Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)

1854-01-15 / 1155. szám

ború esetére kilátásba tett politikával egyetértőnek nyi­latkozott volna. A „Triészter Zig“nakf. hó 11-ről imezt írják: „Mi­után mi már korábbi alkalmaknál ama sületlen híreket, melyek jól ismert oldalról a Lloyd-gőzösek Levantebani hatásáról terjesztettek, okmányszerű alapokon a legha­tározottabban megc­áfoltuk, most a ,,Daily­ News“nek egy Konstantinápolyból dec. 13-korról kelt közlemé­nyében ismételtetve látjuk azon vádat, hogy a Lloyd-gő­­zösök az oroszoknak kedvező szolgálatokat tesznek. Azon pillanatban,midőn a „Mogador“ franczia hajó Si­­nopeban a visszatérésre horgonyt szedett, egy ausztriai Lloyd gőzös indult el ugyanazon kikötőből Sebastopolba. A franczia kapitány Konstantinápolyba érkeztekor ugyanerről jelentést ten, ámde a követek a török mi­nisztériumot megkérték volna, hogy az ausztriai gőzö­sök járásának a Feketetengeren ne vessenek akadályt. A Lloyd-utasok és matrózok szájából hallották volna, hogy e gőzösök a tengeren megállapodtak, az oroszokkal beszélgetés végett, hogy nyalábokat vettek fedezetükre és szolgáltattak át, sőt még orosz tiszteket is fölvettek, kik álöltözetben s ausztriai útlevelekkel ellátva, a tö­rök kikötőket látogatták s ott tévéket rajzoltak. Erre mindenelőtt azt kell válaszolnunk, hogy az ausztriai Lloyd gőzöseinek útterve kinyomatva van, s mindenki olvashatja; abban pedig Sebastopolba teendő útról nincs szó, és hogy e szerint a társaság valamely hajójának merő lehetetlenség, ily rendkívüli utazáso­kat tenni az igazgató tanács tudta nélkül, mely a fen­­forgó esetben bizonyosan nem is kérdeztethetett meg. Hogy egy Lloyd gőzös tengeren egy orosz hajótól meg­állítatott és kikérdeztetett, az lehetséges, s neki legke­vésbé sem tulajdonítathatik vétkül, de egyelőre ezt is mint igen valószínűtlent kétségbe kell vonnunk, miután aziránt más hiteles oldalról semmi értesítést sem vet­tünk. És mivel a Lloydgőzösök tudomás szerint postai és utas­szállító szolgálatokat tesznek, tehát kötelességek nyalábokat és utasokat a törvényes szabályok megtar­tása mellett fölvenni, de azokat ily nyalábok tartalmáért s ily utasok cselekvényiért felelősekké tenni, ez több mint nevetséges oly emberek szájában, kik egészen ren­den találják, ha politikai izgatók — és pedig a legro­­szabb neműek — angol hajókon tova szállitatnak s an­gol vagy amerikai útlevelek által kártékony fondorla­taikban védelmeztetnek.“ KÜLFÖLD. Németország- A „Béri. Zig“ „Nép- és zálogjog“ felirattal következő argumentatiókat közöl: „Nekünk zálog kell — mond Drouin de l'Huys, fran­czia miniszter az ő dec. 30-kától kelt, s Francziaország diplomatikus ügynökeihez menesztett körsürgönyében, mely a béke helyreállítását keleten föltételek alatt biz­tosítja , melyek a nagy európai államok viszonylagos erőinek felosztását meg nem változtatják.