Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)
1852-12-03 / 822. szám
1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken : Évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 *. ,, •, A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhöz intézendő, úrintéza Labért ház 8. Szerkesztési iroda, úrinteza 8. ex. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek, dec 3-án HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK, hirdetések négyhalábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön bályogdíj , előre lefizetendő a Magánviták ngyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Uj polgári perrendtartásunk. I.Levelezések. (Newyork: Pierce elnökké választatása Kik lesznek valószínűleg az uj minisztérium tagjai ? Hírek Havanna és Mexikóból. A cubai ügy. Amerikában a személy és vagyonbátorság sat. — Berlin : Az uj kamarai ülések gyanitólagos eredménye. Vámügy.— Komárom: Kereskedői bukások. A jelen vásár eredménye. Kletzer gordonkavirtuóz hangversenye sat.) Hivatalos. (Uj követ-kineveztetés a porosz udvarhoz). Fővárosi hktár. Ausztria. (Bécsi hírek és események ) Francziaország. (A szavazás. Követek lakomája. Tábornagyi kinevezések. A császárság programmja. Vegyesek). Nagybritannia. (Parliamenti tárgyalások nov. 25.) Helvétia. (Bern : A nagytanács tárgyalja a vasúti kérdést sat). Olaszország. (Kamaraülések Turinban. Gioberti gyászünnepélye sat.) Spanyolország. (A királyné névnapja). Törökország. (Kisa pasa a kabinet leendő tagja. Djesaerli javai elárvereztetnek. Tengeri rablók. Fakiviteli tilalom). Amerika. (Az „Illinois“ gőzössel érkezett hirek). Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Nemzeti színház). ( Börze). Mű tár. (Nemzeti irodalom). Budapest, dec. 3-án. UJ POLGÁRI PERRENDTARTÁSUNK. I. Ha a jelen társalmi szerkezetnek bármely alkatrészét tekintjük, tisztán láthatjuk, mikép mindenike egy lényeges különbség a múlt kortól, mindenike válaszfal közte s közöttünk, melyet lerontani többé soha senki sem lehetene képes. Ezt tanúsítja a jogviszonyok állapota is, melyeknek rendezésére codexek s perrendszerek alkottatnak. A régiek ezeket vagy egészen nélkülözhettek , vagy igen kevéssel is fedezve voltak szükségeik. Mert jog-összeköttetéseik kevesek, s igy e térem viszályaik is ritkák valának. Az általános harczi éret nem engedő polgári viszonyokat kifejlődhetni, s kétségeit vagy viszályait fegyverére s nem a törvényre bízta. A földművelés — majdnem egyedüli foglalkozás a nemharcros osztályoknál — jobbágyok és szolgák által űzetve, a jogviszonyok kifejlődését egészen kizárta. Az ipar és kereskedés csak igen kis térre szoríttatott. Midőn korunkban mindezeket igen magas fokra látjuk emelkedni, nem csodálhatjuk, hogy a polgárok közti jogviszonyok is oly sokfélék és oly számosak. És következéskép nem csodálhatjuk azt sem, hogy összeütközéseik s viszályaik is, melyek a pereket idézik elő, oly felette nagyszámúak. Innen következik, miszerint korunk kifejlődésével a törvényeknek is szükségkép szaporodni s a törvénykönyveknek tetemesen vastagodni kellett. És igy a haladással, kifejlődéssel, vagyonosodással tetemes költségek, roppant terhek vannak összekötve, melyekbe a perlekedés, törvénykezési s bírói rendszer kerül, s amelyeket részint közvetlenül, részint közvetve maguknak a polgároknak kell viselniük. De ezzel eléggé kibékíthet azon öntudat, miszerint ezen helyzet azon miveltség kifolyása, melyet a patriarchális élet egyszerű szegénységével, mely az önkénytől elvárhatatlan— felcserélni egyikünk sem vágyakodhatik. És megnyugtathat az, miszerint mindez, mi nem csekély költséget szül, forrása a jogbiztosságnak, mely életfeltétele a vagyonosodásnak és jólétnek. Csak az elkerülhetően szükséges, hogy ha már kell és szükséges is e terheket viselni, azon törvények , melyek a jogviszonyokat szabályozzák és a perlekedési eljárást megalapítják , olyanok legyenek, hogy valóban forrásául szolgáljanak a jogbiztosítás által a vagyonosodási jólét emelkedésének. Ha a polgári perrendszert vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy itt egyrészt az igazságszolgáltatást kezelőknek, és másrészt az igazságszolgáltatást kereső feleknek érdekeik forognak fen. Ezek azok, kik a perlekedésnél közvetlenül érintettek. És az utóbbiaknak eszközlött jogkielégítésből foly ki azon biztosíték, mely az egész társalom jogbiztosságának forrása s alapja. Azon érdekek, melyek a perrendtartásban közvetlenül érintettek, következő főpontokra vonhatók : 1. Hogy a törvény világos, határozott, s kimerítő legyen. 