Pesti Napló, 1853. június (4. évfolyam, 966-991. szám)

1853-06-10 / 974. szám

sziget elfoglalása végett, mi ha megtörtént, a nyu­­gatindiai európai gyarmatok oda lesznek, s velük oda a monarchicus elv Északamerikában. Mind­a mellett a Times nem gondol vele, ha Spa­nyolország elveszti e főgyarmatát, hol tényeken ala­pul, véleménye szerint a spanyol uralom emberei oly tatár rendet vezetnek, melynek mása alig lát ■ ható Törökországban. Különben is , az érintett lap helyes véleménye szerint e szigetnek gyarmat­állapotban való fenntartása Angolországnak tömér­dek pénzébe kerül, ugyanis egy flottát a nyugat­­indiai vizeken kell tartani, mely az élő négerhússal kereskedést akadályozza, és ismét másikát, mely ugyan csak a szép Cuba szigetet a nyugtalan yan­­keek holditásai ellen oltalmazza.­­ Ha tehát Cubá­­nak a szövetséges északamerikai államokhozi adno­­xatioja vagyis bekeblezése történik, igaz, hogy a néger­ szolgaság amerikai természetű hűbérisége meg­­álland, de az élő feketehússal való kereskedés meg fog szűnni. A Timesnek ezen okoskodása azért is nevezetes , mert Spanyolországot félcivilisált állam­nak nevezi, s természetesnek látja, hogy Cuba a ci­­vilisáltabb köztársasághoz csatlakozik , — természe­tesen mindig a brit szigonynak érdekei kíméletével. Észrevettük, hogy a Times érintett czikkében a négerek is, kik Stowe asszonyság híres könyve óta igen fashionable emberek lettek, szigetünkön fölem­­lítetnek, holott ily emberszerető eszme eddig élő a City-lapban csak gúnyra talált. E napokban az an­gol aristocratia még magasbra rugtatta fel a négerek iránti rokonszenvét, midőn egy fekete húszéves hölgy­nek , kinek neve Greenfield Erzsébet, megengedte, hogy szalonjaiban s jelesen az aristocratikus bűzről híres Carlton-terracci Stafford házban énekeljen , s hatalmas hangjával mulassa a ladyship- és­­ lord­­shipeket. Nem volt szerencsém ott lehetni, de egy ismerősömtől, ki ott vala, hallottam, hogy a kékvérű ladies-k legalább két lépésnyi távolságra állottak a fekete énekesnőtől, midőn leereszkedőleg kegyesek voltak egy pár leereszkedőleg kegyes szolt magas pártfogóli szemölddel intézni hozzá. Bizonyosan e magasan civilizált angol delnők barátságosabban be­széltek paripáikkal, melyek múlt héten az epsomi hires lófuttatásban néhány jokeyt földhöz csaptak, a lófuttatások e szigeten nemzeti ünnepélyekül te­kintetnek, melyeken fogadásaik által azon kohol em­berek és némberek is részt vesznek, kik sem futd lovakat, sem pályagyepet soha nem láttak. Tegnapelőtt Woolwich fegyvertáraiból ágyukat szállítottak Dowerbe, hol mint tudva van , a tengeri csatorna a legkeskenyebb Angol­ és Frankhion közt. A guildfordi Eastliff vizeitől nem messze fekvő ál­landó üreg , oly ágytíkkal van ellátva , melyek 2000 bécsi ölnyire vetik a golyókat. Ugyancsak Dowernál a Shud­der, Muttonfield és Westernheigths magas­ságai is erősitetnek e perczben ; miért ? mert a kö­rülmény parancsa, melynek a kormány is engedel­meskedik — kívánja azt. Az angolok t. i. még min­dig hiszik, hogy a francziák adandó alkalommal megfogják kisérteni a partraszállást Albionban! *) Szabadka, jun. 4. Szerkesztő úr! Városunkról ön lapja hasábjain igen gyér tudósításokat olvastunk eddig, s ezen hiányt kipótolandó nyúlok tollamhoz , a közönséget állapo­tunkut gyakrabban tudósitani. Közéletünk nem igen irigylendő; nyilvános mu­lató helyeink elhanyagolvák, miután a gazdagab­bak, kik az