Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)

1851-01-28 / 266. szám

Vidéken: Évnegyedre 5 Fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ (851. másod évi folyam. 266 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr. 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ■ Kedd, január 28-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pge kr.­­jával számittatik. A be­iktatási s lop.krnyi külön bélyegdíj,előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő ,­a PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. TARTALOM: Községrend.­­ A XIX század lefolyt évtizedei-Pest­ (A nemzeti színház igazgatósága.) London (Szalay László levele. California. Az arany miatti aggodalom. A miniszterek Londonban. ) Turin (Alfieri születésnapi ünnepélye. Polgári házassági törvény. Hil de Butenval. Miniszterváltozás megszűnt.) Somogy­ (A megye állása. Bélyegpapír. Pandúrok. Rablá­sok. Tisztviselők. A Balaton beállott.) Hivatalos- (Kinevezés. Hirdetmény.) Vegyes hírek- Politikai szemle Francziaország- (Miniszterkrízis. Lamartine. Union des communes társulat.) Németország- (Drezda : némely nagyjelentőségű ered­mények. München : összeírás. Hamburg : a tanács vá­lasza. A slezvig-holsteini elbocsátottak. A dánok Friedrichsortot megtámadták. Bonn : Kinckelnő.) Nagybritannia. (Az Examiner véleménye a franczia nem­zetgyűlés fölött.) Helvetia. (A kormány proclamatiója.) Gőzkocsik menetrendé. — Duna víz­állás. ----------------------------------­ KÖZSÉGREND. Összehasonlítások. 1. Pest, jan. 28-án. §. Az újkori franczia községi törvény az egész országban, a részletekben is, egyenlő köz­ségi rendszert hozott be; a birodalmi törvény helyet ad tartományi különbségeknek: országos törvények által leendőén megállapítandók az egyes koronaországokban a községi rendnek az általánostól, a koronaországok saját viszonyai igényletéhez képest, eltérő különös határoz­­mányai. A forradalom utáni franczia községi jognak föltétlenül érvényes alapelve az, hogy a városi és falusi községek között lényeges különbség nincs; ezen egyenlőség elve ott egyiránt eltö­rölte a belső és a történelmi különbségeket, s egyenlő községeket alkotott. Ugyanez áll a ki­váltságokon, földirati fekvésen vagy történelmen nyugvó jogi különbségekre nézve is. A városi jogok, a helybeli szokások, a hajdankorból át­szállott hatóságok nevei, a különös jogosítvá­nyok, egy csapással eltűntek! Ily általános ne­­gatív által a tér tökéletesen megtisztíttatott a hisztériai alakzatoktól, s az új helyhatósági rendszer elvei beültettettek. Általában ugyanezt mondhatjuk a birodalmi új községi rendszerről is, azonban Trieszt bi­rodalmi közvetlen városnak nyilváníttatott ; Prága, a járási hatóság elkerülésével, a kerü­leti kormánynak rendeltetett alá; Magyarorszá­gon a már említett szabad kir. városok a me­gyei hatóság alól, közvetlenül a kerületi kormány alá adatnak, s ha ez az országban általános elvül állandó meg lesz tartva a különbség a sz. kir. városi és egyéb községek között, s azon egyes községek, a megyék collectiv községével, egy rendbe állitva. A közönséges bírod, községi tör­vényben nincs ily kiterjedésben elismerve a do­log természetében fekvő ime benső különbség. Francziaországban a községek, mint ilyenek, nem vesznek részt a népképviseletben; a nép­­képviseleti tagok megválasztásának alapja: a választói kerület, és nem a község. A birodalmi rend