Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-11 / 1276. szám
rancsnok főhadiszállása Jassyba tétetik át, hová maga alig 12 vagy 13-án fogna megérkezni. Számára és számos kíséretének, valamint a Swiebelszki tbk alatti 2-ik lovastartalékhadtest számára már is szállásokat készítenek elő. Tirgut-Formos bv 51 biztos hallomás szerint a Maromski gy. ezred a 4, 10 és 11 sz. üteggel, továbbá a 10. gy. hadosztály dandártáborkarával együtt Bakanba, ellenben a Waslui és Berladba rendelt Károly Ferdinand fölig és gr. Nikitin dzsidásezredek ellenredelet folytán Jassyn át Tirgut-Formosba irányoztatnak. "Wasluiba, továbbá rendeletnél fogva Leován át az Uglinski vadászezred 5-én, és a 2. sz. üteg 7-én; végre a 43. sz. kozák-csapat 6-án Roschietzibe (a Waslui mellett) van rendelve. E szerint, úgy látszik, az oroszok nagyon is belátják egész fontosságát azon szomszéd hadállásnak, mely mennél lejebb nyomulnak lefelé délnek az orosz hadoszlopok, annál veszélyesebb lesz reájuk nézve, s hadműködési vonalukat egyszerű mozdulat által ketté vágni fenyegeti s azért az orosz fővezér már is szükségesnek tartja főhadiszállását Moldvába tenni, s valóban semmi meglepő nem lesz benne, ha hogy mielőbb azt is hajlandjuk, hogy az egész orosz hadállás súlypontja is oda áttétetik, csak Szilisztria lenne már bevéve !, mert restellik , hogy bár súlyos nyomokat hagynak maguk után oláh földön, de dicsőséget, katonai dicsőséget valóban nem visznek el magukkal. Ámde Szilisztria sziklaszilárd, s a parancsnok elszánt vitézlelkű ember, ki valóban legtávolabbról sem gondol arra, hogy a reá bízott várat az orosz katonai becsület megmentése végett feláldozza. A Moniteur, jún. 6-kai száma közöl tőle, egy timer pasához intézett jelentést, mely tanúságot tesz felebbi állításunkról. „Szilisztria máj. 21. Tegnap szombaton az oroszok némi csapatokat toltak előre a külművek felé. Mi mindent előkészítettünk, hogy azokat visszaverjük, s hála katonáink vitézségének, kis veszteséggel ezért el is értük. Az oroszoknak több volt 150 halottjuknál és számos sebesültjök. Ma vasárnap az oroszok ismét megtámadták a külerősségeket. A csata alatt két cserkesz-muzulmán lovashadnagy, Ozmán és Hasszán elhagyta őrségét, s hozzánk átjöttek, az izlám iránti szeretetből az oroszok tervei és mozgalmai felől minket értesitendők. Az oroszok ma vasárnap vagy be akarják venni Szilisztriát, vagy összes csapataikat veszni hagyni s minden intézkedéseket megtesznek, hogy e czéljukat elérhessék. Azon pillanatban, midőn ezt írom, az ellen általános támadást látszik tenni akarni a külművek ellen. De minthogy a várlövegek tüzelései nem engedik közelitni , ennélfogva az ágyúlőtávolságon túl állott meg zászlóaljaival. Részünkről a csapatok úgy vannak elosztva , s a várműveken belül felállítva, hogy a rohamot kiállhatják s azt visszaverni képesek. Musza pasa, szilisztriai parancsnok.“ Egy más, Vámában máj. 26-dikán kelt török bulletin lényegesen eltér a fölebbi jelentéstől s úgy látszik a Musza pasa jelentésében bekövetkezendőknek mondott későbbi eseményekre vonatkozik. A bulletin igy hagzik: „Tegnap óta itt sokat beszéltek egy csatáról, mely Szilisztria falai alatt vivatott s melyet Musza pasa megnyert volna, de semmi bővebbet nem tudhatunk meg. Ma e fontos tudósítás teljes megerősítést nyert. Musza pasa egy aknát készíttetett, és sikerült neki, az ellent egész azon helyig csalni, hol az el volt rejtve, minthogy a tüzelést a Mahmudie erősségben megállító. Ez pénteken történt 19-kén. Az ellenséges csapatok tömegben siettek előre, azonban a föld ingadozni kezdett alattuk, borzasztó