Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)
1854-02-23 / 1187. szám
figyelmeztetni. Ő is kétségbe vonta volna ugyan, hogy a császár hódításokat szándékolna, ellenben nekik a legnagyobb kielégítéssel kijelenté, miszerint a császár semmiesetre sem fogja megengedni, hogy azon kötelékek, melyek a fejedelemségeket a Portához csatolják, jövőben megszilárdíttassanak. Ezen bizalmas szívömledezésekben annyira ment volna a tábornok, hogy kinyilatkoztatta, mikép a fejedelemségek jövőben független államot orosz étalom alatt fognak képezni, úgy mint az angol étalom alatt álló róniai szigetek. Továbbá a trrka bojároknak fölökbe súgta, hogy Oroszország ezúttal azon absolut szükséget érvényesítendő miszerint a török várak a Dunánál lerontassanak. — A szerbek, mint mondják, nem szívesen veszik, hogy az ausztriai határon egészségi őrvonalat húznak. Országukat védelmi helyzetbe teszik. Belgrádban egy szláv dalt azultán javára tettek közzé. Izzet pasa Szarni pasának az oláh militzia számára 3000 fegyvert ajánlott fel, melyeket a citadellában talált s kijavíttatott. Bukarestből érkezett levelek jelentik, hogy két kerületben a parasztok csoportokra oszlottak, az adót és előfogatokat megtagadják s az őket kényszeríteni akaró hivatalnokokat kötözve viszik Kalafatra. Oroszország. Sz. Pétervárról, febr. elsejéről a londoni „Morning Post“ egy rövid levelet közöl, mely szerint Miklós ezért epelázi roham érte volna, írják, hogy lábköszvény jelei is mutatkoztak. Ezen tudósítás azonban sehol másutt nem található. Török-orosz hadi mozgalmak. Az orosz dunai hadsereghez érkezett Schilder tbk úgy látszik mindenekelőtt azt tűzte ki feladatául, hogy a törökök hajóit és bárkáit, melyek oly gyakran kelnek át a Dunán , megsemmisítse. Mint már jelentők, ezt mind Gyurgyevo mind Mazsinban megkisérte. Most Bukarestből febr. 12-ről írják, mikép mintegy 80 kocsival érkeztek oda menekült családok Gyurgyevoból. Ezek közöl némelyek azt mondák , hogy az oroszok a Dunán átkeltek s Ruszsukot jobb oldalról megkerülve, hátulról bevenni megkísértették. Mások tudni akarák, hogy a törökök nagy osztályokban át menni készültek a Dunán s ekkorig már Gyurgyevot is bevehették. E mellett mindkét oldalról a parti ütegek erős kerereszttüzet kezdtek gyujtógolyókkal, s mind Ruszsuk, mind Gyurgyevóban több ház meggyűlt. Ezek azonban csak magán hírek voltak; ekkor megjelent a következő hivatalos bulletin : „Bukarest, jan. 29. (febr. 10) A csapatok főparancsnokának parancsára ép most hajtatott végre Schilder főhadsegéd vezénylete alatt egy éjjeli hadi vállalat a török flottilla ellen, mely mindennemű járművekből állván,Rustsuk ágyúi alatt állomásozott. Az előző napokon az ellen a maga hajóit egyetlen pontra öszpontositotta s a nagy tevékenység, mely a kikötőben s a járműveken észrevétetett, azon szándékot gyaníttatá, hogy mielőbb ki akarnak indulni. Az ellenséges járművek ezen összehalmozását felhasználva a tbk 27 és 28. a közti éjjel egy 12 ágyús üteget a legnagyobb csendben a Radaman sziget felé s a flottillával szemközt közel a Duna partjához Costande és Glekoff ezredesek és Tideboehl, a tbk segéde által felállíttatott, mely viradatkor a tüzelést egész erélylyel megnyitotta. „A törökök, észrevétlen megrohanva, e közel támadásra csak a harmadik lövés után felelhettek. „Ők ekkor az erőművek ágyúit az orosz ütegre fordíták, de a sietség s ijedés mellett nem okoztak lényeges veszteséget. Az egész 3 halottat tesz ki. „Az oroszok tüzelése ellenben a legnagyobb rombolásokat tette a török flottillában. A gőzös, mely részt vett a harczban, 3 erős töltést kapott, félig elrombolva s csak támaszok által fentartva lehete látni. Hat nagy jármű használhatlanná tétetett, szintúgy nagyszámú kisebb hajók.