szerint ez nem áll ily általánosságban. A közigazgatási járás collectiv község minőségében képez választói kerületet; több városok hason­­lólag városközségi minőségekben, mert a választó kerületek alkotása —habár kellő tekintet van a népképviseleti elv igénye szerint a nép számára— nem a népesség statistikai adatai szerint készí­tett schema után történik. Francziaországban a község 1789 óta csak admminisztratív­ testület. Elveszett nemcsak a régi községi jog, szerintünk a ju­s statutarium, s a községi törvényhatóság, hanem elvesztette jogo­sítványát is önálló jogi életet fejteni ki saját körében. A törvényhozásban, a fejedelmi hata­lom mellett, a monarchia alatt, csak a népkép­viselet brit részszel, s a republika alatt csak ez gyakorolja; az igazság kiszolgáltatás pedig ki­zárólag az egész ország törvényszéki hierar­chiájának van kezében. A község, helyileg meg­határozott adminisztratív­ testületté vált, éspedig felsőbb felügyelés alatt, sőt, mi lényegesen fon­tos, felsőbb, állodalmi adminisztratív hatóság megerősítése alatt állóvá. Mit ítéljünk e tekintetben a birodalmi köz­ségi rendről? Ez úgy fogja fel a helybeli községet, hogy az nem történetes aggregátuma bizonyos számú egyéneknek, vagy családoknak, sem nem pusz­tán az állodalmi igazgatási g­épezetnek egy része, mely kény szerint felbontható, összerakható , hanem a községi összeköttetést oly természet­szerű alakulásnak, tényleges állapotnak nézi, mely a községnek, mint erkölcsi személynek, jogot ad egyéni létre és szabadságra. De azért ez nem a germánjogi község, mely önálló jogi életet élt, valamint hazánkban, a városokon kí­vül, a megye, hanem szabadság s önhatározás illeti csak közös háztartási, p. o. vagyoni vagy tisztán helyrendtartási ügyeiben. Továbbá az állodalmi szervezet alapkövének tekintetik, s a politikai élet azon legalsó rendű öszpontjának, mely tovább föl nem bontható, s mint ilyenre, reá ruházza az állodalom saját attribútumaiból mindazt, mit a község körében ennek orgánumai közvetlenebbül elvégezhetnek, mint a kormány hivatalnokai. A birodalmi új község sajátlag szinte csak adminisztratív­ testület, de mint ilyen, a tiszta községi ügyekben autonóm. A jogi élet itt is teljesen el van választva mind a helybeli köz­ségtől, mind a megye collectiv községétől. De Francziaországban az elhatározás és kivitel ki­zárólag a kormányhatalom kezébe ment át: a polgárságnak csak a nyilvános tanácskozás joga maradván. S mindazon különböző községi szer­vezeti törvények, melyek ott egymást követték, csak átmeneti fokozatot képeztek azon alak­zatra, melyet a községek a júliusi monarchia alatt nyertek, úgy, hogy a változás, mely tör­tént, a községi hatáskör kiterjedését, de nem jogának alapját illette. A maire-t mindenütt a kormány nevezte ki, tehát e polgármester ál­lodalmi hivatalnok volt. A községi tanácsoknak minden határozatát vagy a főispán, vagy a mi­nisztérium erősítette meg. Ebből állott minde­nek fölött a franczia merev centralizatio, holott az osztrák birodalomban a községi képviselet, a tiszta községi adminisztratív­ ügyekben, a tör­vény korlátai között, valódi önhatározási joggal bír, s ha fölebbvitelnek van helye, ez felsőbb rendű községi képviselethez, nem pedig állo­dalmi hatósághoz történik. A községnek képvi­selete által szabadon és kormányi megerősítés nélkül végérvényesen választott valódi végre­hajtási orgánuma van, mely a mellett­e minő­ségében, az állodalmi hatalom illetőségi köréből a községre átruházott ügyeket is intézi. Ezért bíznak a községek, az ideiglenes községi törvény szellemében, valódi adminisztrativ­ autonómiával. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ELJEGYZÉSI ÜNNEPÉLY A VENDÉEBAN. Azon nemes embereknek, kik a franczia forrada­lom alatt Vendéeban a trón jogait a legszilárdabb s példátlanabb módon védék, vagy legalább megbo­­szálák, egyike volt Baudelot. Egyszer a major ellen, melyben tartózkodott a ké­kek egy osztálya, támadást intézett. Baudelot gyor­san összegyűjtő embereit, s mondá nekik: — Barátim! a ház körül van véve elleneink által. Fussatok mindnyájan! A nőket s gyermekeket vigyé­tek magatokkal , s menjetek vezérünk Catherineau­­hoz. Mi engem illet, én védem az ajtót, tíz perczig csak fogom magam tarthatni. Odalenn háromszázan állnak, készek bennünket megfojtani. Éljetek boldo­gul kedvesim. Gondoljatok rám! Ma rajtam a sor, holnap pedig ti vérezhettek el! Ezen borzasztó és rendkívüli időben semmin sem bámult az ember, még az oly gyakran feltűnő vitézi jellemekre sem ügyelt. Ily irtó harczban, mint ez, nem volt idő a lélek nagyságára gondolni, s a ka­tonai pipere nem létezett, s a vitézség egyszerű alak­ban járt. E szerint Baudelot katonái, midőn vezérük igy szóla, mást nem gondolának, minthogy eszén van, és ép oly egyszerűen, mint parancsoltatott, en­­gedelmeskedének. A házfedélen megszökének, a nő­ket s gyermekeket magukkal vivén. Baudelot az alatt az ajtónál maradt, kiáltott, ordított, fegyverét csör­tette, szóval oly zajt indított, mint negyven ember. Azt vélhetik vala, hogy egész ezred áll tüzelésre ké­szen. A kékek ennélfogva óvatosak valónak. Baude­­lot folytonosan vezényszavakat hallatott, m­ig szava bírta. Midőn pedig végre tüdeje kifáradt s valószínű volt, hogy csapatai biztos menhelyre jutának, unal­massá lön az ártatlan ifjúnak a távollevő katonákén­ színtett parancsnokság. Most már csak azon törek­vők, hogy az ajtót belülről eltorlaszolja. Baudelot ezelőtt tízért beszélni bírt, most tíz helyett dolgozni tudott. Az eltorlaszolási műtét néhány perczig tar­tott. — Végre áttöretett az ajtó, s a kékek a résen át lődözének. Baudelot nem sebesült meg ,... s mi­vel a támadás előtt estelije elköltésében háborgatta­­ték, ismét asztalhoz ült, s nyugalmasan övé meg sültjét s darab kenyerét, ürítve hozzá egy pohár bort, úgy vélekedvén, hogy ez utolsó vacsorája. Végre az ajtó a torlaszszal együtt leromboltatott, s a kékek benyomultak. Még néhány perezbe került, hogy minden akadályokat elhárítsanak, s egymást tulajdon fegyvereik füstjében megismerjék. — A respublica katonái éles szemmel, s felvont fegyve­rekkel kutatók az ellenállókat; de ki képes bámula­tukat leírni, midőn a számos emberek helyett — kik­nek szavait tisztán megkülönböztethetni hivék, csak egy fiatal szép egyént láttak, ki kenyerét s pohár borát egész közönynyel költögeté. Némán, csodálkozva áll­tak a győztesek, s fegyverükre támaszkodva vára­koztak, mig Baudelot utósó falatját megevé, s poha­rát kiürité. — Egészségtekre uraim, — szólt poharát ajká­hoz emelve. Az őrség köszönetet szavaz azon időért, mit neki engedni sziveskedétek, hogy eltávozhasson. Ezután felállt, s az ellenséges kapitány felé for­dulva, folytatá: — Uram ! eme lakban kívülem senki más nincs, s én kész vagyok önöket azonnal a ház körül elterü­lő gyepre követni. Baudelot