Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)
1854-01-01 / 1144. szám
nál kevésbé gondolunk rá, mivel Francziaország és Anglia e két főrangú hatalmasság, e két souverain választóbíró végre illő állást foglalt. Tökéletes igaz, hogy Francziaország fölhízta Nagybritanniát, mikép nyilatkoznék a teendő határozatról, mely Ozmán pasa flotta-osztályának vészes megtámadása következtében föltétlen szükségessé len. Való, hogy Francziaország kinyilatkoztatta Nagybritanniának, miszerint, ha az angol hajócsapat azonnal rendeletet nem kap a francziával egyesülten a Feketetengerre bemenni, ez utóbbi egyedül is bemenend, hogy Törökországot mint magát védő félt Oroszországnak mint támadó félnek újabb megrohanásai ellen tevékenyen otalmazza. Továbbá teljesen igaz, hogy Aberdeen lord , szükség által kényszerittetve , haladék és tétovázás nélkül még aznap formaszerinti helyesléssel felelt Francziaország ezen határozott nyilatkozatára, s hogy ilyképen egy újabb kötelékkel még szorosabbá tétetett a lényeges egyetértés. Ennélfogva mindkét hajócsapat rendeletet kapott, felszedni horgonyaikat s megkezdeni a feketetengereni czirkálást, hogy Varna és Batum között úgyszólva tengeri határvonalt húzzanak, mely úgy az orosz, mint a török flotta által egyiránt átléphetlen legyen; egyébiránt az összeütközés veszélyének kikerülésével mindkettőnek megengedtetett, hogy a határvonalon belől, mely Várnától Batumig húzódik, mozgásaikat szabadon tehessék. A „Constitutionnel" tudatja párisi olvasóival (de csak ezekkel, mert a következő közlemény csupán a lap párisi különkiadásában van felvéve), hogy a Feketetengerre bemenetel iránti rendelet valóban elküldetett az egyesült flották admiráljaihoz, s hogy azon tudósítás , miszerint a franczia-angol hajók valóban megindultak, minden pereben várható. E körülmény következéseiről a császárság félhivatalos lapja még nem nyilatkozik; azt mondja, hogy erre nézve még tudósításokat kell Konstantinápolyból bevárni. Nagybritannia, London, dec. 24. Az angol lapok legérdekesebb részét nem mindig a vezérczikkek, vagy nagy fontosságot mutató levelezések teszik, melyek az illető szerkesztőségekhez a világ minden részéből érkeznek , hanem gyakran a közönségtől a lapkiadókhoz intézett levelek, melyekben, bátran mondhatjuk, a legfontosabb napi tárgyak, valamint a hírlapolvasókat illető ügyek is a legnagyobb terjedelmességgel tárgyaltatnak. Ezen levelek olykor a lapkiadóra nézve nem váratlan fontosságúak, jóllehet a levélíró neve a közönség előtt titok marad. Még csak két év előtt is a „Times" egész levélsorozatot hozott Napóleon Lajos ellen, mely rendkívüli figyelmet gerjesztett, s a közvéleményre hatalmas befolyást gyakorolt. A szerző neve még a „Times" szerkesztősége előtt is titok maradt, úgyhogy ezen mysteriosus leveleket az igen ismeretes júniusi levelekhez hasonlították. Mai számában a ,,Times" egy amerikai levelet közli, ki azon kérdést tárgyalja: miért fogták az angolok a Török- és Oroszország közti viszályban az elsőbbnek pártját? „Mit Oroszország a Dunafejedelemségekre nézve tett" — úgymond — „valódilag véve, egy cseppet sem jobb, mit Anglia maga Indiában, Francziaország Algírban, Poroszország Lengyelországban tettek; hát minek ez a nagy lárma az éjszaki nagyhatalom ellen"? „A becsületes játék iránti szeretetből," halljuk az egyik oldalon, „a nyomás elleni gyűlületből", a másikon. Ez üres fecsegés, ha nem épen képmutatás. A valódi ok az éjszaki hatalomtóli félelemben rejlik, mely hatalom egész Európát elárasztással