fellobbanás történt és 3000 orosz légbe repült. Ugyanazon pillanatban általános kirontást tett a 12— 15,000-nyi helyőrség. A végső zavarban az orosz katonák futásban kerestek menedéket. A törökök hevesen üldözték őket s nagy veszteségeket okoztak nekik. — Délután 3 órakor Szilisztria meg volt mentve. Musza pasa sietett erről a generalissimust s egy közelálló csapadtest parancsnokát tudósitni, ki azonnal megindult s a hely felé közelített. Másnap az oroszok kitünteték szándékukat a jobboldalt megtarthatni; azonban a vitéz szilisztriai parancsnok elhatározó, a fényes győzelmet használni s őket egészen elverni. A csapatjai közt uralkodó lelkesedés ezt kötelességévé téve. Vasárnap 21- kén az összes csapatokkal, melyek rendelkezésére állnak, kivonult és elkezdé a harczot, mely néhány óráig tartott. Az ellen kénytelen volt minden ponton takaródót fúni, a kis szigeteken át tovaramlani s a síkon sok fegyvert és podgyászt hátrahagyni. Az oroszok veszteségét e két csatanapon több mint 12,500-ra becsülik holtak és sebesültekben. Szilisztria, melynek sorsa iránt az ellene állított borzasztó haderő miatt a legnagyobb aggályban éltek, most teljesen meg van mentve (?) Jelentékeny erősítést nyert legénység, lőszer és élelemben. E győzelem által az ottomán katonák enthusiasmusa fő fokát érte el. Sumlában nagy az öröm.“ Ezen török bulletinből mindenesetre kitűnik az, hogy a 21-ei események teljességgel nem voltak oly jelentéktelenek, mint azokat az orosz tudósításokban olvastuk. A későbbi, 23, 28, 29 és 30-ki eseményekről újabb és részletes tudósítások nem érkeztek, a felebbi török jelentés után azonban gyaníthatni, hogy azok is egészen más színezetben fognak feltűnni,mint az orosz tudósításokban. Úgy látszik, az orosz vezéreknek teljes okuk van megbetegedni. E megbetegedettek közt vannak: Paskievits, Lüders, Chruleff, Nachimoff, Dannenberg stb. Az orosz félhivatalos tudósításokkal pedig tisztában vagyunk, a Bukarestben közzétett hirdetmény Turtukai megszállásáról csakugyan nem volt egyéb a humbugnál! Egy bukaresti jún. 1-ji tudósítás azt mondja, hogy Nikápoly, Szisztov és Turtukainak a törökök általi elhagyatásáról s az utóbbinak oroszok általi megszállatásáról szóló hírek merőben hamisak. Ha az oroszok Turtukai megszállásáról szólnak, úgy nem a különben nem igen fontos vár, hanem egy az alatt mint-egy egy órányira a Duna partján fekvő hasonnevű falu vagy mezőváros értendő , hol azelőtt a törökök partütegeket állítottak volt fel. Az oroszok maguk gondosan óvakodnak egy itteni lapban közzétett hirdetményekben egy vár vagy mezőváros nevét említeni.“ — Ismét új adat reá, miig kötve kelljen hinnünk azt, mit az orosz tudósítások hoznak. A sumai haditanácsról azt írja az Oss. Triest. Stambulból máj. 29-ről, hogy Omer pasa abban elpanasztá a szövetséges vezéreknek, mily gondatlanul bántak vele és csapatjaival a török minisztérium részéről, legsürgetőbb levelei hónapokig válasz nélkül maradtak, és ha szorgosan kérte az erősítéseket lőszer és legénységben, vagy kitérőleg feleltek, vagy hosszas halogatás után végre annyit tettek, hogy rendes csapatok helyett basibozukokat küldtek, kik mint a desorganisatio elemei, neki inkább akadályul szolgáltak. A tábornokok elismerék panasza helyes voltát s visszaérkezve Stambulba azonnal szóbelileg értekeztek a miniszterekkel. St. Arnaud 26-án Gallipoliba ment, csapatjainak Drinápolyba elindulása felett őrködendő, Riza pasa is oda indult. Az itt létező angol ezredek is készen állnak már 4 nap óta; a skutarni csapatok mindig azon parancsot kapják, hogy hajóra szálljanak, s