobb szabadság engedményezését magán tanintézetek felállításában, igényelte azon fontos ok, hogy a magán tanintézetek nemcsak könnyebben alkalmazkodhatnak a tanuló ifjak szükségletéhez, valamint a szülők különös nézeteihez és kivonataihoz, hanem egyszermind nagyobb változatosságot fejthetnek ki tanmódszerek és tantervekben, s kísérleteket tehetnek, mellyeket a közintézetek állandó szerkezete kizár. A közintézetek szabályos tanfolyama kényszeríti a magán tanintézeteket, hogy eredményeikben bizonyos minimumon alul ne maradjanak; másfelől, ezek megőrzik a közoktatást attól, nehogy megmerevüljön egyoldalúságban; s így a kettő egymást kölcsönösen kiegészíti egy teljes czélszerű oktatási rendszerré. Midőn azonban az állodalom a magánoktatásnak e szabadságát elismerte, le nem mondhatott főfelügyelési jogáról, melly az állodalom lényegéből kifolyó, s melly nélkül meg nem felelhetne a közbátorság fentartása nagy czéljának, ha felügyelése alól merőben kivétetnének illy fontos befolyású intézetek. Hasonlólag az állodalom joga az oktatási bizonyítványok állodalmi érvényessége feltételeit meghatározni, ügyelve azonban ennél arra, nehogy ezáltal meghiúsíttassék a magán oktatásnak engedett szabadság. A magán oktatás, és a magántanintézetek tökéletesítésének serkentése végett a kormány fentartotta magának bizonyos feltételek teljesítése mellett magángymnasiumokat vagy reáliskolákat is feljogosítni állodalmilag érvényes bizonyítványok kiadhatására. E törvény megállapítja egyszersmind azon törvényes határozatokat , mellyek szerint az oktatók tanképessége kimutatandó. E törvény csak a gymnasiumi és reáliskolai oktatásra terjed ki, mert a magánelemű népoktatás ügye összefüggésben áll általában a népoktatás új szabályozásával, melly eddig még nem eszközöltethetett. A PESTI NAPLÓ MÍJTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Oct. 6. Ezy SZEKRÉNY REJTELME, eredeti népszínmű 3 szakaszban, népdalokkal, irta Szigligeti, zenéjét szerkesztő E. Oct. 7. ROMEO ÉS IULIA, szomorujáték 5 felv., irta Shakspeare, ford. Gondol Dániel. — Közönség, még a karzaton is, igen szép számmal, melly a nagy költő mesteri müvét a figyelem és tetszés folytonos jelei közt hallgatá végig... Valamint elismeréssel vagyunk az igazgatóság iránt, hogy, figyelmeztetéseink után Shakspearenek csak nem félretett műveit sűrűbben kezdi közönség elé hozni, úgy lehetlen sajnálkozásunkat ki nem fejeznünk a felett, hogy mindaddig, míg Egressi Gábor, a shakspeari jellemek leghivatottabb előadója, színházunknak ismét rendes tagjává nem leszen, csak három műve a britt költőnek váltogathatja egymást színpadunkon : „Romeo és Julia,a „Hamlet“ és a „Velenczei kalmár.“ Reméljük azonban, hogy a körülmények kedvező fordultával rövid időn lehetségessé lesz az igazgatóság ügyszeretetének és művészet iránti buzgalmának, a shakspeari darabok repertoirját tetemesen nevelni. Mi a mai előadást illeti, dicsérettel kell róla emlékeznünk. Rómeót Lendvai adá. Lendvaiénk a shakspeari szerepek közül ez a leghozzáillőbb; mi legalább nem ismerünk shakspeari embert, kinek visszateremtése az örök ifjú Lendvai egyéniségével jobban megegyeznék, mint a szerelem tragoediájának ezen hőse, ha csak igazságos kiegészítésül Percivalt „IV. Henriidből szinte meg nem említjük. Az egész darab azon szerelmi lelkesedésnek, melly rajta keresztül vonul, s mellyet kisebb nagyobb mértékben a nézőben is ébreszt, köszöni azt, hogy Shakspeare darabjai közül a legnépszerűbbek és legkedvesben látottak közé tartozik. Ez ömlengő, elejétől végig egyiránt lelkes, erős és állhatatos szerelem előállításában látni Lendvait, a legkedvesebb művészeti elvek közé tartozik; az erőt és állhatatosságot természetesen csak annyiban értjük, amennyiben olly rövid idő alatt, mint e szomorújáték lefolyása, ez erő és állhatatosság már magában a még teljes frisességgel ható indulatban ben van, a jellembeli erős állhatatosság minden hozzászámolása nélkül. Különben is mindazon emberek közt, kiket Shakspeare teremtett, különösen az ő hősei s főszemélyei közt. Romeo az, kit vizsgálván, nem annyira jellemhez és egyéniséghez kell tartanunk magunkat, mint leginkább és kiválólag az érzelemhez és szenvedélyhez ; a szerelem első s utolsó ismertető jel, csaknem kizárólagos alkatrész, Rómeóban, mihez az egyéni jellem egyéb sajátságai, a költő festésében, csak mellékes adalékul járulnak... Elsőben az ábrándos ifjút látjuk benne, ki csaknem ismeretlen (s a néző előtt folyvást ismeretlenül maradó) lény után epedez, ki szerelmét viszonozni képtelen, s ki a darabban csak azért neveztetik meg, hogy erről megismerjük Rómeót olly