fenyegeti. Napóleon megmondd: „még mielőtt 50 év lefolyna, Európa vagy köztársasági vagy kozák leend." A republicanismust megkisérlették, ez azonban tökéletes fiascot csinált; most még a másik alternatíva lebegjen a távolban. „A „Times'* amerikai levelezője igen nagy respectussal viseltetik Miklós czár politikája irányában. „Az ő politikája — úgymond — se nem máról se nem tegnapról való ; se nem övé , se nem fivéréé; ez orosz politika s orosz is fog maradni." „Ha mindezen egymással ellenkező állításokat egybefoglalom" — folytatja a levelező — „azt hiszem, miszerint Miklós czárt rá akarják venni, hogy a Törökországban keresztény lakosság fölötti jogát, a helyett, hogy mint eddig egyedül, ezután a többi nagy hatalmakkal közösen gyakorolja. A protectoratus, mely mindenesetre azon fejedelem gyengesége vagy roszaságának bizonyítványa, mely iránt gyakoroltatik, vagy igazságos vagy igazságtalan. Mind a két esetben nem nehéz felfogni, miért akarnak a többi hatalmak is a protectorátusban részt venni; ők azt hiszik, miszerint Oroszország befolyását gyengítendik, ha a törökhoni kereszténység protectorátusában részt veenének." A „Times" amerikai levelezője egész yanke bölcseségét kifejti, hogy megmutassa, miszerint azultánnak sajátképen ép oly joga van magát függetlennek tartani, mint Victoria királynőnek, s egy hosszú argumentatióval végzi be levelét, melyben meglehetősen durva szavakkal megmutatni igyekszik, miszerint Miklós czárt kényszeritni kell más politika követésére. Az amerikainak levele, kinek eredeti styljét itt ugyan fölemlíthetem , de nem adhatom , leplezetlenül kimondja , hogy Angliának Miklós czár ellen a háborút ki kell mondania, ha szelidebb rábeszélési eszközök nem elegendők. . . . Ha ezen , mind a nyelvre, mind az ügyre nézve elhibázott túlhajtásokat nem veszem is tekintetbe, mégsem állhatom meg, hogy meg ne jegyezzem, miszerint a sinopei esemény óta az Angolországban invasiótól való félelem ismét ébredezni kezd, mely leginkább az eddig hiányosan erősített tengerparti pontokra vonatkozó figyelmeztetésben nyilatkozik. A mai börzén észrevették, miszerint magánemberek , kik egy idő óta, mint eladók , igen ritkán jelentek meg a pénzvásáron, papíraikat áruba bocsátók, mi az árkelet leszállását idézte elő. A „Times" még egyszer visszatér, csakhogy kissé szelidebb hangon, Baraguay d’ Hilliers mulasztásaira. Több hét előtt, még pedig mielőtt M. De la Cour Konstantinápolyi elhagyó, Stratford lord ezen ajánlatot téve: „Küldessék egy három angol és három franczia hajóból álló hadcsapat czirkálás végett a Feketetengerre.“M. De la Cour beleegyezett e tervbe, s csak most tűnik fel teljes tisztaságában, mily hasznos lett volna ezen hajócsapat kiküldése, mely az oroszok mozgalmait figyelemmel tartotta s az összeütközéseket megakadályozta volna. Ha m e in admiral ezt eleinte elhalasztó , végre egészen elvonó közremunkálását. Épen úgy ment a dolog dec. 2-kán Dundas admiral ajánlatával. A franczia orgánumok Angliában, melyek Napoleon Lajos politikáját erélyesebben védik, mint Angliáét, kétségbe vonhatják ugyan e tényeket,de mi azokat igazaknak tartjuk, s csak azt akarjuk még hozzá tenni, hogy azok valószínűleg a franczia császárnak sokkal több boszúságot és aggodalmat készítettek,semmint nekünk okozhattak volna. Ezen körülmények ismét azt bizonyítják, mennyire szükséges egy közös angol-franczia operatívterv, valamint az is, hogy a már elvállalt kötelezettségek tisztább állásba hozassanak. S szívből örvendünk, hogy szerencsénk van