Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)
1853-08-02 / 1019. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 ., _ J. A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Félévre . 8 „ — „ ,■ Évnegyedre 4 „ — „ » Egy hónapra 1 fr. 80 k. p-1019 KSH MM A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő Dri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Kedd, aug. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt halábos petit-sorra 4 pg6 krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi kfUSu bélyegdíj előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ két hónapos (august septemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 3 fór. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 fór. 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; Pesten e lapok kiadó-hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében uri- és kigyó-utcza szegletén. ÉLET ÉS IRODALOM. IV. Fajunk miveltségét s irodalmának emelkedését csak az egyetemes fajtól várhatjuk. Miért fektetnénk egyesek, vagy egyes osztályok vállaira oly súlyt, mely kevesek által elviselhetlen volna ; a közszellem, az egyetemes hűség és kötelességérzet alapján pedig oly természetesen nyugszik, oly könnyű, hogy veszélynek alig lehet kitéve, áldozatot alig kíván? S viszont miért csüggednénk végkép el, ha tapasztalni fognánk egyeseknél vagy kiválóan valamelyik osztálynál elhidegülést a nyelv, irodalom és fajmivelődés iránt, míg ugyanakkor magánál a tömegnél ellenkező iránynak jeleit szemlélnék ? Ezért mondottuk, hogy egyes osztály közönye mai napon aránylag kevés kárt tehet. Azonban ismét megjegyzenünk kell, miként a politikai tételek nem mathematicaiak, s kár volna több hímet varrni egy állításból, mint amennyi belőle kitelik. Mi az aristocratiának jelentőségét elismerjük. Befolyását bármi kérdésben is csekélynek tartani, viszonyaink felfogása körüli avatatlanságot mutatna. Ezen osztály elvesztette politikai jogaival együtt régi pályakörét, s azon tért, mely által a történészet lapjain és a nép tudalmában, az intézményekben és a közszellemben, könnyen ki nem törölhető emlékeket emelt. De a birtok erkölcsi súlyát most is úgy vetheti mérlegbe, mint régen. A vagyon hatása megmarad minden formák közt, melyeket a státuselmélet, a jogegyenlőség, és térszintés számára eddig kigondolt. Különösen a fekvőbirtok befolyását megszüntetni a korlátlan democratia sem tudta. Annál kevésbbé lehet nálunk ilyet képzelni. Továbbá a mi aristocratiánk régi meggyökerezett tekintélyénél fogva a hangadó a társaskörökben. Példája , iránya, szelleme közvéleményt teremt , vagy legalább követőket tud szerezni. Ezer panaszunk mellett arról, hogy a kegyeletek kora lejárt, a történelmi nevek nálunk tiszteltetnek. Az ősi családok varázszsal bírnak, s maguk körül illetetlen nem hagyják a kedélyt. A nép házi életében , és sociális fogalmai egész körével, inkább aristocraticus, mint hinni akarnátok. Nincs hazánkban párt, vagy osztály, melyet mágnások vagy nagybirtokunk iránti gyűlölet jellemzene, s nem voltak politikai előzmények , melyek ily gyűlöletet megfoghatóvá vagy menthetővé tennének. Ezekből nincs vélemény s annál kevésbbé megrögzött hit nálunk, mely kifejlődésében és erejében ne köszönne sokat aristokratiánknak. Minden kérdésnél befolyásának nyoma jelenleg is fölmutatható. Ez a birodalom egyéb részeiben, Ausztriában, Cseh-, Morva- és Olaszországban sincs másképen. A Lichtensteinek, Schwarzenbergek, Lobkovitz, Kolowrath, Stahremberg, Attems, Herberstein s egyéb ősnevek az egykori örökös tartományokban mai nap is épen oly fénysugarai a trónnak, s tisztelettárgyai a népnek , mint a közbirodalom jelen politikai rendszere előtt. így van minden egyes ország azon történeti nevekkel, melyekhez az emlékezet a polgári