“ Az egész okmányban ezen tétel a leghomályosabb, s az egyszersmind a legkülönbözőbb értelmezéseket engedi meg. Minő zálogot akar Francziaország ? Várjon a Feketetenger „elfoglalását“, miről a franczia lapok­ban már hetek előtt volt szó, tekinti-e ily zálognak ? Ennek ellenmond a körsürgöny további tartalma. E szerint Francziaország nem akar foglalni, hanem vé­deni; e szerint nem akar támadni, hanem támadáso­kat megakadályozni. Ily irányzat azonban csak föltételesen neveztethetik háborúsnak, az már alapjá­nál fogva ad­xlxal JuKctbb bolktte iJTcsk­y volt«. A franczia miniszter Francziaország részére is vilá­gosan b­é­k­e-zálogot kíván. Vájjon a zálog békés után szereztessék-e meg , vagy pedig háború által vivassék ki? — Mondják, hogy Iu­­dik Napoleon sajátkezű­leg irt levelet intézett az orosz császárhoz. Pétervárból békés ígéretre számolnak-e Párisban, s ez ígéret legyen talán a béke záloga ? Óhajtanék, hogy úgy volna. De Drouin de l’Huys úr a véleménye szerint Francziaor­szág részére szükséges zálogvételt világosan a duna­­fejedelemségek megszállásánál követett orosz zálogjogi theóriának állítja ellenébe. Mert ezt­ mondja : Gróf Nes­selrode néhány hónap előtt a dunafejedelemségek meg­szállását szükséges kárpótlásnak tüntette föl a mi ten­geri foglalásunkért. Most azt hiszszük, hogy részünkről sat.“ Ha ezen szó­elhelyezésnél megállapodunk, úgy nem nehéz azon felfogásra jutnunk, hogy az egy Orosz­ország elleni repressalia, melyet Francziaország keres, midőn azt nyilatkoztatja ki, hogy zálogra van szük­sége. Mi több mint egyszer mondottuk, mikép Poroszor­szág egyltalában nincs azon kényszerűségben, hogy Oroszország ellenében, a dunai fejedelemségekbe vo­nulása miatt, egyenesen ellenséges állást foglaljon; sőt inkább Poroszországnak magát felhivatva kell érez­nie, barátsigos viszonylatait a vele oly sokáig hű szö­vetségben élt szomszédállamhoz lehetőleg fentartani. De ez nem szolgál akadályul, hogy a jogczímet helytelennek tekintse, mely alatt az orosz hadsergek a Dunafejedelemségeket birtokul vették. Egy követelés teljesítéséérti ingó­ zálog önkénytesen adathatik vala­mely ügyesség vagy szerződvény alapján, de mihelyt az akarat ellenére , s kényszerint vétetik el, akkor az elvevő a másiknak birtokjogát kérdésbe hozta. Várjuk be, mikép fogja maga a franczia kormány majd értelmezni és alkalmazni a külügyminiszterének diplomaticus manifestumában levő kissé homályos és kétes passust. Addig is örömest tápláljuk azon bizal­mat, hogy Francziaország kormánya, a többi Európa ellenében, a népjogot nem hajlandja egy politikai zá­logjog tarthatlan theóriája alá, még akkor sem, ha azon véleményben volna , hogy maguk a villongó felek közt egy vagy más részről közjogi elvek sértettek meg. Francziaország- P­á­r­i­s , jan. 9. A „Constitutionnel“ egy Granier de Cassagnac-féle czikket tesz közzé, melynek, úgy látszik, az a czélja, hogy az üzletvilágot a háborúra előkészítse s abba szilárdságot leheljen. A nyilvános hitel néhány nap óta beállott megrázkód­tatását túlságosnak tartja, miután öt vagy hat hónap óta Oroszország már fegyverben állott, Francziaország pedig kimondó határozatát, Törökországot védelmezni. Ezalatt azonban a viszonyok tetemesen javultak. An­glia, mely Franczia­országot először csak gyámolttá, ép oly élénken, sőt még egyenesebben vesz részt benne, mint imez. Ausztria és Poroszország, egyedül Orosz­ország eljárásának rászólására szorítkozván , most kö­zösen Anglia és Francziaországgal egy jegyzéket írtak alá, melyben Törökország területi épségét garantíroz­­zák, s a keleti tengeri hatalmak már előre semlegesek­nek nyilatkoztatták magukat, mi­által a tengeri utat Oroszország előtt megnyiták. Végre a megoldás, bár­milyen legyen is az, még­is csak jobb, mint a folyton tartó bizonytalanság, mely az