Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)
1853-07-01 / 992. szám
TUDOMÁNY ÉS IPAR. Anglia mezőgazdasága. I. Anglia viszonyai általában nagyon tanulságosak , de különösen ránk nézve azok. úgy vélem azért e lapok olvasói nem veendik kedvetlenül, ha az angol állapotokról kissé részletesebb tudósításokat közlök, s czikkeimet a mezőgazdaságon kezdem. Nincs ország, melynek természeti külseje az emberi munka folytán annyira elváltozott volna , mint Angliáé. Egészen sajátságos látmányt nyújt az angol tájvidék. Míg a városokban a fojtó és hajtó gőz uralkodik, a vidéken a szende természet áraszt életet és nyugalmat. Mikor az ember a városok zajától elbódulva és füstködétől elfogódva a vidékre rándul, s a vasúthálótól félreeső közönséges utakon csöndes magányban halad, hajoló táj nyilik szeme előtt. Rét, legelő, szántóföld és liget váltogatja föl egymást; sem végtelen erdőt, sem messzire nyúló kalászföldeket sehol sem látni. Minden földet élő sövény kerii, a sövényekből gyümölcs- és egyéb fák magaslanak ki, közepette a szántóföldeknek és réteknek bükk, tölgy és akáczfa berkek vannak. Az út épen nem egyenes vonalban kígyózik a rétek és mezők között s mellette elszóródva szerte állanak a földmivesek csinos lakjai; összefüggő falut alig látni. Helylyel közzel emelkedik földesúr büszke kastélya a maga tornyaival , másutt bérlő háza kacsingat a zöld lombozat közöl. A messze elhimlett községek közepén többnyire goth modorban épült egyház emelkedik , repkénynyel takarva. Itt-ott régi vár mered égnek , búsulva Cromovel katonáinak rombolásain.— Nagyszerű parknak látszik az egész ország. Az éghajlaton és föld minőségén kívül a mezőgazdaságra nagy befolyást gyakorolnak a telektörvények, főleg a földbirtok rendszere. S erre nézve Angliában nagy különösséget találunk. Nincs t. i. úgyszólván kis birtokos és paraszt osztály, hanem a nagybirtoki rendszer uralkodik. A föld néhány családnak kezében van. A normannok idejétől fogva mind jobban eltűnt a kisbirtok. 1660 körül, Maculay szerint még 160,000 kisbirtokos vagyis szabadtelkes (yeomen) volt, kik családjaikkal az összes népesség több mint egyhetedet tettek, s kiknek közepes jövedelmük egyre másra 60—70 fontra becsültetett. Száz esztendő múlva aránylag már jóval kevesebb önálló kisbirtokos volt, 1786-ban 250,000. Azon időtől fogva részint a törvények hatása, részint a népnek műiparra való hajlama, részint végre a gazdagság központosító ereje következtében a paraszt osztály ésanem egészen megszűnt. Még 1775-ig az élelmek bevitele külföldről igen csekély volt , de azután a műipar fejlődése nyomán gyorsan szaporodó népesség szükségeit , kivált 1786 óta, a hazai termelés legfölebb igen jó években volt képes födözni. A kormány tehát, nehogy a külföldtől kelljen függnie , miután éjszakamerikai gyarmatai elszakadtak, mindenképen igyekezett a gabnatermelést és marhatenyésztést gyarapítani. Nagy díjakkal jutalmazta az angol gabna kivitelét, (már 1740—1751 évek alatt 1,515,000 font sterling kiviteli díj fizettetett a földbirtokosoknak, 1773-ban eltörölték a kiviteli díjakat, de 1791-ben megint behozták), gazdasági gépek feltalálását, különös gabnaneműek és takarmányfüvek vetését stb. Kik annyit termesztettek, hogy a kiviteli díjakban részesülhetének, s kik annyi tőkét bírtak , hogy az új beruházásot megtehetők, a gépeket szerezhetők, természetesen aránylag olcsóbban adhaták el termesztményeiket, mint a saját kezével dolgozó kisbirtokos , s azért nagy árt is fizethetének a földbirtokért. Ekként