jelenthetni, hogy az utolsó események után egy ily közös megegyezés valóban létesült, és a londoni és párisi kabinetek sohasem voltak oly egyetértésben , mint épen most. Montenegro. A montenegrói határszélről írják dec. 12-kéről. Petrovics Péter és társai, Danilo vladika által, felségsértés és személye elleni merénylet megkisértése miatt, az országból száműzettek, s törvényen kívül helyeztettek; javaik el fognak koboztatni, s még azon családtagoké is, kik 1854. január 12-dikeig vissza nem térnek, mi nekik meg van engedve. A vladika, mindjárt az említett személyek megszökése után a tartomány főnökeit egybehivatás kinyilatkoztatá előttük , miben áll a menekültek sajátképeis bűne, t. i. hogy ők felségárulók , s hogy csak szökés által menekültek meg a megérdemlett halálbüntetéstől. Az ítélet felolvasása után a vladika az egybegyűlteket egyenkint maga elibe lépteté, s mindeniknek egy tallért adott, mire aztán tudtul adatott, hogy hazamehetnek. Általában azon hír terjedt el, miszerint szigorúan megtiltatott ez eseményről tovább szólani. Novakov Vid, fivérével Gjoka pópával, kikről mondották, hogy Spitzból elszöktek volna, nem mentek el. A vladika maga elibe hivatá őket Cettinjébe, a berdaiak azonban ellenszegültek, s azt mondták nekik, csak maradjanak; ha a fejedelemnek szüksége van rájuk, vitesse el. Mamula b. cs. kir. altábornagy, kitkán érkezett Cattaroba, mint mondják, mély sajnálkozását fejezé ki e viszály fölött, s minden eszközöket megkisérlett az engedelem kieszkölésére, s e végett dec. 10 -én conferentiát is tartott a vladikával, mily eredménynyel, még nem tudatik. A halálra ítélt Petrovics Péter, Danilo nagybátyja, több mint 100,000 párttal bír, mi Montenegróra nézve igen nagy somma. Ő a leggazdagabb, legbefolyásosabb s legtekintélyesebb személy az országban. Ezért, s különösen javainak elkobzásáért, Montenegróban meglehetősen terjedt el azon vélemény, miszerint más, talán tisztátalanabb alapokok vezették volna a vladikát ez eljárásnál. Az elhunyt vladika halála után Danilo jónak találta az eddig egyesült világi és papi méltóságot egymástól elválasztani. Ő Montenegrónak csak világi uralkodója akart lenni. Ezen lépése által a leghatalmasabb emeltyűt alkalmazó, hogy a montenegriták fölött gond nélkül uralkodhassék. Danilo külseje jelentéktelen, már pedig a montenegritáknak csak erős, déli termetű férfiú, valódi hősalak képes imponálni. Szellemileg szintoly kevéssé képes fölöttük uralkodni, mert bizony nem igen nagy barátja a tanulásnak, s különben sem bír szellemi alappal. Montenegróra nézve eddig még semmit sem tett, ami fontos volna. Mint vladika, legalább vallási befolyását biztosíthatta volna maga számára. Ezen egyedüli előnyét elszalasztá, s kapott érte semmit. Mint egyházi főnök átokkali fenyegetőzés által a legnyakasabbakat is képes lett volna engedelmességre térítni; példák nem hiányzanak. S ép ez okokból Danilo irigy szemmel nézheté Petrovics P. nagybátyjának állását; talán azt gondolta magában, miszerint a montenegritaknak egy nap eszékbe juthatna , oly férfiút, ki mint vladika nem kormányozhatna ugyan, de állását, mint világi fejedelem ép oly jól (talán még jobban) betöltené , választani fejedelmeknek; férfiút, ki pénzzel s tapasztalással is bir, tettei által ismert, termete s szellemi képessége által sokkal magasabban áll Danilonál, s mindenki szivét megnyeri. Péter ugyan erre nem gondolt, de Danilo, ki néhány hibás fogásai által épen nem tudta magát megkedveltetni, nem akart maga mellett megszenvedni oly veszedelmes