Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)
1854-01-15 / 1155. szám
ború esetére kilátásba tett politikával egyetértőnek nyilatkozott volna. A „Triészter Zig“nakf. hó 11-ről imezt írják: „Miután mi már korábbi alkalmaknál ama sületlen híreket, melyek jól ismert oldalról a Lloyd-gőzösek Levantebani hatásáról terjesztettek, okmányszerű alapokon a leghatározottabban megcáfoltuk, most a ,,Daily News“nek egy Konstantinápolyból dec. 13-korról kelt közleményében ismételtetve látjuk azon vádat, hogy a Lloyd-gőzösök az oroszoknak kedvező szolgálatokat tesznek. Azon pillanatban,midőn a „Mogador“ franczia hajó Sinopeban a visszatérésre horgonyt szedett, egy ausztriai Lloyd gőzös indult el ugyanazon kikötőből Sebastopolba. A franczia kapitány Konstantinápolyba érkeztekor ugyanerről jelentést ten, ámde a követek a török minisztériumot megkérték volna, hogy az ausztriai gőzösök járásának a Feketetengeren ne vessenek akadályt. A Lloyd-utasok és matrózok szájából hallották volna, hogy e gőzösök a tengeren megállapodtak, az oroszokkal beszélgetés végett, hogy nyalábokat vettek fedezetükre és szolgáltattak át, sőt még orosz tiszteket is fölvettek, kik álöltözetben s ausztriai útlevelekkel ellátva, a török kikötőket látogatták s ott tévéket rajzoltak. Erre mindenelőtt azt kell válaszolnunk, hogy az ausztriai Lloyd gőzöseinek útterve kinyomatva van, s mindenki olvashatja; abban pedig Sebastopolba teendő útról nincs szó, és hogy e szerint a társaság valamely hajójának merő lehetetlenség, ily rendkívüli utazásokat tenni az igazgató tanács tudta nélkül, mely a fenforgó esetben bizonyosan nem is kérdeztethetett meg. Hogy egy Lloyd gőzös tengeren egy orosz hajótól megállítatott és kikérdeztetett, az lehetséges, s neki legkevésbé sem tulajdonítathatik vétkül, de egyelőre ezt is mint igen valószínűtlent kétségbe kell vonnunk, miután aziránt más hiteles oldalról semmi értesítést sem vettünk. És mivel a Lloydgőzösök tudomás szerint postai és utasszállító szolgálatokat tesznek, tehát kötelességek nyalábokat és utasokat a törvényes szabályok megtartása mellett fölvenni, de azokat ily nyalábok tartalmáért s ily utasok cselekvényiért felelősekké tenni, ez több mint nevetséges oly emberek szájában, kik egészen renden találják, ha politikai izgatók — és pedig a legroszabb neműek — angol hajókon tova szállitatnak s angol vagy amerikai útlevelek által kártékony fondorlataikban védelmeztetnek.“ KÜLFÖLD. Németország- A „Béri. Zig“ „Nép- és zálogjog“ felirattal következő argumentatiókat közöl: „Nekünk zálog kell — mond Drouin de l'Huys, franczia miniszter az ő dec. 30-kától kelt, s Francziaország diplomatikus ügynökeihez menesztett körsürgönyében, mely a béke helyreállítását keleten föltételek alatt biztosítja , melyek a nagy európai államok viszonylagos erőinek felosztását meg nem változtatják.