üzletekre oly károsan súlyosodik, s az utóbbi hónapokban az állam- és ipar­­papírok árcsökkenése által Francziaországnak ép an­nyiba került, mint két hadjárat. A bel­pártoskodástóli félelem szintén alaptalan, mert a fegyverreszólítás, ha azt a kormány kibocsátja, általános viszhangra találand nem csak a dec. 10-kei Francziaországnál, hanem más sokaknál is, kiket a pártgyűlölség eddig visszatar­tóztat. A „Moniteur“ jan. 9-iki száma jelenti, miszerint C­h­i­m­a y liget a császár fogadta, ki a belga király egy magániratát adta át a császárnak. Ez irat tartalmáról különböző vélemények merültek föl; némelyek állítják, miszerint erre a czárnak Lipót királyhoz intézett levele adott volna alkalmat, s hogy ez utóbbi abban fölajánlja magát a közbenjáró szerepnek vitelére a keleti kérdésben, mások szerint csak felvilágosításokat s igazoló magya­rázatokat tartalmaz a neki tulajdonított szerep fölött az angol udvarnál. Azon tudósítás, hogy Cham­bord grófot az angol udvar megbízta volna, teljesen alaptalan. Meglehet ugyan, hogy a gróf úr Prágából, hol jelenen tartózko­dik, Angliába fog utazni, hogy ott az Orleans-családdal találkozzék, de az angol udvartól legkisebb meghívást sem kapott. Dánia, Koppenhága, jan. 6. Hogy a mostani kormány, azon esetre, ha európai háború törne ki, az orosz szövetség mellé állana, ha t. i. egyedül saját szí­ve kívánságát követhetné, erről pillanatig sem kétel­kedtünk. A­mi azonban igen elidegenítő, az, hogy a kor­mány közlönyeiül tartott lapokban (p. o. „Flyvepost“) a közvéleményt az ily szövetségre előkészítni töreksze­nek, holott az eszélyesség a legnagyobb hallgatagságot parancsolná az ily szándékok fölött. Hogy Oroszország a dán szigeteket angol támadások ellenében nem vé­delmezheti, azt mindenki tudja. Tehát nem tekintve semminemű politikai rokonszenvet, csupán az önfen­­tartás ösztönénél fogva a kormánynak minden angol-el­lenes rendszabály ellen kell hangolva lennie. A szigetek geográfiai fekvése parancsolólag követeli az angol szö­vetséget. De a száraz­földet, a herczegségeket is tekin­tetbe kell ám venni. Talán ezek érdeke épen az orosz szövetséget kívánja azon esetre, ha a német szövetség Oroszország mellett nyilatkoznék. Azon rendkívüli súlyt semmi esetre sem szabad csekélynek tartani, melylyel a Bund állásának kell bíznia Dániára, nem tekintve Holstein viszonyait; ennek daczára az oroszországgal a szövetség még sem lenne kivihető, mert az angolok természetesen a szigeteket s e fővárost maga számára akarja biztosítni. A dán kormány, ha a Bund Oroszor­szág mellett nyilatkoznék is, csak a szárazföld, nem pedig a szigetek fölött rendelkezhetnék. Egy országra nézve sincs tehát a mostani krízisnek oly határozott je­lentősége, mint Dániára, ezt érzi mindenki, s azt is tudja mindenki, hogy tiszta semlegesség Dániára néz­ve még kevésbbé lehetséges, mint a német szövet­ségre. Nagybritannia, London, január 9. (B. C.) Mióta a „Moniteur“ a Feketetengerrel bemenetelt megerősítette, itt senkinek sem jutott eszébe a fölött kétségeskedni, hogy demonstratio fog történni, vagy talán már tör­tént is. De annak értéke­s jelentőségéről a vélemények igen megoszolvák. Azok, kik e rendszabályt igen har­­cziasnak tartják, azon nézetből indulnak ki, hogy a nyu­gati kormányok, a demonstratio következményéül orosz hadüzenetet várnak. Sokkal elterjedtebb