Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-22 / 1235. szám
1854. ötödik évi folyam előfizetési föltételek Vidékre postánküldve. Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „ — ., „ A havi előfizetés, mint a számonkintt eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ n,*gz ügyelt tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: Orl utcza 8-dik szám. Szerkesztési Iroda: Orl utcza 8- a Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 krp Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgc krajozárjával számíttatik. A beiktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajerár- jával számíttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Szombat, ápril 22-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáns napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás ízesíti második évnegyedi ápril-júniusi folyamára. Vidékre postán küldve 5 írt. Budapesten házhoz hordással 4 írt. p.p. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve ködendők. Pesti Napló kiadóhivatala. Pest, ápril 20-án. Hivatalos kézből vesszük a következő örvendetes értesítést : Sz. kir. Pest városa községtanácsa a császári kir. Apostoli Felségünk házasságra lépése napjának dicsőítésére folyd hó 12-én hozott határozatain kívül mai nap tartott ülésében folytatólag elhatározta, miszerint Pest városa részéről a legmagasabb tróln lépcsőinél egy legalázatosb szerencsekivánd felirat tétessék le. Folyd hó 24-én továbbá Pest városa minden egyházaiban ünnepélyes isteni szolgálat fog tartatni,melyben az összes testületek, s a tanuló ifjúság részt veendnek, S melynek végeztével a nyilvános ápolás alatt létező szegények, s jótékony intézeteken kívül a többi itteni szűkölködők is kegyes adományokkal fognak megajándékoztatni. Ezen utóbbi czélra már nevezetes, később köztudomásra hozandó adakozások folytak be. Pest - Buda városok községei a legfelsőbb összekötés ünnepélyére Bécsben megjelenendő országos küldöttség mellett polgármestereik által fognak képviseltetni. A már múltkor szóba hozott nyilvános vigalom is, melyben az illető hatóságok főnökei részt veendnek, szinte az nap okvetlenül végbe menend. Hasonlag községtanácsi határozat folytán Szentpétery hírneves művészünk vert műben egy képet készített, melynek rendeltetése , e részben kinyerendő felsőbb engedély mellett legfelsőbb helyen legmélyebb holdolattal felajánltatni. A cs. kir. sz. kebelbeli nagykereskedőség a közelgő legfelsőbb összekötés alkalmából Pest városa tanácsának 500 pftot oly végre szíveskedett átküldeni, miszerint ezen összeg a pesti szegények házának fölépítésére fordittassék. Végre a körösi telek megvétele felsőbb helyen jóváhagyatván, az azon felállitandd elemi, reál s felsőbb jóváhagyás esetére a József ipartanodákhoz is az alapkő folyó hd 24-kén fog ünnepélyesen letétetni. T a 8 ná d, (Közép-Szolnok) apr. elején. A világ minden zugát oly igen elfoglalt török-orosz ügy, valamint az újabban fölmerült görög lázadás általános és részletes leírása által annyira tömöttek szerk. út köztiszteletben álló lapjának sorai, hogy nekünk szegény vidéki levelezőknek, kiknek nem lévén alkalmunk fejtegetni a világ mozzanatait, csaknem aggodalommal kell küzdenünk, hogy várjon kapunk-e egy kis tiszta lapot a különben sok, csak új híreket kereső egyének előtt olvasatlanul maradt tudósításaink számára. Nem áll tehetségemben, hogy valami különös újdonságokkal lephessem meg e lap olvasó közönségét, mert hiszen mit is lehetne mondani