alig feleltek meg e parancsnak s vannak a hajókon, azonnal ellenrendelettel ismét partra szállnak. E manoeuvre már 4 nap óta tart s nem lehet belőle kiokosodni; talán csak be akarják gyakorolni a Krimia partjain netán lehető kikötésben , vagy az orosz kémeket, kiváncsiakat és fecsegőket akarják tévelybe vinni a mozgalom czélja és ideje iránt. Ez utóbbi sikerült, mert a legképtelenebb hírek vannak keringésben. Oka azonban valóban az angolok el nem indulásának, a szükséges élelemszerek hiánya és életraktárak megelőző felállításának szüksége Várnában. Éjszaknyugati csatatér, Rostock, jun. 5. A franczia flotta, 16 vitorla és 2 gőzhajóból álló nyugatról jőve, tegnap ide érkezett s dél táján ellenszél és szélcsend miatt déki felé mintegy 8*/2 mfldre Warnemündétől vetett horgonyt s d. u. 4 órakor, minthogy a szél nyugat felé fújt, ismét elvitorlázott. Párisból jun. 5-ről Írják , mikép az udvarnál hire járt, hogy a svéd flotta parancsot kapott a szövetségesek keleti flottájához csatlakozni; a svéd követ Sz-Pétervárott kikérte útleveleit. TOOOIÁRT ÉS KÖZGAZDÁSZAT. Közlemények az iparról. II. — Jól tudjuk, hogy több olvasónknak e közleményekben nem mondhatunk újat, hogy sokan közülök nem elégelve azt, ami reánk ragadt tanulás nélkül is, mint például, hogy a harmat az égből hujt alá (mint Gúthy tanítja), hogy a tűz kőben van a kicsaholt szikra, bár nem kenyerek, előveszik sokszor azon jó munkákat, melyekből sok oly dologról nyerhetni tudomást, mit iskolavégzett embernek tudni kell, minek nem tudása már csak azért is szégyen, mert ez ismeretek megszerzése a tömérdek népszerű munkák által igen megkönnyíttetett. Azért mégis megbocsátnak nekünk, hogy Müller eszmedús czikke nyomán egyes példáinkat tovább is folytatjuk. A piszkos sár után meg kell említenünk a tiszta tajtékot. Azon érctet értjük, melyből a tajték-pipák készíttetnek, s melynek alkatrészei: kovácsföld, talkkő, (siktag) agyag és vaséleg. Ha ezelőtt, készítés, főkép fúrás közben a tajtpipa elrepedt, a tajtékdarab mint hasznavehetetlen eldobatott, de most az ipar e tört darabokat, valamint a faradékot is fel tudja használni, hogy semmi se veszszen kárba. E tört darabokból, e hulladékokból készítik a hamis tajtékpipákat. A porrá tört tajtékot vízzel és egy jó kötszerrel, nevezetesen a pipákra használt fazekas agyaggal tésztává gyúrják s ha a tömeg kiszáradott, miként az igazi tajtékot úgy esztergályozzák s faragnak belőle olcsó tajtékpipát. Ily pipát először 1772-ben Dreisz Kristóf készített az ipar fészkében, a thüringi erdőben. De nemcsak pipák készülnek e hulladékokból. Apró szobrocskákat, csinos tatajokat (consols) készítenek abból, s íme az ipar e megvetett morzsákban a kereset egy újabb ágát, a kényelem egy újabb eszközét teremté. Sokszor hallottuk már a természettudósok azon állítását, miként semmi sem vesz el a természetben, hogy nemcsak a lélek, de az anyag is örökre él, csak hogy egy örökös kör, egy folytonos átalakulás az anyag élete. Ez igazság megtestesítést nyer az iparban. Az ipar semmit sem hagy elveszni az anyagi világban; mindent átalakít, hogy új formában ismét feléledjen az elhalt anyag. Az ipar az állat minden részét megnemesiti Vissza nem riad, mint mondjuk, semmitől, nem riasztja őt vissza a dögleletes szag. A juhok beléből készíti a húrokat s egyik eszközét kölcsönzi a zenének; az állatok bőrének kikészítése nemcsak keresetet nyújt ezer családnak, hanem ellát bennünket a ruházatul használt bőrök mellett azon diszbőrökkel is, mikből könyveinknek pompás kötése, a gyönyörű tárczák s több fényűzési tárgyak készülnek. De