említett helyeket fen­tarthatnák, jobba­tlan coteriákba­ visszahuzódva, csak bizonyos kaszt­beli egyénekkel hon töltik b­e a­ vagy poharazás mel­lett napjaik kellemes­ óráit; azok pedig, kik észbeli keresetük után ez előtt legalább egy kávéházat fenn­tartottak, — keresetük devalváltatván, nem mulató helyekről, hanem élelmekről, és ruházatukról gon­doskodnak. — Sétatérünkre semmi felvigyázat nincs, s igen sajnálatra méltó, hogy azon gyönyörű fiatal hársfák, melyek nálunk amúgy is igen nehezen hono­sodnak, karó nélkül a széltől ingatva , ide s tova dő­­ledeznek. Nézetünk szerint legjobb lenne, ha a város ezt is kiadná haszonbérbe L-nak (?). E nyár foly­tán nyílnak meg városunktól 3 negyed órányira fekvő palicsi meleg fürdőink. A fürdőépület igen csinos külsejű, valamint a kert is. A vendégeknek mint­egy 14 szoba áll rendelkezésekre; fürdőnk pár év óta idegenek által is látogattatott, nevezetesen a hír­neves Balassa orvos úr is küldött hozzánk néhá­nyat, ugyanis fürdő-vizünk üdült köszvény , és bőr­bajokban igen hathatós gyógyerejűnek mutatkozott, s ha az első városi főorvos egyéb dolgok helyett für­dő­vizünk alkatrészeit vegytanilag iparkodnék meg­ismertetni , úgy az bizonyosan nagyobb hitre jutna, de így annak léte alig ismeretes a határon kivűl. A törénykezési és politikai hatóságok szervezé­sét várva várjuk. Járásbíróságunk csekély személy­zete, és egyéb hiányai miatt a polgári ügyekben az igazságkiszolgáltatás , valamint a polg. törvény­­könyv behozatala előtt nálunk már életbe lépett örök­­ségi hagyatékok tárgyalása igen fenakadt, a beadott keresetekre a felek alig kapnak 8—9 hd alatt tár­gyalási határnapot, mely eljárás a hitelt nem élén­kíti. Azonban e napokban utazott városunkon keresz­tül cs. kir. miniszteri biztos Szymonovicz úr, s hisszük , hogy látva a mondott tényeket, bajain­kon segitni fog. Ellenben a politikai hatóságnál levő kérelmeink legnagyobb gyorsasággal és pontossággal intéztetnek el. Törvénykezési és perlekedési nyel­vünk kizárólagosan német. A városi tanács jegyző­könyveit magyar nyelven viszi. Vidékünkön a magas kormány erélyes intézkedései folytán a rablók száma igen megritkult, úgy annyira, hogy lopásról is alig hallani. — Gabonáink a folytonos esőzések miatt megdőltek, s félni lehet, hogy nagyrészt érés előtt megrothadnak. J­­ el Bizonyosan, ha a francziák hasonló ravasz törek­vést vennének észre a brittek részéről. „Mielőtt röviden és tüzetesen előadnám, a­mit önnel akarok, először bizonyos pontra nézve szeret­nék tisztába jönni.“ „Nos, uram, hát jöjön tisztába e pontra nézve. Mi az ördög ! Hát ki akadályozza önt ebben ?“ „Uram, én koros vagyok, ismerem az embereket, s arczulatuk engem ritkán szokott megcsalni.“ „S az én arczulatom .“ „Kételyre gerjeszt.“ „Mire nézve?“ „Önnek becsére nézve.“ „Emberi vagy épen erkölcsi becsemre nézve ?“ „Igenis, — emberi, erkölcsi becsére nézve.“ „Őrnagy úr, ezen kétely nem igen hízelgő , — s ha ön netalán csak azért hivott magához, hogy efféle bizalmas közleményeket tálaljon elém, úgy .“ „Ön azonnal felderítheti kételyemet, s én is azon­nal egész őszinteséggel fogok ön előtt nyilatkozni. — És higye meg, ön a mellett mindent nyerhet.“ „Mit kell hát tennem ?“ „Mondja el nekem szóról szóra, mit beszélt ön tegnap barátjával a Rivoli utcza boltozatai alatt ? “ „Őrnagy úr , ön tréfál.“ „A beszélgetés tehát olynemű volt, hogy nem lehet tovább mondani ?