nevezetest egy ily világ közepétől távoli vidékről. Igaz ugyan, hogy mi sem vagyunk hijjával a politikusoknak, kik messzevágó terveikkel szeretnék igazgatni a keleti és éjszaki ügyeket, s újabb meg újabb felvilágosításokat hoznak a dolgokra nézve, de melyeket rendesen halomba dönt egy nem remélt hírlapi tudósitás és távirati sürgöny. Azért is tanácsosabbnak tartjuk azokrólhallgatni, s egyedül közéletünkből meríteni egyszerű tudósitásunkat. — A világ zaja reánk nézve nem tett oly hatást, hogy a jó és nemes iránti fogékonyságot elfojtotta volna keblünkben, mert Istennek hála mi is ébredünk s kezdjük ismerni a kort, mely a haladás kora: igaz ugyan, hogy a haladási szikra még nem él itt a keblekben oly melegen, mint talán más vidékeken; de már magában véve talán az is elég, hogy ha mi is kezdjük érezni a haladás szükségességét. Kibontakozva lelkünk és eszünk a szűk körből, mely között eddig parlagon hevert, egy szebb, egy tágabb világot kezdünk magunk körül teremteni. Itt is lejártak a napok, melyek szűk körre szorítkozva egyedül csak önmaguk számára futották meg a fényes pályát, kizárva körükből minden szépet és jót. Honnét e változás ? Mi okozza e jobb fordulatot? Bizonyosan nem más, mint belátva nálunk az értelmes rész azt, hogy bizony az a tétlenség és részvétlenség szerepe nem igen tisztességes, elhatárzák magukban , tenni valamicskét a honért és nemzetiségért. E tett bizonyítására legyen elég mondanom csak annyit, hogy míg a múlt évben nagyszerűen hallgattunk, semmire nem ébredve, jelenleg legalább nyilvánulni kezd a meleg részvét nem megvetendő számú hírlapok járatása által. A nemes törekvést bűn volna elhallgatni, és valóban részemről kimondhatlanul örvendek, ha írhatom azt, hogy e kis vidéken, hol ezelőtt lapokat olvasni alig lehete, jelenleg alig van valamire való ház, hol egy, vagy más hírlapot ne kapjon az ember; sőt mi több, még oly házaknál is találkozunk hírlap s más érdekes olvasmánynyal, hol arra ezelőtt kevés idővel még csak gondolni sem lehete. — Istené legyen a dicsőség! az embereké a köszönet, hogy megértve a kort, igyekeznek haladni a szép mezőn. És ne haljon ki a keblekből soha a nyelv iránti szeretet, legyen előttünk annak felvirágzására munkálni szent czél, adjuk oda filléreinket, és győződjünk meg arról, hogy azon néhány fillért nem a könyvszerzők vagy hírlapszerkesztők telhetetleneknek mondani szokott zsebeikbe, de nyelvünk felvirágzására hullatjuk, mi mindenesetre megérdemli az áldozatot. Némileg tehát e téren a haladás mezején volnánk, de fájdalom nem így vagyunk a nevelés ügyével, mert e téren most is csak a régiek vagyunk, most is a legnagyobb mértékben sántikálunk, pedig a nevelés, de jó nevelés volna alapja egy közös boldogságnak, egy közös jóllétnek. A Magyarországon több helyeken létrejött vasárnapi iskoláknak minden jól és nemesen gondolkodó lélek örvend, s azon egyszerű, de igen is kívánatos óhajtás él keblünkben , hogy bár mielőbb jönnének létre a vasárnapi iskolák vidékünkün is, mert valamint más vidék lakóira, úgy mi reánk nézve is boldogítólag hatna egy ily üdvös dolog, és ennek szükségét annyira érezzük, mint a mindennapi kenyér nem létét. De fájdalom , hogy nemcsak ehhez nincs reményünk, hanem a már fenálló iskolák is a községek hibájából a legelhanyagoltabb állásban vannak. Nincs senki , ki ezen ügyet meleg kebellel felfogva pártolná, s oly üdvös fellépéseket tenne, mely által a bennünket környező s mondhatni minden kiképzettség nélkül felnőtt ifju