mindennél nagyobb dicsőítést nyernek a bőrdarabocskák, a tímár és irhás faraghulladéki, a marhalábak s a hártya szeletkék. Mindezt fel tudja használni az enyvfőző. Mit az irhatimár mint értéktelent és hasztalant a bőrről lefaragott, enyvül kifőzi az enyvgyárnak s 46 %-t nyer belőle ; a marha láb 62 % enyvet ad. Az enyvfőző előtt a legrongyosabb kéztyű, az elvetett csontdarabok, a cserző tímár bőrhulladékai, a kalaposok által szőrétől megfosztott nyúlbőrök nagy becscsel bírnak, mert 42 k enyvet főz ki azokból. Ám ez elvetett tárgyakban a kereset egy új ága nyílott meg, s mindezek megdicsőiítettek az ipar által azon eredményben, melynek egyetlen feltétele, eszközlője az enyv. Enyv nélkül műasztalost nem is képzelhetünk, a nélkül termeinkben, a mahagonibutolok nem díszeleghetnének, miután a falemezek (founke) felragaszgatása csak enyvvel történhetik. De az enyv üdvösi alkalmazást a sebes sajtóknál használt gombahengereknél talált, mik szirup és enyvből készíttetnek. E hengerek használata nélkül még mindig a kézi sajtókhoz volnánk kötve, midőn most az ily hengerekkel ellátott sebes sajtón óránkint 10—12 ezer iv is nyomtattathatik. Az enyvnek vagyis utolsó elemzésben a megvetett, látszat szerint hasznavehetetlen tárgyaknak befolyását az értelmiség és felvilágosodás terjesztésére el kell ismernünk. Mindebből azon tanúság támad, hogy a természetben mindennek van czélja, hogy minden tárgynak meg van becse, értéke, hogy a megvetett tárgy is örömet szerezhet még a büszke embernek. És mindezt az ipar, egy tiszteletre méltó osztály szorgalma eszközli. Az ipar mindent megment, gondja semmit sem engedhet kárba veszni. A legkisebb bőrdarab , mely a csizmadia műhelyéből kisepertetik, felszedetik általa s ha elég nagy arra nézve, hogy gombot készítsen belőle, kifényzi és képleteket nyom reá egy sajtó segítségével s az elvetett bőrdarab nem sokára mint a fényes öltöny gombja varratik fel. Ha pedig a bőrdarab nem eléggé nagy, a berlini kék festékgyárba kerül. Itt átalakul, hogy megdicsőittessék azon pompás színben,melylyel kékre festetnek a gyolcs, gyapot, selyem és gyapjú kelmék. Az ily kis bőrdarabok a festékgyárakban hamuzsírral kiégettetnek, s miután a kiégett bőr kilúgoztatik, a lúg vas-galiczczal (kénsavas vaséleccsel) és timsóval vegyíttetik, minek eredménye azon gyönyörű kék színű festékanyag leend, mely alapját az állati rész legény (nitrogén) tartalmában találja fel. Az eldobott, a lábbal tapodott tárgyat itt is felemelte az ipar, hogy örömét s öltözetének pompás színében külső díszét gazdagítsa az embernek. Pompéry J. Rozsnyói vasasfürdő. Amint tagadhatlan, mikép Magyarország sok, de legnagyobb részt önhibáján kívül rejlő társadalmi s geographiai okokból szellemileg még mindig igen hátra van, úgy kétségbevonhatlan másrészt, hogy a természet kincseivel dúsan van ellátva. Feltalálhatók itt bőségesen mindazon anyagok, melyeket a földészet, ipar, hajózás, kereskedelem kifejlődése igényel. Csak fáradhatlan munkásság s ernyedhetlen buzgalom, s törekvés ne hiányozzék a mi részünkről, mi élet ad a természet parlagon heverő erőinek s kincsekké varázsolja a holt anyagokat. Ez az, mire az élet legelső szabályaként kellene a nemzedéket első éveitől kezdve oktatni — ha azt akarjuk, hogy nemzeti jövője legyen. Intő példánkul szolgálhatnak itt azon országok, melyek a természet legdúsabb kincsei mellett is elszegényedtek, elaljasodtak s majd egészen megsemmisültek, mint Spanyolország, s a keleti államok — mert a teremtő ipar s munkásság hiányzott életükből; mig más országok mint p. o. Németalföld, Anglia stb. a természet