Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)

1851-08-08 / 426. szám

jain a kikötők díjra fölvirágzanak, új kereskedési helyek támadnak. Hogy a régi emlékezetek és remények felkeltésé­vel , ezen megifjult élet visszatérésével, hosszas me­­revü­ltség és gyötrő pangás után, Velencze nem ké­pes azon polczra vergődni, melyen egykor volt; ez kétségtelen , mert a középkort átfogta sötétség he­lyébe köröskörül világosság lép, és az ifj utódok megosztoztak a középkor öröksége fölött ; mindemel­lett vigasztaló, hogy ma már a kereskedés elé alig tűzethetnek határok, és egy körültekintő tevékeny­ség előtt korlátlan működési tér van nyitva. Minden virágzó beviteli kereskedésnek fő feltételei: először a közvetlen háttérben egy fogyasztóképes gazdag országrész, másodszor, elől egy oly tarto­mány, mely amannak szükségeit kiállítani bírja. Velencze, mindkettőnek különösen birtokában van. Közvetlenül mögötte van felső Olaszország termé­keny földjével, virágzó kereskedésével, növekedő jólétével; közvetve mögötte áll Tirol, Helvétia és Bajorország. Ide számítva a herczegségeket és az egyházi állam egy részét, csaknem 15 millió lakos, mely egy harmadot Genna­s Livorno részére leszá­mítva, 10 millió részint földművelő , részint iparos lakost tesz, kik a délolaszországi s ázsiai czikkekre v­onatkozólag — legyen az bevitel, forgalmi, vagy átviteli kereskedés — teljesen Velenczéhez vannak utasítva, ha ez hivatását fölfogja, s betölteni tudja. Előtartományát Velenczének, déli Olaszország, olaj-, narancs- és czitrom­erdeivel , mandolafáival, lentermesztésével, kénkövével, szódájával; Dalma­tia: olajával, mézével, bigéjével, borát­al; Egyptom, gabonájával, gyapottermesztésével, fá­­s gyógyszer termékeivel, Törökország és Kis Ázsia, a mérsékelt égöv becses és hasznos gyümölcseivel, végre a suezi földszoros által közelebb hozott India különbféle forró égövi termékével. Valamint a bevitelre, úgy a kivitelre is bő alka­lom van, és Velencze ezeket is nagy mértékben hasz­nálhatja. Déli Olaszország, Egyptom , Törökország, és a földközi tenger szigeteinek nagy része gazdag földmivelési termékeiben, de majd minden ipart nélkülöz. Felső Olaszországnak erős ipara van, van gabonája, selyme, s fája a kivitelre. Helvétia virágzó gyárakat bir, és a levantei piacrokon termékei nem ismeretlenek már. Bajorország ipara, habár a kifej­­tésnek nem oly magas fokán , mégis némely czikke­­ket képes nyújtani. És hogy mindezen kivitel, Velenczén át veendi út­ját, mindenki meggyőződhetik, ha egy tekintetet vet a térképre. De Velencze nemcsak kereskedővárosnak, hanem gyárvárosnak is alkalmas. Gyáraknak való hely elég, mert mit lehet könyebben a czélra fordítani s fölsze­relni , mint a nagy és üresen álló palotákat, háza­kat ? Igaz ugyan, hogy a művészet, és egykori nagyság eme tiszteletet érdemlő emlékeinek meg­­szentségtelenítéséül látszhatik ezeket szövőszékekké változtatni, — de különben is nincsenek-e a tulaj­donosok szüksége vagy gondatlansága miatt annak kitéve, hogy dicsőségtelenebbül sülyednek el ? Vizerő szinte elég van, és vízépítészeti intézkedé­sek által minden czélra könnyen fölfogható. A mun­kások itt kevesebbe kerülnek, mint bárhol egyébütt, és befogadásukra szükséges hely nem hiányzik. Kü­lönben Dalmátia és Anglia nyújt kőszenet, Dalmá­­tia s Th­ol fűtésre való fát. Vegytani gyárakat, milyenek Francziaország déli részeiben virágzanak, nagy haszonnal lehetne itten fölállítani, s az iparnak