Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)
1851-01-28 / 266. szám
Vidéken: Évnegyedre 5 Fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ (851. másod évi folyam. 266 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr. 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ■ Kedd, január 28-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pge kr.jával számittatik. A beiktatási s lop.krnyi külön bélyegdíj,előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő ,a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM: Községrend. A XIX század lefolyt évtizedei-Pest (A nemzeti színház igazgatósága.) London (Szalay László levele. California. Az arany miatti aggodalom. A miniszterek Londonban. ) Turin (Alfieri születésnapi ünnepélye. Polgári házassági törvény. Hil de Butenval. Miniszterváltozás megszűnt.) Somogy (A megye állása. Bélyegpapír. Pandúrok. Rablások. Tisztviselők. A Balaton beállott.) Hivatalos- (Kinevezés. Hirdetmény.) Vegyes hírek- Politikai szemle Francziaország- (Miniszterkrízis. Lamartine. Union des communes társulat.) Németország- (Drezda : némely nagyjelentőségű eredmények. München : összeírás. Hamburg : a tanács válasza. A slezvig-holsteini elbocsátottak. A dánok Friedrichsortot megtámadták. Bonn : Kinckelnő.) Nagybritannia. (Az Examiner véleménye a franczia nemzetgyűlés fölött.) Helvetia. (A kormány proclamatiója.) Gőzkocsik menetrendé. — Duna vízállás. ---------------------------------- KÖZSÉGREND. Összehasonlítások. 1. Pest, jan. 28-án. §. Az újkori franczia községi törvény az egész országban, a részletekben is, egyenlő községi rendszert hozott be; a birodalmi törvény helyet ad tartományi különbségeknek: országos törvények által leendőén megállapítandók az egyes koronaországokban a községi rendnek az általánostól, a koronaországok saját viszonyai igényletéhez képest, eltérő különös határozmányai. A forradalom utáni franczia községi jognak föltétlenül érvényes alapelve az, hogy a városi és falusi községek között lényeges különbség nincs; ezen egyenlőség elve ott egyiránt eltörölte a belső és a történelmi különbségeket, s egyenlő községeket alkotott. Ugyanez áll a kiváltságokon, földirati fekvésen vagy történelmen nyugvó jogi különbségekre nézve is. A városi jogok, a helybeli szokások, a hajdankorból átszállott hatóságok nevei, a különös jogosítványok, egy csapással eltűntek! Ily általános negatív által a tér tökéletesen megtisztíttatott a hisztériai alakzatoktól, s az új helyhatósági rendszer elvei beültettettek. Általában ugyanezt mondhatjuk a birodalmi új községi rendszerről is, azonban Trieszt birodalmi közvetlen városnak nyilváníttatott ; Prága, a járási hatóság elkerülésével, a kerületi kormánynak rendeltetett alá; Magyarországon a már említett szabad kir. városok a megyei hatóság alól, közvetlenül a kerületi kormány alá adatnak, s ha ez az országban általános elvül állandó meg lesz tartva a különbség a sz. kir. városi és egyéb községek között, s azon egyes községek, a megyék collectiv községével, egy rendbe állitva. A közönséges bírod, községi törvényben nincs ily kiterjedésben elismerve a dolog természetében fekvő ime benső különbség. Francziaországban a községek, mint ilyenek, nem vesznek részt a népképviseletben; a népképviseleti tagok megválasztásának alapja: a választói kerület, és nem a község. A birodalmi rend szerint ez nem áll ily általánosságban. A közigazgatási járás collectiv község minőségében képez választói kerületet; több városok hasonlólag városközségi minőségekben, mert a választó kerületek alkotása —habár kellő tekintet van a népképviseleti elv igénye szerint a nép számára— nem a népesség statistikai adatai szerint készített schema után történik. Francziaországban a község 1789 óta csak admminisztratív testület. Elveszett nemcsak a régi községi jog, szerintünk a jus statutarium, s a községi törvényhatóság, hanem elvesztette jogosítványát is önálló jogi életet fejteni ki saját körében. A törvényhozásban, a fejedelmi hatalom mellett, a monarchia alatt, csak a népképviselet brit részszel, s a republika alatt csak ez gyakorolja; az igazság kiszolgáltatás pedig kizárólag az egész ország törvényszéki hierarchiájának van kezében. A