mostohasága mellett is gazdagok, s hatalmasak lőnek—mert legelső életszabályuk a fáradhatlan munkásság. Ámbár kétségtelen, mikép e különbségek előidézésére a társalmi s politikai viszonyoknak is lényeges befolyásuk van. — De nemcsak az a hibánk, hogy más nemzetekéhez hason ipart s törekvést nem fejtünk ki, hanem az is , hogy a nagy rész valamint ön hibáit, ön körjeleit nem ismeri, vagy nem akarja bevallani, bármint dörgé is azokat füleibe a halhatatlan Széchenyi István, úgy legnagyobb részt egészen ismeretlenek előtte még saját kincsei is. Nem akarom most elősorolni s fejtegetni a nemzetgazdászat minden oldaláról, mennyi csak félig sem ismert kincsei vannak még Magyarországnak, melyek, de nem az üres ábrándok, azt a legszebb jövőre emelhetnék; csak azt akarom ez alkalommal ismételni, hogy még fürdőhelyeink, gyógyvizeink is legnagyobb részt ismeretlenek — nem az idegen, hanem min magunk előtt. Pedig az ásvány s gyógyvizek is a nemzet valódi kincsei közé sorolhatók. És pedig nemcsak mint gyógyerő, mi azokat az emberiség jótéteményeivé varázsolja, s nemcsak mint mulatóhelyek, melyek felvidulást s új erőt nyújtanak újabb munkásságra, hanem mint kereset-források is. Sokszor nevezetes öszvegeket mentenek meg a honnak, nélkülözhetőkké tevén az idegen fürdőket s ásványvizeket; sokszor pedig uj pénz-öszvegeket is szereznek, honunkba édesgetvén a külföldieket. Mindezen tekintetekből igen káros a fürdős ásványvizek ismertetésének elhanyagolása. Azért legyünk rajta, hogy minden gyógyforrás kellően megismertessék, és pedig amennyire lehet, az idegen előtt is. Ez alkalommal a rosnyói vasas fürdőt kívánjuk megismertetni, miáltal nemcsak egy igen hasznos gyógyerejü vizet, hanem egy igen kellemes szegényes fürdőhelyet is juttatunk az azt nem ismerő közönség tudomására — utóbbi tekintetből azért is kiemelvén azt, mert legújabban annak szépítésére s kényelmére a tulajdonos püspöki uradalom igen nevezetes javításokat s intézkedéseket ten. A rosnyói vasas fürdő Gömör megyében Rosnyó városától csak egy negyed órányira fekszik. Ez mind az orvosi segély tekintetéből, mind a lakássérelmezésre nézve felette kedvező körülmény a vendégeknek, ámbár magán a fürdőhelyen is számos lakszobák léteznek, melyeket múlt évben a püspöki uradalom több igen csinos új lakhelyekkel szaporított. E fürdőhely fekvése igen kellemes és egészséges. Egy kis völgyben fekszik, hol eléggé meg van óva a zordonabb időjárás kitöréseitől, mint a hirtelen tagváltozástól is. Legnagyobb részt erdők környezik, melyek tiszta s fksséget terjesztenek körülötte. A rosnyói ásványvíz több ízben vezetett már vegytani kémlet s vegybontás alá. A legújabb vegytani vizsgálat folytán a rosnyói ásványvíz 30, 38 polg. fontjában van 100 szemer ásványrész, s így 1 fontban 3, 25 szemer. Különösen pedig van 99, 95 3, 26 szem. Ez alkatrészek folytán a rosnyói ásványvíznek erősítő s osztató ereje van. És minthogy sórészeket csak mérsékelt mennyiségben tartalmaz, a viz ivását s a bennei fürdés könnyen eltűrik s megszokják gyöngébb idegzetű nők s görvényben szenvedő gyermekek is. Legkitűnőbb hatása van a női betegségek gyógyítására , bármily idültek is legyenek azok. — Igen számos esetek mutathatók fel ily szerencsés gyógyításokból. Azért ügyelmükbe ajánljuk mind az illető orvosoknak, mind az azokban szenvedőknek. — Azokon kivül azonban igen szerencsésen használtatott már s azért igen ajánlható még más bajokban is, nevezetesen : betegségek utáni felüdülésben, váltólázas viszszaesésekből származott senyvben, gyönge testnél megrögzött köszvényes csúszós bajokban, idült