Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)
1851-01-02 / 245. szám
1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten, Vidéken: Egy hónapra! fr. 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre , 15 . , » Egyes szám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 245 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 , , , Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. Csütörtök, január 2-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgfl kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ■ ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. ■ jelen FIGYELMEZTETÉS. A kereskedelmi miniszter úr legújabb rendelete folytán az előfizetési pénzeket nem lehetvén bérmentesen küldeni, felszólítjuk azokat, kik lapunkra előfizetni szándékoznak, hogy a beküldési dijt az illető postahivataloknál lefizetni szíveskedjenek. 1851. — Másodévi folyam. JANUÁR—JUNIUS. előfizetési fölhívás czimű politikai hírlapra, lévén az új év, felhivjuk figyelmét a t. olvasó közönségnek — ünnep-é s vasárnapokat kivéve, mindennap megjelenő — lapunkra, mellynek politikai részét jövőre is külföldi eredeti levelezések ,műtársát pedig szakadatlanul válogatott eredeti és külföldi beszélyek s regények közlése által érdekesitni iparkodandunk. Alakját tetemesen nagyobbitván, képesek leszünk a kormány minden hivatalos rendeleteit is a ,hivatalos lap után nyomban és pontosan hasábjainkon közleni. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Vidéken és Budán előfizethetni az illető cs. kir. postahivatalnál. Egy évre: 18 frt. p. — Fél évre : 101 frt. p.— Évnegyedre: 5 frt. p. Pesten az előfizetés kiadó-hivatalunknál (uriutcza, 449. sz. az emeletben) és Emich Gusztáv úr könyvkereskedésében (az uri-és kigyóutcza szögletén) fogadtatik el, és pedig : Egy évre: 15 frt. p. — Fél évre: 8 frt. p. — Évnegyedre: 4 frt. p. Az egyhónapos előfizetést, mint szinte az egyes számok eladását is, az új postarendszer miatt, kénytelenek vagyunk vidéken általában és mindenütt megszüntetni. Pesten meghagyjuk mindkettőt, az eddigi helyeken , s a havi előfizetés díja marad itt: 1 frt. 30 kr. — egyes számok ára: 4 kr. p. Budapest, január 2-kán- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, dec. 30. — Schwarzenberg hg, Manteuffel és a slezvig-holsteini biztosok közt ma reggel értekezlét tartatott. Schwarzenberg hg a mai éjjeli vonattal Berlint elhagyandja, vájjon Manteuffel ismét Drezdába menend-e ? bizonytalan. Tegnap Manteuffel Schwarzenberg hgnek ebédet adott, mellyre az állami minisztérium és a diplomatiai test minden tagja hivatalos volt. Stuttgart, dec. 29. — Sajtórendelet jelent meg. Páris, dec. 29. — Dupin az adóssági fogház igazgatóságának parancsot küldött, miszerint Maugier képviselő szabadon bocsátassék, mi azonnal mégis történt. — Allais, perét fölebbezte. — A válaszmány a Yon letételéről a tárgyalást holnapra halasztja. — Lefranc indítványa fölött zajos ülést várnak. — A portugali cortesek január 2-kán jőnének össze. Kasszel, dec. 30. (2 k ór.) — Gr. Leiningen az országrendi bizottmánynak haditörvényszéki büntetés alatt minden összejövetelt s további tevékenységet megtiltott. A nevezett tábornok által a sept. 24-kei rendelet ma közzététetett. További végrehajtások folyamban vannak. Az át nem adott fegyverek végrehajtásilag fognak beszedetni. Turin, dec. 26. — Némelly aranypénzek árfolyama kb. parancs által, farsang alatt pedig minden álarezviselés rendőri parancs által megtiltatott. — A miniszterek s az illető osztályok ügyleti szervezése megtörtént. Roma, dec. 23. — A pápa rendkívüli tanácskozmányt hitt össze, mellyben több diplomátok részt vettek. . Cagliari, dec. 18. — A középtengeri angol hajóhad Barcellonából partjainkra érkezett, élelmiszereket vett, és Málta irányában már elvitorlázott. Paris, dec. 28. — 5% Rente 95. 50. — 3% : 57. 