“ „Uram, bátorkodom önt figyelmeztetni, miszerint vannak titkok, melyek magukban véve nem ellen­keznek a becsületességgel­“ „Az bizonyos,“ mondá az őrnagy, s újólag gon­dolkodóba esett. Némi szünet múlva azonban ismét elkezdé: „Tegyük fel — ámbár tiszta igazságot mondok a feltételesség alakjában, s ön nincs lekötelezve an­nak hitelt adni — tegyük fel hát, hogy ön tudná, miszerint én Roland tábornokkal a legszor­osabb ba­ráti viszonyban állok, bizalmát egész mértékben bi­rom, s reá oly befolyást gyakornok, minőre har­­mincz éven át megpróbált barátságom feljogosít.“ Az őrnagy figyelmesen szemlélgeté Delmarét, s beszédét folytatván, a következő szavakat különösen megnyomta. „Barátságom gyakran szigorú volt, s egykori baj­­társamat nem egyszer kelté önismeretre, nem egy­szer kizá­lt arra, hogy némely ifjúkori botlását nagylelkű­leg jóvá tegye. . . . Igenis , tegyük fel: ön meg van győződve, hogy befolyásom Roland tábor­nokra ilyen; szóljon, reám merné-e ön bízni azt, mit ön titoknak nevez , — azon beszélgetést, melyet ön tegnap est­e a Rivoli utczában tartott ? “ „Uram,“ felele Delmare növekvő bizalmatlanság hangjával, „Ön eszembe juttatja, hogy tegnap est­e, midőn barátommal beszélgettem, többször úgy rém­lék előttünk , mintha valaki követné lépteinket, ám­bár , ha megfordulánk, senkit sem láttunk. A vas­tag boltozatok egyébiránt minden lépésnyi távolban kényelmes menhelyül szolgálhatnak — oly ildomta­lan embereknek, kik mások után sompolyognak, hogy beszélgetéseiket kilessék.“ „Ha tudnám , a­mit tudni akarok, úgy nem kér­dezném önt. — Egyébiránt lássa, nekem e tartóz­kodások és kétértelműségek nagyon visszatetszők, s nagyon fájlalom, hogy oly ügyes ellenféllel van dolgom.“ „Ez naivul van mondva, őrnagy úr.“ „Meglehet. . . . Azonban akárhogyan álljon is az ügy, én egyszerűen akarok önnek valamit megmon­dani , s kérem, tulajdonítson kellő súlyt szavaim­nak. Attól tartok, ön oly ponton áll, hogy valami rosz és veszélyes tettet készül elkövetni.“ „Uram !“ „Hadd beszéljem ki magamat. Én azt állítom, hogy bármik legyenek tette következményei, ezek mindenkép roszak és veszélyesek lesznek. Vegye jól fontolóra szavaimat. Önt vagy fájdalmas, jogszerű és becsületre méltó érzet hajtja a tettre , é­s ezen esetben én kezeséül ajánlkozom , hogy ön tökéletes elégtétet nyerend, hanem csak oly módok által, me­lyek méltók oly derék lelkű férfihoz , minő ön lehet .... Vagy pedig ön tervének czélja nem egyéb gya­lázatos nyer­vágynál, — s ezen esetben.­­ - “ „Ezen esetben?“ „Ezen esetben — mivel oly embert, ki gyaláza­tosságra képes, legkevésbbé sem tartozunk kimérni — minden kigondolható eszközt felhasználhatunk ön ellen.“ „őrnagy úr,“ szól a Delmare gúnymosolylyal, „en­nek következtetése kissé ruganyos.“ „Meglehet. — Hanem ismétlem önnek , hogyha ön, mint derék ember, sikerrel és mérséklettel akar fellépni, nyilatkozzék előttem, kövesse tanácsaimat, s én esküszön önnek, hogy reményei — higyen ne­kem — talán várakozásán felül fognak teljesíttetni ! Higye meg nekem folytató az őrnagy rábeszélő, szives hangon, „az ember mindig kihallgattatást nyer, ha emberi méltóságához képest nemes és meg­tisztult érzelmekre hivatkozik.“ E szavak élénk benyomást látszanak gyakorolni Delmare lelkére. Sokáig gondolkodott .... Egyszerre azonban , mintha rögtön valami emlék merült volna fel elméjében, összerázkódott s igy szólt magában: „Már késő! — Az a másik már körmei között tart .... Hanem honnan tudja ezt az őrnagy?.... Mind­­egy! — Jó volt, hogy idejöttem; legalább megtudom ez alkalommal, hogy az ellenfél sejt valamit . . . Most már az a fő, hogy azonnal és gyorsan mun­­kához lássak.