Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)
1854-09-30 / 1367. szám
ben álltak a törökökkel. E név : Krim, tatár eredetű s annyit jelent mint vár, mi a félsziget természetes ellentállási képességét jelöli. Annak a tatárok általi meghódítása a 13. században következett be; az ottani görögök és gothek adófizetőkké lettek. Később a gennaiak Paleologus Mihály császár által támogattatva némely parti pontokat : Kaffa, Sondak és Balaklavát elfoglalták. Később a törökök beavatkoztak a khanok belügyeibe, kik vazallokká sélyedtek le, mire végre az oroszok, a Portávali háború alkalmából a félszigetet meghódítók. A független tatár uralom tehát csak mintegy 2 századig tartott, s itt is bebizonyult, hogy e faj rohamereje ugyan hatalmas volt, de életképes államalakulatok nem keletkeztek kezei közt. Most még a tatár név is eltűnt , s csak egyes ágakat: az uzbékeket, krimaiakat, bokharákat stb ismerünk.Déli-Krimia tatárjai nagyon különböznek az éjszaki sivatagbeliektől; az elsők elvesztek mongol typusokat, s nyilván mutatják, hogy a kaukázusi, azaz európai fajjal vegyületben éltek. Sok európai szavat is felvettek nyelvökbe. A sivatag tatárjai pásztornép,s bárha nyers külsejű,mégis egyszerű erkölcsök és vendégszeretet által tűnik ki. A parti tatárok a nagy bőség által elkényesztetve lustasságra hajlandók s az olasz vér, mely részben ereikben foly, kellemes külső formákat kölcsönöz nekik, egyszersmind kis ravaszságot, mely őket üzleteikben vezérli. Jellemző, hogy a tatárok falaikat szívesebben épiték meredek lejtőn mint sikon; a hegybe beásván, megkímélék a hátsó falakat ; az oldalszögeket egyszerűen agyaggal törték ki; a födél, mely ez által mintegy a hegyből ugrik ki, lapos és földdel van fedve; s minthogy az előfalon túlmegy, támasztékok által tartva, egy nemét a verandának képezi, s igy az utasok előtt gyakran alig látható. Pusztán roppant csordák legelnek, s csak néha láthatni egy fontkosár-féle tatár szekeret elkoczogni, melybe két teve szokott fogva lenni s melyben néha egész csoport tatár van. Baktsiszerai, egykori khánjaik fővárosa, tisztán mahomedán jellemmel bir ; főutczája félóra hosszú , keskeny smegrakva zsibárus boltokkal; onnan egy kis piaczra érünk, melyen a régi khánok palotája létezik, igen érdekes építmény, melynek diszei belül még most is épek és a tatár fejedelmek hatalma és gazdagságának számos emlékjeleit foglalják magukban. Az őrtálló katonákon kivül béke idején más oroszok itt nincsenek, egy császári ukáz megtiltotta nekik a tartózkodást e völgyben, mely köröskörül phantastikus sziklahegyek által van körülvéve, s melynek jó szőlőt és mindennemű gyümölcsöket termő jó földét a Tsuruk- Szu vizei termékenyítik. • Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Bármennyi különbözően hangzó tudósítások érkezzenek is azon védrendszabályokról, melyeket az oroszok Krimiában a szövetségesek ellen alkalmazásba hoztak, abban majd mind megegyeznek, hogy a nyílt tért az oroszok mindenütt feladják s Szebasztopol felé húzódnak vissza. Mutatja ezt a következő stambuli távirati sürgöny is : „Stambul, sept. 18. Egy angol gőzös, mely ma délután érkezett Stambulba, hírül hozta, hogy az egész egyesült expeditio 17-én másfél órányira Szebasztopolhoz érkezett s orosz részről sehol ellentállásra nem talált.“ A „Constitutionnel“ azonban a „Moniteur“ egy sürgönyét a krimiai kiszállásról közölvén hozzáteszi : „Ebből látszik, hogy a pont, hol kiszállni kellett, a Bulganak folyó torkolata. Mi nem akarunk hadi tervet készíteni, de annyit mondunk, hogy a főakadályt, melyre a szövetségesek találandnak, mielőtt Szebasztopolhoz érnek, valószínűleg az egy napjárásnyira Szebasztopolhoz fekvő elsánczolt tábor képezendi. Mondják, hogy Menzikoff hg ez állásban mintegy 30,000 emberrel sánczolta el magát.