Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)
1852-06-01 / 668. szám
1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken : Pesten : Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 ki p. Félévre 10 ,, ,, .. Évnegyedre 4 ,, — A havi előfizetés, mint a ..... „ számonkinti eladás is!e ere ” ” ” megszűnt. Egyes szám . . 4 ,, ,, A PLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri utcza I.affert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetien levél visszautasittatik. Kedd, jan. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. • Jelen TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Lord John Russell levele a London-cityi választókhoz. Paris. (Pártsurlódások. A legitimisták meghasonlása. Száműzött tábornokok állása. A szent hely kérdése.) I.lap szeme. Hivatalos. (A császár Ő Felsége érkezése. Legfőbb rendőrhatóság. Postaügy.) Fővárosi élet. Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Belgium. Oroszország.) Vegyesek. (Nemzeti színház.) Műtár. (A vardoniták. Eredeti novella Jókai Mór ról. Budapest, jan. 1-jén TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOKTrieszt, máj. 23.—(Tengerentúli posta.) Mintegy 1400 angol Reynold ezredes vezénylete alatt Rangunt és Martabant ostromolta. Három brit gőzös segíti elő a támadást. Martaban boruháztatott. A britek elvettek 130 álgyut, veszteségük 18 halott, 132 sebesült. A birmanok 25,000 embert állítottak a csatatérre. Rangun bevétele itt álgyulövésekkel üdvözöltetett. Campbell tábornok a mamundokat Peshawer erősség mellett megtámadta, s kétórai csata után megverte, mire azok futásnak eredtek , s ttjukban minden helységet felégettek. Hir szerint Kohistanban Dost Mohammed ellen lázadás ütött volna ki; ez legifjabb fiát t álgyúval küldte a lázadók elibe. Malabárban nyugtalan mozgalmaktól tartanak; a helyőrség megerősitetett. A kereskedelmi forgalom mind a be- mind a kivitelre élénk. — Máj. 29. — (Heti vásári tudósítás). Kávé, czukor szilárd áron. Amerikai gyapot még útközben eladatott 35—36. Gabna szilárd. Olajok a váltóviszonyok ellenében alantabb. Alexandria, ápr. 21. — Gyapot szilárd áron. Árfolyam Londonra 98.,—99. A vörös tengertől érkezett tudósítások szerint egy franczia sorhajó, állítólag egy Amphilábaiban fekvő partvonalt elfoglalandó, Dzseddába megérkezett. — Az osztrák consulatus Chartumban igen nyereséges kereskedelmi szerződést kötött Abyssiniával. Zara, máj 25. A montenegróiak támadásai megszűntek. Hir szerint a senatus parancsot adott volna ki a rablátt jószág visszatérítésére. Herczegovinába 1400 emberből álló török csapat érkezett meg. A lakosok Bagnioniba futottak. Páris, máj. 27. — A közoktatási indítvány viszszavézetett. 4% rente 99 fr. 60 cent. 3% 70 fr. 60 cent. Frankfurt, máj 27. — 5% metall. 71; üzletnélküli. Bécs . 