nemzedék jobb jövendőjét megalapítaná, pedig csak erőteljes hang kellene, mely mindenesetre viszhangra találna, s lennének elegen, kik felfogva az ügy fontosságát, nem hangzanának el a szavak a pusztában. — Elhallgatom a reform, hitűek itteni iskolások állását, elégnek tartom rövid rajzát adni a vidék falusi iskoláinak ; ezekben rendesen fiatal, tapasztalatlan, vagy igen koros s az idő haladását felfogni nem bíró egyének ütlegeikkel szorgalmazzák édes növendékeiknek fejecskéikbe a nagy A-t, s mindamellett is, hogy nem az új humanistikus szelíd rendszerből merítvek a serkentő eszközök, három vagy négy év múlva is úgy kerülnek ki tudományos kezeik alól, hogy olvasni alig tudnak. Írni meg épen nem, különben a szülők is elég bűnösek, kik gyermekeiket az esztendőnek csak bizonyos részében küldik iskolába s akkor is egy nap megy , három nap otthon marad , mert vagy egy, vagy más hasztalan ok miatt nem eresztik föl, s igy, mit egy nap tanult, azt három nap alatt tökéletesen elfelejti, de vannak oly tehetős szülők is, kik nyáron által inkább lovaik vagy ökreik legeltetésével foglalkoztatják fiaikat, télen pedig guba vagy csizma nem léte miatt nem küldik iskolába, s így felnőnek a nélkül, hogy valamit tudnának, vagy legalább érezték volna az iskola szagát. — És ez szüli mindazon sok részat, mely oly gyakran adja elő magát közéletünkben. — A magas kormány tudtunkra a legüdvösb rendeleteket adta ki; a felelősség a hiányos végrehajtásért egyedül a községekre háramlik. — Jövőnk csak a felvilágosultság tere lehet, s ha a felvilágosodást mi magunk nem mozdítjuk elő, akkor min magunknak épen úgy teszünk kárt, mint a minket környező köznépnek. Ezek tőlünk várnak, s ha mi teszünk, ők nem maradnak el, látva a jó példát, követni fogják azt. Csak egyetértést kell tudni tartani és ez egy által oly sokat lehet előteremteni , mennyit egyelőre gondolni nem valünk képesek. A legközelebbi postán érkezett Vasárnapi újság érdekes tartalma és csinos kiállítása nagy meglepetésünkre volt. Köszönet Pack Albert úrnak, hogy a Szépirodalmi lapok kora halálával nem hagyta meghalni saját munkásságát , de sőt e lapok létrehozásával minden irodalom-barát előtt ugy mutatá föl magát, mint virágzásnak indult irodalmunk egyik tiszteletre méltó tagját. Kívánjuk is ez uj feladatához adjon isten sok lelki erőt és kitartást, a Vasárnapi újságnak pedig hosza elfogyhatan életet. , Ó-Orsova, apr. 16. *** A török-orosz háború színhelye egész határunkig kezd kiterjedni. Pénteken reggel mintegy 12 század kozák szállotta meg Turnu-Severint, mely városka tőlünk 3 órányira fekszik. A múlt éjszaka ezen kozákokból mintegy 10 ember, 1 tiszt vezetése alatt Vecserováig portyázott, a faluba bementek, s néhány óra múlva ismét kihúzódtak. (Vecserova oláhországi kis falu néhány házzal, a Duna balpartján, szemben a török várral, tőlünk csak 1/2 órányira). Az adakalchi (ujorsovai) várparancsnok az oroszoknak Vecserovába jövetelét megtudván, s azt hívén, hogy a kozákok a faluból ki nem takarodtak, ma reggel pl órakor a falut álgyúztatni kezdi, azonban mintegy 9 lövés után látva, hogy csak a szegény oláhok futkosnak ki a faluból, megszűnteté az álgyúzást, mi egyébiránt semmi kárt sem okozott. — A szegény oláhok közöl többen lélekszakadva menekültek hozzánk — s nincs nagy bátorságuk a visszatérésre. „Árpád“ gőzös — egyedüli hajónk, mely most Orsován alól is szeldeli a Duna hullámait — Turnu Severinből tegnap visszaérkezett, s tegnap és ma a szállítással sietve foglalkozott. SITRVILLE EZREDES. Regény a császárság idejéből.