50. Athéné, dec. 18. — A kamarai választmány tegnap megalakította magát. Giurdies elnökké, Danapolos Logothedos pedig alelnökké lett. A kormány által pártolt választások majd mind érvényesekül ismertettek. A belügyminiszter a senatusnak két törvényjavaslatot nyújtott át, egyiket a számadási tisztviselők kinevezése iránt, a másikat a tartományi tanácsosok szervezése iránti változások miatt. — Monastirioki rendőri igazgató letétetett. Konstantinápoly, dec. 20. — Bosporus gőzhajózási társaság alakult. Said basa, Komeno porosz alattvaló ügye miatt, Damaszkusból Homakba tétetett át, melly tárgyban a törvényszékek hoztak fölötte ítéletet. —Mehemed basa dec. 1-jén Ateppoba 4,000 katonával megérkezett. Berlin , dec. 30. — 5% : 105. — Állami kötelezvények 84%. — Bankrészvények 96. Frankfurt, dec. 30. — 5% met: 73%. — 4'/, %: 63%. — Üj t 92%. Budapest, január 2-án. .?. Az új év ránk köszöntött, és mi — bár nem divat — nem akarjuk elmulasztani. olvasóinknak régi jó magyar szokás szerint boldog új évet kivárni, melly kivánatunkat, örömest hisszük, és olly szívesen veendik, mint milly őszinte kebellel mi azt hozzuk. Más alkalommal meg szokta tenni a magyar journalista, hogy illyenkor visszapillantott a lefolyt évre, mellynek szemfödél gyanánt szolgál Szilveszter éjszakája,s ami hasznost, jót és kedvest vitt az magával az örökkévalóság mélységes ölébe: még egyszer visszaidézte olvasói szeme elé, mint földbe hullott magot, melyből nemesi gyümölcs teremjen a jövő nemzedéknek; mint képet, mely reményt fakaszszon még szebb jövendőre. És elmondta illyenkor a nemzet zajos életét, törekvéseit, kilátásait, reményeit, óhajtásait—szólván egyúttal a félémről és bajokról is, mellyek fenyegetők, s a tulvidor mozgalomra netán elkövetkezhetnének! Mi ezt ezúttal nem tesszük — nem tehetjük ! Helyzetünk, minden intézményünk eleddig ideiglenes. Az alkotmányos élethez úton vagyunk, legalább mi hisszük, hogy úton vagyunk; de míg az ígéret földére el nem jutunk, addig, természetesen, alkotmányosan a múltra vissza nem pillanthatunk. Egyet azonban tiszteletére a letűnt 1850-nek el nem hallgathatunk, azt, hogy hazánk és nemzetünk, — köszönet a kormány eziránti gondoskodásinak — folyvást mély csöndben, szelid békességben töltötte el azt, mellyet ifjú, lovagias Fejedelmünk az által ten nevezetessé, hogy magas kegyelme a múlt forradalom zavarai közt tévútra sodort hazánkfiai közöl számosakat adott vissza börtöneikből a szabadságnak és kedves övéiknek, miért méltó hála Néki és dicsőség Nevének ! A Magyar nemzet a milly büszke és lovagias jellemű , ép olly haladó nemes lelkű. Úgy hisszük, eltaláltan szólunk, midőn kimondjuk, hogy az illy fejedelmi magas kegyelmet híven megőrzi szivében, s annak idejében tettel is tanusítni fogja háladatosságát. Elleneink, kikkel pedig dúsan megáldotta az ég nemzetünket, megtanulhatták a Magyar múlt évi magaviseletéből, milly magasztos önmegadással tudja viselni a sors csapásait, milly férfiasan tűrni nagy veszteségeit, mellyeket az általa bizony nem keresett, de fájdalom az idők mételyénél fogva ki nem kerülhetett forradalom miatt, szenvedett. — Ajkán nem jött ki egy panaszhang, annál kevésbbé egy jajszó, így csak nemes öntudatú nemzet viselhető magát. Ez, legyen szabad hinnünk, meggyőzhető mindazokat, kik eddigelé a Magyar ellen elfogultsággal, előítélettel, idegenkedéssel voltak és vannak, arról, hogy nemzeti jelleme nem mindennapi, hogy fajtájában van valami nemesebb, magasabb ösztön, mint a pályák sorába sülyedni nem engedi. Csöndes, békés magatartása meggyőzhető mindenkit arról, hogy lelkétől távol minden zavargási vágy, hogy nyílt jelleme nem tűri a titkos forrongási szövetkezéseket, s ha most némán, magába zárkózva a zajos élettől lehetőségig el- és félrevonult: ezt inkább bújában, fájdalmában teszi, mint aljas boszúforralásból. A kormány lehetlen, hogy ne lássa, ne méltányolja ezt; s ha feladatul, czélul tűzte magának — amint mi hisszük, hogy egyebet czélul nem is tűzhetett — miszerint a nagy birodalom minden népeit fejdelmünk óhajtása szerint elégültekké s így boldogakká tegye, bizonyosan iparkodni fog nemzetünk boldogságát is eszközölni azáltal, hogy mérsékelt vágyait s jogos