község, helyileg meghatározott adminisztratív testületté vált, éspedig felsőbb felügyelés alatt, sőt, mi lényegesen fontos, felsőbb, állodalmi adminisztratív hatóság megerősítése alatt állóvá. Mit ítéljünk e tekintetben a birodalmi községi rendről? Ez úgy fogja fel a helybeli községet, hogy az nem történetes aggregátuma bizonyos számú egyéneknek, vagy családoknak, sem nem pusztán az állodalmi igazgatási gépezetnek egy része, mely kény szerint felbontható, összerakható , hanem a községi összeköttetést oly természetszerű alakulásnak, tényleges állapotnak nézi, mely a községnek, mint erkölcsi személynek, jogot ad egyéni létre és szabadságra. De azért ez nem a germánjogi község, mely önálló jogi életet élt, valamint hazánkban, a városokon kívül, a megye, hanem szabadság s önhatározás illeti csak közös háztartási, p. o. vagyoni vagy tisztán helyrendtartási ügyeiben. Továbbá az állodalmi szervezet alapkövének tekintetik, s a politikai élet azon legalsó rendű öszpontjának, mely tovább föl nem bontható, s mint ilyenre, reá ruházza az állodalom saját attribútumaiból mindazt, mit a község körében ennek orgánumai közvetlenebbül elvégezhetnek, mint a kormány hivatalnokai. A birodalmi új község sajátlag szinte csak adminisztratív testület, de mint ilyen, a tiszta községi ügyekben autonóm. A jogi élet itt is teljesen el van választva mind a helybeli községtől, mind a megye collectiv községétől. De Francziaországban az elhatározás és kivitel kizárólag a kormányhatalom kezébe ment át: a polgárságnak csak a nyilvános tanácskozás joga maradván. S mindazon különböző községi szervezeti törvények, melyek ott egymást követték, csak átmeneti fokozatot képeztek azon alakzatra, melyet a községek a júliusi monarchia alatt nyertek, úgy, hogy a változás, mely történt, a községi hatáskör kiterjedését, de nem jogának alapját illette. A maire-t mindenütt a kormány nevezte ki, tehát e polgármester állodalmi hivatalnok volt. A községi tanácsoknak minden határozatát vagy a főispán, vagy a minisztérium erősítette meg. Ebből állott mindenek fölött a franczia merev centralizatio, holott az osztrák birodalomban a községi képviselet, a tiszta községi adminisztratív ügyekben, a törvény korlátai között, valódi önhatározási joggal bír, s ha fölebbvitelnek van helye, ez felsőbb rendű községi képviselethez, nem pedig állodalmi hatósághoz történik. A községnek képviselete által szabadon és kormányi megerősítés nélkül végérvényesen választott valódi végrehajtási orgánuma van, mely a mellette minőségében, az állodalmi hatalom illetőségi köréből a községre átruházott ügyeket is intézi. Ezért bíznak a községek, az ideiglenes községi törvény szellemében, valódi adminisztrativ autonómiával. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ELJEGYZÉSI ÜNNEPÉLY A VENDÉEBAN. Azon nemes embereknek, kik a franczia forradalom alatt Vendéeban a trón jogait a legszilárdabb s példátlanabb módon védék, vagy legalább megboszálák, egyike volt Baudelot. Egyszer a major ellen, melyben tartózkodott a kékek egy osztálya, támadást intézett. Baudelot gyorsan összegyűjtő embereit, s mondá nekik: — Barátim! a ház körül van véve elleneink által. Fussatok mindnyájan! A nőket s gyermekeket vigyétek magatokkal , s menjetek vezérünk Catherineauhoz. Mi engem illet, én védem az ajtót, tíz perczig csak fogom magam tarthatni. Odalenn háromszázan állnak, készek bennünket megfojtani. Éljetek boldogul kedvesim. Gondoljatok rám! Ma rajtam a sor, holnap pedig ti vérezhettek el! Ezen borzasztó és rendkívüli időben semmin sem bámult az ember, még az oly gyakran feltűnő vitézi jellemekre sem ügyelt. Ily irtó harczban, mint ez, nem volt idő a lélek nagyságára gondolni, s a katonai pipere nem létezett, s a vitézség egyszerű alakban járt. E szerint Baudelot katonái, midőn vezérük igy szóla, mást nem gondolának, minthogy eszén van, és ép oly egyszerűen, mint parancsoltatott, engedelmeskedének. A házfedélen megszökének, a nőket s gyermekeket magukkal vivén. Baudelot az alatt az ajtónál maradt, kiáltott, ordított, fegyverét csörtette, szóval oly zajt indított, mint negyven ember. Azt vélhetik vala, hogy egész ezred áll tüzelésre készen. A kékek ennélfogva óvatosak