történt, hogy a kisbirtokosok lassankint eladogatták telkeiket s nagy városi keresethez fogtak , vagy tőkésítették vagyonukat. Mennyi szabad telkes (freeholder) van most, azt biztos országrajzi adatok hiányában meg nem határozhatjuk. Schubert szerint 1816-ban Angliában és Walesben csak 32,000 önálló birtokos volt, 1831-ben már csak 7200, s ezek közül 600 család a dúsgazdagokhoz tartozott. Macculloch 200,000-re becsüli a birtokosok számát, de azon számban bizonyosan a függő telkesek (copyholder) is foglaltatnak, mivel bizonyosnál bizonyosabb, hogy a földbérlők száma sokkal nagyobb mint a birtokosoké, s amazokat 1841 -re ugyancsak Macculloch 236,343-ra teszi. Hazánkban s tán Lengyel- és Oroszországban vannak terjedelmesebb jószágok is mint Angliában, de aránylag sokkal kevesebbet jövedelmeznek. Például 1815-ben 19 földesúr jövedelmi adó kivetése végett, tehát bizonyosan nem túlságos becsűvel, évi jövedelmét földjéből következőleg vallotta be : Herczeg Northumberland 125,000 ft st. Összesen 1,634,000 ft st. Csaknem az egész földbirtok a főnemesség (nobility) és kisnemesség (gentry) kezében lévén központosítva, a mezőgazdaság legnagyobb részben földbérlők (farmer) által űzetik. Jóllehet t. i. Angliában a nagybirtokot uralkodik, mégis egy tagban oly terjedelmes nagy jószágokat, mint például nálunk vannak, ott nem találunk. A földes urak nagy birtokaikat mérsékelt nagyságú jószágokra osztják, s úgy adják azokat bérbe. Vannak ugyan egyfelől oly bérjószágok, melyek terjedelme csak 20 acre (1 acre=1125 bécsi öl), s másfelől olyanok, melyek terjedelme több ezer acre.De rendesen legtöbb bérjószág (farm) 150—800 acre nagyságú. A bérlet jogi viszonyai (the law and practice of agricultural tenancies) nagyon különbözők. A bérlet tartására nézve vagy a földesur 63 bérlő önkényétől függ azt bármikor felmondani (tenancy at will), mit mindenkor világosan ki kell tenni a bérleti kötésben, vagy legalább egy évre szól a bérlet (tenancy from year to year) , milyennek a jogi vétet akkor is tartja, ha semmi bérlet idős önkényes felmondás sincs kikötve. — Azon egy éves bérletek igen gyakoriak, s mégis elég bérlő akad. Ezt csak az angol állapotokból lehet megmagyarázni. A földesurak és a bérlők között bizonyos atyauralmi kötelék támadt; a bérbeadó tudja , hogy jószágát tehetős bérlő jobban kezelheti és állandóan jobban jövedelmesitheti, a bérlő meg szintén tudja, hogy a földes ur gondos , beruházó és javító bérlőnek mindig elsőséget adand. Általában véve a földes urak becsületesek s a bérlők nagy bizalommal viseltetnek az ő becsületességük iránt , hogy méltatlanul , s különös okok nélkül a határozatlan idejű vagy egy évre szóló bérletből ki nem fognak mozdíttatni. Bizonyos testületi szellem is fejlődött ki a bérlők között, úgy hogy már annálfogva sem szokott a földesur önkénynyel élni. A földesurak kivált országlati okokból ragaszkodnak ezen rövid határidejű bérletekhez, minthogy ekként mégis nagyobb függőségben tarthatják a bérlőket, kik mihelyt 50 font sterlingnél többet érő telket bírnak , szavazati jogot élveznek. De vannak megyék, hol a dolog nem úgy áll, hol a nép között élő példabeszéd : „Ki a jószágot rongálja, rajta marad , ki javítja, elfizetik a földesurak önkényes magaviselete által igazoltatik. S ott bizony részkarban van a gazdászat. Azért újabb időben a hosszabb időre terjedő bérletek (a lease for a term of years) előnyeit ott is kezdik belátni , hol eddigelé tagadták. S most már számos olyan bérlet is köttetik, mely 