“ Az egész okmányban ezen tétel a leghomályosabb, s az egyszersmind a legkülönbözőbb értelmezéseket engedi meg. Minő zálogot akar Francziaország ? Várjon a Feketetenger „elfoglalását“, miről a franczia lapokban már hetek előtt volt szó, tekinti-e ily zálognak ? Ennek ellenmond a körsürgöny további tartalma. E szerint Francziaország nem akar foglalni, hanem védeni; e szerint nem akar támadni, hanem támadásokat megakadályozni. Ily irányzat azonban csak föltételesen neveztethetik háborúsnak, az már alapjánál fogva adxlxal JuKctbb bolktte iJTcsky volt«. A franczia miniszter Francziaország részére is világosan béke-zálogot kíván. Vájjon a zálog békés után szereztessék-e meg , vagy pedig háború által vivassék ki? — Mondják, hogy Iudik Napoleon sajátkezűleg irt levelet intézett az orosz császárhoz. Pétervárból békés ígéretre számolnak-e Párisban, s ez ígéret legyen talán a béke záloga ? Óhajtanék, hogy úgy volna. De Drouin de l’Huys úr a véleménye szerint Francziaország részére szükséges zálogvételt világosan a dunafejedelemségek megszállásánál követett orosz zálogjogi theóriának állítja ellenébe. Mert ezt mondja : Gróf Nesselrode néhány hónap előtt a dunafejedelemségek megszállását szükséges kárpótlásnak tüntette föl a mi tengeri foglalásunkért. Most azt hiszszük, hogy részünkről sat.“ Ha ezen szóelhelyezésnél megállapodunk, úgy nem nehéz azon felfogásra jutnunk, hogy az egy Oroszország elleni repressalia, melyet Francziaország keres, midőn azt nyilatkoztatja ki, hogy zálogra van szüksége. Mi több mint egyszer mondottuk, mikép Poroszország egyltalában nincs azon kényszerűségben, hogy Oroszország ellenében, a dunai fejedelemségekbe vonulása miatt, egyenesen ellenséges állást foglaljon; sőt inkább Poroszországnak magát felhivatva kell éreznie, barátsigos viszonylatait a vele oly sokáig hű szövetségben élt szomszédállamhoz lehetőleg fentartani. De ez nem szolgál akadályul, hogy a jogczímet helytelennek tekintse, mely alatt az orosz hadsergek a Dunafejedelemségeket birtokul vették. Egy követelés teljesítéséérti ingó zálog önkénytesen adathatik valamely ügyesség vagy szerződvény alapján, de mihelyt az akarat ellenére , s kényszerint vétetik el, akkor az elvevő a másiknak birtokjogát kérdésbe hozta. Várjuk be, mikép fogja maga a franczia kormány majd értelmezni és alkalmazni a külügyminiszterének diplomaticus manifestumában levő kissé homályos és kétes passust. Addig is örömest tápláljuk azon bizalmat, hogy Francziaország kormánya, a többi Európa ellenében, a népjogot nem hajlandja egy politikai zálogjog tarthatlan theóriája alá, még akkor sem, ha azon véleményben volna , hogy maguk a villongó felek közt egy vagy más részről közjogi elvek sértettek meg. Francziaország- Páris , jan. 9. A „Constitutionnel“ egy Granier de Cassagnac-féle czikket tesz közzé, melynek, úgy látszik, az a czélja, hogy az üzletvilágot a háborúra előkészítse s abba szilárdságot leheljen. A nyilvános hitel néhány nap óta beállott megrázkódtatását túlságosnak tartja, miután öt vagy hat hónap óta Oroszország már fegyverben állott, Francziaország pedig kimondó határozatát, Törökországot védelmezni. Ezalatt azonban a viszonyok tetemesen javultak. Anglia, mely Francziaországot először csak gyámolttá, ép oly élénken, sőt még egyenesebben vesz részt benne, mint imez. Ausztria és Poroszország, egyedül Oroszország eljárásának rászólására szorítkozván , most közösen Anglia és Francziaországgal egy jegyzéket írtak alá, melyben Törökország területi épségét garantírozzák, s a keleti tengeri hatalmak már előre semlegeseknek nyilatkoztatták magukat, miáltal a tengeri utat Oroszország előtt megnyiták. Végre a megoldás, bármilyen legyen is az, mégis csak jobb, mint a folyton tartó bizonytalanság, mely az