Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-01 / 344. szám
1851 másod évi folyam, -s—— ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten•• Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8, — „ „ Egy évre. 15 , , , Egyes szám — „ 4,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 344 Szerkesztési iroda: Uri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Vidéken: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 n — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. — Csütörtök, május 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.javat számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajcárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , FESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM: Telegrafi tudósítások-A pártok kérdése Magyarországban. Diplomatikai levelezés-London- (Az angol lapok a magyarokról. A londoni magyar menekültek. Amerikai élet.) Világos- (Alaptalan félelem. Tudatlan ijesztők. Szőlőtermés remények. Gyümölcs. A dohányegyedárusság eredménye. A magyarokat ki akarták becsülni.) H M- Vásárhely. (Színészet. Egy borbély megbukott darabja. Vásár.) Hivatalos. (Megyei törv. sz. bíróságok. Hirdetés.) Vegyes hírek és események Politikai szemle-Francziaország- (Pascal Duprat indítványa. Napoleon a sajtószabadságról. Bonapaite Jeromos fizetése. Valiny hg. nyilatkozata. Vegyesek.) Nagybritannia (A chartista convent programmja. Kristálypalota : belépti jegyek , munkálati élénkség. Anglia és Szardinia közti kereskedelmi, s hajózási szerződés.) Olaszország, (új sajtótörvény. Útlevél-megtagadás. Befogatás. Elitéltetés.) Portugallia. (A Times tudósítója a forradalomról.) Törökország — Ázsia. Magyar nemzeti múzeum. Börzehírek- — Igazítás. — Dunavizállás Matár. (Lord Viscount Palmerston.) Budapest, május 1-jén- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, ápril 27. — A legitimista „Unió“ az elnökség meghosszabbítása ellen nyilatkozik. Páris, april 28. — 5% rente 90 fr. 85 cent. 3% rente 56 fr. 30 cent. Piemont: 80 fr. 75 cent. Florencz, april 25. — Aumaleng és legne Nápolyba utaztak. Berlin, april 29. — 5% 105%; állód, kötelezvény 85%; bankrészvények 95; Krakó 73%; alsósziléziai 83%; felsősziléziai 117%; Bécs 75%; lanyha. Athéné, april 18. — A király jövő hó 13-dik, Ira visszaváratik. Szymmna, april 18. — A franczia hajóhad a Pyraeusból váratik. Alexandria, april 9. — Hir szerint, a portavali viszálkodás ki van egyenlítve. Zágráb, apr. 29. — (Bosnyák csatatér.) Skenderbég ápr. 27-dikén Bihacsba győzelmi bemenetet tartott. A lázadók az Unna balpartjáról elvonultak. A bihacsi parancsnok, s a fölkelés többi főnökei Zavoliába, a legközelebbi osztrák vesztegintézeti állomásra futottak. Pest, máj. 1. Ha a lapokat, melyek néha Magyarországról is megemlékezni szíveskednek, figyelemmel kisérjük, azt kellene gondolnunk, hogy még most is a zöldasztal kőről, heves vitákkal, sőt tán ólmos botokkal és pánczélos czikkekkel igazgattatnak el ez ország közdolgai. Legalább kevés czikk olvasható bennök közéletünkről , melyben ez, vagy amaz párt föl ne említtetnék. Vannak itt conservativek, ó-conservativek, kormánypártiak, ellenzékiek, s az Isten tudja, még mi mindenfélék. Pedig ez állításokban nagy a csalódás! A mártiusi napok előtt több pártot lehetett nálunk megkülönböztetni, martius után talán még többet, most azon pártokat hasztalan keresnék. Viszonyaink nagyon megváltoztak. Ha a régi pártok egymással még mindig úgy akarnának szembe állani, mint állottak azelőtt, nem sok dicséretest lehetne mondani fölfogásuk, és az események általi okulásokról. E szemrehányást tenni nem lehet. A volt pártok egyénei léteznek ugyan még, de becsületökre legyen mondva, csak mint egyének, és nem mint párttöredék. A nehéz idő megtanította őket az egyesülésre akkor, midőn az összes nemzetről, s nem egy vagy más nézetnek a kormánybani túlnyomóságáról van szó. Az utóbbi idők megviseltek bennünket. Oda tasziják e nemzetet, honnan a feltámadás nem lehetetlen ugyan, de könnyű semmi esetre. S most, midőn arról van a szó egyedül: elnyelessék-e e keleti