14—21 évre szól. S úgy tapasztalják , hogy ugyanazon jószágért ha egy évre adatik ki, 20 shillinget, ellenben , ha 21 évre szól a bérlet, 40 shillinget is fizetnek egy egy acre-tól. Skótországban már régóta a hosszabb tartású bérlet divatos. Gyakran írásba sem foglaltatnak a bérletkötések, hanem csak élő szóval történik a megállapodás (parol tenancies). Ezt következő körülmény teszi lehetségessé. Minthogy a bérletrendszer országszerte uralkodik, minden vidéken bizonyos vidéki szokás (custom of the country) támad , mely törvény erejével mind a földesurat mind a bérlőt kötelezi. Ami már a kötésben világosan kitéve nincs, azt, ha kérdés támad, a vidéki szokás dönti el. Kivált némely dolgokat rendszerint a szokás határoz meg, pl. egymás után hányszor vetheti be a bérlő ugyanazon földet gabnával, mennyi földet kell ugarnak hagynia , mikép kezelje a réteket. Erre nézve baj, hogy azon szokásjog többnyire a régi időből, mikor még mindenütt a háromnyomású gazdaság dívott, származik. A vidéki szokás gyakran a fizetési határidőt s a bérletbe lépés idejét is meghatározza. A fizetési határidő közönségesen sz. Mihály napra s gyümölcsoltó bőrd. aszszony napjára esik; az első részletfizetést a bérlő rendesen 6 hónappal beállta után teljesíti. A beállás ideje rendesen gyümölcsoltó bőrd. asszony napjára, néha gyertyaszentelő , pünköst és Mihály napra esik. Az elmenő és beálló bérlő közötti viszonyokat is többnyire a vidéki szokás szabályozza, pl. mit kelljen amannak a bevetés fejében s tett javításokért fizetnie. Azon megtérítési őszlnt némely megyében igen nagy , néhol a beálló bérlőnek 200 acre-nyi jószágon 1200 fontot is kell fizetnie az elmenőnek. Az éjszaki megyékben és Skóthonban nem divatozik azon szokás, azért ott a bérlő nem szükséges annyi tőkét , pl. 800 fonttal sokkal többet lendíthet mint Kent megyében 1500 fonttal. Skóthonban az új bérlő rendesen pünköstkor áll be; az elmenő bérlőnek joga van vetéseit learatnia s a csűröket és cséplőgépeket használnia, az uj bérlőnek csak a szalmát köteles meghagynia s bizonyos földmennyiséget takarmánynyal kellett bevetnie vagy ugarnak hagynia, miért kárpótlást nem kap; azonban ő maga ugyanazon jótéteményekben részesül, bárhol áll új bérletbe. Részint azért, részint, mivel a bérletidő tovább tart, Skótországban rendesen nagyobb sőt gyakran két annyi a haszonbér mint Angliában. Azon vidéki szokások s a rajtuk alapuló szóbeli bérletkötések káros befolyásait sokan tapasztalják és belátják , azért újabb időben többnyire részletesebb Írott kötéseket használnak. — Nagyobb birtokosok nyomtatott mintákat bírnak, úgy hogy az egyes esetekben csak az üresen hagyott helyeket kell kitölteni. — Az Írott kötésekben a földes ur rendesen bizonyos jogokat kiköt magának bérjószágaiban, különösen a vadászati jogra nézve intézkedik , s hol egészen és kizárólag magának tartja föl azt a földes ur , hol egy vagy másképen a bérlőt is részelteti abban. Némely földes ur a vadnak teljes kiirtását is kiköti, gazdasági tekintetből. — Jogigényét biztosítja továbbá a földes ur az ásványokra nézve is. A bérjószágon levő nagyobb és régibb fák is a bérlő haszonvételéből ki szoktak vétetni. A gazdasági épületeket rendesen a földes ur rakatja , s jó karban szokta azokat a bérlőnek átadni. — Az el nem maradható sövények ültetése és ápolása hol csak a földes ur, hol csak a bérlő, hol mindkettőnek közös költségén esik meg. De többnyire maga a földes ur viseli azok gondját. — Hajdan a haszonbért vagy egészen vagy részben