minden más ága érdemes volna a kifejlesztésre. E mellett természetesen elsőséget kellene adni oly gyáraknak, melyek termékei az adriai s középtenger­­melléki államok kikötőiben legnagyobb kelendőség­gel bírnak. Mint századok óta,­­az üveg s különösen az üveg­­gyöngykészítés teszi a szorgalmas Verencze dicsősé­gét, mint nagy nyereséget hozott egykor a selyem fonás, mire a közel tartományok bőven adtak nyers­terményeket, úgy ma némely más ága a gyáripar­­­nak haszonnal mívelhető volna, s Velencze jelentő- s­­égét, elsülyedt jólétét fölemelhetné. Paris , aug. 3. P. Az állandó bizottmány névsora koránsem bir azon jelentőséggel, melyet neki az ellenzéki lapok egy része tulajdonít, és melyet az Elysée szolgái örömmel efogadnak. A legitimisták és bonapartis­­ták közti fusio, melynek létrejöttét Girardin úr hirdeti, inkább csak ideiglenes közeledés a két párt közt. Berryer úrnak az Elysée iránt tanúsított haj­landósága kétségbe nem vonható ugyan , és ha csak rajta állana, úgy az emlegetett fusiónak létrejötte nem soká fogna késni, és ő csakugyan hol nyíltan, hol cselszövény útján e czélra működik is, a­meny­nyire lehet. Azonban, hogy maga az állandó bizott­mány megalakulása e törekvés komoly eredményéül nem tekinthető, az kitetszik abból is, hogy annak huszonöt tagja közt alig találunk egy két tekintélyes egyéniséget , a legnagyobb rész másod- és harmad­rendű , ismeretlen egyénekből áll. A választás alkalmával, mely ezúttal sokkal ke­vesebb bajba és időbe került, mint a múlt évben, legtöbb szavazata volt Didier baloldali tagnak, mert az mindkét fél jelöltje volt. Utána következett Changarnier tábornok , kit szinte mindkét fél kitű­zött. Feltűnő azonban, hogy mindemellett ennek Didiernél százzal kevesebb szavazata volt: e száz szavazat az Elysée híveiből alakult, a­kik daczára az előleges megegyezésnek, a tábornokot mellőzni akarák, ha történetesen a baloldal rá nem szavaz, ő szerencsésen ki is marad, és a rivoli-utezai urak megítélhették volna új szövetségeseik őszinteségét. A gyűlés a hét végével szétoszlik, a­nélkül, hogy a tárgyalásra régóta várakozó fontosabb ügyek föl­vezetnének. A­mint előre látható volt, Faucher Leon úrnak csakugyan sikerült a megye- és község­rendezési terjedelmes törvényjavaslatot addig ha­­lasztgatni, míg a nemzetgyűlés kifogyott az időből; vájjon fog-e novemberben rögtön fölvetetni? az még kérdés. Ha a kormánynak nem lesz biztos többsége a polgármesterek kinevezése kérdésében, úgy a tárgy valószínűleg újra elhalasztatni, és a jelenlegi polgármesterek és községtanácsok hatásköre proro­­gáltatni fog. A befolyás, melyet ez úton a kormány az 1852-ki választásokra gyakorolni fogna, Bona­parte Lajos újraválasztatási reményeinek, úgyszól­ván, egyedüli alapját képezi. A május 31 -ei törvény visszavonása, a hírlapok árulása körüli rendőrségi önkény megszüntetése, a Créton féle javaslat tárgyalása stb., hasonlólag a prorogatio utáni időre vannak elnapolva. De a revi­­siót is akkor óhajtják sokan újra fölvétetni. Hogy a Girardin úr által bejelentett fusio, mely­ről fölőbb szóltam, egyáltalában nincs tisztába hoz­va , mutatja azon körülmény is, hogy a legitimista lapok folyvást keményen ostromolják a kormányt az izgatásért, melyet ez a kérvényezés körül elkövet. Tegnap a nemzetgyűlés, osztályait nyitotta meg augusztus hóra. A megválasztott elnökök és titkárok mindnyájan a rivoli- és pyramid-uterai gyüldék tagjai sorából választottak. A baloldal