*) SUE JENŐ után 6 érd. (Folytatás.) XI. Az elválás. A herczeg lassan kint visszanyerő maga feletti hatalmát, melylyel mindig bírt, elcsillapodott, vonásai újra görcsös hidegvért fejeztek ki, mely még ijesztőbb vola haragjánál. — Amit ön mond, asszonyom, abban valami igaz is van----Nagynénje még ma estve fogja e házat elhagyni, de ön, ön soha.... Tehát vallomásokra került a dolog? Annál jobb, asszonyom, ön engem felbátorít. ... Ön megvallotta nekem vétkes szerelmét, hogy bizonyítsa, miszerint el kell válnunk, én megvallom önnek mindazon gyalázó okokat, melyeknél fogva nekem lehetetlen öntől elválni. . . . — Ön elrémít, uram. . . . — Ez előérzet, asszonyom. . . . Hallgasson csak.... Én mesterember fia vagyok. Sem nevem, sem vagyonom nem volt, midőn a forradalom kiütött, hanyathomlok neki rohantam, s megfutottam pályámat. Következett a császár, és szerencsémnek feltette a koronát. Csakhogy ezen szerencse ideiglenes volt, s mindenem a császártól jutott, vele együtt el is veszthetem mindenemet. Ön, asszonyom, érzékeny kebellel bir; de én, lássa, én kapzsi, dicsvágyó, hivalkodó vagyok : ez az oka, hogy helyzetem ki nem elégíthetett. Voltak hivatalaim, de nem volt örökségem; Bracciano herczeg voltam, de Morisson János minden kapcsolat nélkül állt a világban, tegnapi nemességének nem voltak gyökerei. A *) Lásd Pesti Napid 1234. számát. császár elhatározá, hogy önt, asszonyom, feleségemül adja. E házasság kielégité kapzsiságomat; mert a császár több mint négy milliót érő fekvő javait visszaadó önnek és nagynénjének. E házasság kielégité dicsvágyamat és hiúságomat, mert Francziaország legrégibb családainak egyikével hozott rokoni kapcsolatba.... S már most akár fentartja magát a császárság, akár nem, azon esetre is, ha a Bourbonok visszanyerik a trónt, akár elősegíti ön a jövőre célzó terveimet, akár nem , én úgy fogom felhasználni „rokonaink“-at, hogy bennök a leghűbb szövetségesekre számolhassak . . . ha egykor tudnillik reájuk találok szorulni. Imhol, asszonyom, az okok, melyeknél fogva, mig csak egy parányi lélek, mig csak egy árnyéka az akaratnak bennem lesz, sohasem adhatom megegyezésemet a kívánt elváláshoz. — Jól van, uram, kiáltott Johanna, most már mindent értek ! . . . Tartsa meg hát jószágaimat, én önnek adom. . . . Biztosítsa nekem a legszerényebb évi jövedelmet, egyebet semmit sem igénylek. . . . Ily áron, megegyezhet ön az elválásban. — Ha ön estén volna most, asszonyom, könnyen sértve érezhetném magamat ez ajánlat által, mely nem egyéb, mint újabb megbántás. Tegyük fel, hogy elég nyomorult volnék elfogadni, mit ön nekem ajánl, de hiszen az elválás által épen azon kapcsolattól fosztana meg, melyet hogy fen kell tartanom, már száz okkal eléggé bebizonyítottam önnek. — Oh istenem ! istenem ! siránkozik Johanna, arcát kezébe rejtve. — Ön, asszonyom, maga példájával bátorított engem őszinteségre. Annál roszabb, ha az, amit mondok, sérti önt. Ami szívét illeti, arra keveset számoltam, mert nem szeretem magamat csalódásokban ringatni. . . . De ami elveit illeti, ezeket elég szilárdaknak hivom, s nem gondoltam soha, hogy valaha megcsalt férj szerepét kelljen játszanom. . . . Azonban igyekeztem önnek tetszeni: nem sikerült. . . . Azon kézzelfogható előnyökkel vigasztalom hát magamat, melyek rám házasságunkból hárulnak. . . . Jóllehet kiállhatlanok voltak nekem nagynénje gúnyolódásai és megvető modora, mégis beleegyeztem, hogy