“ Az általunk felebb közlött bécsi levél pedig körülményesebben is leírja e tábort, melyet erődökkel vettek körül az oroszok s melyet e szerint mintegy Szapasztopol legszélső erőművének tekinthetni. De vájjon képesek lesznek-e az oroszok is e rögtönzött sánczokat oly bevehetlenekbé tenni a szövetségeseknek, mint a törökök vitézsége Kalafatot tette az oroszoknak ? — Ennek bevétele után aztán nem marad számukra egyéb hátra, mint Szebasztopolba vonulni. Ámde itt e várban, az erődökre támaszkodva, úton állított sánczol és árkok által fedezve hiszik magukat az oroszok a szövetségesek támadásai ellen mindaddig védhetni, míg ezek, éhség és károk által megtizedelve, egy felmentősereg által fenyegetve, visszavonulni nem kényszerülnek. Mindez igen csinosan lenne kigondolva, hahogy a két főkérdésnél egy nagy hiba nem csúsznék be. Legelőbb is valószínűtlennek látszik, hogy az oroszok rendes tartós ostromot szárazi úgy mint tengeri részről kiállni bírjanak ; az ellenséges ágyuk száma és hordereje sokkal jelentékenyebb ; továbbá a mielőbbi fölmentetés a szárazföldről a félszigetbe bevonuló sereg által lehetetlen, legalább a legközelebbi 2—3 hóra lehetetlen. Gortsakoffág a maga csapatjaiból a Besszarábiában állomásozó tartalékokból csak keveset adhat, ő Omer pasa s az ausztriaiak irányában nem gyöngítheti magát. Azon seregrészeket, melyeket az ország beljéből Krimia ellen alkalmazhatni, az ország beljéből kell oda indítani. Azt is halljuk már, hogy a Volgától, Asztrahánból, hogy a Sz. Pétervár és Moszkva közti kormányzóságokból az ott állomásozó katonák, hogy a gárdák is délfelé indíttatnak . De míg azok rendeltetések helyére érnek , hónapok lefolyhatnak s emlékezzünk csak viszsza, hogy a múlt télen Osten-Sacken és Tseodajeff tárkok hadtestei mennyi ideig voltak után é s akkor Szebasztopol sorsa már rég el van döntve. Ha pedig a nyugati hatalmak Szebasztopolt egyszer hatalmukba ejtették, úgy Oroszország minden hadseregei sem lesznek képesek őket abból kiűzni, míg ők a tenger urai. Tengeri vár még soha sem esett oly ellen birtokába, kinek csak szárazi serege, és flottája nem volt. A „Krönst. Zrg“ Galaczból sept. 11-ről írja : „A Szereth folyón keresztül a közlekedést egy dunai bárka tartja fen. Ez intézkedés a galaczi cs.k. consulság közbenjárására a moldvai marinaparancsnok által jön életbeléptetve. A folyó partján bérkocsisok állnak, kik az utast tova szállítják. A hídépítés valószínűleg csak a törökök vagy az ausztriaiak megérkezte után fog megkezdetni, mert ha előbb felépítenék, félőlt hogy azon kozákok, kik parancsra a hidat szétrombolták, ide ismét portyázó járatokat tehetnének. Továbbá ugyan e lap Galaczból sept. 14-ről írja : A legközelebbi napokban Brailába várt törökök örvendetes fogadására a szükséges előkészületek meg vannak téve. Az összes volt orosz kórházi és kaszárnyaépületek újonnan bemázoltattak és kitisztittattak. Az ezen épületekben volt padok, nyoszolyákat stb.,melyeket a helyhatóság szerzett be, az oroszok magokkal elvitték, s mi még megmaradt, az itt beszállásolt önkénytesek árverés utján eladták. Még a város bejárásainál állított torlaszok fáját is, melyek az oroszok egyedüli itteni erőditvényeit képezék, elvivék a moszkovvok. Marhatenyésztőink egy része a dögvész által majdnem teljesen meg van rontva. A távirati vonal Brassótól Bukarestig már ki van tűzve, némely pontokon már a munkálatokhoz is fogtak s oly erélyesen