többet nem szólt, hanem halálát várta. De nem kevés csodálkozására ott rögtön meg nem löve­tett. Talán még kevéssé gyakorlott újonc­zok kezébe került, kik azt hivék, hogy egy ember agyonlöveté­­sével legalább huszonnégy óráig várniok kell; vagy talán nyugodt arczvonásai, s hidegvérűsége tarta vissza a győzteseket, vagy azon szégyen, mit három­száz embernek szükségkép éreznie kell, ha egyet ki­végeznek. Nem kell azonban felednünk , hogy ezen rémkorban sem szunnyadt ki egészen a keblekből az emberiségi érzet. Elég volt tehát a fogoly kezeit megkötni, s ily ál­lapotban szoros őrizet alatt Nantes közelében egy, hajdan csinos úri lakba vinni, mely a jelen háború alatt erősséggé alakíttatott. A lak tulajdonosa, a ké­kek azon osztályának vezére volt, mely Baudelot-t elfogó, a kékek pártjához tartozó, de becsületes és emberbarát. Baudelot a toronyba, vagy inkább győzője udvarán álló galambdúczba záratott. A harcz által elvadított galambok helyt ad­nak a fogolynak. A fogház elő­nyei közé tartozott, hogy benne csend honolt, s jó ki­látással birt, sem palakövet fedve, sem nyikorgó szélkakasokkal ellátva nem volt. A nyílásokba, me­lyeken át a galambok reggel kirepültek, hogy este ismét visszatérjenek, szinte nem látták szükségesnek vasrudakat illeszteni. A közönséges galambduezi bú­torhoz csak szalma hozatott, s Baudelot fogháza rendében volt. Baudelotnak igen eredetinek látszott, hogy falusi udvar galambduezában van fogva. Eszébe jutott, hogy milyen szép tárgya lehetne ez egy románcznak, mit guitár mellett szabad kézzel énekelne ! Míg a fo­goly lelkében dal és guitárral foglalkozik, füleit fa­lusi zenének hangjai ütik meg, víg indulót hangoz­tatván. Baudelot könyökére támaszkodott, s miután szalmáját vállával a falhoz tolá, nyílást ért el, hon­­nét az ünnepély egyes vázlatait látta. Fiatal legé­nyek fejérbe öltözött hölgyeket vezettek, kiknek hosszú sorát zenészek zárták be. A menet ízletesen volt rendezve. Mindenki örömben úszott. — Az ün­nepélyes menet a galambduez, vagy ha a jobb hang­zás végett úgy tetszik — a torony alatt vonult el. Egy csinos termetű, kellemes, s fehérbe öltözött hölgy kíváncsian pillantott fel a toronyba. Baudelot sejté, hogy fogsága tudva van, s midőn a menet tova haladt, a bebörtönzött Richárd dalát kezdé énekelni: „Sötét toronyba fogva“ stb.; mert tudnunk kell, hogy ő az éneklésben ép oly jártas volt, mint a viadalban, a kardot ép oly ügyesen for­­gaták ujjai, mint pöngeték a lant húrjait, hogy ki­tűnő lovas és jeles tánczos, szóval: kardja és szel­leménél fogva valódi nemes vola. A lakodalmi menet elvonult. De ha lakodalomnak nem, legalább kézfogónak kelle lennie. Baudelot A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK ÉVTIZEDEI. — A történetek könyve nemcsak mulatságos, de tanulságos is általában; s érdekes a lapokat, a mai nemzedékre nézve , alig mutathat, mint jelen századunk első feléből, melynek eseményei magvát előde a XVIII-dik utolsó két tizede hin­­tettte el A Bécsben megjelenő Corriere Italiano egyik januári számában ritka ügyességgel talál­juk összeállítva a folyó század elmúlt évtizede­inek főbb eseményit. Közöljük azokat oly hiedelemben, hogy t. ol­vasóinkra nézve nem leszen kedvetlen olvas­mány e sivár időben a közel múltak története, mely magában hordozá csiráját a jöhető vagy jövő fejleményeknek. „Azon ünnepélyes év óta — igy ír az említett olasz lap — melyben