“ „Nos?“ kezdé újólag az őrnagy, ki a magában töprenkedő Delmaret nagy figyelemmel vizsgálta. „El van ön határozva?“ „El, uram !“ felelt hevenyén a vakmerő ifjú. „El vagyok határozva, hogy magam kezére intézem ügyeimet.“ „Én pedig, én el vagyok határozva, hogy a gya­lázatosságot megakadályoztatom. Ördög és pokol ! Sokkal elszántabb embereket térítettem én már észre, mint ön !“ „Tehát én itt kelepczébe kerültem ?“ kiálta Del­mare. „Ön engem kézre akar keríteni ?“ Ekkor egyszerre az öreg szolgáló ijedten belépett ime szavakkal : „Uram, Roland tábornok van itt!“ A tábornok érkezése az őrnagynak oly alkalmat­lanul, oly különösen esett, hogy ámulatában mozdu­latlan megálla. De észrevéve, hogy Delmare is ön­kénytelenül megháborodott. Az őrnagy sietve kinyitá a hálókamra ajtaját, s ellenállhatlan tekintély kifejezésével így szól a Del­­marehoz : „Lépjen be ide, uram! — és azonnal!“ „Ez mégis nagyon különös !“ mondá a fiú gunyos nevetéssel. „Ön parancsokat osztogat, és nekem !“ „Igenis , parancsokat osztogatok , és önnek. — Lépjen be !“ Delmare hamarjában körülnézett s homlokához ütvén kezével bókot csapott az őrnagynak : „Örülök, uram, hogy szerencsés lehetek önnek engedelmeskedni.“ S csakugyan engedelmeskedett is: bement a háló­kamrába. Folytatjuk. HIVATALOS. A hadsereg legfelsőbb parancsnokságának 1853-as má­jus 2-kán kelt rendelete , melylyel a katonai őröknek a római egyház bibornokai előtti tisztelgései határoztat­­nak meg. Parancsolom , hogy a katonai őrök a római egy­ház bibornokai előtt, ha ezek mellettük saját ko­­csijukban vagy méltóságuk czimereivel ismerhetőleg el­látva mennek el, rendszabályszerüleg fegyverbe lépjenek s tisztelegjenek, minél azonban sem a zászló meghajtá­sának, sem dobolásnak nincs helye. Ez alól csak székvárosi udvari várlakom s átalában időkori udvari lakom őrsége vé­tet­i­k ki. Egyes őrök a bibornokok előtt akkor kötelesek tisz­telegni, mint az oldal fegyverrel elláott tisztek előtt. — Bécs, 1853. május 2-kán. Ferencz­ József s. k. Az igazságügyi minisztériumnak 1853-ki ápril 20-án kelt rendelete, mely által Magyar- Horvát- és Tót­­országra , az Erdélyi nagyfejedelemségre, a Szerb­vajdaságra és temesi bánságra nézve a büntető eljá­rás költségeit tárgyazó ideiglenes szabályok állapí­tanák meg. *) (Folytatás). 5. §. Több bűntársak vagy bűnrészesek közt mind­egyik az ítéletdíj megfizetésében, valamint azon költ­ségek megtérítésében , melyek fogházbani tartása, vé­delme, vagy csupán a nála előforduló események, vagy az ő különös bűnössége által keletkeztek , egyenként elmarasztalandó. A büntető eljárás minden egyéb költ­ségei megfizetésében minden bűntársak és bűnrészesek közösen, és­pedig, ha a közös vétség nem puszta gon­datlanságból követtetett el, egyetemlegesen maraszta­­landók el. Ezen egyetemleges kötelezettség mellett is, a bíróságnak szabadságában áll, az egyes bűntársak részleteit bünrészességek fokához aránylag meghatá­rozni. 6. g. A ki tudva hamis föladás által a büntető eljá­rásra okot szolgáltatott, s kire ez rábizonyul , az ez ál­tal okozott költségek megtérítésében elmarasztalandó. 7. §. Ha a vizsgálat újrafölvételeérti kérelem , vagy a felsőbb bíróhozi bármely fölebbezés félrevettetett, a kérelmező fél köteles a föllépése által okozott költsé­geket viselni. 