2. Hogy távol minden hivatalos kényszerítéstől , a felek teljes szabadsággal bírjanak az ügyeik feletti rendelkezésben. De 3. E szabadság korlátlan ne legyen, hanem a perlekedési eljárás bizonyos szabályokhoz és feltételekhez köttessék. 4. Hogy a felek ne ugyan túlságos, hanem azért elegendő eszközökkel bírjanak jogaik keresetére, vagy védelmére. Es 5. Hogy a perlekedési eljárás rövid s gyors legyen. Ezen elvek valósítására kell minden igazságszolgáltatásnak törekedni. Mert ezek mind a törvénykezést kezelők, mind a perlekedő feleknek valódi érdekeik — melyekből folyhat ki egyedül jogbiztosság az egész társalomra. Eddigi jogéletünk egészen ellenkező utakon járt, ellenkező elvekből indult ki. Szigorú pontosság, s kimerítő határozottság hiányzott belőle, számos kibúvó ajtókat hagyván, melyeken át a törvényt kijáttani lehető. Ennek legvilágosb tényei a sokféle bírói parancsok, melyekkel a törvény rendeletét, az igazságszolgáltatás rendes folyamát tökéletesen meg lehet semmisíteni. Továbbá a felek s ügyvédeik tökéletes korlátlan önkénnyel bírtak a perlekedési eljárásban. Vagy nem is voltak szabályzó korlátokhoz kötve, vagy tetszésük szerint hágták át azokat. A határidők nem voltak szigorúan meghatározva. A törvény elleni engedetlenség következményei nem valósitottak. — A felek túlságos védeszközökkel láttattak el—nevezetesen oly számos és sokféle perorvoslatokkal bírván , melyek a perlekedést végtelenig nyújthatták. Itt különösen az alperesnek a törvényi eljárás túlságos kedvezményeket nyújtván. Innen következett különösen perlekedésünknek hosszúsága, bonyodalmai, és költségessége. Mindenki beláthatja, miképgy valódi jogbiztosság nem létezhető. Kérdés ezek után: azon perrendtartás, mely Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélal tűztük ki a „Pesti ftnapló”-t a közelgő fíy évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróból következő urak mutathatók fel a t. dv. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hunfavy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Okoay István polgár- és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetem; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül K. Kemény Zsigmond úr igéretetét is leírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek, igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik legfőbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésüket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hittár“-ban. A „Matár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Vahot Imre, Erdélyi János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Pompéry János, Litkey Károly, Székely József, Lonkay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László urak. Lisznyai Kálmánt, a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műtár“ számára. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni. — S mindezen fáradozásaink és a megkívántató áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre i© Érint. — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre S frt.— évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. .NEMZETI IRODALOM. A magyar nemzeti irodalom története. Irta Tolly Ferencz. Második kötet. Pesten, Emich Gusztáv bizománya. 1851. 81. 118. 1. — Hozzá : Példatár. I. — LXXV. 1. Emich és Eisenfels könyvnyomdája. (Folytatni. *) ^ A magyar nyelv külső története. (IV. Fej. 95. 