befolyás tekintélyét köti. Következőleg gyarló észre mutatna, vitatni: miként azon állás, melyet nemzetiségünk irányában a felső osztály foglaland el, nem nagy nyomatéka. Az öröm, mely minden kebelben feldobog, ha a társadalom élén állók ajkairól magyar hangot hall, épen ellenkezőjét bizonyítja. Íme FELSÉGES URUNK , legmagasb körutazása alkalmával mindenütt az ősi hódolattal s a reánk öröklött ragaszkodással találkozott ; de a legfőbb magasztaltságra ragadta a magyar nemzetet, midőn ez Apostoli Fejedelmének ajkain a magyar nyelvet ősi otthonossággal, igéző varázszsal hallá zengeni. Mily lelkesedéssel tértek vissza küldőikhez az Alföld képviselői is, kiket az Uralkodó fenséges atyja magyar szavakkal fogadott és vigasztalt!? Csak annyi tény, hogy régen, midőn a magas aristocratia politicai jogai terjedtek voltak, a többi osztály miveltsége, közszelleme, önérzete pedig fejletlen, és kevés súlyú volt, akkor mágnásaink nemzetietlen iránya életkérdésként tűnt föl; most pedig csak nagy és eléggé nem sajnálható akadály lehetne. S itt minden czélzás nélkül—mire méltó okunk sincs — egy észrevételt kell tennünk. A forradalom előtt,a magyar a Kárpátoktól Adriáig, sőt, Erdély önálló szervezete mellett is, a moldvai és havasalföldi határokig, politikai nemzetiséggel bírt. Most ellenben, ugyan ezen területen inkább csak faji nemzetisége van. Régen divatos mentség volt fölhozni, hogy egyik vagy másik tekintélyes egyénünk a magyar nyelvet nem tudja ugyan vagy nem szereti beszélni, s a magyar irodalom által nem érdekeltetik; de azért, magyar gondolkozású, tetőtől talpig magyar. Valóban ily mentség akkor egész súlylyal bírt. Mert közjogi helyzetünk naponkint elég alkalmat nyújtott, a nyelv ma az irodalom ápolásán kívül is, ezer más módon bebizonyítni a magyarságot. Politikai életünk, a haladás vagy conservatio minden kérdéseivel együtt, erre vonatkozott. Sőt az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, az anyagi fejlődés emelésében, minden javításban és szépítésben, mely a haza térszínét becsesebbé tette, a nemzetiség tükrözte magát vissza. Egy közbirodalomba olvasztva egygyé, ma már nem hozhatunk határvonalakat Ausztria közepett különböző politikai nemzetiségek számára. A birodalmi fajok nem osztályoztatnak többé tér szerint. Minden faj számára ugyanazon határok állanak, a közbirodalom közös határai. Ezek elég togasak, hogy mindannyian összeférjünk. Midőn tehát arról van szó, mi különbözteti meg a birodalmi fajokat most egymástól? Kétségkívül mindenekelőtt a nyelv és irodalom, azután az értelmiségen és szorgalmon alapuló vagyonosság és cultúra. Az első kriterium tehát, egyik, vagy másik birodalmi népfajhoz tartozik-e valaki? mai napon többé nem politikai érzelmek, hanem csupán a nyelv által fejeztetik ki, bármely társadalmi osztályhoz tartozzék is az illető. S a különböző népfajok a közös miveltség érdekében versenyezni fognak egymással a faj nyelve mivelésében, s irodalma terjesztésében. Minden egyes faj hátramaradása közös veszteség. Minden egyes faj emelkedése a birodalom közös érdeke. Fajunk tehát, önmaga s a birodalom iránt teljesíteni fogja kötelességeit e részben is. A társaság egy osztálya sem vonandja el magát fajának miveltségét tehetsége szerint támogatni. S igy mi remélve és bízva tekintünk azon mosolygó jövő felé is, midőn a felső körök társalgásában a magyar nyelv gyakran fog használtatni, s midőn irodalmunk jelesebb terményei legalább anynyira lesznek ismeretesek, mint a külföldiek. London, július 27. Vol. szerkesztő úr! úgy hiszem , igen helyes, nem mindig az indulat forrásából merítni a híreket, és szükséges kivált ma részrehajlatlannak lenni a sajtónak, hogy a közönség a dolgot és eseményeket valódi szempontból láthassa és ítélhesse meg. Íme Derby gróf és D’israeli urak orgánuma