vetélytárst, s eszközökre gondolt, hogy magától eltávolíthassa. Egyébiránt az idő fogja föllebbenteni a fátyolt mindezen események fölött. Török-orosz hadi mozgalmak. Néhány nappal ezelőtt az aldunai csatatéren úgy állottak a dolgok, hogy a dunai vonal több pontján a háború folytató felek között komoly csatázások fognak bekövetkezni, azonban a jelenlegi időjárás nagy akadályokat gördített a megvalósílni akart szándék ekbe, s úgy állnak a körülmények, hogy a két sereg, a nagy havazások miatt, alkalmasint méginkább kénytelen lesz téli szállására vonulni. A törökök főhadiszállása jelenleg Ruscsukban van; a közép (centrum) tartaléka 29.000 főnyi, Hezargradban. Ruscsuk előtt horgonyoz a dunai török flotilla. Omer pasa naponkénti összeköttetésben áll Konstantinápolylyal, hova a futárok négy napig mennek. A csatarend (l ordre de bataille) következő : A közép, melynél jeles tüzértelep is van , Mustaph a pasa által vezényeltek. A legszélső balszárnyat Widdin-Kalafátban Selim pasa (a „Times" szerint pedig Aehmet pasa), a jobb szárnyat pedig Halil pasa vezényli. Az egész török sereg, a sumlai tartalék nélkül, 123,000 főre tehető. Az orosz sereg tartalékával együtt 110,000 főnyi erős, s támadásra készül. Lüders tábornok a macsimnáli átkelést erőszakolja (mi azonban meghiúsult). Gor csakoff herczeg Ruscsuk ostromlására, Antep tábornok pedig Kalafát megtámadására készül. Azonban, jóllehet az orosz seregek készülete fenyegetőnek látszik, az összes erő még sincs azon helyzetben, mint volt az 1829-ki, mely bár jelentébenül kisebb valt, mégis Drinpolyig előnyomulhatott. A túlparton más vezérek, más katonák állnak most szemben, kiktől az orosz seregek a győzelmet nem oly könnyen csikarhatják ki, mint az 1829-ki hadjárat alkalmával Eddigelé az orosz foglaló sereg számát 76 - 80.000 főnyire számították, mely számban azonban betegeket és helyőrségeket levonva alig volt alkalmazható több, mint 45.000. Hogy Os ten-Sacken hadtestével mennyire erősödhetett, nem átütjük , azonban azt hiszszük, mégsem oly jelentékenyül , miszerint Konstantinápolyig nagy könnyűséggel lehetne menni. Ezen nézetünkben az orosz fegyverek eddigi győzelmei a Duna mellett alaposan megerősülnek. Aztán, hogy az orosz sereg Oláhországban eredménnyel működhessék, a fővezérnek végre kellett volna hajtani Kia-Oláhország elfoglalását, minek következtében, föltéve hogy Szervia oroszérzelmű — mit különben sokan kétségben vonnak, azzal összeköttetésben állhatott volna. Gorcsakoff herczeg, az 1828—29-ki eseményekből okulva, igyekezett is ezen hadfordulatot megtenni, de a törökök megelőzték, mert elsőben is Widdinnél lépték át a Dunát, minek következtben egyfelől Szerviát elzárták, másfelől Kis-Orország egy részét is kezükbe ejtették. (Az elfoglalt helyek közelebbi számunkban fölszámítva valának). Most világuilt ki tehát, miszerint a törökök által a Duna mellett kifejtett erőfeszítések alapterve a kalafati dunai állomás elfoglalása és megerősítése vola,mi nekik tökéletesen sikerült, mert Kalafát és Widdin között a Dunán át nemcsak szilárd hidat verhettek, s ezáltal visszavonulásukat és a többi csapatokkal való összeköttetésüket biztosíthatják, hanem egyszersmind egy szilárd, földbástyák, sánczok, ütegek és tűzaknákkal védett állást foglaltak és tartanak, melyből őket csak nagy erőfejtéssel és az oroszok részéről roppant emberélet vesztésével lehet kiverni. Ezen állás (positio) félkört képez, melynek közepe Widdin-Kalafat, míg az erődítési vonal a Duna mellett Kalafáton fölül két három