99%. Lombard 84%. Bern, máj. 25. — A Potteuxban tartott népgyülésre igen számosan jelentek meg; a programmnak minden czikke egyhangúlag elfogadtatott. A londoni Globe közli lord John Russelnek a cityi választókhoz intézett politikai hitvallását , melynek alapján kéri tőlök azon küldetés megújítását, melynek erejénél fogva már több mint tíz éve ül a parliamentben. Ezen okirat nagy politikai jelentőséggel bír, miután több, részint protectionista tory, részint radical lapok egy idő óta azon hírt terjesztgetek, hogy lord John Russelnek nem igen van kinézése újbóli megválasztatására, s e miatt a küzdtérről visszavonulni készül. E nem igen jóakaratu sugdozásokra lord John Russel megfelelt, s a felelet dicséretére válik annyiban, mennyiben tagadhatlanul azon mérséklet-, s tisztaság- ügyesség- s szilárdsággal van szerkesztve, mely a volt whig miniszterelnököt jellemzi. Szerencsésen, s mégsem kérkedve, magasztalja a kereskedelmi szabadság politikáját, mely öt év alatt az angol népnek 12 millió font sterlingnyi adótóli megkönnyebbülést szerzett, s ugyanaz alatt, mit már ma senki sem hoz többé kétségbe, lényegesen megjavította a dolgozó néposztályok anyagi állapotát. Ügyesen szól a még kérdés alatt levő ügyekhez, különösen a zsidók felszabadításához , melynek keresztül nem vitele miatt neki szemrehányásokat tettek. E politikai hitvallás nem oly heves, nem oly élénk, mint Sir James Grahamé, de valószínűleg szintoly kemény csapás a protectio elvének, mint az. Kivonatban már közöttük volt, itt következik egész terjedelmében: „Uraim, több mint tíz éve, hogy egy választói küldöttség meghíva, hagynám el azon ülést, melyet akkor a parliamentben elfoglalok, s legyek a Londoncity képviselő-jelöltje. Azon időben a strandi választók teljes bizalmát birám, s nem vola okom attól tartani , hogy a közelebbi választáskor azt tőlem regvonandják; de unszoltak, hagynám el e tisztes állást, mivel csata vala vívandó a kereskedelmi szabadság kérdése fölött, s e csata vívására legkedvezőbb tér volt az ország fővárosa. Elfogadom tehát meghívásukat, s megválasztatám gyenge többséggel. „A lord Melbourne féle kormány által a parliament elbe terjesztett tervek a kereskedelmi szabadság politikája felé való fokozatos, de határozott haladás jellemével bírtak. Az idegen gabona behozatalára vetett súlyos vámnak mérsékelt állandó vám által kelle felváltatni. A czukor s idegen fa behozatalára vetett differentiális vámokat nevezetes arányban le kelle szállítni. E javaslatok elvettettek , s lord Melbourne minisztériuma visszalépett. „Sir Robert Peel politikája 1832-től 1845-ig a kereskedelmi szabadság legszélesebb elveire vala fektetve. De gabona s czukor nem igen vala e politika által érintve. Azonban 1845-ben Peel Robert, társainak a gabonavámok teljes, bár fokozatos eltörlését ajánlá. Őt e kérdésben az egész szabadelvű párt gyámolttá, és segíte őt abban, hogy mind a két házban elfogadtassa ezen elvre fektetett törvényjavaslatát. Sir Robert Peel 1846. júniusban, miután e nagy rendszabályt cietbe lépteté, beadá lemondását , kifejezvén reményét, hogy utódai a kormányon folytatni fogják politikáját, t. i. az Anglia és idegen nemzetek közötti viszonyokbani szabadság kifejtését. „Az utolsó minisztérium mégis felelt e reménynek. 1846-ban előterjesztettünk, s elfogadtattunk egy törv.javaslatot az idegen czukorra vetett differentialis vámok fokozatos eltörlésére. E törvény elve még életben van, s 1854-ben a gyarmati, s idegen czukor vámja egyenlő lesz. 1849-ben előterjesztettük, s elfogadtattuk a hajózási törvények visszavételét. A múlt évben egyenlőkké tettük a kávé-vámokat, s alábbszállitottuk a fa differentiális vámjait. — De még tovább menve, 500.000 fonttal alábbszállitottuk a bélyegadót, különösen azon részében, melylyel az ingatlan