a „The Press“ az annyiszor említett szmyrnai eseményekre nézve, a napokban „American pretensions“ czim alatt következőleg nyilatkozik : „Olvasóink ismerik történetét azon ausztriai menekvőnek kivannak ellenére,hogy Ausztriának szmyrnai hatósága által mint bűnös elfogatott, az amerikai consul, és egy amerikai hadihajó-parancsnok pártfogásuk alá vettek. Neve e magyarnak Koszta , kinek, úgy látszik, több menekvő társaival együtt, a szabadság azért adatott vissza, hogy a török földet végkép hagyja el. Koszta adott szavának daczára Amerikából visszajött Kisázsiába, de itt, mint érintők , elfogatott, és egy ausztriai brig fedezetére vitetett. Az amerikai consul azon sokértelmű ürügy alatt, hogy az elfogatott egyén amerikai polgár, kiadatását kívánta, EGY MAGYAR NABOB Chataquéla. , (Folytatás. *) 1 1. * Egy délután tűz ütött ki a Mouffetard utczában. Még akkoriban nem voltak a tűzoltó intézetek oly jól rendezve , mint most, s minden gyuladásnál nagy dob és harangszót kellett ütni, hogy akinek ép keze lába van, siessen a közveszélyt meggátolni. A Mouffetard utcza különben is nagyon alkalmas arra, hogy a benne támadt égés az egész környékre nézve veszélyessé váljék. Egy tömkelege az a legcsodálatosabb alakú házaknak, mik közül némelyik több háromszáz esztendősnél, összekeveredve apró szűk sikátorokkal, mint a S. Medard , Arras, Oursine utczák, melyek csak gyalogok számára látszanak fenhagyva lenni. Egyik ház földszinti, a másik három emeletes, de mind oly ódon, rondadozott elfeketült falakkal, szuette kapukkal; az utczán keresztül a házak tetejére kötött zsinegről lógynak a lámpák alá, e szurtos keverékben csak a népség legszegényebb osztálya, mely a városrészt lakja, tud kiigazodni, s minthogy itt úri előfogatok és postakocsik úgy sem robognak keresztül , az utcza néhol oly keskeny, hogy ha szekér talál rajta keresztül menni, a gyalog embereket a falhoz szoritja. A rongyos középkori épületek között emelkedik magasra egy rengeteg épület vörös téglafalakkal, nagy és sűrűn egymás mellett álló ablakokkal: ez a Gobelin szőnyeggyár, mely az egész utcza népességének ad munkát, kik egész nap itt dolgoznak, és éjszaka mennek rongyot keresni. Az utcza egyik végén áll a la Pitié kórház, hol a *) Lásd Pesti Napló 1018-dik számát. nyomor vagy bűn által látogatott nők számára van szülőintézet , a másik végén a la Bourbe kórház, haldoklók számára, és a Saint Pelagie börtön, a halálra ítélteknek. Ez utcza népességéről tehát gondoskodva van a bölcsőtől a sírig. Alig kondult meg a Saint Medard templomában a vészharang, a megdöbbent nép roppant fekete füstoszlopot látott az égre gomolygani, melyet utóbb éles lángnyelvek czikáztak keresztül. A népség azonnal minden oldalról sietett a veszélyben forgott városrész felé; a harangok egyenként ízlelgettek egymásnak ijedelemgerjesztő zárhangokban, mikből legborzasztóbban hangzott ki a notredamei harang iszonyú zúgása. A Pantheon térről legszebben lehete látni a tüzet, mely gáttalanul harapózott szét a sűrű épülethalmaz között; ide sietett az elegáns világ a nagyszerű tüneményt bámulni pompás előfogatain, lovon, cabrioleten; az asszonyságok készen tartott flakonokkal, hogy ha szükség lenne elájulásra, a chevalierek a legelső kútnál meglocsoltatják öltözeteiket, hogy azt mondhassák majd, miszerint a tüzet oltani segítettek. Itt lehet látni Chataquéla nyitott kocsiját is, körülfogva elegáns lovagoktól, kik közt ott látjuk Abellinot, Fenmujoret, az alispánjit s más honi ismerősöket. lord Burlington fennül a kocsi hátulsó bakján, térdére fektetett hosszú látcsővel vizsgálva az égés terjedését; a többi lovagok, mint hadi nyargonczok száguldanak előre hátra, tudósításokat hozva a delnő számára , ki pompás cashmir öltözetében hanyagul hátraveté magát a hintó vánkosai közé; finom