“ Továbbá a félebbi bukaresti tudósítás így szól: „A gyorskocsi épen aznap (csütörtökön), még mielőtt tényleges , legalább félhivatalos , hanem csak magán tudósításaink voltak, ment el innen, s péntek este ismét vissza kellett volna térnie. De miután még most (vasárnap d. u.) sem jött meg, ezért nő az aggály, hogy a csütörtöki esemény után még további komoly dolgok fordultak elő, mit növel az éjszaka hozott számos sebesültek érkezése. Orosz tisztek maguk vallják, hogy a Dunánál naponként nagyobb kisebb ütközetek fordulnak elő. Ők teljesen méltányolják a törökök soha nem sejtett ellentállási képességét, vitézségét és harczvágyát. Az oroszok hatalmasan csalódtak , midőn azt hitték, hogy az 1828-as törökökkel van dolguk, változtak az idők s velők az emberek. A Satellit febr. 14-ről pedig e tudósítást hozza: „A határról jövő tudósításaink hírkép jelentik, hogy a törökök rohama Gyurgyevo ellen sikerült, s most ők e város urai. Szintúgy tegnap azt beszélék , hogy Kalafatot az oroszok bevették. 8000 halott maradt volna a csatatéren, a törökök 60 ágyút s minden podgyászukat elvesztették a rohamnál s a maradék csak bajjal tudott a Dunán visszamenni. A harcz késő éjjelig tartott. Schilder téik, bal kezében a zászlót s jobbjában a kardot tartva, az orosz gránátosok élén állt, s őket a rohamba vezette ! Valamint a gyurgyevoi, úgy a kalafati roham is mese. És most veszünk biztos tudósításokat Krajovából. „Ott fegyvercsend uralkodott. Kalafat egész a Dunáig Viddin felé körül van véve. Szalishiától Maglavitig és Tsuperzsenitől a Duna-torkolatig az oroszok állnak, mint ezt utasok beszélik, a 7. és 8-ki csatározások jelentéktelenek.“ Konstantinápolyi, febr. 9-ki tudósítás szerint a török kormány nagyon el van foglalva egy új szállítmány kiállításával az anatóliai hadsereg számára , miután csak tegnapelőtt ment el mintegy 8000 gyalog és 5000 lovas , öt angol és öt franczia hajóktól kisérve: 6000 ember ebből Várnába szállíttatik, a többi Batumba megy. A Pare ellentmond azon sz.pétervári magán híreknek, mintha a czár személyesen akarna a Dunához menni. Hozzáteszi, mikép Paskievitsig is csak úgy menend oda , ha egy gárda hadosztály oda indíttatik, ellenben a nagy csapatindítások valósulnak. Berlini tudósítások jelentik, hogy Riga és Memel közt egy orosz hadsereg fog felállíttatni. Ennek nyilván czélja, egy angol-franczia kiszálló hadtest ellen az orosz keleti tengerpartot védelmezni. Sz. Pétervárott csapatok vannak öszpontosítva, hogy a Riga és Sz. Pétervár közti partrészt otalmazzák. Fölteszik, hogy idő lágyultával a keleti tengeren felállított csapatok nagyobb kiterjedést nyerendnek éjszak felé. Perzsiai hírek a sah érzületét ismét kétségesnek tüntetik fel. Kanikoff jan. 2-kán Reisszel ismét Tebrizbe visszatért s számos törzskara Teheránban volt. Dolgorucking ismét visszanyerte régi befolyását s igen féltek tanácsai és cselszövényeitől. Nagy bámulatot gerjesztett a perzsa udvarnál, hogy dec. 18-án, Sz. Miklós napján, az orosz miniszter egy lakomán, melyet souverainje tiszteletére adott, roszullét miatt az angol követ Thompson által képviseltette magát. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK Budapest. A pénzügyiminisztérium legközelebb két határozatot bocsátott ki ; az első a letétemény őrzéséért járó illetőséget, a másik a jövedékadó-büntető eseteit illeti. Az első szerint a letétemény őrzéséért járó illetőséget nem kell ugyanezen pénznemben fizetni, melyből a letétemény áll, hanem hogy a törvény rendeletének elég létetett, ha a törvényesen elhelyezett letétemény értékéért az illetőség folyó pénzben, a 20 frtos kamatláb szerint fizettetik. A másik határozat szerint pedig oly egyének, kik a hamis árujegyek (etiquettek) készítését és terjesztését azon szándékból eszközük, hogy az áruk mint belföldiek könnyen becsempésztethessenek s ez által a jövedéki hatóságok kijátszathassanak , mint bűnrészesek és a jövedéki áthágásban eszközök akként büntetendők , mint e hamis árujegyek megrendelői és vevői. — Az erdőrontások tárgyalására vonatkozó beadványok bélyegmentessége megengedtetett. — Főtisztelendő Haas Mihály pesti tankerületi felügyelő ur f. hó 14-én ismét jelét adá azon buzgóságnak és ügyszeretetnek, mint az oktatás ügyének jó szellemévé tevé. A pesti nagygymnasium osztályait örvendeztető meg ugyanis látogatásával s az osztályok rövid vizsgálatai alatt valamint szakismeretei, úgy szelíd buzdító modora által a tanulók tiszteletét és szeretetét nyeré meg . A vizsgálat eredménye kielégítő volt. Mást nem is várhatni oly oktatók tanintézetében, kik a nevelés és oktatás szent ügyének való hivatással és meleg szeretettel élnek. A kegyes t atyákat mint e tér leghűbb munkásait, mint oly szellemű és érzületű férfiakat ismeri a haza, kik előtt a magyar méltányló tisztelettel hajol meg, kik nemcsak az elmét élesítik és rakják meg a tudomány kincsével, de kik a szívbe is beoltják a szépnek, jónak magvát. Tankönyveiket kellőleg méltányló az ítészet. A t atyák az uj tanrendszer óta számos iskolai hasznos munkákkal gazdagíták a nemzeti műveltséget és irodalmat. A főt. felügyelő fáradhatlan buzgóságáról s buzdító nemes példájáról e lapok is értesítik már több ízben a közönséget. — Adjon az ég a hazának számos oly értelmes és lelkes gazdatisztet, mint a nagy lánghi és a vidékebeli gazdatisztek. Ez óhajtásunk, erősen hiszzük, viszhangra találand minden magyar kebelében, ki e sorokat olvassa, ki értesülni fog a felől, hogy a Nagy Lángh vidékbeli gazdatisztek f. hó 16-án II. Lánghon tartott tánczestély alkalmával a Garay árvák részére száz ezüst frtot adományoztak. Ez öszveget Láng Ferdinand tiszttartó ur küldé be hozzánk s mi azt őszinte köszönettel és őszinte örömmel fogadtuk, azon tisztelt osztály kebelében, melynek gazdászatunk s igy anyagi erőnk emelkedésére lényeges, közvetlen befolyása van, az öntudatos lelkesedésnek, az értelmiségnek ily jelét találhatván fel. —Köszönettel fogadtuk Magyar Imre ur küldeményét is, ki Köbölkuton tiz partot és 49 krt gyűjtött a Garay-árvák részére. A gyűjtő ívén három gyermek nevét is találjuk, e gyermekek — Palóczy László unokái. — Ismét két előfizetési ív hívja fel az olvasóközönség részvétét. Az egyiket Müller Emil könyvnyomdabirtokos nyitja meg Sue Jenő „A Kalandor és Kékszakál“czímű jeles regényének Halmágyi Sándor által eszközölt fordítására; a másikon Oláh László nyit előfizetést a végrendelkezési és örökségi ügyekre vonatkozó összes törvények rendszeres és kimerítő magyarázatára, mely mártius elején jelenendik meg. E korszerű munka előfizetési ára 1 frt 30 kr, postán küldve 1 frt 45 kr p.p. A felemlített 3 kötetetes igen érdekes regény előfizetési ára 2 pfrt. Sue e regényének, melynek , mint e nagy regényíró minden művének társadalmi iránya van, egyik fő érdeke a történeti események hű rajzában is keresendő. Az olvasó a XVII-ik század történetéből, hogy úgy mondjuk, egy darabot nyer e három kötetben. — Liszt Ferencz a magyar zenéről és czigányokról franczia nyelven egy kimentő munkát irt. E mű, valamint annak magyar és német fordítása Pesten Heckenast G. urnái, díszes kiadásban jelenendik meg. ■— Nem emlékezünk, melyik lap szólalt fel a múlt évben azon anomália ellen, hogy kiadó könyvárusaink az általuk