mértföldre kezdődve, ívszerüleg kanyarul az oláh területben, és a Derne folyónak, Gira közelében a Dunába ömlésésénél mintegy 10— 12 mföldnyire Kalafaton alul végződik. Az ezen félkörbe zárt terület mintegy 20—30 falut foglal magában is bilincsbe veri s hozzá lánczolja a szegénységhez és előítéletekhez. Megtámadta a robotrendszert, mely a nemzeterőből nagy összeget majdnem oly eredmény nélkül fecsérel szét, mintha egy országnak kötelessége volna millió kezek által fél év alatt egy óriás gödröt ásatni, a következő félévben pedig betöltetni, és ezen bősz fáradságot szünetlenül azon derült arccal végezni, hogy valami kincsaknát mivel, melyből pénz és kényelem serked. Megtámadta különösen a közlekedési eszközöknek jobbágymunkán nyugvó rendszerét, mely által mindig sárra sár fog fektettetni, meg az országos vonaloknak is megyei kézben tartását, mi miatt a kiállítási erő és forgalom örökre pangani fog. Kijelölte a centralisatiót a közlekedési vonalokra nézve, mint a siker egyedüli eszközét. E pontok által Széchenyi hadat szent az egész múltnak. Ostrom alá vette „a régi magyar szabadság" fogalomösszegét. S a magánjog körüli agitatiót a radicális reformok felé irányozván, a kérdések természetes összefüggésénél fogva, az alkotmányt a régi sarkeszméken, melyeken nyugodt, azon esetre, ha izgatásai a kedélyekben gyökeret vernek, végtére is fentarthatlanná tette. A Hitelnek új aerát kelle akkoron nyitni, ha a a megkezdett eszmemozgalmak tovább fejlődnek, nyomja; vagy az a meggyőződések az ellenállásba elég ruganyossággal és a történészeti tér védelmében elég gondolatbőséggel nem bírnak. Széchenyi, hogy czéljaira a lelkesedés zászlója lobogtassák a fiatalság és erély képviselői által, a könyv izgató tartanflla és virágos izmodorán kívül, két jól kiszámított és csábító kiindulási pontot állított föl. A kornak, melyben a hitel megjelent, épen ellenkező voló meggyőződése mindkettőről. Az akkori közvélemény kétség alá sem hozta, hogy a kormányban fekszik hátramaradásunk oka és e miatt az ellenzésen kívül lehetetlen másként munkálni a haladásra. Széchenyi ezt határozottan tagadá, s helyébe merész dialecticával a következő helyet igtatá : ha magunkat, ha a jogviszonyokat, melyeknek változtatása tőlünk függ és a birodalmi érdekekbe nem ütközik, gyökeresen reformáljuk, megmentve és felvirágozva leendő haza. Ezen új nézet, mely egészen czélszerű, de csak félig volt igaz, megnyugtatás bizalomra gerjeszte a kormányt , fölvillanyozta a becsszomjas egyéneket, felelőssé tette az ország jövendőjéről a hanyagot és torkát, élénk mozgalmat támasztott a kedélyekben és az eszmék initiativáját visszaadta a gondolkodni merő nemzetnek. Továbbá a Hitel megjelenésekori közvélemény kétség alá sem hozta, hogy a magyar dicsősége a múltban van, mire Mohácsnál elenyészett, a nemzeti nagyság az életből a história régi lapjaira költözött, s most már mi, mint nemzet, a télre hajló kor hideg, ködös és egészségtelen végnapjait éljük; szerencsések, midőn a régi századokra visszaandaloghatunk; boldogok, midőn a szűk jelenből a leélt idők emlékei közé menekülhetünk.