Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)
1853-12-01 / 1119. szám
ezred, Selimginski és Takat vett részt mindenik teljes 4 zászlóaljlyal, következőleg az előbbi felszámítás előtte csekélynek tetszik. A török sereg Halil pasa vezénylete alatt 3 zászlóalj és 2 század gyalogságból , 150 tüzérből, néhány rendetlen lovasból, együttvéve 2700 emberből állott. Ezért a sánczok mögött harczoltak. Mi az oroszoknak fölállítását, árgyúzását, és az ostromban kitüntetett elhatározottságát illeti, az angol tiszt teljes méltánylatát bevallja, csak azt tartja nevetségesnek, hogy gyalogságuk, zárt sorokban, majdnem a török fegyverek nyílásáig nyomult elő. Az orosz positio-üteg nagyon mesterségesen, minden álgyú egyenlő távolságra volt fölállítva, és mennyire a jobb partról kivenni lehetett, jelesül lőttek , s bombáik igen szépen pattantak. Háromszor sikerült nekik török lőporos kocsit légbe röpíteni, és igen hosszak valának a nyílások, miket golyóik a török sánczokba fúrtak. Azonban a törökök is igen vitézül álgyuztak , a sánczban 9 álgyuval, a sziget keleti végén egy üteggel, s a jobbpartról néhány álgyuval. Az utóbbiaknak inkább erkölcsi mint anyagi hatások volt, amennyiben dörgésök a megtámadtakat bátoritá. Árgyúzással kezdődött és végződött a nap. Azonban az első egyenes támadást a gyalogság 20 óra körül tette, a sánczhoz azonban 50 yardnyi távolságra jött, s lassan visszahúzódott egy védő erdő árnyai alatt. Jelentékenyebb volt a jobb oldalra tett második roham, mit az oroszok lovas tüzérséggel lőnek , és amely oly nyomatékosan visszavezetett , hogy az oroszok „rendetlenül"* vonultak vissza. Minden rohamot orosz árgyúzás kisért, s a positio-üteg is 650 yardnyira jött elő , úgy annyira , hogy golyóik néha a jobb partra is eljutottak. De a törökök nyakas kitartása bámulandó volt. Hidegvérűleg engedték az ellenség előnyomulását , míg minden golyó emberét találhatta , akkor azonban a legborzasztóbb tüzeléssel, mit csak gondolni lehetett, verték őket földre. Míg az orosz gyalogság a tért gyorsan otthagyta, és az orosz tüzérség nagyobb távolságból fél óráig árgyúzott, a hallottakat látni lehető tömegesen szerteszét fekürni. Levelező az elestélt kévéit távcsővel nézte. A sánczokból ezerhangú diadalöröm riadt föl. Az orosz veszteséget nem meri pontosan föltenni, azonban igen nagynak tartja. A törökök az utóbbi ostrom után 20 halottat számítottak , de a sebesültek közt több halálos volt. Nai pasát Omer pasa a csata után előléptette . Halil pasa jobb karján könnyű sebet kapott. Prim tábornok egyik hadsegéde Defense ezredes a tűzben volt és sértetlen maradt. Ugyanezen levelező nov. 5-ről írja, hogy a törökök 1000 db fegyvert nyertek zsákmányul. A Journal de Constantinople az oltenitzai csatáról adott közleményét Imigy igazítja ki: először is nem 4 török ezred, hanem csak 4 zászlóalj volt tűzben, s ezek közöl is az utolsó csak az ütközet alkalmával kelt át a Dunán ; a törökök összes ereje nem állt tehát több mint 3700 emberből és 38 álgyuból, míg az oroszok száma, mint az első tudósításban való, 25—30,000 ember és 32 álgyura tehető. Hogy a törököknek aránylag kevesebb halottjuk volt (17 halott, 76 sebesült), a Journal de Constantinople azon körülménynek