igényeit minélelőbb betöltendi, kielégitendi. Engedékenységét, mellyet a lefolyt évben több megtévedt honfiaink irányában tanúsított, csak dicsérettel említhetjük. Azon körülmények közt, mellyekbe hazánkat a forradalmi viszonyok sodorták, még szigorúbb rendszabályoktól félhetünk, mik, hogy elmaradtak, csak azt mutatják, hogy a hatalmon levő férfiak felvilágosult, humánus lelkületüek. Ezen engedékenység, kétségkívül, egyik út szivéhez a Magyar nemzetnek, mellyel szép szóval sokkal könnyebb a jóra, dicsőre kalauzolni, mint rendkívüli szigorral. Helyén volt, igaz, sok ízben ez is, mint legfényesb királyunk időszakának történetei tanúsítják; de kellett akkor mindig, hogy volt légyen a szigor mellett más nemzeti bálvány is, melly hiúságának, harczi hírnevének, sat. hizelgett. S ha a kormány az általa szükségesnek hitt ezen szigor mellett, a nagy birodalom érdekeinek sérelme nélkül feltalálná s követni volna hajlandó ezen kiengesztelési politikáját azon ösvényig, melly a nemzet mérsékelt vágyai kielégítéséig vezetne: mi elsők leendünk, kikneki s nemzetünknek a legőszintébb szívből kívánunk magas vállalatához szerencsét. Még egyszer, boldog új évet mindnyájunknak ! LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. I. , Bécs, dec. 30. — Némelly oldalról szemrehányásképen emlittetett, miként az időszaki sajtó a birodalmi tanács — Reichsrath — intézményét kellő figyelemre, nem méltatá. Mi meg ezen szemrehányást igen furcsának találjuk; a birodalmi tanács elve már az engedményezett alkotmányban jön kimondva s elfogadva, — erről tehát most, midőn csak egy előbb megállapított elv alkalmaztatik, vitának helye nincs. Az alkalmazásra nézve pedig ítéletet mondani csak akkor lehetene, mikor az eta- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. PETŐFI SÁNDOR KÖLTEMÉNYEI KÜLFÖLDÖN. Páris, dec. végén. .... 1849. év, julius 31-én reggel nyolcz óra tájban Maros-Vásárhelyről egy négy vagy öt kocsiból álló karaván vonult ki az Erdő-Szentgyörgy felé vezető országúton. A kandi nép a házak ablakaihoz s az utczára tódult, tiszteletteljesen köszönt s útközben h egyegy éljent hangoztatott, mert a kocsik egyike fölött az öreg urnák magas fehér tolla lobogott. A többi szekereket a vezérkar foglalá el, s közte Petőfi I Sándor. Az utóbbi néhány nappal azelőtt érkezett meg Szegedről. Köztudomású dolog, hogy már korábban , a katonai pályáról s tiszti rangjáról is lemondott, és csak a muszka hadsereg beütése s a kormány Szegedre költözése után határoza el magát, Bem ismé L telt felszólításának engedve, síjra a táborba menni. Katonai egyenruhája nem lévén, egyszerű fekete nyári blouseba volt öltözve , kerekkalappal fejében. Egy futó üdvözlés, egy mosoly is eltűnt az érdeki kés alak, hogy soha többé viszont ne lássam. Néhány óra múlva megdördült az álgyu Segesvár alatt. Három gyenge zászlóaljjal, 250 újoncz huszárral , kik soha csatában nem voltak s 12 álgyuval megtámadott Bem 18,000 muszkát 24 álgyuval. Bem részéről a földszin minősége annyiból kedvező volt, hogy a muszka lovasság kifejlődését gátló és átszárnyalás elől biztositá. A csata álgyutűzre szorítkozott, de ez olly élénk, olly szakadatlan volt, hogy négy székely álgyu a melegség következtében elpattant , tüzérek s szekerészek lovaikkal halomra hullottak. A muszkáknak egy töltésszekere, Bem jól irányzott gránátjától meggyujtva, légberöpült s borzasztó pusztítást vitt véghez. Szkariatin orosz tábornok, a czár szárnysegéde, ki már martiusban Szebenben parancsnok volt, elesett, halála leverőleg hatott seregére. A nap hanyatlott, az orosz sereg rendületlenül állt positiójában, de az öreg úr sem tágított, ámbár töltése fogyatékán volt, alóla három ló ellövetett s tüzérei nagy része elesett vagy megsebesittetett. Egy osztály muskacsidás végre előront, hogy huszárainkat áttaqukrozza. A huszár ezúttal nem felelt meg nevének-----ujoncz volt az istenadta mind maga, mind lova. A helyett, hogy a rohammal bátran szembeszállna, mint ezt névrokonai rendesen tenni szokták, ingadozott; ha a lovas