—Széchenyi ezen e nerveó nézet ellen tiltakozott. A nemzet valódi dicsőségére sehol nem talált a múltban; a nemzet fiatalságán kívül semmi egyébre a jelenben. A históriát megkicsinyité , hogy a múltról elvett súlyt a jövendőre vesse, s hogy a koporsóról az életre, a tettek nyomozásáról a tettek végrehajtására fordítsa a közfigyelmet. — Soha eszme nagyobb benyomást nem ten a kedélyekre, mint Széchenyinek következő állítása: „Sokan azt mondják, a magyar volt, én azt hiszem, a magyar lesz." A nagy izgatónak ily véleménye egy szerencsés inspiratio volt veszélyesen fölhasználva. Egyébiránt a Hitel Írója maga sem volt még akkor állításával tisztában, s amit bizonyításul használt, plágium. Benthaniból kölcsönözteték, s a franczia viszonyokra mondott eszméknek nem is eléggé hű magyarosítása volt. De a nemzet erőtől pezsgő része szentirási igének vette a jóslatot : hogy a magyar lesz. Az epedést a nemesebb kedélyekben tettszomj válta föl. Ezen eszme a „magyar resz" az erély ; a „magyar volt" a csüggedés. S az idő bebizonyító, mit Széchenyi nem tudott, de sejte. A magyar „fiatal nemzet jön," vagy mert az vala, vagy mert egy lángész által annak kiáltaték ki. És teljesült a költő szava : Mit dem Genius steht die Natur in ewigem Bunde : Was der eine verspricht, leistet die andre gewiss. Meg vagyok győződve, miként két új állítás anélkül , hogy t. i. „hátramaradásunk oka akkor is nem annyira a kormányban, mint magunkban feküdt, és csak magunk által szüntethetik meg, és hogy a magyarnak valódi nagysága a sorstól ezentúlra van föntartva" . Széchenyi Hitele az eszmékben soha azon forradalmat, melyet előidézett, nem támaszthatta volna. A Hitel hamar gyűjtött proselyiákat, de inkább az eszme, mint a hatalom emberei közt, inkább a tanhelyeken és a nagyobb városokban, mint a régi politikai pártoknál és a vidéki nemesség soraiban. A falun megégették e könyvet az apák, míg az iskolákban fiaik áhítattal olvasák. A régi táblabiró parasztlázitónak, és birtokrablónak hitte Széchenyit, de a tiszteletbeli aljegyző s a fiatal ügyvéd a hon megváltójának. A visszahatás az első ügyvivőt Széchenyi reformeszméi ellen az oppositio sorából nyerte. Gróf Dessewffy József— a tiszta keblű és tudós magyar — kiadta taglalatait. Utána vagy vele majdnem együtt megmozdultak az e-rendszer kisebb tekintélyű pártolói is, és csakhamar a Hitel ellen egy egész irodalom támadt ismeretlen vagy alig ismert nevekből. Széchenyi a Taglalatra a Világ czímű vastag könyvvel felelt. A reformátor kevesli, hogy megcáfoltassék bírálója , leverni, megsemmisítni akarta azt. Dessewffy nemcsak kiforgatva jön nézeteiből, mi helyesen történt, de egyszersmind véleményei miatt nevetségessé és gyűlöletessé téteték. S ha igazságosok akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a tekintélyek kíméletlen ledorongolása és azon gyöngédtelen vitatkozási modor, mely nálunk később lábra kapott, s a szenvedélyek tajtékával mindent beborítván, soha és semmi tárgyban a hideg megfontolásra kedvet s alkalmat nem engedett: ismétlem a személyeskedő modor, melyet Széchenyi később annyira kárhoztatott, épen a ,Világ" megjelenésével kezdődött a politikai irodalomban. Különben a Világ volt Széchenyinek legékesebb s legdiadalmasabb műve. A Hitel eszméinek nagy bejáratot szerzett, a stabilizmus tanait felforgatta, a haladás barátait merészebbekké tette, a kétkedőket a reform ügyéhez vonta, a félénkeket elnémítá. Csakhamar elkészült, bár a sajtó által későn tétetett közzé a Stadium. Ez rendszeres könyv , s a közelgő 1836-ki országgyűlés teendőjét jelöli ki. Irmodora pongyola, de logikája elődeinél szigoruabb és előadása kevésbé áradozó. A Stadium a legmesteribb dialecticával törekszik bebizonyítani és többnyire be is bizonyítja, hogy a reformok, melyek általa ajánlatba hozatnak, nemcsak a hazának, nemcsak azoknak, kik a régi rendszer megbukásával jogokat nyernek, de ami fődolog, még azoknak is, kik a jogokról