fognak folytattatni, hogy oct. 24-kéig a vonal be lesz fejelve. Hallomás szerint a távirati vonal Bukarestből Sumlába még ez évben be lesz fejezve, Stambultól Sumláig pedig már hasonlag állítják. Egyenes postaösszeköttetések által Brassóból Jassy és Galaczba az ortoszi szoroson keresztül legközelebb a levélközlekedés a nevezett városokkal és Bécscsel 36 órával fog gyorsittatni. Éjszaknyugati csatatér. Érdekesek némely kivonatok egy bomarsundi levélből a ,Dublin Evening Post"-ban. A levél egy tengerésztől származik a ,Leopard* fedélzetéről szept. elején kelt, ikén ezt írja: Ismét ellenparancsunk van és megint — nem tudom meddig — maradnunk kell. A tél valóban beáll: kívülünk csak az ,Ajax* van itt. A főparancsnok a flotta maradékával Nargenbe Reval mellett vitorlázott, miért? az ég tudja. Az Ajaxon 90 mérnöktesti egyén és árkász van, kik minden reggel kiszállnak s az épülőben volt orosz erődöket aláaknázzák. E nehéz munka valószínűleg még 10 napig fog tartani. Egy hadifogoly, kinek visszaadták szabadságát, tegnap visszajött a fedélzetre s önkénytelen szolgálatba akart lépni. Jelenté, hogy egy rendőrhivatalnok (orosz), ki 5 mfldnyire innen lakik, a szegény embereket Szibériával 8 minden lehető büntetésekkel fenyegeti, ha hogy lisztet vagy más egyebet az erődökből származót tőlünk ajándékba elfogadni merészelnének. (Ám tudnod kell, hogy a lisztet a katonák tőlük lopták). Azt is mondá, hogy ő mindazokat, kik nekünk élelmiszereket adnak el, ki fogja szolgáltatni s általában a népesség felét száműzetésbe küldeni, mihelyt az angolok elmennek. Ennek következése volt, hogy az admirál az első hadnagyot fegyveres naszádlegénységgel elküldötte; — a legények körülfogák az orosz gentleman házát, — még mielőtt neszét vette volna s most ép egészségben itt van nálunk mint hadifogoly. — Mi beszél velünk , — de egy szót sem tud angolul; hallom, hogy neje nagy lármát csapott , mikor elfogták, mondván : „úgy kell neki!“ Ebből látszik, mily veszélyes a szálasság. 2 nap óta éles zordon jég jár; a légmérő 40°-on áll. — 8-ról a folytonos repesztési munkálatokról s a téli időről ír. Tegnap hadifoglyunkat átszállítottuk az admirálhoz; s tegnap este neje (szép hölgy) egy gyermekkel s két úrral jöttek őt felkeresni; nagyon sirt s nem kis lármát ütött, midőn hallá, hogy már elvitték. Az ágyuterembe vezeték, hol beát ivott s később férjének levelet irt. Im lásd a háború ingereit! Ő ezen időjárás — hideg szelek, eső, jéghullás és nyomorúság. Légraérő 38°, mind azt mondják, hogy a nagy vitorlás sorhajók a balti tengerből kitakarodjanak. — Sept. 10. Még csütörtökig maradunk, aztán Oregundba megyünk. Nem sokára mind Spitheadban leszünk. Danzig, sept. 23. Tegnap este a „Fridrik Ferenchg“ nevű lübecki gőzös Ledsundból az utolsó szállítmány nagyobb részével, u. m. 37 ökörrel, szárnyas állatok, burgonya, pálinkával stb. visszaérkezett. A flották Dániából oly gazdagon el vannak látva élelemszerekkel, hogy előreláthatólag a fagy beálltáig nem kell gondoskodnak. A visszahozott ökrök az idestova szállítás s a szűk táplálék által igen elsoványodtak. A hajó azon hírt hozta, hogy a franczia flottából a vitorlahajók már uton vonnak vissza Francziaországba, a gőzösök azonban a fagy beálltáig az orosz kikötőket ostromzárolandják. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. A cs. kir. igazságügyi miniszter az esztergomi önálló 1.bíróságnál megürült két tollnoki állomásra Schachtner János ideigl. j.birói segédet Székesfehérvárott, és Werner Sándor figyelőt s helyettes tollnokot a pesti orsz. t.széknél, nevezte ki. — A cs. kir. igazságügyi miniszter a szerbbánsági orsz. főt.szék területébe tartozó lugosi cs. kir. ker. t.széknél megürült tanácsosi állomásra Sommer Ede tanácstitkárt a temesvári orsz. t.széknél nevezte ki. —Bécsben a cs.kir.iskolakönyv-áruló hivatalban sz. Annánál megjelent 60,000 példányban és országszerte kapható a régen várt magyar „ABC- és kivasókönyv az ausztriai birodalombeli kath. elemi iskolák számára.“ Lap 100. Ára kötve vászonháttal 10 ezüst krajcrár. E kis elemi könyv uj korszakot fog alkotni népiskoláink történetében. Szerkezetére foglalatjára még visszatérendünk. Jelenleg csak azt mondjuk, hogy a kezdő tanévtől fogva a kath. elemi iskolák első osztályaiban csak e könyvet szabad használni , minek nemcsak a könyv minden tekintetbeni jelessége és olcsósága miatt örvendünk , hanem azért is , mivel azt minden szegény tanulók ingyen nyerendik , akkér lévén t. i. rendelkezve , hogy minden 100 példányból 25-öt tartozik a császári királyi könyvárülő hivatal ingyen adai kiosztás végett a szegényebb tanulók között. Más 20 vagy 20° 10 pedig kap belőle minden könyvárus , kiterjesztésével foglalkozik. A nyomtatás igen tiszta, szép és teljesen hibátlan. Papírja erős, fehér és szép, kötése csinos. — A hozzá való vezérkönyv a tanítók számára már sajtó alatt van. — A magyar írók segélypénztára részére dr Hóman Dániel úrtől, ki e pénztárt havonkint egy ponttal növeli, tegnap vettük a September havára eső részletet. „Csekély ez összeg, az igaz“ — mond a derék adakozó — „de én mindig azon perzsa aphorizmával lelkesítem magamat, melyet egykor az Athenaeumban olvastam s mely igy hangzik : Felhőből esőcsepp hullott a tengerbe. Mily nagyság! minő hatalom ! monda a szerény, s mi vagyok én csöppecske, vagy mit használhatok e végtelenség mellett?! De eljött a csiga, s fölvevén őt, gyömgygyé érlelő keblében, s most az királyi koronában tündöklik.“ — Müller Gyula „Nagy naptára“ 1855-re, Friebeisz István szerkesztése alatt, megjelent, s épen oly gazdag, mint változatos olvasmánynyal kecsegteti a magyar közönséget. Ára a 311, sűrűen nyomott, nagyrétű lapot magában foglaló munkának 1 ft 20 kr p.p. A bőven ellátott szépirodalmi csarnok mellett nagy mértékben ajánlják a naptár ezen folyamát a benne található érdekes gazdasági, természettudományi, történelmi, élet- és jellemrajzi czikkek, női munkák leírása, sat. Az országos tiszti névtár hiteles adatok alapján van szerkesztve s több mint öt évre terjed. A szövegbe nyomott rajzok közél különösen kiemelendők a nevezetes férfiak arczképei, mint Dante, Csokonai, Washington Irving, Omer pasa, Napier, sat. Addig is, mig a naptárról irodalmi rovatunk részletesebben szólana, ajánljuk ez ép oly mulattató, mint hasznos évkönyvet az olvasó közönség figyelmébe. — A magyarországi katholikus olvasó közönség használatára i. é. december közepéig egy rég nélkülözött munka fog megjelenni, Szegedi A. Kilit áldoz tollából. Czime : „Az anyaszentegyház szervezete.“ foglalatát képezi a kath. hitvallás minden tárgyainak s ténymozdulatainak elemzése; terjedelme körülbelül 30 nagynyolczadrétű ív. Ezen kézikönyv, előleges vizsgálat alá vettetvén, Magyarország herczeg-primása bibornoki eminentiája helyeslését megnyerő. Előfizetési ára november végéig 2 p.ft; bolti ára 3 p.ft lesz. Előfizethetni a „Religio,“ a „Családi lapok,“ a „Katholikus néplap“ s a „Pesti Napló“ szerkesztőségénél, valamint Emich, Eggenberger, Bucsánszky és Kozma urak iro-dójában. — Roboz István külön kötetben szándékozik kiadni az általa Féval után fordított „Simon kapitány“ czimű franczia regényt, mely szakaszonkint a Hölgyfutárban jelent meg. Figyelmeztetjük