aranyeres szenvedésben, elhanyagolt hasmenésben, nagy gyöngeséggel járó görcsös és szélhüdéses kórokban, régi elfajult fekélyeknél. A rosnyói viz által e bajokból is számtalanok üdültek fel már. A fürdő vize, mely két kutból szivattyúztatik, igen tiszta, átlátszó, és szagnélküli; íze kevéssé sanyarú, fémes, a kék kémpapirt szelíden vörösiti; felülete csendes s nem buzogó közép hév mérséklete 10° R. fajsúlya 100, 17. E viz vegytani kémlete körül régibb évekből (1814) Marikovszky Györgynek, újabb időkben pedig Kis Antal orvossebésztudornak vannak különös érdemei. A rosnyói fürdő azonban nemcsak jótékony gyógyereje által kínálkozik a szenvedő emberiségnek, hanem élvezetei s természeti szépségei által az egészségeseknek s mutatni akaróknak is. És itt különösen kiemelendő környéke. Ritka fürdőhely, mely oly számos s oly kellemes érdekes kirándulási pontokkal bírna, mint a rozsnyói. Csak egy két órányira innen emelkedik a magasba a krasznahorkai vár, mely régiségeiről oly nevezetes; két órai távolban van az érdekes sziliczei jégbarlang; és négy órányira a híres aggtelki barlang; két órányira pedig a ritka különbségű szád eői nagy hegyhasadék látható ; 4—5 óra alatt pedig eljuthatni innen a regényességéről, s forrásáról igen hires sztraczenai völgybe, s ugyanannyi idő alatt a jelesszlabosi s masznikói papírgyárakba is. Ezeken kivül pedig minden a hon ügyét melegen felkaroló honpolgárnak kellemes s tanulságos látványul szolgálnak a Rosnyó körül csekély távolságban fekvő vasgyárak, olvasztó huták , s más soknemü fémekre dolgozó bányák is. És maga a fürdőhely is sok élvekkel kínálkozik, sokszor különbféle népi vigalmak tartatnak itt. És igen ügyes zenészek mulattatják a vendégeket. Sétahelyei is kellemesek s jól rendezettek. S majdnem naponként igen díszes és válogatott városi társasággal találkozhatni. Különösen ki kell emelni azon nemes buzgalmat , melyet nem tekintve a tetemes költségeket is , e fürdőhely szépítésére a tulajdonos tisztelt püspöki uradalom fordít. Bár utánoznák többen mások is, tudva azt, hogy minden ily kiadás a haza szépítésére, s közvetve anyagi emelkedésére is szolgál, minél nemesb, s szentebb czért nem kellene ismernünk. Szokolai 1sz. Magyar könyvészet, 211 (440). Mezei gazda népszerű gyám-és vezérkönyve, az uj rendszer kivonatai szerint, sat. a magyar földmivelő nép alsó osztálya számára, sat. tat. Több gyakorlati földmivelők és felsőbb rangú gazdatisztek közremunkálásával irta Galgóczi Károly. Harmadik kötet. (Tartalma : Az állattenyésztés általánosan. Szarvasmarha-, lő-, juh-, sertés-, apró baromfi-, méh-, selyembogártenyésztés.) Pest, 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv., Nagy 8-rét 92. (Ára az egész, 4 kötetes munkának, helyben 1 ft, postán szétküldve 1 ft. 20 kr. p.p.) 212(441). Kertészet kézikönyve. Tüzetes utasítás a konyhakertészet, virágmivelés és gyümölcstenyésztés körében. A legújabb kútfők után irta Galgóczi Károly. Pest, 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. Kis 8-rét, 250 l. (Áru 48 pkt.) 100 szemet tehát 1 S ásványrészben vízben kénsavas szikéleg (sulfas natri) 43, 34 1, 42 szem. kénsavas vasélecs (sulfas oxyduli ferri)....................... 12, 79 0, 43 „ ketted szénsavas vasélecs (bicarbonas oxyd. fersi) . . 11, 71 0, 38 „ halo-pirany (chlorstrontium) . 4, 20 0, 13 „ ketted szénsavas keseréleg (bicarbonas magnesiae) . 19, 53 0, 64 ,, ketted szénsavas mészéleg (bicarbonas calcis) ... 1, 12 0, 03 „ ketted szénsavas cserélcs (bicarbonas oxyduli mangani) 1, 12 0, 03 „ kovasav oldott állapotban . 