velünk lakjék ; jóllehet ön bizalmas viszonya Surville ezredessel nekem nem tetszett, mégis, újra mondom, elveit sokkal szilárdabbaknak hivem, s ez ismeretséget nyugtalankodva, de komoly félelem nélkül tűrtem. . . . íme, csalódtam. . . . Önnek unokatestvére, Surville ezredes méltatlanul visszaélt a szabadsággal, hogy önt akármikor láthatta. ... — Surville ezredes ! kiáltott Johanna elámulva. Surville ezredes! . . . — Ej, édes istenem! Meghiszem én önnek, asszonyom, hogy e szerelem csak plátóni szerelem volt; annál jobb. . . . Gyanúm alaptalan volt; még jobb. . . . Ön készebb meghalni, mint kötelességei ellen véteni; még annál jobb . . . Mindezt erősen hiszem. De most már jótállok önnek, hogy élni fog és kötelességeit nem sértendi, mert ezentúl őrködni fogok ön felett. . .. Surville ezredes, ha visszatér, át nem lépi többé küszöbömet, nagynénje pedig mindjárt holnap elhagyja e házat. . . . Most már remélem, asszonyom, meg van ön győződve, hogy hasztalanság az elválást pengetni. . . . úgy veszem észre, ön nem igen ismeri a törvényeket; én tehát egyszer mindenkorra tudatom önnel, hogy az elválást nem eredményezheti egyéb, mint közmegegyezés, vagy súlyos vétség, vagy összeférhetlenség. Az elsőre nézve, ahol én sohasem adandóm megegyezésemet; a két utóbbira nézve, maga is,kénytelen bevallani, én sohasem sértettül meg azon tekinteteket és tiszteletet, melyeket önnek helyzete igényelt. Az összeférhetlenség erőszakoskodásokban szokott nyilatkozni, s ön engem egyetlen efféle ténynyel sem vádolhat. Hogy végezetül a végső, a halálos csapást mérjem reménykedéseire, asszonyom, ki kell önnek mondanom, hogy a császár, épen mert ő maga is elvált s mert ez esemény a legsúlyosabbak egyike volt, sokkal nagyobb államférfi, semhogy kérlelhetlenül ellene ne szegülne a visszaéléseknek, melyekre valaki az ő példája után kísértést érezhetne. Ki kell önnek mondanom, hogy már eddigieket válóperre nézve kereken megtagadó beleegyezését, jóllehet e beleegyezést az egyiknél a felek közmegegyezése, a másiknál a nő botrányos magaviselet és a férj alapos panaszai sürgetni látszottak. ... Ha ön kétkedik e tények valóságában, majd midőn hazajövök az államtanácsból, elhozom önnek a jegyzeteket, miket a császár sajátkezűig irt e válóperi folyamodványokra. . . . Hanem ezer bocsánat, asszonyom, a Tuileriákba kell mennem. . . . — Önnel megyek, uram, szólt ekkor egyszerre Bracciano herczegnő, könnyeit törölve s fejét méltósággal fölemelve. Én a császár lábaihoz vetem magamat, és mindent megmondok neki. — Nem ön, gyermekem, de én fogok rögtön szólani a császárral, mond ekkor Montlaur tábornagyné, benyitván Johanna hálókamrájának ajtaját. — Nagynéném ! kiáltott Johanna, és karjaiba vetette magát. — Ön kihallgatta beszélgetésünket, asszonyom! mond Bracciano herczeg szemtelenül. — Istennek és anyának mindent szabad hallani, viszontá Montlaur tábornagyné méltósággal. Ezután Johannát gyengéden hálókamrája ajtajáig vezetvén, ezt mondá : — Vonuljon vissza szobájába, édes gyermekem, és várjon reám. Johanna, megtörve annyi érzelemhábortól, lankadtan egy karszékbe hanyatlott; nagynénje bezárá az ajtót, visszatért a társalgási terembe, csengetett, és lesújtó megvetés mosolyával így szólott Bracciano herczeghez: — Morisson uram, ön ugyancsak gyáva, de ugyancsak könyörtelen is. . . . Egy komornok lépett be. — Kocsimat, mond a tábornagyné. — Hogyan, asszonyom, kiáltott Bracciano herczeg, ön menni akar. . . . — Megyek a Tuileriákba és mindent megmondok a császárnak. (Folytatjuk.) 