ifjúul, kinek a szerelem mellőzhetlen lelki tápláléka, ki csak szerelemben és szerelem által élhet. Romeo rövid színpadi életének ez első szakaszát, ezen ábrándozást, e nyugtalan epedést és szomorkodást Lendvai szintolly hűséggel adta vissza , valamint később a czéltért szív azon vidor örömét, azon derültséget, mellyhez Julia viszonzott szerelme által jutott. A kertbeli jelenések, mind az első szerelemvallás alkalmával, mind később, midőn a két szerető közt az édeskeserű elválás történik, az előadás fénypontjait tevék; az érzelem azon olvadozó forróságát, azon magasztosságát és természethűségét, miket a költő e jelenésekbe öntött, a hanghordás és tagjáték olly valódi kifejezésével,Ы Lendvai és Latkócziné adák, csak a művészet hivatott kedvenczei adhatják vissza. Ugyanezt kell mondanunk a két szerelmes minden más jelenéseire nézve, milylyenek: Romeo találkozása Tybalddal első s másod ízben, Julia jelenései szüleivel, Páris gróffal, Lőrincz atyával, Romeo kétségbeesése, midőn száműzetését meghallja, Julia súlyos helyzete, midőn Tybaldnak Romeo általi megöletése tudtára esik, stb. Egyedül az ötödik felvonás jelenéseit, miként azokat Lendvai előadta, tartjuk balul fölfogottaknak. A négy első felvonásban, miként a figyelmes hallgató észreveheti, a szenvedély mindig magasb és magasb fokra csigázódik fel, mig végre mind Júliánál mind Rómeónál tetőpontját éri; az elsőnél azáltal, hogy mindent áldozó s odaadó szerelme a végső s legnagyobb áldozatot hozza; a másodiknál azon vad és indulatos kitörésben , mellyel Lőrincz atyánál száműzetése hírét veszi. E legmagasabb fokról a szenvedély, hévben és erőben , magasabb fokra nem emelkedhetik már, hanem egészen más uj állapotba megy át, mellyen túl csak megsemmisülése következhetik el, önmagában vagy az egyénnel együtt, kiben létezik. Miként a vas, melly tüzesittetvén, egyre forróbb és veresebb lesz, midőn ez állapot legmagasabb fokát elérte, veressége megszűnik s fehérré lesz; nem csillog, nem piroslik többé, de annál inkább éget: úgy azon szerelem is, mellynek e szomorújátékban történetét kisérjük, miután a hév legmagasabb fokára hágott, az utolsó csapásnál, mellyel futtatik, megszűnik szenvedélyességben növekedni, előbbi hevét hidegség váltja fel, mi benne édes volt, fojtó keserűséggé válik, ömlengése elvész s kétségbeesett gúnnyá leszen a sors ellen. Illy szempontból kell a jelen szomorujáték utolsó felvonásbeli jelenéseit Romeo személyesítőjének felfogni, s csak úgy felelhet meg a költő igaz értelmének. Midőn Romeo Mantuában szolgájától Julia vélt halálát meghallja, egyetlen felkiáltása, mellyben egyszersmind érzelmének szenvedélyessége elhal: „Hát így van? Daczolok veled, sors !“ s ez egyetlen felkiáltás, itt idézett szavai s rá következő mutatják, hogy Romeo szivében semmi lágy kesergés, semmi szenvedélyesség többé, hanem hideg metsző gúny és daczos elkeseredés ami uralkodik, e szavakon túl rövid mondatokban adja parancsait szolgájának, s következő monológjában is hideg határozottság uralkodik, s az egykor heves és szenvedélyében koszavú ifjú most úgy viseli magát, mint a ki csak elhatározott tettének él,s e tettet csak annyi szóval kiséri, mennyi hozzá épen szükséges. Lendvai a felidézett szavakat egy hosszan és lágyan elsóhajtott „Ah!“ felkiáltással kezdte meg, mi nemcsak nincs szerepében, de Romeo mostani hangulatával merőben ellenkezik, s szintolly lágyan és érzelegve lát- PARLAGI LEVELEK. IX. Fél esztendő óta mindig készülődöm a városba, tudom ugyan, hogy ottvesz a pénzem, de már kénytelen vagyok vele, mert ez a mi zsidónk úgy árulja a portékáját, amint maga akarja. Esztendejénél több, hogy a mi vidékünkön azt a főtt sót eszszük, amit tulajdonképen „Klft-só“ (Koch-Salz)nak hívunk, de ugyan rész jószág is ám, hogy veszett volna a termő földjében, azt sem tudjuk, mennyi elég belőle. Már amillyen sótartóm nekem van, pedig majdnem fél font magyar só belefért , egy ebéddel csak elfogy, mert akad néha ollyan sósbély cseléd, a ki egy sótartót fenékig ürít, aztán csak eredt a zsidóhoz és mire a fertálynak vége van, látom ám a rovást, hogy se szélben, se hosszában be nem fér az ajtón. Már a magyar sóval úgy megszokta a sóravaló gazda asszony, hogy akár nem is kóstolta az ételt, csak amint a marka már rájárt, rakta a sót az ételbe , és se több se kevesebb, a mint kellett, megvolt az izi. De most hol több, hol kevesebb érzik, pedig a sok is pazarlás, meg a kevés is az, mert ha annak idejében beleför a só az ételbe, ráér kiföni az erejét, és annyival kevesebb kell; de mikor az ételt a tányérban kell sózni, felivel is több kell, mert nem érkezik az ember, félóráig