rizskalapját levette fejéről, s szalagjainál fogva kezében tartja s merőn a tüzbe bámul. Legtöbben azok közöl, kik neki újabb hirt hoznak, nem igen lovagoltak odább a szomszéd utczánál s jónak látták onnan a néptolongás elől vissatérni. Csupán Iván herczeg véve magának azt a fáradságot, hogy lóháton ülve keresztül törtessen a szitkozódó canailleon, korbácsnyéllel verve magának utat közöttük. Kis idő múlva ismét visszatért. — A tűz egyre terjed, monda Chataquéla hintájába behajolva, nem sokára a Saint Medard templomba is bele fog kapni, ami nagyszerű látvány lesz. — S nincsenek itt bátor férfiak, akik ezt meg tudják gátolni ? kérdé a delnő. — Mit tehetnek fecskendők nélkül ? A szűk sikátorokon keresztül nem lehet a nagyobb fecskendőket vinni. Úgy neveztem egy pár jó fiút közölünk, úgy hiszem magyar mágnások voltak, kik ott vesződtek egy rokkant kertész fecskendővel, a minővel a hernyókat szokás lelövöldözni a fákról; persze az égő ház ablakáig sem bírtak vele prüszkölni. — De hát nincs itt közelében nagyobb tűzoltógép ? — Van biz itt a Pantheon udvarán, de nincsenek lovak , melyek odahúzzák. — Azon könnyű segíteni. Szólt Chaquéla, sioto kocsisának, hogy hajtson a Pantheonba. Odaérve kifogatá hintája elől pompás angol telivér lovait s a roppant fecskendő elé kapcsoltató, melyet már akkor egy csoport fiatal ember törekedett odább tolni. Azzal Chataquéla elhajtja rizskalapját, felgyűrő gyönyörű karjain váltig a hímzett ujjakat s felugorva a fecskendő ülésébe, maga kezébe ragadó a gyeplőt. — Ah ! szörnyüködének kísérői. Ön tán nem akarja maga odahajtani a lovakat? — Hát mit tegyek ? Itt az előfogattalan kocsiban csak nem ülhetek. Azzal közibe vágott az ostorral lovainak, a nehéz tűzoltógép mennydörögve gördült végig a kövezeten a mouffetard utcza felé. Az elegáns világ megbotránkozva csóválgató fejét, minő feltűnni vágyás ! A kisérő dandysereg lassan kint elmaradozott tőle, az élére vert néptömeg rögtön összezárult a fecskendő mögött, s míg ennek hurrah kiáltással sietett utat csinálni, s az utána jövő lovasokat szitkozódva kergető vissza. Chataquéla észre sem véve, hogy a tűz színhelyére érve egyedül van jelen az elegáns világból. — Ide, ide, madame! Kiálta ekkor hirtelen egy nemes accentussal kiejtett hang mellette, s Chataquéla egy legújabb divat szerint öltözött ifjút pillanta meg , de ki egészen össze volt locsolva és bekormozva, s a lovak zablájába kapva egy szeglethez iparkodott azokat kormányozni, hol egy ügyetlen fecskendő segélyével néhány hasonlóul díszes öltözetű ifjú törekedett az átelleni házon a tűz terjedését meggátolni-Ez volt a legféltőbb pont. H ha a tűz e szegletet elfoglalhatja, akkor a Medard templom veszve van. Több blouseba öltözött ouvrier egy másik fiatal Chevalier vezetése mellett a háztetőre mászott fel, arról verve le a tetőt. Chataquéla mindezek közöl senkit sem ismert; bár a legelőbb kelő világhoz kellett tartozniok, ő soha sem találkozott velük; de azok jól ismerték őt, s egy közülök rövid üdvözlettel nevén szók rá, megköszönve a nélkül , hogy bókot mondana, a tett szolgálatot, s miután az új fecskendőt a szögletre állíták, felszökött rá s csövét megragadva , gyönyörű ügyességgel irányza a vízsugarat a felettük égő tetőre. A hatás rögtön észrevehető volt, a láng e részen lohadni kezde, de annál sűrűbben sziporkázott. Mintegy tizenkét ház égett már egy csomóban. Egyszer nagy kétségbeesett sírás hangjai hallatszanak a tömeg lármája közöl. A Gobelin gyárból egy csoport némber fő kezeit tördelve a legnagyobb kétségbeesés kifejezésével, a körülálló férfiaknak nagy erőszakba kerül őket visszatartóztatni, hogy a tűzbe ne rohanjanak. — Mi baja azon asszonyoknak? kérdé C’hatequéra egy odaérkező munkástól. — A nyomorultak, midőn dolgozni mentek a gyárba, rendesen