8. §. Ha valamely károsultnak kártérítési igényei miatt a büntető eljáráshozi csatlakozása által különös költségek támadtak, azok, ha a vádlott el nem ítéltetik, a károsult által viselendők ; ennek azonban föntartatik azon jog, miszerint ha ezen igényei miatt a polgári per útjára lép , ezen költségek megtérítését is követelhesse. 9. §. Harmadik személyek , ha a polgári törvények szerint a vádlott tartására köteleznék is , nem szoktat­hatnak arra, hogy a vádlottért fogsága alatti tartásának, vagy védelmének , avagy a büntető eljárásnak egyéb költségeit megfizessék. 10. §. Ha a vádlott az ítélet hozatala s jogerejűvé válta előtt meghal, hagyatéka a büntető eljárás költsé­geiért nem kezeskedik. 11. §. Az első szakaszban 1 , 2, 6 és 10 alatt előso­rolt költségek mindig az álladalom által viseltetnek, a többi költségek az álladalmi kincstár által előlegeztet­­nek , a megtérítés a 3—10 §§-hoz képest föntartatván. A védőknek az 1. §-ban 8 alatt elősorolt illetékei azonban, ha a védelemnek nem ingyen kell történnie, a bíróság által csak akkor előlegeztetnek , ha a vádlott a bíróság előtt ismeretes körülményeinél fogva azokat viselni nem képes. 12. §: Az álladalmi ügyészek és bírói személyek nap­dijainak és utazási költségeinek mértéke, valamint azok hatására, joga külön rendelet által fog szabályoztatni. Ennek kibocsátásáig, a privisorium tartamára a napdij­­osztályok iránt érvényes szabályok szolgálandnak zsi­nórmértékül. 13. g. Kézbesítések , idézések s küldöttmenetek oly személyekhez, kik a bíróság székhelyétől egy fél mért­földnél (egy óránál) távolabb laknak, a távolság szerint oly módon fizettetnek, hogy menetjövet minden mért­földért (minden két óráért) tíz pengő krajczárnyi kár-­­pótlás adandó , azonban olly megszorítással , hogy ezen kárpótlásnak naponként a 28. §-ban megalapított össze­get nem szabad meghaladnia. 14. §. Mindegyik tanúnak, kinek lakhelye a bíróság székhelyétől, hol ő kihallgatandó, egy mértföldnél távo­labb esik , az utazási költségek , ha kívánja , minden idézésnél, jövetmenet mértföldenkint tíz pengő krajcrár­­jával, a hivatalos távolsági kimutatás szerint térhetnek meg. Ezenkívül, ha kívánja, időmulasztási illetéket is kap , mely , ha az idézés Pestre , Budára , Zágrábba, Nagy-Szebenbe , vagy Temesvárra történik , egy egész napra 24 pengő krajezárban, más helyeikre, idézéseknél pedig 20 pengő krajezárban, s egy fél napra ezen összeg felében állapitatik meg. A csendőröknek , ha a bíróság elé tanukép idéztetnek , hasonlókép igényök van a fe­­lebbi utazási költségi illetékekre, de időmulasztási ille­téket nem igényelhetnek. 15. §. Oly­­anoknak is , kik a bíróság helyétől egy mérföldnél csekélyebb távolságra laknak, azonban nap­számból élnek, ha idéztetésök által egész vagy félnapi nap­számukat elmulasztják , kivonatukra , időmulasztásuk egy egész napra Pesten, Budán, Zágrábban, Nagy-Sze­­benben és Temesvárott huszonnégy, s más helyeken húsz pengő krajczárra, egy fél napra pedig ezen illeté­kek felére szabandó összegben térítetik meg. 16 §. A járási bíróságok, járási társasbiróságok és megyei törvényszékek kötelesek a kerületekben fekvő helységeknek a bíróság székhelyétőli távolságról hiva­talos kimutatásokat készíteni S a politikai hatóság által megerősitetni. (Folyt. köv.) AUSZTRIAI BIRODALOM. Becs. Ő cs. kir. Ap. Fölsége a feloszlatott