teljesen mel­­lőztetett. Beszélik , hogy a baloldal a maga köréből nevezend egy tizenkét tagú bizottmányt, melynek kötelessége leend­ő prorogatio ideje alatt a nemzet­gyűlési állandó bizottmány eljárására felügyelni. Páris e napokban nagyszerű ünnepélyek színhe­lye , melyek a város által a londoni iparműkiállítási királyi bizottmány tiszteletére rendeztetnek. A bi­zottmány , a londoni Lord Mayor vezérlete alatt teg­napelőtt este megérkezett, és a vasútnál a szajnai főnök és Car­ter urak által fogadtatott. Tegnap este a városházán nagy ebéd és hangverseny volt tisz­teletükre , még eddig csupán az étlapot és a hang­verseny programmját olvastam. Tegnap a lord Ma­yor a nemzetgyűlést is meglátogató, ma Versail­­lesbe megy , hol a műkutak játszani fognak tiszteletére; holnap a st. cloudi parkot és kastélyt látogatja meg! kedden nagy bál lesz a város­házánál, és szerdán nagyszerű katonai spectaculum a Mars­mezőn. Vácz, aug. 5 . Az időjárással kezdem, minthogy az engem, s több magamféle kis gazdákat, legközelebbről érde­kel , s mai világban egyszersmind a legártatlanabb tárgy mind levelezőkre , mind szerkesztőkre nézve, midőn a természettel sőt magával a nagy Istennel is szabad vitázni, ellenök kissé duzzogni — de az em­berek ellen nem !... szegény emberiség, mily hatal­mas földi isteneid támadjanak ! Avagy nem igy volt ez, t. szerkesztő úr! Nimrod korától, szinte nap­jainkig ? Azon nyomasztó hőség, melylyel vagy 10—12 nap előtt az ebnapok *) kezdete beköszöntött, fölötte megenyhült a már több napok óta járó esőzések kö­vetkeztében , mely könnyű esőzések tegnap estefelé iszonyú zivatarrá növekedtek. Délkelet felől össze­­vonulva a fellegek, esti hat óra tájban közeledtek határunkra. Látván távolban a lángszínű rovarokat, már féltünk, hogy kinlevő termésinket a jég össze­­csépelendi. Azonban ez nem történt. A vihar jött, süvöltve, nagy esőcseppekkel, villámok és menydör­gések között, s iszonyú záporzás közben vonult nyugat-éjszaknak, a­nélkül, hogy egyéb kárt tett volna, minthogy kimosta hegyi utainkat, összeku­szálta kukoriczánkat, letördelte fáinkat, s imitt­ amott, egy egy rész födelet csavart le némely részül zsupolt háztetőről; úgy, hogy elmúltával hálát adhatunk a Gondviselésnek, mely bennünket s vidékünket na­gyobb károktól menten tartotta. Azt azonban még nem tudjuk, várjon délkeleten, honnan felénk rohant, nem tett-e nagyobb károkat ? Ha a július 30-ikai ünnepély abbamaradt, egy másik tegnapelőtt — aug. 3-án — annál szívemelőb­­ben történt meg. E napon reggeli 10 órakor tartatott a süketnémák intézetében nevelt szerencsétlen fiúk és leánykák ezévi próbatéte, melyre b. Geringer Károly úr ő exilja is szíves volt székhelyéről városunkba rándul­­ni, s megjelenésével a próbatéti szertartásnak min­denesetre ünnepélyes színt kölcsönözni. A vasúton érkező magas vendéget, a pályaházból városunkba vezető ösvény fejénél zöld ágak­ s virá­gokból alakított diadalív alatt fejérbe öltözött leány­kák fogadák, s egyik közölök magyar nyelven üd­­üdvözlé is. A próbatérre ő exilja gf Zichy kanonok s plébános úr — hogy több számos úri vendégeket ne említsek — kíséretében jelent meg, egyszerű fe­kete öltönyben. A próbatét igen jól sükerült; a fiúk nagyobb gyakorlottsága a magyar, a leánykáké a német nyelvben volt észrevehető, mely különbség­nek oka, előttem legalább, mindenesetre megfoghat­tam ... A próbatét végével­­. Kolonics tanár úr mond a köszönő szavakat ő exiljához, ki arra