92—1235 AUSZTRIAI BIRODALOI. (D. C.) Bécs, april. 20. Az állampapirospénz-forgalomnak martius végéveli közzétételénél, mely semmi jelentékeny különbséget a feb. végén volt s 149,880,692 p. forintig terjedő forgalommal egybevetve nem mutat, miután forgalomban még 100,694,765 ft., a banknál pedig 49,154,308 ft van, a pénzügyminisztérium kibocsátványában az mondatik, hogy : ezen forgalomban levő öszveg hónapról hónapra azon számban fog kevesbülni, melyben a kényszerkerettel forgalomban létező állampapirospénz beváltása a bankpénztáraknál történik, — a bankkali egyezés következtében f. évi febr. 23-káról, ezentúl állampapirospénz sem készittetni sem kiadatni nem fogván. — Miután ezen a bankjegyekért beváltott állampapirospénz a nemzeti bank állásáróli időszaki közzétételek által különben is köztudomásra jut: ennélfogva a a jövőben a pénzügy igazgatóság csupán a nem kényszer-keletteli forgásban levő váltópénzjegyeket teendi közzé. A felebbi tekintetekben foganatba vett intézkedések teljesítése végett valószínűleg az állampapirospénznek egy erre nézve alkalmasnak látszó időköz alatti formális beszedése fog megkezdetni. A „Corr. Ital” reményét fejezi ki, hogy az ausztriai kormány nem fog sokáig várakozni, és hogy Hesz báró egy végleges határidőt tűzend ki az Ausztriától javaslott egyezmény elfogadására, s így vetend véget a porosz kabinet ingatagságának. A Bud. Hírlap jelentése, hogy Hesi báró ma Bécsbe viszszaérkezik, alaptalan. Bécsből ápril 14-kéről egy rajnai lapnak imezt írják: „Itt pontosan értesítve vannak az orosz ügynököknek a kisebb német udvaroknak azon működéséről, hogy egy szövetségi conventio létrehozása meghiúsuljon, — ámde ez semmi aggodalmat nem gerjeszt, mivel a sokkal fontosabb, t. i. a porosz-ausztriai conventio, már megkötöttnek tekinthető. Az e tárgybani késlekedést szinte csak Budberg báró Berlinbeni törekvéseinek köszönhetni. Meyendorff úr mint ügyes diplomata az itt lengő „nyugati szélről“ vajmi jól van értesítve, s már felhagyott szándékával, hogy az orosz ügy javára siker nélküli erőködéseket tegyen. KÜLFÖLD: Francziaország. A „Pays“ egyik czikkében, melyet lapja élén közöl, vádolja az orosz diplomatist, miszeszerint Spanyolország és Portugáliában, amott karlista itt miguelista zavarokat szándékozik támasztani, hogy ez által a nyugati hatalmaknak bajt okozzon. Hat hét óta számos utazó orosz, kik között több katonatiszt van, érkezett Lissabonba, s azután részint észak, részint pedig délfelé tovább utaztak, így egész Spanyolországot orosz ármányok szőtték körül. A barcelonai karlista demonstrációkban a közvélemény orosz ügynökök mesterkedéseit látja , sőt nem kevesen még azt is állítják, hogy azok pénzt osztottak ki a munkások közt — a forradalom előidézésére. Megjegyzésre méltó azon tanulság , melyet a nevezett lap az érintett tényekből von : „Ezen machinatiók — úgymond — a félsziget két államát csak megerősítheti azon meleg rokonszenvben, melyet azok a Francziaország és Anglia által keleten követett politika iránt hangosan tanúsítanak.“ Spanyolország, Madrid, ápr. 9. — A „Times“nek egy madridi levelezője ápril 7-kéről jelenti, miszerint az amerikai követ 5kén sürgönyöket kapott kormányától a „Black Warrior“ éjszakamerikai hajónak Havannában történt elvétele miatt, s a dolog azonnal barátságos után kiegyenlíttetett. A spanyol kormány elismerte, hogy Cuba főkapitánya, Pezuela tábornoknak nem volt joga ezt tenni, minek következtében az elég-