faj, mely Európa népei közt, emlékeivel, és ezredéves dicső múltjával elszigetelten áll, valamely más faj által ? megsemmisüljön-e annyi törekvés, mely kifejtése és polgárisodásának emelésére oly sok áldozattal és erőfeszítéssel történt ? — most, midőn ezekről van szó: váljon bölcseség, vagy, hogy kimondjuk, büntelen tény volna-e a partraszakadás, mely életerőnket kétségkívül elzsibbasztaná, ha végkép tönkre nem is tenné ? Vagy tán találkoznak olyanok is, kik e létező egyességet károsnak, s a birodalom czéljaival ellenkezőnek mernék állítani? Alig hisszük. Vagy ha léteznek is, ezek aligha meggondolták, miben szokott egy ország ereje, s ezáltal jelentősége alapulni. Végre is nem egyes osztály képezi a birodalmat. Ausztriában a különböző népek alkotják azt, azoknak maguk és egymásközti egyessége föltételezi az egésznek szilárdságát. Hogy e szilárdság mit sem nyer azáltal, ha az egyesek pártokra szakadnak maguk között, vagy féltékenység által egymás közti visszavonásra kárhoztatják, úgy hisszük, mutogatni sem kell. Mi tehát a főkellék önmagunk és a birodalom szilárdítására ? Egység magunk közt, jó egyetértés a többi népiségekkel. Ez egységes azzal, hogy pártokat képezünk magunk közt, el nem érjük. A többi népekkeli jó egyetértés, ama félelemnek, hogy egyiket a másikba akarják olvasztani, s ezredéves történészeti jelentőségétől megfosztani, elenyésztével, önként helyreáll. Azok, kiket régen a közügyekkeli bajlódással elfoglalva lenni láttunk, ez igazságot megértették , s hogy alkalmazni fogják, nem is kételkedünk. Azok most legalább pártokat nem képezendnek. Egyes külön hangok, csak a pusztában kiáltanak szavai, melyeket meg nem hallgatand senki, erről kezeskedik a magyar nép józan értelme , mely helyzetét felfogni képes. De ha mégis szükséges, hogy párt legyen nálunk, ha a lapok ily országban, minő a mienk, a pártnélküliséget meg nem engedhetik, ám legyen; egyet mi is megengedünk. Ez a nemzeti párt. Tagjai: az egész magyar nép. De e párt nem küzködik maga közt; másokat sem bánt; legfelebb óvja magát a megtámadástól , s törekvéseit, midőn azok mutatkoznak, az uralkodóház, a birodalom, s önszilárdítására irányozza. Ha ellentörekvéseket vesz észre, nem tilthatja meg neki a hirlapczikkek légiója is, hogy a hatalmában levő minden törvényes és megengedett eszközzel azokat ne védje, és viszszaszerezze magának azon jó véleményt, melyet a mozgalmaskor megingatott, s most néhány jó akarónk végkép lerontani törekszik. E jó vélemény helyreállítására van szükség mindenek felett. Felülről azért, hogy más támpontokat keresve, bennünket ne mellőzzenek; részünkről azért, hogy részesüljünk mindazon kedvezményekben, melyek beltömörségünket, s ebből folyó hatályosságunkat, szóval nemzeti consolidált életünket előmozdítják, és kifejlesztik. Ki fogna pedig támaszt keresni nálunk, ha egymás közti viszonyunk sem szilárd, ha ily idők, minek a múltak valának, sem képesek bennünket kibékíteni? Ezt mi jól tudjuk, s mivel tudjuk, egyenesen ki is mondjuk, nagy szomorúságára azoknak , kik ezt nálunk látni nem szeretik, s kik ennélfogva nem a birodalmi viszonyok megülepedésén, hanem azok örökös hullámzásában gyönyörködnek, meglehet , hogy a zavarosban annál könnyebben halászhassanak. Ily egyének irányában legjobb az őszinteség. Tudják meg egyszer, miszerint egyesülten szándékozunk jólétünket előmozdítani, s nem adni alkalmat unokáinknak azzal vádolni bennünket, hogy magunk kárán nem tanulva, e nemzet életét pártos visszavonásunkkal eljátszottuk. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Mely ö felség® parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851. Folytatás. XLIX. Sir Stratford Canning, viscount Palmcrstonnak. (Megérkezett oct. 29.) Therapia, oct. 15. 