igen kegyes választ adott német nyelven , melyen meg-Próbalét után ő exilja az egész intézetet megte­kintette , s megígérte, hogy mind a tanárok helyze­tén, mind a növendékek fenforogható szükségein magas állásához képest segítni ügyekvendik. Új püspökünket is várjuk. Az illető uradalmi javaknak részére leendő átadásában már több napok óta foglalkozik a budai kincstár egy bizottmánya. Az átadás igen nagy pontossággal történik, miután II. Kriszten kanonok úr, kit ő misága a püspök a javak átvételére fölhatalmazott, egész lelkismere­­tességgel jár el a ráruházott megbízásban. A püs­pöki palota, mint mondják, daczára annak, hogy már szokszor kisúrolták, kiseperték, még mindig oly teli bizonyos tisztátalansággal, hogy abba püspök úr ő­risága pár hónap előtt, s radikális fal-és függöny­tisztítás nélkül be nem telepedhetik. Az eső ma is folyvást tart, s igy a nyomtatás szabadban fenakadt. A Duna vizének magas állása *) Kánikulának hívják azt magyarul ! ! Szerk.­vén a bécsi Práternek , nagyon zölden van tartva, mi pedig épen nem festői. Kiss Bálint, 45. sz. a. „Az eltévedt huszár elő­őrsei által a természet idilli egyszerűségében, s csendes mélaságában van visszaadva; s a három hu­szár igen szerencsésen van választva. A vidék oly nyugodt, oly derült, mintha benne laknék a boldog­ság, s ha a szétdúlt ház, emberi kéznyomait nem hagyta volna rajta, gondolnék, tündér választá lakat e méla vidéken. Szorgalommal van festve az egész, csak az kár, hogy jobb helyen nem függ, világítást az átelleni ház falától kap , s azért kissé ködösnek tetszik az egész kép. Hawranek, 56. sz. a. „Halászkunyhó a királytó­nál“ rettenetes kép , vannak rajta oly fák, melyek­nek levelei fahéjszinűek, s törzsei szép zöldek. Ainmüller, 58. sz. a. „Szevilla látképe“ nagy szorgalommal festett kép , kár , hogy egy alakocska sem eleveníti föl, oly kihalt minden czifrasága mel­lett is, mint a koporsó. Brechler , 61. sz. a. „Fürészm­alom Glaczer bér­czein“, igen tömeges árnyékban tartott kép, a szik­lák már most is feketék a sok asphalttól, a víz- és levegő­ perspectív jó , különösen a háttér szép. A le­vegő nagyon masszív. Schleich, 73. sz. a. „Esti tájkép“ sokszor látott, s már csaknem közönségessé vált modorban tartott kép. Kratochwill, 79. sz. a. „Dachstein melletti Lac­­ken-tó“ zöld modorban. Adam F., 83. sz. a. „Piceoca falva, Novarra mel­lett“ sebesültek vitetnek rajta keresztül, az egész, csatatért ábrázol, hozzátartozó szomorú maradvá­nyaival. Szépen vannak festve a parányi alakok s lovak. Stephan, 84. és 128. sz. a. „Tájképei“ és Hansch, 85. sz. a. „Tájképe“ nem ábrázolnak ugyan egy tárgyat, de csaknem egy modorban van­nak festve , s nagyon sokszor láttuk már. Kár, hogy ily jeles tehetségek is szakmányban dolgoznak, s nem mernek kilépni azon zöld egyformaságból, me­lyet az akadémiában megtanultak. Mennyire kitűnik ily képek mellett: Raffalt Ignácz, 86. sz. a. „Tájképe, szalmakuny­hókkal, melynek meleg s még is tiszta átlátszó ege, változatos háttére s előtéré, melyek nemes egyszerű­ségben vannak tartva, első tekintetre mindjárt szem­betűnik. Különben Raffalt mindig szép tájképekkel lepte meg a közönséget, s mondhatjuk, hogy ezen képe, mely idei műkiállításunkat díszíti, remek. Klein, 87. sz. a. „Oláh fuvarszállítmányán“ a brassói szekér igen jól van találva, de a lovak nem oláh fuvaroslovak. Zwengauer, 90. sz. a. „Esti tájkép“ gyönyörű szinvegyületben festett táj. Az elbúcsúzó nap arany sugaraiban