ingadozik , veszve van , dz egy pillanat eldönté a nap eredményét. A huszárok megszaladván, Bem álgyaival, vezérkarával, kocsijával a kozákok kezei közt volt. Még volt egy pillanat menekülhetésre, de Bem kocsiján levő irományait nem akará hagyni semmi áron. Míg a kocsiban ezek után kutatna, a kozákok körülveszik, a kocsi felfordul a fontos irományokkal, Bem egész pogyászával és Rákóczy kardjával a muszkák zsákmánya marad. Bem megismertetik öltönyéről, a kozákok szurkálnak s vagdalnak feléje, kiáltva: General, General! végre egy döféstől földresujtva, egy több ölnyi mélységű szomszéd mocsárba eszméletlenül legördül. Üldözői nyomát vesztették-e, vagy préda után keresve hagyták oda , bizonytalan; elég az, hogy többé nem háborgattatok. Az éj ■nemsokára sötét fátyolt vont a vidék fölé, elhallgatott a fegyverek zörgése, „a trombita hangja, az álgyudörej“ csak ittott egy egy szerencsétlen haldokló nyögése szakítá félbe a csillagos nyáréj ünnepélyes csendet. Az elhagyott csatatéren, közepette egy förtelmes mocsárnak, feküdt három óráig a férfiú, ki e napot a történet könyvébe beírta... Két gyalog huszár mászott elő végre a közel kukoriczából, Bem rájuk kiált és segélyükkel megmenekszik kellemetlen helyzetéből. Székely-Keresztúrra szerencsésen beérve, sáros és összeszurkált tábornok-öltönyét egy kölcsönzött nemzetőri kék atilával cseréle föl, s másnap reggel 8 órakor, egy parasztszekéren, a vészhirt megelőzve, M. Vásárhelyt termett. Míg maga a kiállott fáradalmak után elkerülhetlen néhány órai nyugalomnak adta magát, vagy talán e nyugalomra szánt időt fáradhatlan szelleme újabb kétségbeesett tervek kigondolására szentelt, főhadiszállása mindinkább élénkülni kezdett. Egyenként, sárosan, rongyosan jöttek elő a tegnapi csatából megmenekült tisztek. A város alatt táborozó alig 5.000-nyi sereg parancsnokai és egyéb tisztei is jöttek, várva az öregúr ébredését s további parancsait. — Soha a helyzet illy kétes nem volt, mint e pillanatban. — Az öreg Kemény Farkas 4,000 embernyi segélycsapatával Kolosvárról déltájban szinte megérkezett, s míg fáradt csapatának néhány órai pihenést engedett, maga a főhadiszállásra jött. „Hát instállak — kérdi a csatából jött tiszteket — beszéld el, hogy volt mint volt ?“ stb.— s végehossza nem volt a kérdezősködés-és kölcsönös felvilágosításoknak. Egy ifjú után hasztalan volt minden tudakozódás: Petőfiről senki bizonyost nem tudott. Valahányszor egy kard csörgött a lépcsőn, vagy egy szekér robogott a ház előtt, mindenki feszült lélegzettel, remény s félelem közt rohant az ajtó vagy ablak felé — Petőfit keresve szemeivel. Fölébredt az öreg, örvendett viszontlátásán tisztelnek , de legelső kérdése Petőfi volt, kinek vonásait aggályteljes tekintete hasztalan kérése a körülállók között kétes, fájdalmas hallgatás válaszolt neki. A segesvári csata után a muszka sereg csak másnap mozdult ki positiójából, tehát aki megmenekült, csatlakozhatott vagy Bemhez, vagy ennek M.Vásárhelyről elvonulása után, a székelyföldön levő Gál Sándorhoz. Petőfi sem egyik, sem másik helyt meg nem jelent. — Ki látta őt a segesvári csata után ? ... Másfél év telt el azóta, úgy látszik még a hazában is számosan vannak, kik költőnk életbenléte végreményéről még le nem mondtak, az emigratio egyáltalában nem akarja hinni vesztét, költemények olvastatnak, mik állítólag tőle jőnek. Beszéltem több honfitársaimmal, kik a hazából nálamnál később jöttek ki s Petőfit életben lenni állították, de egyet sem találtam, a ki látta volna, a ki szólt volna vele. úgy látszik tehát beteljesedett egy még jóval a csaták zaját megelőzőleg irt költeményében kifejezett óhajtása: „Ott estem el én, A harcz mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az aczéli zörej , A trombita hangja, az álgyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra S ott hagyjanak engemet összetiporva.“ Úgy látszik, hogy minden beteljesülő — kivéve a kivívott diadalt. Szoknunk kell ennélfogva a szomorú, leverő gózt,dolathoz, hogy Petőfit elvesztettük. Mennyi lángész-