a nép hatalmas szózatát Eu­rópában hallató, mai napiglan minden évtized végén, vagy kezdetén nagy események történtek, melyek a continens politikai viszonyaira hatásosan folytak be. S miként az, ki a tengerről partra szállva, visszafor­dul a veszélyes habokhoz és szemmeresztve néz, hogy legnagyobb költőnk hatalmas képével éljünk. Így teszünk mi is a most elmúlt félszázad hullámiból ki­mentünkben. „Már a múlt században elkezdődött a parlamen­tek küzdése a kormánynyal Francziaországban, mely aztán irtózatosan tört ki a demokratia romboló árja s az aristokratia csökönössége közt, s mielőtt azon század eltelnék , gyakorlati formulává lön 89 és 90 között. Súlyos bűnök és magasztos cselekedetek tűn­tek föl a következő, tusákban gazdag, évtized alatt, m­ig fölkelt ama nagy lángész, mely berekeszté a múltat s beigtatá századunkat, nyakára hágván óri­áslábaival a forradalom iszonyú hydrájának, s le­döntvén a már romladozó régi épületet, újat emelt föl a politikában és törvényhozásban, egész világnak mutatván be legbámulatosb nyomát teremtő szelle­mének, melyet a Mindenség ura belélehelt. És ő ezt teendő, a puszták égető homokéról sietett vissza 99- ben , s még ezen évben véve át a legfőbb hatalmat, megalapítván dicsőségét a marengoi tereken, s szét­bontván a­­viszonyok régi kötelékeit Olaszországban a jövő évben , mely bezárá azon századot, s abban, mely megnyitá az újat. Folytatá a népies elem zász­lajának lobogtatását Európaszerte a következett év­tizedben , de hívén, hogy elnyomandja azt, ha nevét megváltoztatja, dicsősége tetőpontját éré el annak végén, melyektől ágyába a Caesarok leányát hozat­ván 1810-ben, s hivé, hogy biztosította hatalmát örököse születvén, kit ő, első sivásakor,tönnelgve czí­­mezett Róma királyának. „Ez épen 1811-ben történt, kezdetén egy másik évtizednek, melynek siettetni kell e sok és nagyszerű változásokat végzetében ama hatalomnak, melytől függe akkor időben Európa sorsa. Az ő hanyatlásá­val s Francziaország restauratiójával a continens majd egészen újra szerveztetett, s ez volt műve a második évtizednek , melynek végén s a harmadik kezdetén (1820—1821) föltámadt Görögország; iz­galomban volt a szellem Olasz- és Spanyolországban s egyéb tartományokban; amott visszanyomatván az Carignano hg. elpártolása, s az ibériai félszigeten a bourbonok által, kiknek soraiban küzdött előbbi főnöke az olasz összeesküvésnek. Ugyanezen évben költözött más világra a nagy szellem, Napolon, Sz. Ilona szigetén. „Többé-kevésbbé süketü­lt restaurátiókban múl­ván el ez is , méhében előkészült ama nagy áradat,­­ a júliusi forradalom , melyet nem birt elhárítni, sőt talán inkább siettetett, X. Károly szilárd eljá­rása azon barbár kalóz ellen, ki­adó alá veté az egész kereszténységet, — Algiernak minden tekin­tetben nevezetes meghódítása. A júliusi forradalmat majd nyomban követék (1830 — 1831) a Belga föl­kelés, a lengyel, olasz és egyéb lázadások, különö­sen pedig a portugáli és spanyolországi. Szerencsét­len a legtöbb, csak kevés sükerült, s mégis majd egész Európát eláraszták s egy általános háború el­­maradhatlannak látszott. A talán nagyon is ildomos Fü­löp­ Lajos föntarta a békét, és sok köztársasági mozgalmat elnyomván Francziaországban , Eu­rópa többi államiban is elfojtottak az alkotmányos vágyak. „Hanem mintha az évtized hanyatlása s az újnak kezdete ekkor is éreztetni akarná magát, fölmerült

Next