azonban a vé­lemény, hogy a ceár egyelőre a flották jelenlétét a Fe­kete tengeren a szélvészes évszak lefolyása alatt te­kintetbe sem veendi, s a nyugati sakkvonásra azzal fog felelni, miszerint megparancsolja, hogy seregei a Du­nán átkeljenek, úgy, hogy a dolog végeldöntése e pil­lanatban Omer pasa ellentállásától függ. — Az „Exami­ner“ mint tudva van, nem systematicus ellensége a coa­­litio-kabinetnek, epéjét önti ki „az elkésett demonstra­tio“ fölött, a következő szavakban: „Ha a czár velünk még most is viszálkodik, igen nehezen kielégít­hetőnek kell lennie. Hiszen mindenben megtettük aka­ratát s miután a gyermek bele­hűlt, kormányunk már akkor tudatja akaratát, hogy a kutat befedezi. A czár ne semmitsen meg többé török flottákat! Mit ér ez ? ha nincs a Feketetengeren több megsemmisitni való török hajó. Az orosz be fogja látni, hogy a nyugati hatalmak hason­lónak azon vívóhoz, ki akkor teszi magát kivállásba, midőn a szúrást már megkapta. A czár valóban beér­heti azzal, ha belevág, s az egyesült hatalmaknak, mi­után a vágás már megtörtént, ügyes ellencsapásaikat elengedheti. Vegye el Konstantinápolyt, és az egye­sültek feleletül egy erős határozatot fognak hozni, mely­nek semmi egyéb hibája nem leend, csak hogy ké­sőn érkezett A czár n­ép oly kevéssé akarja a há­borút, mint mi, a mit akar, nem egyéb, mint hogy akaratát keresztül vihesse; s miért haragudnék aztán puszta szavak s fenyegetődzések miatt, melyek álgyui lövései s füstje után eloszlanak sat.“ — A többi heti­lapok kevésbbé skeptikusok, s komolyan értekeznek Oroszország ellenállási erejéről a nélkül, hogy azt kelletinél kevesebbre becsülnék. A magasabb körök­ben, úgy látszik, el vannak határozva, a czárnak majd katonai, majd diplomatiai bű­verőit egész a nevetsé­gességig túlozni, úgy Westende aristokratikus dlubb­­jaiban azon állítást hallhatni, hogy orosz ügynökök me­sés mennyiségű aranyat szórnak ki a gyárkerületekben, hogy a munkások strckjeit annál hosszabb időre nyújt­sák, s ez által a kormányt zavarba hozzák! ? ? A „N. Pr. Ztg.“ jelenti Londonból, jan. 5-kérül: „Jóllehet a lyoni complett a franczia hírlapok által igen felületesen tárgyaltatott, itt még­sem titok, hogy ezen fölkelési kísérlet a forradalmi propaganda által készítte­tett elő. Biztos kútfőből hallom, miszerint a lázongás­nak Lyon, Marseille, Rouen, Strassburg és Dijon váro­sokban ugyanazon időben kellett volna kitörni; az itteni vörösek „Assemblée nationale“-ja azonban „fon­tos okoknál fogva“ jónak találta a kitörés pillanatával még egy ideig várakozni. A propaganda viszonyairól Francziaországban viszszamaradt párthiveik irányában igen sok hír kering, így beszélik, hogy Lyon fogná a lázadás középpontját képezni, s hogy ott a titkos csel­szövők párthivei nagyobb számmal is volnának. Épen úgy tudni akarják, hogy Guernsey és Jersey szigete­ken fegyverek és lőszerek tartottak készen Franczia­­országból átszállításra az esetben, ha a lázadás sükerü­­­lend , s az ottani forradalmi bizottmány november 28- dikán hat kuttert (apróbb hajó) fogadtak november 30 káról dec. 1 -jére Francziaországbal áthajózásra, melyeknek azonban nov. 29-kén ismét felmondottak.