üzletekre oly károsan súlyosodik, s az utóbbi hónapokban az állam- és iparpapírok árcsökkenése által Francziaországnak ép annyiba került, mint két hadjárat. A belpártoskodástóli félelem szintén alaptalan, mert a fegyverreszólítás, ha azt a kormány kibocsátja, általános viszhangra találand nem csak a dec. 10-kei Francziaországnál, hanem más sokaknál is, kiket a pártgyűlölség eddig visszatartóztat. A „Moniteur“ jan. 9-iki száma jelenti, miszerint Chima y liget a császár fogadta, ki a belga király egy magániratát adta át a császárnak. Ez irat tartalmáról különböző vélemények merültek föl; némelyek állítják, miszerint erre a czárnak Lipót királyhoz intézett levele adott volna alkalmat, s hogy ez utóbbi abban fölajánlja magát a közbenjáró szerepnek vitelére a keleti kérdésben, mások szerint csak felvilágosításokat s igazoló magyarázatokat tartalmaz a neki tulajdonított szerep fölött az angol udvarnál. Azon tudósítás, hogy Chambord grófot az angol udvar megbízta volna, teljesen alaptalan. Meglehet ugyan, hogy a gróf úr Prágából, hol jelenen tartózkodik, Angliába fog utazni, hogy ott az Orleans-családdal találkozzék, de az angol udvartól legkisebb meghívást sem kapott. Dánia, Koppenhága, jan. 6. Hogy a mostani kormány, azon esetre, ha európai háború törne ki, az orosz szövetség mellé állana, ha t. i. egyedül saját szíve kívánságát követhetné, erről pillanatig sem kételkedtünk. Ami azonban igen elidegenítő, az, hogy a kormány közlönyeiül tartott lapokban (p. o. „Flyvepost“) a közvéleményt az ily szövetségre előkészítni törekszenek, holott az eszélyesség a legnagyobb hallgatagságot parancsolná az ily szándékok fölött. Hogy Oroszország a dán szigeteket angol támadások ellenében nem védelmezheti, azt mindenki tudja. Tehát nem tekintve semminemű politikai rokonszenvet, csupán az önfentartás ösztönénél fogva a kormánynak minden angol-ellenes rendszabály ellen kell hangolva lennie. A szigetek geográfiai fekvése parancsolólag követeli az angol szövetséget. De a szárazföldet, a herczegségeket is tekintetbe kell ám venni. Talán ezek érdeke épen az orosz szövetséget kívánja azon esetre, ha a német szövetség Oroszország mellett nyilatkoznék. Azon rendkívüli súlyt semmi esetre sem szabad csekélynek tartani, melylyel a Bund állásának kell bíznia Dániára, nem tekintve Holstein viszonyait; ennek daczára az oroszországgal a szövetség még sem lenne kivihető, mert az angolok természetesen a szigeteket s e fővárost maga számára akarja biztosítni. A dán kormány, ha a Bund Oroszország mellett nyilatkoznék is, csak a szárazföld, nem pedig a szigetek fölött rendelkezhetnék. Egy országra nézve sincs tehát a mostani krízisnek oly határozott jelentősége, mint Dániára, ezt érzi mindenki, s azt is tudja mindenki, hogy tiszta semlegesség Dániára nézve még kevésbbé lehetséges, mint a német szövetségre. Nagybritannia, London, január 9. (B. C.) Mióta a „Moniteur“ a Feketetengerrel bemenetelt megerősítette, itt senkinek sem jutott eszébe a fölött kétségeskedni, hogy demonstratio fog történni, vagy talán már történt is. De annak értékes jelentőségéről a vélemények igen megoszolvák. Azok, kik e rendszabályt igen harcziasnak tartják, azon nézetből indulnak ki, hogy a nyugati kormányok, a demonstratio következményéül orosz hadüzenetet várnak. Sokkal elterjedtebb