tulajdonítja, miszerint a törökök igen kedvező positióval bírtak. Megjegyzi tovább, hogy a turtukan árgyuk az oroszok közt borzasztó pusztításokat tettek, s az orosz fővezérnek saját embereit vágatni kellett, hogy az előmenetelre kényszerítse. A Journal de Constantinople szerint megsebesült . Ahmed pasa, ki a veszteglő épületnél vezénylete karján kapott sebet. Arab pasa, ki az oltenitzai üteget vezénylette, saját kezével irányzott, s egy orosz tábornokot ölt meg, kinek nevét még nem tudják. Prim tábornok, lord Wortley, Bathurst, Hebert, Wilson századosok, Buchey testvér hadnagyok, mindnyájan az angol testőrség tisztei, a turtukai közlemény szerint Omer pasánál voltak, s a csata után őt üdvözölték. (E szerint ismét kétségbevonatik azon tudósítás, hogy Omer pasa az oltenitzai csata alkalmával Kalafatnál lett volna. Egyébiránt ezen körülménynek nincs semmi nagy jelentősége.) A hivatalos török jelentés pedig imigy hangzik: „Nov. 2-kán még 12,000 ember ment át a Dunán és positiót foglalt Olteniczánál, egy három nap óta elfoglalt szigettel szemben levő falunál, némi távolságnyira a Duna balpartjától, Bukaresttől pedig 8 órányira, s hol egy egészségi épület állott. Oltenitzát 5000 orosz tarta megszállva, kiknek ellenállásuk azonban nem tartott sokáig. Visszavonulniuk kellett Bukarestbe. „Nov. 4-kén, 24 zászlóalj gyalogság-, 3 ezred lovasság-, 1 ezred kozák- és 32 álgyuból álló hadtest, öszszesen mintegy 30,000 ember nyomult Oltenitza ellen, hogy csatára szálljon. „A császári csapatoknál intézkedés történt, hogy illetőleg fogadtassanak. A középerőt vezényletté Ahmed pasa , a jobb szárnyat Mustapha pasa, a bal szárnyat Ismail pasa. Nedja pasa az oltenitzai tüzérséget , Khalid pasa pedig a szigeten levőt vezényletté. „Az ütközet 12 órakor kezdődött, s 7 órakor az egész orosz sereg tökéletes fölbomlásban volt. A csatamezőn egy csomó fegyvert, lőport, podgyászt hagyott, mik Omer pasa táborába vitettek. Ott találtak még 800 halottat, nem számítva azokat, kiket a csata alatt 20 kocsival elvittek, anélkül, hogy a törökök emberiességből ezt akadályozták volna. „A török seregnek volt 13 halottja, 72 sebesültje. Tisztek és katonák kötelességeiket teljesítették , és Omer pasa megemlíti azokat, kik magukat kitüntették. Az angol és franczia — londoni tudósítások szerint — parancsot kaptak a fejedelemségek elhagyására. Ha ezen hír megvalósul, csak a viszonyok bonyolultabb állapotára mutat. A franczia alattvalók Nord consulsági kanczellár , az angolok Grant ex-attaché védelme alá helyeztettek. Milosch Obrenowich, nov. 21-kén Szebenbe érkezett, s innen Bukarestbe Gorcsakoff herczeghez szándékozik rándulni. Bukarestből f. hó 26-káról mai nap érkezett távirati tudósítások szerint Gorcsakoffág ugyanazon nap Gyurgyevoba érkezett meg , hol a csapatok fölött szemlét tarta. A törökök legnagyobb sietséggel hagyták oda Mohan szigetetet , Ruszcsukba vonultak vissza. Kalafatban megtartják korábbi állásukat. A Moldva és Oláhország részére rendkívüli orosz csász, biztosul kinevezett Budberg báró a legújabb hírek szerint f. hó 15-kén még Sz. Pétervárott mulatott. Az itteni (orosz) főconsul Oláhországra nézve alelnökké neveztetett ki. Tegnap érintettük , hogy az orosz