— Bármint legyen a dolog, annyi tény, hogy november hó lefolyta alatt a franczia menekültek száma az említett csatorna-szigeteken szer­betűnőleg növekedett, s ez utóbbiak a „l’Homme“ cz. forradalmi lap által, a szám­űzött demokratiának Francziaország elleni „természe­tes előőrsei“-ül jellemeztetnek. — Californiából az óriási fák legnevezetesebbjeinek egyike Angliába ültettetett át. E fa Sierra Nevada me­redek lejtőin nő magános tájakon, mintegy 5000 láb­­nyi magasságon a tenger színe fölött. Ott, mintegy mértföldnyi területen 80—90 fa áll egymás mellett; magasságuk 250—320 láb, vastagságuk átmérője 10— 20 láb. A Coniferák családjához tartoznak, éltük tar­tama az évgyűrűk szerint 3000 évre tehető. S. Fran­ciscóban egy ily fatörzs héja természetben összerakva, mint nevezetesség mutogattatott. A belüreget szőnye­gekkel kibélelték, s tánc­teremet alakítottak belőle, melyben egy zongora s 40 személy kényelmesen elfért. Törökország, Konstantinápoly. A Pays még némi részleteket hoz a díván utolsó nagy ülésében elő­fordult eseményekről, s a zorták elnyomott fölkeléséről. Három párt állt egymással a divánban szemközt; egy, mely a békét minden áron akarta, egy másik, mely elfo­gadható feltételek alatt s a nyugoti hatalmak közremun­­kálása mellett akart létesíttetni,s a 3-ik, mely azt kívánta, hogy Anglia és Francziaországhoz anyagi segélyének hordereje iránt felszólítás intéztessék, s csak akkor ho­zassák határozat, hogy a hon érdekében mi a legczél­­szerűbb teendő, oly nézet, mely mint a Pays mondja, a közönségnél leginkább talált viszhangra. Az első ülés­ben (17-kén) az ulemák főkép azt sürgették, hogy a hatalmaktól azonnali és egyenes segély követeltessék s annak megtagadása esetében önállókig lépjenek fel, a mecsetek ólomtetői golyókra, az ezüst-szerek az állam­­kincstár kellékeire használtassanak, igen lelkesedett nyi­latkozatok, melyek a pénzügyi állapotok igen komor képével szemközt, valamint a már történt és még vá­randó hadi esetlegek irányában nemsokára elnémultak. A reá következett két napi ülések elégségesek voltak a követek által tett javaslatok elfogadására. 21-én reggel rögtön hallatszott, mikop az ulemák egy ép most kitörő népmozgalom élén állnak, a muez­­zimek a népet a minaretekről kivák fegyverre, az Ah­met mecset egy felizgatott tömeg által van körülvéve, és végre ugyanazon Atmeidan piaczon foly a küzdelem, melyen a janicsárok halálukat találták. Az európai vá­rosrészekben ezen fanatikus jeleneteket várták; négy fregat jött a keresztények uralmára, s a­zultánnak is rendelkezésére ajánlotta magát, s csak kevésbé múlt, hogy e hajók legénysége partra nem szállíttatott. Már a felkelés oka a következő lett volna : a tanács­kozásokról értesült rották tanítóikat a mecsetekben, az ulemákat megkérdezék, vájjon ez új közvetítés által Törökország a régi kötések alól föltnentetik, és telje­sen függetlenné tétetik-e ? A tagadó válasz okozta a kitörést. Erre a könyveket, írószereket stb., az abla­kokon hajigálták ki, a muezzimeket meggátolták, hogy a minaretekre felmehessenek, s ott imára szólíthassák a népet s a tanítókat szemrehányásokkal eltávozásra kényszeritették. Húsz zofta erre Resid pasához ment, s neki sértő ki­fejezésekkel békehajlamát szemére vetették, felhívált, hogy hadi szolgálatra alkalmazza őket, rézedényeikből pénzt veressen, de a fegyvereket csak akkor tétesse le, ha Törökország ismét teljes függetlenségét visszanyer­te. Reshid pasa nem adott nekik választ, hanem kocsi­jában mindjárt a­zultánhoz