azonban a vélemény, hogy a ceár egyelőre a flották jelenlétét a Fekete tengeren a szélvészes évszak lefolyása alatt tekintetbe sem veendi, s a nyugati sakkvonásra azzal fog felelni, miszerint megparancsolja, hogy seregei a Dunán átkeljenek, úgy, hogy a dolog végeldöntése e pillanatban Omer pasa ellentállásától függ. — Az „Examiner“ mint tudva van, nem systematicus ellensége a coalitio-kabinetnek, epéjét önti ki „az elkésett demonstratio“ fölött, a következő szavakban: „Ha a czár velünk még most is viszálkodik, igen nehezen kielégíthetőnek kell lennie. Hiszen mindenben megtettük akaratát s miután a gyermek belehűlt, kormányunk már akkor tudatja akaratát, hogy a kutat befedezi. A czár ne semmitsen meg többé török flottákat! Mit ér ez ? ha nincs a Feketetengeren több megsemmisitni való török hajó. Az orosz be fogja látni, hogy a nyugati hatalmak hasonlónak azon vívóhoz, ki akkor teszi magát kivállásba, midőn a szúrást már megkapta. A czár valóban beérheti azzal, ha belevág, s az egyesült hatalmaknak, miután a vágás már megtörtént, ügyes ellencsapásaikat elengedheti. Vegye el Konstantinápolyt, és az egyesültek feleletül egy erős határozatot fognak hozni, melynek semmi egyéb hibája nem leend, csak hogy későn érkezett A czár nép oly kevéssé akarja a háborút, mint mi, a mit akar, nem egyéb, mint hogy akaratát keresztül vihesse; s miért haragudnék aztán puszta szavak s fenyegetődzések miatt, melyek álgyui lövései s füstje után eloszlanak sat.“ — A többi hetilapok kevésbbé skeptikusok, s komolyan értekeznek Oroszország ellenállási erejéről a nélkül, hogy azt kelletinél kevesebbre becsülnék. A magasabb körökben, úgy látszik, el vannak határozva, a czárnak majd katonai, majd diplomatiai bűverőit egész a nevetségességig túlozni, úgy Westende aristokratikus dlubbjaiban azon állítást hallhatni, hogy orosz ügynökök mesés mennyiségű aranyat szórnak ki a gyárkerületekben, hogy a munkások strckjeit annál hosszabb időre nyújtsák, s ez által a kormányt zavarba hozzák! ? ? A „N. Pr. Ztg.“ jelenti Londonból, jan. 5-kérül: „Jóllehet a lyoni complett a franczia hírlapok által igen felületesen tárgyaltatott, itt mégsem titok, hogy ezen fölkelési kísérlet a forradalmi propaganda által készíttetett elő. Biztos kútfőből hallom, miszerint a lázongásnak Lyon, Marseille, Rouen, Strassburg és Dijon városokban ugyanazon időben kellett volna kitörni; az itteni vörösek „Assemblée nationale“-ja azonban „fontos okoknál fogva“ jónak találta a kitörés pillanatával még egy ideig várakozni. A propaganda viszonyairól Francziaországban viszszamaradt párthiveik irányában igen sok hír kering, így beszélik, hogy Lyon fogná a lázadás középpontját képezni, s hogy ott a titkos cselszövők párthivei nagyobb számmal is volnának. Épen úgy tudni akarják, hogy Guernsey és Jersey szigeteken fegyverek és lőszerek tartottak készen Francziaországból átszállításra az esetben, ha a lázadás sükerülend , s az ottani forradalmi bizottmány november 28- dikán hat kuttert (apróbb hajó) fogadtak november 30 káról dec. 1 -jére Francziaországbal áthajózásra, melyeknek azonban nov. 29-kén ismét felmondottak.