1849, Az ottomán külügyminiszterrel, kinél ma udvaroltam, közöltem Lordságodnak, Schwarzenberg követelésére vonatkozó véleményét, mely követelés a belgrádi szerződés 18. pontjára alapittatott. Rupich tábornok közlé velem, hogy a legközelebb érkezett franczia gőzös, M. de Tocqueville-től iratot hozott, melyben Radziwki herczeg elutazására, s a rá következett konstantinápolyi eseményekre vonatkozólag, hasonló értelemben nyilatkozik. Óhajtható volna, hogy 22-éig, a franczia gőzös által mindketten megnyernénk illető utasításainkat azon ügyben , mely a porta, s a két császári kabinet közt fönforog. E közben, valószínűleg az orosz kormány határozata is megérkezendik. Azon gőzös, mely tegnap reggel Odessából megérkezett, néhány percz előtt evezett le a Bosphoruson. Amennyire Ausztria érdekelve van, úgy látszik, a dolgok kedvezőbben állnak, mint ezelőtt. Vagyok, stb. STRATFORD CANNING. L. Sir Stratford Canning, viscount Palmerstonnak. (Megérkezett oct. 29.) Therapia , oct. 15. 1849. My Lord ! Azon három angol egyén, kiknek szabadonbocsáttatását követeltem a portától, Widdinből már úton vannak idefelé. Rendeletek küldettek, hogy a még hátralevő letartóztattak főbbjei, s mindazok , kik lengyel származásúak, Shumlába szállíttassanak. Nem tétetett *) Lásd P. N. 343 -ik számát A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. LORD VISCOUNT PALMERSTON, ANGOL KÜLÜGYMINISZTER. Folytatás. *) Mehemed Ali függetlennek nyilatkoztatta magát. A nizibi csatában tönkretétetett a török sereg, nemsokára azultán halála is bekövetkezett, és a gyenge porta két ellenségtől fenyegettetett: az egyptomi hóditótól és a czártól. Palmerston átlátta a veszélyt, és elhatározá Mehemed Ali megfékezését és a porta vazallusává tételét. Ezen indítványra Ausztria és Muszkaország is reá állott, és csupán Francziaországtól elleneztetett, mely titkos alkudozásban állott Mehemed Alival. A párisi kabinet eleinte conferencziát indítványozott, melynek helye Bécs lett volna, a muszka udvar azonban Londonra szavazott. Palmerston avval lépett föl, hogy az európai hatalmasságok garantározák a porta tartományainak integritását, mire Metternich azt felelé, mikép egy státusnak soha sem kell más státusoktól oly szolgálatot elfogadni, melyet viszont nem adhat, továbbá, hogy eféle státus elveszti önállóságát az őt védelmező hatalom irányában. Erre a nemes lord azt válaszolta, miszerint az osztrák kabinet állítása akkor állana , ha egy státustól jönne a protectio, nem pedig a fönforgó kérdésben, midőn az összes hatalmasságok együtt fognak garantírozni. Sőt — így folytatá Palmerston — maga Ausztria is vett részt azon szövetségben, mely Belgiumnak nemcsak sérthetlenségét, hanem *) Lásd P. N. 341. számát, függetlenségét is biztositá. Szóval Palmerstonnak sikerült a portát megerősíteni és az egyptomi hadat a török hadsereg kiegészítő részének kinyilatkoztatni. Nemsokára kimondatott, hogy minekutána a háborúnak vége van, ezennel egyetértőleg kinyilatkoztatik, mikép semmiféle idegen hajónak nem szabad bemenni a Dardanelláb és a Bosphorusba. — Nemrég láttuk, hogy Parker nem igen kínlódott az említett pont megmagyarázásával és háborútlanul horgonyozott e tengeri szorosban. Az ismeretes spanyol házassági kérdés még feszesebbé téve a Francziaország és Anglia közti viszonyokat. Midőn Aberdeen kezelte a külügyet, a Peelféle kormány alatt, békés hangon nyilatkozott e kérdést illetőleg. Szerinte Spanyolországtól függ, vagy Bourbont, vagy Cobourgot választani a királyné férjéül , de mikor 1848-ban megint Palmerston lépett a külügyek élére , akkor az egész kérdés más fordulatot von. Cawley nevezetesen értesíté a nemes lordot 1847-ben, miszerint a Cobourg-féle candidatio nagy zavart okozott Párisban , és hogy Guizot kinyilatkoztatá, hogy ha Palmerston föl nem hagy Cobourg terveivel, akkor ő azt fogja tanácsolni királyának, hogy Montpensiert léptesse föl. Mint tudjuk , Palmerston ezen ügyben oly könnyen bánt Guizottal, mint a keleti kérdésben a kis Thierssel, sőt a nemes lord parliamenti ellenei, neki tulajdonítják Guizot és a júliusi trón bukását. Most itt állunk azon forradalmak ciklusánál, melyek egymásután, kivétel nélkül, mind megbuktak, melyek létrehívták a legphilantropikusbb, e földön alig képzelhető eszméket, valamint csak az emberiség közt létező fajgyűlölet legöldöklőbb nemeit. Azon időpontnál vagyunk, hol míg egyfelől egy nagy nemzet a halálbüntetést törölte el, és