föld­­mivelési és bányászati minisztérium ügyeinek a bel- és pénzügyi minisztériumok közti felosztására nézve a következőket méltóztatott rendelni. A belügyminisz­térium hatáskörébe tartoznak: 1) a föld és erdő­­mivelés akadályainak megszüntetésére és általá­ban a föld- és erdőmivelés előmozdítására szolgáló törvényhozás ; 2) minden gyarmatosítási ügy általá­ban ; 3) minden mező-és erdőgazdászati egyletek; 4) a mező- és erdőgazdászati oktató intézetek, ki­vételével a mariabrunni erdészeti tanintézetnek , és 5) a földtani birodalmi­ intézet.­­ Minden többi, a feloszlatott minisztériumnál tárgyalt ügyek ezennel a pénzügyminisztériumhoz téretnek át, név szerint: 6) a mariabrunni erdészeti tanintézet; 7) a bánya­ura­dalmak ; 8) a bányauradalmak és alapítványi javak erdőségei; 9) a kincstári bányák és huták; 10) a fenálló bányagyárak ; 9) a bányatermékek eladási ügyletei; 12) a bánya-, hűbértér-, és engedélyezési ügy, a bányászati szolgálmányokkal együtt; 13) a bánya- és kohászat és 14) a bánya törvényhozás általában.­­ Az 1852 évi ápril 24-kei legfelsőbb határozat­tal a magyar és erdélyországi jogakadémiák tanszék­jelölteire nézve alapított hat stipendiumból eddig csak 3 egyén részesült, in­éfográst a közoktatási minisztérium múlt hó 18-kai kibocsátványa által a még hátralevő háromra nézve csődöt hirdetett. A stipendiumok mindegyike évenkint 600 forint; a stipendista a Bécsbe utazásra s az első könyvbeszer­zésre általános öszletet kap s köteleznie kell magát, a magyar- vagy erdélyországi jogakadémiáknál bár­mely neki ajánlott tanszék elfogadására.­­ Legfelsőbb végzés következtében a közpolgári törvénykönyv határozványai Erdélyben f. évi sept. 1-jén lépnek hatályba. Bécs, junius 3. A Brabanti herczeg egybekelése Mária Henriette Anna főherczegnével itt Bécsben procuratio által történik, melynél a herczeget egyik a főherczegek közöl képviselendi. E nászünnepély egyelőre augusztus hó első felére van határozva.­­ Itt ujonan báró Bourqueney azon diplomatiai értesí­tést adta , miszerint Francziaország a helvétiai szö­vetségtanácsnak kinyilatkoztatta legyen, hogy Ausz­triának a menekültek kérdésébeni követelményeit Helvétia irányában pártolja. — Karnicki gróf már előterjesztést ten a külügyi hivatalban. — A keleti kérdés itt még folyvást minden elmét foglalkoztat. Közös hiedelem, hogy a viszálykérdé­s békésen fogna megoldatni, s Oroszország fegyverreli föllépése le­­hetlenné tétetni, ha a Porta Törökország valamennyi keresztény lakosát felszabadítaná, mert akkor a Porta a többi nagyhatalmak uralmáról , Oroszországon kívül, biztosítva volna. Minden a dunai fejedelem­ségekből érkező hírek öszhangzók abban , hogy Oroszország a határszéleken és kikötőkben a leg­­nagyobbszerű hadkészületeket teszi, mik azonban ideiglenesen csak demonstratióul tekinthetők. A teg­napi börze szilárd volt, ámbár a legellenkezőbb hí­rek keringtek. — Weber Beda­ur, frankfurti város­­plébános és egyháztanácsnok az itteni akadémia köz­gyűlésén jelenléte alkalmával az itteni államférfiak­kal is közlekedett, s várni lehet, hogy annak tűz­­buzgalma nemsokára kissé hűlni fog, miután tapasz­talást szerzett, hogy eddigi föllépését itt egyáltalá­ban nem helyeslik.­­ Az 1854 évi budget a minisz­tériumokban szorgalmasan tárgyaltatik; hogy mielőbb be legyen végezve, a pénzügyminiszter elhalasztá­ s) Birodalmi törvénylap 1853 XXII. darab., 70 sz., kiadatott 1853. ápril 28-kán.

Next