ment. A­mi aztán történt, már ismeretes. Egy német lap az elfogadott jegy­ nökre nézve a tö­­rök államférfiak felfogását következőleg fejtegeti . A török kormány a közbenjáró hatalmak követeinek meghívására, a nemzeti gyű­lés orgánuma által Orosz­ország irányábani követeléseit közzétette. Kinyilatkoz­tatta, hogy a módosított bécsi jegyzékhez, s a dunai fejedelemségek kiürítéséhez ragaszkodnia kell, s azon előfeltétel alatt, hogy a nagyhatalmak ígéretéhez képest egy congressus (itt azt mondják, Triestben) a közte és Oroszország közt fenálló szerződések átvizsgálása vé­gett egybe fog hivatni, egy meghatalmazottat fog e congressusra küldeni. A törökök netáni hódítm­ányaira, valamint a hadi költségek megtérítésére vonatkozó kérdést a követek az ő beadványukban csupán azért említették, hogy értésére adják a Portának, mikép e két dolog a török kormány nyilatkozatában még csak nem is érintendő, mert azokra nézve e közbenjáró ha­talmak támogatására nem számíthat. A követi jegyzék 3-ik pontja megállapítja, hogy azon fermánok, melyek a nem-muzulmáni népségnek adott engedményeket, mindegy akár görögök akár más vallásfelekezetbeliek, tartalmazzák, minden nagyhatalomnak külön az illő biztosításokkal elküldendő. A nagyhatalmak ekként közös kezesei lennének a keleti keresztények szaba­dalmainak, mit Sz.­Pétervárott épen a legerélyesebben ellenzenek. A Portának ekként könnyű játéka van, jó akaratát megmutathatni, s minthogy azon két diploma­ta, kik e harmadik pontot a jegyzékbe beiktatni tudták, szakadatlan ügyekezett a török államférfiakat ama pont­nak a Portának kedvező értelméről meggyőzni, ennél­fogva elfogadta azt a Porta. Ugyanezen lap az itteni mozgalom legközelebbi kö­vetkezményeit így állítja össze : A török minisztérium a minisztereknek a városból szökése folytán tekintély­ben és erőben roppantul gyengült, már csak a szerasz­­kiei által áll fen , ki mint mindig, most is igen erélye­sen viselte magát. — A török papság, az orosz követe­léseknek ellenszegülő, a háborút minden áron követelő elemnek egyetlen támasza s éltető ereje, úgymint más részről a miniszterek , sokkal tehetlenebbnek bizonyult be, mint róla hivék. — Az angol követ befolyása, ki a török államhajót egy majdnem vigasz nélküli helyzet­ből a maga mérséklete s előrelátó óvatossága által megmentő, szerfelett sokat nyert s befolyása most ve­zérbefolyásnak tekinthető. Ebből önkényt folynak a többi coralláriumok. A szofia felkelés most teljesen el van fojtva, s a közvélemény már annyira megnyugtatva, hogy a szám­űzött tanulókat Kandiából veszély nélkül visszahozhatni hiszik, mi legközelebb meg is történendik. — Riza pasa, mint mondják, régi tervei valósításán dolgozik.Ő a diktaturát saját kezére szeretné hajtani, s a­zultánt csak mint nevet használni. A hadügyminiszter ellen ellenzéket képez, s pedig oly makacsul és követ­kezetesen , a­mint azt csak a nyugati parl­amentekben szoktuk meg. Vele szövetkezett Mussa Lafetti pasa, s mindketten egyelőre azon vannak, hogy a külügymi­nisztert a szeraszkievtől eltávolítsák. Ők befolyást gya­korolnak két gazdag keresztény bankárra s az idegen követekre; híveik vannak a nagyúr palotájában is.