— Bármint legyen a dolog, annyi tény, hogy november hó lefolyta alatt a franczia menekültek száma az említett csatorna-szigeteken szerbetűnőleg növekedett, s ez utóbbiak a „l’Homme“ cz. forradalmi lap által, a száműzött demokratiának Francziaország elleni „természetes előőrsei“-ül jellemeztetnek. — Californiából az óriási fák legnevezetesebbjeinek egyike Angliába ültettetett át. E fa Sierra Nevada meredek lejtőin nő magános tájakon, mintegy 5000 lábnyi magasságon a tenger színe fölött. Ott, mintegy mértföldnyi területen 80—90 fa áll egymás mellett; magasságuk 250—320 láb, vastagságuk átmérője 10— 20 láb. A Coniferák családjához tartoznak, éltük tartama az évgyűrűk szerint 3000 évre tehető. S. Franciscóban egy ily fatörzs héja természetben összerakva, mint nevezetesség mutogattatott. A belüreget szőnyegekkel kibélelték, s táncteremet alakítottak belőle, melyben egy zongora s 40 személy kényelmesen elfért. Törökország, Konstantinápoly. A Pays még némi részleteket hoz a díván utolsó nagy ülésében előfordult eseményekről, s a zorták elnyomott fölkeléséről. Három párt állt egymással a divánban szemközt; egy, mely a békét minden áron akarta, egy másik, mely elfogadható feltételek alatt s a nyugoti hatalmak közremunkálása mellett akart létesíttetni,s a 3-ik, mely azt kívánta, hogy Anglia és Francziaországhoz anyagi segélyének hordereje iránt felszólítás intéztessék, s csak akkor hozassák határozat, hogy a hon érdekében mi a legczélszerűbb teendő, oly nézet, mely mint a Pays mondja, a közönségnél leginkább talált viszhangra. Az első ülésben (17-kén) az ulemák főkép azt sürgették, hogy a hatalmaktól azonnali és egyenes segély követeltessék s annak megtagadása esetében önállókig lépjenek fel, a mecsetek ólomtetői golyókra, az ezüst-szerek az államkincstár kellékeire használtassanak, igen lelkesedett nyilatkozatok, melyek a pénzügyi állapotok igen komor képével szemközt, valamint a már történt és még várandó hadi esetlegek irányában nemsokára elnémultak. A reá következett két napi ülések elégségesek voltak a követek által tett javaslatok elfogadására. 21-én reggel rögtön hallatszott, mikop az ulemák egy ép most kitörő népmozgalom élén állnak, a muezzimek a népet a minaretekről kivák fegyverre, az Ahmet mecset egy felizgatott tömeg által van körülvéve, és végre ugyanazon Atmeidan piaczon foly a küzdelem, melyen a janicsárok halálukat találták. Az európai városrészekben ezen fanatikus jeleneteket várták; négy fregat jött a keresztények uralmára, s azultánnak is rendelkezésére ajánlotta magát, s csak kevésbé múlt, hogy e hajók legénysége partra nem szállíttatott. Már a felkelés oka a következő lett volna : a tanácskozásokról értesült rották tanítóikat a mecsetekben, az ulemákat megkérdezék, vájjon ez új közvetítés által Törökország a régi kötések alól föltnentetik, és teljesen függetlenné tétetik-e ? A tagadó válasz okozta a kitörést. Erre a könyveket, írószereket stb., az ablakokon hajigálták ki, a muezzimeket meggátolták, hogy a minaretekre felmehessenek, s ott imára szólíthassák a népet s a tanítókat szemrehányásokkal eltávozásra kényszeritették. Húsz zofta erre Resid pasához ment, s neki sértő kifejezésekkel békehajlamát szemére vetették, felhívált, hogy hadi szolgálatra alkalmazza őket, rézedényeikből pénzt veressen, de a fegyvereket csak akkor tétesse le, ha Törökország ismét teljes függetlenségét visszanyerte. Reshid pasa nem adott nekik választ, hanem kocsijában mindjárt azultánhoz