ez érdekes műre hazai kiadóinkat. — Komáromitól is legközelebb történeti beszélyek fognak megjelenni, melyeket rajzok érdekes vitendnek. — A tegnapelőtti tűz, melynek lángjai magyar tudósunk Jemey házát is megkapák, alkalmat szolgáltat a P. Lloydnak, felszólalni a városi oltószerek hiányossága ellen. A nevezett lapnak tudósítója szerint óranegyednél tovább tartott, míg az első vizipuska a helyszínére érkezett, holott a molnár utcza a város közepében van, közel a Dunához s a városházához. E szomorú esemény ismét sürgetőleg figyelmeztet a tűzoltási intézmények gyökeres átalakításának szükségére. Nézetünk szerint a segély gyakran azért is késik, mert nem mindig tudják meg elég gyorsan az égéspontját , s erre nézve nem ártana Budapesten is a városháza tornyán oly készletet alkalmazni, mint Bécsben van az István tornyán, honnan az illető őr azon perezben, midőn a tüzet észrevezi, egy tekercset bocsát le, hol az égés helye pontosan föl van jegyezve. Városházunk tornyából eléggé beláthatni az egész várost, a városról is vannak tervrajzaink, s így az ajánlott készletnek alkalmazása aligha járna akadályokkal. Természetesen hozzá kell ehhez járulni tökéletesített oltószereknek is. — Hiteles értesítés következtében sietünk megigazítani a véglegesen szervezett tszékeknek magyar elnevezéseit, melyek mind a Budapesti Hírlap mind a Pesti Napló hasábjain eddig hibásan valának feljegyezve. Ami eddig „orsz. főtszék“nek (Oberlandesgericht) mondatott, annak hivatalos magyar neve : „Kerületi főtszék.■'* Az eddig „orsz. tszék“nek (Landesgericht) nevezetté pedig „kerületi tszék“ (A megyei tszék a végleges szervezésig németül „Landesgericht“-nek mondatott, most annak német elnevezése „Comitatsgericht.“) — Erdélyben még most is, jóllehet elhanyagolt állapotban, nem jelentéktelen eperfa-ültetvények találhatók. Tunyogi ur jegyzéke szerint Zsibón s a hozzátartozó jószágokon volt ültetve tízezer db. eperfa, Báldon hatvanezer , Gerenden négyezer, Keresden hatezer, Gernyeszegen nyolczezer, Ebesfalván kétezer, Záhon négyezer, Kolozsvárt hasonlóképen körülbelől ennyi, ezenkívül Zilahon, Szamosújvártt, Brassóban , Mikesen, Búzában, Branyicskán, sat. Ezen tüneményből kitetszik, hogy Erdélyben egykor komolyabb lépések voltak téve a selyemtenyésztés körül, s ha az adott számokat öszrevevén, a még meglevőnek csak felét nézzük, ott mintegy ötvenezer db eperfa ma is szép alapjául tekinthető az ép oly könnyű, mint jövedelmező selyemtenyésztésnek, mely nagyobb mérvben nálunk, fájdalom , még mindig oly nehezen akar meghonosulni. Nyilvánítás. Azon 100 és 50 pftos pályadijakért, melyeket alulirt i. é. apr. hó folytán: „A magyar nép könyvtárában közlendő legjobb népies beszélyre és népies elbeszélő költeményre kitűzött, következő munkálatok versenyeztek. Beszélyek: I. „A szabadság, egyenlőség, testvériség fogalma népszerűen előadva.“ A törvény és engedelmesség, az ember méltósága és az élet boldogsága. Márton István“ jeligével. II. „Történeti beszély Mátyás korából.“ „Én megtanultam, hogy a melyekkel vagyok, azokkal megelégedjem. Biblia“ jeligével. III. „Ne hagyd el magad, s nem hagy el az Isten sem.“ „Az idő pénz, a szorgalom áldás“ jeligével. IV. „A hagymateremtő deputatio.“ Ne tovább varga a kaptánál“ jeligével. V. „A pajtabiró.“ „Él egy örök Isten, s előbb utóbb világosságra jő minden. Jósika, Zólyomiban“ jeligével. VI. „Az öregség napjai.“ „Jobb a szeretőnek sebe, mint a gyűlölőnek csókja“ jeligével. VI. „Iskolás gyer- mek és a libapásztor“ pecsételt levélkével, melyen azon- TUDOMÁNY ÉS IRODALOM- 110(263) A magyar nép könyve. Szerkesztik Csengeri Antal és Kemény Zsigmond. Kiadó Számvald Gyula. Pest, 1854. 