­­ Két oldalról is érkezett az iráni tudósítás, hogy az orosz udvar a nyugati kiegyenlítési jegyzéket nem fogadta el. Odessai tudósítások az* ' 0T”* ják. Egyszersmind is keringő hír szerint az itteni angol és franczia követek tudósíttattak volna, hogy Kisseleff a czárnak a legújabb kiegyenlítési tervet il­lető nézeteiről értesíttetett. Miklós császár csu­pán Törökországgal akar alkudozni, nem kívánja a nyugati hatalmak beavatkozását, ő ellenök csak úgy tudandja magát védeni, mint Törökország ellen, mint egykoron I. Napóleon ellen. Ez azonban csak on­dit, azonban hozzá teszik, hogy ennek következtében megy 10 hadihajó ki a Feketetengerre. A H­e­r­a­­­d közli Bowennek, a Sinopenál megrontott angol kereskedőhajó Howard résztulajdonosának egy levelét, melyben többek között kiemeli, hogy azon hajó kapitánya, előbb mindenétől megfosztva és kirabolva az erdőkbe menekült, később legénysége maradványá­val az ausztriai consulsági ügynök Pirjanez utalma alá helyezte magát , ki őt a legnagyobb barátsággal fo­gadó, kinek ő és legénysége életök megtartását köszöni s ki róluk gondoskodott, m­ig a Retribution őket fel­vevő és Konstantinápolyba szállitá. Szarajev­o-ból, dec. végéről írják, hogy a keresz­tényeknek tett engedmények lassanként valósággá kez­denek válni. Már­is általánosan összeszámíttatnak a há­zak Boszniában, valamint az adókötelesek összeírása is megtörténik, hogy az adóteher egyformán vettethessék ki. Fontosabb azon rendelet, mely szerint a senatus üléseiben minden keresztény községből egy képviselő­nek szabad megjelenni. Ez mindenesetre fontos lépés a keresztények egyenjogúsítására. Smyrna, jan. 4. Az új év esővel köszöntött be, s este viharral végződött. Jan. 1-jén oly orkán támadt, mi­lyenre sok esztendő óta a legöregebb emberek sem em­lékeznek. A különben oly csendes zöld tenger féktelen elemmé változott át s házmagas hullámokat vetett a partra. Smyrna a tenger partján fekszik s a parton fekvő raktárak mind többet kevesebbet szenvedtek. De legroszabbul jártak azon áruk, melyek a franczia vám­hivatalban feküdtek s a triesti gőzösnek 36 órávan­ el­­késése miatt ugyanazon nap már át nem adathattak. A viz, mely a sem viz sem tűzmentes vámhivatalba be­hatott, 3,000,000 piaszternyi kárt okozott. Tegnap este a porosz szállitóhajó Mercur, mely 11 napig a viharok által akadályozva volt, ide érkezett. Az ausztriai fre­gattok Novara és Bellona is Várlából ide érkeztek s itt horgonyoznak. Az anatóliai hadsereghez rendelt lengyel vezéreket számos idegen tisztekből álló táborkar kiséri. Velük van Abdul-Satif effendi is, ki azelőtt Fuad effendi sz.­pétervári missiójában részt vett és sok évig Omer pasa körül volt. Ő egyike a legjobb ozmán tiszteknek. Danai-fejedelemségek, Belgrád, jan. 7. A nagy­úri formán, melynek Oroszország véduri viszonyát Szerbiához meg kellene szüntetni, itt a kedélyeket, te­kintettel annak elfogadása vagy elvetésének következ­ményeire, aggálylyal tölté el. Nem lehet tagadni, hogy Szerbia fejedelemség sajátságos állása mellett Orosz­országhoz mint védhatalomhoz s a magas portához mint souverainjéhez , s főleg Sándor fejedelem állása mellett a­zultánhoz ez aggályok némi alapossággal bír­nak. Az itteni hivatalos hírlap közönségesen hallgat Szerbia belügyeiről, ezért nem érdektelen, egy külföldi journalistikai szózatot hallani arról. A Srbski Dnevnik dec. 23. (jan. 4-ki) száma az említett nagyúri fermán elfogadtatása vagy elvettetéséről egy okoskodást hoz, ebben többek közt mondva van : „Ha Szerbia