ment. Ami aztán történt, már ismeretes. Egy német lap az elfogadott jegy nökre nézve a török államférfiak felfogását következőleg fejtegeti . A török kormány a közbenjáró hatalmak követeinek meghívására, a nemzeti gyűlés orgánuma által Oroszország irányábani követeléseit közzétette. Kinyilatkoztatta, hogy a módosított bécsi jegyzékhez, s a dunai fejedelemségek kiürítéséhez ragaszkodnia kell, s azon előfeltétel alatt, hogy a nagyhatalmak ígéretéhez képest egy congressus (itt azt mondják, Triestben) a közte és Oroszország közt fenálló szerződések átvizsgálása végett egybe fog hivatni, egy meghatalmazottat fog e congressusra küldeni. A törökök netáni hódítmányaira, valamint a hadi költségek megtérítésére vonatkozó kérdést a követek az ő beadványukban csupán azért említették, hogy értésére adják a Portának, mikép e két dolog a török kormány nyilatkozatában még csak nem is érintendő, mert azokra nézve e közbenjáró hatalmak támogatására nem számíthat. A követi jegyzék 3-ik pontja megállapítja, hogy azon fermánok, melyek a nem-muzulmáni népségnek adott engedményeket, mindegy akár görögök akár más vallásfelekezetbeliek, tartalmazzák, minden nagyhatalomnak külön az illő biztosításokkal elküldendő. A nagyhatalmak ekként közös kezesei lennének a keleti keresztények szabadalmainak, mit Sz.Pétervárott épen a legerélyesebben ellenzenek. A Portának ekként könnyű játéka van, jó akaratát megmutathatni, s minthogy azon két diplomata, kik e harmadik pontot a jegyzékbe beiktatni tudták, szakadatlan ügyekezett a török államférfiakat ama pontnak a Portának kedvező értelméről meggyőzni, ennélfogva elfogadta azt a Porta. Ugyanezen lap az itteni mozgalom legközelebbi következményeit így állítja össze : A török minisztérium a minisztereknek a városból szökése folytán tekintélyben és erőben roppantul gyengült, már csak a szeraszkiei által áll fen , ki mint mindig, most is igen erélyesen viselte magát. — A török papság, az orosz követeléseknek ellenszegülő, a háborút minden áron követelő elemnek egyetlen támasza s éltető ereje, úgymint más részről a miniszterek , sokkal tehetlenebbnek bizonyult be, mint róla hivék. — Az angol követ befolyása, ki a török államhajót egy majdnem vigasz nélküli helyzetből a maga mérséklete s előrelátó óvatossága által megmentő, szerfelett sokat nyert s befolyása most vezérbefolyásnak tekinthető. Ebből önkényt folynak a többi coralláriumok. A szofia felkelés most teljesen el van fojtva, s a közvélemény már annyira megnyugtatva, hogy a száműzött tanulókat Kandiából veszély nélkül visszahozhatni hiszik, mi legközelebb meg is történendik. — Riza pasa, mint mondják, régi tervei valósításán dolgozik.Ő a diktaturát saját kezére szeretné hajtani, s azultánt csak mint nevet használni. A hadügyminiszter ellen ellenzéket képez, s pedig oly makacsul és következetesen , amint azt csak a nyugati parlamentekben szoktuk meg. Vele szövetkezett Mussa Lafetti pasa, s mindketten egyelőre azon vannak, hogy a külügyminisztert a szeraszkievtől eltávolítsák. Ők befolyást gyakorolnak két gazdag keresztény bankárra s az idegen követekre; híveik vannak a nagyúr palotájában is. Két oldalról is érkezett az iráni tudósítás, hogy az orosz udvar a nyugati kiegyenlítési jegyzéket nem fogadta el. Odessai tudósítások az* ' 0T”* ják. Egyszersmind