vagyon átruházására nehézkedett. S hasonlóképen a nagy nemzeti érdekek iránti gondos figyelmünk szellemében öregbítettük a földmivelésnek javítások czéljából adott előlegezéseket, melyek egyébiránt már Peel Róbert igazgatása alatt szentesítve valának. A hajózási törvényekvisszahívását a hajóktól szedett különféle díjak alábbszállítása követte, s más fontos módosítások is hozattak be a törvényhozásba az erkölcsi jellem emelése, s a kereskedelmi tengerészet érdekei előmozdítása végett. „A kereskedelmi tengerészek pénztárának kérdése, mely matrózainknak oly sokáig adott elégedetlenségre okot, kielégítő megoldást nyert a közkincstár részéről nyújtott bőkezű segélyezés következtében. Az ország kereskedése hatalmas ösztönzőt nyert azon mindig gyarapodott segélyezésekben, melyekben az anyaország és gyarmatok közötti hajózásiszolgálat részesíttetett. Előmozdítottuk czukortermesztő gyarmatainkban a bevándorlást, s kifejtettük ottan a közmunkákat oly kölcsönök engedélyezése által, melyekért az anyaország állott jót. „Nemn szükség vesztegelnem a kereskedelmi szabadság politikájának kifejtésére s kiegészítésére tett további rendszabályoknál. E politikabölcseség iránt a legmeggyőzőbb okokat önök, a pénzügyi állásnak mostani kincstári kanczellár által adott kifejtésében találandják. Beszéde legkomolyabb figyelmekre érdemes. „A tíz év óta követett politika eredményei következőkben foglalhatók egybe: 1, 9 millió font sterlingnyi összeggel kevesbittettek eltörlés vagy alább.Szállitás által a vámok. 2. A fogyasztási adó 1,500,000 font sterlingnyi összeggel ugyanazon módon. 3. A vámok 1850-ben még 500,000 font sterlingnyi összeggel kevesbittettek. 4. Az abladadó házadóvá változtatott át, mi az adózóknak 1,200,000 ft st, könnyebbséget szerze. 5. A vámok, fogyasztási adók, bélyeg, és egyenes adók’jövedelme 1842-ben 48 millió font sterling, 1851-ben pedig 46,600,000 font sterling volt. E szerint az adózók megkönnyebbittettek évenkénti 12 millió 200 ezer font sterlingnyi adófizetés elengedésével , s a kincstár e mellett még sem vesztett többet 1.400.000 ft. sterlingnél. „E tényekkel, melyeket önök elébe terjesztek, nem félek elfogadni a küzdelmet, mely végképp teljesen határozzon a protectió s kereskedelmi szabadság közt, s mi engem illet, én kész vagyok a következőket állítni s bizonyítói : 1. Hogy a gabonabehozatalra soha sem lehetene semmi protectiót vagy fiscalis czélu vámot vetni. j 2. Hogy az utóbbi tíz év kereskedelmi politikája nem rész, melyet enyhitni kellene, hanem jó, melylyet tovább kell fejteni; nem oktalan és káros politika , melyet meg kellene dönteni, változtatni, vagy módosítni, hanem igazságos és jótékony rendszert képvisel, melyet gyámolítni, szilárdítni és oltalmazni szükség. „Mindamellett léteznek még az iparszabadságnak némely megszorításai, melyek megérdemlik figyelmünket. „Az ingatlan tulajdon átruházása még oly törvényes nehézségeknek, költségeknek, időhaladékoknak van alávetve, mik igazságtalanul csökkentik a tulajdon elemének értékét, s melyek nagyrészint gátolják azt, hogy az iparosok is belé fektethessék takarékjaikat. „A vámügy igazgatása egyszerűsítendő, mennyire csak ez a közjövedelmek biztosságával összeegyeztethető. „A törvényhozás kötelessége elszüntetni azon megszorításokat s terheket, melyek még nyomasztólag hatnak a tengerészeti iparra és csökkentik ennek virágzását. „Most már elhagyva a kereskedelmi politika kérdéseit, figyelmüket más, nem kevésbbé fontos tárgyakra fordítom, melyek az utolsó minisztérium fenállása alatt komoly tanácskozásaink tárgyát képezték. „1847-ben kereskedelmi veszélyek s félelmek arra birtak, hogy saját felelősségünk alatt felfüggesszük a bank forgalmát szabályozó törvényt. 