valónak. Baudelot folytonosan vezényszavakat hallatott, mig szava bírta. Midőn pedig végre tüdeje kifáradt s valószínű volt, hogy csapatai biztos menhelyre jutának, unalmassá lön az ártatlan ifjúnak a távollevő katonákén színtett parancsnokság. Most már csak azon törekvők, hogy az ajtót belülről eltorlaszolja. Baudelot ezelőtt tízért beszélni bírt, most tíz helyett dolgozni tudott. Az eltorlaszolási műtét néhány perczig tartott. — Végre áttöretett az ajtó, s a kékek a résen át lődözének. Baudelot nem sebesült meg ,... s mivel a támadás előtt estelije elköltésében háborgattaték, ismét asztalhoz ült, s nyugalmasan övé meg sültjét s darab kenyerét, ürítve hozzá egy pohár bort, úgy vélekedvén, hogy ez utolsó vacsorája. Végre az ajtó a torlaszszal együtt leromboltatott, s a kékek benyomultak. Még néhány perezbe került, hogy minden akadályokat elhárítsanak, s egymást tulajdon fegyvereik füstjében megismerjék. — A respublica katonái éles szemmel, s felvont fegyverekkel kutatók az ellenállókat; de ki képes bámulatukat leírni, midőn a számos emberek helyett — kiknek szavait tisztán megkülönböztethetni hivék, csak egy fiatal szép egyént láttak, ki kenyerét s pohár borát egész közönynyel költögeté. Némán, csodálkozva álltak a győztesek, s fegyverükre támaszkodva várakoztak, mig Baudelot utósó falatját megevé, s poharát kiürité. — Egészségtekre uraim, — szólt poharát ajkához emelve. Az őrség köszönetet szavaz azon időért, mit neki engedni sziveskedétek, hogy eltávozhasson. Ezután felállt, s az ellenséges kapitány felé fordulva, folytatá: — Uram ! eme lakban kívülem senki más nincs, s én kész vagyok önöket azonnal a ház körül elterülő gyepre követni. Baudelot többet nem szólt, hanem halálát várta. De nem kevés csodálkozására ott rögtön meg nem lövetett. Talán még kevéssé gyakorlott újonczok kezébe került, kik azt hivék, hogy egy ember agyonlövetésével legalább huszonnégy óráig várniok kell; vagy talán nyugodt arczvonásai, s hidegvérűsége tarta vissza a győzteseket, vagy azon szégyen, mit háromszáz embernek szükségkép éreznie kell, ha egyet kivégeznek. Nem kell azonban felednünk , hogy ezen rémkorban sem szunnyadt ki egészen a keblekből az emberiségi érzet. Elég volt tehát a fogoly kezeit megkötni, s ily állapotban szoros őrizet alatt Nantes közelében egy, hajdan csinos úri lakba vinni, mely a jelen háború alatt erősséggé alakíttatott. A lak tulajdonosa, a kékek azon osztályának vezére volt, mely Baudelot-t elfogó, a kékek pártjához tartozó, de becsületes és emberbarát. Baudelot a toronyba, vagy inkább győzője udvarán álló galambdúczba záratott. A harcz által elvadított galambok helyt adnak a fogolynak. A fogház előnyei közé tartozott, hogy benne csend honolt, s jó kilátással birt, sem palakövet fedve, sem nyikorgó szélkakasokkal ellátva nem volt. A nyílásokba, melyeken át a galambok reggel kirepültek, hogy este ismét visszatérjenek, szinte nem látták szükségesnek vasrudakat illeszteni. A közönséges galambduezi bútorhoz csak szalma hozatott, s Baudelot fogháza rendében volt. Baudelotnak igen eredetinek látszott, hogy falusi udvar galambduezában van fogva. Eszébe jutott, hogy milyen szép tárgya lehetne ez egy románcznak, mit guitár mellett szabad kézzel énekelne ! Míg a fogoly lelkében dal és guitárral foglalkozik, füleit falusi zenének hangjai ütik meg, víg indulót hangoztatván. Baudelot könyökére támaszkodott, s miután szalmáját vállával a falhoz tolá, nyílást ért el, honnét az ünnepély egyes vázlatait látta. Fiatal legények fejérbe öltözött hölgyeket vezettek, kiknek hosszú sorát zenészek zárták be. A menet ízletesen volt rendezve. Mindenki örömben úszott. — Az ünnepélyes menet a galambduez, vagy ha a jobb hangzás végett úgy tetszik — a torony alatt vonult el. Egy csinos termetű, kellemes, s fehérbe öltözött hölgy kíváncsian pillantott fel a toronyba. Baudelot sejté, hogy fogsága tudva van, s midőn a menet tova haladt, a bebörtönzött Richárd dalát kezdé énekelni: „Sötét toronyba fogva“ stb.; mert tudnunk kell, hogy ő az éneklésben ép oly jártas volt, mint a viadalban, a kardot ép oly ügyesen forgaták ujjai, mint pöngeték a lant húrjait, hogy kitűnő lovas és jeles tánczos, szóval: kardja és szelleménél