hadkészületek a keleti tenger környékén is nagyszerűen folynak. Reval és Rigába 12,000 ember küldetett a gránátosok közöt. Finnlandba , hol jelenleg 12,000 ember fekszik , még 16,000 küldetett, ebből 8000 Aland szigeten Bomarsundba, Helsingforsba 12,000 matróz érkezett, s ott 9 sorhajót állítottak föl, hogy tavaszszal korán elvitorlázhassanak , Kronstadt késő tavaszig jégtől lévén elborítva. Angliában nagyszámú csavaros gőzösöket rendeltek meg. Mikép tegnap is megjegyeztük, a keleti tengereni készületek czélját föl nem foghatjuk, hogy ha azonban tekintjük a helyeket, melyeken e seregmozgalmak történnek , az ok és czél felől némi fölvilágosítást nyerendünk. A Journal de Cons tan tinope - nak az ázsiai csatatérről írják: a törökök 5-öt verték vissza az oroszoknak St.Nicolas ereség elleni támadását. Egy 1500 emberrel megrakott orosz gőzöst a törökök annyira összelőttek, hogy a hajó kilyukat és elsülyedt. A törökök csak 25 embert menthettek meg, kiket, mint foglyokat, Konstantinápolyba vittek. Konstantinápolyi tudósítások szerint, ezen expeditio vezetőjének Serobiakoff ellenadmirálnak, egyszersmind redut-kaiéi parancsnoknak czélja volt, néhány ezer emberrel St. Nicolas erősség közelében kiszállani, hogy az erősséget a tenger felől megtámadja. Miután az első expeditio nem sikerült, azt hiszik, hogy tervével föl fog hagyni. Bebentoff, az akh.-.'tziki kerületben kormányzó orosz tábornok eredetére nézve örmény, valamint az ellenadmirál is. Egy harmadik örmény Karatscharaff ezredes Chevbetil környékének parancsnoka;— az ottani orosz katonaság nagyrészint örményekből van alakítva , azonban vannak muzulmánok is feöztek. A redutkai és rendes csapatok többnyire fegyszázadok. Az orosz foglyok nagyon meg vannak elégedve a törökök bánásmódjával. Azt beszélik, hogy Woronzoff herczeg közelebbről az ázsiai csatatérre megy, s a hadmunkálatokat maga vezetendő. Az angol Slade, ki Muschaner pasának (az idegen pasa) neveztetik, és az admiralitásnak tagja, a fekete tengerre kirándult. Magával vitte a „Medjidieh“ sorhajót, 5 fregattal és 1 gőzössel. Czélja az orosz czirkálókat Anapatól elűzni; ez egyedüli réve a Kaukázusnak. Séf fér beg, ez expeditióban részt vesz; ez forog kérdésben, hogy a kaukázusi törzseket fegyverrel és lőporral ellássák. Úgy látszik, a Porta czélja az volna, mikép az oroszokat Kaukázuson túli tartományaiktól az úgynevezett „vaskapu“ megszállása által elzárja. Az orosz szökevények nagy számmal jöttek a török táborokba. Bem és Dembinsky hadsegédei, kik Törökországban maradtak, megbizattak, hogy azokból egy légiót alakítsanak. A szökevények, kiknek számát 2000-re teszik, többnyire lengyelek és pedig tisztek, kik mint közkatonák arra ítéltettek, hogy az itteni orosz seregben szolgáljanak. A konstantinápolyi tudósítások mit sem tudnak Bariatinsky hű győzelméről; Párisban sem tudják, Bariatinsky a győző vagy pedig a legyőzött vala. (Honnan vette Lát az Oest. Corr. a nevezetes győzelmi hírt ?) Selim pasa előnyomulása tény; ő már Uzurgiel erőségekbe ért. TUDOMÁNY ÉS NEVELÉS. ANGLIA TÖRTÉNETE ILdik JAKAB TRÓNRALÉPTE UTÁN. Angolul irta Macaulay. Magyarul kiadta Csengery Antal. I. Az angoloknak Humé óta — ki első történelmi művét k)épen most száz