megvásárlott művekre előfizetést nyitnak és míg, mint mondják , az eredmény kétessége mellett a munkát kellőleg nem díjazhatják, a többi írókat, kik, hogy munkájuk után hasznot lássanak , az előfizetés vagy aláírás útjához folyamodni kénytelenittetnek , e térről leszorítani igyekeznek. Több oldalról érkezett panasz folytában kénytelenittetünk ezen , általunk akkor is teljesen osztott felszólalásra visszaemlékezni. A vidék, mint értesítetünk, elárasztatik ily előfizetési ívekkel, s ha az iró hívja fel részvétre a közönséget, annak helyén kimerültséget, sok helyt e folytonos ostrom miatt elkedvetlenedést talál. Mert, fájdalom, kevés azok száma, kik az iró iránti részvétben magasabb felfogásból fakadó kötelességet és többet keresnek mint egy munka megjelenhetésének előmozdítását. A kiadók, kik oly munkát úgy sem szereznek meg, minek korszerűsége és kelendősége felől meggyőződve nincsenek, ne kívánják előleges fedezését azon költségeknek, mik után részökre a szokásos könyvárusi százalékok járnak s ha a megvásárlott munka üzlet tárgyává jön , ez üzletben ne igényeljenek előleges hasznot a kiadandó művek megjelenése előtt, és hagyják legalább ezért nyíltan az általuk úgy sem nagyon dotált írók számára. E kérésünk méltányos , jogos. — Fán csy , több idő óta , súlyos beteg. E betegség jelenleg csak e jeles művész személye iránti rokonszenvnél fogva kelti fel a közfájdalmat; helyét a színpadon , a húsvétig tartó szerződéseknél fogva Tóth töltheti be. De ha Tóth eleresztetik, ha Fáncsy akkor is megbetegedhetik, midőn szakmájának , nehéz szerepeinek csak ő leendő színpadon egyetlen személyesítője , ha majd hosszasan tartható betegség miatt a színpadra mindazon darab nem kerülhet, mikben Fáncsy és Tóth oly jelesek, mit teend, kérdjük, az igazgatóság, a rendezőség? A színházi szabályok , mint a tegnapelőtt közlött megnyugtató hivatalos nyilatkozatból érthetjük, a karok tagjait kisegítő szerepek átvételére kötelezik ugyan, azonban szabadjon azon kételkednünk, hogy a kardalnokok között volna egy is , ki például Jago szerepét elvállalhatná. De hibázhatunk, mert meghatott, hogy mortalibus nihil arduum est. * Tegnapelőtt Levieux bűvész lépett félhangosan előre kidicsért mutatványaival a nemzeti színházban. Előadta „mindazon műremekeket, melyeket az egyiptomiak a Pharaok korában végrehajtottak,“ t.i. hangiroztatott, marchíroztatott, passíroztatott, dansiroztatott mint annak a rendje; még a „double vue“ sem hiányzott, melyet a magyar fordító az ötnyi hirdetményen „kettős kilátás“nak keresztelt. Legügyesebb volt a karikajáték. Többi mutatványairól koránsem mondhatni, hogy oly rendkívüliek, jobbat is, szebbet is eleget láttunk már Pesten is. Levieux úr egyébiránt szeretetre méltó egyéniség, csupa illem és udvariasság. Hogy a közönség nagyobb része nem tud francziául, arról ő nem tehet; ez nem is okozott nagy hátrányt, mert Levieux úr azért mégis érthetővé tudta magát tenni. Olaszul sem tudnak sokan, mégis meg kell érteni, sőt tapsolni. Meglátjuk, az utóbbi előadások rendkívülebbek lesznek-e ? — Az ez idei utolsó festészakadémiai bál nem szombaton 25-kén, hanem hétfőn 28-kán tartatik meg. Vidék Erzsébetváros febr. 12-kén. Újságaink legérdekesbike az, hogy városunkban a néhány éven keresztül zárva volt gymnasium megnyittatott. Azon kérelmünk , hogy a múzsák ismét lakhassanak városunkban , ezen kérés, Haynald Lajos püspök úr ő nagysága által fölkaroltatván, gymnasiumunk a magas kormány kegyességéből megnyílt. Közintézet. Nemzeti színház. Február 21-dikén, nagy számú közönség előtt, adatott. . . . „Bizony talán dráma?“ Feljebb ! „Népszínmű ?“ Feljebb ! „Tehát opera?