termesztményekben fizették , most többnyire pénzben teszik. Hogy hosszabb idejű bérletnél a pénz árának ingadozásait ne kelljen szenvedniük , azért némely birtokosok az úgy nevezett változó haszonbért (fluctuating rents) fogadták el; e szerint a haszonbér pénzben fizettetik ugyan , de az ősziét változik , mivel mennyisége a gabna közép ára szerint számíttatik ki. Mások az évi haszonbér meghatározására a búza, zab , vaj és szalona , mint a négy fő termesztményi czikk, közép árát veszik mérvül. Még mások, hogy az imént említett módnak alkalmatlanságait kikerüljék, az évi középárnak minimumát és maximumát állapítják meg, miszerint a földes urnak járó gabnajövedelem az évi középár szerint pénzzé változtattatik, de rendkívüli magas árak esetében a földes ár csak a megállapított árbeli maximumhoz képest követelhet fizetést, azonfelül sohasem. Egyébiránt a bizonyos és változatlan észletben megállapított haszonbér leghelyesebbnek látszik s Angliában is leginkább divatozik. Hunfalvy János. # yy Devonshire . . 115,000 yy yy Rutland . . . 107,000 yy yy Betford . . . 95,000 yy yy Marlbourg . . . 90,000 yy yy Bucclough . . . 90,000 yy yy Portland . . . 84,000 >> ft Norfolk . . . 70,000 yy V Beaufort . . . 65,000 fi Gró f Grosvenor . . . 90,000 yy ?» Bute .... 77,000M yy Landfdale . . . 76,000 iy yy Fitzwilliain . . 74,000 yy Darlington . . 68,000 yy yy Harewood . .' . 60,000 >* Spencer . . . 58,000 yy yy Leicester . . . 52,000 yy Őrgróf Chalmondely . . 80,000 yy yy Hertford . . . 78,000 yy Ried Irwing s társ. londoni kereskekedőház . . . 80,000 „ rendőri minisztériumból nem azért távolíttatott el, mivel azt meg nem tudta, mi történt, hanem azért, mert azt hallotta, mi meg nem történt. Az ifjú miniszter hamis feladások által félrevezettetett; egy összesküvés csalképe tévútra vitte. Talleyrand az alattaállókhoz így szokott szólani: „Mindenek fölött nem oly nagy buzgóság.“ (Surtout pas de zele). Man pás nagyon buzgakodott; megmutatni akarta , miképn, — mint mondani szokás — pénzért mindent megtesz. Befogatásokat rendelt orleánisták, socialisták és legitimisták között. Erővel is III. Napóleon császár elleni összeesküvést akartak fölfedezni, s természetesen nyomára nem juthattak. Többet elfogtak, és ismét kibocsátották , mert mitsem tudhattak meg. Míg legtöbb párisi levelezők arról biztosítanak, hogy a császár inkább vágyik Oroszországgal külön egyetértésre, mint pedig szükség esetében elszigetelt fellépésre , a Morning Post és Chronicle ellenkezőleg azt állítják, hogy inkább mint valaha, hajlandó az Oroszország elleni merész lépésre , s Kisseleff orosz követtel tartott utóbbi (jan. 21-ki) beszéde alkalmával így nyilatkozott: „Jelentse meg ön uralkodójának , hogy én a háborút nem kívánom ; de ha erre kerül a dolog, nem én leszek az utolsó, ki kardját hüvelyébe rejti.“ Ily előadások nem hiányzanak, azonban jól tudják, mit lehessen tőlük tartani. Lavare He,ki konstantinápolyi követsége alatt, diplomatiai járatlansága által a jelen bonyodalmat nem kevésbé idézte elő , senatorrá neveztetett. Berger , seinei főispán , minthogy helyén meg nem állhatott, azt 50,000 frankos senatori székkel cserélte föl. Prosper Merime, az ügyes novellista, nem csak irodalmi érdemeinek, hanem azon kegynek köszönheti senatorrá emeltetését, melyben a császár és császárné előtt áll. Miniszteri változás Ikre kering, Fould és Bineau visszalépnének ; Persigny a külügyeket venné át. Olaszország, Turin. Több piemonti tiszt török szolgálatba kíván lépni. Pin e 11 