e fer­­m­ánt elfogadja, úgy eljönnek az oroszok, s ha el nem fogadja, úgy eljönnek a törökök, vagy, hogy forra­dalmi elemeknek egyelőre minden kilátásokat elvág­jon, egy harmadik hatalom szállja meg az országot. Oroszország védurasága nem valami kegyelem, melyért a szerbeknek mindig hálásaknak kellene lenniök, ha­nem egy nagy és szent hatalom, melyet még mellőzni sem, annál kevesbbé lerázni lelkiismeretes lenne. Nem jog, hanem a szerbek kötelezettsége az orosz udvar gondoskodásáért. (Gr. Nesselrode 1837-ki iratának szavai.) E nézet megerősítésére a Srbski D. két okmányt kö­zöl 1835-és 37-ből gr. Nesselrodetól. Az 1835 május 12-ki első iratban a szerbeknek mindazon jótékonysá­gok, melyeket az oroszoknak köszönnek, elősoroltat­nak, s mondatik, mikép­p ezen jótékonyságokat orosz vér árán nyerték. Csodálkozva látták a változtatásokat a szerb fejedelemségben, s kérdés merült fel, mily joggal mennek a szerbek tovább, mint azt a két hatalommali kötményei megengedik. Mi a kragujeváczi ülésen tör­tént, az ő felsége szemeiben nem bízhat kötelező erővel.“ A S. D. ehez némely teljesen alapos megjegyzéseket csatol . Először, hogy a szerbek 1816-tól egész 1829ig fermán és szerződés nélkül élvezték szabadságaikat s hogy azokat vérükkel szerezték, azért Oroszország se­gítségét sem akarja alább becsülni, mert diplomatiai közbenjárása által mintegy a pecsétet nyomta reá; de hogy Milosnak s a nemzetnek érdeme csak oly nagy, mint az Oroszország által létesített drinápolyi szerződés. Ez okmányból kitűnik az is, hogy nem Milos, mint barát­­jai mindig szemére hányták, szüntette meg az usztávot (1835-kit) önkénytesen, hanem hogy e részben csak a védhatalom akaratának engedelmeskedett.“ Milos­t. i. a kragujeváczi 1835 febr. 2-diki népgyü­­lésben fogadá, hogy kormányát nemcsak törvények, ha­nem még az alkotmány egy neme által is korlátozni fogja, s egy alapszabályt bocsátand ki, melyben a szer­­bek jogai meghatároztatnak , személyes és vagyon bá­torságuk biztosittatik, a miniszterek felelősek lennének stb. 1835-ki ősszel pedig kinyilatkoztató a hivatalos bélg. hírlap, mikép Szerbiában a fejedelem az egyedüli uralkodó, kívüle senkinek sincs igénye politikai hata­lomra. Ez utóbbi esemény a Dnevnikben közlött ok­mány­ által nyer felvilágosítást. (Szerbia jelen alapsza­bálya, mint tudjuk, 1838-ból származik.) De mi hisszük , hogy a szerb kormány a különböző kilátásokat jól megfontolta, s bármit tesz, az ország javát soha szem elől nem bocsátandja. Ha a kormány tovább is magát erősíti, az értelmiséget emeli, az ország jólétét előmozdítja, szóval, ha mint „Szerbia“ tesz, így emancipálja magát leghamarabb és legbiztosabban min­den idegen befolyás alól, valamint a szerb nemzet magát a járom alól fölmente, mert nemzeti létének vágya és öntudata élt benne. Oroszország, Sz Pétervár, jan. 3. Talán tudomá­sára esett már önnek , mily rész­vért csinált az itteni magas körökben a párisi „Gallé“ színházban oly gyak­r­­an adatni szokott „A kozákok“ cz. komikus darab. A kozákság ezen kigúnyolása fölötti belső boszuság már a vidéken is mutatja jeleit. A tegnap megjelent „Nordi­sche Biene“ egy levelezést közöl Aboból, dec. 24-ről, aláírva „egy kozák“ Iwanow Eger (György) által, mely­­bálról foglaltatik tudósítás , mely ott Miklós napj­a, az Oxo**oknak a törökök fölötti győzelmei meg-

Next