is keringő hír szerint az itteni angol és franczia követek tudósíttattak volna, hogy Kisseleff a czárnak a legújabb kiegyenlítési tervet illető nézeteiről értesíttetett. Miklós császár csupán Törökországgal akar alkudozni, nem kívánja a nyugati hatalmak beavatkozását, ő ellenök csak úgy tudandja magát védeni, mint Törökország ellen, mint egykoron I. Napóleon ellen. Ez azonban csak ondit, azonban hozzá teszik, hogy ennek következtében megy 10 hadihajó ki a Feketetengerre. A Herad közli Bowennek, a Sinopenál megrontott angol kereskedőhajó Howard résztulajdonosának egy levelét, melyben többek között kiemeli, hogy azon hajó kapitánya, előbb mindenétől megfosztva és kirabolva az erdőkbe menekült, később legénysége maradványával az ausztriai consulsági ügynök Pirjanez utalma alá helyezte magát , ki őt a legnagyobb barátsággal fogadó, kinek ő és legénysége életök megtartását köszöni s ki róluk gondoskodott, mig a Retribution őket felvevő és Konstantinápolyba szállitá. Szarajevo-ból, dec. végéről írják, hogy a keresztényeknek tett engedmények lassanként valósággá kezdenek válni. Máris általánosan összeszámíttatnak a házak Boszniában, valamint az adókötelesek összeírása is megtörténik, hogy az adóteher egyformán vettethessék ki. Fontosabb azon rendelet, mely szerint a senatus üléseiben minden keresztény községből egy képviselőnek szabad megjelenni. Ez mindenesetre fontos lépés a keresztények egyenjogúsítására. Smyrna, jan. 4. Az új év esővel köszöntött be, s este viharral végződött. Jan. 1-jén oly orkán támadt, milyenre sok esztendő óta a legöregebb emberek sem emlékeznek. A különben oly csendes zöld tenger féktelen elemmé változott át s házmagas hullámokat vetett a partra. Smyrna a tenger partján fekszik s a parton fekvő raktárak mind többet kevesebbet szenvedtek. De legroszabbul jártak azon áruk, melyek a franczia vámhivatalban feküdtek s a triesti gőzösnek 36 órávan elkésése miatt ugyanazon nap már át nem adathattak. A viz, mely a sem viz sem tűzmentes vámhivatalba behatott, 3,000,000 piaszternyi kárt okozott. Tegnap este a porosz szállitóhajó Mercur, mely 11 napig a viharok által akadályozva volt, ide érkezett. Az ausztriai fregattok Novara és Bellona is Várlából ide érkeztek s itt horgonyoznak. Az anatóliai hadsereghez rendelt lengyel vezéreket számos idegen tisztekből álló táborkar kiséri. Velük van Abdul-Satif effendi is, ki azelőtt Fuad effendi sz.pétervári missiójában részt vett és sok évig Omer pasa körül volt. Ő egyike a legjobb ozmán tiszteknek. Danai-fejedelemségek, Belgrád, jan. 7. A nagyúri formán, melynek Oroszország véduri viszonyát Szerbiához meg kellene szüntetni, itt a kedélyeket, tekintettel annak elfogadása vagy elvetésének következményeire, aggálylyal tölté el. Nem lehet tagadni, hogy Szerbia fejedelemség sajátságos állása mellett Oroszországhoz mint védhatalomhoz s a magas portához mint souverainjéhez , s főleg Sándor fejedelem állása mellett azultánhoz ez aggályok némi alapossággal bírnak. Az itteni hivatalos hírlap közönségesen hallgat Szerbia belügyeiről, ezért nem érdektelen, egy külföldi journalistikai szózatot hallani arról. A Srbski Dnevnik dec. 23. (jan. 4-ki) száma az említett nagyúri fermán elfogadtatása vagy elvettetéséről egy okoskodást hoz, ebben többek közt mondva van : „Ha