“ Még feljebb! „Nincs egyéb hátra, mint vagy ballet vagy valami virtuóz zenész előadása. . . .“ Hiába találgatsz, jó olvasó , azért csak inkább megmondjuk , hogy február 21-dikén — farsang ideje lévén úgyis — a nemzeti színház egy kis tréfát csinált magának s álarczba öltözködött, amennyiben t. i. álarcznak tekinthetni, midőn műcsarnok műcsarnoknak praesentálja magát. Egy „p rofes sor“ lépett fel, ki egyszersmind „levantei bűvész“ (keleti bűvész nem lett volna oly sokatmondó , mint levantei). Bűvész ugyan jó rím lehet művészre, mi azonban mindamellett elég gyarlók vagyunk a bűvészetét sehogysem bekebelezhetni a művészetbe, mely utóbbinak a nemzeti színház — bátortalan kis véleményünk szerint — képviselője . . . volna. Van még több is oly elfogult ember e világon, mint mi, kik nem átallanak hasonló véleményben élni s kiknek állítása szerint legalább egy kis vígjátékot is kellett volna előadatni, hogy az eredeti rendeltetésnek némi színe megmaradjon ; hogy tehát ezeknek gyengéd idegzetét meg ne sértsük, hallgatunk e rovatban a látott előadásról, miután sokan makacsul ragaszkodnak ahoz, hogy a színházi rovatban mindig csak igazán színházba való előadásokról legyen szó. Fájdalommal jelentjük egyszersmind, hogy ha ezentúl valami természethistóriai ritkaságok vagy Carlo Rappók, Toldi Jánosok , Miss Babák vagy effélék találnak a nemzeti színház falai közt szemléletül kitétetni , mindezen érdekes esetekben adósoknak kellene maradnunk a jelentéssel (ezen rovatban t. i.)—s ez ügyben jelenleg is kénytelenek vagyunk az újdonságokra utasitni olvasónkat. Emlékezetnek okáért azonban ide tesszük szóról szóra a TUDORÁHT ÉS IRODALOM 17(170). Uj Magyar Muzeum. Egyszersmind a magyar akadémia közlönye. Szerkeszti Toldy Ferencz. 1854. Első vagy januáriusi füzet. Pesten Emich Gusztáv kiadása 8-rét 96. Midőn az Uj Magyar Muzeumnak átalakított belrendezetü s több állandó rovattal ellátott 1854-iki első füzetét örömmel üdvözöljük, kénytelenek vagyunk egyszersmind sajnálkozásunkat kifejezni az iránt, hogy ez első füzet csak akkor jelent meg, midőn már a másodiknak kellett volna megjelenni. E körülmény nemcsak annyiból kellemetlen, hogy minden elkésés — kivált folyóiratnál — általában véve sajnos dolog, de még inkább azért, hogy a közönséget könnyen elidegenítheti ezen, főleg nálunk mellőzhetlen szükség gyanánt mutatkozó s az avatott szerkesztésnél fogva nem eléggé méltányolható vállalattól. Mielőtt ennélfogva részenkint előadnék olvasóinknak ez első füzet érdekes tartalmát, legyen szabad a kiadó hivatalt felkérnünk, gondoskodjék , hogy ezentúl minden következő füzet azon határidőre bocsáttassék forgalomba, mely a programaiban meg volt ígérve. Az Új Magyar Múzeum, melynek most az akadémiai közlöny is bekebelezett részét képezi, miként az első füzet után ítélhetünk, négy állandó főrovatból áll: az első a sajátképi értekezések , szabad dolgozatok tára ; a második a magyar tudós társaság közlönye; a harmadik az irodalmi napló ; a negyedik a tárcza. Lássuk e rovatokat egyenként. Az első rovat, előszó gyanánt, hozza először Toldy Ferencz mint felelős és tulajdonos szerkesztő nyilatkozatát az Uj M. Múzeum eddigi s ezutáni munkálkodásáról. Ezen nyilatkozatról, mely a m. é. nov. és dec. füzetek boritékán is megjelent, már régebben emlékeztünk. — Második czikk: U.j évi elmélkedés, ugyancsak a szerkesztőtől, ezen sokat jelentő jeligével: „tu ne cede malis.