éve adta sajtó alá — mindig voltak nevezetes történészei, kiket a római és görög remekírók mellett is büszkén említhettek, s kiknek nevök nemcsak addig hatott el, meddig a Neptun szigonyát biró Anglia hajóhadait és áruseötegeit kiterjesztette; de oly országokban is közszájon forog, melyek közvetlen kereskedelmi viszonyban nem voltak a szigetkirálysággal, és átalában a polgárisodás kitűnő polctán sem állanak. Mindnyájan hallottuk még mint tanulók Gibbon lángeszét magasztaltatni, és iskola-gyermek korunkban olvastuk, magyar vagy német fordításban, Robertsontól „Amerika históriáját.“ Adjuk meg mindenkinek a magáét. Anglia európai hirű történészei nem új dátumunk. Francziaországnak inkább csak kellemes emlékírói voltak, midőn Anglia nagy historicusai már a közfigyelmet foglalkoztatok. Németországban Gottsched vizenyős irálylyal állitgata össze pedant és üres szépműtani nézeteket: a nyelvtisztító Adelung iskolamesteri vessző alatt volt még; Lessing az egyetemi leczkéket elhanyagolva, első színművén **) törte fejét és Müller Jánosnak , ki „A schweizi szövetség története“ által európai névhez jutott, bölcsőjét sem ringatták; szóval: a tudós Németországban az irodalmi újjászületés korszaka jóformán el sem kezdődött, midőn a költőkben, bölcselőkben, státusférfiakban , szónokokban és státustudósokban gazdag Anglia oly derék historicusoknak szakadatlan sorát látta megnyílni, kiket a pragmaticus szellem, éles ész, mély buvárlat és művészi előadás maradandó emléknekké tőn. Ezen halhatlan férfiak között volt főleg egy, ki történészen munkája által az európai szépirodalomra is nagyszerű befolyást gyakorolt. Gibbont érteni. „A római birodalom elenyészésének története,a mely irodalmunk szégyenére magyarul máig sem jelent meg Byron lordon kívül száz meg száz költőnek, s különösen regény- és drámaszerzőnek adott örökéletű vagy múlékony hatásra számított művekre anyagot. S ki tudja, *) The History of England under the House of Stuart. **) Der junge Gelehrte. I meddig fog még a szépelmék kincsaknája lenni, melyből a készülendő darabokra majdnem részletekig kikerekitett mesét, s majdnem minden más kutatásokat feleslegessé tevő kor ismét bányászhatnak ki ? Minket, magyarokat, a hires Gibbon még csak néhány dráma s egypár novella anyagával látott el. De hánnyal nem fog ezentúl, kivált ha fiatal szerzőink az írás mellett olvasáshoz is szoktatják magukat, s ha belátandják, hogy egyformán nemzeti és irodalmi kincs , művészileg írni le falusi lakodalmainkat, vagy a hortobágyi puszta sajátságos életképeit, mint azon igéző vagy nagyszerű, regényes v. drámai történeteket, melyeknek anyaga nem épen a Tiszaparton termett? Most egy magyar Shakespeare-től még sokan megkérdenék ugyan, hogy II. János, III. Richard és a Windsori vng nők mellé miért irt Othellot, Velenczei kalmárt, Rómeót és Júliát? de azért Gibbon nékünk és a nyomunkban fölserdülő fiatalabb nemzetek irodalmainak is, sokáig fog költői elbeszélésekre és színművekre mesét és szellemet ajándékozni. Midőn Gibbont említem , természetesen Macaulayra akartam áttérni. Mert „A római birodalom elenyészésének története“ és „Anglia története II-dik Jakab trónralépte után , egy pontban hasonlítanak egymáshoz, s annyira , hogy melléjök harmadikat tenni nehezen lehet. Értem a hatást, melyet az irodalom oly nemeire gyakorolni hivatvák , mikhez magok, mint mit, nem tartoznak. Vannak hírneves historiairók, kik tökéletesen megfelelnek a czélnak, mit áltarok elérni kívánunk. Ezek — hogy képekben szóljak — egész rendeltetéseket teljesitik a polgárisodás vezetése körül, hasonlón a nagy folyókhoz , melyek távol fekvő országokat kötnek össze , büszke hullámaikon a kereskedők terheit, hajóit játszva hordják, és a műhelyeket az áruboltokkal, a gyárakat a vásárpiaczokkal, az iparost a fogyasztóval állandó viszonyban tartják. S ki kívánna többet a nagy folyóktól? Nemde közszerepük csak ebből áll? S e szerep a Missisippi, Themse és Szajna számára is elég. Egyedül a Nilus jön más szempont alá. A Nilus nagy folyó , s a kereskedelem minden árukötegeit szintoly könnyen továbbszállíthatja, mint többi testvérei, de még ezenkívül a Nilus más is. Ő nemcsak nagy folyó, d ő maga a termékeny föld, ő maga Egyptom. Ilyen a történészeti pályán Gibbon és Macaulay. Mindkettőnél legelőször is az ötlik szemünkbe, s olvasásukkor tüstént az ragadja meg figyelmünket, hogy a remek történetiratnak mintái, egyszersmind az irodalom más szakainak megtermékenyítésére végzetszerű tényezők. Akarsz- e fiatal művésze akármelyik nemzetnek, miután már elég közönséges arczképet festettél, hogy egy kevés pénzed és ugyanannyit érő neved legyen, — akarsz-e végtére, a dicsőséget még nem ismerő vásznodra nagy históriai tablotukat rajzolni, melyek tovább éljenek mint te, s melyek hatásukat akkor is elevenen gyakorolják, midőn szivedre, mely egykor lelkesedni tudott, semmi sem hat többé, mint azon gázok és savak, mik szétoszlott részeivel vegytani rokonságban vannak ? Akarsz-e, mondom, a megfizetett portraitkozóból valami Rembrant-vagy Tizian-féle halhatatlan halandó lenni ? Jól van. Akkor vedd kezedbe Macaulayt, olvasd el, s látni fogod, miként ő számodra egypár száz történeti tableaut állított elő, mely egyebet kívánni sem hagy, csupán azt, hogy te oly művészileg tedd vászonra, mint ő papírra téve. És a ballada, a dráma, a regény múzsája — s itt, nem értem azon piros, pozsgás leányasszonyt, kit némely népköltők kizárólag szeretnének a czitera-pengetésre jogositni — ugyan mennyi köszönettel nem fog adós lenni Macaulaynak, az előzékeny történésznek , ki a lángész varázsvesszőjével a kornak, melyet vizsgálat alá vett, szellemét fölidézte , hogy ti, költők, azt szemtől szembe láthassátok ; Macaulaynak , ki néktek megmutatta az események folyamában az egyetemit és végzetszerűt; de a ki egyszersmind csodálatos tapintattal, — hogy műveitekben használhassátok — kijelölni tudta az egyéninek, a történetesnek, a szabad akaratból eredetinek hatását és horderejét is ? Valóban „Anglia története Jakab trónralépte után“ fel nem számítható mennyiségben nyújt kész anyagot az előadó költészet minden nemeire. A bőség szaruja az , melyből mindig lehet venni, és mindig marad. S miután egyes részletei, kivált a színpad és a regényirodalom számára, szünetlenül készítik a kikerekített jellemeket és cselekvényeket, maga az egész történet I. Károly vérpadjáig, onnan a levert forradalmon át II. Károly trónralépéséig, s aztán a