8 rét. Negyedik füzet 225—288 l. A művészet bájold, bűvölő hatalma talán abban rejlik, hogy midőn az eszmének testet ad, könnyen érthetővé, ráismerhetővé, kézzelfoghatóvá teszi az embernek mindazt, mit sejtőleg és titokban mindegyikünk önmagában hordoz ugyan , de szunnyadd chaoszából kiemelni, határozottan körvonalazni s félre nem érthetőleg nyilvánítani csak a költő lelke képes. Ekkor aztán, mielőbb kibuvárolhatlan mélységben vagy felérhetlen magasságban távolgott mitőlünk, egyszerre közelünkbe van átvarázsolva, s régi jó barátként enyeleg velünk. A végtelenség formát ölt, az örökkévalóság jelenné öszpontosul, s tisztán látjuk magunk előtt, magunkon kivül, mielőbb bensőnkben határozatlanul forrongott. Ez az eszme testtéválása, mit a művészet eszközöl; csodás műtét, melyet nagyobb kisebb mértékben minden lélek gyakorolhat, melyben csak szikrája van meg a művészeti rokonszenvnek. Nem kevésbé csodálatos, de sokkal ritkább a másik műtét, midőn a test, az anyagi lét válik eszmévé, midőn egyes helyek, időpontok, egyes emberek és nevek annyira elszellemülnek, hogy vald-léti, egyéni jelentésök egészen közönyössé lesz rájok nézve, s ők már mint eszmék élnek és éltetnek. A legnagyobb emberek nevei mindenkor ily eszmékké lesznek, s a magyar költészetben Vörösmarty bizonyára az, kinek neve nemcsak legragyogóbbá, hanem egyszersmind öszpontosul jelszóvá, nemzeti eszmévé magasult. A költő elvonultsága, hosszas hallgatása, mondhatnék ideiglenes halála, bár legfájdalmasabban esett is keblünknek, de mindamellett még inkább növelé a szent közfényt, mely nevét övedzi. Mélyen bocsátja le Megáldott gyökerét. S midőn magasra nőtt, A fának sudarán Ragyognak tettei Arany gyümölcs gyanánt. Az egész nemzetet élénk örömre gerjesztendő a magyar költőkirály újabb megszólamlása, s „Az ember élete,“ melyet a „Magyar nép könyve“ negyedik füzete közöl (245—6) s melyből a fentebbi sorok is idézvék, érzelem- és gondolatteljes vonatkozásaival, azon rokonos hangulattal, melyet a költői jó tapintat oly szerencsésen eltalált s oly művészeti természetességgel szivünkbe u hal, bizonyosan minden olvasó lelkében viszhangozni fog. Igénytelen, egyszerű sorok, melyek fájdalmat egyszersmind hálát és megnyugvást fejeznek ki a deréknek sorsa fölött, midőn pályája közepén el kell vesznie. Ugyane füzetben irodalmunk egy másik nagy bajnokával is találkozunk, kit az olvasó közönség szintén évek óta nem üdvözölt már szépirodalmi téren. Ez b. Eötvös József, kinek „Egy tót leány az alföldön“ czimü beszélye (248—272) a legkedvesebb idyll, bájos képekkel s oly életvidor világnézettel, mely nem emlékeztet a Karthauzira. A kifejezés körüli hiányokat bőven kipótolják a festőileg odavázolt számos csendéleti jelenetek, melyek közöl mint legszebbet emelhetjük ki azon részletet, midőn a kis tót leány gondtalanul játszadozik a virágokkal, mig apja kínosan haldoklik. A beszélynek — kitűnő aesthetikai becse mellett — szép erkölcsi tanulság képezi alapgondolatát, az t. i., hogy a jótésnek rendszerint megvan jutalma. Ezen alapgondolatot a szerző, ki hasonlataiban a mezei lakos anyagi látköre tárgyaihoz igyekezett alkalmazkodni, beszélye végén talált kép alatt ekként nyilvánítja: „Ha vetünk, sok mag a földben rothad el, sok kifagy, meg kiszárad; a magnak egy része nem hoz kalászokat. Ha előre tudná az ember, melyik mag nem kel ki, nem lenne senki oly bolond, hogy elvesse. De mivel ezt senki sem mondhatja meg előre *, az okos ember azért csak kissé sűrűbben hinti vetését, mert annyi bizonyos, hogy a ki nem vetett, nem is arat. S ládd Zsuzsi, én vén gazda vagyok, tudok rosz terméseket, de alig emléksem olyanra, hol egyremásra legalább a magot ne kaptuk volna meg.