6, 14 0, 20 „ fővárosi és vidéki ojdosságok Budapest. Öcs. k. Felsége Erzsébet Császárné a Magyarországban fennálló jótékonysági intézeteket 5000 pftnyi kegyajándékban legkegyelmesebben részesíteni méltóztatott, mely összeg a legfelsőbb szándék értelmében máris a szürkenénék pesti, nyitrai, veszprémi és szatmári, továbbá az angol kisasszonyok egri és pozsoni intézetei, továbbá a katonatiszti árvaleányok soproni növeldéje, s a szatmári katonai leánynevelő intézet közt elosztatott. Az anyagi törekvés mezején újabb mozgalom támad. Ismét egy szép czélban találkozhatik hazánkfiainak buzgósága, jóakarata. A debreczen-miskolcz-kassai vasútvonal létesítése e szép czél, mely, mig hazánk anyagi erejét emelendi, azon morális erő növesztésére is nagy befolyást fog gyakorolni, mi az erők egyesüléséből, azon szellemnek felélesztéséből ered, mely Széchenyitől hagyományként szállt e nemzetre. E vonal által egész Felső- Magyarország összeköttetésbe hozatnék Debreczen és Pesttel. E vonal nem csupán egy igen népes és iparos részén vonulna keresztül az országnak, hanem vele a bikk-mátrai hegyláncz nyugoti lejtője, s az ottani kőszén-telepek is az egri, rimaszombati, rozsnyói stb. utaknál fogva kapcsolatba jönnének s ezenfölül Miskolcznál folynak össze mindazon utak , melyek Felső-Magyarországból a tiszai vidékre s az alföldre vezetnek. A tervezett vonal remélhető élénkségének némi megítélésére a Gazd. lapok érdekes statistikai adatokat közölnek, melyek közöl csak a következő pontokat írják ki: Pestről Kassára és assán keresztül Eperjes és Lőcsére s tovább vizetett kereskedelmi áru 1852 ben 182,019 mázsát, a gabnaforgalom e városokban, Miskolcz, Nyíregyháza, Debreczen forgalma nélkül 650,000 mázsát, bár éjszaki irányban szállítva 250,000 mázsát tett stb. E vasút terve a Bécsben lakó magyar földbirtokosok és bécsi bankárok értekezletének tárgya lévén még február 16-dikán gr. Andrássy György és Zsedényi Eduárd urak felhatalmaztatták az érdekelt vidéken lakó földbirtokosokat, városokat , testületeket s tőkepénzeseket részvétre s a lejtőmérési és fektetési költségek elvállalására felszólítani. A felszólítást kedvező eredmény kisérvén május 21-én azon javaslat terjesztetett az értekezlet elé, miszerint a kereskedelmi minisztériumtől szükséges előmunkálatok megkezdésére engedelem keressék. E javaslat elfogadtatott azon megjegyzéssel, hogy Debreczen és Kassa közt a vonal legelőnyösb fekvésének részletes meghatározása a mérnökök és illetőleg mérési adatok ujjmutatására bízassák , ez értelemben aláírások gyűjtése végett a jelenlevő tagok közt ivek osztattak ki. — Hisszük, hogy hazánkfiai, mint a „Gazd. lapok“ is megjegyzik, e vonalnak fontosságát első tekintetre átlátandják s az azon részvétre fog találni, melyre az a képviselt érdekeknél fogva jogosítva van. Most beteljesülhet rajtunk a közmondás, hogy minden ember önszerencséjének kovácsa. Hisszük tehát, hogy Szepes, Sáros, Abaúj, Torna, Gömör, Borsod, Zemplén, Heves, Bihar, Szabolcs, Szathmár megyék értelmes fiai önérdekük felismeréséből teljes részvéttel járulandnak e vállalathoz. A sopronyi ágost. hitv. gymnasium tanuló ifjúsága is bizonyítványát kívánja adni a költő iránti kegyeletnek , s azon közrészvétbeni osztályosságának, melylyel a nemzet a Garay árvák ügyét felkarolta. Ennélfogva máj. 28-kan egy zenészeti és szavalati ünnepélyt rendezett a derék tanári kar felügyelete mellett, mely karnak egyik érdemes tagja Domanovszki Endre ur ez ünnepélynek 100 pártra kikerekitett tiszta jövedelmét beküldé hozzánk. Ez öszveget is a legszebb jövő iránti remény zálogául vettük. Az ily ifjakban az iroda-