restauratiotól II. Jakabnak idegen földre, és orániai Vilmosnak Whitehallba vonulásáig, nem más , mint egy nagy trilógia, mihez hasonló a világ óriás színpadán ritkán szokott adatni, s majd sohasem akkora költői igazságtétellel. Macaulaynak még ezenkívül az a különös szerencséje, hogy a politikai tanok tisztázására még inkább hathat történelmi munkája által, mint a költői lelkesedés és alkotási erő felébresztésére. Az annyit szenvedett, és annyiszor csalódott Európában nincs párt, mely ne tanulhasson belőle arról, mit elfelejteni, és a miben okulni kell. Ha a tett embere voltál, e lapokat olvasván, megdöbbenni fogsz, s boldog vagy, hogyha az érzést, mely idegeiden átrezeg, nem kell lélekvádnak nevezned. Kemény Zsigmond: Gazdaképző tanintézetek. A német államok közöl Poroszországnak van legjobb és legtöbb mezőgazdasági és erdészeti tanintézete. Minden felé ismeretesek az 1842-ben alapított hat magasabb tanintézet Eldena és Regenwaldéban (Pomerania), az 1847-ben megnyitott intézetek Proskauban Oppeln mellett (Felsősilézia) és Poppelsdorfban Bonn mellett, az 1806 óta fenálló intézet Mögiinben Wrietzen mellett s a magasabb erdész-tanoda Neustadt-Eberswaldéban. Az újabb időkben alapíttattak az alsóbb földmivelési iskolák, számszerint 18, melyek többnyire magánintézetek, de segéltetnek az állam által. A porosz tartományban van három, Posenben kettő, Pomerániában jelenleg csak egy, Brandenburgban három, Siléziában egy, Zadelben Görlitz mellett, f. évi jul. elseje óta, és Felsősiléziában több gazdászati nevelde és ápolóintézet typhus következtében elárvultak számára. A szász tartományban van három földmivelési tanoda, Westphaliában kettő, s a Rajna mellékén hasonlag kettő. Még tetemesen emelkednek e számok, ha hozzá vesszük azon intézeteket, melyek nem szorosan gazdászatiak, de mégis hozzájuk tartoznak. Ilyenek például a mezőmivelési és -őrzési tanintézetek, a patkolásra vonatkozó kovácsműhelyek, a pásztoriskolák, a gyakorlati méhészetek, a gyakorlati erdőmivelési tanodák, a királyi kertésziskolák, a len- és fonóiskolák, a földészeti példánygazdaságok s a központi selyemgombolyné intézetek. A hohenzollerni tartományokban eddig eé még nem létez hasonló intézet, hanem remény van, hogy 's nemsokára életbe lépend. — Ennyi szép és hasznos intézet irányában vájjon mit tudunk mi magyarok felmutatni ? Pedig Magyarország földmivelő ország, s ha valahol, úgy mindenesetre nálunk , legmúlhatlanabb életszükséget képeznének ily intézetek. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI DIDOHSÁGOK. Budapest. A kereskedelem, ipar és közmunkák minisztériuma f. évi nov. 27-kén kelt rendelete által a cs. kir. állami vasutakon szállítandó gabona egy mázsa és egy mérföld utáni vitelbérét 1855. dec. 1-jétől 1854. jan. végéigorra szabályozta.1854. febr. 1-jével a gabonaszállitásokra nézve ismét az eddigi teljes vitelár fog életbe lépni. Mint hiteles forrásból megtudtuk, a Budapesten felállítandó központi borcsarnok tárgyában folyó évi decemb. 