lemondanak, gazdagodására nagy mértékben fognak hatni. A Stadium el akarja hitetni, s többnyire mázsás okokkal, hogy minden általa megtámadt előjog eldobása a kiváltságosoknak, kik eldobják, egy-egy szép öszveg pénzt dug zsebébe. E könyv vitatja, hogy a reformok iránt aránylag még a legközönyösebbek azok lehetnek, kiknek jelenleg semmi joguk nincs, és a haladás leghőbb pártolóinak, ön hasznukért, épen azoknak kell lenniök, kik az előjogok birtokában vannak. *) Nem tagadhatni, hogy a Stádiumban a mély felfogás s a valóságos érdekek bölcs taglalata olykor igérgetési árveréssel szövetkezik. Amit Széchenyi benne capacitationak nevez : capacitatio a főeszmékre, ámítás a kiszínezésre nézve. A számok magok, a melyekkel Van Peng — van a mi peng — egy óriás vagyonú hollandi, a kölcsön után sóvárgó táblabirót oktatja, egy nemévé változnak a képzelem általi agitationak, s a mathesis compact alapjaira néha légvárakat fektetnek. A Stadium másik és még sokkal lényegesebb hibája, hogy csodálatos ügyességgel van az egyes reformok sürgetősége indokolva, azonban mellőztetik minden részlet, melyek által az új indítványok, akkori jogöszvegünk históriai előzményei közt létesíthetők. A gróf csinált elvtörvényeket, három vagy négy sorból állókat. E példa ragályként hatott. Elárasztók megyegyüléseinket az avatatlanok vagy rajongók 12 s több pontjai. Minden fajankó és nyugtalan különcz alkalmasnak hitte magát elvtörvények gyártására, s ez volt azon megyei izgatottságnak egyik fő oka, mely ellen később Széchenyi erélyesen, de siker nélkül kelt ki. Széchenyi nagy, de a nemzetélet egész történészeti múltjával összeütköző reformjai hihetőleg eldöntő hatást nem gyakoroltak volna a közvéleményre, ha a nem biz oly szokatlan ügyességgel, előrelátással és mélységgel az egyesületi szellem fölébresztése és az anyagi vállalatok létesítése körül. Olvassa el akárki a gróf elleni polémiákat, s látni fogja, mily kevesen merték az ő reformeszméi ellen fölhozni : ez theoria, ez impracticus nézet, ez kivihetetlen, ez ábránd. S pedig minden újítót ily állítások szoktak elhalmozni és leverni. S miért történt e kímélet? Miért vetette el legerősebb, sőt egyetlen fegyverét a régi rendszer, midőn Széchenyi által ostromoltatok ? Mert az anyagi vállalatokbani szerencséje, mert a kivitel körüli ügyesség megdöbbentett s bámulatra ragadott mindent. Hamar vált nevetségessé, őt nem olyannak tartani, ki amit akar, végre is tudja hajtani. Az előállítási practicus modor kezességet ígért a jogviszonyokra vonatkozó reformeszmék életrevalóságára is. Bármint fájt a táblabíró szíve Széchenyi indítványainak hallására, nem bátorkodott mondani : ez legfelebb szép theória, mert félt, hogy válaszul fogja nyerni : bízzák csak reám, majd eligazítom. A politika megdönthetien aphorismája , hogy a fenálló akkor már erkölcsileg megbukott, midőn a reformokra, melyek helyébe lépni akarnak, nem sütheti a kivihetetlenség bélyegét. Kemény Zsigmond: (Vége következik.) *) A Stadium követelései ezek: Hozassák be a váltójog, az ősiség és a fiscalitás töröltessék el; mondassák ki a birtokszerezhetési jog és a törvény előtti egyenlőség ; a nemtelenek válasszanak maguknak megyei pártvédet, ki a tagosítási és arányosítási ügyekben érdekeiket a földesúr ellenében képviselje ; a házipénztár és az országgyűlési terhek hordozásához minden járuljon ; a fő közlekedési vonalak országgyűlés által jelöltessenek ki, s létesítésökre és fentartásukra szintén mindenki egyenlőn adózzék; a regálék, ezédek és limitátiók töröltessenek el.