“ E rövid czikkben (3—5) a legjobb van elmondva legjobban. A nemzeti irodalom fényére utalva, nemzeti irodalmunk mostani állását történelmi szempontból felmutatva, az eszméltető buzdítónak nem kell többé czifra szóvirágokhoz folyamodnia, s így a kétkedés maga sem veheti többé képzelgésnek és üres biztatásnak a jövendőre utalást, ígéri ezután szerző, hogy folyóirata ezentúl bíráló szemléjét adandja azon mozgalmaknak, melyek a tudomány, irodalom s az ezekkel karöltve járni kellő művészetek terén az utolsó négy éven át észrevehetők voltak. „E téren találkozzék“, úgymond, „mint közmunkás vagy mint részvevő élvevő a nemzet összesége , nagy és kicsiny de nem akarjuk e szép értekezést megcsonkitni; nagyobb szolgálatot teendünk azáltal, hogy azt a „Magyar Múzeumból a jeles szerkesztő engedelmével e rovatunkba egész terjedelmében át fogjuk venni. Az itt adott ígérethez képest „a hazai irodalom , tudomány és művészet szemléje 1849-től 1853-ig“ czim alatt megindul a birálatos szellemű czikksorozat, kielégítendő a tudományszerető olvasót, bizodalmát keltendő miveltségünk jövője iránt s végre tudományosságunkra is előmozditólag befolyandó. A bevezetésben Oxenstierna grófnak 1750-ben „Ode aux Hongrois“ czimű verse, egész terjedelmében, közöltetik, melyben felszólítja a magyarokat, vívjanak ki magoknak a mivelődés pályáin még nagyobb dicsőséget, mint minőt vívtak a csaták mezején. Igaza van a szerkesztőnek, midőn megjegyzi, hogy e lelkes felszólítás „mintha az idők fordulata által nemzetünk öntudatában most (száz év múlva!) lelne viszhangot,és óhajtjuk, találkozzék magyar író, ki a svéd államférfi franczia költeményét magyarra fordítván, az egész magyar közönségnek élvezhetővé s igy közhasznúvá tegye. Reméljük, hogy mind az Uj Magyar Múzeum, mind más lapok szerkesztőségei szívesen közlenék a sikerült fordítást. A feljebb említett czikksorozatnak a januári füzet még csak első számát hozza, ezen czim alatt : időszaki sajtó (8—23), „11“ aláírással. — Ezen czikk szerzője rövid áttekintést ad a magyar időszaki sajtóról 1849-től 1853-ig; kevés szóval kiemeli a folyóiratok történelmi jelentekét általában, s támadását és kifejlését különösen nálunk ; áttér azután az 1853- diki magyar lapirodalomra, adván ennek statistikáját, s jellemezvén az egyes folyóiratokat. A jellemzést illetőleg, azt nem mondhatjuk részrehajlónak, s ajánljuk — tájékozás végett — minden olvasónk különös figyelmébe, ami nézi az adott statistikát, ebből rövid számkivonatot adunk. 1853-ban összesen 17 magyar folyóirat jelent meg, ezek közöl részint kizárólag, részint nagyobb részben szépirodalmi 8; tudományos 2; nevelési 1; gazdasági 1; egyházi és vallási 2; kizárólag hírvivő 1; politikai 2, t. i. a Budapesti Hírlap és a Pesti Napló. A nevezett 17 magyar folyóirat közöl megszűntek : a „Budapesti Viszhang, a Szépirodalmi Lapok és a Napi Tudósító; maradt tehát 1854-re 14 folyóiratunk. A czikk végén több nem magyar folyóiratnak magyar viszonyokra vonatkozó érdekesebb közleményei vannak felemlítve. A következő értekezés, Gyulay Páltól: „Petőfi Sándor és lyrai költészetünk“ (24- 43) , melynek azonban e füzet csak első három számát hozza, oly adatteljes és egyszersmind kritikailag beható monographia készül lenni, minőt nem gyakran lehet alkalmunk olvasni. Bevárjuk azonban, mig az egész kijövend, s akkor ismertetjük részletesen olvasóinkkal. — Szólanunk kell még gróf Kemény József „Mikó-ujvár emléke“ czimű történelmi értekezéséről (44—61), melynek azonban a jelen füzetben szintén csak elejét vesszük. — Ajánlva van az értekezés gr. Lázár Miklósnak, mint kinek az — a tisztelt szerző szavai szerint — eredetét köszönheti, miután az ő közlései folytán győződött meg szerző felől, hogy Mikóujvára Mikó Ferencz halála után nem Csíkszékre (mint Benkő József állitá), hanem annak fiára s özvegyére szállott. A czikknek eddig kiadott első része a kérdéses vár leírását s építtetése