27-kén, d. e. 10 órakor a nemzeti casino teremében előleges tanácskozás fog tartatni. A bortermesztés és kereskedés államgazdászatunk egyik főágát teszi. A bortermesztésre, kereskedésünk szilárdítására ösztönül szolgálhat a külföldi borkereskedő házak figyelmének bortermő vidékeink felé fordulta ; ösztönül, például szolgálhat a horvát és slavonországi gazdasági egylet azon törekvése, minélfogva az ottani borok nemesítése s ezáltal a kivitel elősegítése útján az ország jövedelmének emelése felől gondoskodnak. Mindezt azért említjük fel újólag, hogy első tekintetre szembeszökjék e vállalat fontossága és azon kötelesség, mely a bortermesztőket illeti, akiknek hazafi és eszélyes részvétét e vállalat iránt, annak derék előidézője Havas József úrral együtt ezennel mi is felhívjuk. — Midőn azt tapasztaljuk , hogy hazánk fővárosában a P. Localblatt is fentartja magát, midőn azt látjuk, hogy az olvasók nagyobb része mindenütt oly lapot részesít kitűnő figyelmében, mely nem hívja fel az elmélkedést, a komoly észlelést, de amely csak könnyű, pillanatnyi érdekű olvasmányt nyújt, akkor csodálnunk és fájlalnunk kell, hogy a Budap. Hírlap melléklapja ,a Napi Tudósító, a szerkesztőség áldozatai mellett sem tarthatja fen magát, s a jelen év végével meg fog szűnni. Ennek feljegyzése a napi sajtó történetéhez tartozik. — Horváth Zsigmond pécsi tanár a baranyai Flórából 500 válogatott növénypéldányt és 50 db ásványt; Farkas Imre enyingi tiszttartó a „Nemzeti könyvtárt“ és Stankovics Károly úr 149 db könyvet ajándékozott a sz. fehérvári gymnasiumnak. — Vállalja el bár Pest városa légszeszszeli kivilágítását az angol szárazföldi légszesz-társaság, vagy az e végre ajánlkozott bécsi mérnök vagy a franczia A. Devin-ház , a világítás sem egy nap, sem egy hét alatt nem létesítethetik. Miután tehát a legjobb esetben is még sokáig kellene vakoskodnunk, ez idő alatt is legyen, kérjük , gondja a mostani pislogásra az illetőknek, s a ki figyelmeztetéseinkben ártatlan kötekedést keres, sétáljon végig 11 órakor este a váczi utczán (a külvárosokról úgyis hiában szólanánk) s meg fog győződni a felől, miként a lámpavilágítás kezelője is azt gondolja a híres fösvény háziúrral, miként ily időben minden jó keresztény alszik már, s nincs szükség világításra. Vidék, Rév-Komárom, nov. 25-án. Nincs, ki örömmel ne szemlélné a Dunának jobb partjához mindinkább közelgető mérnöki jeleket; nincs, kinek keblében egy édes érzet ne ébredezne városunk közeljövőbeni felvirágzása, s a jelennél szerencsésb anyagi jóléte felett, látván, hogy szőke Dunánkkal a Bruck-soproni vasút végre is Győrön keresztül, romjaiból még mindig oly nehezen emelkedő városunk alatt (Új Szőnynél) összeköttetik. A mérnökség bevégezvén már iránymérését, erélyesen fognak jövő tavaszkor több helyen megkezdetni a kívánt töltésemelések; a rengeteg ős Bakony eleve tudván,mint fognak villa, gereblye, teknyő s talicska készítményei az ország, világot befutó vaspálya vonalán tova röpítetni : örömmel teríti le legdélibb szálait az érkező új vendég előtt, melynek tájékunk sem fog igen galibát okozni; s igy kétségbe alig vonható azon hir, hogy tizennégy holnap , s látni fogjuk Vulcan remek szülöttjét ! Emelkednek is Új Szőnyünk rég romban fetrengett épületei, s ezek árai: holmi keserves gunyhó- a még nyomorultabb kert tulajdonosa , oly berekdeden elkéri csekély urbariális telkéért a 4—5 ezer forintot, hogy azt gondolnád, garas hiányt sem akar