Szerbia e fermánt elfogadja, úgy eljönnek az oroszok, s ha el nem fogadja, úgy eljönnek a törökök, vagy, hogy forradalmi elemeknek egyelőre minden kilátásokat elvágjon, egy harmadik hatalom szállja meg az országot. Oroszország védurasága nem valami kegyelem, melyért a szerbeknek mindig hálásaknak kellene lenniök, hanem egy nagy és szent hatalom, melyet még mellőzni sem, annál kevesbbé lerázni lelkiismeretes lenne. Nem jog, hanem a szerbek kötelezettsége az orosz udvar gondoskodásáért. (Gr. Nesselrode 1837-ki iratának szavai.) E nézet megerősítésére a Srbski D. két okmányt közöl 1835-és 37-ből gr. Nesselrodetól. Az 1835 május 12-ki első iratban a szerbeknek mindazon jótékonyságok, melyeket az oroszoknak köszönnek, elősoroltatnak, s mondatik, miképp ezen jótékonyságokat orosz vér árán nyerték. Csodálkozva látták a változtatásokat a szerb fejedelemségben, s kérdés merült fel, mily joggal mennek a szerbek tovább, mint azt a két hatalommali kötményei megengedik. Mi a kragujeváczi ülésen történt, az ő felsége szemeiben nem bízhat kötelező erővel.“ A S. D. ehez némely teljesen alapos megjegyzéseket csatol . Először, hogy a szerbek 1816-tól egész 1829ig fermán és szerződés nélkül élvezték szabadságaikat s hogy azokat vérükkel szerezték, azért Oroszország segítségét sem akarja alább becsülni, mert diplomatiai közbenjárása által mintegy a pecsétet nyomta reá; de hogy Milosnak s a nemzetnek érdeme csak oly nagy, mint az Oroszország által létesített drinápolyi szerződés. Ez okmányból kitűnik az is, hogy nem Milos, mint barátjai mindig szemére hányták, szüntette meg az usztávot (1835-kit) önkénytesen, hanem hogy e részben csak a védhatalom akaratának engedelmeskedett.“ Milost. i. a kragujeváczi 1835 febr. 2-diki népgyülésben fogadá, hogy kormányát nemcsak törvények, hanem még az alkotmány egy neme által is korlátozni fogja, s egy alapszabályt bocsátand ki, melyben a szerbek jogai meghatároztatnak , személyes és vagyon bátorságuk biztosittatik, a miniszterek felelősek lennének stb. 1835-ki ősszel pedig kinyilatkoztató a hivatalos bélg. hírlap, mikép Szerbiában a fejedelem az egyedüli uralkodó, kívüle senkinek sincs igénye politikai hatalomra. Ez utóbbi esemény a Dnevnikben közlött okmány által nyer felvilágosítást. (Szerbia jelen alapszabálya, mint tudjuk, 1838-ból származik.) De mi hisszük , hogy a szerb kormány a különböző kilátásokat jól megfontolta, s bármit tesz, az ország javát soha szem elől nem bocsátandja. Ha a kormány tovább is magát erősíti, az értelmiséget emeli, az ország jólétét előmozdítja, szóval, ha mint „Szerbia“ tesz, így emancipálja magát leghamarabb és legbiztosabban minden idegen befolyás alól, valamint a szerb nemzet magát a járom alól fölmente, mert nemzeti létének vágya és öntudata élt benne. Oroszország, Sz Pétervár, jan. 3. Talán tudomására esett már önnek , mily részvért csinált az itteni magas körökben a párisi „Gallé“ színházban oly gyakran adatni szokott „A kozákok“ cz. komikus darab. A kozákság ezen kigúnyolása fölötti belső boszuság már a vidéken is mutatja jeleit. A tegnap megjelent „Nordische Biene“ egy levelezést közöl Aboból, dec. 24-ről, aláírva „egy kozák“ Iwanow Eger (György) által, melybálról foglaltatik tudósítás , mely ott Miklós napja, az Oxo**oknak a törökök fölötti győzelmei meg-