ezredes már Genuába ment, Konstantinápolyba elhajózandó, Nagybritannia, London, jun. 25. Az alsóház tegnapi ülésében az india-bill feletti viták lőnek folytatva. Legnevezetesebb volt Macaulay beszéde, ki a második felolvasásra kíván szavazni. A szónok kimutatván , India fontosságát Angliára nézve, legfontosabbnak tartja, hogy az ottani polgári hivatalnokok, különösen pedig a kormányzó , értelmes és becsületes emberek legyenek. Helyesli ennélfogva, hogy a kormány ezen hivatalokra szabad csődöt akar hirdettetni. Az is jónak látszik előtte , hogy a benszülöttek is , ha képesek, alkalmaztassanak hivatalokra, s ennélfogva helyes a kormány eljárása, hogy jó népnevelés által akarja az indéket a polgaszolgálatra képesíteni. De utálni kell a politikát , mely az indok tudatlanságban hagyásával akarja biztosítni és bosszitni az angol uralmat. A szép és jól előadott beszédet hosszú és hangos helyeslés követé. V 11 e r s indítványára ezután a vita még egyszer elnapoltatott. Az ülés vége felé a szappan vámbili olvastatott fel utolszor , azaz harmadszor. A tegnapelőtti lapok közlötték és tárgyalták az orosz körjegyzéket, melynek a pétervári újságban történt megjelenése arra látszik mutatni, hogy a czár csakugyan odaveti Európának a keztyüt. Legszelídebb a„Times.“ Igaz ugyan , így szól, hogy Francziaország tapintatlan beavatkozása a szent siri ügyekbe első okul szolgált a mostani bonyodalmaknak, de Francziaország lehetőleg jóvá tette hibáját az által , hogy elismerő a görög keresztények javára kiadott utolsó fermánokat Ezt az orosz manifestum is elismeri. Micsoda további elégtetet követelhet tehát a czár? ő megbocsáthatlan hitszegésnek tartja, hogy a Porta a latin patriarchának átadá a bethlehemi templom főkapujának kulcsát. Hanem — e borzasztó tény után is — micsoda alapos oka lehet neki a háborúra? Engedhetjük-e, hogy a XIX. században egy állami okmány azt jelentette , miszerint két ország a háború örvényébe sodortatott azért, mert néhány hónap előtt vita támadott, a keresztény hitversenyző két papja közül melyiké legyen a közös megváltó templomának kulcsa ? A történelem nem mutathat fel könynyelműbb és gyalázatosabb ürügyet ily fellépése. De az orosz kormány még tovább megy mind követelményeiben , mindezek előadásának modorában. Ő elég vakmerő, azonosítani akarni a keleti egyházat, mely saját patriarchái és zsinatai alatt létez Törökországban , ezen egyház orosz ágazatával, melynek feje a czár. S ez oly igény ,melyet egyetlen európai állam sem hagyhat meg. Ausztriának is, valamint Törökországnak, sok millió görög vallásu alattvalója van. Egész Görögország azon hitet vallja. Ha tehát ezen egyházak vallási rokonszenvben állnak ötven millió oroszszal, ebből az következik , hogy az orosz felsőig felálljon ? Épen azért vetette félre Törökország, épen azért kárhoztatta egész Europa Menzikoff követelményeit , mert ezen elméletet gondolok lappangani az első czikk elővigyázatos fogalmazása mögött. Mindenesetre a legroszabb jel, hogy ugyanazonban jelenleg világosabban és hevesebben ismételtetik egy hivatalos okiratban , mely nemcsak az európai udvarokhoz, de az orosz nemzethez is van intézve. Az utóbbinak vallásos szenvedélyét, nemzeti büszkeségét efféle nyilatkozat természetesen lángra lobbantja. Oroszország úgy tesz, mintha azon jogokat, melyeket követel, már bírná is, s még mielőtt elkészült volna a szerződvény, úgy tesz, mintha ez már teljes erejében fenállna , mert hiszen csak a legkötelezőbb szerződvény erejével szabad neki háborúval