hallani. Épen e napokban jutott kezemhez Maár Bonifácz egyetemes világtörténeti munkájának két első füzete : az ernyedetlen szorgalmú, s tanítványitól mindenkor szeretvetisztelt harminczéves történeti tanár bár előszavában rövid, mégis mily sokat mond „önbúvárkodását“ említvén; vedd, s olvasd csak az egyszerű, s mégis oly kellemes nyelvezetű munkát, bizonyára azon édes óhajtással teended félre olvasmányodat : vajha az ég adna több hozzá hasonló tanárt, ki miután honának negyven munkateljes éven át ifjakat nevelt, s adott jeleseket, most a tisztes öreg, annak irodalmi terményeit gazdagítva tölti érdemlett nyugaloma napjait! „Hajdani kedves tanitványinak örök emlékül, s tiszteletül ajánlja a megkezdett, s mint előszavában mondja, „bővebb tartalmú“ tudománydús munkáját. Egy egy ki- ■ lencz ívre terjedő füzetnek ára a szerzőtől csak 48 okra határoztatott; könyvárusaink mennyivel fogják ezért megtoldani ? nem tudom , mert annyi bizonyos , hogy a felnevezett urak közöl soknak irodalmunk, s közmivelődésünk nem kevés kárára a szerzőktől nyert százalékon kívül nyerészkedő vágya szegény erszényünket igen igénybe veszi ; s talán ez is egyik oka azon fajunk irodalma iránti részvétlenségéről mindenfelől szárnyaló panasznak?! Hány tehetségdús elme parlagolt már el? hány szülő kénytelen bővebb ismeretek megszerzésétől elvonni gyermekét csupán a szellemi eszközök felcsigázott ára következtében ? „Élnünk kell“ szokott lenni a rendes felelet; azonban élni akarván mi is, mi természetesebb, mint hogy sem ők anyagi, sem mi szellemi kincsekben nem igen gyarapszunk. Közel két hónapig vizártól nyomorgatott megyénk nagy részében aggodalommal nézik a már beköszöntő telet; ezt elgondolhatni, midőn hasonló veszélytől mentes vidékek is oly sok panaszt emelnek e jelen év sovány terméséről. Borunk mennyiségre szinte reménytelüli, neszmélyi hegyeinket kivéve, hol a tavali jégcsapás miatt csak igen középszerű szüretek estenek; de ime a jó természet eme szivderitő adományával miként él vissza saját embertársa romlására a józanság korlátain csakhamar túlront a emberiség, mutatja folyó hó 19-kén történt gyászeset szomszéd szőnyi csárdánkban, hol a megforrott új bortól túlzólag hevült vendégek egyikétől az őket (lejárván a törvényes idő) távozásra intő szerencsétlen szivén szaratott; ily szomorú eset hány merült már, s merülend még fel ? Szelidebb erkölcsök ápoló anyja „népnevelés“ jöjjön el a te országod Ha pedig csak az elmélet, ha csak a politikai abstractiók embere voltál, s tetted a gondolkozásból állott, ezen legidvesebb és legveszélyesebb tettből, melyet a hála s átok annyi könye kisér; — ha egy régi dagályos kifejezés szerint, csak a theoria asztalánál ültél, még ekkor is , tisztelt olvasóm !, azt gyanítom , hogy Macaulay művének nevezetesebb pontjainál bizonyos fájó érzés fog szivedre ködként borulni, mely saját kedvencz eszméidnek megingásait mutatja, s arra int, hogy doctrináidra is ráfér valami abból, mit bölcs Salamon vanitatum vanitásnak mond. S isten látja: annyira voltunk csalhatatlanok, hogy lehetünk nehányan már kétkedők is ! Kétkedjünk bízvást ! Csak egyben nem, ti. hogy az ember hivatása a jó után törekedni, a gondviselés természete a jót eszközölni.