“ A füzet szépirodalmi részéhez tartozik még Petőfitől két költemény: „Megbántott a rozsám“ (247) és „Az árva leány“ (273—276), melyek elsejét méltán sorolhatni azon szeszélyes kedélyes népdalok közé, hol Petőfi felülmulhatlan. Az oktató rész gazdasági czikkeket s egy vegytani értekezést tartamaz. A vegytani értekezés szól a levegőről, s mint jegyzetileg olvassuk, Johnston „Memistry of common life“ czimű híres népszerű munkája nyomán van kidolgozva Csengery A. által (276—286). — A czikk tárgyát képezik a levegőnek fő alkatrészei: éleny, légeny, szénsav és vízgőz, felvilágositó példákkal tárgyaltatik. — Befejezésül említés van téve más a jégben előforduló anyagokról , melyek részint benne magában képződnek, részint a föld felületéről vagy a tenger vizéből gőzölögnek ki. — Az előadás egyszerű, s bár tömött, mégis könnyen érthető a figyelmes olvasónak. Ami a gazdasági czikkeket illeti, melyek ismét leggazdagabban képviseltetnek, azok e következők : gazdasági növényeink czélszerű mivelése* (225—240), a ,Gazdasági lapok* szerkesztőségétől; továbbá ,Gazdasági eszközök* (241 —244); végre ,Időszerű figyelmeztetések' (286—288), ismét a ,Gazdasági lapok* szerkesztőségétől. Az időszerű figyelmeztetések rovatában a September havi teendőkre nézve adatnak hasznos utasítások a gazdáknak; a gazdasági eszközök czime alatt két fogas borona, t. i. a kettős borona s az amerikai szárnyas borona, továbbá a szórva vető gép, végezetül a magtakard három vassal, vannak egyenkint leírva s rajzban is előterjesztve. A szerző megmutatja e gépek hasznát, alkalmazásuk módját s egyúttal árukat is kiteszi. — A rajzok oly világosak, mintha természetben látnék magunk előtt a gépeket. — A gazdasági növényeink czélszerű növelését tárgyazó czikknek irdja ezúttal az őszi növények, a. m. a repere, búza, rozs és őszi árpa helyes mivelési módjaival ismerteti meg az olvasót, s minden nevezett növényről egyenkint és részletesen értekezik (legrészletesebben a búzáról), előadván mindenütt a föld minemüségeit, az illető növények fajait, a termés átlagos mennyiségét, értékét, a búzánál ennek betegségét , — a legczélszerűbb vetésforgást, stb. — A „magyar nép könyveinek szerencsét kívánhatunk oly szakavatott s logikai következetességgel, pontossággal és világosan írd munkatárshoz, mint a ,Gazdasági lapok* szerkesztősége, s a gazdászati czikkek nagy mértékben erősitik s terjesztik a népszerűséget, melyben e hasznos vállalat mindjárt első füzetének megjelenése után az olvasó közönségnél részesült. Az előttünk fekvő negyedik füzetben csak a számosan előforduló sajtóhibák ellen kell tennünk kifogást. A javunok máskor jobban vigyázzon. A következendő, ötödik füzet tartalmát ismét egy beszély b. Eötvös Józseftől, költemények Arany és Petőfi tollából, „Hogy áll a világ?“ b. Kemény Zsigmondtól, egy természettudományi czikkely Csengery Antaltól, a a gazdasági növények mivelési módjának folytatása, képezendik. Magyar könyvészet 381—2 (610—1). A magyar és német nyelv segéd- és idegen szótára. Tartalmazza a leggyakrabban előfordulandó szavakat, idegen szókat és eredeti magyar szólásmódokat. — A mindeddig megjelent szótárak szükséges kiegészítő pótléka. Készité dr Bállági Mór. Uj, változatlan kiadása az ezelőtt „kiegészítő szótár“ czim alatt megjelent műnek. Pest, 1854. Edelmann. Kis 8 rét. Két részben. Német-magyar rész: 177 l. Magyarnémet rész : 224 L (Az egésznek ára 36 pkr.) * Emléke oltva van A földbe, melyen élt.