fenyegetőznie, mintegy megbüntetendő a szerződvény megszegését. Oroszország még nagyobb nyomatékkal emeli ki, hogy ő nagyon következetlenül cselekednék, ha — miután legnagyobb sikerrel járt el Európa békéjének megállapítása körül — most hódítólag vetné magát a keletre, hol minden hatalom ellene van. Az igaz , hogy ez következetlenség , de a tények megczáfolják a jegyzék elméletét. Az állás nehézségét öregbíti még a jegyzék közhírré tétele is. Ily beszéd, ily körülmények közt, rendszerint az ellenségeskedések előjátéka, de az orosz kormány, semmi háború okot sem hozhatván fel, érzékeny fájdalmat és sajnálkozást tettet, hogy ennyire van kényszerítve. Ez nem méltó beszéd, nem lehet becsületes beszéd , vészhozó beszéd ez, mely a baráti kiegyenlítésnek úgy is szűk terét még szűkebbre szorítja. A Menzikoff-féle ajánlatok utolsó átalakítása csak az idomot, nem a dolgot magát illeti, mert az ultimatissimumban megvannak a szened valamennyi pontjai , s annak szenvedőleges elfogadása épen úgy a legnagyobb aléltság tanúsága volna, mint a hasonló czélra kötött szerződvény. A tervezet hivatalos közzététele azonban arra látszik mutatni, hogy az orosz kormány el van határozva Törökországnak csak megadás és háború között engedni választást. A remény egyetlen gyenge csilláma az ausztriai jó szolgálatok elfogadásában s Bruck báró törekvéseiben található , hogy valami középútra vezettessék az ügy Oroszország követelményei s a Porta engedményei között. — Ha a „Times mely legszelidebben nyilatkozik ez ügyben , így beszél, képzelhetik olvasóink, mit mondanak még a többi lapok. Törökország. A sajtó nagy élénkséggel tárgyalja a háború, a béke ügyét, s a közönség tétovába ejtve, kérdezgeti : mi fog történni ? Ha tisztán politikai szempontból fogjuk fel a dolgot, mindenesetre igen sok szól a béke mellett. Az eldöntő határozat ugyanis csak Oroszországtól jöhetne, ez azonban kénytelen elismerni, hogy bármi hatalmas legyen is, ki nem vonhatja magát a többi Europa öszhangzó akarata alól, s mihelyt Oroszország erőszakosan lép fel Törökország irányában, kétségtelenül azonnal be fog következni Európa orosz-ellenes nyilatkozata. Menzikoff küldetésének részsikere különben megtanítható már a pétervári kabinetet, hogy Oroszország erkölcsi és anyagi tekintélye még koránsem emelkedett azon pontra, hol képes volna súlyaegyenben tartani Nyugateurópa hatalmát. Azt sem fogják Pétervárott elfelejteni, hogy a déli háború könnyen tűzre lobbanthatná a Lengyelországban hamu alatt parázsló szenet, hogy az orosz flották az első összeütközés alkalmával az angol és franczia flottákkal bizonyosan el fognak vétetni vagy meríttetni. Aztán a török haderő sem oly csekély, mint gondolják , s ha nincs meg benne a kifejtett hadi rendszer, ezt a lelkesedés váltig kipótolja. Görögország: úgy látszik, hogy a görög kabinet a Törökországgal levő határversengésében nem akar a nagyhatalmak követei ítéletének engedelmeskedni. Mikép már említve volt, az ítélőbírókká választott követek oda nyilatkoztak, hogy a kérdéses faluk a Portához tartoznak, és a görög kormány seregeit vonja ki. Ezen parancsnak azonban még azután sem engedelmeskedett, miután az angol kabinet külön jegyzékirata által arra fölszólíttatott, és azzal igazolja magát, hogy a sereg ottmaradása szükséges, a török rablások megakadályozása végett, s hogy neki megengedhető, határainak legczélszerűbb módoni védelme. A kabinet közelebb leendő módosításáról beszéltek. Oroszország. Egy német lap konstantinápolyi levelezője