fogva valódi nemes vola. A lakodalmi menet elvonult. De ha lakodalomnak nem, legalább kézfogónak kelle lennie. Baudelot A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK ÉVTIZEDEI. — A történetek könyve nemcsak mulatságos, de tanulságos is általában; s érdekes a lapokat, a mai nemzedékre nézve , alig mutathat, mint jelen századunk első feléből, melynek eseményei magvát előde a XVIII-dik utolsó két tizede hintettte el A Bécsben megjelenő Corriere Italiano egyik januári számában ritka ügyességgel találjuk összeállítva a folyó század elmúlt évtizedeinek főbb eseményit. Közöljük azokat oly hiedelemben, hogy t. olvasóinkra nézve nem leszen kedvetlen olvasmány e sivár időben a közel múltak története, mely magában hordozá csiráját a jöhető vagy jövő fejleményeknek. „Azon ünnepélyes év óta — igy ír az említett olasz lap — melyben a nép hatalmas szózatát Európában hallató, mai napiglan minden évtized végén, vagy kezdetén nagy események történtek, melyek a continens politikai viszonyaira hatásosan folytak be. S miként az, ki a tengerről partra szállva, visszafordul a veszélyes habokhoz és szemmeresztve néz, hogy legnagyobb költőnk hatalmas képével éljünk. Így teszünk mi is a most elmúlt félszázad hullámiból kimentünkben. „Már a múlt században elkezdődött a parlamentek küzdése a kormánynyal Francziaországban, mely aztán irtózatosan tört ki a demokratia romboló árja s az aristokratia csökönössége közt, s mielőtt azon század eltelnék , gyakorlati formulává lön 89 és 90 között. Súlyos bűnök és magasztos cselekedetek tűntek föl a következő, tusákban gazdag, évtized alatt, mig fölkelt ama nagy lángész, mely berekeszté a múltat s beigtatá századunkat, nyakára hágván óriáslábaival a forradalom iszonyú hydrájának, s ledöntvén a már romladozó régi épületet, újat emelt föl a politikában és törvényhozásban, egész világnak mutatván be legbámulatosb nyomát teremtő szellemének, melyet a Mindenség ura belélehelt. És ő ezt teendő, a puszták égető homokéról sietett vissza 99- ben , s még ezen évben véve át a legfőbb hatalmat, megalapítván dicsőségét a marengoi tereken, s szétbontván aviszonyok régi kötelékeit Olaszországban a jövő évben , mely bezárá azon századot, s abban, mely megnyitá az újat. Folytatá a népies elem zászlajának lobogtatását Európaszerte a következett évtizedben , de hívén, hogy elnyomandja azt, ha nevét megváltoztatja, dicsősége tetőpontját éré el annak végén, melyektől ágyába a Caesarok leányát hozatván 1810-ben, s hivé, hogy biztosította hatalmát örököse születvén, kit ő, első sivásakor,tönnelgve czímezett Róma királyának. „Ez épen 1811-ben történt, kezdetén egy másik évtizednek, melynek siettetni kell e sok és nagyszerű változásokat végzetében ama hatalomnak, melytől függe akkor időben Európa sorsa. Az ő hanyatlásával s Francziaország restauratiójával a continens majd egészen újra szerveztetett, s ez volt műve a második évtizednek , melynek végén s a harmadik kezdetén (1820—1821) föltámadt Görögország; izgalomban volt a szellem Olasz- és Spanyolországban s egyéb tartományokban; amott visszanyomatván az Carignano hg. elpártolása, s az ibériai félszigeten a bourbonok által, kiknek soraiban küzdött előbbi főnöke az olasz összeesküvésnek. Ugyanezen évben költözött más világra a nagy szellem, Napolon, Sz. Ilona szigetén. „Többé-kevésbbé süketült restaurátiókban múlván el ez is , méhében előkészült ama nagy áradat, a júliusi forradalom , melyet nem birt elhárítni, sőt talán inkább siettetett, X. Károly szilárd eljárása azon barbár kalóz ellen, kiadó alá veté az egész kereszténységet, — Algiernak minden tekintetben nevezetes meghódítása. A júliusi forradalmat majd nyomban követék (1830 — 1831) a Belga fölkelés, a lengyel, olasz és egyéb lázadások, különösen pedig a portugáli és spanyolországi. Szerencsétlen a legtöbb, csak kevés sükerült, s mégis majd egész Európát eláraszták s egy általános háború elmaradhatlannak látszott. A talán nagyon is ildomos Fülöp Lajos föntarta a békét, és sok köztársasági mozgalmat elnyomván Francziaországban , Európa többi államiban is elfojtottak az alkotmányos vágyak. „Hanem mintha az évtized hanyatlása s az újnak kezdete ekkor is éreztetni akarná magát, fölmerült