egy udvarba szokták beadni gyermekeiket, hol valami vénasszony viselt rájok gondot. Most az a vénasszony valahova bizonyosan eltávozott, a azalatt bezárta a gyermekeket, és azok most mind oda égnek, habár Koszta egyenesen nyilvánítá, hogy ő nem amerikai polgár, hanem magyar ember, s hogy mint olyan élni, hani akar, így állván a dolog, az amerikai consul nem maradt veszteg, Koszta kiadatását megújító s hogy azon internationális , törvényellenes követelésének nyomatékot adjon, az amerikai hadihajó parancsnokának egyetértésével, hajóját a kikötőben állomásozó osztrák brig oldala mellé helyzi azon nyilvánítással, hogy annak menetét megakadályozandja. Nem akarjuk vizsgálni a dolgot, és tegyük föl, hogy az elfogatásban szabálytalanság történt, hogy ennek következtében tán panasza is leendett az amerikai consulnak, — de az előttünk több mint világos, hogy az amerikai consul és társa a hajóparancsnok erőszakoskodott, mi ellen minden önálló státushatalomnak nem tiltakoznia lehetetlen, ismételjük minden hatalomnak , mely az internationális jog törvényeit tiszteli, s tiszteletében saját magát becsüli. Ha azon tan, melyet az amerikai consul oly hatással, s erélylyel védelmezni látszik—ismételjük, ha ezen tan, mely szerint az amerikai útlevél mindenkit extraterritorialitással megajándékoz, megállana, úgy ez esetben minden pártütő és elégületlen, minden Mazziniféle ember e taliszoannal ellátva, fegyverrel kezében visszatérhetne hazájába, és ott büntetlenül vért onthatna, lángba bonthatná hajlékait azon hajdani polgártársainak , kik tőlök eltérőleg véleményeznek, de sőt azokért is, kik politikával nem foglalkozván, csak munkálni szeretnek, csak hasznosak akarnak lenni hazájuknak. Két dolog , t. i. gyilkolás és az elfogás igazolása forgott kérdésben. Mi igen sajnáljuk az életvesztett osztrák tiszteket, és sajnálatunk annál őszintébb, minél inkább meggyőződtünk, hogy szmyrnai képviselőink viselete Ausztria irányában , méltatlan volt, azon Ausztria irányában, mely mindig hű és bátor szövetségesünk volt. Mi azért teljesen rászaljuk hajóink parancsnokainak azon maguk viseletét, mely szerint a megöletett ausztriai tisztek katonai temetésekkor, az amerikaiakat követvén, föl nem tűzték gyászlobogóinkat árboczainkra, holott minden nemzetbeli hajó megtisztelő ezen sajnálatra méltó gyászos eseményt s a fanatismus áldozatait nemzeti lobogója ünnepélyes föltüzésével.“ *) Konstantinápoly, jul. 17. / Igen tisztelt szerkesztő úr! Rövidnek lenni e mai tudósításommal kényszerű reconvalescens állapotom. Csak tegnap juthattam birtokába a 15-én világot látott tiltakozásnak, melyet a magas Porta a Fejedelemségek megszállása ellen tőn, s minden külhatalmak követeinek kézbesített, s melyet a maga eredetijében ide csatolok. **) Az utolsó odessai postával érkezett lapok nekünk is meghozták Nesselrode legutóbbi körlevelét és a czár vallásháborús manifestumát, ez utóbbi a követi palotára is ki lévén függesztve. Egy nagy diplomata (Talleyrand) azt mondta egykor, hogy a szó azért adatott, hogy általa gondolatait rejtse el az ember, — gr. Nesselrode ma más értelmezésre nyújt alkalmat, arra t. i., hogy most már nem a gondolatok, hanem tettek elpalástolására használják a szólás tehetségét. Alig hangzottak el a moldvai foglaló sereg parancsnoka Gortsakoff herczeg nyilatkozványának szavai, mint Nesschode körlevelének újabb kiadása, már nyomban A londoni Press e nyilatkozatát, melyet júl. 27-ikéről a párisi Gangnad Messenger is közöl, már vasárnapi számunkban is érintettük, jeléül annak, hogy a londoni sajtó látni kezdi azon szélsőséget, és tekintet nélküli injuriákat, melyekre az amerikai politikát egy idő óta az elbizakodás s avatkozást szomj ragadni látszanak. **) E tiltakozást tegnapelőtt számukban egész terjedelmében közöltük. Szerk.