szerint Konstantinápolyban jelenleg azon diplomatiai titkot, melyet Menzikoffág oly szigorúan őrzött, a Porta kíméletlenül felfedezi s most már mindenki tudomást szerezhet magának Oroszország diplomatiai okmányairól. Az ultimatissimum szerint ide megy ki: „A czár bensőség fájlalja az ő ajánlatainak, melyek csak Törökország iránti szeretetéből eredtek, nem nyájas fogadását . Menzikoffág azonban egészen ura kívánsága szerint szólott és cselekedett. A kérdés, mire nézve a Porta nem tud megegyezni a pétervári kabinettel, tisztán vallási természetű, hanem egyszersmind olyan, hogy a czárnak senki sem mutathat fel benne legkisebb tévedést sem, minélfogva legkisebbet sem változtathat vagy engedhet követelményéből. Hogy azonban újabb alkudozásokat lehessen kezdeni, a pétervári kormány iránt oly ellenséges minisztérium helyet engedjen más minisztériumnak, mely baráti érzettel viseltetik Oroszország iránt. Ezen nyilatkozatra gyors felelet váratik; ha ezen felelet azonban meg nem találna felelni a czár várakozásainak, a magas Porta tulajdonítsa magának az orosz sereg előnyomulandását... Oroszország azonban még ezzel nem szent háborút a Portának.“ Pétervárott — mikép az „Universinek írják — az orosz nemzeti pártot okulják a Konstantinápolyi eseményekért s általában a hadkészületekért. Ezen pártnak feje Konstantin nagyhg, vezérei között van Menzikoff. A párt felsőséget kezd kivívni az orosz-német párt felett, mely utóbbinak békésebb törekvései valónak. Az orosz-német párt főnökei a legtapasztaltabb orosz státusférfiak, de a nemzeti párt a nemesség s kivált a nép nagy többségének bírja rokonszenvét. Az orosz határszélről, jun. 24. — Azon orosz alattvalók , kik nem az uralkodó valláshoz tartoznak, 9 püspöki székkel bírnak, de azoknak egyike sincs teljesen elfoglalva. A kormány az u. n. jubileumokat is betiltotta, mert 1846-ban sok embert gyűjtöttek össze. A papság dolga is roszul áll. A hittani tanulmányok nehezíttetnek ; a katholikus és görög vallás közti eltérésekről nem szabad beszélni, s a városi nagy semináriumban csak Collet keresztény erkölcstanát, s a kátét szabad használni. Ez alatt az uralkodó egyház rétegei nem nyílt erővel ugyan, de annál nagyobb ravaszsággal űzik atérítési munkálatokat. Így, nemrég egy tábornok , ki szolgáit kényszeritette volt, hogy a katholikus vallást odahagyják , igy szólittatott meg egy nagy befolyású státus-férfi által: „Ön roszul cselekedett , mert ily cselekvények nagyon szembeszökők. Hagyjuk csak csendesen folyni a dolgokat, s nemsokára jövend idő , mikor viseletünket egyszerre püspökségekkel jutalmazva fogjuk látni.“ Perzsia. Teheráni perzsa hírlapok szerint a kormány különösen szemügyre vette a hadsereg szervezését. A sah már több rendeletet adott ki ez idén a hadügy rendezésére nézve. Ő maga is többször megszemlélte a seregeket , s meghagya a parancsnokoknak, hogy szabad óráikban látogassák meg a hadtani leczkéket, melyeket helyben egy franczia ezredes ad. A rendes hadsereg létszámát azonban alig tehetni többre 130,000-nél. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Kopenhága, junius 27. Itt kiütött a cholera. Konstantinápoly, junius 20. Az utolsó orosz ultimátumra a válasz megadatott. Balabiné orosz követségi titkár elutazott, minden orosz tulajdon eltávolitatott. A Porta fegyverkezik , ámde szándéka egyszersmind követet küldeni Sz. Pétervárba. „Carolina“ ausztriai hadihajó Triesztbe indult. Salonich, junius 11. Omer pasa Sumlába ment, hol jelentékeny hadtömegek öszpontositatnak.