történetét tárgyazza; továbbá czáfolja azon meséket, melyek Mikó Ferencz halálára nézve elterjedtek s a történetírók által is felvetettek ; végezetül hiteles adatok nyomán kimutatja, mily oknál fogva vette I. Rákóczi György Mikó Ferenczet üldözőbe. Üdvözöljük a derék tudós grófot az Uj Magyar Múzeum munkatársai között! „Magyar akadémia“ czíme alatt találkozunk az Uj Magyar Múzeum második főrovatával, mely a többiektől nemcsak hivatalos közlönyi jelleme, de helyes írása által is különbözik. A januári füzetben Czuczor Gergely értekezésének a magyar hangtanról két folytatása (61—74 és 79—90) jelent meg, melyekben nyelvtudósunk általában az önhangzók fontosságát fejtegeti; áttér azután különösen a rövid a hangviszonyainak s változatainak példákkali felvilágosítására. A titoknok megújítván 1840-ben tett s elfogadott indítványát a nyelvjárások ügyében, kéretnék fel az igazgatóság, miszerint az osztály valamelyik tagját küldené ki időről időre a hazának külön vidékeire oly czélból, hogy a nevezetesebb és tanulságos nyelvjárásokat behatólag és rendszeresen igyekezzék észlelni, átvizsgálni s azokról lehetőleg kimerítő s ehhez képest közzé is tehető tudósításokat adni (nyelvjárási főtartományokul a székelyföldet, s az éjszaki, közép és déli palóczok vidékeit emlité fel, kiküldendő tagul pedig leginkább Czuczor Gergely rendes tagot ajánl( az indítványozó) , az ülés ez indítványt minden részeiben helyeselvén, az igazgatóságot az évenkénti szünidőben eszközlendőutazások költségeinek kirendelésére sürgetve kéri (90—91). — Podhraczky József értekezésében,I. Geiza király „Magnus“ nevéről (74—78) történelmi adatok hozatnak fel annak kimutatására, hogy a „Magnus“ nem keresztneve volt I. Geiza magyar királynak, hanem az csak annyit jelent, mint fő vagy idősb. A harmadik főrovat, t. i. az irodalmi napló , hazai irodalmunk legújabb termékeiről hoz könyvészeti jelentéseket (91 — 94). A negyedik főrovat, a Múzeum tárczája, ezúttal két részből áll : egyik, a históriai forgácsok XIX-dik számaként, 1570-ből származó magyar köriratú pecsét leírását tartalmazza Ráth Károlytól; a másik, készülő munkák czíme alatt, egy igen részletes lajstromot képez azon magyar irodalmi művekről, melyek januárban készülőben valónak, felemlítvén a Franczia és Németországon legközelebb várható jelentékenyebb műveket. Nem sokára — reméljük — lesz alkalmunk a februári füzetről szólani. — s. 18(171). Alban esis che Studien, Von J. G. von Hahn. Wien. 1854- In der k. k. Hof-und Staatsdruckerei. Magas 4-rét. 760 1. Térképpel s egyéb mümellékletekkel. Ára? A felczimzett munka — már magában véve is maradandó becsű a tudományra nézve — a legújabban felgerjesztett érdeknél fogva Törökország s ennek népessége iránt, közfigyelmet érdemel. Szerzője, cs. kir. consul (ezelőtt Janinában, most Szyrában Görögországban) bevezetőleg az országot s ennek lakosságát írván le, olvasóinak nyújt igen terjedelmes úti vázlatokat (40—128. 1.), aztán a nép erkölcseinek rajzait mondákkal (143—194. 1.), melyekhez nagy számmal népdalok mellékelvék, eredetiben és fordításban. Ezenkívül a szerző az uralkodó két fő nyelvjárásról, melyeknek hangrendszerét ő első határozó meg, lehető legpontosabb nyelvtant és szótárt, habár csak vázlatosan, munkájához csatolt. Utazók számára bizonyos Martin úr még egy német-albanéz szótárral tolda meg azt. A térkép kimerítő és pontos, a műmellékletek is becsesek. A munka kiállítása, a nyomat hibátlansága, mikép azt e nyomdától méltán várhatni, kifogástalanok. Ajánljuk e munkát mind általában azoknak, kik Törökország népeiről részletesebb ismereteket óhajtanak maguknak szerezni, mind különösen nyelvészeinknek.