meg­jelen a félhold, s reszkető csillám­mal néz a vízbe; a h­űs liget homályából ki jó a him­­­szarvas szomját oltani, s szinte hallja az ember a mező fürge lakói­, a trücsök­ s más bogarak estdalát, s azt a szakadatlan brekegést, mely az est bekövet­keztével be szokott állani. Molnár József, 96. sz. a. „Tájképe“ Ürményi Fe­rencz tulajdona, különben szép nagy kép. Kautsky, 104. sz. a. „Ős­erdő“ czimű képe nincs természet után festve. Reinhold, 105. sz. a. „Altantó Steierországban“ szinte oly mindennapi modorú, hogy figyelmünket fel sem idézheti. Geyling Károly, 106. sz. a. „Hallstadti-tó partja“ szép és jó tájkép. Marr H., 108. sz. a. „Vasárnapi reggel Merán tájékán“ szorgalommal kidolgozott szép kép, melyen a legkisebb részletekig minden tiszta, s valóban va­sárnapiig kicsinosított. Voltz, 109. sz. a. „Alin bajorországi nagy bér­­eteken“ szinte mind világítás mind színezet tekin­tetében egyike műkiállitásunk jobb képeinek. Liehm, 111. sz. a. „Egervölgy részlete Warth­­nál“ szorgalommal dolgozott kép. Lichtenheld, 113. sz. a. „Éjeli táj­képe“ igen kék színben tartott kép, s inkább nagyon sötétkék üvegek által nézett nappali tájkép. AU Jakab, 121. sz. a. „Sz. Mihály kápolna a Du­nánál“ és Schiller, 124. sz. a. „Tájképe“ valamint: Chrismar­k­, 126. sz. a. „A vaskapu látképe“ és Heinlein, 127. sz. a. „Király-tó zivatar előtt“ többször látott modorban festett képek, melyekről nem lehet ugyan mondani, hogy roszak, de valami nagyon dicséretest sem; ilyen még Wolf, 130. sz. a. „Tölgyfa erdő végzete“ czím­ű képe is, és Khoor József, 131. sz. a. „Éjeli tájképe.“ Barbarini Ferencz, 138. sz. a. „Halász-Kunyhó, Salzburg bérczein“ változatos árnyazatú kép, nem különben Schuster Lajos, 140. sz. a. „Esős tájképe“ mely csinosan van tartva, mind szinvegyület, mint rajzban. Pollák Vilmos, 141. sz. a. „Tájképe“ úgy szinte Steinfeld Vilmos, 145. sz. a. „Képzeleti tájképe“ elkerülik a figyelmet. Az újabban érkezettek : Baade „Éjek­ tengeri tájképén“ kevés ugyan­ a rajz , de azért kellemes látvány. Bürkei „Hajóvonata, tyroli Inn-folyam parton“ nagy szorgalommal dolgozott kép, Gauerman ismert modorában. Seidl „Esti tájképe“ csinos kép, úgy Peczi két „Tájképe.“ Különben ezen legutóbb kül­dött képek mind Münchenből jöttek, s úgy látszik, nem is a művészek küldötték azokat be, hanem ta­lán speculativus képárusok, kik olcsón szerzik meg a néha szükségben levő művésztől a félig elkészült képeket, s beutaztatják velük a világ minden mű­­kiállításait. Sajnáljuk, hogy a tájképek közöl oly keveset ta­láltunk hoszabb megemlítésre méltónak, különben ezen ága a festészetnek legkiterjedettebb, mert a di­lettánsok légiója is mind csak tájképeket festeget, nem csoda tehát, ha mindig legnagyobb számmal vannak beküldve a m­űkiállításokra. Miből pedig sok van, a közös válik olyan is, mi nem üti meg a mértéket. Különben örülünk azon, hogy e nemben a pálmát magyar művészeink kezéből a külföldiek nem ragad­ták ki. Ott van a három Markó, büszkeséggel néz­hetünk képeikre, azok hazánkfiai. És mi volna ne­künk kedvesebb hazánknál, melynek azonkívül, hogy ily derék embereket nevelt a világ és emberiség ja­vára, nem maradt a földön egyebe, mint fiainak hű szeretete! És most térjünk át az arczképekhez, ha úgy tetszik. Vége köv­ után ítélve, a felsőbb vidékeken szinte gyakor és nagy esőzéseknek kell lenni. Holnap Domokos napja. Pár év előtt szőlőhegye­ink egy nagy részében e napon szüretelt meg a jég­eső ; a mai hűvös jég mellett reméljük, hogy ez idén Domokos nyájasabb lesz bortermesztő gazdáink iránt. Nyilatkozat. A „Pesti Napló“ soraiban olvasván e napokban Liszt János úr halálát, kénytelen vagyok a t. kö­zönségnek jelenteni, miszerint a magyar zene ezen elhunyt gyémánt­művészének kottáit Nagy­ Károly­­ban lakó lelkes özvegye nekem, kiadás végett, m­eg­­küldötte. Magam is meg vagyok győződve arról, hogy, Csermákon kivűl, nagyobb nemzeti művész (mig a szél meg nem ütötte), mint néhai Liszt, nem volt. Alig képzelhető azon igazi magyar vonás (Strich), mi lassú magyarokban minden hallgatót, ki Lisztet teljes épségében hallotta, sírásra fakaszta; a friseket pedig oly tűzzel és eredetiséggel játszotta, hogy maga Bihari is bámulta. A halhatlan Csermák, Lisztről egyszer azt monda: „Ezen ember a fris magyarok Herkulese“ — „Der Mensch ist der Herkules der geschwinden Ungari­schen. — Én Liszttel ezelőtt mintegy 30 év ismer­kedtem meg; akkor 14 esztendős fiú valélt; legelő­ször hallottam édes anyám gróf Forgács Antóniánál; később, jószágimat átvevén, Liszt is tagja volt a Fáy „nemzeti és művészi académiának“, mely öt évig tartván, Ferencz császár halálának idejében szűnt meg. Az időben Liszt még oly felségesen ját­szott , hogy a legnagyobb külföldi művészek, kik látogatásomra jöttek, bámulták! — Gyűjteményé­vel azonban sok bajom lesz, mert sok összevissza van abban hányva, sok félig leírva, sok csak töre­dékben. A dolog rendbeszedése már önmagában nem kis munka leend, de bonyolódott anyagi ügyeim miatti gondjaim sem engednek mindig időt e nemes munkálkodásra; igyekezni fogok azonban annak ide­jében a mű­vészetkedvelő­­. közönségnek szolgáim, mert itt legalább, ha régibb szellemű nótákat adok is, eredeti minden, tiszta magyar, és mondhatom felséges, zseniális nemzeti gondolatok. Szándékom azokat zongorára a szalonok számára kiadni, hihetőleg a kézre, mert így nagyobb a hatás. Közlök quartetteket is, és pár darabot orchestrumra is, a nemzeti színház számára, de ez mind időt kíván, és attól függ: fog-e műárum találkozni a kiadásra? A rendezési munkát én elvégzem, de kiadási költsé­gekbe , mostani körülményeim miatt, nem ereszked­­hetem. Én, részemről, mindent megteszek. *) Valóban ideje már egyszer, hogy eredeti nótákat halljunk , mert az új compositiok szépek néha, az igaz, — de az eredetiség hiányzik bennök, mi pedig fő dolog! Előre is mondhatom, hogy Csermáktól és Liszt­től igen szép, felséges darabokat fogok közleni. Liszt, Csermáktól, Lavotta-, Bihari-és Gyuriéz a­­melyeket a két Magyarhaza részeiben itt-ott megta­nultam, és mondom: ha akad műárus, bizony ritka nemzeti élvezetet nyújtok a jó zongorászoknak és hegedűsöknek. A gyűjtemény, füzetekben fogna megjelenni , „Magyar Flora“ név alatt.­ Mit adok , az mind ere­deti lesz; nem úgy, mint szoktak tenni sokan, hogy componálnak, és lopnak másoktól, vagy más com­­positióját saját szerzeményük gyanánt adják ki. Mi­ről én azt mondom, hogy Csermák, vagy Lavottáé, be is tudom bizonyítani, de a zene szól magáért is! Valóban szomorkodnunk kell nemzeti hegedűsein­ken ! Igaz magyar vonást, vagy szép eredeti lassú magyart, már nem is hallani! A sok körtáncz, koszorú táncz, társastáncz, úgy elkorcsositotta az eredeti Szerk. *) Már maga a fáradság által kiérdemli a ns. gróf a magyar zene minden kedvelőinek köszönetét, s a nemzetiségi ügy — melynek a magyar zene egyik hathatós ténye­zője — valódi, hő barátinak méltó háláját.

Next