mennyei tanok hirdettettek , addig másfelől az inquisitiora emlékeztető kínzások váltak napirenddé, hol fejedelem fejedelem ellen harczolt, — a szabadság egyik apostola, a másik megsemmisítése után törekedett, — hol a népek fölváltva, egyik a másiknak vérében úsztak, szóval, azon időpontról kell beszélnünk, midőn a roham, a régi kormányzókat elsodra, és midőn a szélvésztől hányatott európai árboczfa kőről, összesereglett új hajósok , szinte a megfékezhetlen vihar játékává váltak, mely vihar a Themze tapasztalt matrózait is megzavaró. — Fogja-e hinni a jövő nemzedék, az 1848-ki történteket ? nem fogja-e mesének tartani, midőn följegyezve látandja, hogy az 1848- diki időszakban, épen akkor, midőn az emberbarátok, a világ minden részeiből összegyűltek, az örök békét megszilárdítandók, akkor a civilisatio előmozdítójának tartott puskapor, legvadabb fanatismussal konczolá le a népek ezreit! — De hagyjuk el azt, mi a történetíró föladata, lássuk Palmerston első lépését a franczia köztársaság első napjaiban. A nemes lord megbizá a madridi udvarnál levő követet Bulwert, hogy figyelmeztesse az ottani kormányt a franczia trón bukására , mely esemény indokul szolgáljon neki, alkotmányos politika követésre. Ezen intés gyalázatos következményt szült. A madridi kormány megparancsoló Bulwernek 1848. május 16., hogy Madridból 48 óra alatt eltakarodjék. Az angol közvélemény megbotránkozott a spanyol kormánynak ezen merész, Angliát megalázó lépésén , ami nagyon természetes volt. Arra volt eset, hogy az angol kabinet ily módon bánt spanyol követekkel. Erzsébet például kiutasította 2-dik Fülöp követét Mendozát, ki egy összeesküvésbe bonyolódott , valamint később Alvaro Guadrát, de ellenkező esetet nem igen lehet felhozni. Ez nevezetes parliamenti vitákat idézett elő, a büszke high toryk háborúkérdéssé akarták tenni az úgynevezett Bulwer- expulsiót , és egyszersmind Palmerstont megbuktatni. Pillantsunk tehát a parliamenti terembe, és lássuk, hogy védelmezte magát a nemes lord 1848. június 5-én, Bankos (hosszú unalmas beszéddel) indítványozta , hogy a ház kimondja: mikép sajnálva tapasztalja az asztalon levő levelezésekből, miszerint az angol kormány megaláztatott a madridi udvar által Bulwer személyében, ami nagy hatással lehet e két ország közt eddigelé fenállott viszonyokra. A vita folyama alatt az a kérdés is merült fel , vájjon kicsoda a hibás ? Bulwer vagy Palmerston ? — Russell . — A kormány magára veszi azt, mit Bulwer tett, és Palmerston egyáltalában nem sérti a madridi udvart, midőn tanácsát ajánlá. A Bulweren elkövetetett rendszabály mindenesetre meglepő, de tudván hatalmunkat és Spanyolország gyöngeségét, kímélve kell bánnunk vele. Én nem tudom igazolni a madridi kormány erőszakos lépését, de nem lehet szem elől eltéveszteni a spanyol nemzetet, mely oly nemes érzelmű, oly érzékeny, és oly szabadelvű, mint akármelyik nép. Én tökéletlen orgánumnak tartom Valentia és Sotomayor herczegeket, mindazonáltal kímélnünk kell a spanyol királyné érdekeit, és a spanyol nemzet jellemét. ..D'Israeli (dühös modorában.)“ Nem foghatom meg hogy a kormány eddigélő elégtételt nem vett az angol nemzetet elkövetett botrányért. Mint látjuk, a spanyol udvar még mentegetni sem akarja lépését. Tudta Palmerston azt, amit Madridba irt ? vagy annyira volt-e megzavarva Európa lázas fővárosai által, hogy elfelejtette a sürgöny végén azt említeni, hogy az nem bemutatandó ? Ezen sürgöny felírása e szó „bizalmas“ és így hangzik : ,,A franczia király és családjának bukása, valamint a minisztérium kikergetése tanúságul szolgálhat a spanyol udvarnak, és meggyőzheti arról, mennyire veszedelmes kísérlet, ha egy országot a közvélemény daczára akarunk kormányozni. A párisi catastropha megmutatja, miszerint egy nagy és disciplinált sereg sem védhet egy koronát, midőn az ellentétbe teszi magát az országgal.“ Az ember szinte azt gondolja, hogy Gibbont olvassa , ez valósággal remek levél oly országhoz, mely hosszú sententiákat szeret. A nemes lord egy kissé epigrammaticus volt, és stílusa nagyon is castiliai. (nevetés) Önök senti-