1848-ban a szárazföldi forradalmak miatt a közbátorság megzavarásától, s Izlandban lázadás kitörésétől lehet tartani. 1846—48-ban a burgonya rejtélyes ismeretlen betegsége az egész burgonyatermést semmivé tette. „A kegyetlen éhség kínjait csaknem 8 millió font sterlingnyi költségártal enyhítettük,mit részint munkanélküli munkások béréül, részint eleség gyanánt adtunk ki azoknak, kiknek nem volt mit enniök. Ezek voltak a szenvedő népesség felsegítésére tett első a közvetlen rendszabályok. Remélhetjük, hogy Izland állapotjára nézve nevezetes javulás kiindulási pontját képezendik azon törvények, melyek a parlamenten keresztülmentek , nagy vasutak építését, különbféle földművelési javításokat, jelzálogadósságokkal terhelt ingatlanok eladását, s utoljára a választójog kiterjesztését illetőleg. „Az utolsó öt év alatt meghonosíttatott,s okszerűen gyakorlatba léptettetett az alkotmányos szabadság Canada nagy tartományunkban. Felső- és Alsó-Canada közötti villongások, a törvényhozótest és képviseleti gyűlés közötti viszályok, örökké despotismus és tétlenség közt ingadozó kormányhatalom helyett, ott most minden állodalmi hatalom egybehangzólag működik a közjóra, s fáradságait mind a kincstár jövedelmeiben mind a népesség számában mutatkozó bámulandó haladások jutalmazzák. Reményem, hogy e példa nem lesz elveszve sem a többi gyarmatok, sem az anyaországi kormányra nézve. „Antillás gyarmatainkban a húsz év alatt létesített két nagy változás, a rabszolgaság felcserélése s az egyedárusság felváltása szabad versenyzettel, egy kisé szorult helyzetet idézett ugyan elő , azonban ma már általában e gyarmatok, virágzások megújulását ott keresik, hol keresniök kell, a földmivelési és műipari üzlet tökéletesítésében. Az utóbbi öt év politikája felett szemlét tartva, mi, kik a politika vezetői voltunk, őszinte megelégedést érzünk, hogy lemondva hivatalunkról, a né- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A VARCHONITÁK. (Novella.) Irta Jókay Mór. IV. (Folytatátt). Elemér csüggedten lépett Dalma elé, mint ki erejet régóta gyújtó egy elhatározó pillanatra, s mind azt kevésnek érzi, midőn a pillanat elérkezett. — Szólni akartál velem ? kérdé szárazon Dalma. *— Még mindig ily haraggal nézesz reám ? Azon kérő arca, e fájdalmas hang megdöbbenték Dalmát. Semmi sem oly csábító a nőnek, mint a férfifájdalom. Inkább jó kedvet erőszakolt magára, csakhogy őt ily szomorúnak ne lássa. ■ Arczom hazug, ha haragot mutat, én örömest beszélek veled. Amit hibáztál, azt ifjúságodnak megbocsátom. Te kedvesedről akartál szólani, és ez kellemes tárgy, kivált barátok között, mint mi, kik Lásd P. N. 666. számát, egymásra nem féltékenyek. Beszéljünk róla, szép-e ? ismerem talán ? hol lakik ? — Még eddig csupán szivemben. Dalma nevetni kezdett, csak felületes értelmét tartva meg a szénák , — úgy bizony kicsiny helyen megfér. — Kérlek