96. §§•) E fejezetben szakadatolva bizonyítja be, miszerint a magyar nyelv az udvarnál, az álladalomban és magánéletben, nemzeti irodalmunk középkorának ezen egész harmadik időszakában divatban volt; habár a Jagellók alatt a dolog némileg változott is (61. 1.) Sőt az egyházban is ébredezni kezde már Mátyás alatt a nemzeti irány, és pedig az erdélyi Lásd Pesti Napló 821. számát, részeken. Sajnos azonban, hogy az erdélyi magyar agendát, mely az egyházban jelentkezett nemzeti mozgalomnak szóló emléke volna , az idők tőlünk megirigylették (63. 1.) Népköltészet. (V. Fej, 97. § ) E rovat alatt sz. mindazt, mit a történeti, regés énekek, hadi és szerelemdalokra vonatkozólag, irodalmunk jelen időszakából érdekeset felhordhat, kézikönyvbe illő szabatos rövidséggel, s kedélyhez szólólag elmondja, kellemes elbeszélését igy zárván be: ,,E dicső énekvilág letűnt ; korunkra belőle egy hangocska sem jutott, kivévén azon egyszerű imadalt, * melyet a nép Mátyás választásakor Pest utczáin örömzsibongva hangoztatott.“ (65. 1. — V. o. 100. 1. Nemzeti irodalom. (VI. Fej. 98. — 113. §§.) E harmadik időszakbeli nemzeti irodalmunk tartalmilag folytatása az előbbinek, t. i. nagyobbára egyházi és vallási, különösen klastromi (83.). A világi irodalom ez időszakban is igen kevésből áll; a mit a nemzet maga e részben előállitott, mondáit és énekeit, szájhagyomány utján tartotta fenn (85. 86. 11). — Sz. e kor kézirati könyveit (codexeit), negyven pont alá vonván, mély tárgyavatottsággal ismerteti (66. — 82. 11.), melyek összesen (a Jankowich,- Jordánszky, a pozsonyi,- Thewrowkcodexek , a Kláraszűzek ordinariuma, és zsoltárkönyv kivételével, mint melyeknél sz. a levelek számát nem említi,) 1004). ívre terjednek , mihez ha ez utóbbiakat hozzá vetjük, kerek számmal tehetünk 1200 ívet. Már maga e tekintélyes szám elég biztosíték arra, hogy bennünk erős hitet támasszon egy, már a magyar szent hajdanban gazdagon virágzott nemzeti irodalom valóságos létezete felől, ámbár „ez Csak század része annak, mi egykor létezett, miután nagyszámú klastromaink közöl csak egy párnak megmentett maradványaiból kerültek elé“ (66. 1.). Emlékezést, emlékezést, én népem, nemzetem! és nem fog közölünk senki, nyugoti Szomszédaink nyomain barkácsolva, azon balga állításra vetemedni, hogy a magyar irodalom csak tegnapelőtti ültetvény; nem fogjuk birodalmunkat sejtelmekkel megnépesített tündérországnak, sehonnának képzelni. „Itt az irás ! forgassátok, érett ésszel, józanon,“ monda egykor Kölcsey. A terjedelmes codexek előszámlálása után, sz. a kisebb írott maradványokat (99. §.) sorolván el, mindkét osztályú kéziratainkról általános nézetét adja (100. §.). Ezután részletekbe bocsátkozik, s felfogván Bátori László biblia-forditását, ezt története, tartalma s nyelvére nézve, ritka könnyűség, s meglepő, de mégis kielégítő rövidséggel úgy tárgyalja (101. §.), hogy mitsem hagy kívánni valót. Végül e fordítást, a nyelv és nyelvtörténet búvárjára nézve, felette tanulságosnak vallván, kellőleg méltatja (87. 1 ). E szakot szép összefüggésben követik : Egyéb bibliai részfordítások (102. § ). Szentek életei. Példák (103. §.). Postillák, predikácziók (101. §.). Buzgalmi és liturgiai iratok (105. §.). Mindezeknek figyelmes megolvasása közben lehetetlen nem bámulnunk az istneroldus személyen buvárkodó szellemének a legcsekélyebb részletekre kiterjeszkedő éber lelki erejét, s ennyi sok apróságnak egy egészre vitelében fényesen tanúsított magas felfogását, s a művészetig finomult tapintatát. Ilaki ez erős meggyőződésünkből eredt nyilatkozatunkat sokallaná, gondolja meg jól, mily roppant olvasottság és sokoldalú összevetés kívántatik csak ahoz, hogy sz. pl. egyes bibliai részekre nézve , vagy ama codexre bizton utalhasson. Költészetünkre nézve megjegyzi az, hogy „felette kevés az e harmadik időszakban is, mi világi énekeinkől korunkra eljuthatott“ Ilyek 1) egy névtelennek emlékdala Mátyás királyról. 2) Egy gyászének Both János veszedelmén. 3) Egy a kor vétkeit élesen feddő ének. 4) Szabadkai Mihály énekese- *) L. Carol. Antonia Gruber: Historia lingv. ungaric. Rosonii, 1850. 8-o 57. 1.