Dalma, ne nevess ki, s ne viseld magad úgy mint király, hanem úgy mint egykori jó barátom. Gondold, mintha most volna az, midőn egymásnak megfogadtuk , hogy amelyikünk előbb meghal, a másik azt követni fogja. — Örömmel hallgatlak. — Tudod, hogy én bohó, ábrándos, babonás fiú voltam mindig. — Jól tudom, most is az vagy. — Szívem mindenha tele volt rajongó képzetemmel, mely az alaktalan űrben repkedett tétovázva, mint valami bolondos méhe, mely virágok helyett csillagról csillagra szeretne szállani. — Ez gyermekkori betegséged volt. — Ahogy érett a szív, a vágyak lágyat követeltek maguknak. — S te azt nagy hamar megtaláltad. — Sokáig nem az élő világban. Szivemet hölgy emléke nem tudta betölteni. Végre azon eszmére jutottam , melylyel köznépünk szokott tért nyitni ábrándjainak. — Böjtöt tartottál a „Dev“ek napján, hogy éjszaka megálmodd, a kit szeretni fogsz ? — Találtad. — Kérlek, engedd meg, hogy nevessek fölötted. •— Nekem fájni fog, ha nevetsz. — S megjelent előtted a jövendő kedves ? — Igen. Azon éjjel háromszor jelent meg álmomban ; lelkem túláradott a gyönyör miatt. Ez álom boldoggá tett és boldogtalanná. — S föltaláltad-e e tündértüneménynek testi képmását is ? Elemér kétkedve felelt e kérdésre : — Nem tudom. Dalma csodálkozva rázta fejét: „nem tudod ? Ez zavart felelet. Tán ismerőseid közül többekhez hasonlít ? — Csupán egyhez. Vonásról vonásra, szemei, arcza ugyanazok. Könnyei és mosolygása, jövése és távozása oly tébolyítólag híven hasonlitnak az élőhöz. Dalma kíváncsisága bámulattá nőtt. — Kihez ? Elemér odahajolt hozzá, megfogá kezét s rebegve mondá: — Te hozzád! . . . . Dalma ijedten sikolta fel, s kezét visszaránta. — Mi bajod ? kérdé Elemér. — Semmi .... Gyűrűd megszúrta kezemet. Elemér folytatá szavait, nem gondolva, hogy minő gyötrelemmel halmozzák azok el Dalma szivét. — Azóta ez alakot nem birom elfeledni: nappal napom, éjjel csillagom e kép. Bárhova megyek, előttem áll; ha elalszom, mosolygást ölt arczára, mellém ül, megölel, hizelgve kedvesének nevez; arczát arczomra fekteti s könnyeit ölembe sírja, s fájdalmasan panaszkodik , hogy fogva van a hideg égben s nem lehet enyim örökre. — Elemér! Mit akarsz! Kiálta Dalma, irgalomért könyörgő arczczal. — Mit akarok ? szólt Elemér vadul lángoló szemeivel keresztül nézve Dalma a szemein. Megakarom tudni, hogy létezik-e ily nő az ég alatt? nő, ki hozzád vonásra hasonlít ? A ki tulajdon képmásod testben és lélekben, saját másolatod asszonyi alakban ? van-e ily nő, van-e ily nő Dalma ? A leány keble majd megszakadt e kintő kérdések alatt, arcza elsápadt, feje szédülni kezde ütése erejével halkan rebegé. — Ily nő — nem létezik sehol. S azzal ájultan rogyott össze. E pillanat iszonyú világot önte Elemér lelkébe, világot, mely elvakitá, mielőtt láthatott volna. Egész valója remegett, mint ki istenek jelenlétét érzé, s a kedves gyermeket, kit elaléltában karjaival fogott fel, borzadva tévé le nyugágya zsámolyára, s félre forditá tőle arczát , mintha félne tekintetével találkozni. Tagjain szent borzadály futott végig. Dalma eszmélni kezde s halkan rebegé: — Elemér. — Uram. A leány felemelkedék s félébren suttogá: — Miről beszéltünk ? Elemér nem birt felelni. — Arról beszéltünk úgy-e bár, szólt Dalma folyvást félig csukott szemekkel, hogy van egy szeren- ' 068